Dunántúli Napló, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-21 / 17. szám
6 napló ms. javttab n. őst már nem tud érdekelni. Hogy úgy moudjam, unom, Apu minden nap engem küld be Sándor bácsiékkal a faluba. Azelőtt halában tetszett. A fiúk is tudták, hogy Skoda Olctávia a kedvencem. Folyton azt rajzolták nekem, « a pad alatt küldözgették. A tanár bácsi egyszer meg rs látta. Megmondtam nekik, hogy nem tudtok érdekelni, kis hülyék. Igaz is, mit küldözgetnek nekem szerelmes leveleket Ha Sándor bácsiék nem vinnének be, gyalog kellene menni, vagy bicajjal. Apu inkább bicajjal jár a faluba, mert nem bírja a Juci néni dumáját. Engem ugyan cseppet sem izgat Meg is vannak sértve, hogy apu nem megy velük, én tudom. Annyira beszéltek neki. hogy beviszik, minek fárad, amikor itt van nekik az autó. Annyira akarják, hogy mi menjünk velük. Láthatták, hogy apu meg nem akar. Nem akarja kötni magát senkihez. Azt is fölajánlották, hogy őhozzá igazodnak. Apu meg nevetett: majd a kislány. De mit is erőszakoskodnak. Ha látják, hogy nem, hát nem. Mióta szünet van a suliban, én Járok csakugyan * boltba, a Sándor bácsinkkal. Apu reméli, hogy már lemásznak a nyakár ÓL Most már megvan a kedvük, kijókodhatják magukat velünk. En borzasztóan örültem, azt mondani se kell. Imádom a Skoda Oktáviát, és imádóm apját Vagy azt mondtam, hogy már nem tud érdekelni? No persze, a Sándor bácsié- kat unom. Unom, hogy tízkor mindig át kell menni, ínért nem szabad ám, hogy várjanak rám. Kilenckor már öltözködöm. Játékba nem foghatok. És meg is kell fcsülködül És ha már öt percet kések, Juci néni szók — Vártunk már, kedve*. Olyan jókodón beszél, mint a tiszi, aki a többieknek hittant tanít. Ül a fonott székben, s tenyerét a hasára teszi 7— Ugye felírta kedves, amit szedett? A nyugdíjas postamester néni szedi A.' nekik a málnát.' Tíz kilóból három az övé. 1 — írja föl ám kedves, nehogy becsapja magát ' Sándor bácsinak bírom a türelmiét — Ugyan Jucikám, fel van már írva. Látom, Sándor bácsi elmegy a közelből. Én is elmennék, de Juci néni a fejemet ' simogatja. A postamester néninek is melege van, csupa piros- ság. Csak légy int,get, meg nevetgél: — Jól van az. *— Nem úgy van az kedves, fel kell azt írni. Isten ments, hogy rosz- szul járjon. Haláli. Azt hiszi, mindenki hülye, és nem látja, hogy ő fél attól. Legalább ne nézze hülyének az embert. És fhég ilyeneket mond: — Tudja, postamester néni, milyen okos ez a kislány! És milyen komoly. Pedig még csak tíz éves. Elmúltam, de mindegy. — Csak a haját azt még nem tudja megfésülni a kedves. Szeretem, mikor így törődnek a hajammal. Odáig vagyok. — Nem áll meg — mondom. — Csattot kell beletenni kedves. Hogy ez milyen okos, hát az nem emberi! Csudára bírom. A legjobban azt bírom, hogy az ő haja meg egy kóc. Berakjuk a málnát az autóba. A szöveget már előre tudom. — Sándorkám, vigyázz, hogyaai r*kod. Bele ne lépje« valaki! Ez á valaki én vagyok, de mindegy. Sándorkám vigyázz. Ez a lemez. Majd Juci néni a kapuhoz megy, s mondja, amit csinál: — Előre megyek kedves, nyitom • kaput. De előbb «igém megnéz, jói ülők-e a málna közt — A lábodat a gumira tedd, kedves. 0 csak az utcán ül be, az első ülésre, Sándor bácsi mellé. Oda más nem ülhet, mert akkor ő nem tudja figyelmeztetni Sándor bácsitr ! indjárt lehuppanuuk a járdáról az úttestre. Juci néni meg fog szólalni: „Sándorkám, balra figyelj ...” Sándor bácsi máris figyel, még ha Juci néni nem is szólt Szebényi Lehel Csak most Jön: — Sándorkám, balra figyelj... Végre helyünkön vagyunk valamennyien. Megyünk vagy harmincassal. — Csak óvatosan kedves, minek sietni. Akkor- nem lesz semmi baj. — Fogja Sándor bácsi karját, Sándor bácsi meg a kormányt fogja. Nekem hallgatni kell, hogy ez milyen jó autó, és még sohase volt javítva. És ha nem lenne az autó, gyalog kellene menni. Nekem köszöngétni kéne ilyenkor, hogy szállítanak, tudom, de sehogy se áll rá a szám. Minap többször ki bedöglött a esedaautónk. — Csak a gyertya köpköd, kedves — nyugtatott meg Juci néni. — Nincs ám ennek soha semmi baja. Ez semmi, kedves. Sándor bácsi a motorban turkált, fel volt hajtva a teteje, s nem lehetett kilátni. — Sándorkám, hajtsd le a tetőt, mielőtt elindulunk. — Persze hogy lehajtom, Jucikám. Azt várom, hogy mikor pukkad szét Sándor bácsi, mint a lufballon. Csak nehogy akkor pukkadjon, mikor megyünk az autóval. No, mentünk tovább. AKg mentünk, Juci néni megfogta Sándor bácsi karját — Álljunk meg Sándorkám. Vegyük fel a nagymamát Ne fáradjon szegény. Ugye, miért ne vennénk fei kedves, mikor megtehetjük. A nagymama azt múndta, hogy jó neki gyalog. Sőt éppen így akar menni. Mosolygott sajnálta, hogy miatta megálltunk. De Hont aki az utat szokta takarítani, felvettük. A gyerekei is ott voltak, azok már nem fértek el. Velem jár az egyik. — Csak nem a maga gyerekei, kedves? — kérdezte Juci néni. Hon mellettem ült a málna közt. Lábát a levegőben tartotta, mert nem tudott másképp a málna miatt ülni. — De igen — mondta. Én csodálkoztam, mert mindenki tudja; hogy Honnak gyerekei vannak. —< Hát nem lány maga, kedves? — De igen. — Láttam, Ilon fújja a levegőt, hogy hűvösebb legyen neki. — Gonoszak a férfiak ugye, kedves. Becsapták magát. Nem kell a férfiaknak hinni. Láttam én, hogy Ho« nagyon piros, legyezgeti magát a tenyerével. Hallgatnia kellett a Juci néni vigasztalásait, mert nem lehetett innen csak úgy kiszállni. Ma simán futunk — harrrdneassal. Semmi érdekes. Imádom a Skoda Oktáviát Lököd zöm a testemmel, hátha jobban megy. — Csak vigyázz Sándorkám, csak óvatosan. Ugye itt van ez a kislány is, a felelősség, kedves... A járdaszegély«#* látunk egy .szemétládát”, egy Trabantot. Kiszáll * nő. Ügy száll ki, hogy megfordul maga körül. Juci néni utána néz. — Ezek az újmódiak nem tudják megtanulni, hogyan kell helyesen kiszállni. No, itt van már a bplt, a nagy itt közt. Juci néni következik a helyes kiszállással. Az ajtó nagyot csapódik. Sándor bácsi összerezzen. — Ml van? — A szél csaptai ki, kedves. Juci néni bemegy a boltba, akkor Sándor bácsi is kiszáll, megnézi, nem törött-e le az ajtó sarka. A boltban vagyunk. Behordják a málnát. Juci néni ki-bejár, míg hordják. — Teneked is helyes pofikád van, kedves. — Van ott egy kövér kislány a mérlegnél, annak mondja. Ott áll Juci néni, a szeme a mérleg nyelvén. — Én is figyelem kedves, maguk js figyeljék. Nehogy becsapják magukat