Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-10 / 292. szám

I 1967. DECEMBER 10. napló 5 Hétpecsétes titkok A voká is szisztéma — Az „a“ helye> cserél A leggyorsabb meg fenő: a gép — Kérje az ábc-i a haditanácstól — Tessék, fejtse meg! Értetlenül nézem a szöve­get: T5rgy515st k6zd6tt... — No töprengjen, ez a leg­kezdetlegesebb diplomáciai titkos szisztéma. Kulcsa öt számjegy: 56837, vagyis az öt magánhangzó behelyettesíté­sének jelei... Megfelelői: a5, e6, i8, c3, és u7. — Tárgyalást kezdett.., — Igen, ez a megoldás — mondja dr. Donáth Regina tudományos osztályvezető, aki a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtárá­ban több kutatási témája mel­lett a diplomáciai titkosírás felderítésével is foglalkozik ... ■— Kénytelen voltam ... Se­regnyi kéziratot nem értünk, ha nem találjuk meg titkos szisztémájukat. — Persze nem a kezdetleges „szöveg-rejté- sekkel’’ van gond —. mert mindezek ma már a szó szoros értelmében világszerte a gyer­mekek kedvenc játékai. Évezredekkel ezelőtt Hogyan fejlődött ki » dip­lomáciai titkosírás? Az írás: a gondolatközlés eszköze. A titkosírás ennek éppen ellenkezője: a gondolat- elleplézés eszköze. — Bizonyos, hogy már több­ezer évvel ezelőtt a görögök és a rómaiak is ismertek kü­lönféle titkosírási rendszere­ket. Az első teljes ilyen rend­szer valójában a gyorsírás. Mivel csupán a császári kan­cellária kevés számú írástudó­ja ismerte: a fontosabb tiszt­ségviselők — legalábbis kez­detben — titkosírásként al­kalmazták. A fejlődés következő állo­mása: a vokális szisztéma. — Vagyis: a magánhangzó­kat a használók megegyezése szerinti mássalhangzókkal he­lyettesítették — egészíti ki dr. Donáth Regina. Kírfm b jflfntfst... Mi a zűrzavaros betűtömeg értel­me? Az illesztés kulcsa, az akkoriban roppant elterjedt megoldás: a = b. e = f, i = k, o = p, u = x rendszerű ma­gán hagzó helyettesítés. — „Henri Moer szobraT* címmel december 14-én Rét­falvi Sándor szobrászművész vetítettképes előadást tart a meszes; József Attila művelő­dési házban, a Korvin Ottó utca 20. szám alatt. — Voltak ezeken kívül tér- mezte. latin nyelvű bevezető mészetesen más titkosírás- sorokkal, amelyben a főpapot rendszerek, amelyek a latin arra kéri. hogy a következő ábécé betűjeleinek felhaszná- : titkosírásé szöveghez az ábé- lásával készültek oly módon, ' cét a haditanácstól kérje el. hogy a betűk a-tól kezdve a Kelt Konstantinápolyban, w-ig a helyüket megváltoztat- l 1628. december 23-án. ták, azaz az a helyet cserél hetett b betűvel, majd a c vei és így tovább. Firen'ei han»ien\ek — Nézzük csak. mennyire áttekinthetetlen a szöveg, ha az ábécé csupán egyetlen be­tűvel „csúszik” tovább: vagyis a = b, c = d és így folytatva végig: „Reggel, midőn felkel­tem ...” szövegrész ebben a rendszerben így fest: ..Pdffdk, lhcnm ebkjdksdl...” — Az úttörők mai kedvenc titkosírás-játéka bán minden második, vagy harmadik betű jelzését veszik figyelembe. Ez a szókép hajdanában megbíz­ható. kevesek által megfejt­hető rejtjelzésnek számított... — Meg kell jegyezni — mondja a kutató —. hogy Fi­renzében hangjegyeket is használtak titkosírási jegyek­ként. Az eddig felsorolt rend­szerek megfejtése ma már nem okoz gondot: pillanatok alatt megtalálják a kulcsot — szakszerűen: a chiffre-jét — s az elektronikus gépek má­sodpercek alatt elvégzik a megoldást. Feitetőn a magyar királynő A XV. század közepén a korábban használt görög és héber betűk eltűnnek, és he­lyettük a latin betűket arab számokkal, kis vonásokkal, I pontokkal és más önkényes figurákkal helyettesítik. A mi­lánói titkosírásban például a XV. század legvégén a ma­gyar királyné titkos jelölésére egy fejtetőre állított kis m- betű, s mellette 22-es szám