Dunántúli Napló, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-17 / 13. szám

196*. JAN VAR 11. napló 5 A körzeti orvos diagnózisa közelebb a városhoz Később kelnek, később fekszenek le már falun is Kezeslábasban az asszonyok Fürdőszoba, vízvezeték Tojógyár a töld alatt A körzeti orvos a szó szoros értelmében a falu pulzusán tartja a kezét. Nem kell szo­ciológusnak lennie ahhoz, hogy az élet alakulását meg­figyelje és a tünetekből kö­vetkeztethessen. Somogyapáti- ban újabban többen Is jelent­keztek bőrgyógyászati kezelés­re. Érzékeny bőrűek, vagy akik helytelenül, használták a mosószert. Amíg régen hamu­lúggal mostak, ma már el­terjedt a különféle szintetikus mosószerek használata. De van számtalan példa is, ame­lyek a fejlődést jelzik. Ezek­ről beszélgettünk dr. Muskát József körzeti orvossal. Ebédszünet tíz évvel ezelőtt került Somogyapátiha. — A körzethez hat község tartozik napi 50 járóbeteg el­látási, de járvány esetén fel­megy a szám százra, plusz a fekvőbetegek. Régen úgy volt, hogy orvost először a gyerek­hez hívták, legkésőbb az asz- ■áonyhoz. Egyáltalán, ha csak valami nagy baj volt, akkor hívtak orvost Most az embe­rek nagyon is jönnek beteg­ségükkel. Ha lázas beteg van, meg kell látogatni ... — Van-e változás a falusi emberek táplálkozásában ? — Még most is túlzott a kenyér- és zeírfogyasztás. De van fejlődés- A tsz alakulá­sakor a tagok korán keltek, nagy darab szalonnát és ké­nyeiét tettek a táskába, ez ▼olt az ebéd. A főétkezést a vacsora jelentette, többnyire a zsírban lesütött hús. Sok ebit és ma is sok az emész­tési és érrendszeri megbetege­dés. Estére töltött káposzta, bizony megviseli a gyomrot De az is igaz, hogy a falusi amber munkarendje közeledett, a városi ember 8 órás mun­karendjéhez. A tsz-ben ebéd­idő van és a tagok ezt igény- Wc te. Alig T*n népviselet Közismert problémája a ba­ranyai falvaknak az ivóvíz. A kutak igen rossz állapot­ban vannak, erősen kifogá­solható a vizük. Több meg­betegedés történik a víz miatt A fejlődést a törpevízmű je­lentené. Idén talán megépül Somogyapátiban is. óriási je­lentősége lesz. De a kisebb községek tagadhatatlanul hát­rányban vannak. — A* öltözködés megfelel-e (K egészségügyi követelmé­nyeknek? Nem mintha a vá­roslakóké egyértelműen meg­felelne. ; —- Népviselet alig van. A konfekció térhódításának ered menyeként, amely praktikus és rákényszeríti az emberre a jóízlést, közelebb kerültünk a városhoz. Másrészt kivesztek a régi falusi szabók. Meg­szűntek a szélsőségek... A munkaruha iránt még nincs meg a tömegigény. A nők vi­szont belátták, a szoknya sok baleset forrása. Kezeslábasban dolgoznak. Az a helyzet ma- ; napság, hogy a tsz-tag hét­köznap szégyell végigmenni rossz ruhájában az utcán, de , új ruháját sajnálja erre a I célra. Hiányzik az „utcai” i ruha. A jövő az lesz, amikor a tsz munkaruhát, öltözőt, fürdőt biztosít... Régóta har­colunk az ellen, hogy az em­berek nem az évszaknak meg­felelően öltöznek. Nyáron vi­lágos színű ruhákat kell fel­venni. Az öregek a sötétet szeretik, az öregasszonyok nyáron is sötét fejkendőt vi­selnek. Egyeseket nehezen tudok rábeszélni a szalma­kalapra, bár már hordják, olcsó, előnyös. A nyári öltöz­ködés erősen kifogásolható, a téli megfelelő. nálni a modern bútorokkal — jegyezte meg a somogy- apáti körzeti orvos. Rövid évtized alatt észre­vehető változáson ment ke­resztül a falu — ez dr. Mus­kát József véleménye is. Nem csak, mert tért hódított a nagyüzemi gazdálkodás, amely gyökeresen megváltoztatja az ott dolgozók életmódját, élet- körülményeit, de mert relatí­ve is közelebb került a vidék a városhoz. Somogyapátiban 10—15 évvel ezelőtt, a piac­napokat leszámítva nem na- I gyón mozdultak ki az embe- ! rek. Ma már sokan eljárnak | dolgozni és fordítva, a város­sá lett Szigetvárról naponta többen járnak a községbe dol­gozni. Az „összejárás” hatásai nyilvánvalóak. Miklósvári Zoltán Szőnyegek, függönyök Könnyebben juthatnak lakáshoz a cigányok Háromezei tojó a bagoly várban Egy év alatt megtérül és negyedmilliós hasznot hoz A körzeti orvos a falvakban szinte minden házban meg­fordul. Milyenek az új há­zak? Azt mondja, hasonlíta­nak a városi házakhoz. Tá­gasabbak, mint régebben, a „tiszta szoba”, ahol csak ra­vatalozás vagy lakodalom al­kalmával tartózkodtak — megszűnt. Az új házakat a célszerűség jellemzi. A kony­ha nagyobb, dehát a falusi emberek síi tnek-f őznek, na­gyobb háztartást vezetnek, ahhoz hely kell. Idejük na­gyobb részét az új házakban is a konyhában töltik... Ré­gen is betervezek a fürdő­szobát, de aztán műhely vagy fészer lett belőle. Ma már az új házak ténylegesen fürdő­szobával (és vízöblítése« mel­lékhelyiséggel) épülnek és rögtön jelentkezik az igény a vízvezetékre. Ha törpevízmű nincs, nem sajnálják a pénzt a házi vízvezetékre, szivaty- tyúra. Sőt, manapság sokan vesznek fürdőkádat és elfa­lazzák a konyha egy részét — Ugyanez mondható el a lakáskultúráról. A berende­zésnél lassan a célszerűség lesz az elsőrendű szempont. Szívesen vásárolnak olyasmit, ami eddig hiányzott a falusi házakból. Fotelokat, rekamiét, főleg kombinálható bútoro­kat Régen állati bőrök vol­tak a földön, ma már szőnye­gek. Az ablakokon mindenütt függönyök. Ugyanakkor a há­ziszőttesek az új lakásokban alig találhatók. A népművé­szetet össze kellene kombi­Legutóbb múlt év tavaszán adott hírt a sajtó és a tele­vízió a pogányi tsz orséágra- szóló bravúrjáról, amikor minden tervezői és kivitelezői számitgatást és gyakorlatot le­pipálva saját erőből maga építette meg mintegy másfél kilométernyi hosszúságú gaz­dasági bekötő útját. A tsz-t annak idején meglátogató szakemberek elismerését első­sorban az váltotta ki, hogy a körülbelül másfél millióra taksált útépítői munkát a po- gányiak felénél is kevesebb forintért produkálták, még­hozzá .kifogástalan minőségj ben. És amikor e nagyszerű eredmény hogyanja iránt ér­deklődtek. Kislaki László, a tsz elnöke frappáns tömörség­gel csak anhyit mondott. — Gondolom azért Sikerült így, mert nem csináltunk nagy cécót a dologból. Nem ren­deztünk ipari felvonulást, nem állítottunk be külön kalkulá­torokat, művezetőket, ellen­őröket. csak egy hozzáértő pallért, na meg kubikosokat, akik jópénzért úgy hajtottak, mint a megszállottak ... Hát ennyit a jóhímevet megalapozó nem is olyan tá­voli múltról, amit néhány hó­nappal ezelőtt újabb, s nem kevésbé figyelemre méltó kez­deményezéssel tetéztek meg kökényi gazdaságukban. „Fel­építették” és üzembeállították a megye vagy talán az ország legelső földalatti baromfi­farmját. — Ha nagyon akarják lát­ni. mi lett a kökényi bagoly­várunkból, javaslom várják meg a fagyosabb napokat, mert ilyen időben legfeljebb Az újságíró beszélget csak fogatos kocsival közelít­hető meg — próbált lebeszél­ni bennünket a tsz-elnök a kocsikázás és az esetleges gyalog-sárdagasztás kellemet­lenségeiről. Az utat ugyanis csak jövőre építjük meg hoz­zá. ezért hallgattam róla ed­dig. De végülis a pokrócokkal felszerelt homokfutó. és a2 előzőleg „felvett’’ jófajta for­raltbor elhessegetett minden ellenérvet a szemle későbbre halogatásáról. — Volt ám azért híre élőbb­ről1 is a mi bagolyvárunknak — mondta útközben a tsz-el­nök —. de arról igazán hite­lesen csak Papp János bácsi tudna mesélni, ő ugyanis már abból az időből ismeri, ami­kor még a pécsi káptalan szőleje és 12 szobás villája állt a helyén, de mégj óbban ismeri a háborút követő esz­tendőkből. amikor az állam neki is juttatott 800 ölet az akkoriban már jócskán kiöre­gedett káptalani szőlőből. Ma is művelgeti. pedig combvas­tagságúra vénültek már a tőkéi. De a bora ... Módunkban állt megkóstol­ni, mert időközben János bá­csi is mellénk szegődött a pincekulccsal. — Ezt a kis lyukat sikerült megtartanom a régi pince- rendszerből, mutatott körül a takarosán berendezett boltos helyiségben, miközben a meg­szívott hébérből teli suhog­tatta a poharainkat. — Az igazi nagypince a mostani baromfi ház helyén volt. nyolc-kilencszáz hektó borral, s innen szállították be hordószám a pécsi Petrezse­lyem utcai kimérőbe. Ha én mondom, hogy virágzó gaz­dálkodás folyt itt a papok idejében. akkor elhihetik, mert a kertészük voltam. Az­tán hogyansem, de már a há­ború előtti években gazdát- lanodni kezdett a szép szőlé­szet. pincészet, mígnem a há­ború végére bagolyvár lett belőle. Amolyan kísértet-fé- szek, ami jobbára csak az éj­jeli madaraknak és néhány környékbeli remetének adott menhelyet télidőben. Meg is nevezett egy „re­metét” Nagy J. Márk bácsi személyében, akit addig ki nem tudtak volna kergetni a barlangjából, amíg a közelben fel nem építettek neki egy házikót, mert a környékhez is ragaszkodott. — De azért, ne higgye, hogy olyan — legyezte meg félreérthetetlen jelzéssel a homloka környékét —. mert Inkább csak magának való különc ember volt Például negyvenöt őszén, amikor az a nagy sómizéria volt... szer­zett valahonnan egy kétkere­kű targoncát, jól felnúpozta leveles dohánnyal, majd neki­vágott gyalogosan a pesti or­szágútinak. Aztán hetek múl­tán. amikor holt hírét mon­dogatták, egyszerre csak meg­érkezett az esőktől alaposan megvámolt sóval. — Csodáltuk is. de inkább sajnáltuk szegényt — emléke­zett vissza rá Papp János. — Sajnáltuk, mert amikorra megérkezett, addigra már a falusiak is egymás között árulták a sót, annyi volt be­lőle. Hát ezután vonult visz- sza sértődötten a bagolyvár­ba. A nemrég még omladékos pincerendszer helyén kívül belül hófehér falú „tojásgyár” létesült. légkondicionált he­lyiségekkel. „komfortos” tojó- fészkekkel, szalagrendszerű etetőkkel és minden olyan felszereléssel, ami a korszerű baromfifarmokat jellemzi. És e nagyszerű látvány után még azt a kevéske fenntartásunkat is. amelyet az élő szervezetre káros pinceklímáról szóvátet- tünk. hamar eloszlatta a tsz- elnök. — A húsz méter vastag földréteg télen, nyáron egyen­letesen biztosítja a biológiai­lag szükséges 10—15 fokos hőmérsékletet és a 60—70 százalékos páratartalmat, s ez a leglényegesebb. Ugyanis a szellőztetést nagyszerűen megoldottuk, napfényre meg nincs szüksége a csak egy esz­tendeig hasznosított tojóhib­ridnek. hiszen a külszíni tojó­házak is ablaktalanok. És, ami nem kevésbé jelen­tős. az egyelőre háromezer bábolnai nick-chik baromfi­nak helyetadó földalatti tojó­ház felújítása, berendezése és világítása mindössze 150 ezer forintjába került a tsz-nek. Ezzel szemben egy hasonló befogadóképességű külszíni tojóház építési és berendezési költsége egymillió forintot igényel. Kislaki László nem is vesz elő papírt, ceruzát, mert már j a „fejében van”, hogy a kü­lönböző kiadások, amortizá-1 ciós költségek után mennyi is lesz év végén a tiszta nye­reségük. — Ha lesz idejük szorozzák majd be háromezerrel az egy , tojóra eső évi 240 tojást. . il- j letve ennek darabonkénti 1.20 forintos átadási árát. mert ez- ! úttal csak két számot mon- ( dók: amíg egy hagyományos ' toióház beruházási költségei-1 nek puszta visszatérüléséhez minimum két évre van szűk- j ség. addig ezzel a mtmidás- sal már az első évben ?50 ezer forint tiszta jövedelmet, biztosítunk magunknak Most mondínk erre azt, hogy csak „féldio=őség” az övék mert a másik felét a j kínálva kínálkozó bagolyvár ] adta? Igazságtalanság volna, mert j tudomásunk szerint más köz­ségekben. tsz-ekben is van- I nak szénszámmal hasonló ha- ! golyvának, mégsem insnirál- j ták eddig riportra az út «ág- i írót. Ugyanis nem volt miért... I Pálinkás György | Egyéves munkaviszony i- elég Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter és a pénz­ügyminiszter közös rendelke­zésben módosította a szociá­lis követelményeknek meg nem felelő telepek felszámo­lásáról 1965-ben kiadott ren­deletet. Az újabb kiegészítéssel szé­lesítették a kedvezményezet­tek körét. Így a gyorsított ütemű és teljes felszámolás­ra kijelölt telepek lakóinak már nem kell megvásárol- niok a kisajátított földrész­letekből kapott házhelyeket sem. Az új rendelkezés eny­hítette a különféle kedvez­mények — építési kölcsön stb. — feltételeit. Ennek alapján az eddigi két év he­lyett már az egy éves folya­matos munkaviszonyban — vagy kisipari szövetkezeti tagsági viszonyban — álló és a havi ezer forintot megha­ladó átlagkeresettel rendel­kező dolgozók is részesíthe­tők a korábbi rendeletben meghatározott kedvezmé­nyekben. Ugyancsak igényt tarthat a kedvezményekre a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek tagjaként dolgozó telepi lakos is, ha tagsági viszonya legalább egyéves és az előírt munkaegységet tel­jesítette. vagy a termelőszö­vetkezet közös munkájában rendszeresen részt vesz és ezt igazolja. Az 1965. évi rende­let kiegészítését jelenti, hogy most már kedvezményt kap­hat az is. aki idényjellegű foglalkozásból vagy iparen­gedély alapján folytatott ipa­ri. illetve kereskedelmi tevé­kenységéből kimutathatóan legalább havi ezer forintos átlagjövedelemmel rendelke­zik.’ Január 22-től kísérletképpen valamennyi pécsi, valamint komlói és mohácsi OTP-flók minden hétfőn hosszabbított pénztári szolgálatot vezet be. A „hosszú” hétfőkön 18 óráig lehet benyújtani az áruvásárlási, sze­mélyi és mezőgazdasági kölcsön kérelmeket, befizetni a hiteltör­lesztéseket. A pénztárak nyitva- tartásának idejéig egyéb hitel­ügyekben. építési kölcsönök, in­gatlanértékesítések ügyében is felvilágosítást kérhetnek az ügy­felek. Az intézkedést a lakosság jobb kiszolgálása érdekében hozta az OTP Baranya megyei Igazgató­sága. A hosszabbított hétfői pénztári szolgálat elsősorban azoknak kedvez, akik munka­idő alatt nem tudják felkeresni ügyeik intézése céljából az OTP- fiókokat. A hosszabbított ügyfél- szolgálat alatt takarékbe'.ét be­ás kifizetések, átutalások is esz® közölhetők A pénztárak bevált­ják a kisorsolt kötvényeke*, ki­fizetik a totó- és lottó-nyeremé­nyeket. Figyelem! Az Országos Gumiipari V. a gumiabroncs és tömlő begyűjtésének helyét, telí­tettség miatt váci telepéről A NYÍREGYHÁZI TELEPÉRE HELYEZTE Al Kérjük a hulladékot 1968. január 1-től a következő címre továbbítani: OGV Palma Gumigyár Nyíregyházi gyárrészleg Nyíregyháza. Derkovits u. 107. Fiatal újságírónak sztnte létérdeke fűződik ahhoz, hogy minél több ismerőse legyen a városban. Nem egyszer magyarázták ezt helybéli kollégáim, akik va­lamikor szintén ebben a vá­rosban voltak fiatalok. Így kát egészen természetes, hogy nem szaladtam el szó nélkül futó ismerősöm mel­lett, hanem mélyen meg­emeltem a kalapom, és nem törődve hóval, széllel, be­szédbe elegyedtem vele. — Mit szól ezekhez az ár­változásokhoz? — érdeklőd­tem, mert mit is kérdezhet­tem volna mást. Töprengve nézett rám nyilván nem akarta elha­markodni a választ. Végre így stólt: — Jő, az elvtárs az áj instruktor a párbizottsá­gon ...-i- Hát már nem emlék­szik rám? A megyei újság munkatársa vagyok, azon a fogadáson találkoztunk. Megmondom a nevem, ör­vendezni látszott. — Szóval a véleményem­re kiváncsi — bólogatott. — Hát, őszintén szólva én nem panaszkodhatok. A gyerek már régen szeretett volna egy tévét, most alighanem megvesszük, hiszen 800 fo­rinttal olcsóbb. Aztán, tud­ja, a cukor is erősen fogy­tán van otthon. — A maga részére nem szándékozik venni valamit? — De, de igen — kapott a szón —, egy olyan kis­ipari cipőt, amelyik 329 fo­rintba került, most kétszáz­hetvenhét. — És a bútor? — He-he. az se zavar. Ha eddip megvoltunk szekrény nélkül..., izé.. „ azt hit­tem az angol szövetet kér­di. Nem mondom, elkelne két új Varia heverő, de hát — széttárta a kezét — az is olcsóbb. — Tehát ön teljes mér­tékben meg van elégedve? — Tekintettel arra, hogy a feleségem betegesen ide­genkedik a centrifugától, — ipen. De mondja, elvtársam, miért nem jegyzetel? Fejből akarja megírni az egész cik­ket? — Oh — legyintettem —, nem írok én ebből semmit, csak mint kedves ismerő­sömtől érdeklődtem. Egysze­rűen kiváncsi voltam a vé­leményére. — Értem — motyogta. Majd minden látható indók nélkül felmérgesedett és így szólt: — De azért az mégis szemtelenség, hogy négyöt- venet kérnek egy vacak haj­vágásért! KÉRI TAMAS „Hosszii“-hptfők az OTP nél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents