Dunántúli Napló, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-04 / 29. szám

2-rvr^rr napié 1908. FEBRUAR 1 ♦ MOSZKVA: Ali Salem El-Kaidh a Dél-Jemeni Köz­társaság honvédelmi minisz­tere szombaton látogatást tett Andrej Grecsko marsall, szovjet honvédelmi minisz­ternél. A hivatalos közle­mény szerint „a miniszterek szívélyes, baráti megbeszélést folytattak”. Később a szovjet honvédelmi miniszter villás­reggelit adott a vendégek tiszteletére. A dél-jemeni ka­tonai küldöttség péntek óta tartózkodik hivatalos látoga­táson Moszkvában. > TORONTÓ: Pésttekea este torontó északi részén egy hézud- varra suhant a haditengerészet egyik kétmotoros kiképző repülő­gépe, négy személy életét vesz­tette. A PHENJAN: A KNDK rá- diója közvetítette a Pueblo amerikai kémhajó elsőtiszt­jének, Stephen Robert Harris főhadnagynak nyilatkozatát Az amerikai tiszt elismerte, hogy súlyos bűnt követett el, hangoztatta azonban, hogy ha hazatérhet az Egyesült Államokba, a jövőben tartóz- kodni fog minden agresszív cselekményben való részvé­teltől. Kijelentette, hogy jól bánnak vele. A- NVSAKA: Három miniszter­ire! a fedélzetén, pénteken kény­szerleszállást végzett a Kaíue ter­mészetvédelmi parkban a zambiai kormány Piper Aztec repülőgépe. Az őserdőben bolyongó miniszte­reket végül egy helikopter men­tette SS szorult helyzetükből. 4 SZÖUL: A dél-koreai kormány, amely a Pueblo- ügyet a lehető legnagyobb mértékben igyekszik a saját javára kihasználni, hivatalo­san kérte, hogy az Egyesült Államok küldjön további amerikai csapatokat Dél-Ko- reába, hogy azok „megvéd­jék az országot egy külső tá­madás ellen”. A SAN SEMOl A San Remo-i dalfesztivál szombat esti döntőjé- be megint nem került be saíco Modugno, 'jxalamínt egy má­sik olasz énekes: Johnny Dorelli- •Feltűnést keltett az amerikai sztár, Faul Anka elvérzése is. A döntő­ben van viszont Louis Armstrong» aki a pénteki elődöntőben olaszul énekelt, bár saját bevallása sze­rint. egy szót sem tud ezen a nyelven* Tombolttó, megtapsolták. 4 MEXICO: Földrengés rázta meg pénteken este Mexico városát. A városköz­pontban három percen át ki­lengtek az emeletes házak és a fél városban kialudt a vil­lany. Volt olyan városne­gyed, ahol az emberek félel­mükben elhagyták lakásai­kat. Hatósági közlések szerint azonban az egész városban nem történt személyi sérülés, sem anyagi kár. A ANTWERPEN: Két fiatalem­ber kirabolt egy antwerpeni ban­kot. A betörök kerékpáron érkez­tek és kerékpáron távoztak. A 20# ezer frankkal (4000 dollár) mene­külő banditákat hiába üldözték — esúcsforgalmi torlódásból csak nekik sikerült kieviekélül. ♦ BRÜSSZEL: Április 20- tói május 1-ig rendezik meg Brüsszelben a 41. Nemzetkö­zi Vásárt. A vásáron való részvételre eddig már a Szovjetunió, Bulgária, Len­gyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, továbbá Anglia és az NSZK jelentkezett... I ! A MOSZKVA: Eeningrádban lét- j ! rejött a világ első influenza inté- | J zete, 26 laboratóriumában vegyé- > szék, biológusok, immunológusok, j ( valamint a járványok és sejttani szakértők tanulmányozzák a nát­haláz elleni sikeres hare módsze­reit. 4- BÉCS: Az elmúlt év el­ső 11 hónapjában 20 száza­lékkal emelkedett Ausztria kivitele a kelet-európai szo­cialista országokba, értéke elérte a nyolcmilliárd schil- linget. Míg 1966-ban csak a Szovjetunióba exportált Ausztria egymilliárd shil­linget meghaladó értékben, addig tavaly Jugoszláviába, Magyarországra és Romániá­ba irányuló osztrák kivitel is elérte az egymilliárdos ér­tékhatárt. A HAMBURG: Tüntető diákok é pénteken behatoltak a hamburgi görög konzulátus területére a kö­vetkező feliratokkal: ..Le a kato­nai diktatúrával!