Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-07 / 289. szám
1961. DECEMBER 7. — napló 5 Egészségügyi totó A* MTI felrnti Bemutatjuk a Magyar Távirati Irodát Többezer egészségügyi totó szelvényt osztottak szét az elmúlt hónapokban az Egészség- j ügyi Felvilágosító Központ j munkatársai, hogy megállapítsák: a budapesti, illetve a vidéki lakosság körében milyen szinten mozognak az általános egészségügyi ismeretek, s milyen tematikában kell a felvilágosításnak f elszámolnia j a még meglévő fehér foltokat. ; A válaszok értékelése most | fejeződött be. A „totózók” 81 százaléka eltalálta, hogy a tuberkulózis terjesztése szempontjából leginkább a tehénjöhet szóba, s csaknem min-! den részvevő helyesen vála- szolt arra, hogy meleg időben I csak a füstölthús tehető el j másnapra, a felvágott vagy a j főtt tészta nem. Régi tapasztalat, hogy az j üzemi balesetek veszélye a j rakodási munkák közben a legnagyobb. A ^totószelvényen” szereplő, ezzel kapcsolatos kérdésre azonban csak a részvevők 30 százaléka válaszolt helyesen. Naponta találkoznak az újságolvasók, a rádióhallgatók, a tv-nézők ezzel a megjelöléssel: Magyar Távirati Iroda. Közismert rövidítésével MTI- nek. mint a kormány félhivatalos sajtószervének, kettős feladata van: ellátja az ország újságjait, a rádiót és televíziót hazai és külföldi hírekkel, információkkal, fotókkal, s ezzel párhuzamosan magyar vonatkozású hír- és j fényképanyagot juttat el a külföldi hírszolgálati irodák- j nak, fotóügynökségeknek. Kü- | lönleges szerepet biztosít az1 MTI-nek egész hírközlési mechanizmusunkban az. hogy a Magyar Népköztársaság félhivatalos sajtószerveként adja [ ki a hivatalos, illetve félhivatalos jellegű közleménye- két. nyilatkozatokat. Az MTI 65 hírszolgálati 1 irodával, fotóügynökséggel tart rendszeres, napi munka- kapcsolatot. Több. mint 200 újságírója, fordítója, fotóripor. ! tere van. 18 ország fővárosé-1 bán tevékenykedik állandó tu- , dósítója. Távgépírói, a telexek j naponta 30—35 ezer szót toA TIssa! ClpSgyár debreceni gyáregységében megkezdték ■ fcaris- nyaesizmák gyártását. A műbőr szárral és marhabox fejjel készült térdig érő csizma — mely napjainkban oly divatos — teljesen a lábra simul. Terven felül 750® pár csizmát gyártanak, s a harlsnya- eslzmák rövidesen kaphatók a boltokban. MTI Foto febr. vábbítanak a legkülönbözőbb i hazai szerkesztőségekhez, így ! hozzánk is, s a világ minden részébe a sajtóügynökségekhez. 195 000 négyzetül ^ler fotópapír A Távirati Irodának néhány hónapja saját, nyomdai úton előállított, kétnyelvű napilapja van: a Neueste Nach- richten-Daily News. Jól felszerelt sorszorosító üzemében több, mint húsz kiadvány készül a szerkesztőségek tájékoztatására rendszeresen. Az MTI Fotó tevékenységének méreteire jellemző, hogy feketefehér fotópapírból évente mintegy 180 000, színesből 15 000 négyzetméternyit használ fel, s fotóriporterei minden fontosabb eseménynél jelen vannak. Az MTI három nagy részlegre tagozódik: a belföldi, illetve a külpolitikai szerkesztőségre és a fotószerkesztőségre. A belföldi szerkesztőségnek csaknem 100 újságírója van. Magában a budapesti központban — a belpolitikai és kulturális, az ipari, a mező- gazdasági. illetve a sportrovatban 46 újságíró dolgozik. A 20 megyei szerkesztőségben (a 19 megyei székhelyen kívül Dunaújvárosban is van a Távirati Irodának önálló szerkesztősége) összesen mintegy 50 újságíró írja, szerkeszti, továbbítja a híreket. A megyei szerkesztőségek munkatársai vasárnap sem pihenhetnek. hiszen „mindig történik valami”, amelyről a központot rögtön tudósítani kell. A világesemények A legpezsgőbb az élet a külpolitikai szerkesztőségben, annak rádiólehallgató és