Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-31 / 308. szám

nei. DECEMBER SÍ. napló 5 Háromféle ár a boltokban Már törzsvendégeink Tannak a jugoszlávok között Meg kell tanulni vásárolni Érdemes körülnézni a boltokban — Január 2-án egységes árakkal indulnak mindenütt — Az árukon feltüntetik az árat Január másodikétól új fo­gyasztói álakkal kell megis­merkedniük a vásárlóknak. A jelenleg kereskedelmi forga­lomban lévő termékek közül mintegy 160 ezernek részint alacsonyabb, részint magasabb lesz az ára. Az új fogyasztói árrendszer bevezetése minden érdekelt, tehát a vásárlók szá­mára is új helyzetet teremt Az ő érdekükben kértük meg Jakabos Zoltánnét, a Megyei Tanács kereskedelmi osztályá­nak vezetőjét, hogy tájékoz­tassa olvasóinkat a vevőket érintő fontosabb tudnivalók­ról. Az új árrendszer lényege Az új gazdasági mechaniz­musban a hatósági árrend­szerbe sorolt áruk köre leszű­kül és a kötött — rögzített, valamint maximált — árfor­mák mellett rugalmasabb, egyrészt a hatósági korlátok között mozgó, másrészt sza­bad árformák kerülnek beve­zetésre. A fogyasztói forgalomba kerülő cikkeket árformák sze­rint csoportosíthatjuk. A fo­gyasztási cikkek forgalmának mintegy 50 százalékánál to­vábbra is hatósági árak ma­radnák érvényben rögzített és maximált árak formájában. A forgalom 27 százalékánál úgy­nevezett hatósági korlátok kö­zött mozgó árformákat alkal­maznak. A kereskedelmi for­galomnak kb. 23 százalékánál érvényesül a szabadáras ár­forma, amellyel eddig csak a piacokon, vásárokon találkoz­tunk. A forgalomba kerülő áruk több, mint háromnegyed részénél tehát a jövőben is a kormány az Anyag- és Arhi- vatal, vagy az illetékes mi­niszter állapítja meg az árat Csakhogy amíg az életszínvo­nalat jelentősen befolyásoló cikkeknél egyértelműen rögzí­tik a fogyasztói árat (ettől nem lehet eltérni!), illetőleg meghatározzák az alkalmazha­tó legmagasabb árat (amelytől csak lefelé térhetnek el a vál­lalatok, tehát olcsóbban ad­hatják áruikat), addig a ha­tósági korlátok között mozgó áraknál az árhatóság csak az árcentrumot hagyja jóvá, amelytől az olcsóbbodás irá­nyában megkötöttség nélkül, felfelé 5—10%-kal eltérhetnek. Mit mennyiért? Az egyes vállalatok a ható­ságilag rögzített áras termé­kek kivételével árpolitikájuk­tól, beszerzési lehetőségeiktől függően eltérő fogyasztói ára­kat alkalmazhatnak. Január 2-án egységes induló árakkal kezdik meg a boltok az áru­sítást. Hosszabb idő fog el­telni, amíg a vállalatok és szövetkezetek — főleg új be­szerzéseik alapján — eltérnek az induló áraktól. Épp ezért nem lehet megmondani, hogy mit mennyiért vásárolhatnak meg a vevők, csak azt, hogy az áruk közül melyik tartozik a rögzített, a maximált, a ha­tósági korlátok között mozgó, valamint a szabadáras kate­góriába. Rögzített ára lesz a fehér és finom fehérkenyérnek, a lisztnek, zsemlének, kiflinek, kristálycukornak, húsnak, tej­nek, zsírnak, szénnek, cement­nek, gáznak, víznek, benzin­nek, fűtőolajnak, petróleum­nak, ezek ára azonos lesz az egész országban. Maximálták a rizs, a hús- készítmények, vágott baromfi, margarin, flanell-áruk, ágyne­műanyagok, pamut munka- és tréningruhák, gazdacsizmák, kályhák, tv, rádió, fürdőkád, gyufa, mész, tégla, motorke­rékpár, cserép, iskolai és egészségügyi papírok, tansze­rék, nylonharisnyák, gyermek­bútorok, zománcozott edények, izzók, mosó- és mosogatósze­rek, fog- és szájápolási cik­kek, olaj- és zománcfestékek, lakkok, műtrágyák, kender- szőnyegek, gyermektakarók árát. Az értékesítő vállalatok ezeket a cikkeket a maximált árnál olcsóbban is adhatják, ha kedvezőbb feltételek mel­lett tudják beszerezni. Pél­dául, ha egy 14 500 forintos motorkerékpárt közvetlenül az ipartól szerez be a kiskeres­kedelmi vállalat és a nagyke­reskedelmi árrésből 2,5 száza­lékot a gyártó cégnek, 3 szá­zalékot pedig a vevőnek ad, az a vásárló számára 435 fo­rintos árengedményt jelenthet A déligyümölcsök, fűszerek és gyarmatáruk, a ruházati cikkek nagyobb része, (pél­dául fésűs és kártolt gyapjú szövetek, gyapjúszőnyegek, jer­sey anyagok) a fényezett és kártpitozott bútorok, háztar­tási kisgépek, fémtömegcik­kek, arany ékszerek tartoznak abba a rugalmasabbnak te­kinthető, hatósági megkötött­séggel mozgó árformába, amelynél az értékesítő válla­latok, szövetkezetek és ma­gánkereskedők az árhatóság által meghatározott mértékben eltérhetnek. Ez általában 5— 10 százalék, de a divatválto­zásnak vagy technikai avulás­nak erősen kitett áruknál 15 —20 százalék is lehet A régi árrendszer a fo­gyasztók számára kényelmes volt. Most, miután fokozato­san találkoznak majd a ki­rakatokban eltérő árakkal, hozzá kell szokniuk, hogy vá­sárlás előtt körülnézzenek a boltokban. Főleg nagyobb ér­tékű cikkek vásárlása esetén lesz érdemes megtudni, hogy hol lehet kedvezőbb feltételek mellett vásárolni, melyik ke­reskedelmi vállalat nyújt a vételt előnyösen befolyásoló többlet-szolgáltatást Fokozott ellenőrzés Az árukon — éppúgy fel­tüntetik a fogyasztói árakat, mint eddig, így a vásárló ma­ga is meggyőződhet róla, hogy az eladó helyes árat alkalma- zott-e a számolásnál. Meg kell tanulni azt is, hogy a vásárló a legjobb társadalmi ellenőr, szólni, észrevételezni kell, ha az eladó tévedésből vagy szán­dékosan helytelenül számol. A tanácsi kereskedelmi osztályok a hatósági érellen­őrzés mellett az árszínvonal alakulását a szabad árak mozgását is figyelemmel kí­sérik, elemzik és tájékoztatják a felsőbb szerveket az indo­kolatlan ármozgásokról, hogy azok megtehessék a szüksé­gesnek vélt intézkedéseket Harsányi Márta Az ország kapujában Udvar község — határát­kelőhely. Dolgom erre soha nem adadt, először vagyok a köz­ségben és mindjárt feltűnt: rendkívül tiszta a főutca, a házak homlokzata frissen fes­tett vagy meszelt, rendezett udvarok a kerítések mögött Ami még meglepőbb, — sé­táló, kapirgáló baromfi és egyéb jószág az úton — út- mentén elvétve sem látható. A tanács szigorúan rendelt tart, valószínűleg idegenfor­galmi meggondolásból, de mindegy: a példa követendő a megye többi községe számá­ra is. Csak hallomásból tu­dom, hogy egy esztendeje még ósdi kis épületben intézte az átkelési ügyeket a határőrség és a pénzügyőrség s emiatt kicsit szégyenkezhettünk is. De most egy szép, modem kis váróterembe lépünk, jobbról és balról nyílnak a hivatalos helyiségek, kint az épület előtt pedig betontető alá futnak be a személygépkocsik, védve az esőtől, hótol. Még meg sem melegszünk, vendégek jönnek a túloldalról. Nézem az órámat, hét perc alatt megtörténik a vám- és útlevélvizsgálat A kocsi tu­került meg mindem. Most nyárom öt barátommal le­mentünk a balatoni villájá­ba Meghívott. Nem mon­dom, megnövesztettem a ha­jam, de különben? Kétórás szpícs következett, kijelen­tette. hogy nem tűri, hogy itt ..garázdálkodjunk”, ez abból állt. hogy belökdöstük egymást a vízbe, mert jó kedvünk volt, és délután táskarádión zenét hallgat­tunk, de ő azt mondta, hogy kisül a szeme a szomszédok előtt; pedig őt biciklis gye­rek volt meg egy sátor ez az egész „felfordulás”. Mond tam neki, ne beszéljen úgy velem, mint egy rablógyil­kossal, tudom, hogy ő fel­nőtt és ötezret keres, ón meg egy senki kis diák vá­gyók, de azért velem sem kell úgy beszélni... Mire azt kiabálta, hogy én ne ta­nítsam őt. Én nem tudom, mi lett véle, én mindig na­gyon tiszteltem az apámat, ő meg folyton megdicsért, egész mostanáig . .. Belök­döstük egymást a vízbe és vihogtunk. Gondolom, ilyet anno dacumál. is megtettek a fiatalok. Y: Nem azért mondom, hogy a felnőttek ilyenek meg olyanok, de tényleg... Hallottunk olyasmiket, hogy egy tanár azt mondta egy fiúnak, hogy miért nem mondtad édes fiam, hogy ki a papád?, mert nagyem­ber volt a papája. A tanár szerint ez számit? De hal­lottunk olyat is, hogy az egyik gyerek papája meg­csalta a mamáját egy hölgy­gyei. és akkor a srác na­gyon haragudott az apjára, de nemsokára az anyjára is, mert az anyja semmit se csinált, csak időnként átko- zódott meg jajgatott, és egy­általán, olyan siralmasan vi­selkedett. Aztán meg az se kellemes, ha hazugságon éri az ember a szüleit. Nekem nem kell, hogy megmondja, hogy hová megy, de ha már megmondja, ne mondja azt, hogy moziba, amikor a vé­gén kiderül, hogy a kollé­gáival iszogatott. X: Úgy gondolják, hogy ők alkotják a mi Ízlésünket Kétcentis haj, girardi, frakk, mit tudom ón! Bemutatko­zás a bálban. Holott nincse­nek is bálok. Ez az! A vi­selkedési normákat kötele­zővé tennék, közben pedig a hozzátartozó intézmények már rég megváltoztak. Nem csinálunk mi semmi, rosszat, legfeljebb cigarettázunk. Öregek nemegyszer dicsek­szenek, hogy ilyen idős ko­ruktól dohányoznak. De például egyszer hangos meg jegyzéseket tett egy nő meg egy férfi az utcán, hogy ni, hogy fújják a füstöt Aztán nemsokára láttuk, hogy a férfi veszekedett a feleségé­vel. Mi viszont nem teszünk rájuk hangos megjegyzése­ket a nyílt utcán. Y; Ideál? Hát ezen gon­dolkodnom kell. Nincs ilyen, hogy az ember azt mondja, pontosan olyan akarok len­ni, mint egy tanárom vagy a szüleim. Az én anyám egyébként nagyon jó és meg értő, mégis ... Van egy ta­nárom, akit mindnyájan tisztelünk, okos és szelle­mes és közvetlen velünk, a tudását, azt igen, azt ideál­nak is fel lehet fogni, de egyébként... Szóval néha meg olyan, amilyenek nem akarunk lenni. S az rossz dolog, amikor az ember el­veszti a szüleit, mint ideá­lokat, mert egészen addig nincs semmi problémája... IDe ezt már mondtam. X: A felnőttek összeté­vesztik a kis elhajlásokat a túlzásokkal. Ha a nadrág­szár kicsit szélesebb, már ezt mondják: „Te is olyan hülye vagy, mint a gomba- fejűek!” Pedig biztos, hogy nem vagyunk annyira rosszak, hiszen az ember örökké erőfeszítéseket tesz, hogy többet tudjon, hogy megtalálja a helyét, hogy * Ilyen szakkör heti két órá­ban, amolyan együttes heti háromban, sport, tanulás, külön irodalom-elemző fog­lalkozások, „orvos szeretnék lenni” — otthon a boltba- járás és a tüzelés teljesen az ő reszortjuk, néha taka­rítani segítenek vagy bármi mást, s közben persze a ta­nulás. S eskü alatt vallják: leg­alább a hetvenöt százalékot képviselik. Értelmes, tiszta fogalma­zásukat jó volt hallani, túl­zásaikat a fiatalság minden­kori túlzásainak számlájára írni. Mi lenne, ha a felnőt­tek néha végighallgatnák őket? De erre kevés az idő —■ hát ezért is írtam le a kriti kát. szépítés nélkül, ám vé­gezetül azzal a megjegyzés­sel, hogy „ezek a fiatalok” még szeretik a felnőt­teket, és azonnal feloldód­nak, ha azok „rugalmasan viszonyulnak hozzájuk”. Ezt a kifejezést is tőlük tanulták. lajdonosa Tojanin Jovan pél­manostori hivatalnok. Utasak: felesége, Zsilka, annak barát­nője, Désza és kisfiúk, a 11 esztendős Rajkó. A pénzügyőr tiszthelyettes készségesen tol­mácsol; — Lányosokra megyünk elő­ször, Lakatosékhoz, aztán Pé­csen keresztül Szekszárdira. — Rokoni látogatásra? — Igen. de inkább tájéko­zódunk, aztán hét végén ismét jövünk, mert itt szeretnénk el­tölteni a szilvesztert Mohá­cson vagy Pécsett, esetleg Szekszárdon. Attól függ, hogy hol kapunk szállást? — Bizonyára jól érzik majd magukat nálunk — mondom. — Egészen biztos. Önöknél olcsóbb az ital is, étel is, de nemcsak emiatt jövünk szíve­sen, hanem azért is, mert még soha nem töltöttük el a szil­vesztert idegenben. Izgalmas lesz. Elbúcsúzunk, mielőtt a ko­csiba beszáll, még azt mondja barátságosan: — Különben pedig mi és önök nem ig vagyunk idege­nek. .. A Wartburg Pécsről jön. Idősebb férfi vezeti a kocsit, egyetlen utasa, a BTC volt já­tékosa. ismerősünk, Szőke Jós­ka. — Átugrunk a haveromhoz Eszékre, holnap pénteken jö­vünk vissza. Néhány szót tudunk csak váltani, mert közben a pénz­ügyőr néhány kérdést tesz fel a .kilépő” pécsieknek: meny­nyi pénzt visznek? ... stb. Minden rendben van, megmu­tatják a banktól kapott dinárt, a határőrök lepecsételik az út­levelet és már indulnak is. Most hirtelen megindul a forgalom így a déli órákban. A jugoszláv részen is állan­dóan magasba lendül a so­rompó, csakúgy, mint itt. Ma csütörtök van, ma és holnap kettő, illetve három külön au­tóbuszt jeleztek a jugoszlávok: 200—250 turista érkezik a buszokkal Pécsre és Szekszárd ra szilveszteri, újévi ünne­pekre. Hogy magánautókkal hány vendég jön, illetve uta­zik át ezekben a napokban, azt előre nem tudni, de hogy nagy lesz a forgalom, az biz­tos. Innét, a határtól Pécs is, Eszék is 50—50 kilométer tá­volságra van, Mohács ide ta­lán 10 kilométer. Már ez a tény is indokolja a rendszeres, sűrű forgalmat — Vannak már törzsvendé­geik is a jugoszlávok között — mondja a szemlész. — Kora délután befejezik a munkát így hét végén mondjuk szom­baton és átjönnek Mohácsra. Fejenként egy húszasért meg­vacsoráznak, isznak egy kis jó bort és este visszautaznak. — De azért akadnak a ha­zai éB külföldi turisták között nem egészen jószándékúak is — jegyzem meg. — Sajnos. Bár, szerencsére ritkán... Mesélik, hogy Pélmonostor- ról cigányasszony lép be rend­szeresen, egy alkalommal az engedélyezett három férfiinget megmutatja, de a kabátbélés alá férceit három másikról hallgat. Aztán: pécsi fiatal­ember négyezer forintot akar átvinni. Barátja: 1800 forintot. Ezer forint — másik pécsi utasnál — bakancsbélés alatt elrejtve. Termoszban tiszta al­kohol túloldalról. Pécsi vásá­rozó férfi jön Eszékről — 20 ezer rágógumival. — Mit akar ennyi rágó­gumival? — Nagy a rokonság — mondja bizonytalanul. Ebből már bírósági ügy lesz. Egyébként fantasztikus he­lyeket találnak a dugárunak, valutának, kocsiülések mögött, nyakkendőben, cipőben, szok­nya alatt, autókárpit mögött... — Rendelkeznek-e a vám­őrök azzal a bizonyos „hato­dik érzékkel?” — kérdem. A válasz nem egyértelmű. Van amikor bizonyos megér­zések eredményesek, de elő­fordul. hogy nem. Többet nem mondanak, ez már afféle szak­mai titok, nem is faggatom őket. Legfeljebb: — Ha a vámtisztek ilyen ügyesek és a legképtelenebb zugokból is előhalásszák a til­tott árut, gondolom, otthon a kis dugipénzt is tökéletes szak értelemmel elrejtik az asszo­nyt szemek elől: A pénzügyőrtiszt zavartan simogatja az állát: — No, persze... Az ember nem eshet ki a gyakorlatból. De ezt ne írja meg! — Miért? — Igaz — mondja és elne­veti magát — megírhatja nyu­godtan, mert ha én eldugok valamit, akkor a nejem úgy is keresheti akár ítéletnapig— Két órakor autóbusz érke­zik, néhányan leugrálnak, az épület mellett van egy kis bü­fé, cigarettát vásárolnak, töb­ben pezsgőt kémek, de nincs. A hónap elején kapott a szö­vetkezeti büfé ötven üveggel, ami két nap alatt, az ötszáz palack bor pedig két hét alatt fogyott el. A vendéglátás te­hát éppenséggel még nem a legjobb, de a községi tanács — amely egyébként eddig is sok problémát megoldott már, — bizonyára megoldja ezt is* az idegenforgalom kedvéért. R. F. H. E.

Next

/
Thumbnails
Contents