Isten őrizz, hogy ráfizessenek. Megveszem, «mit kell. Várok Juci nénire, mert egy ötfilléres jár neki, most keresgélik a kasszafiókban. — Jól van az, kedves... Majd máskor kedves... — És ott áll, keresni kell tovább. Haladunk már haza — harmincassal. Lökődzöm a testemmel. Imádom a Skoda Oktáviát ' n postamester néni kívül vár minket, a zárt kapunál, ö is oda szokott lenni addig. Juci néni fejemre teszi a kezét — Tudja postamester néni, milyen jó dolga van ennek a kislánynak? Megy üdülni Az apukájához. Mert nem ám ez az apukája neki, aki itt lakik. Ez csak neveli. Az anyukának ugye a második házassága. Van az így, kedves. A hajamat hagyhatná békén, és mit turkál a más családok dolgába, bizonyisten egyszer neveletlen leszek. Juszt se megyek eztán velük, pedig imádom a Skoda Oktáviát, a fiúk is megmondhatják. Jobbágy Károly; Ha újságodból főStekintesz ahol a halál zakatol, s életveszélyes fenyegetések üvöltenek a kövér nagybetűkben, hatalmak első sakkhúzásai, tapogatódzó háborúk, mcglapuló rakéta-támaszpontok s felvijjogó gépfegyversorozat... eszedbe juthat, nem is egyszer, hogy... hogy, talán ez az utolsó békés délután. Mert készen áll a szörnyű gépezet A pokol harsonái már nyalogatják a kürt szélét s a fúvókat beszopva meredt szemmel csupán a jelre várnak. „ De te, ha újságodból feltekintesz, nézz szét ebben a békés nyárban, melyben csend van és napsugár van, vidám fürdőzők serege: elnyúlt kutya a küszöbön, egy gólya vitorlázva fönn, bokrokon át szűrődő zene; edénycsörgés — épp mosogatnak — sötétre spalettázott ablak, egy egy elporzó motoros... s valid be, kezed szívedre téve, hihető-e, hogy ez a Béke, csak a véletlen műve most? hogy holnap... vagy talán ma este, hajamat tépem térd reesve házam füstölgő romjain, s nyugalmam felváltja a kín... Micsoda kor* A rádiók hír-golyószórói naponta célba vesznek s lövik belém az éles szavakat, de én, az élet fanatikusa, nem hiszem el, hogy akadhat, ki rám tör, s fütyörészve a lét-adta gyönyörtől, várom, jöjjön a hűvös éjszaka, és mert nem egyszer sírom szélén álltam, úgy szeretem a színes életet, hogy nem nyugszom meg többé a Halálban. MAKAY IDA VERSEI Értelmetlen kérlelhetetlen Már nem is mondom a neved. Van úgy, hogy rád se gondolok. Csak tudlak. Mint a képletet. 8 ahogy tudom: a föld forog. A nap ragyog. A hús rohad. Igazság vagy már, nem való; megtagadhat a gondolat, a sejtek nem felejtenek. Elfogynak törvényük szerint. 8 törvényül megteremtenek velük halsz, s támadsz föl megint. Vagy. Mint a végső axiómák. Az ok a jelenségek alapján. 8 úgy ütközöl ki tetteimben értelmetlen s kérlelhetetlen, akár a kőkemény borosta a holtak éles, sárga arcán. Vízió F3virágzott a Csonkig égtek a vágyak. Az öröklét haiálravált. A mélyek vérben áznak. Egy főnév ragyog még: neved. Egy Ige lángol: látlak. Mint hnliaarebs szemgödör Az ég az űrbe szárad. A Szécsi-kötet margójára Még élnek ma la boldog köttök, kik hiszik s tudják a szerelmet; Robert Browning és Elizabeth, egymáshoz dőlve énekelnek. t Nines szerelmem, a szerelemmel van csak iszonyú-szép kötésem. Szótalan költő, őrök-egyedüL S már magamnak írt verseim Is szétrőptettem a tél! szélben. Hangulat Bm UaH mjm r. i í r
