Dunántúli Napló, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-26 / 21. szám

«68. JANIT ÄS 2*. napló 3 Szükség van-e ennyi érdekképviseleti műszakra? r Ésszerű keretek kozott Egy részük kamatostul megtérül — Sok ügyet szabadszombatokon lehetne elintézni Stier és Lukács éJvtársaknak a Dunántúli Naplóban meg­jelent cikkei több oldalról bemutatják az érdekképvise­leti műszakokkal kapcsolatos problémákat Egyéni célok Azt hiszem, egyértelműen leszögezhetjük, hogy az érdek- képviseleti műszakok szüksé­gessége nem képezheti vita tárgyát Szocialista társadal­munk rendjéből fakad, hogy a közigazgatás, a mozgalmi szer­vek munkája a társadalom fejlődésével párhuzamosan egyre szélesebb körben társa­dalmi munkává válik. Az ér­dekképviseleti műszakok nagy- része jelenleg iskolája ennek a fejlődésnek. Ahogy és ami­lyen mértékben a társadalmi munkák mennyiségét és szín­vonalát emelni tudjuk, olyan mértékben csökkennek a fenti feladatokat ellátó szervekben függetlenített fizetett dolgo­zók létszáma. A fentiekből kiindulva arra a következtetésre kell Jut­nunk, hogy az érdekképvise­leti műszakok egy része a ké­sőbbiek folyamán a népgaz­daságnak kamatosán megté­rül. Ez a megtérülés elsősor­ban a végzett munkák minő­ségi színvonalának fejlődésé­ben, a hibalehetőségek csök­kentésében fog realizálódni. Kétségtelen dolog, hogy a vállalatok vezetői — így »ok esetben magam is — az ér­dekképviseleti műszakokkal kapcsolatban türelmetlenek vagyunk. A türelmetlenségünk abból fakad, hogy a vállalat által finanszírozott érdekkép­viseleti műszakokat felhasz­náló dolgozók nem veszik többségükben tudomásul, hogy valamivel nekik is viszonozni kellene a vállalat támogatá­sát. Gyakori, hogy a szakmai továbbképzésekre fordított kedvezmények nem térülnek meg a vállalatnak. Különösen az esetben, ha a továbbkép­zés nem vállalati érdekből szükséges, hanem a dolgozó egyéni céljait szolgálja. Nem egyszer előfordul, hogy a vál­lalati támogatást igénybe vett dolgozó tanulmányai befeje­zése után cserbenhagyja az őt támogató vállalatot. Ilyen probléma főleg a magasabb iskolai képzésben részesülők­nél fordul elő. 3—5 éven ke­resztül lényegében az egész vállalat kollektívája részéről támogatást élveznek, s az is­kola befejezése után sokszor lényegtelen előnyök miatt a vállalatot elhagyják. Be lehetne tervezni Kétségtelen dolog az is, hogy zavarólag hatnak az ér­dekképviseleti műszakokat igénylő szervek spontán igé­nyei is. Lukács elvtárs cikkében említette a tervszerűség prob­lémáját Szeretnén ezt alátá­masztani azzal, hogy a köz- igazgatási szervek és vállala­tok saját terveiket — és ez természetesen jó — úgyszól­ván fillér pontossággal egész évre előre megtervezik. Szük­ségesnek tartanánk és igé­nyelnénk is azt. hogy — egyes rendkívüli esetektől eltekint­ve — e szervek azt is meg­terveznék, hogy az egyes vál­lalatoktól az év folyamán hány érdekképviseleti műszak napot kívánnak igénybe venni. Persze, nem gondolunk itt pontos időpontra, elegendő­nek tartanánk e műszaknapok számának közlését. Tüdjuk, hogy ezt minden területen nem lehet megoldani, de pl. az állami és szakmai képzés területén többnyire megold­ható. Meg lehet tervezni ezt a társadalmi szervek területén is, majdnem pontosan az ál­lamhatalmi, államigazgatási szerveknél, a sport és kultu­rális területeken. Bosszantó és a tervszerűség szükségét támasztja alá, hogy sok esetben az igénybevétel napján, de még az is előfor­dul, hogy utólagosan kérik ki versenyekre, edzőtáborokra a dolgozókat. Szabadszombaton A 44 órás munkahétre tör­ténő áttérés lehetőséget ad az érdekképviseleti műszakok szombati napokon történő szervezésére, állampolgári kö­telezettségek teljesítésére. Vállalatunknál a 44 órás munkahétre való áttérés dol­gozóink túlnyomó többségé­nek december 2-től március 18-ig minden szombaton sza­badnapot biztosít, a közbeeső időszakban pedig kéthetenként kerül sor szabadszombatra. Ezeket a szabadszombatokat kell felhasználniuk a külön­böző szerveknek, kiegészítő parancsnokságoknak, a szemé­lyi igazolványokat kezelő rend őrségi szerveknek, kötelező orvosi vizsgálatra berendelő intézeteknek, hogy a dolgozók állampolgári kötelezettségei­ket úgy oldják meg. hogy az termeléskiesést ne vonjon ma­ga után. Később, amikor a vállalatok mindegyike áttér majd a 44 órás munkahétre, városi, me­gyei, sőt országos szinten le­het számolni a szombati sza­badnapokkal, a politikai, köz- igazgatási és egyéb szervek­nek az érdekképviseleti mű­szakok megtartásával össze­függően. Célszerűséget kívánunk ügy gondolom, hogy hoz­zám hasonlóan, a megye többi gazdaságvezetője sem egyér­telműen az érdekképviseleti műszakok ellen van. Azoknak szükségességét mindenki lát­ja és érti, de ha tervszerű keretek közé sikerül szorítani az érdekképviseleti műszako­kat, akkor a vállalat gazda­sági és termelési érdekeit is jobban figyelembe tudjuk venni. A tervszerűség fegyelmet igényel, a fegyelem egyenes irányú leszármazottja a taka­rékosságban jut kifejezésre. Tehát okszerű, célszerű érdek­képviseleti műszakokat kívá­nunk, amelyek az indokolat­lan műszak kiesések kiküszö­böléséhez vezetnek. Nemeskéri László ■ a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója Tízezer libát nevel az új mohácsi tsz Háromszakaszos tartás A háztájiban tömik az állatokat Tavaszt idéz már a íri«s fest'k illata Új jálék a Vidámparkban Egymillió-háromszázötvenötezer forint volt a tavalyi bevétel Olyan hirtelen kopott itt minden és furcsa módon a látvány mégsem kiábrándító. A szürke egyhangúságot ta­lán az teszi, hogy a fák me­revek és csupaszok, a pénz­tárfülkék üresek, az ajándék­pavilon is üres ablak-szemek­kel bámul a jeges útra. Mint­ha megfosztották volna a sok ötéves a Pécsi Dísznő vény kedvel ők Szakköre Érdekes kiállítások a jubileumi év programjában Az 1968-as évre gazdag programot állított össze a pécsi Fegyveres Erők Klub­jának öt éve működő dísz­növény szakköre. A jubi­leumi rendezvények közül mindenekelőtt a nyilvános kiállítások tartanak számot közérdeklődésre. Ezek közül a legnagyobb szabású a jú­nius 14-i, és a július 19— 24. között megrendezésre kerülő IV. péfcsi szakköri kiállítás lesz. Érdekesnek ígérkezik továbbá Tóth Mi­hály gyűjteményének szep­tember 13—15-ig tartó ka­marakiállítása, ez alkalom­ból a gyűjtő „Broméliák a jövő szobanövényei” címmel előadást is tart. A dísznö­vénykedvelők táborában nagy várakozás előzi meg Vajda Ferenc, Mammillaria subgenus gyűjteményének bemutatását is, ezt a ka­marakiállítást november 22 —27. között tekinthetik meg a pécsiek. Május 24-én Horváth íjászló, a nemzetközi hírű budapesti Rozmaring Dísz­növénytermesztő Tsz főker­tésze tavaszi és nyári vi­rágtálak. alkalmi összeállí­tások készítéséről tart nyil­vános előadást, melyet két napos bemutató követ. A téli virágtálak és kompo­zíciók nyilvános szakköri kiállítását december 13—15. között rendezik meg. A program összeállítói nem feledkeztek meg a kaktusz- kedvelők illetve gyűjtők né­pes táboráról sem. Február 23-án „Paródia — kaktu­szok” címmel előadás és vetített gyűjteménybemuta­tó színhelye lesz a Klub. Április 22-én Kondér István mérnök a kaktuszok tavaszi és nyári gondozásáról, nö­vényvédelméről tart nyilvá­nos előadást Az új dísz- növény-védőszereket és hasz nálatukat március 22-én Frank József, a Megyei Nö­vényvédő Állomás főmérnö­ke ismerteti egy helyszíni növényvédőszer vásárral egybekötött nyilvános ren­dezvényen. Augusztusban a pécsi szakkör kollektív kiállítási anyaggal mutatkozik be a szegedi országos virágkiállí­táson. A kiállítást és a sze­gedi egyetemi botanikus kertet a szakköri tagok cso­portosan látogatják meg. Október 25-én a pécsi dísz- növénykedvelők szakköre vendégül látja Pécsett a Lengyel Kaktuszgyűjtők Egyesületének tagjait A kaktusz-pozsgás szak­csoport kilenc klubnapot tart, ezek keretében május 3-án és szeptember 6-án nyilvános cserenapot rendez tagok és nem tagok részére. A szobanövények, virágkö­tészet, kertivi’rágok szakcso­port ugyancsak kilenc klub­napja közül az egyik leg­érdekesebbnek dr. Tihanyi Jenőnek, a müncheni bota­nikus kert orchideáiról, azá- leáiról szóló vetített bemu­tatója ígérkezik. A közeljövőben alakul meg a szakkör „Baráti Kő­re” amelynek bárki tagja lehet. A Baráti Kör tagjai a 10 Ft-os műsormegváltás el­lenében díjtalanul látogat­hatják a nyilvános rendez­vényeket s előnyben része­sülnek a szakköri tagfel­vételnél. csecsebecsétől. Mozdulatlan az óriáskerék, kosarait priz­mába rakták, a kiszu perált MALÉV-repülógép alumínium teste is jéghideg. Lent a sza­badtéri színpadon száraz le­veleket pörget a szél, milyen kicsinek tűnik hirtelen, pedig itt a nyáron, egy délután öt­ezer fiú és lány. visongott, tapsolt Dobos Attilának. Volt itt zöldre festett „körfüggöny” is, szétszerelhető fatáblák­ból ... Hova is vitték? Ott fönt. az autópálya mellett, be­kerítették a „dodzsem”-et. Oj játékszer a Vidámpark­ban. Alul beton, azon vánkos­fák. s azokra rácsavarozva vagy hetven-nyolcvan nagy tábla vaslemez. Fönt meg drótháló, abba kapaszkodnak meg a fürge kis autók áram­szedői. A húsz villany-autó­ból tizenkilencet az oldaluk­ra billentettek és Üjvári Jó­zsef — a Vidámpark műhe­lyének ezermestere — a ke­rekeket. villanymotorokat ja­vítja. Hogy bekapcsolja-e a berendezést? Persze. A husza­dik kocsiba beállók — nincs benne ülés — rálépek a „gáz­pedálra” és kerülgetem a fel­döntött „teknős-békákat”. Jó ötlet volt. hogy a Luna-park- tól — a német vándor-vursli- tól — kétszázezerért megvá­sárolták a kisautókat, ame­lyeket megjavítgatnak és újonan festve izgalmas játék­szerei lesznek a felnőtteknek. Sokféle játék van itt a Vi­dámparkban. de a „nagy” já­tékoknak inkább a felnőttek körében van sikerük. A „slá­ger” még mindig az elvará­zsolt kastély a forgó hordó­val. Hozta is múlt évben a legtöbb pénzt. 130 ezer forin­tot. Na persze ... bent a sö­tét. zeg-zugos folyosók több­féle izgalmat ígérnek. A nyá­ron is egy házaspár botorkál ki « napfényre, a az asszony t kissé pironkodva igazgatja ha­ját és szemrehányóan néz a férjére: „Még itt sem tudsz békén hagyni?!” A férj arcán a döbbenet ül: „No. de én hozzád sefn értem!” Hiába, nagy a tömeg. Főleg a hordó­nál. ahol igazán nem szégyen a bukás, pörögtek, hasoncsúsz- tak itt már nemcsak kisdiá­kok. hanem tábornok is. sőt, egy külföldi cirkusz tizennégy tagú akrobata csoportja is. Pedig ők a szédítő magas trapézon otthonosan pörög­nek, de nem így a hordóban! A játékkezelő lányka — ud­variasan — le is állította vol­na a hordót, hogy a fehér, ünneplő-ruhás artista-lányo­kat és fiúkat játszi könnyed­séggel kirángassa, de a cir­kusz-igazgató dühösen intett, hogy csak gyerünk ... gye­rünk ... le ne merje állítani, másszanak ki négykézláb, ha már ezt a szégyent el kell viselniük. Tél közepén vagyunk, de úgy dél felé — ahogy elül a szél és kitisztul az ég— rnár hangulatosabb a Vidámpark. Talán a dodzsem-autókra kent friss festék idézi már a ta­vaszi készülődést. Van itt élet. persze a karbantartó mű­helyben és az irodában egye­lőre. Igaz. hogy a Vidámpark­nak — jelenleg — nincs még gazdája, dr. Borjáti József igazgatót más jellegű tisztség­gel bízták meg. Az új igaz­gató kinevezése még várat magára, bár... A minap egy pesti fiatalember — ahogy mondta „direkt azért ültem vonatra”... — beállított Te- mesi Gyulához és szerényen felajánlkozott: — Igazgatónak jöttem je­lentkezni ... És ezt ő komolyan is gon­dolta, itt a Vidámparkban. Stílusos eset, nem? Rab Ferenc i vetkezettől, tehát több cser I forinttal magasabb összeget, j mint amennyit a baranyai ] tsz-ek megyei átlagában vár- j hatunk. Ma. illetve holnap rendezik meg a tsz zárszá­madó közgyűléseit Homorú­don, illetve Sárháton. Ebben I a nagy szövetkezetben ugyan- I is nem lehetne egyszerre meg- ] rendezni ezt a nagy eseményt, I hiszen a 2 közgyűlésen így is ! mintegy 1300 tsz-tag, illetve | családtag vesz részt. Az elő- ! írt szabályoknak, illetve szo- i kásoknak megfelelően Papp I János tsz-elnök számol be a ! múlt évi munkáról. Borral, ■ süteménnyel vendégelik meg ; a tagságot, majd — ez is ha­gyomány — tsz-bállal zárják a napot. Bár a 300 vagon búza, a sok-sok vagonnyi sertés- és szarvasmarhahús mellett eltör­pül az a tény, hogy a tsz 700 libát is tartott az elmúlt év­ben, mégis figyelemre méltó volt ez a kezdeményezés, hi­szen megyénkben csak a ba- ranyahidvégiek foglalkoznak még libával, következésképp nincs nagyüzemi hagyománya ennek a jól jövedelmező üzemágnak. Mindemellett az újmohácsiak Igen érdekesen oldották meg a nagyüzemi liba tartás sokat vitatott prob­lémáját. A napos állatokat a múlt év júniusában vették át a Mezőgazdasági VállalattóL Hat hétig tartó előnevelés után. amikor a libák súlya elérté az 1—1,2 kilogrammos átlagot, a szövetkezet 180 hol­das, növényzettel benőtt, hal­tenyésztésre nem a legalkal­masabb tavára bocsátották az állatokat Itt tartották őket novemberig. Amint a tsz ve­zetői közölték, a libák napon­ta csak egyszer kaptak takar­mányt, s akkor sem valami sokat, mert azt akarták, hogy tisztítsák meg a halastavat a káros növényzettől, illetve legeljék le a tó dúsfüvű kor­nyékét A kísérleti elképzelés be­vált, mert a libák november­re így is 5,5—6 kilogrammos átlagsúlyt értek el. Ezután következett a zárt tartásos szakasz, illetve a tömés, mely 9—11 kilogrammos átlagsúlyt eredményezett az állatoknál. Bár még nincsenek végleges adataik a libatartás jövedel­mezőségről, annyi bizonyos, hogy hasznot hoz, hiszen 28 forintot kapnak a hízott liba kilójáért. A jövedelmezőségre utal az a tény is, hogy az idén már tízezer napos liba megvásárlásra szerződtek a Baranya megyei Mezőgazda- sági Vállalattal. A tsz a jól bevált tavalyi módszer alapján akarja Meg­oldani a libatartást, egy el­téréssel: az idén bevonják a háztáji gazdaságokat is. A tsz .vezetői abból a közismert tényből indulnak ki, hogy ép­pen akkor kezdődik a libák­nál a zárt tartásos szakasz, amikor a határban befejeződ­nek a mezőgazdasági munkák, következésképp a tsz-tagság- nak ideje, alkalma van arra, hogy nagyobb mennyiségű li­ba tömésével foglalkozzék. Ami a kedvet Illeti, az nem hiányzik, hiszen a szigeten nagy hagyománya van a ház­táji libatartásnak. Időjárásjefentés Várható időjárás péntek estig: időnként megnövekvő felhőzet, többfelé havazással, később ha vas­csövei. Megélénkülő, néhány he­lyen átmenetileg erős északt, északkeleti szél. Változékony idő. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérsékelt 0—-mínusz 5 fok kö­zött. néhány helyen kevéssel, mi” nusz 5 fok alatt. Várható legma­gasabb nappali hőmérséklet *— plusz I fok között. Háromszáz vagon búza, 4300 darab 110 kilogrammos sertés, 331 darab hat és fél mázsás hízott marha, 330 va­gon rostkender... Ennyi ter­méket, árut adott a mohácsi Duna Völgye Tsz, a megye egyik legnagyobb termelőszö­vetkezete az elmúlt évben a népgazdaságnak, hogy csak a nagyobb tételekről tegyünk említést. Nem hiába értek el nagyobb hozamokat a tervezettnél, több lett a jövedelem is, mint amennyire a múlt év elején számítottak. Az átlagos tsz- tag 19 066, az átlagos fcsz- család pedig 23 400 forint készpénzt, illetve értéket ka­pott az elmúlt évben a sző-

Next

/
Thumbnails
Contents