Dunántúli Napló, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-13 / 10. szám

2 naplő 1968. JANUAR 13. Vietnami jelentés VDK—kambodzsai közlemény Bűnös-e a férfi, ha enged egy kiskorú leány csábításának? 4- KAIRÓ: Nasszer, az Egye­sült Arab Köztársaság elnöke és Mazurov, az SZKI> KB Po­litikai Bizottságának tagja, a Szovjet Minisztertanács első elnökhelyettese között csütör­tökön találkozásra került sor. Az EAK elnöke és a Kairóban tartózkodó szovjet kormány- küldöttség vezetője hosszú ba­ráti megbeszélést folytatott egymással. ♦ GENF: A Nemzetközi Vö­röskereszt Bizottsága bejelen­tette, hogy pénteken a Szuezi- esatornán keresztül megkezdő­dött az izraeli és egyiptomi hadifoglyok kicserélése. Az egyezmény értelmében haza­tér minden hadifogoly. Az in­tézkedés mintegy 4500 egyip­tomi és 16 izraeli hadifoglyot érint 4- BEIRUT: Libanon, Jordá­nia és az Egyesült Arab Köz­társaság — mindhárom közvet lenül határos Izraellel — ta­nácskozásokat kezd politiká. jártak egybehangolására. A legfelső szinten folyó megbe­széléseken Gunnar Jarring ENSZ-megbízott javaslatait is megvitatják. 4- BONN: Mint a bonni kül­ügyminisztérium most meg­erősítette, január 6-án hosz- szabb megbeszélésre került sor Brandt külügyminiszter és Ca- rapkin bonni szovjet nagykö­vet között. A találkozó Ca- rapkin kérésére jött létre. A megbeszélés során jelentős szerepet játszott Nyugat-Ber- lin helyzete. A külügyminisz­térium a megbeszélés tartal­máról nem volt hajlandó kö­zelebbit mondani.-+ Ritka halászzsákmányra tett szert a Fomaíbaut nevű francia halászhajó az Atlanti-óceánon, száz kilométernyire a francia par­toktól. Kivételesen jól sikerült fogás, örvendeztek a halászok, amikor érezték, milyen nagy súly húzza le hálójukat. Annál na­gyobb volt a megdöbbenésük, amikor a hálóval együtt a fel­színre emelkedett a zsákmány: a Grampus nevű brit tengeralatt­járó, amelyet csak nagy üggyel- bajjai szabadítottak ki a háló szövevényeiből. 4 WASHINGTON: Humph­rey amerikai álelnök csütörtö­kön este 13 napos afrikai kör­útjárólamelynek során ki­lenc afrikai országot keresett fel, visszaérkezett Washing­tonba. 4 MARYSVILLE: A kalifor­niai Marysville város közelé­ben csüiörtökön lezuhant az U—2-es kcmrepülőgép felvál­tására tervezett SR—71 típusú titkos amerikai felderítő re­pülőgép egyik kísérleti példá­nya. A hangsebesség három­szorosával haladó repülőgép leszállás előtt hátárafordult és papírdarabként hu’lott a föld­re. Két pilótája katapultálta magát. A gép roncsaihoz nem engedtek újságírókat, a kör­zetet lezárták. 4- LONDON: Brown angol külügyminiszter pénteken reg­gel New Yorkból repülőgépen Londonba érkezett. 4- BONN: A Szabad Demok­rata Párt sajtószolgálata pén­teki kiadásában hosszú cikk­ben foglalkozik az új magyar gazdasági mechanizmussal. A szerző ismerteti a gazdaság- irányítás reformjának lénye­ges pontjait majd megállapít­ja: „Az 1968—69-es éveket mint az ellenőrzés és az eset­leges kiigazítások éveit kell tekinteni. Várható azonban, hogy 1970-től kezdve már a magyar gazdaság egészsége­sebb lesz és tartós fellendülés következik be a reform követ­keztében. Ez Magyarország­nak, mint külkereskedelmi partnernek az értékét is ál­landóan növelni fogja”. 4- PÁRIZS: A L’Humanité közlése szerint az algériai fő­városból olyan hírek érkeztek, hogy Bumedien ezredes kor­mánya a múlt év utolsó nap­jaiban újabb letartóztatásokat hajtott végre. December 30— 31-re virradó éjszaka az El- Harrach-i börtönbe újabb 26 fogoly érkezett, akiket az ál­lam biztonságának megsértésé­vel vádolnak. Legtöbbjüket kegyetlenül megkínozták. Saigon: Csütörtökön este a dél-vietnami szabadságharcosok aknatűz alá vették My Thot, a Mekong deltájának második legna­gyobb városát. A kilőtt mintegy 82 akna a hadsereg és a rendőrség épületei közelében csapódott be. Egy rendőr meghalt, többen megsebesültek. | A VDK légvédelme az ország területe fölé behatoló B—52-es amerikai óriásbombázó- j gépeket rakétákkal támadta. Ez volt a har- ! madik alkalom, hogy az óriásbombázók ellen föld-levegő rakétákat vetettek be. Ezúttal I három gépet találtak el. A Vietnami Demokratikus Köztársaság éa a Kambodzsai Királyság megerősítette közös állásfoglalását és egymás kölcsönös támoga­tását az amerikai imperializmus ellen, a nemzeti függetlenség és szabadság védelmé­ben vívott harcban — hangsúlyozza a Noro­dom Phurissara herceg kambodzsai külügymi­niszter hanoi baráti látogatásának befejezté­vel kiadott vietnami—kambodzsai közlemény. Phurissara december 31-től január 8-ig tar­tózkodott a VDK-ban, látogatásának ideje alatt ő maga és kíséretének tagjai találkoz­tak Ho Si Minh elnökkel, továbbá a nemzet- gyűlés elnökségének elnökével, a VDK mi­niszterelnökével. Bombatámadás Kína egyik tartománya ellen Peking. A kínai külügyminisztérium pénteken Pekingben kiadott közleménye szerint 1968. ja­nuár 7-én „az amerikai impe­rialisták és jobboldali laoszi lakájaik három repülőgépe megsértette Kína légiterét és bombázta a Jünnan tarto­mányt". A bombatámadás kö­vetkeztében számos polgári személy életét veszítette vagy megsebesült és jelentős anya­gi károk keletkeztek. A Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma hangsú­lyozza, hogy „az amerikai im­perialisták és laoszi jobboldali lakájaik a Kína-ellenes pro­vokációja szorosan kapcsoló­dik az amerikai imperialis­táknak ahhoz a tervéhez, hogy kiterjesszék agressziójukat” — „Amennyiben az ameri kai im­perializmus arra vetemedik, hogy agresszív háborúját Laoszra is kiterjessze, úgy a Mao Ce-tung győzedelmes gondolatával felfegyverzett kí­nai nép megteszi a szükséges lépéseket az amerikai agresz- szió ellen küzdő laoszi nép igazságos harcának támogatá­sára.” A kínai közlemény vé­gül figyelmezteti az Egyesült Államokat, hogy viselnie kell a provokáció valamennyi sú­lyos következményét. Az Egyesült Államok had-„ ügyminisztériuma pénteken Washingtonban kijelentette, nincs tudomása arról, hogy amerikai és laoszi gé pék öt nappal ezelőtt kínai őrületet bombáztak volna. Háború veszélye Kambodzsa felett AX ország 1*1 Wi nógyzetkllómé- teres területének nágy részét, több mint 50 százalékát, áthatolhatatlan trópusi őserdő borítja. Megművelt földeket csak a Mekong-folyó mentén és a Tonlé-Sap körül el­terülő síkságon találunk. A *>1 milliós (1965) lakosság zöme is eze­ken a területeken él. A lakosság nemzetiségi összeté­tele: 5 millió kbmer (kambodzsai, nyelvük a thai nyelvvel rokon), 36« ezer vietnami, 32« ezer kínai, *0 ezer csam és velük rokon ma­láj. Az ország keleti területein! primitiv hegyvidéki törzsek élnek, számukat 65 ézerre becsülik; észa­kon kb. 30 ezer lao és thal nem­zetiségű lakost tartanak nyilván. Az ország határain kívül még 500 ezer khmer él' Dél-Vietnamban és 356 ezer Thaiföldön. A közelmúltban az amerikaiak azzal vádolták Kambodzsát, hogy az ország keleti határvidékeit á dél-vietnami szabadságharcosok rendelkezésére bocsátotta és ott kiképzőtáborokat és utánpótlási bázisokat hoztak létre. Az erősen átszabdalt és trópusi őserdőivel borított terület ellen több alkalom­mal légi és tüzérségi támadást hajtottak végre, veszélyeztetve ez­zel az ott élő hegyi törzsek biz­tonságát. Washington újabban már azt állítja, hogy a Felszabadltásl Front csapatainak szánt szállít­mányokat a nemrégiben átadott Sihanoukvllle-i kikötőből továb­bítják Dél-Vietnamba. Norodom Sziltanuk kambodzsai államfő visszautasította a koholt vádakat és bejelentette, bogy a baráti államokhoz a Szovjetunió­hoz Kínához és Franciaországhoz fordul segitségé-t, ha országát fegyveres támadás érné. — Az expressz nemi viszo­nyok korát éljük, fiataljaink ; kőkorszakbeli őseink módjára i esnek egymásnak, minden eiő- í zétes udvarolgatás nélkül. Ezekkel a szavakkal kezdte beszédét a védő egy nemrégen lezajlott angliai bírósági tár­gyaláson. A tekintélyes ügy- ! véd ingyen vállalta egy 18 | éves fiatalember védelmét, aki ; állítólag erőszakot követett el egy 14 éves leányon. A perben hozott szokatlan ítélet miatt ez az eset sokáig emlékezetes marad. Ugyanis a bíróság eltért attól a hagyo­mánytól, hogy a kiskorú leá­nyokkal folytatott viszonyért kizárólag a férfi felelős, még akkor is, ha a leány beleegye­zett a dologba, vagy éppen ö kezdeményezte is. Peter Stew bíró így véleke­dik a leányok felelősségéről: — A nemi gerjedelmet nem lehet, mint egy csapot, egy­szerűen lezárni. Ha a lányok belebocsátkoznak a szerelmi játékba, ne lepődjenek meg, hogy az ügy egészen más irányt vesz, mint ahogyan ők elképzelték. A lánynak, aki önként, tudatosan kezd bele a játékba, vállalnia kell a nem várt következményeket is. A bíróság ma már nem Vallja, azt az elavult és ne­vetséges nézetet, hogy minden esetben a férfi a hibás, a nő sohasem. A 18 éves, atlétatermetü vádlott, Philip Stephens be­ismerte, hogy viszonya volt A. Y. 14 éves leánnyal, de hatá­rozottan elutasította a vádnak az erőszakra vonatkozó részét. Bizonygatta, hogy a leány ön­szántából lépett vele nemi kapcsolatra. A bíróság arra a követkev­tetésre jutott, hogy nemcsak Philiph Stephens a bűnös, ha­nem a leány és ennek apja is. Az apát 50 font pénzbírságra ítélte, mert ő is felelős a leá­nya viselkedéséért. A fiatal­ember szintén, 50 font pénz- büntetést kapott, de az erő­szak vádját elejtették azzal az indoklással, hogy „a leány ön­szántából bocsátkozott bele a szerelmi játékba”. A leányt egyébként feltételes szabad­ságvesztésre ítélték. A Stephens ellen hozott Íté­let többek között megjegyzi, hogy a fiatalembernek nem lett volna szabad tettét elkö­vetnie, még ha a leány kihívó is volt vele szemben. Nem lett volna szabad viszonyt kezdenie a kiskorú leánnyal még akkor sem, ha ez kez­deményezte a dolgot. Mert senkinek sem kell okvetlenül belemennie abba, omit aján­lanak neki. A bíróság tehát a mai kor szellemében hozta meg Ítéle­tét. Tekintetbe vette a vádló­ként fellépő fél kihívó maga­tartását a vádlottal szemben. A londoni Times Az esettel kapcsolatban megjegyzi: „Ilyen ítélet még nem volt Britan­niában/” 4 PORT SZAID: A Sraeid- csatorna igazgatósága utasítást adott illetékes alegységeinek arra, hogy' készüljenek fel a csatorna megtisztítására, an­nak a 1.6 hajónak elindításá­ra, amely a júniusi háborús konfliktus óta vesztegel a csatornán. A gyakorlati mun­ka néhány napon belül meg­kezdődik. 4 BONN: Jólértesült forrás­ból származó hír szerint a ju­goszláv kormány azt ajánlotta Bonn-ilak. hogy a diplomáciai Viszony helyreállítására irá­nyuló tárgyalásokat Bécsben folytassák. A bonni kormány a javaslatót elfogadta. Hétfőn Bonnban jugoszláv—nyugat­német kereskedelmi tárgyalá­sokra kerül sor. A római katoli­kus egyházat egy­re inkább aggaszt­ja az apácák szá­mának csökkenése. A nővérek újabb és újabb követelé­sekkel állnak elő, a zárdái élet meg­reformálását köve­telik. Ilyen éles össze­ütközéstörtént nem régiben a kalifor­niai Mária-rend apácái és Mclnty- ere bíboros között Az apácák ugyanis követelték, hogy a városban ezután polgári ruhában je­lenhessenek meg a hagyományos zár­dái öltözék helyett, hogy újra felvehes­sék polgári nevü­ket, s végül, hogy engedélyezzék szá­mukra a továbbkéD Zést. Egyúttal azt Lázadó apácák is bejelentették, hogy a 125 apáca közül 43 elhagyja a rendet és egye­temre iratkozik. Azok az apácák, akik továbbra is a zárdában marad­nak, kérik, tegyék számukra lehetővé, hogy tehetségük és érdeklődésük sze­rint képezhessék magukat. A bíboros meg­fenyegette az apá­cákat, hogy ha nem vonják vissza köve­teléseiket, 1969-ig valamennyiüket ki­zárják a rendből. Az apácák azonban nem ijedtek meg, hanem az újsághoz fordultak panaszuk­kal. Kijelentették, hogy Rómának haj landók engedelmes­kedni, de Los An­geles ne k nem. Ezekből a köve­telésekből látszik, hogy a rendek ér­deklődése mindin­kább a világ felé fordult, s a vallá­sosság célját többé nem a világtól va­ló elvonulásban lát­ják. a való élet s az emberek szolgá­latába szeretnének állni. Az amerikai apácák egy része például a néger gettókban vállalt munkát, mások a chicágói gyárakban. Úgy számítják, hogy a 175 000 ame rikai apáca közül néhány éven belül több ezer elhagyja a rendet 11. Galamb a tiszti iskola ablaká­ból nézte a sivatagba induló sza­kasz készülődését. Mit kellene tenni? Istenem!... A Faubourg Montmartre-on egy szegény öz­vegyasszony és egy kedves finom leány, akiket legjobban szeret a világon, tízezer dollárt kapnának, és ehhez csak egy ilyen semmit­tevő, léha alaknak kellene meg­halni, amilyen ő. Hát még meg­halni sem hagyják az emberit?! Szerencséje volt. Ezen az órán a katonai büntetőtörvénykönyv­ről oktatták őket. Az előadás vé­gén Galamb boldogan fellélegzett Az oktató többek között ezt a paragrafust is ismertette: „A csapattestől megkísérelt szö­kés valamennyi kedvezmény és megkülönböztetés megvonásával jár. Altiszt-jelöltek visszakerülnek legénységi állományba, előző szol­gálati helyükre”. Nincs semmi baj! Még ma meg­szökik, elmegy az uszodába, és holnapután, a törvény értelmében, régi beosztásában elindul a töb­biekkel együtt a sivatagba. Egy óra múlva az erőd hátsó udvarán felmászott az esőcsator­nán, és mikor a poszt kissé el­távolodott, átvetette magát a fa­lon. Azután szaladt... Takarodó után nyolc őrjárat indult a keresésére, és La touret őrmesteri búskomoran tépdeste ajaksörtéit. Nyugodtan sétált a kikötő pál­mái alatt, hallgatta a rakodást, a hajótülkök és az autódudák lármáját, boldogan szívta be a dagállyal érkező sós szagú esti légáramlatot, és nézegette a nyu­godt víztükrön rezgő sok-sok parti lámpa visszfényét. Várta, hogy kézre kerüljön. Egyik negyedóra múlt a másik után. No, mi lesz? Micsoda amerikázás ez? Hol a patrul? Hát így hagyják itt a katonaszökevényeket korzózni? Vagy van megtorlás és fegyelem, vagy nincs! Körülnézett, dé sehol egy őr­járat! Szép kis katonaság. Szö­kött egyének nyugodtan dohá­nyoznak a Város gócában, és a tisztelt légió a füle botját sem mozgatja. Dühében már nem tud­ta, mit tegyem. Egyszerűen oda- aétált • Disz térre, a karmány­zósági patolta hatalmas fvlámpái alá. Valami vendégség lehetett a katonai parancsnoknál, mert sorria érkeztek az autók, és pazar uni­formisok, csodás hermelinbelépők, fehér frakkok vonultak fel. Itt is álldogált vagy félórát. De hát mi az? Miért nem fog­ják el? A magyarázat elég egyszerű volt. Valamennyi őrjárat az óvá­ros, a halászkikötő, a környékbeli erdőségek és egyéb olyan helyek felé vette útját, ahol egy épelmé­jű szökött légionista rejtekét lehet gyanítani. A kormányzóság előtt igazán senki sem kereste. Illetve akadt ilyen is. A költő. Troppauer Hümér. ö szerette Ga­lambot, aki mindig megértő hall­gatóság volt. Akármi legyen, ha elfogja ezt a kedves, aranvos embert, Mirtt őrjáratvezető tehát harsányan komandírozott: — Irány a Dísz tér! Ott igazán nem ütközhet a szökevénybe. De alighogy az előkelő negyed­be értek, az egyik legény meg­böki Troppauert: — Te! Nézz oda! Ott a szöke­vény. A költő hüledezve kapkodta a fejét: — Nem ette meg a feme... De. Mégis. Barátságos mosoly­lyal integet feléjük, azután oda­jön, és idegesen szól rá Trop- pauerre: — Hol kódorogtatok ennyi ide­ig? Még az életben nem láttam ilyen katonaságot! Mit lehet tenni? Komoran köz- > refogiák, és megindultak vele ) visszafelé. < — Minek szökött ide a Dísz ‘ térre? — kérdezte Troppauer. ] — Unatkoztam — felelte. Az- 's’ után ő kérdezett. — Nagy volt ) a ribilió? — Tűrhető. Latouret őrmester mindenféle porokat szed. A külvárosba értek. Galamb vidáman fütyürészett. Céltalanul kóborló arabok a keskeny utca hosszú házai mellé lapultak, és sötét pillantásokkal néztek az őr­járat után. — Azért mégiscsak szerencséje van — mondta Troppauer. — Mi legkésőbb holnapután megyünk a pokolba, maga meg itt marad Orartban. — Most már én sem maradók itt. Megszöktem! — Mondom, hogy szerencséje van. Akit huszonnégy órán be­lül elfognak, az nem számít szö­kevénynek. Engedély nélküli ki­maradásért egy kicsit helyben­hagyják és kész. Szent Isten! Szóval megint sze­rencséje volt! A szerencse mint egy nyomorult véreb fut utána, de ő nem hagyja magát! Ügyesen beakasztotta a lábát hátulról Troppauer bokájába. A költő akkorát esett, hogy az éjsza­ka beleremegett. A katonák nem tudták mi történt és mire ma­gukhoz tértele, a fogoly elrohant (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents