Dunántúli Napló, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-23 / 45. szám

1988. FEBRUAR 28. napló Milliós építkezések Megkezdik a modern szarvasmarhatelepek és sertéskombinátok építését — 180 traktort és kombájnt vásárolnak a tsz-ek Sohasem volt olyan elő­nyös korszerű sertés-, illetve szarvasmarha telepeket építe­ni Magyarországon, mint nap­jainkban, hiszen az állam 70 százalékos vissza nem téríten­dő támogatást nyújt az épí­tőknek. Ennek tulajdonítható az a példátlan építkezési kedv, amely a tsz-ekben uralkodik. Már előre látható, hogy a szövetkezetek az utol­só forint hitelig, az utolsó be­tongerendáig kihasználják az építési lehetőségeket. Istállók Bár a Magyar Nemzeti Bank csak a közeljövőben dönt az építési hitelek elosztásáról, már most is bizonyos, hogy a véméndi. beremendi. rózsa­fai, mágocsi tsz hozzá kezd a tervbe vett sertéskombinát felépítéséhez, illetve a meg­lévő sertéstelep korszerűsíté­séhez. A legnagyobb beruhá­zások egyike a véménd— trefortpusztai kombinát lesz, melyet 8000 hízó évi előállí­tására terveznek, s amit bár­mikor 10 ezer férőhelyesre bővíthetnak. Megjegyezzük, a véméndj tsz — a megye egyik legnagyobb termelőszövetke­zete — annyi takarmányt ter­mel minden évben, hogy min­den külső takarmánypótlás nélkül képes előállítani évi 8 ezer hízót. A véméndihez hasonlóan három évig tart a rózsafa— dencsházai 5000 férőhelyes sertéskombinát felépítése jS. Itt is a villany- és vízveze­ték. illetve tenyésztelepek ki­építését kezdik el az idén, s 1969—1970-ben építik meg a hizlaldákat. Évi 4 ezer hízó előállítására bővítik a bere­mendi tsz két sertéstelepét, két darab, 600 férőhelyes ser­téshizlalda építéséhez fognak hozzá Mágocson. Befejezik a múlt évben megkezdett 600 férőhelyes szalántai. g az ugyancsak 600 férőhelyes vil­lányi hizlalda építését is. Hat­száz férőhelyes hizlaldát épít Bicsérd. 450 férőhelyes süldő­szállást Pogány, három 30 férőhelyes sertésfiaztatót Űj- petre. E tsz-ek „biztos lap­pal" indulnak, hiszen vagy korábbi beruházást folytat­nak, vagy pedig nem, illetve alig kémek hitelt a 70 száza­lékos ártámogatás után. Sa­ját erejükből állítják elő az építési költség hiányzó 30 százalékát. Mindemellett további 10 darab 30 férőhelyes fiaztatót és 8 darab 600 férőhelyes hiz­laldát szeretnének létesíteni a tsz-ek — csupán a Beruhá­zási Vállalatok révén. Tízezer férőhelyes kombinátot kíván létesíteni a vajszlói, magyar­teleki. vejti. . zalátai tsz-ek társulása is. Már most is látható, hogy nem lesz any- nyi építőanyag, kivitelezői ka­pacitás. hogy mindez megva­lósulhasson. Rangsorolni kell majd, s a közeljövőben fog­ják elvégezni ezt a rangsoro­lást. Bekötőutak Hasonló minőségi fejlődés figyelhető meg a szarvasmar- haprogramnál is. Ebben az évben is folytatják a 300 te- hénlétszámot tartalmazó ka- posszekcsőj szarvasmarhate­lep építését, mely — a nagy- dobszaival együtt — a leg­nagyobb lesz a megyében. A minőségi változásokat jelzi az a tény is, hogy az újpetreiek betonoszlopos, drótfonatos ke­rítéssel veszik körül a tele­püket. s csak a felépítendő portásfülke mellett lehet oda bejutni. E tsz egyébként több, mint 5.5 millió forint értékű építési beruházást bonyolít le : ebben aZ évben, s ehhez —, a 70 százalékos állami támo- I gatáson túl — nem kér egy fillér hitelt sem. A pogányi tsz 6 ezer férőhelyes tojóhá­zat. 2 darab tízezer férőhelyes pecsenyecsirke nevelőt épít, nagyobb részt szintén saját erőből. Az utóbbi technikai szempontból is érdekesnek ígérkezik. Kettős falú. hőszi­getelt alumíniumból készült hatalmas épületekben akar­ják ugyanis előállítani a broiler csirkéket. Tizenhárom kilométernyi major-bekötőutat akarnak megépíteni a baranyai tsz-ek ebben az évben. csupán a MEZÖBER révén. Bekötőutat épít a többi között a remény­pusztai, vejti, kovácshidai, himesházj tsz. Gépműhelyt \ épít a többi között Véménd, j Csányoszró. Baranyahidvég | és Disóviszló. gépszint mint­egy 15 tsz. például Nagynyá- ; rád, Lánycsók és Majs. Mozs- gó palántanevelő telepet lé­tesít mintegy kétmillió forin­tos költséggel. Gépek A felsoroltak csak a na­gyobb építési beruházások — korántsem teljes — listáját tartalmazták. Nem szerepelt még az ún. gépi amortizáció, mely — az AGROKER szá­mításai szerint — mintegy 70 millió forinttal egyenlő. Más szavakkal: a tsz-ek körülbelül ennyi értékű gépet fognak vásárolni ebben az évben. Az AGROKER számításai szerint 120—130 gumikerekes, mint­egy 30 lánctalpas traktor. 30 —35 darab SZK—4-es kom­bájn. 150 pótkocsi és termé­szetesen egy seregnyi beta­karító. takarmányelőkészítő és egyéb munkagép lesz a vár­ható idei kereslet. Az AGRO­KER felkészül arra. hogy ki­elégítse az igényeket. Ötven év próbája A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. év­fordulója tiszteletére a múlt évben próbát hirde­tett a KISZ Központi Bi­zottsága a középiskolák és szakmunkásképző intézetek tanulói számára. A próba feladatainak teljesítését al­bumokban kellett rögzíte­niük a résztvevő alapszer­vezeteknek. Ezeket az al­bumokat aztán először az iskolákban értékelték, majd a legjobbakat megküldték a KISZ Pécs Városi Bizottsá­gára. Itt 50 albumot néztek át a bizottság munkatársai és a meghívott pedagógusok, s úgy döntöttek, hogy két első. két második és két harmadik díjat adnak ki. Ezek szerint első dijban részesült a Széchenyi Gim­názium III. c. és a Janus Pannonius Gimnázium I. d. osztályának KISZ alapszer­vezete. A második helyre a Leöwey Klára Gimnázium III. g. és a Radnóti Miklós Közgazdasági Technikum II. c. osztály került, a harma­dik díjat pedig a Leöwey Klára Gimnázium II. f. & a Janus Pannonius Gimná­zium I. a. osztályának al­buma érdemelte ki. A he­lyezettek tárgyjutalomban részesülnek. — Dr. Blatberg felesége szer­dán közölte az újságírókkal, hogy férje, akit aznap látogatott meg a Groote Schuur kórházban, ki­tünően érzi magát, minúenelőtt az érdekli, hogy mikor térhet már haza a kórházból. Az asz- szony hozzátette, jelenleg még semmiféle döntés nem született Blaiberg hazabocsátásáról. — Postások farsangi bálja. A pécsi postai kézbesítők feb­ruár 24-én, szombaton este 7 órai kezdettel tartják meg farsangi báljukat a főposta éttermében. A jó hangulatról a postás zenekar gondosko­dik. Fáklya címmel negyedéven- ként új irodalmi műsorral je­lentkezik a Magyar Televízió. A programban többek között irodalmi riportok Ó3 eredeti tv-játékok is szerepelnek. A j március végén vagy április | elején adósra kerülő első mű- | sor filmjét Pécsett, a Jelen­kor szerkesztőségében forgat- j ta a Tv stábja, melynek gyár­tásvezetője Szenteczky András, ; szerkesztője Lendvai György, | az operatőr Biró Miklós, a ren­dező Esztergályos Károly, a riporter pedig Fábián Gyula. A forgató csoport riportot ké­szített Szederkényi Ervinnel, Pákolitz Istvánnal és Csorba Győzővel. A Pécsi Nemzeti Színház művészei: Ronyecz Márta, Bánffy György és Bá­lint. András Csorba Győző. Pá­kolitz István és Arató Károly verseit szavalták a kamera előtt. A képen: Bánffy György felvétel közben« Katonai dísrpampával temettén. el Regál Antal alhadnagyot Megrendítő szerencsétlenség­ről számoltunk be keddi la­punkban: szombatról vasár- í napra virradó éjjel Szentpál- I pusztán az Istállóban keletke- ! zett tűznél, amelyben a pel- lérdi tsz napos csibéit helyez­ték el. Regál Antal tűzoltó törzsőrmester a ráomlott tűz­fal alatt lelte halálát. Sza­badnapos -volt éppen, amikor éjnek idején idős. kétségbe­esett ember kopogtatott házá­nak ajtaján, hogy tűz van. ö azonnal indult, s miközben kötelességét teljesítette meg­halt. A Belügyminisztérium saját halottjának nyilvánította, és soronkívü] alhadnaggyá lép­tette elő. özvegye és két kis­korú gyermeke a hősi halott családjának megjáró elbánás­ban részesül. A megyei tűzrendészeti pa­rancsnokságra az egész or­szágból. megyei parancsnok­ságoktól. önkéntes tűzoltó testületektől táviratok soka­sága érkezett. Regál Antal 34 éves volt, napszámosként kezdte, kitanulta a villany- szerelő szakmát, a honvédség­nél gépkocsivezetői jogosít­ványt szerzett. Tizenegy éve lépett a tűzoltóság köteléké­be. A pécsi tűzrendészeti pa­rancsnokságon az aggregátor­szerv vezetője, műszaki fele­lős. akinek szakmailag az összes gépkocsivezető alá volt rendelve. Parancsnokai, mun­katársai szerint minden vo­natkozásban a lehető legjobb tűzoltó, és jókedélyű ember. Ha egy konnektor meghibá­sodott. ha a gépkocsikban adódott valami hiba, Regál Antalt keresték. Ha színházi szolgálatot kellett vállalni — Regál Antal elvállalta. Pa­rancsnokai rábízták a siklósi önkénteseket is. amikor Auszt­riába nemzetközi versenyre utaztak. Kétszer léptették elő soron kívül. A Szolgálati ér­demérem és az Árvízvédelmi I I emlékérem tulajdonosa. Dá nemcsak jó tűzoltó, hanem közéleti férfi is volt. Gyódról járt be Pécsre, s 24 óra szol­gálat után szakított rá időt, hogy mások gondjaival is fog­lalkozzék. Lakóhelyén tanács­tag és a Népfront elnöke. A hősnek kijáró temetése volt. A gyódi temetőben teg­nap délelőtt óriási részvét mellett, katonai díszpompávaj temették el. A község szinte valamennyi lakója megjelent, a gyászoló család mellett megjelentek felettesei, a tűz­rendészet országos és Baranya megyei parancsnokságának képviselői, több önkéntes tűzoltó testület, a Megyei Pártbizottság és a Megyei Tanács, valamint a belügyi szervek pártszervezeteinek képviselői, munkatársai, baj­társai. Ravatalánál díszőrség állt. Elsőként Dukics Károly al­ezredes. a megyei tűzrendé­szeti parancsnok-helyettes mondott gyászbeszédet, majd a községi tanács és a lakos­ság nevében dr. Szabó István, körzeti vb-titkér, A tűzoltók vállunkon vitték a koporsót a sírhelyre, ahol Vörös Béla hadnagy, a tűzoltóság pécsi parancsnokságának pártszer­vezete nevében rövid búcsút vett. Az országos tűzoltó ze­nekor az Internacionálét ját­szotta. megszólaltak a közeli dombon felszerelt szirénák, eldördült a pécsi karhatalom szakasziának díszsortüze. Rá­dió összeköttetés lévén, ugyan­ebben az időben, a pécsi pa­rancsnokság laktanyájában a készenlét; szolgálatban lévő tűzoltók is bekapcsolták a bentlévő fecskendők szirénáit és egyperces vigyázzállássá] adóztak hősi halott bajtársuk emlékének. A gyódi temetőben Regál Antal alhadnagy sírját elborí­tották a koszorúk. M. Z. Olcsóbban ehet küllő dre könyvei ku'deni j Az a vásárló, aki a Szé­chenyi téri könyvesboltban nemrégiben kb. ezer forintért küldött könyvet Svédország­ba. ugyancsak meglepődhe­tett, hogy nem számolják fel az eddigi 50 százalékos kü- löndíjat. A tőkés országokba ugyanis januártól kezdve ugyanúgy lehet ajándékköny­vet küldeni, mint a szocialis­ta országokba: csak 10 száza­lékos adó terheli a könyvet és a szokásos portóköltség. A rendkívül kedvező helyzet » pénzügyminisztérium új ren­deletének következménye. Az igények eléggé nagyok ezen a téren. A Széchenyi téri boltban például 1966-ban 350 csomagot küldtek külföl­di rokonaiknak a vásárlók, 1967-ben már 440-et. Egészen biztos, hogy ezentúl még töb­ben folyamodnak majd az ajándékozásnál? ehhez a szép és most már nem is drága formájához. A tábornok ma negyvenöt éves. A Szovjetunió Hőse. Mellén tizenöt magas kitün­tetés társaságában az Arany- csillag, a legmagasabb szov­jet katonai kitüntetés is ott csillog. Repülő. Amikor elő­ször emelkedett a magasba Beszélgetés Dőlgar tábornokkal egyszemélyes amerikai gyárt­mányú gépén, tizennyolc éves volt, s még nem töltötte be a tizenkilencet, amikor meg­tudta, milyen rettenetes érzés a halálfélelem. Az eget ekkor még a németek uralták. — A gépet a lakosság ösz- szeadott filléreiből vették, így aztán a parancsnok minden felszállás előtt azzal bocsá­tott bennünket útra: vigyázz magadra, s ne engedd, hogy kárt tegyenek a gépben ... Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok egyik gyakorlóterén állunk kopár nyírfák között, beve­tésre váró harckocsik közelé­ben. A tábornok korához ké­pest talán öregnek látszik. A beszélgetés során valaki meg is jegyzi: Dolgarev e'ivtárs ráncai becsapják a világot... A tábornok nevet, végig­simítja arcát. — A bajok elmúlnak, az emlékek meg a ráncok azon­ban nem hagynak el ben­nünket soha... Száznál több légicsata, két zuhanás, s az elesett bajtár­sak emléke zárta szigorúvá, szabdalta gödrössé ezt az ar- i cot. Gépész akart lenni, tech- j nikus-féle, esetleg mérnök — de ezt már csak későbbre tervezte, gondolta, néhány évi gyakorlati munka az egyete­met is könnyebbé teszi. Mi­kor először szállt fel, sza­kaszvezető volt. Cigarettával kínál, s biztat, hogy kér­dezzünk. — Milyen gépeken repül­tek a háború első éveiben? — A háború kezdetén elég sokféle típus volt, a szovjet repülőipar csak a küzdelem második felére nőtt óriássá. Az egyszemélyes amerikai va­dászok után Lavocskin gépein szálltunk, ezek a masinák na­gyon jól beváltak, bár az is az igazsághoz tartozik, hogy a „Messerek” is kiváló gé­pek voltak. — Hol élte át a legnehe­zebb perceket? — Zaporozsnál. Ez még 1943-ban volt. Találat ért, ki kellett ugranom. A gép lán­golt, de azéx-t sikerült elhagy­nom. Ilyenkor az ember, min­dig valami olyasmit érez, mint mikor a fuldokló feje felbukkan a vízből, az öröm azonban • csak pillanatokig tartott, mert eszembe jutott: a gép másodperceken belül robbanni fog. Mit teliettem, nem nyitottam ernyőt, hagy­tam. hadd zuhanjak, hogy mi­nél távolabb kerüljek a ve­szélyes övezettől. Már nagyon közel voltam a földhöz, ami­kor kioldottam az ernyőt, s ha nem egy lápos területre zuhanok, talán meg Is hal­tam volna. — És hol ért földet? — Nekem is ez volt az el­ső gondolatom, ebben azon­ban már nem volt szeren­csém. A front mögé zuhan­tam. — Elfogták? — Nem! Azt semmiképpen sem hagytam volna, két na­pig kúsztam, sebesült lábbal, s egyre csak az járt bennem: fogoly nem leszek, ha kell, inkább megölöm magam. Az­tán nem került rá sor, meg­találtak a mieink. Felderítők voltak. Ez szeptemberben történt. Egy évvel később már Bul­gária és Jugoszlávia felett harcolt, s még ezen az őszön megvívta első győztes csatá­ját a magyar légtérben. — A jugoszláviai harcál­lásponton azt mondták fel­szállás előtt: a magyar nép nem ellenség, s bízzunk az emberekben, ha bajba kerü­lünk. Nem csalódtunk. Nyil­ván önnek is vannak ba­rátai, jól tudja hát, mit je­lent egy barát elvesztése. Az én barátom Krasznov őrnagy volt. az egyik legjobb repülő, akit valaha is láttam. Egy Balaton környéki légi csatá­ban hatodmagával harminc német vadásszal birkózott El- | találták, kényszerleszállást kellett végrehajtania. A gép égett ő pedig nem tudott szabadulni a roncsokból. Ez egy falu szélén volt. Futni kezdtek felé az emberek. Ő meg kiabált: vigyázni, rob­ban! Tudta, hogy a gép, s a felhalmozott lőszer fel fog robbanni. A parasztok is lát­ták ezt, de nem törődtek ve­le. Kivették, s ekkor robbant a gép. Krasznov őrnagy együtt halt meg két szabadi- tójával ... A homokdűnék között ro­pognak a fegyverek, a gya­korlat befejező stádiumához: a rohamhoz érkezett. Az atom csapással és tüzérségi össz­tűzzel sújtott ellenséges ál­lások felé most menetből tü­zelő harckocsik, páncélozott járművek, s automata fegy­verekkel felszerelt lövészek rohannak. A tábornok órájá­ra néz. Minden az eredeti tervek szerint történt. Mint­ha hirtelen megkönnyebbült volna, fesztelen, mesélő ked­vű lesz. — Tudja, hogy nevezték a fasiszták a mi IL—2-eseinket? Azt mondták rájuk fekete halál. Egyszer a Velencei tó térségében ilyen gépekkel tá­mogattunk egv harckocsi ak­ciót. Gondolja el, tizenkét IL... Valaki azt kérdezi, mi kell ahhoz, hogy az ember jó re­pülő legyen? A tábornok a szívére mutat: — Az a legfontosabb, hogy a „motor” jó legyen. A többi már csak szorgalom kérdése. Sokoldalú műszaki és katonai ismeretekre van szükség, meg bízható reflexekre és persza manőverezőkészségre. Egy alezredes apró cédu­lácskákat osztogat az újság­írók között. „Néhány adat a vezérőrnagy elvtársról” — mondja. „Pavel Mihajlovics Dolga­rev. a szovjet légierő tábor­noka. Munkásszülők gyerme­ke. a háború alatt egyszerű sorkatona. Névét az ellenség hamar megtanulta. Harminc­két fasiszta gépet semmisí­tett meg a honvédő harcok­ban, közülük tizenötöt Ma­gyarország felszabadítása so­rán. Ma is gyakran ül gépre. A katonák a szuperszonikus vadászok mesterének neve­zik”. Egyszerű, pontosan fogal­mazott mondatokban beszél. A pátoszt nyilván éppen úgy elítéli, mint az álszerénységet. •— Mi a vezérőrnagy elvtárs véleménye a katonai bátor­ságról? — A győzelem szempontjá­ból a legfontosabb dolgok egyike — mondja, aztán rö­vid gondolkodás után nagyon határozottan hozzáteszi: — de nem hiszem, hogy van olyan ember, aki katonai értelem­ben véve eleve hősnek szü­letett ., Békés Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents