Dunántúli Napló, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-04 / 2. szám
1968. JANUÁR 4. napló 5 Mamar nyelvű műsorok a jugoszláv tv-beu Január 1-től hetente három alkalommal magyar nyelvű műsorral jelentkezik a Jugoszláv Televízió. Hétfőn, szerdán és vasárnap délelőtt sugározzák ezeket a programokat. Az állandó adások közül érdekesnek ígérkezik a hétfői napokon műsorra kerülő Körkép című kulturális szemle. Az első alkalommal a szabadkai Népszínházról, s a tartomány zenei életéről, a könyvkiadásról láthatnak a nézők riportokat, beszámolókat Mezőgazdasági jellegű műsor lesz a „Barázda” című, ugyancsak állandó program, a „Háziunk táján” pedig időszerű problémákkal foglalkozik. A Jugoszláv TV számít a közönség véleményére, javaslatára, támogatására. Amint ezt a műsor szerkesztője: Fejős István elmondta — műsoraikat a nézőkkel együtt akarják elképzelni. megvalósítani, Körséta a bíróság épületében Az év eiső vesztegetési ügye —* ítélet erőszakos nemi közösülés kísérletének bűntettében A bíróság bejáratánál ismerősöm áll. révetegen nézi a Széchenyi teret, sápadt, gondterhelt az arca. — Boldog új évet — köszöntök rá. Fanyar mosoly. ^ — Még ez a köszöntés hiányzott. — Miért? Valami baj van? — Valami baj? — nagyot sóhajt, legyint. — Ma kilencre tűzték ki a válóperemet. Nem tudom hirtelen, mit mondjak, hogy időt nyerjek, köhögök. A bejáratnál egy fiatalember fordul be. kezén bilincs, háta mögött börtönőr. — Bocsánat, éppen erre a tárgyalásra készülök — mondom ismerősömnek, csak hogy valami kifogással véget szakítsak a beszélgetésnek. Járom a bíróság folyosóit, nézegetem a tárgyalásra kitűzött bűnügyek jegyzékét. A tárgy rovatban: „Lopás”, „Tiltott határátlépési kísérlet”, „Becsületsértés” „Súlyos testi sértés”, „Veszélyeztetés” ... Egy ablakmélyedésben ügyvédek nagy kézmozdulatokkal beszélgetnek, vitatkoznak, a padokon ügyfelek várakoznak, vádlottak, tanúk, felperesek, alperesek. A padok előtt a i kövezetre dobált cigaretta- csikkek ... Xs évben WJrOIbeltlt W 000 híradástechnikát berendezést és háztar- v tás! gépet javított a GELKA. Ezek kétharmada rádió és televízió. A készülékek átfutási ideje átlag négy nap. Képünkön az újme- «sekaJJal szerviz, ahol a központi fűtés hiánya ellenére is folya- i matosan dolgoznak. Foto: Rácz Károly Idős asszony lépked felfelé a lépcsőn, aztán határozottan indul a „panasziroda” irányába. De ismerős ez a nénike! Honnan is? Igen. tudom, évekkel ezelőtt írtam róla. Már szinte nincs bíró. aki ne ismerné az ügyét. Állandóan pereskedik néhány négyzet- méter kertterülete miatt, ame-| lyet — állítása szerint — a szomszédok elvettek tőle. Hol az egyik szomszédját, hol a! másikat perli. Nincs igaza, i már a jó ég tudja hányszor; tudtára adták, bírósági végzéseket is kapott erről. De nem hagyja magát — ráér. talán; azt gondolja hogy ami nem sikerű1! az elmúlt években, most. I960-ban eredményes lesz. Vajon mivel töltené idejét. ha egyszer megnyerné pereit? ♦ — Mezősi Károly ügyében i megkezdjük a tárgyalást! — hangzik egy tárgyalóterem aj- ; tájából. Még az ősszel írtunk azokról a szabálytalanságokról. amelyek Pécsett a II-es ' számú TÜZÉP-telepen történ- . tek. A telepvezető Mezősi Ká- ; roly volt —. aki a vádirat szerint — az építőanyagot vásárlóknak számos esetben csak bizonyos ellenszolgáltatásért adott árut. illetve „elnézte”, ha pénzzel telt borítékot i csúsztattak zsebébe. A tanácsvezető bírónő, népi j ülnökök ügyészek, ügyvédek j előtt áll a vádlott, középkorú | fét-f’ Kérdések, válaszok és i az első óra után az égjük kér- i dés: — Adtak önnek áruk kiadásáért pénzt? — Nem. — Csak borravalót kapott? i-— Igen. Mezősi Károly váltig tagad- ! ja. hogy beleegyezésével bárki is pénzt adott neki. — Tehát nem egyezett bele? — Nem. Az viszont megtörtént. hogy észrevétlenül a kabátzsebembe csúsztattak pénzes borítékot. De, amikor észrevettem. visszaadtam. A tárgyalás során kikerekedik az egyik vádpont története. Ismerőse épített, megkérte. hogy anyagokat utaljon részére.. cementet, meszet, téglát. A vásárláshoz szükséges pénzt folyamatosan adta a telepvezetőnek. A végén a tégla árkülönbözetéből mintegy 2000 forint maradt Mezősinél. — Mi történt ezzel a 2000 forinttal? — Én vissza akartam adni, de nem találtam sehol. Nem tudtam, hol lakik. — És végülis mi lett a 2000 forint sorsa? — Alkatrészeket vettem a kocsimhoz. — Milyen autója ván? — Opel Rekord. A bírónő szünetet rendel el. a szünet után a tanúk kihallgatásával folytatódik a tárgyalás. ♦ A fellebbezésekkel foglalkozó egyik megyei bíróhoz nyitok be. — Jó, hegy jön — mondja. — Itt egy ügy. a jáiásbíróság már hozott ítéletet benne. Bár. igaz. kevésbé foglalkoznak ehhez hasonló bűntettekkel. Nézem a felém nyújtott dossziét, felirata: „Erőszakos nemi közösülés kísérletének büntette.” Ketten követték el, az egyik fiatalkorú. Az ítélet: 3 év; szabadságvesztés, illetve a fiatalkorúé 1 év és 10 hónap. Az elítéltek — mint vallották — ittasak voltak. ♦ Egy másik iroda ajtaján kopogok. Az íróasztalnál ülő bíró ismer. — nem csoda, hét éve járom a bíróság épületét ... — Az önök perének ügyében jött? — kérdi, miközben mintha „gyanús” pillantást vetne rám szemüvege fölött. — Rövidesen tárgyaljuk. — A mi ügyünket? — kérdem bizonytalanul, de aztán eszembe jut: valóban egyik cikkünk miatt helyreigazítási eljárás indult. Állítólag rosz- szul közöltünk egy adatot. — Nem. nem abban az ügyben. Különben is eltévesztettem a szobát,.. bocsánat ... — Nos. talált-e valami érdekeset? — kérdi a folyosón a bírósági irdda egyik alkalmazottja. — Nem. semmi érdekes ,.. csak a mindennapi ügyek ... — dadogom és már sietek is a kijárat felé. Hogy miért kell nekem minden szobába benyitnom! Garay Ferenc Szlavóniai útijegyzetek I. P. K. Nemcsak Eszéken, ém egész Szlavóniában fogalom ez a három betű. Ipari- mezögaadasági kombinát, a mezőgazdaság szocialista átalakításának fő módszere Jugoszláviában. mert a tulajdonképpeni termelőszövetkezeti mozgalom szinte elenyésző és mindenütt a nagy kombinátok dominálnak, A mezőgazdasági birtokokat fokozatosan kombinátokká, majd a legutóbbi években hatalmas ipari-mezőgaz- ftasági kombinátokká fejlesztették. Ennek eredményeképpen jöttek létre az IPK-hoz hasonló mammutgazdaságok, amelyek nyolc-tíz község területiét egyesítve valósággal monopolizálták a mezőgazda- sági termelés, értékesítés és feldolgozás egész folyamatát. Az IPK például 1961-ben alakult 25 ezer hektár össz-i területével, 9 üzemegységévé!, I feldolgozó üzemével Jugoszlávia legnagyobb kombinátjai között emlegetik,' de sző van arról, hogy a közeljövőben egyesülve a 35 ezer hektáros bellyei kombináttal valóban a legnagyobb mező- gazdasági ipari üzeme lesz Jugoszláviának. A méretek persze önmagukban még nem mondanak semmit. Itt az a csodálatos, hogy hatalmas méreteik mellett olyan magas termelési eredményeket, termésátlagokat tudnak produkálni, ame4. Űj utakon a mezőgazdaságban is lyek a legjobb kísérleti parcellákon is jelentősnek mondhatók.' ízelítőül néhány szám: 7800 hektáron 56 mázsás búzaátlag, 710.0 hektáron 70 mázsás kukoricaátlag, 3800 holdon 5 vagonos cukorrépa átlag. Ez persze úgy értendő, hogy például gabona- és kukorica termesztést, betakarítást teljesen gépesítették. A legfejlettebb módszereket, a legnagyobb • hozamú fajtákat, a cukorrépát például egyáltalán nem kapálják. Komoly szerepe van a kombinát tevékenységében az ún. kooperációs tevékenységnek. A kombinátok szoros termelési kapcsolatban állnak a körzetükben élő egyéni gazdaságokkal. A földtörvény szerint 10 hektár az egyéni termelő maximális földterülete. A kombinát géppel, szaktanáccsal, kedvezményes vetőmaggal, vegyszerrel segíti az egyéni termelőt, viszont előjogot biztosít magának a* értékesítésben, a földek esetleges felvásárlásában is. Pár év alatt például teljesen lecserélték a kombinát traktor- állományát és azt mind egy szálig az egyéni parasztok vásárolták meg. Az eszéki körzetben 2000 traktor van az egyéniek birtokában, olyan gazdaság, amelyik akár száz disznót hizlal egy fordulóban, és még csak az értékesítésre sincs gondja, mert a kombinát felvásárolja. Persze. amikor eldugul a piac — például három évvel ezelőtt —, akkor jön a disznó- krach, és senki sem tud mit kezdeni állataival... A kombinát folyamatosan felvásárolja a parasztok felkínált földjét, tagosítási terve alapján azonban igen differenciált árpolitikát folytat, sőt az is előfordul, hogy egyszerűen megtagadja a föld felvásárlását A gépesítés, a kemlzálás térhódítása, természetesen a jugoszláv falu szerkezeti kereteit le átalakítja. Egyre több a felszabadult munkaerő, és alkalmaztatásuk az iparvidékeken, városokban is egyre nagyobb gondot okoz. Elmondották az IPK-ban, hogy jelenleg 1360 állandó, szezonban 5 ezer munkást alkalmaznak, a teljes gépesítés és kemizá- lás befejezése után viszont mindössze 800 vagy ezer emberrel megoldják az összes feladatokat. Jártunk a bellyei kombinát teljesen gépesített takarmánykeverő üzemében is, ahol 11 ember dolgozik, • évente mégis 6 ezer vagon takarmánytápot állítatlak elő, 24 óra alatt 100 vagon szemestakarmányt szállítanak el. Mind kevesebb emberrel minél többet termelni, a jugoszláv mezőgazdaságban is ez a tendencia, mert így olcsóbb. Pontos számokkal nem tudok szolgálni, mert tőlük sem kaptam azonos információt, de inkább elhiszem a félmilliót, mint a háromszázezret, a külföldön lévő jugoszláv munkások számára vonatkozóan. Az állam nem is csinált titkot (miért is csinálna) abból, hogy az otthon feleslegessé vált munkaerő külföldre vándorol, sőt igyekszik azt szervezetté tenni és elsősorban a kül földre távozók érdekében ellenőrzése alá vonni. ügy látszik ezzel a jelenséggel minden fejlődő országban meg kell birkózni. A mezőgazdaság gépesítése, a gyárak automatizálása átmenetileg feleslegessé teszi a munkaerő egy részét, mint ahogyan foglalkoztatásukról az új üzemekben gondoskodni kell. Vasvári Ferenc KOvetkezik: „PRISZEK“ MOTEL AZ AUTÖÜT MENTÉN Még rgyssspr a lapok kézbesítéséről Levélszekrény helyett előszoba Ne dc'előit, hanem a reggel« órákban p lefordul, hogy moder- nül hangzó újítási kísérletek a gyakorlatban nem válnak be. Ez történt a lapok levélszekrény kézbesítési rendszerével is. Nem vált be. A posta azonban az olvasóközönség, az előfizetők és a lapszerkesztőségek tiltakozásai ellenére makacsul ragaszkodott újítási elképzeléseihez. Az évek folyamán mindössze annyit sikerült elérni — körülbelül egy évvel ezelőtt —. hogy a vasárnapi és más ünnepnapokon megjelenő napilapokat és a nagyterjedelmű, művészeti jellegű képeslapokat a lakásra kézbesítik az előfizetőknek. A téma most ismét időszerű lett. Részben azáltal, hogy az árrendezések folytán a lapok előfizetési díjai megemelkedtek, s az új gazdasági mechanizmus szellemének megfelelően ezt a szolgáltatásban is (közelebbről: a terjesztésben is) minőségi változásnak kell kísérni. Részben pedig a pesti előfizetők a tegnapi Népszabadságban nyilván örömmel olvasták Csollány Ferenc elvtársnak, a Hírlapkiadó Vállalat vezérigazgatójának a nyilatkozatát, amely ezzel a bejelentéssel végződött : . a Budapesten igen kényelmetlennek és rossznak bizonyult kapu alatti levélszekrény kézbesítési rendszert a posta megszüntette, és ezután ismételten a lakásba kézbesítik majd lapjainkat”. A vidéki előfizetők szerte az országban jogosan méltatlankodtak magukban, és jogosan tették fel a kérdést: De miért csak a fővárosban? Tény: miután a posta illetékesei megbizonyosodtak, hogy az előfizetők szempontjából rendkívül kényelmetlen és korszerűnek egyáltalán nem nevezhető lapkézbesítési rendszer nem válik be, a hálózatot nem fejlesztették tovább, se Baranyában, sem az ország más városaiban. De így is az ország területén sok tízezer előfizető maradt a kényelmetlen helyzetben. Baranyában jelenleg körülbelül 13 ezer olyan előfizető van, akinek nem a lakására, hanem a kapu alá, a levélszekrényekbe kézbesítik az újságot. Pécsett több mint 8 ezer, Komlón jóval több, mint 4 ezer, Mohácson pedig 180 bérházi előfizetőt sújt az elvileg felülbírált, de a gyakorlatban vissza nem vont újítási intézkedés. Most pedig, a fővárosi előfizetők „rehabilitálása” után már semmi sem indokolhatja ezt a méltánytalan megkülönböztetést más előfizetőkkel szemben. A x valóban mélyen el- Jr%‘ gondolkoztató és külön kérdés, hogy a feloldó intézkedés miért csak a fővárosra vonatkozik? Nehéz megindokolni, és ezzel együtt valószínűnek látszik a diszkriminációs rendelkezés sürgős korrigálása. De ezen a feltűnő eseményen túl is időszerűvé vált, hogy a hírlapkézbesítési rendszer is megfeleljen az áraknak és az igényeknek. A korszerűségnek is. Az új gazdasági mechanizmus nem csupán az árak ésszerű, reális rendezését vonja maga után, de a minőségi színvonal kötelező javulását is, amely nem csupán ipari termelői vagy ipari szolgáltatói kérdés. Nem titok, hogy a gazdasági reform alapelvei szerint megszűnt a lapkiadás és a terjesztés állami dotációja. A papír és a nyomdai árak mellett a lapok terjesztési díjszabása nagyjából 80 százalékkal | emelkedett. A postának u új terjesztési díjak és árviszonyok között nem csupán módja van erre, de a szolgáltatói igény alapján kötelezettsége is, hogy a lap kézbesítés eddigi módszerét vidéken is felülvizsgálja, a lapokat az előfizető lakására kézbesítse, mint régen tette ezt, s mint a világ csaknem valamennyi kultúror- szágában a hírlapterjesztés teszi ezt. A postának a lapok lakásra kézbesítése nem okoz többletköltséget, mivel a levélszekrényes területeken jelenleg alkalmazott 108 kézbesítő azt az összeget kapja, mintha a lakásra kézbesítene. Arról nem is beszélve, hogy a kézbesítők egy része — az ismert pontatlanságok, félreértések, új- ságiopások elkerülése végett — már eddig is szívesebben bedobta volna az újságot a lakásajtón, csak ezeket az egyéni kezdeményezéseket a posta kategorikusan megtiltotta. Ugyancsak sürgősen meg kell oldani a lapok kézbesítési időpontját is. A Dunántúli Napló közvéleménykutatása során kiderült, hogy hétköznap reggel 7 óráig az előfizetőknek csak a 16 százaléka kapja kézhez az újságot, reggel 8 óráig további 20 százalék. Vasárnap is hasonló a helyzet. Ez összesen 36 százalék. Az előfizetők 64 százaléka tehát hétköznap mun- kábamenet előtt nem kapja meg az újságot, még a levélszekrény útján sem, és ha ehhez még figyelembevesszük, hogy az összelő- fizetők 28 százalékának csak délután kézbesítenek — egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a lapkézbesítés ebből a szempontból sem mondható valami túl korszerűnek. A lapok kézbesítési időrendjét mielőbb gyorsítani kell. Az nem világigény, az nem csupán a Pravda, a New York Times vagv a Monde olvasóinak az igénye, hogy reggel időben kapják kézhez az aznapi hírlapot, hogy reggelizés közben beleolvashassanak a legfontosabb hírekbe és tudósításokba, hogy tájékozottan kezdjék el a napot. Ez egyszerűen olvasói igény. A z időben, a reggeli órák- r*~ ban történő lapkézbesítés nem csupán a helyt lapnyomda munkájának, a gyors expediálásnak, illetve az újságos vonatok pontos érkezésének a következménye. A gyors kézbesítés a posta részéről is áldozatokkal jár (mindenekelőtt több kézbesítő alkalmazásával) de egy olyan nagyhírű intézmény, mint a posta, az új mechanizmus viszonyai között nem térhet ki a jogos fogyasztói igények elől. Annál is inkább, mivel a lap- terjesztés monopolszerűen z posta szolgáltatásai közé tartozik. A Magyar Posta szolgáltatási színvonala hírközlésben és sok más fontos ágazatban teljes mértékben megfelel a nemzetközi igényeknek. Az előfizetőben épp ezért jogosan merül fel a kérdés: miért mostoha- gyerek a lapterjesztés? Úgy gondoljuk, hogy a posta központi szervei rövidesen felülvizsgálják a lapterjesztéssel kapcsolatos korábbi elképzeléseiket. az igényeket — vidéki viszonylatban Is —, és a most kialakult reális terjesztési díj- színvonalnak megfelelő szinten — pontosan, udvariasan, előzékenyen és az elő fizető kényelmét egyenrangúan biztosítva — oldja meg a továbbiakban a sajtó, mindenekelőtt a napilapok terjesztését. Ttalery ArpM k f Á