szolgált. — Ilyen körülmények kö­zött bizony nem egyszerű fel­adat a diplomáciai titkosírás szempontjából legjelentősebb korszaknak, a XVII. század „hieroglifáinak** megfejtése. Az asztalon most a korabeli császári diplomaták között legnevezetesebbnek számító Johann Ludwíg Kuefstetn Je­lentése fekszik. Egy oldalnyi jelentésének megfejtése hosz- szú hónapok munkájába ke­rült. Pedig a szöveg egysze­rű, szinte semmitmondó. Kuef­stein levelét egy főpaphoz cí­HeleUig csak né/egeitem Dr. Soó-* Gábor előadása P'c«píl A tsz-törvény tág teret nyújt az alkotókedv kibontakoztatásához JúiiU'iifi; rendezni ke I a tagsági vig^onyt földek me«vá táwi ara a -0 százalék <a felemelt évi földjaradék né/egeíteiu — Hogyan jutott a megol­dáshoz? — Hetekig csak nézegettem a papírost, összefüggések, sza­bályosságok után kutattam. Szemügyre vettem az ismétlő­déseket, majd próbálgatással — néha többszázzal is — be­helyettesítettem a szöveget. Az eredmény a legrövidebb szavaknál született meg elő­ször. A névelőknél, s általá­ban a kötőszavaknál. Aztán már gyorsan haladtam. Dr. Soós Gábor, mezőgazda- sági és élelmezési miniszter­helyettes előadást tartott Pé­csett a Technika Házában az új tsz törvény végrehaj'ásáról és a tsz-vezetők és agrárszak emberek ezzel kapcsolatos fel­adatairól. 4 isz egyenrangú szenior Az új tsz törvénynek az ad hazai, sőt, a marixsta politi­kai gazdaságtant továbbfej­lesztő nemzetközi jelentőséget, — hangsúlyozta bevezetőjében Út típusú magnetofon A Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti gyáregységében új- tfpusú magnót gyártanak. Az M 14-es magnetofon egy sebességű, négy sávos, tranzisztoros, hálózati készülék. Ara 3700 forint lesz. a „Kedves vendégem“ mind a kilencűknek a kí­vánt fagylaltféleségeket hoz­za ki. A társaság kitett ma­gáért, szinte minden tagja más összeállításban kérte az adag fagylaltot, és ha a pin­cér nem is, ők pontosan fel­írták maguknak mit rendel­tek. A régi vendégnek lett igaza, de nem fogadott él egy fillért sem, mondván, úriember nem fogad abban, amit biztosan tud... 1959-ben a Nádor Kávé­házban régi ismerőst fede­zett fel. Meg sem várva a rendelést, a tálcára tett egy rövid duplát, de a mellé kapott cukrot kicseréltette szaharinra, úgy vitte ki az asztalhoz. A vendég, meg­lepetésében alig tudott meg­szólalni. — Honnan ismer maga engem? — kérdezte nagyso­kára. — A szegedi Tisza Kávé­házból, kedves vendégem. 1931-ben volt szerencsém... — Igen, akkor még való­ban cukorbajos voltam. Nem baj, hagyja csak itt a szaharint... A memóriája félelmetes, de a borközi állapotban kö­zölt titkokat tudomásul sem veszi, volt alkalma házas embereket minden héten más nő társaságában látni, ée szeme sem rebbent soha. Sok vendéggel, főleg az idősebbek közül, tegeződik, de csak az étterem falai kö- •zött, és ott sem tekinti jog­címnek a bizalmaskodásra. Volt egy pincére — még a két világháború között, amikor a Tisza-parton saját kis halászcsárdája volt —, az egyszer odament egy asz­taltársasághoz és így „üd­vözölte” ismerősét: Mi az, Karcsikám, már megint ré­szeg vagy? ... Béla bácsi még ma is elpirul szégye­nében, ha ez az eset eszébe jut 1955 óta dolgozik a Pan­nónia Étteremben, 1959-től üzletvezető. Lapozgatom a panaszkönyvet, a legutóbbi három évről nincs egy el- marasztoló bejegyzés sem. — Kis dolgokon múlik ez — mondja —, amelyeket azonban sohasem szabad szem elől téveszteni. — Mire gondol? — Nem az a jó pincér, aki két tucat tányérral ro­hangál az asztalok között, hanem aki öt fordulóban vi­szi, ki ugyanezt. Ha ugyanis a konyhában kényelmesen megvárom, . amíg kitálalják azt a rengeteg ételt, egy­részt kihűl az eleje, más­részt, és ez még súlyosabb hiba, nem tudok foglalkozni