telexszobáiban. Itt 26 újságíró és 16 gépírönő egész nap folyamatosan olvassa, csoportosítja a külföldi hírügynökségektől érkezett közleményeket. A szocialista országok hírszolgálati irodái s a kapitalista hír- ügynökségek a nap 24 órájában valósággal árasztják a híreket. A külpolitikai szerkesztőség munkatársai, szerkesztői felváltva tudósítják az MTI-t a külföldi fővárosokból is. Naponta átlagban 50—60 hírt, információt továbbítanak a hazai lapokhoz, a rádióhoz és a televízióhoz, s ezek a hírek. közlemények valóban egy- egy nap világeseményeinek tükörképét jelentik. A külföldi információk megszerzésében jó segítséget ad a korszerű technika. Az MTI külföldi tudósítói telexen, telefonon adják tudósításaikat. A moszkvai vagy a washingtoni MTI-tudósító például a megszerzett híreket, információkat a lakásában felállított telexgépre gépeli, és szövegét abban a pillanatban már „veszi” is a Nap-hegyi telex-gép. Kapósak a magyar képek A Távirati Iroda harmadik nagy munkahelye a legkorszerűbb apparátussal, laboratóriumokkal ellátott fotószerkesztőség. Külföldi lapokban sűrűn lehet látni magyarországi eseményt ábrázoló képeket, alattuk az aláírás: „Interfotó— MTI”. A magyar képeslapokban ugyanakkor sok külföldi fénykép található, „MTI külföldi képszolgálat” megjelöléssel. A képszolgálat egyébként nemcsak a hazai lapokhoz juttatja el a világeseményekről tudósító képeket, hanem a külföldi sajtó- és hír- ügynökségekhez is továbbítja a magyarországi események fotóit. A sokrétű tevékenységet 16 munkatárs végzi; naponta 80—130 külföldi kép közül válogathatnak a hazai szerkesztőségek, a televízió. A telefotó-szolgálat közvetítésével naponta mintegy 100 . fényképet kap az MTI, ugyan- ( csak a világ minden tájáról. Megkapja a szerkesztőség a j szovjet TASZSZ. az NDK-beli | ADN. a csehszlovák CTK te- lefotón, rádión érkező képeit ! is. s ugyancsak nagyon sok j képet kap naponta az amerikai UPI világ-telefotó szolgálata révén. Külföldön is kapósak a magyar képek, amelyek az UPI hálózatán keresztül 150 szerkesztőségbe jutnak el. Brezs- nyev és Koszigin legutóbbi budapesti látogatásakor még távol-keleti országok hírügynökségei is jelentkeztek képekért. amelyeket 12—15 perecéi az esemény után már kézhez kaptak. Ezt a rendkívüli gyorsaságot a telefotó- szolgálat tudja biztosítani; az MTI-nek öt telefotó vevő- és négy adóberendezése van; egy-egy berendezéssel naponta 100—100 képet lehet venni, illetve továbbítani. — A Magyar Autóklub pécsi csoportja sportbírói taníolya- mot Indít december 12-től kezdődően. A tanfolyamra bárki jelentkezhet. Bővebb felvilágosítást a klubirodában (Pécs. Színház tér 1. Telefon: 36-01.) adnak. (x) | Szét garnitúrák A szét garnitúra a pécsi boltok legfrissebb újdonsága. Jómagam is tulajdonosa vagyok egy ilyen garnitúrának. „Fogy. ár 9.80 Ft Készítette: Tempó Ktsz. Forgalomba hozza: PIÉRT Nagy- ker V., Bp., Landler J. u. 23." „SZÉT GARNITÚRA. Tartalma: 12 db szét alátét, 25 db szalvéta, 1 db polietilén tasak”. Igen ám, de a szalvéták számát nemcsak a tasak szélén lévő leltárból, hanem a szalvétákat átfogó címkéből is meg lehet állapítani. Azon pedig a „Gyöngyvirág” felirat mellett az áll, hogy 50 darab van benne 5 forint 20 fillérért. Ha amúgyis 5,20 a szalvéta, 1.60 a műanyag- tasak — támogassuk a kísérletet! — jöjjön 3 forintért a 12 darab szét. így jutottam a garnitúrához. amiről otthon kiderült, hogy közel sem teljes, mármint ami a csomagban elhelyezett címke alapján remélhető lett volna. A szalvétából csak 25 darabot tettek a tasakba. s így azonnal módosítani kellett a kalkulációt: 25 szalvéta 2.60, a polietilén tasak 1.60, ez együtt 4 forint 20 fillér, a 12 darab tálcanagyságú papírlap tehát 5 forint 60 fillérbe kerül! További számítások: négyen vagyunk, naponta háromszor étkezünk és ezzel vége egy garnitúrának. Ha csak a szetek árát számítom, hat nap alatt össze lehet spórolni belőlük egy olcsóbb abroszt, amit alkalmanként 2.40-ért mos-vasal a Patyolat. Telefon a PIÉRT-hez, nem tévedtek az ármegállapításnál? Knapp Tibor igazgató: Az árat a központ hagyta jóvá Pesten, mi nem tartjuk magasnak. Pontos kalkuláció készült. Köszönöm, hogy felhívták a figyelmet a mulasztásra: a csomagban 50 darab szalvétára utáló címkét a kivitelező Pécsi Tempó Ktsz hagyta a tasakban. A szét egyébként külföldön nagyon divatos, mert a háziasszonyok számára kényelmes, mentesíti őket az ab- roszmcsástól. Már nálunk is használják a szeteket néhány jobb étteremben. Mi a Pécsett készíttetett garnitúrákat kísérletnek szántuk, nem nagy mennyiség, mindössze 300 csomag van belőle forgalomban. Papíranyaga szép, 100 grammos offszet, reméljük, megnyeri a vásárlók tetszését. Negele Tibor, a Tempó Ktsz részlegvezetője: Tízezer garnitúrát rendelt tőlünk a pécsi PIÉRT. A tőlük kapott szalvétákhoz hasonló mintát nyomtunk 80 grammos off- szetre. A csomagolásnál vita volt, átkössük-e a 25 szalvétát. vagy ne. Végül az döntött, hogy ne merüljön fel újabb anyagköltség, tenat kettévágtuk az ötvenes csomagok celofánjait, s az egyik tasakba címkés szalvéták kerültek, a másikba nem. Hogy miért lett drága a szét csomag? Nekünk százra vetítve bérköltséggel együtt 524.88 forint volt a kiadásunk. Erre még rájön a termelői haszon, a forgalmi adó. az árrés... A Tempónál kapott számok alapján kiderül, hogy a PIÉRT-nek szállított pontosan 10 500 csomagban lévő 121 800 papírlap nyomásáért 63 068 forintot számoltak, erre még különböző százalékokat, s így lett 9.80 annak a csomagnak az ára, amiért reálisan 6.80-at, de legrossabb esetben is csak 8.70-et kérhetett volna a PIÉRT. Az ármegállapítás nem feladatunk, A számok közlésével csak az illetékes szervek figyelmét akartuk a szét garnitúrák nem kellően indokolt magas árára felhívni. H. M. SZŐLŐSÉÉRT KISVENDÉGLŐNKBEN Pécs, Kisszkókó 4. DECEMBER 9-ÉN 20 ÓRAI KEZDETTEL BEL- ÉS KÜLFÖLDI ITALBEMUTATÓVAL egybekötött magyarnóta-estet rendezünk. Fellépnek: Horváth Eszter és Wágner József, a Pécsi Nemzeti Színház művészei. Kísér : Szalal Ferenc népi zenekara. Kitűnő ételekkel és italokkal várjuk vendégeinket. Asztalfoglalás 59-12-es tele fonon. A MESTER ÉS MŰHELYE A konyhaablak: elé ffl, elégedetten hallgatja a friss tűz ropogását, de látszik rajta: nem otthonos Itt. Azt mondja: Hát, kérdezzenek! Szavainak merev a tartásuk, mint a mosolyé egy régi, beállítá- sos családi fényképen. — Az öregapám 1848-ban alapította meg a fésűsműhelyünket Bonyhádon — mondja. — Az apám benősült a cégbe, én pedig 1884-ben már egyenesen beleszülettem. Tizenkét éves koromban már úgy dolgoztam, mint egy mester. Hetvenkét éve csinálom a fésűket, máshol nem is dolgoztam soha! — Család? — Ö, nyolc gyereket neveltünk föl a feleségemmel. Négy fiam Pécsett él, egy fiam és három lányom Pesten. A feleségem, szegény, két éve meghalt Azóta magányosan uralkodók itt — mondja, és rövid, határoló mozdulattal int, s ebből mindent meg kell érteni. — A gyerekek közül folytatta valaki a fésűsmesterséget? — Egy se. De el vannak látva mind, rendesen. Pálfay Ferenc, a Dunántúl utolsó fésűsmestere. Újabban azt mondják: az ország egyetlen olyan mestere, aki még s hagyományos alapanyaggal: szaruval dolgozik. Lehetséges, hogy ez még tudományos tisztázására vár, de Pálfay Ferenc pécsi fésűsmester munkája, műhelye így is a népi munkakultúra értékes része. A pécsi Janus Pannonius Múzeum mim ka társai nemrégen gondosan le is fényképezték