**. .,Bonn támo­gatja a fasizmust!’*. A koniulá- 'tus egy alkalmazottja kihívta a. rendőrséget, amely azután a tün­tetők közül hatot letartóztatott. „A ssoeialismus nemzetközi erőinek egységéről<é Lengyel lap a budapesti konzultatív találkozóról Varsó: A Now Drog*, a LEMP KB elméleti és politi­kai orgánuma februári számá­ban szerkesztőségi cikket kö­zöl „A szocialimus nemzet­közi erőinek egységéről” cím­mel. A cikk többek köaött meg­állapítja: ® kommunsta és munkáspártok e hónapban Budapesten sorrakerülő kon­zultatív találkozója szemléle­tesen igazolja azt, hogy meg­valósul a kommunista mozga­lom új nemzetkzi tanácsko­zása összehívásának eszméje. Az imperializmus és a re­akció nemzetközi erői, ame­lyek között az Egyesült Ál­lamok játssza a domináns és vezető szerepet az amerikai „globális stratégia” keretében világméretekben együttműköd nek a szocializmus és a nem­zeti felszabadító mozgalom ellen vívott harcukban. Az imperializmus „globális stra­tégiájára” választ csupán e szocialista országok közös stratégiája, az összes forradal­mi demokratizmus, nemzeti felszabadító erők összehangolt akciói jelenthetnek. A nem­zetközi szolidaritás egy fél­évszázad során az egész kom­munista mozgalom erejének fő forrása volt A kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanácsko­zása a jelenlegi feltételeknek legmegfelelőbb fórum, ahol véleményt lehet cserélni és össze lehet hangolni a köiös stratégiát. A nemzetközi ta­nácskozás . távolról sem írja elő a részvevők egységét va­lamennyi kérdésben. Ez nem is lenne reális. A szocializ­mus, amikor új országokra terjed ki, megőrzi ugyan egy­séges osztálytartalmát, de min­den esetben konkrét nemzeti formákat Sít. Ugyanez a hely­zet a világ különböző részein tevékenykedő kommunista pártok esetében is, a saját országuk politikai életében dolgozó pártok konkrét for­mában oldják meg feladatai­kat. A kommunisták nemzeti politikájában megmutatkozó sokrétűségnek ugyanakkor elő kell irányoznia a messzemenő egységet külpolitikájukban. Az eljövendő tanácskozás célja nem egyik vagy másik párt politikájának a megvi­tatása lesz, még kevésbé va­lamelyik párt elítélése, ha­nem a úelétnényésé re, vala­mint az akciók nemzetközi méretű összehangolása, az im­perializmussal szemben. A pártok óriási többsége, amelynek aláírása ott áll az lŐ6Ö-as évi nyilatkozat alatt, bejelentette, hogy részt vesz a budapesti tanácskozáson. Pártunk, amely következete­sen védelmezi az internacio­nalizmus pozícióját, már rég­óta a tanácskozás összehívása megvalósítására irányította te­vékenységét. Magyar kormányküldöttség utasait Indiába De. Bíró József vezetésével szombaton magyar kormány- küldöttség utazótt Indiába, hogy részt vegyen az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciájának II. üléssza­kán. Dr. Bíró József, a küldött­ség feladatáról és a konfe­renciával kapcsolatos magyar álláspontról, elutazása előtt a következőket mondotta: Szocialista rendszerünkből és egész ideológiánkból faka­dóan támogatjuk a fejlődő or­szágok politikai és gazdásági megerősödésére, függetlensé­gére irányuló törekvéseit. A kereskedelmi kapcsolataink Jarring missziójának kudarca Kairó: Az A1 Ahram cí­mű tekintélyes kairói napi­lap Gunnar Jarring közel- keleti ENSZ-megbizott békél­tető missziójának eredményeit kommentálva megállapítja, a svéd diplomata jelentést ké­szül elküldeni a Biztonsági Tanácsnak, amelyben közli, nem tudott semmiféle hala­dást elérni a közel-keleti rendezés ügyében. A iap szerint Jarring most azt fontolgatja, hogy kérni fogja V Thant főtitkárt, hívja össze a Biztonsági Tanácsot és az foglalkozzék a békél­tető misszió eredménytelen­ségével. Jarring — mint az AX A hr am megállapítja — ezen a héten dönt „küldeté­sének sorsáról”. Ma már tel­jesen világos, hogy az arab és az izraeli álláspont hom­lokegyenest ellentétes. Míg az arabok változatlanul az iz­raeli csapatok teljes vissza­vonását sürgetik, Izrael hatá­rozottan ragaszkodik a köz­vetlen Izrael—arab tárgyalá­sok követeléséhez — állapítja meg a kairói lap. fejlesztése mellett szóinak gazdasági érdekeink is. Az el­nyúlt évtizedbem a fejlődő országokkal igen dinamikusan fejlődött árucsereforgalmunk. — Mindezekből adódik, hogy a . konferencián támo­gatni kívánjuk a fejlődő or­szágok jogos követeléseit, töb­bek között új, egészséges nemzetközi ínunkamegosztás kialakítását, a régi kolonializ- mus maradványainak felszá- molását és á neokölcmializ- mus befolyásának megszünte­tését, tov|bbá a fejlődő or­szágók által exportált nyers­éé aldpanyagok export-piacá­nak stabilizálását, kész- és félkész termékek exportjának előmozdítását, általában a nyílt és buTkölt diszkriminá­ció mindem fajtájának meg­szüntetését. — A magyar delegáció nem­csak azzál kíván hózzájárul­ni a konferencia sikeréhez, hogy a fejlődő országok főbb törekvéseit támogatja, hahém konkrét javaslatokat dolgoz ki a fejlődő országok és Ma­gyarország közötti kereske­delem növelésére. E javasla­tok egy részét delegációnk a konferencián ismerteti. A kon ferencia után — részben az ott szerzett tapasztalatok fi­gyelembevételével — további elképzeléseket dolgozunk ki kapcsolataink bővítésére. Egy hét a világpolitikában # HoMújévi tajfnn 9 A megfeneklett kémhajé A Haílsteín doktrína „halotti levele* Q világ figyelme e héten ismét Dél-Vietnam felé fordult, ahol a dél-vietnami hazafiak általános offen- zívájukkal ismét bebizonyí­tották, hogy az óriási ameri­kai hadigépezet növekvő erőfeszítései ellenére is ke­zükben tartják a kezdemé­nyezést, erősebbek, mint va­laha, és irreális minden olyan számítás, hogy katonailag le­győzhetek. A vietnami újév, az úgy­nevezett hold-újév alkalmá­ból a DNFF eredetileg hét­napos tűzszünetet ajánlott fel. A saigoni bábkormány erre csak másfélnapos tűz­szünetet helyezett kilátásba, de ezt az ígéretét is megszeg­te, mire a szabadságharcosok órszágszerte támadásba len­dültek. „Aki szelet vet, vi­hart arat”, — mondotta a DNFF hanoi képviselője s ez a mondás kitűnően jelle­mezte az elmúlt napok ese­ményeit: a megszegett fegy­verszünet megtorlásaként nem is vihar, hanem valóságos tájfun támadt, amely alapo­san megtáncoltatta az ame­rikaiak és dél-vietnami báb­jaik hajóját. E tájfun még a hét végére sem ült el, teljes hatása ma még fel sem mér­hető, de annyi már bizo­nyosnak látszik, hogy alapo­san megrendítette Washing­ton egész délkelet-ázsiai po­litikáját s megmutatta, hogy ez az agresszív politika mi­lyen ingatag alapokra és mi­lyen téves számításokra épül. A drámai gyorsasággal per­gő dél-vietnami események bizonyos fokig háttérbe szo­rították á Pueblo-ügyet, amely