Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-10 / 292. szám
A politikai tanfolyamok propagandistáinak és hallgatóinak A szocialista társadalmi rend alapjainak lerakása hazánkban gyökeresen átalakította országunk kepét, megteremtődtek a szocialista termelési és társadalmi viszonyok, két évtized alatt nagy jelentőségű gazdasági, kulturális fejlődés ment végbe. A szocialista társadalmi renddel együtt egyre jobban fejlődik dolgozó népünk szocialista hazafisága, mely új tartalmat nyert, kifejezésre juttatja, hogy országunk ma a dolgozó nép hazája. Közismert, hogy a hazafi- eág, a haza szeretetének érzése minden társadalmi rendszerben fontos szerepet töltött be a fejlődésben, mindig nagy tettekre, áldozatok vállalására ösztönözte a dolgozó tömegeket. Különösen igaz ez napjainkban, a mi országunkban. Dolgozó népünk egyre tudatosabb hazaszeretete és nemzetközisége gyorsítja a szocializmus építését. Ezért is szükséges világosan megismerni pártunk állásfoglalásait a hazafiság és a nemzetköziség mai értelmezésének 4 hazafisásról és a proletár nemzetköziségről kérdéseiben, a szocialista ha- j zafiság és a proletár nemzet- j köziség eszméjének kibontakozását és erősödését aka- dályozó burzsoá ideológiákkal szembeni állásfoglalását, a hazafias és internacionalista nevelőmunkát segítő célkitűzéseit. E gondolatok alapján javasoljuk, hogy politikai tanfolyamainkon ismerkedjenek meg pártunk elvi állásfoglalásaival. Írásunkban rövid áttekintést kívánunk adni a témakörhöz tartozó legfontosabb kérdésekről, segítve a viták kibontakoztatását, elő- rebocsájtva, hogy korántsincs arra lehetősé,günk, hogy valamennyi problémát érintsük, illetve minden kérdést részletesen kifejtsünk. Á hajáról és a házasságról A haza fogalmát sokféleképpen magyarázták, értelmezték. A burzsoá ideológusok elsősorban a földrajzi, természeti környezetet nevezik hazának. Amikor a marxisták a hazáról beszélnek, ezen elsősorban társadalmi- politikai viszonyokat értenek, melyek egy országban adott időszakban megtalálhatók, és csak másodsorban azt a földrajzi, természeti környezetet, melyben egy nép él. Ebből az állásfoglalásból következik az a marxista felfogás, hogy a hazafiság aktív politikai, erkölcsi és érzelmi viszony valamely néphez, az általa megvalósított társadalmi rendszerhez és kultúrához, ahhoz a területhez, melyen a nép él, dolgozik. Történelmünk tanulságai bizonyítják, hogy a néptömegekben, a dolgozókban mindig is élt a hazafiság érzése. Ha tartalmában, a történelmi helyzetnek, viszonyoknak megfelelően ugyan változó ez az érzés, de mindenkor közös vonása, hogy a dolgozók hozzák létre a haza gazdagságát képező anyagi javakat, harcukkal biztosítják a társadalmi haladást. A néptömegek azok, akik elsősorban ragaszkodnak a hazához és védelmezik anyagi, szellemi értékeit a megsemmisüléstől, mindenféle ellenséggel szemben. A dolgozók hazafisága már akkor is számtalan formában megnyilvánul, amikor még a kizsákmányolok kezében van a hatalom, amikor még nem ők élvezik munkájuk eredményeit. A néptömegek hazaszeretete magában foglalja ragaszkodásukat a tájhoz, a szülőföldhöz, az anya nyelvhez, mindig jellemzője a békevágy, a haza megmentése a háború pusztításaitól. Történelmünk számtalan példája igazolja, hogy ha hazánk veszélybe került, a nép volt az, mely elsőként fegyvert fogott, kész volt életét áldozni a haza védelmében, gyűlölettel fordult szembe mindenfajta külső és belső ellenséggel, megbecsülte és szolidaritást vállalt más népek jogos, igazságos küzdelmeivel, harcaival. Lényegében ezekben jut kifejezésre a dolgozó nép demokratikus hazafisága. Teljesen ellentétes ezzel a kizsákmányoló osztályok viszonya a hazához. Történelmi példák bizonyítják, hogy csak szavakban beszélnek a haza szeretetéről, de a valóságban bármikor készek elárulni a haza érdekeit kizsákmányolásuk zavartalan biztosítása, vagyonuk növelése érdekében. Saját osztályérdekeiket, törekvéseiket minden időben úgv állítják be, mintha az egész nép érdeke lenne. Ez jut kifejezésre a nacionalizmus ideológiájában, mely a burzsoázia politikájának és magatartásának kifejezője, tükrözőié. Történelmünkben végigkövethetjük, hogy a magyar burzsoázia a hazafiság jelszavát területrablásra. a környező nének elleni gyűlöletre használta fel. Ez a nacionalizmus a magyar nén gyűlöletéből fakadt, a haladó törekvések kíméletlen eltip- rására irányult, szovjetelleA kapitalista társadalmi rend megdöntése után, a szocialista társadalom alapjainak lerakásával átalakul az ország gazdasági, politikai, kulturális és szociális arculata. Megteremtődik a szocialista haza, mely az adott természeti és földrajzi környezeten túlmenően új vonásait is tartalmazza a haza fogalmának. Ezek közül a legfontosabbak: a szocialista állam létrejötte, a kizsákmányolásmentes szocialista gazdasági rendszer, a munkás- osztály vezetésével megvalósuló társadalmi összefogás, a szocialista nemzeti egység kibontakozása, a testvéri összefogás és együttműködés megteremtése a szocialista országokkal, harc az imperializmus ellen, szolidaritás minden ország munkásosztályának harcával, a népek szabadságmozgalmaival, és végül a szocialista kultúra felvirágzása, a szocialista ^tudat mind fokozottabb erősödése. Ilyen társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális viszonyok jellemzik ma hazánkat is. A szocialista hazafiságról nességet, kommunista-elle- nességet tartalmazott, a leg- reakciósabb országok szövetségének megnyerésére törekedett. Szomorú tanulság népünk számára, hogy a magyar uralkodó osztálynak ez a nacionalizmusa vezetett a második világháborúban betöltött szégyenteljes szerephez, az ország német megszállásához, hadszíntérré változtatásához, kirablásához, rombadöntéséhez. A burzsoázia, a nacionalizmus ideológiájával a magyar népet engedelmességre akarta nevelni, olyanná, aki nem vágyódik felszabadulásra, nem zúgolódik, híven szolgálja urát, nem harcol ellene. Arra törekedtek, hogy szembefordítsák a magyar népet más országok népeivel, a hazafiat- lanság bélyegét süssék azokra, akik a kizsákmányolás, a háborús politika ellen emelik fel szavukat. Amikor történelmünk hazafias hagyományait elevenítették fel, a nemzeti ünnepeken díszmagyarba vágták magukat, akkor is képmutatóak voltak, hiszen tetteikben elárulták mindazokat az eszméket, melyekért népünk legjobbjai a haza • érdekében, bármikor is harcoltak, küzdöttek. A reakciós burzsoáziával szemben, a nép igazi érdekeit, a társadalmi haladást, osztállyá szerveződésének első pillanatától kezdve, legkövetkezetesebben a munkás- osztály képviselte. Hazafisága magában foglalja mindazokat, amelyek a dolgozó nép hazafiságát jellemzik. A kapitalizmus körülményei között a proletariátus a nemzet kisemmizettje, a haza csak mostohája. Ilyen értelemben írták Marx és Engels a Kommunista Kia±c- ványban, ho°v; munkásoknak nincs hazáiuk”, hiszen a kapitalizmusban csak a szenvedés, elnyomatás és kizsákmányolás jut osztályrészükül. A munkások azonban ekkor sem közömbösek a haza sorsa iránt. Éppen Marx és Engels előbbi gondolataikat folytatva állítják a legnemzetibb feladatot minden ország proletariátusa elé, amikor a következőket állapítják meg: „Mintho'"' a proletariátusnak mindenekelőtt a poua- kai hatalmat kell megindítania, nemzeti osztállyá kell emelkednie, önmagát nemzetté kell szerveznie, ezért maga is még nemzeti, bár semmi esetre sem burzsoá értelemben.” A munkásosztály tehát azzal válik igazán nemzetivé, és azzal szolgálja válóban a haza ügyét, ha következetesen végigviszi az osztályharcot és megteremti a nép hatalmát, felépíti a szocializmust. Ez a küzdelme az egész nép érdeke, mivel annak fel- emelkedését, a kizsákmányolás bilincseinek széttörését eredményezi. A szocializmus győzeméért vívott harcában ugyanakkor a munkásosztály szükségszerűen szövetségre lép más országok proletariátusával. így hazafisága elválaszthatatlan a nemzetköziség érzésétől. A szocialista hazafiság a nép és a szülőföld igazi sze- retete, harc a munkásosztály és az egész dolgozó nép társadalmi - felszabadításáért, mindenfajta elnyomás megszüntetéséért, a proletariátus hatalmának megteremtésével a szocializmus teljes felépítéséért, a kommunizmus végleges győzelméért. A szocialista hazafiság érzése a társadalmi haladás érdekeit szolgáló eszmékben, érzelmekben és magatartásban, cselekvésben jut kifejezésre. A szocialista termelési viszonyok és a szocialista tudat általánossá válásával a szocialista hazafiság mindinkább az egész nép hazafi- ságává válik. A szocialista hazafiság tartalma, fóbb vonásai tehát társadalmi fejlődésünk eddigi eredményeiből fakadnak, kapcsolatban állnak a felszabadulás óta bekövetkezett gyökeres gazdasági, társadalmi átalakulással a kulturális forradalommal. A szocialista hazafiságunk egyik fontos forrása történelmünk forradalmi, haladó hagyományai, népünk, nemzetünk. kiemelkedő alakjainak példamutató élete és tevékenysége. A szocialista hazafiság e hagyományok megbecsülését, ápolását tartalmazza, magában foglalja népünk széles rétegeiben élő, már a! előzőekben vázolt demokratikus hazafiság érzéseit, annak továbbfejlődését, új tartalommal való megtöltését jelenti. A kommunisták vallják, hogy a nagy hazafia! cselekedetek mindig összefüggtek a nép sorsának megjavításáért folyó küzdelmekkel, a haladásellenes, reakciós erők elleni harccal. Mind az, amit a felszabadulástó napjainkig népünk, orszá gunk elért, egyben azt is je lenti, hogy ezt a történeim harcot siker koronázta, dől gozóink a szocialista társada lom építése során mindahhoz hozzájuthattak, melyből évszázadokon keresztül a kizsákmányoló osztályok kirekesztették őket. Ugyanakkor mindig különbséget teszünk történelmünk forradalmi, haladó hagyományai és reakciós múltja között, az utóbbit kritikailag értékeljük, elítéljük. A szocialista hazafiság legfőbb megnyilvánulása a dolgozó nép tudatos, aktív részvétele a szocializmus építésében, felismerve azt, hogy ez egyben a haza legigazabb érdeke. A szocialista hazafiság olyan politikai, világnézeti, erkölcsi, érzelmi magatartás, mely a szocialista építőmunka mindennapi tetteiben jut kifejezésre, tudatos tevékenységben és felelősségérzetben a társadalom előtt álló feladatok . megoldása érdekében. Nevelő munkánk egyik legfontosabb feladata a dolgozó tömegeket eljuttatni erre a tudatossági fokra. Ezzel szorosan összefügg, hogy a szocialista hazafiság feltételezi a haza védelmét, a néphatalom minden külső és belső ellenségével szemben. A szocialista hazafiságtól nem idegen érzés a nemzeti büszkeség érzése serta, azonban ez is új tarjáimat kap. Mi büszkék vagyunk jés magunkénak valljuk történelmünk forradalmi, haladó hagyományait, és hirdetjük, hogy a magyar nép jogosan büszke lehet arra, hogy évszázadok után végre napjainkban él igazán jó, kulturált körülmények között Büszkén tekinthetünk vissza a legutóbbi két évtizedben megtett útra, melynek nyomán hazánk felvirágzott, új értékekkel, kincsekkel gyarapodott, megbecsült tagja lett a szocialista országok közöségének. Büszkék lehetünk arra, hogy munkásosztályunk öntudatos, szervezett, vezetőképes osztállyá emelkedett, a sokat kínlódó, nyomorgó parasztságunk gazdaságilag fejlődő, kultúrájában növekvő, egységes osztállyá szerveződött, hogy kitermelődött országunkban egy új értelmiség, mely aktív résztvevőjévé vált az új társadalom építésének. Mindaz, amit az elmúlt két évtizedben elértünk tehát, jogos büszkeséggel tölthet el bennünket, alapvető forrásává válhat a hazafiság mai megnyilvánulásának. Ugyanakkor idegen tőlünk minden olyan nézet, mely más nemzetek, népek eredményeit lebecsüli és a sajátunkat túlbecsüli. Az elmúlt két évtizedben népünk olyan alkotó értékei kerültek felszínre, amelyek korábban nem tudhattak kibontakozni. Üj erkölcsi normák rögződtek meg, mint a munka szeretete, egymás segítése és megbecsülése, a tudásvágy, a szocialista humanizmus. Szocialista nemzeti öntudat erősödött meg, melynek egyik forrása, hogy a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye megnövekedett, népünk kitört a régi nemzetközi elszigeteltségből és magáramaradtságából, szerény, de aktív résztvevője lett a nemzetközi politikai életnek. A szocialista hazafiság elválaszthatatlan társadalmunk vezető erejének, a marxista— leninista pártnak a megbecsülésétől, politikájának elfogadásától, követésétől, hiszen népünk valamennyi nagvsze- rű vívmánvát, az elmúlt évek eredményeit pártunk vezetésével érte el. A párt ezt a megbecsülést, hűséget több évtizedes harcával, számtalan áldozatvállalásával, minden történelmi helyzetben az egvedüli helyes, célravezető politika kimunkálásával érdemelte ki. Vezetésével valósul meg hazánkban a szocializmus teljes felépítésének programja. A proletár nemzetköziségről A szocialista hazafiság alapvető tartalma, elválaszthatatlan része a proletár internacionalizmus, annak napjainkban megnyilvánuló új formája, a szocialista nemzetköziség. A történelem tanulságai azt bizonyítják, hogy a hazafiság mindig elválaszthatatlanul kapcsolódott a népek baráti együttműködéséhez, szolidaritásához. Kümi és gyakorlati megnyitná nulása, amely a nemzetköz proletariátus alapvető érdekeit fejezi ki, valamenny nemzet proletariátusának világméretű összefogására, a nemzetközi tőke elleni harcra, a burzsoá hatalom megdöntésére, a kizsákmányolás felszámolására irányul. Napjainkban az egyes szocialista országok alapvető érdeke, hogy megvalósítsák nemzetközi összefogásukat, együttműködésüket. Ez erejük, képességeik megsokszorozódását eredményezi, reálissá teszi gazdasági, társadalmi, kulturális és nemzetközi céljaik elérését. A szocialista országok történelmi fejlődése, gazdasági helyzete sok tekintetben azonos, érdekéik,' céljaik közösek. Ez megköveteli, hogy egyszerre legyünk hazafiak és proletár internacionalisták, szembeforduljunk minden olyan nézettel, törekvéssel, mely sérti a szocialista országok együttműködésének, összefogásának erősödését A szocialista nemzetköziség érzése nem sérti a nemzeti, a hazafias érzéseket, sőt azokat gazdagítja, erősíti. Eggyéformi és azonosulni valamennyi szocialista ország népével, a világ minden dolgozójával, fajra és nemzeti nyelvre való tekintet nélkül, fokozott helytállást követel, olyan erő, mely megakadályozza a nemzeti érzés túltengését, nacionalizmussá fajulását Lenin a proletár internacionalizmus alapvető követelményének tartotta a szocialista hazafiságga] való egységét Ezzel kapcsolatban a következőkre hívta fel a figyelmet: „valódi nemzetköziség csak egy van: önfeláldozó munka a forradalmi mozgalom és a forradalmi harc fejlesztése érdekében saját országunkban és ugyanennek a harcnak, ugyanennek az irányvonalnak és csakis ennek a támogatása (popagandával, együttérzéssel, anyagi eszközökkel) kivétel nélkül minden országban A proletár nemzetköziség próbaköve, fél évszázad óta, a testvéri szolidaritás az első szocialista országgal, a Szovjetunióval. A szovjet nép szakította szét elsőként a világon az imperializmus láncát, felépítették a szocialista társadalmat, visszavertek minden ellenük irányuló támadást, segítséget nyújtottak a világ munkásmozgalmának, biztosították a feltételeit azoknak a történelmi változásoknak, amelyeknek eredményeként megszületett a szocialista világrendszer. Ezért is áll a világimperializmus támadásának középpontjában a Szovjetunió, mert jól tudják, hogy napjainkban is a nemzetközi munkásosztálynak, a világbékéért, a függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért küzdő népek legbiztosabb és legerősebb támasza. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban napjainkban tapasztalhatunk szovjetellenességet, nacionalizmust is. Ez azzal magyarázható, hogy egyes országok kommunista és munkáspártjaira vagy a nemzetközi imperializmus mind jobban fokozódó ideológiai és politikai nyomása van hatással, vagy eltúlozzák az úgynevezett önerőre támaszkodás elvét saját nemzeti problémáikat túlzottan előtérbe helyezik. Ez a politikai magatartás ellentmond minden ország munkásmozgalma érdekeinek és csakis az imperializmus célkitűzéseinek sikereit, a szocialista országok, a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom egységének megbomlását eredményezheti. Ezért is lépnek fel az ilyen törekvésekkel és magatartással szemben mind határozottabban a nemzetközi munkásmozgalom többségét kitevő internacionalista erők. A proletár internacionalizmus fogalma, követelménye napjainkban tovább szélesedett Magában foglalja a Szovjetunióval való szolidaritáson túl a szocialista országok közösségével és a nemzetközi munkásmozgalommal, a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népekkel való szolidaritást is. Ezt az elvet az előbb említett, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban létező elvi problémák és nehézségek időlegesen ugyan megzavarhatják, de soha meg nem változtathatják. Legfontosabb soron lévő feladataink a szocialista hazafiság elmélyítésében Mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy a dolgozó tömegekkel mind jobban megérttessük a szocialista hazafiság tartalmát követelményeit jelentőségét. Fokoznunk kell hazafias és internacionalista nevelőmunkánkat, szakítani korábbi bátortalanságunkkal, amikor attól féltünk, hogyha történelmi múltunkról, forradalmi és haladó hagyományainkról szólunk, a nemzeti büszkeségre, a hazafias érzelmekre hivatkozunk, a nacionalizmus hibájába esünk. Meg kell találni a helyes arányokat, bátran támaszkodni arra, hogy a szocialista épftőmun- ka sikerei a dolgozó nép jó munkájából fakadnak, ez pedig napjainkban hazafias cselekedet, erre mindenki büszke lehet. Vannak emberek, akik a hazafias érzelmekből gúnyt űznek, vagy olyan nézeteket vallanak, melvek sértik szocialista erkölcsünket, szocialista hazafiságunkat. Egvesek arra a kozmopolita álláspontra helyezkednek, hogy „ahol az egvéni jólétem — ott a hazám”. Mindkét magatartást mélységesen el kell ítélnünk, és velük szemben állítjuk azoknak a példáját, akik becsületesen dolgoznak, szocialista módon élnek és gondolkodnak. küzdenek az éní+ő- munkában jelentkező nehéz- séeek ellen, segítik a szervezettebb tervszerűbb munkát, hailandók áldozatot is hozni, ha az idő. vaev a köriilménv megkörotoli: egrc-röval hazafias tetteket haitanak végre' Az elmúlt két évtizedben népünk töhbaíeo tetteivel bizo- nvftotta be b»za»wp+etét. é« erre van szükségünk a jövőben is, terveink, cél ki tű seink valóra váltása érdekében. A szocialista hazafiság, a proletár nemzetköziség eszméjének elmélyítése elválaszthatatlan a még ma is fellelhető nacionalista megnyilvánulások, gondolkodás- mód elleni küzdelmünktől. Különösen az idősebb korosztályok fejében még ma is tovább élnek a Horthy-rend- szer eszmei, politikai nevelésének maradványai, a beléjük oltott, negyed évszázadon át ható nacionalizmus. A legjobban ennek hatása akkor érezhető, ha belpolitikai életünkben vagy a nemzetközi helyzetben valamilyen komolyabb probléma, vagy konfliktus kerül előtérbe. A proletár nemzetköziség egyik alapvető követelménye, hogy minden nemzet elsősorban saját nacionalizmusa ellen harcoljon, mert ezzel nyújtja a legnagyobb segítséget más nemzetek nacionalizmusa elleni küzdelemhez. Ezért kell elősegíteni, hogy eszmei, politikai munkánkban mindenfajta nacionalizmust szétzúzzunk. őszintén és nyíltan beszéljünk a nemzetközi kommunista éa munkásmozgalomban, a szocialista országok egymáshoz fűződő kapcsolataiban jelentkező gondokról és problémákról, anélkül, hogy teret engedjünk minden olyan következtetésnek, mely nacionalizmushoz vezet. így kell megközelíteni a még ma is sokakat foglalkoztató nemzetiségi, vagy az úgynevezett „területi” kérdéseket is, melyeknek helyes értelmezése, az elvi állásfoglalás kialakítása csakis a proletár nemzetköziség alapján képzelhető éL M. E. lönösen nagy jelentőséggel bír ez a munkásosztály harcában, mely bár minden országban nemzeti keretek között fejlődik, de alapvetően mégis nemzetközi, harcának győzelme elválaszthatatlan a nemzetközi osztályharctól, erőviszonyoktól. A proletár nemzetköziség a munkásosztály hazafiságának olyan eszmei, politikai, érzel-