a szerszámait, munkamozdulatait, kis műhelyét, amely 1938 óta szerényen ott húzódik a szűk udvar másik oldalán, szemben a konyhaajtóval, az első kerületi tanácsház mögötti kis telepen: a Gyöngyösi utcában. Egy pécsi főiskoláslány pedig — Radics Erzsébet — a közelmúltban lelkiismeretes munkával egy alapos felmérő jellegű, tanulmányt készített Pálfay Ferenc mesterségéről. Átmegyünk a műhelybe, s a mester szinte feléledni látszik. Kék szeme vidáman csillog; nyolcvanhárom éves múlt, pillantunk rá fejcsóválva; széles, fekete kalapja hozzáér a mennyezetről lelógó, szaruporos pókhálókhoz, és nem lehet nem észrevenni, hogy minden kis szerszámra jut egy-egy bizalmas pillantása. Ha elméleti tudósa volna a fésűkészítésnek, most úgy kezdené: a fésű, kérem, az ember mozdulataival egyidős; de a kezét a zsebében melengetve, nem utánozható hetykeséggel csak annyit mond megint: — Hát, kérdezzen a kar- társ! — Hogyan csinálja a fésűt? — Ha veszem a nyers szarut, lángos tűzön melegítem, hogy a szarv megpuhuljon — kezdi, és a kezével mutatja: hogyan. — Akkor kiszabom. Csakhogy most már nincsenek olyan nagy szarvak, mint régen. Az igásállatok kipusztultak, a magyar szürke ökör kiment a divatból. — Műanyag van helyette. — Én műanyaggal nem dolgozom. Nem tudom úgy eladni, mint a szaruárút — mondja, s a nyomaték kedvéért hozzáteszi: — Ahogy hallom a műanyag nem is nagyon használ a hajnak .., A szerszámok romantikus rendetlenségben, de nagy figyelemmel néznek öreg mesterükre: a dobalakú csiszoló korongok, a kiszabó-fűrészek, a prések, az ablaknál a fürge fogvágó fűrész, a foghegyező és a sarokban az ezüstszínű, magas kályha is, amely föl szokta melegíteni a mestert és engedelmes szerszámait Mindent vastagon lep el a finom szaruforgács, mintha az öreg csak egy percre szakította volna félbe a munkáját — Mennyi fésűt csinált életében? — Ajaj, gondolhatja! Hetvenkét év alatt, ha az embernek nyolc gyereke van. — Mégis, naponta hány darabot tud megcsinálni? — Tizenötöt, húszat. — Többféle fésű van, ugye? — Ö, kérem... Például: bontófésű, kontyfésű, duplasűrű — számolja az ujjain. — Tizenöt féle biztos van. Naponta öt-hat órát dolgozik, de gyakran előfordul, hogy nem tud aludni, befűt az ezüstkályhába, és még az este tizenegy óra is a szerszámai között találja. Matat a hulladék között. A gyerekeit dicséri: egyikre sincs panasz, majd eltűnődve sóhajt: a legnagyobb baj, hogy meghalt a feleségem ... Maga főz, maga dolgozik, magányosan él. Lehajol, fölvesz egy fésűt. — Látja, ez volna az én árum — mutatja, majd kezelésbe veszi egy éles szerszámmal. — Ez pedig a fésűsök gyaluja. —r Kihal ez a mesterség — mondja. — Átveszi a gyár, meg a műanyag. — Igen, igen — bólogat — Azelőtt volt fésűsmester Mohácson, Szekszárdon, Bonyhádon, Barcson, Pakson, Kaposváron, Hőgyészen. Most magam vagyok három megyében. A lába előtt egy kosár, tele van szarvheggyel. Az öreg kivesz egyet. — Nézze! Legalább négy mázsa van ebből a pincében, nem tudom eladni — mondja. — Azelőtt a hegyből gombokat csináltak, de a szarugomb most már nem divat. A kapun kis tábla lóg szigorúan: Vigyázat! A kutya harapós! Visszafordulok. — Hol van a kutya? — kérdem. — Nem is láttam. — Nincs. Elcseréltem. A kapuban áll és hosszasan integet: legalább megtudnak valamit erről a kis műhelyről — mondja. Útközben csak tűnődöm, hogy mit is kellene megírni roia? Azt, hogy nyolcvan- négy éves, ebből hetvenkettő a fésűké volt, és ez a magánszámításaim szerint körülbelül négyszázezer fésűt jelent? Vagy rádöbbenni, hogy íme: az a bizonyos idő, nem is tűnik el oly hiábavalóan és nyomtalanul, mint az ember gyakran hajlamos ezt mogá bán egy cinikus legyintéssé i elintézni? Thíery Árpád
