Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-28 / 305. szám

r 1967. DECEMBER 38. Növénytermelés világszínvonalon A „Szocialista munkavál­lalat” címmel kitüntetett Bólyi Állami Gazdaság or­szágosan is kimagasló ter­méshozamokat ért el ebben az esztendőben. A 27 ezer holdas nagyüzemben — az elemj kárt szenvedett kajszin kívül — minden növényter­melési ágazat nyereséges, ho­lott az Idei év szokatlanul aszályos, elemi káros volt Búzából 23 mázsát, takar­mánykukoricából 33 mázsát és hibridkukoricából 30 má­zsát takarítottak be holdan­ként. Az országoshírű állami gazdaság fennállása óta ez volt az eddigi legmagasabb kukoricahozam. Kitűnő ter­mésük volt más növényekből is: borsóból például 11,5 má­zsás, komlóból pedig 7,1 má­zsás átlagot értek el a bólyi dolgozók. Ezek a termésered­mények világszínvonalon vannak.! hiszen például a búzahozam majdnem 40 má­zsás, a kukoricahozam pedig 56 mászás hektáronkénti ter­mésátlagnak felel meg. A gazdaság szakembereinek vé­leménye szerint ezt a szín­vonalat stabilizálni lehet, sőt — új fajták meghono­sításával — még fokozhatják is a termelést. (Jellemző a még kiaknázatlan lehetősé­gekre. hogy a kísérletbe ál­lított jugoszláv kukoricaíaj- ták 41 mázsát adtak, a ma­gyar MV—590 hibrid pedig 45 mázsát termett holdan­ként.) Az év végi számvetés szerint egyedül a növényter­melésből 22 millió forint nyeresége származik az álla­mi gazdaságnak. Evek óta húzódó problémák oldódnak mee, ' Rendkívül >«ok javaslat a kollektívszerződés-ter vezetek ben------------------napló------­3 Érdek es véradó történet Érdekes történetet hallot­tunk Siklósról. Fock János, a siklósi járás Vöröskereszt szervezetének titkára nemrég véradó napot szervezett Be- remenden. A szervezés sike­rült. a beremendiek közül igen sokan elmentek vért ad­ni. Néhány nap múlva Fock János gyomorvérzést kapott és súlyos állapotban szállítot­ták be a siklósi kórház bél- osztályára. Itt vérátömlesz­tésre volt szüksége és a vé­letlen során éppen két olyan beremendi lakos vérét kapta, akit napokkal ezelőtt ő szer­vezett be a véradó mozga­lomba. A lehetetlenre vállalkozna — legalábbis egy cikk keretei között —. aki csak megköze- j lítőleg is teljes képet próbál­na adni arról a nagyszabású közös tevékenységről, amelyet megyénk vállalatainál a kol­lektív szerződések megkötése jelent. A Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa összegyűjtötte e szerződések előkészítésének tartalmi tapasztalatait, de a dolog természeténél fogva kö­zelebb az általánoshoz, mint az egyedihez. Jutalomszabadság I A kollektív szerződésekkel való intenzívebb foglalkozás kezdete október második fe­lére tehető, s mivel már de­cember végén járunk, van alapja a megállapításnak: a szerződéskötés a legtöbb vál­lalatnál megfelelő ütemben halad. A már elkészült szer­ződéstervezeteket testületi üléseiken, aktívaüléseken és egyéb rendezvényeken tár­gyalták meg. E tanácskozáso­kat az jellemzi, hogy rendkí­vül sok észrevételt és javas­latot tettek maguk a dolgo­zók, azt lehet mondani, hogy szinte mindenütt felszínre ke­rültek az évek óta húzódó problémák. Nem egy helyen, dolgozók és vezetők egyként az önálló­ság „uszályába” kerültek, és olyan, anyagi következmé­nyekkel járó javaslatokat ve­tettek fel, melyek megvalósí­tását éppen az anyagiak hiá­nya zárja ki. Az ilyen jellegű törekvések talán a jutalom­szabadság kérdésében jelent­keztek a legkoncentráltabban. A Mecseki Szénbányáknál például — vitathatatlanul jó­szándékból. de kellő megfon­tolás nélkül — meglehetősen kiszélesítették a jutalomsza­badságra igényt tarthatók kö­rét. Később, amikor rájöttek, hogy a szabályozás anyagi fel­tételei nincsenek meg, változ­tattak a tervezeten, a változ­tatást viszont — érthetően — a dolgozóik nem fogadták külö nősebb lelkesedéssel. Igen érdekes helyzet ala­kult ki a dolgozók kategóriá­ba sorolása körül. A tapasz­talatok szerint a vállalatoknál nem is annyira azt mérlegel­ték. hogy melyik dolgozó mi­lyen mértékben képes befo­lyásolni a gazdálkodás ered­ményességét, mint inkább azt, hogy mennyi nyereségrészese­désre lehet számítani ... Ahol évek óta nem volt nyereség- részesedés. ott a vezetők sem akartak az I.. illetve a II. kategóriába tartozni, más he- i lyeken viszont a beosztott ; dolgozók közül is többen ki­fogásolták. miért nem a II. kategóriába sorolták őket. I Üzeuiáikeztei 8 Ugyancsak élénk vita ala­kult ki az üzemétkeztetéssel • kapcsolatban, pontosabban a térítések mértékét illetően. A Szigetvári Konzervgyár veze­tői az üzemétkeztetés meg­szüntetését javasoltált. Ám | hiába munkálták ki gondosan