a vendégekkel. A vendég pedig igényli, hogy foglal­kozzanak vele. Fogadni kell, le kell ültetni az újonnan érkezőket, étlap, só, pohár, mindig szükségük lehet va­lamire, és a pincérnek meg kell éreznie, hogy mire. Per­sze sokszor előfordul, hogy nem érzi meg... Akkor is van még „javítási lehető­ség", bocsánatkérőleg kell tudomásul venni a reklamá­ciót, igen, én vagyok a fe­lelős a mulasztásért. Ez a magatartás, ha ténylegesen belülről fakad, a legingerül­tebb vendéget is kibékíti. A nyugdíjba vonuló idős emberek, akik igazán szere­tik szakmájukat — nem csu­pán önzésből — általában azzal az érzéssel küzdenek, hogy nem lesz majd, aki a helyükbe lépjen és hasonló színvonalon tölti be mun­kakörüket. Béla bácsiban is felfedezni vélem ezt az ag­godalmat, noha éppen az el­lenkezőjét igyekszik bizo­nyítani. Elismerően beszél utóda rátermettségéről, sőt — a vendéglátó vacsoraver­senyen a vidéki zsűri tagja volt — a harkányi Bányász Étterem és a Szigetvári Oroszlán Kisvendéglő fiatal üzletvezetőire is talál di­csérő jelzőket. Most néhány hétig pihen, aztán hozzálát egy német, angol, francia, olasz és hor­vát nyelvű étlap szerkeszté­séhez, hátha tudják használ­ni a fiatalok. Kéri Tamás dr. Soós Gábor —, hogy kor­szerűen értelmezi e termelő- szövetkezet fogalmát. A ko­rábbi — nálunk és más szo­cialista országokban uralkodó — nézetek szerint a mezőgaz­daságnak következetesen szo­cialista szektora az állami Vállalat s nem következetesen szocialista szektora a termelő- szövetkezet, ez utóbbi csak átmeneti forma, mely átnő az eJőbbibe. Az új tsz-törvény ez­zel szemben kimondja, hogy szocialista jelleg tekintetében a tsz nem alacsonyabbrangú az állami vállalatoknál, s kap­csolataikat ennélfogva a jö­vőben nem az alá- és fölé­rendeltségi viszony, hanem a gazdasági célszerűség dönti el. A tsz-gazdálkodás tehát nem ideiglenes és alacso­nyabbrangú, hanem hosszan­tartó és egyik fő formája a szocialista mezőgazdaságnak. | Az új törvény ezzel pár- í huzamosan továbbfejleszti a tsz-tag fogalmát is. Kimondja, hogy csak az ezzel kapcsola­tos jogait és kötelességeit egy­aránt érvényesítő egyén lehet a termelőszövetkezet tagja, s egyben előírja a tsz tagsági viszony 1968. június 30-ig tör­ténő rendezését. Csak ennek : megtörténte után osztják ki { az új tsz-tagkönyveket. Ennek i kapcsán a miniszterhelyettes 1 felhívta a tsz-vezetők figyel­mét, káros lenne, ha a tagsá­gi viszony rendezése tagreví­ziót Jelentene, annál is in­kább, mert ez a feladat szo­ros kapcsolatban van az új földtörvény érvényesítésével. Nyilatkozattételre kell felkérni a pártolótagokat, a formális tsz-tagokat és az alkalmazot­takat, valamint azokat a kí­vülállókat, akiknek földjük a tsz-ben van. Ha úgy dönte- | nek, hogy belépnek a szövet- : kezeibe vagy tagjai maradnak, akkor élvezik a tagoknak já- ‘ ró jogokat, de számolniok i kell a kötelességekkel is. A pártoló és formális tagok kilé­pése sem kizárás, hanem tör­lés jellegű. ! /Ve legyen kampányszerű! A falu nyugalma, a terme­lés zavartalansága érdekében fontos, hogy a tsz közös föld- tulajdon kialakítása ne legyen kampányszerű. Azoknak a pártolótagoknak, formális ta­goknak és kívülállóknak a földje, akik nemlegesen dön­töttek, 1969. január 1-el auto­matikusan közös tulajdonba kerül. A megváltási árat — az évi földjáradék 20 száza­lékkal felemelt összege — öt év alatt kell kifizetni. Ez csak azoknak a tsz-eknek jelent megterhelést, akik a szabá­lyokkal ellentétben eddig nem fizettek földjáradékot. A miniszterhelyettes nyoma­tékosan felhívta a tsz-vezetők figyelmét, hogy tagjaik köré­ben ne csináljanak földfel­ajánlási kampányt, bízzák ezt a tagok önálló elhatározására. Az alkalmazottak tartását sem tiltja a törvény, azzal azonban számolniok kell, hogy az alkalmazotti munka- viszony a jövőben korántsem lesz olyan vonzó, mint eddig volt, Vezetők felelőssége Az új tsz-törvény tág teret ad a vezetők és szakemberek, s az ambíciótól fűtött fiatalok alkotókedvének kibontakoz­tatásához azzal, hogy lehetővé teszi a tsz gazdálkodási köré­nek kiszélesítését. Az üzemi tevékenység, ha konkrét igé­nyeket elégít ki, kiterjedhet a szolgáltatásokra, közvetlen értékesítésre, saját termékek feldolgozására. A vezetők, szakvezetők felelőssége igen nagy abban, hogy a szövetke­zet mire terjeszti ki tevé­kenységi körét, ezért a dönté­sek előtt számba kell venni a döntés összes vetületét, hogy az a tevékenység konkrét igényt elégítsen ki, az előál­lított termék legyen eladható és a vállalkozás nyereséges. A tevékenységi kört akkor célszerű kibővíteni, ha az a helyi lehetőségek jobb kihasz­nálását, a mezőgazdaság idényszerűségének csökkenté­sét, a jobb munkaerőfoglal­koztatást szolgálja. E döntések többnyire hosszú távúak, s évekre elkötelezetté teszik a vezetőket, szakveze­tőket, s mintegy lezárnak egy kedvezőtlen korszakot, a fluktuáció időszakát Az új tsz-törvény erősíti a tsz-ek önálló vállalati jellegét, az önálló gazdálkodási tevékeny­ség kibontakozását. A terv továbbra is fontos alapok­mánya lesz a saját gazdálko­dási tevékenységnek, de ön­állóan készül és kizárólag a helyi vezetőkön és szakembe­reken múlik, hogy milyen irányba viszik a gazdálkodást, a rájuk bízott közösség, egy vagy több község lakóinak 'a sorsát. Ezért nagyon fontos, hogy a vezető, szakvezető jól informált legyen a népgazda­sági tervekről, szükségletekről, piaci lehetőségekről, árakról, hitelekről, állami preferen­ciákról. Önálló döntés és demokrácia A döntés joga az üzembe került, de ha az üzemnek nincs anyagi alapja a döntés­hez, akkor nem tud dönteni. A szövetkezetben a megfele­lően képzett amortizációs — szinten tartási — és a felhal­mozási bővítési alap biztosít­ja a döntési lehetőséget. Ez alapok képzését segítik a már meglevő és 1970-ig folyama­tosan életbelépő mezőgazdasá­gi árintézkedések és állami kedvezmények. Ezzel egyidejűleg megnőtt a vezetők önálló döntési joga is, a közgyűlés hatásköre az alap­vető kérdések eldöntésére hi­vatott. A mindennapi kérdé­sek eldöntése, az operatív in­tézkedés a vezetők feladatá­vá vált. Hiba azonban, ha egy vezető mindent maga akar eldönteni, mert megnő a hiba- lehetősége, nem győzi ener­giával. Az a jó, ha minden tsz-tag a saját tevékenységi területén dönt a sajátmaga és a közös javára. A tsz-tag nemcsak a közgyűlésen gya­korolja döntési jogát, de ak­kor is, amikor megállapodást köt a tsz-szel arra, hogy mek­kora terület művelését, vagy hány állat gondozását vállalja el a következő évre, milyen hozámokat ér el, s ennek tel­jesítésére milyen munkafelté­teleket kér a szövetkezettől; A helyes döntéseken keresz­tül valósul meg legteljeseb­ben a szövetkezeti demokrá­cia, melyet korábban gyakran rosszul értelmeztek, mivel az elhatározóképesség, a döntési jog szorosan a munkához, a cselekvőképességhez kötődik. Ilycs formában a vezetők na­gyobb döntési joga nem csor­bítja, hanem erősíti a szövet­kezeti demokráciát. — A nagyobb jogkör a ve­zetőktől nagyobb felkészülést is kíván — hangsúlyozta be­fejezésül dr. Soós Gábor. — Ma már nem elég azt tudni a szakembereknek, hogy mi­kor szántson és vessen, ki kell tágítani közgazdasági ismere­teit, mert enélkül ma nem lehet gazdálkodni. A diplomá­val szerzett tudás nem szól egy életre, állandóan olvasni kell a szakirodalmat, lépést tartani a tudomány és techni­ka fejlődésével, hogy annak legfrissebb eredményeit reali­zálni tudja munkájában.

Next

/
Thumbnails
Contents