Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-16 / 297. szám
961. DECEMBER 16. napló 5 Felborult a moíiáoi autóbusz A gépkocsi vezetője telnkasziotta magát Három utas könnyű sérülési szenvedett A menetrendszerint 6.35 órakor Mohácsról Pécsváradra induló GA 50.62 rendszámú Ikarusz autóbusz Püspöklak és Fazekasboda között tegnap reggel háromnegyed nyolc órakor egy balra ívelő útka- nyarban az út jobb oldali árkába futott, ahol harminc utasával felborult Lapunk munkatársa az esemény után rövid idő múlva a helyszínre ért Berta István kalauz mondja: — Én már csak azt vettem észre, hogy dűlünk. Az utasok jajongtak, igyekeztem csil lapítani őket. Garai György, a busz vezetője kimászott a volán mellől és azt mondta, szalad a püspöklaki postára telefonálni a mentőkért. Wéber Anna, a marázai tanácskirendeltség vezetője is ezen a buszon utazott. — Amikor oldalára dőlt a busz, egy pillanatra eszméletemet vesztettem, de aztán ismét észhez tértem és láttam, hogy egy asszonynak vérzik az arca, de nem volt rajta súlyosabb sérülés. A kalauz közben segítette az utasokat talpraállní, illetve úgy ahogy, kimászni a dőlt buszból. Én a mentőláda kötszereivel, amit tudtam, segítettem. Berta István kalauz: — Hiába vártuk a gépkocsi vezetőjét, nem jött. Akkor én indultam el, — nagy volt a köd, alig lehetett látni — kérdeztem a püspöklaki postánál, járt-e itt a sofőr? Azt mondták, nem. Akkor én telefonáltam a mentőknek ... A gépkocsi vezetőjét hiába várták: nem sokkal később a szerencsétlenség színhelyétől mintegy 150 méterre az útmenti eperfára nadrágszíjávai felakasztva holtan találták. Az utasok közül Trotyik Antalné hímesházi lakost, Krikler János püspöklaki lakost és Jánoshalmi Lajosné pécsi lakost könnyű sérüléssel a mentők a pécsi I. számú Sebészeti Klinikára szállították. A helyszínen elmondottakból megtudtuk: a 40 éves gépkocsivezető kevésbé ismerte ezt az útvonalat, a sűrű ködben valószínű nem látta a kanyart és egyenesen hajtott tovább. Az ügyben a rendőrség a vizsgálatot megkezdte. (—ray) Szóljanak a színháznézők Érdekes felmérést kezdett a Színháztudományi Intézet. Az egész országban kérdőíveket küldtek szét számos csa ád- mk, s ezekre válaszolta kérnek. Az íveken a színházművésze tel, a magyar színházak előadásaival kapcsolatos kérdések vannak. Igv többek között arról érdeklődnek, hogy a nézők szerint mely színdarabok számítanak az egyetemes drámakincs legértékesebb alkotásainak, ki a legnépsze- * rűbb színész, színésznő rendező, a közönség kíván-e színházi vonatkozású szakkőnyve- ket olvasni, szakelőadásokat hallgatni olvassa-e a kritikákat. De tudakolják azt is, hogy a nyilatkozóknak van-e házi könyvtáruk, s az hány köte*es továbbá menn i a csalidban az egv családtagra jutó átlagjövedelem Pécsett kétszáznyolcvan embert kérdeznek meg s az egész országból összeg vűjtött véleményeket körülbelül két hónap múlva összesítik, s elemzik. Áramszünet — Áramszünet lesz december 16-án fél 8—16 óráig Nagyárpád és Nagyárpádi úton. — December 19. és 21-én 7—16 óráig a Készül u., Mál.omi u., Siklósi úton az Árnyas utcától délre eső részén, <x) — A Zsolnay Művelődési Ház 1967. december 16-án 19—24 óráig bált rendez. Zene: Tremoló. (x) — Az Országos Rendező Iroda kö^li, hogy u december 18-i. fél 4 órai Honthy-előadás technikai okok miatt elmarad. A jegyeket a 6 és 9 órai előadásra átváltjuk. Méhészeitr és agronémusok megbeszélése Pécsi zenei hét A Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatának hangversenye A zenei hét változatos programjában bensőséges hangulatú koncert zajlott le csütörtökön este a Liszt-teremben. A Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatán is megrendezett jubileumi zenei verseny első helyezettjei mutatták be az est első részében szabadon választott versenyszámukat az érdeklődő közönségnek. Antal György, a tagozat vezetője rövid beszédben méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére rendezett zenei verseny jelentőségét, a növendékek lelkes felkészülését, majd az egyes tanszakok legjobb eredményt elért hallgatóinak átnyújtotta a díjakat. Ezután hat, ígéretes tehetségű fiatal pályakezdésének. kibontakozó művészi útja első jelentős állomásának lehettünk tanúi. Elsőnek Prokofjev Szonátája I. tételét hallottuk Polgár Zsolt meglepően érett, gordonkahangjának meleg tónusú tolmácsolásában. Thoma Péter könnyed virtuóz készséggel szólaltatta meg Kókai: Bur- la ostinata c. művét Horváth Anikó szívós akarattal fejlesztett technikai tudást árult el Prokofjev III. szonátájának tolmácsolásával. Hasonló felkészültséget éreztünk Major István gordonkajátékában. aki Hajdú Mihály: Variációk és rondó című alkotását mutatta be, valamint Hajna Rezsőnél, aki Sztravinszkij: Orosz táncát játszotta lendületesen. Nagy sikert aratott Petro- vics: Passacaglia című művének fagotton való előadásával Vajda József. E tehetséges fiatal muzsikus képviselte Budapesten a verseny-győztesek hangversenyén a pécsieket. A csütörtöki pécsi hangversenyen viszont a budapesti tagozat I. helyezettjét. Pataki Máriát hallhatta a közönség. A zongorakíséretet Borsay Pál, Gerő Pál és Simonfai Mária látta el. Az est második részében a főiskolai tagozat szimfonikus zenekarát A are Hemming, a lahti zenekonzervatórium igazgatója vezényelte. Rokonszenves és tehetséges karmestert ismertünk meg személyében, akinek dirigensi munkáján érződik a világhírű mester. John Barbirolli hatása. Hemming művészetéhez legközelebb természetesen hazája nagy zeneszerzőjének, Sibeliusnak két. az est folyamin megszólaló műve, a Finnlandia, valamint a Peleas és Meli- sande — szvit állott. Különösen ez utóbbi, öttételes mű finomsága, lírai szépsége érvényesült a zenekar nagyon lelkes tolmácsolásában. Bartók: Magyar parasztdalok című kompozíciójával csak itt ismerkedett meg Hemming, mégis meglepő biztonsággal, a mű átélésével irányította a zenekart. A hangverseny zárószáma Mozart: Varázsfuvoia c. operájának nyitánya volt, melynek lendületes előadása után a közönség hosszasan ünnepelte a testvérvárosból érkezett kedves vendéget és az elismerést érdemlő módon helytállóit zenekart. — nt — A méhészet fontos helyet | foglal el hazánk mezőgazda- | sági történetében. A legutób-1 bí statisztika szerint 40 ezer | méhészünk van 600 ezer méh- j családdal. 1965-ben ötezer' tonna mézet exportáltunk külföldre, de sokkal több millióra rúg az a jövedelem, amely abból ered. hogy a méhek megporozzák a virágokat. A méhbetegségek leküzdésére a méhészek szoros kapcsolatba jutottak az állatorvosi karral, s most megkezdődtek a tanácskozások az ag- ronómusokkal is. Lukács József MÉSZÖV főosztályvezető kezdeményezésére az agronómusok és méTa'álkozás a művészekkel A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa által megrendezett háromszor háromhetes szakszervezeti politikai iskola utolsó kurzusán a baranyai vállalatok és üzemek kultúr- felelősei foglalták el a padokat. Mivel a hallgatók szakszervezeti munkájának egyik alap vető része a művelődés, a szabadidő kulturált kihasználásainak elősegítése, a tanfolyam vezetősége nemcsak szak előadásokat, hanem múzeum-, 'tárlat-, klublátogatásokat is iktatott a tematikába, sőt egy színházi látogatást is. A mintegy 40—50 főnyi csoport megtekintette Rozov: Érettségi találkozó című kétfelvoná- sos darabját. A darab megtekintése után a tanfolyam hallgatói ankéton is találkoztak az Érettségi találkozó rendezőjével és művészeivel. Csikós Ferenc hészek között az első találkozó december 8-án, Pécsett a Megyei Tanács kultúrtermében folyt le. Az értekezletet Szűcs Ká- i roly, a Növényvédő Állomás j igazgatója nyitotta meg. Két előadás hangzott el. Az elsőt dr. Nechay Olivér, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetőhelyettese tartotta: „Korszerű növényvédelem és annak végrehajtása” címmel, a másodikat Bakk Ferenc. az OMSZK helyettes igazgatója tartotta „A lucerna, és a vöröshere megporzása” címmel. Vértesi Zoltán Fásítás társnda mi munkában Pécsvárad lakossága a Kossuth Lajos utcában, valamint a pécsi országúton 200 gömbakác csemetét ültetett el társadalmi munkában. A DÉ- DASZ pécsváradi kirendeltsége két neon-kandelábert helyezett el a művelődési ház előtt ugyancsak társadalmi munkában. A tsz eddig 114 ezer forint, a ktsz csaknem 70 ezer. az iskola, illetve gimnázium pedig 30 ezer forint értékű munkát végzett el. Fellendült a társadalmi munka Pécsvárad környékén is. Az apátvarasdi iskolába például nagyrészt társadalmi munkával vezették be a vizet. Pusztakisfalun betonlapos járdát építettek Rosensthal József tanácstag kezdeményezésére. Lelkes Edéné Ismét a 40-es megálló sorsáról A Dunántúli Naplóban elhangzott vélemények, javaslatok és el len javaslatok nemcsak a Komarov Gimnázium diákjaiban váltottak ki aggodalmat, hanem a gimnáziumhoz közvetlen közel eső bér- házak körülbelül ezer főt számláló lakóiban is. akikről az eddigi cikkekben kevésbé esett szó. akiknek közel egy kilométert kell gyalogolniok a hétemeletes bérháznál lévő 40-es és többi buszmegállókhoz, nem beszélve arról, hogy esős időben, ha nem akarnak kerülni, nyakig sárosán érnek a buszmegállókhoz az üres telken át. Úgy gondolom, hogy nem is annyira a Komarov Gimná- I zium tanulóinak jogos kéré-! sét kellene a döntésnél figyelembe venni, hanem inkább a diákok több mint tízszeresét kitevő környező lakókét, és a közeljövőben átadásra kerülő tízemeletes bérházak lakóiét is. Tény. hogy. a hétemeletes bérháznál lévő1 jelenlegi 40-es megálló megszüntetése nem kevesebb gondot okozna többszáz ember nek, mint nekünk. így ezt figyelembe véve. a jelenleg 40-es megálló meghagyásává kellene az új megállót létre hozni. Úgy gondolom, hogy az ú; megálló létesítésével, a menetidőben sem lenne lényege: változás, mert csupán kb. égj perc eltolódást jelentene i menetidőt figyelembe véve. Célszerűnek tartanám, ha £ kerületi tanács illetékes osztálya végleges döntés céljábó: a helyszínen tanulmányozná e a helyzetet, és most már eny- nyi újságcikk után megadná a végleges választ. Bízunk sokszázan a diákokkal együtt, hogy mindkét fél érdekeit, jogos igényét figye- lembevéve hozzák meg az illetékesek a végleges döntést és szép karácsonyi ajándék lenne számunkra az új buszmegálló létrehozása. Derzsó Károly Kis örömökre várva... M ostanában minden elmefuttatás — témától csaknem függetlenül — valami módon kapcsolatot keres az új gazdasági mechanizmussal, annak a küszöbön álló életbelépésével. Néhány kis példámat én is nyugodtan beállíthatnám a gazdasági változások fénykörébe (mert valami módon azért összefüggnek) de esetleg erőszakolt aktualizálásnak látszana kísérletem, tekintettel arra, hogy témám — sajnos — hosszú idő óta időszerű, és félek — még ezután is időszerű lesz egy ideig. Az úgynevezett „kis dolgokról” szeretnék egyet s mást elmondani, amelyek nem buktatnak meg vállalatokat és intézményeket, de kétségbevonják jó munkájuk hírét s a beléjük vetett fogyasztói bizalmat; amelyek személy szerint senkit se sodornak a kétségbeesésbe, de sok bosszúságot, fölösleges fejfájást, a kedélyállapotok romlását idézik elő. Amelyek — mivel a vállalatokat és az embereket általában magasabb célok fűtik — alig kapnak a Nagy Egészhez viszonyítva jelentőséget. S ha valakinek mégis eszébejut, hogy szót emeljen, könnyen rászólnak: ugyan, ez szőrszálhasogatás. Néhány ilyen „szőrszálhaso- gatást” szeretnék megemlíteni. A példák természetesen azért példák, mert számos problématársukat képviselik ebben a cikkben, de nem csupán példaként szerepelnek, hanem úgy Is, mint ami változtatásra, megoldásra vár. Ami például a pécsi autóbuszközlekedést illeti, az utazóközönség részéről ma már általában nem a személyzet udvariatlansága ellen merül fel kifogás. A gépkocsivezetők, kalauzok és az utasok közötti viszony kielégítő, ez nem téma. De elég sok jogos kifogás merül fel a helyi közlekedés precizitásával szemben. A rendelkezésre álló autóbuszok száma, műszaki állapota objektíve adott, ezen a vállalat sajnos nem tud változtatni, de egy precízebben betartott menetrenddel sok bosszúságtól óvná meg az utasait. Csaknem általános tapasztalat, hogy ahol nem működnek indító állomások, onnan a helyi autóbuszok pontatlanul indulnak. Különösen a 30-as jelzésű járat vasútállomási indulópontján uralkodik nagy bizonytalanság, mintha mindenki az egyéniségének megfelelően indítaná el a kocsiját. Ki pontatlanul, ki precízen, ki sietősen, ki pedig megvárva, míg gazdaságosan megtelik az autóbusz. A vasútállomás lényegében átszállóhelynek fogható fel, pláne a reggeli órákban, mert a 30-as járattal lehet legjobban megközelíteni a város főterét, a hivatalokat. A 30-as kocsik mégis gyakran egy-két perccel korábban elindulnak, nem várják be az Ujme- csekaljáról érkező 40-es járatokat sem. Sokszor húsz másodpercen — s a pontatlanságon — múlik tíz perces késés, téli fagyoskodás. Máskor kimaradnak járatok, vagy — s ez még a jobbik eset — a kocsi négy-öt (a legutóbbi szombat délelőtt tizenegy!) perces késéssel indul. Nyilvánvaló, hogy a vállalat szempontjából a 30-as autóbusz indulásának egy-két perces időeltolódása nem lényegbevágó probléma. Az utasok is megoldják valahogy, üggyel-bajjal a közlekedésüket. De esetleg egy indító beállításával, vagy pontos órákkal, és nagyobb, lelkiismeretesebb indulási pontossággal sokat lehetne javítani egy fontos autóbuszjáraton. Megelőzve a bosszúságokat, amelyek esetleg újabb boszú- ságokat szülhetnek a különböző munkahelyeken. Egy másik példa. A Patyolat szolgáltatásai jók, pontosak. A háztól-házig mosás, tisztítás is nagy köny- nyebbséget jelent, elsősorban a háziasszonyoknak. Az örömet mindössze egy kis meglepetés zavarja. A fogyasztó ugyanis a tisztítás után irodai tűzőgép-kapcsokat talál a ruhájában. Ha történetesen férfiöltönyről van szó, akkor a kabátban is, a nadrágban is. A vállalat ugyanis egy új ötlet folytán a szokásos jelzést nem ráférceli a tisztítandó ruhára, hanem az ismert kis géppel beledrótozza. Mondani sem kell, hogy az irodai célokat szolgáló tűzőkapcsokat elég nehéz a textilből kioperálni, és nem kell nagy jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy az ember elképzeljen maga elé egy ruhát, amely már két-há- rom alkalommal megfordult a Patyolat üzemeiben. Látszólag ennek sincs túl nagy jelentősége, sőt a vállalat néhány dolgozója még köny- nyített, gyorsított is a munkáján. csak épp a fogyasztónak okoz meg nem érdemelt bosszúságot, és ez esetben fölösleges károkat is. , S végül egy harmadik példa. A kereskedelemben mind nagyobb teret hódít az előcsomagolás. Ez érthető, hiszen a vásárlás nagy százaléka, különösen a fűszer- és csemegeboltokban a délutáni csúcsforgalmi időre zsúfolódik. Az előrecsoma- golás révén a kiszolgálás gyorsabbá válik. Ez jó. Gyakori panasz azonban, hogy a fél kiló nem fél kiló, de az se mindegy, hogy a vásárló mit visz haza a zacskóban. Az előrecsomagolt lisztben, cukorban, rizsben szerény ismereteim szerint is egy érdekes múzeumra való tárgyat, sőt férget is találtak már. Kétségtelen, a boltok az ilyen árut haladéktalanul kicserélik. Dehát, miért ne lehetne ezeket a kínos mozzanatokat megelőzni? Egy kicsit több figyelmességgel, lelkiismeretes munkával? Miért nem fordítanak a csomagolásnál nagyobb gondot az árura, és miért nem követelnek nagyobb fegyelmet? V alójában nem is olyan _ ~ „kis dolgok” ezek. Az új gazdasági mechanizmus —, hogy végül magam is hivatkozzak erre — sok tekintetben szabadabb lehetőségeket ad, s épp ezáltal kötelezi majd a vállalatokat a nagyobb fegyelemre, mond hatnám: műgondra. De az új gazdasági mechanizmus mindenre nem fog precíz megoldást nyújtani. A kan- kurrencia elve. legalábbis az első időkben nem fog mindenütt kellő mértékben érvényesülni. Annál is inkább. mivel a jövőben is utazni fogunk, s akinek jelenleg a 30-as járaton van dolga, nem valószínű, hogy a puszta kényelem kedvéért a jövőben a 10-est vagy a 32-est választja. A Patyolat továbbra is, már csak technikai készségét és kapacitását alapul véve is, monopolhelyzetben lesz. és az előrecsomagolt áruk iránt se fog csökkenni a kereslet. A megoldás nyilvánvaló: kellő súlyt kell helyezni a látszólag kis dolgokra is, hiszen azok is az emberek érdekeit szolgálják. Ez nem fog máról-holnapra megol- ! dódni. De hát az ember, fogyasztói minőségében elég szerény ahhoz, hogy már a javulás kis jelének láttán j is öröm töltse el. m
