Dunántúli Napló, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-27 / 48. szám

Dunanltiti nttoto 3 IMS. február 27. Busójárás Mohácson A fenik kOrűltáneolják a tOrBkök «g« tábor«!. D örült reggel, aztán egy Us szél. A busójárás rendező- ” bizottságának idegein keresztül nézve, persze nem ▼olt ilyen egyszerű ez a meteorológiai helyzetkép. De végüli s déltájban már jó idő várta a vendégeket, akik jöttek is szép számmal, sőt, a jügoszlávok rekordot javítottak. Délután fél háromig negyvenöt autóbusz és ezernyolcszáz személygép­kocsi érkezett, bennük mintegy tízezer jugoszláv néző. Eh­hez még hozzá kell számítani közel hatezer hazai vendéget is. Részt vett a rendezvényen Rapai Gyula, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára, Novics János. At. Nagy József és dr. Csendes Lajos, a Megyei Pártbizott­ság ütkárai. Nagy Sándor, a megyei párt vb-tagja, Ognye- novics Milán országgyűlési képviselő, a Magyarországi Dél­szlávok Szövetségének főtitkára, Halasi Lajosné, Mohács vá­ros országgyűlési képviselője, dr. Földvári János, a Baranya megyei Tanács vb-elnökhelyettese. Felavatták az áj mozit A szeszélyes, de délelőtt kétségtelenül kedvező időjá­rás már jóval az ünnepélyes megnyitó előtt a Kossuth filmszínház elé csalogatta a mohácsiakat, jogos büszkeség­gel méregették és fényképez­ték az emlékmű lépcsőiről, a busók távolmaradtak ebből a tömegből, bizonyára még az igazak álmát aludták, hogy erőt gyűjtsenek a törökök el­leni küzdelemhez. Tíz órakor, a hosszabb ide­je gyengélkedő Pálkuti Ke­resztéig, városi tanácselnök helyett Mohács város tanácsa nevében Fischer János vb- elnökhelyettes nyitotta meg az tóéi busójárást — Sokan kutatták ennek a távoli múltba visszanyúló far­sangvégi szokásnak az erede­tét — mondotta többek kö­zött — Szinte bizonyosra ve­hető, hogy valamiképpen az ókori téli-tavaszi napforduló megünnepléséhez kapcsolódik. Régen tele volt misztikus szer­tartásokkal, sőt az újkorban is a legutóbbi évtizedekig megőrizte babonás tartalmát. Természetes, hogy ilyen for­mában már sehogy sem felel meg mai életformánknak. Ez azonban nem jelenti azt hogy — ha megváltozott keretek között is — nem lenne fel­adatunk a hagyomány ápolá­sa, hiszen, ha korunk igényei­hez igazítjuk és a kulturális munkában tudatosan használ­juk fel, modern életünk ré­szévé lehet. Szeretnénk, ha ez a nap tartalmas és mara­dandó élményt jelentene mind az ünnepség lebonyolításában aktívan résztvevők, mind pe­dig a közönség számára. A busójárás megnyitóját követően dr. Földvári János, a Megyei Tanács vb-elnökhe- lyettese átadta a városnak az új filmszínházat A tizenegy órakor kezdődő díszelőadáson, majd délután a mohácsi kö­zönség — az országban első­ként — megtekinthette a Te­lemark hősed című angol— amerikai filmet Avatótánc Dtmafalvl, dunaszekesöl, aztán felsöszentmártoni, kátolyi, mecseknádasdi és szebényi népi táncosoknak tapsoltak délelőtt a Kóló téren Ezek a táncosok kö­rülfogták a busószobrot, a táncosokat pedig gyűrűbe fonta a kiváncsi tömeg. Ebbe a tömegbe aztán be­furakodott néhány autó, ju­goszláv és magyar televí­ziósok kocsijai. Előkerül­tek a kamerák, de minden harmadik néző kezében kattogott egy-egy Fed avagy Zorkij. A nézelődő asszonyok a szép, színes leánykendőket figyelték, az amatőr fotós férfiak pe­dig úgy találták, a népi- tánc szépségeit inkább guggoló helyzetből lehet megörökíteni. Végülis jól sikerült a busószobor-avató körtánc, színvonalas, szép folklórműsort kapott a kö­zönség. Nemzetiségek zenéje Nagy érdeklődés mellett tar­tottak bemutatót a nemzetiségi zenészek délután 3 órakor a Kossuth mozi társalgójában. Közreműködtek: Balatinácz Márta ének, Gyermán István hegedűművész, Paláncz Tamás klarinétművész, Bárácz György (duda). Kovács János (okari­na), Wohlschein Ferenc (gom­bos harmonika), a Kreutzer— Moser kettős (ének) és a Sze­bényi Asszonyok Kórusa. Zon­gorán kísért: Simonfai Márta. Lakodalmas mene« í ! A busó játékokban a Moha- \ csj Busók Csoportja, a Mo­hácsi Új Barázda Tsz lako­dalmas menete, gyermekbu- j sók. gyermeklakodalmasok, a i Pécsi Mecsek Együttes és a ' megyei nemzetiségi népi együttesek működtek közre. Hade in Pécs Kanadában hódít a pécsi kesztyű Félmillió pár cipőt exportálnak Szigetvárról Harmincezer női divaUáska szoviet rendelésre A gyerekek i i Hála a rendezőbizottság ötle­teinek,, az idei busójáráson ki- hancurózhatták magukat a mohácsi gyerekek. Mesélik: Sik Ferenc főrendező, meg Debreceni István rendezőasszisztens megtalálta a sikeres próbák receptjét. Azt mondták ugyanis a gimnazisták­nak: — Gyerekek I Ha sikerül a pró- j ba, akkor holnap mégegyet tar- j tunk. Ha viszont próba van, akkor j nem kell iskolába menni. A • diáklélektan örök szabályai' sze- J Tint attól kezdve tehát minden próba sikerült. A busógyerekek egyébként már j délután fél háromkor járták a . várost. Láttunk rendkívül top- J rongyos cigánynak felöltözött kis j busókat, amerikai rágógumit • majszolva, ijesztő jankeléket, ke- j zükben hamuval töltött haris- j nyaszárral. Állítólag egy-egy ke- | vésbé rokonszenves tanár bácsit i keresnek. Ehhez képest elég sok j nyugodt pedagógus sétált a mo­hácsi utcán. A gyermekbusók, a gyermek­lakodalmas csoportok, a karne- válozó fiúk és lányok ezért vagy azért, mindenkinek megnyerték a tetszését. Legtöbb tapsot persze az aprócska, virágos szoknyák­ba öltözött és nagybütykű, pici harisnyákban járó valóban bájos | kislányok aratták. Körtánccal avatták a busószobrot a Kóló téren. A gyülekezés és a harc Busójárás — bábszín pádon A busójárás speciális műso­rai között idén helyet kapott a bábjáték is. A felnőttek és a gyermekek busójátékai most a bábfigurák, a bábszínpad transzpozícióiban jelentek meg. Erre a nem könnyű fel­adatra a debreceni „Ludas Matyi” bábegyüttes vállalko­zott, amely együttes korábban is eredménnyel foglalkozott népművészeti értékeink báb­színpadi adaptációjával. (Va­sárnap. Mohácson műsoruk kiegészítéseként Bartók: Gyer­mekeknek című sorozatából mutattak be két. szépen meg­formált és gondosan kimun­kált részletet.) A busójárás cselekmény- anyagának bábszínpadi fel­dolgozásánál talán az egyedül lehetséges utat választották. Találóan kiválasztott életkép­szerű jelenetekből állították össze a történetet. A félórás játék három részből állott. Előbb a törököket mutatták be, majd a busók elsöprő ro­hama után a népi szokásjá- ték látványosabb elemeit so­rakoztatták fel. Az ügyességi játékok, a humoros és lírai epizódok mellett különösen emlékezetesek maradtak a leánytáncok. Délután 4 órára tűzték ki a busók gyülekezését, az ebéd- utáni eső elöl menekülve azonban számos vendég és őslakos már jóelőre biztosí­totta helyét, — a Kék Duna eszpresszóban. Ott gubbasztott egy szál pulóverében, ázott verébként a kocsi tulajdonos is. Már régen hazament vol­na a jó meleg lakásba, de nem hagyhatja itt a barátait, akiket elhozott Mohácsra, és akik remekül érzik magukat, mert van rajtuk nagykabát. Ott hallottuk az óvatos mo­hácsi férj történetét, aki csak évente egyszer, busójárás ide­jén meri hölgy ismerőseit látogatni, — az állarc leple alatt (íme még egy adalék a busójárás valószínű erede­téhez.) — Apuka, de hiszen ez a kard csak fából van! — Nem baj, fiacskám, a törökök sem igaziak ... Ezt a kis párbeszédet viszont már a Széchenyi teret szo­rosan közrefogó tömegben lestük el. Azaz, miért mon­dunk Széchenyi teret, amikor mindenki látja, hogy ez egy török katonái tábor. A sát­rak hegyén vörös félholdak pompáznak, gőgös paripákon janicsárok ügetnek fel és alá, kisvártatva a török gyalogo­sok Is elözönlik a térséget, tessenek egy kicsit arrébb menni, mert mi csapkolódunk, figyelmeztetik a túlságosan közel merészkedő nézőt, el kell ismerni, kerülik az ok­talan vérengzést. Allah, il Allah! A fényes — és gyerek — ábrázatú pa- disah érkezik díszes gyalog- hintán, lefátyolozott hurik í követik végtelen alázattal. Es egyszerre óriási hangzavar támad, amelyből nagynehezen kivehető: Jönnek a busók! De jaj, mi ez, mindenki­ben meghűl a vér. Nyolc tö­rök janicsárt egy, kettő, mind össze három busó lovas ül­döz, uram isten mi lesz, ha utoléri? Szerencsére a törö­kök harci szelleme a nullá­val egyenlő, feltűnően kerülik a mesebeli szörnyekkel való összecsapást így aztán hiába törik el két busó kardja is a három közül, a végső győ­zelem mégis az övék. A nyolc lovas szégyenszemre eltaka­rodik, a tábort megszállják a ló nélküli busók, felégetik a sátrakat és a török bábukat, diadalmámorban ünnepük nagy fegyvertényüket. A Széchenyi tértől a szigetig A nagy központi rendezvény végeztével felröppentek a petár­dák. Előbb csak a Széchenyi téren, aztán a Kossuth utca felett, s a tömeg, meg a busók vonultak utána, miközben el­sütötték a busóágyút. Ennek a tűzijátéknak a vezetésével ment lassan mindenki a Duna partjá­ra. Ott, túl a szigeti oldalon kezdték el lőni a petárdákat, s az est! fényben szép látványt nyújtottak a kivilágított csóna­kok. Aztán jött a szél és a busókat, vendégeket befújta a presszókba, éttermekbe. A mo­hácsiak farsangja tehát ott foly­tatódott, kólóval, beat-tel, csár­dással, konyakkal, ginnel, bor­ral é» egyebekkel, amíg haza aem menlek lóreggelt köszönni. Kesztyűgyár Egymillió 477 ezer pár kesz­tyű exportját tervezik 1968-ra. Kilencvenezer párral többet szállítanak külföldre mint a múlt évben s a tervezett mennyiség kétharmad részét tőkés országokban értékesítik. Félmillió pár kesztyűre szov­jet és lengyel megrendelőikkel kötöttek szerződést. Tervük realizálása a piaci lehetőségektől függ. Kilátá­saik? Biztatóak. A tőkés országok­ba szánt árumennyiség 40 százalékát már lekötöttték. Úgy számítják, hogy május végéig a megrendelések 70 százaléka befut. Tovább bővül a kanadai piacuk, ahol nagyon megkedvelték a pécsi kesztyűt. Könnyűiparunk tavaly 200 000 pár kesztyűt exportált Kana­dába, s ebből 140 ezer párat a pécsi gyárban készítettek. Az idén 300 ezer pár kesztyű ka­nadai exportjára számítanak. A kanadai partner érdeklődé­sére jellemző, hogy néhány hete telefonon kérték az egyik 2400 párból álló tétel korábbi szállítását. A kanadai hívás szombat reggel 9 órakor jött, amikor Montrealban hajnali 3 óra van. A kereskedő nem volt rest ilyen korán felkelni, hogy hétfőre kérje az árut. A kesztyűgyáriak raktári készle­tükből azonnal összeállították a megrendelést és — irány a Ferihegyi repülőtér! Az áru hétfőre Montrealban volt. A napokban érkezett haza kéthetes skandináviai útjáról Gulyás József, a Kesztyűgyár igazgatója. Bőröndjében zipp- záras és veretes díszítésű kesz­tyűket vitt magával a Kana­dában már „befutott” legszebb modellekből. • „Utam eredményes volt — mondotta tapasztalatairól a kesztyűgyári igazgató. — Svéd­országban és Dániában nagyon erős a konkurrencia, de azért a szokásos kontingenst az idén is kitöltjük. Norvégiában az idén mintegy 10 000 pár kesz­tyűvel többet várnak tőlünk.” Április végén modellbemu- tatót rendez a gyár külföldi ügyfelei részére. Modellőrjük, Skutnik Ferenc március elején Svájcba utazik, hogy tájéko­zódjon a legújabb kesztyűdi­vatról. Szigetvári Cipőgyár Az idén gyártandó 910 ezer pár cipőből 542 ezer párat ex­port rendeltetéssel készítenek. Ez 67 000 párral több lesz, mint a tavalyi exportjuk volt. Divatos pömsz cipőiket jó­részt a Szovjetunióba és Len­gyelországba szállítják, de ki­sebb tételeket küldenek cseh­szlovák megrendelésre is. Tő­kés exportjuk is volt már az idén. Hatszáz pár női cipőt küldtek svéd, ezer pár szan­dált dán megrendelésre. A külföldi vevőkör, a márka becsületének megtartása, öreg­bítése csak magasfokú minő­ségi munkával biztosítható; Január elseje óta megszűnt a MERT, gyártmányaikat házi­lag ellenőrzik. ..Készültünk az ellenőrzés kizárólagos átvételére — mond ta Lubics Lajos, a meo-veze- tp. — Megerősítettük az anyag- és gyártásközi ellen­őrzést, sűrítettük a „szúró­próbákat”. Minden modellt „anyakönyvezünk” minőségi problémák szempontjából. Ha valamelyik hiba ismétlődik, arról azonnal értesítjük a gyártást.” Gyártmányaik minősége már tavaly is megnyerte a külföldi vásárlók tetszését, hiszen a kiszállított mennyi­ség két ezreléke után érkezett csak reklamáció. Része van ebben annak is, hogy a tűsa­rok, amely sohasem lehetett elég erős. lassan már divat­ját múlja. Javítja a minősé­get, hogy a talp teljesen kész, fényezett állapotban kerül a cipőre. Megkapták a méret­pontos sarokflekkeket, me­lyeknél nincs szükség semmi­féle utánigazításra. Kesztyű­és Bőrkonfekció Ktsz Egyike a legnagyobb ex­port szövetkezeteinknek. 1967- ben 386 300 pár kesztyűt ex­portáltak. az idén félmillió pár kesztyűre szól az export előirányzatuk. Ez lényegében kis is meríti kesztyűs részle­geik kapacitását. Csak import nappa és pe- cary bőrrel dolgoznak. Kifi­zetődő bérmunkával 350 ezer pár kesztyűt gyártanak az idén a svéd Nordiska Handsk cég megrendelésére. Szovjet és lengyel megrendelőik 90 ezer pár kesztyűt várnak tőlük az idén. Megkezdik ebben az évben a műbőrből és plasztikból ké­szített női divattáskák ex­portját is. A Raznoexport szovjet külkereskedelmi vál­lalat 30 ezer divattáskát ren­delt. Ausztriából js érdeklőd­nek. „Tavaly 17 000 pár kesztyűt megtakarított bőrből gyártot­tunk — mondotta Sik Sándor főkönyvelő. — Szeretnénk, ha az idén megismételhetnénk ezt a kiváló teljesítményt. Most olyan új bérezést kívá­nunk kialakítani. amelyik hármas célt szolgál: egyaránt ösztönöz a mennyiségre, a mL nőségre és az importanyag ta­karékosságra.” Tűzijáték s Duna felett. t k

Next

/
Thumbnails
Contents