a múlt héten még a világpolitika előterében ál­lott és a nemzetközi feszült­ség veszélyes kiélezésével fenyegetett. A tények ismer­tek: az amerikai kémhajónak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság felségvizein tör­tént elfogására Washington flottatüntetéssel és a KNDK megrohanását kilátásba he­lyező fenyegetőzéssel vála­szolt. A Biztonsági Tanács két ülésen foglalkozott az üggyel, majd az ülésezést el­napolták, a színfalak mögött azonban tovább folytak a a tárgyalások. Washington, miután rádöbbent, hogy kard­csörtető fenyegetőzéssel nem megy semmire, s mégin- kább maga ellen hangolja a világközvéleményt, a Pan- mindzsonban székelő koreai fegyverszüneti bizottság in­tézményét felhasználva, a KNDK kezdeményezésére közvetlen tárgyalásba bocsát­kozott. Az első ilyen talál­kozó — mint Johnson péntek este közölte —, eredményte­len maradt ugyan, de a két­oldalú tárgyalások fonala ez­zel nem szakadt meg. Közben már maga az ame­rikai sajtó is elismerte, hogy a Pueblo valóban kémhájó volt Arról is beszámoltak, hogy az Egyesült Államok egész sereg ilyen kémhajót tart szolgálatban a világ minden részén, egyéb kém- megbízatásók mellett azzal a feladattal, hogy különleges elektronikus berendezések se­gítségével kikémleljék és megfejtsék a rejtjeles titkos üzenetek kulcsait. A „Pueblo” ügy még ko­rántsem tekinthető lezárt­nak, de mindenesetre egyma­gában az a tény, hogy az Egyesült Államok végül is ráfanyalodott a kétoldalú tár­gyalások megkezdésére, azt mutatja, hogy a Fehár Ház­ban belátták: túlságosan koc­kázatosnak ígérkeznék a bi­zonyos körök által tervezge­tett „második front” megnyi­tása Ázsiában. Aligha kétsé­ges, hogy az e heti dél-viet­nami események is kijózaní­tó hatást gyakoroltak. A világsajtó címoldalain « héten a távolkeleti ese­mények domináltak, de az európai politika ese­ményei közül is említésre méltó az NSZK és Jugoszlá­via közötti diplomáciai kap­csolatok új raf elvé tele. Emlé­kezetes, hogy Bonn 1958-ban szakította meg a diplomáci­ai kapcsolatokat Jugoszláviá­val, amikor Beígrád elismer­te az NDK-t és nagykövetet cserélt Berlinnel. Bonn akkór a Hailstein-doktrinára hivat­kozva szakította meg a kap­csolatokat, logikus tehát, hogy a möst bekövetkezett újrafelvételt világszerte úgy értékelik, mint enrtek a hi­degháború szülte doktrínának az áttörését. A Times azt ír­ja, hogy „a Hallsteiri-dokt- rinát, amely már régóta ha­lott, niost teljesen eltérftet- ték”, s a nyugatnémet sajtó is úgy cikkezik, hogy Bonn ezzel a lépéssel kiállította a Hallstein-doktrina „halotti le­velét”. A berlini Neues Deutschland ugyanakkor rá­mutat, hogy a Hallstein-dokt­rina hölttá-nyilvánítása még nem elegendő: igazi európai enyhülés csak akkor követ­kezhet be, ha az NSZK vég­leg feladja ..egyedüli képvi­seleti igényét”. SÓ. Már csak négyen menték. Az őrmester, Galamb. Kölyök (ennek Galamb vitte a puskáját), Nadov, a turkesztán óriás, aki naponta két szót sem beszélt, és Minkusz, az osztrák orvos. A második hét órából négyet tettek meg. És Galamb harmonikázott. Azután abbahagyta. La touret visszafordult, hogy végre lássa kiszédülni a sorból, de csak azt láthatta, hogy Harrimcourt élŐ- kotor a tarisznyából egy darab hideg juhhúst, ami még melegen se volt valami gusztusos táplálék, és jóízűet harap belőle. Még ilyet! A sivatagot járt vén őrmester már kissé kóválygott. Ez meg vigyorog, eszik, muzsikál, ■két puskát hord, és úgy néz ki, mint akit hízókúrára fogtak itt... Nadov. a turkes2tán óriás, mint valami Oszlop zuhant ki a sor­ból, nagy döngéssel. Minkusz le­hajolt föléje,, hogy meghallgassa A szívét, de közben egy szép bukfenccel ő is elterült mellétté. — Közlegény! Ez a Kölyöknek szólt, ö még aránylag áll a lábán, csak az ajka remeg kékíilten, és hunyódik a piUájá. — Sátrat ver a beteg fölé, és bevárja a csapatot Vegye át * puskáját... őrjárat! Vigyázz!... Az őrjárat ez esetben egyedül Galamb, feszesen megindul az őrmester után. Néhány lépés múlva bátortala­nul cincogtát. majd amikor látja, hogy Latouret ném szól, szépen hángósan harrnónikázik. Bealkonyodott, a kékés égen bá­gyadt fényű, korai csillagok gyul­áik ki a sivatag felett, és a két­tagú őrjárat megy: elöl Az őr­mester, három szál hiúzbajuszá- val, mögötte Galamb, felfűzött szuronnyal, szájharmonikázva. — Közlegény! — Igenis, őrmester úr! — Mikor szókta meg a trópust? — A napokban, őrmester úr! — Mit hazudik? Maga nem most jár először a sivatagban! . — Alázatosan jelentem, én még sohasem hazudtám. Nem finom szokás. Mentek Itt is, ott is hiénák kerülgették őket, nagy távolság­ról, hol előttük, hol mögöttük futva ... Némelyik vészesen fel- üvöltött, hisztérikus, rekedt, asz- szonyi kacagásra emlékeztető hangon... Távol gyenge fény tűnt fel. Az ott már Murzuk oázis. Szpáhik, szahariánok, szenegáli lövészek állomásoznak benne. Ezek portyáznak időnként a Sza­harában, hogy sakkban tartsák a tuaregeket, berbereket, riffeket. Murzuktól délre á nagy semmi következik. Eve Murzukhan villanyvilágítás van. rádióállomás, kórház és ke- ramitos utak. Szpáhik sorfala kö­zött vonul be az orani század, katonabanda szól, és szájtátók bámulják a fáradt sereget. Az átvonuló tartalékszázadok számára külön laktanya van Murzukban. Ide irányítják az újonnan érkezőkét. A porlepte, kimerült század ruházatát és fel­szerelését pótolják, Orvosi vizsgá­lat következik, és három nap tel­jes szabadság... A partizánokat szpáhik zárják körül, és az oázis távoli részébe viszik, ahol karókat vernek le, és tüskés drótot tekernek rájuk. A szabadon hagyott kijáratok elé pedig szahariám őrséget állítanak. Elkülönítik a szabadcsapatot. Ezek nem valami érzékenyek, nyugodtan szívják a kendert és sütik a keszrát a drótsövény mö­gött. A bejáró előtt egy vézna, ősz szakáll ú. humuszos arab, trachomás, bedagadt, vörös sze­mekkel, felállítja parázstűzhelyét, és kávét főz néhány centimesért A légionisták csodálkozva ta­pasztalják, hogy úgy bánnak ve­lük, mint kedves rokonnal vagy nagybeteggel. Még a szpáhik is, akik különben olyan magasan hordják az orrukat, dohányt aján­dékoznak nekik és süteményt, megvendégelik őket a partizánok táboránál működő trachomás arab kitűnő kávéjából, és mindenki annvi vörös bort ihat, amennyit csak akar, — Nem tetszik nekem ez a nagy gyengédség — mondta Pi- lotté a hallgatag Nadovnak. — Miért? — kérdezte az óriás mély, nagybőgő-színezetű hang­ján. — Úgy látszik, sajnálnak ben­nünket. Egy kövér néger őrmester a szudáni vadászoktól barátságosan a váltókra veregetett. — Hová. fiúk? ... Gyertek, igyatok a pénzemért pálinkát vagy kávét... — Mondja — mondta Pilötte, mikor a trachomás arab , Matu­zsálem kitette eléjük a kávét —, maga hol van beosztva? A gazdasági hivatal B. osztá­lyába Mi látunk el benneteket fehérneművel... Meg daróccal a raboknak. (.Folytatjuk) i í

Next

/
Thumbnails
Contents