j javaslatukat. bebizonyítva, , hogy ez előnyös a dolgozók­nak, javaslatukat elvetették. ! A bérezésben, a bérformák­ban továbbra is alkalmazzák az eddig bevált módszereket, lényeges változásokra általá­ban nem kerül sor. Ugyanez a helyzet a béren kívüli jut­tatásoknál is, sőt. ezen a te­rületen még bizonyos előre­lépés is tapasztalható. Több vállalatnál. így a Ker­tészeti Vállalatnál és a Pécsi Vegyesipari Vállalatnál éves és havi keretben állapították meg a munkaidőt. Főszezon­ban, tehát a nyári időszakban napi tíz órát. ezzel szemben télen csak napi hat órát kell dolgozni. A Pécsi Ruhaipari Vállalat­nál a fiataloknak mintegy 20 százaléka tanul. Kiszámítot­ták. hogy tanulmányi szabad­ságuk évj 800*napot tenne ki, vagyis 1000 öltöny kiesését jelentené. Ezzel kapcsolatban értelmezési problémák is fel­merültek: milyen tanulmá­nyok minősíthetők hasznos­nak. szükségesnek szakmai­lag. Meg valljuk őszintén, a számításnak, és főleg a fel­tételes módnak nem látjuk az értelmét, hiszen azoknak a dolgozóknak, akik már meg­kezdték tanulmányaikat, az újonnan megjelent rendelet szerint is — függetlenül at­tól, hogy végzettségük hasz­nosítható lesz-e a vállalatnál — tanulmányaik befejezéséig jár a tanulmányi szabadság. Csúsztatás Furcsa megoldást választott kollektívszerződés-tervezté- ben a Mohácsi Farostlemez- gyár is. Mint értesültünk ró­la, egyes munkaterületeken meg kívánják szüntetni a túlóra fizetését valamint a jelentkező többlet-órák le- csúsztatását. helyette szabad­ságként adnák ki az így fel­gyűlt napokat. És most jön a csattanó. Pótszabadságot csak egy címen lehet igénybe ven­ni. így a dolgozók „választ­hatnak”. melyik pótszabadság előnyösebb nekik, a folyama­t tos munkaviszony alapján já­ró. vagy pedig ez az újmódi „szabadságamit előzőleg le­dolgoztak. Szerintünk egyet- j len vállalat sem kívánhatja, I hogy dolgozói ingyen dolgoz­zanak neki. különösen, ha ezt nem egyes esetekben, társa­dalmi munka címén, hanem | állandóan, mintegy törvénye­sítve várja. Testületi trések I | Ma már az elkészült kol­lektívszerződ és-tervezetek je- j lentős részét is megtárgyal- I ták testületi üléseken a vál- J tálatoknál. Legtöbb helyen j részt vettek ebben a munká- ! bán a párt-, szakszervezeti és KISZ-szervek is. most sem hangzott el kevesebb javaslat és észrevétel, mint az előké­szítés során. A vezetőkre vár az a feladat, hogy türelmesen és felelősséggel kiválasszák azokat a javaslatokat, ame­lyeknek helyi megvalósítása már 1968-ban biztosítható. Egyes részegek mér termelnek a Péti Nitrogénművek ni közül Július 15-c éta zavartalanul dolgozik » 1-0 6 kilovoltos s*»­badtérl alállomás. \ 6 kilovoltos főelosztó állomás már ellátja • savüzemet és a bővítéshez szükséges részlegeket villamos energiá­val A képen: részlet a 120/6 kilovoltos szabadtéri alállomásrót Tíz és fél ezer polHolyó méter iratanyag Tanácsi kezelésbe került a Pécsi Álla Levéltár Minden érdemleges iraianya£ot megőriznek és hozzáférhetővé tesznek A Dunántúl valamennyi le­véltára hivatalosan is átkerült a megyei tanácsok hatásköré­be. Pécsett az Állami Levél- tápban is a napokban történt meg ez a hivatalos átadás, a minisztérium kéttagú bizott­sága s a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának veze­tői között. Dr. Kopasz Gábor levéltárost az átadás utáni na­pon arról kérdeztük meg, mit jelent voltaképpen ez a vál­tozás. — A 2045/1967. kormányha­tározat III. fejezetének har­madik pontja mondta ki, hogy 1968. január 1-i hatállyal az állami levéltárakat a megyei tanácsok kezelésébe kell ad­ni. Ez történt meg tegnap ná­lunk is. A Művelődésügyi Mi­nisztérium Levéltári Osztálya továbbra is fenntartja a szak­mai ellenőrzés jogát, minden más tekintetben azonban a megyei tanács művelődésügyi osztályához kerültünk, csak­Amikor a narancsfák virágoztak... öreg már a ház, akár a többi itt a Zsolnay utcában. Lehet, hogy bolthelyiség volt az utcafronti rész, az is lehet, hogy lakás, ezt ki­deríteni már nehéz volna. Az első helyiségben kész ab- lakiszámyak, különböző mé­retű tükrök támaszkodnak a falak mentén. Falépcső ve­zet félméternyi magasságba, ott a ktsz-elnök szűk kis szobája. Hátul az udvarban rozzant épületek, egyikben a tükör-készítő „részleg” te­vékenykedik. Ez a ,/részleg” többnyire egy személyből áll. A neve: Zafiri Vangelis- né, de itt az üvegező mun­katársak egyszerűbben ejtik a görög asszony nevét: Za­firi Vera. Fekete hajú, ovális arcú nő. 1950 óta él Magyaror­szágon, tizenhét esztendeje már, de a nyelvi nehézségek ma is gondot okoznak neki. Nekem Is most, hogy elbe­szélgetek vele. Ahogy igédén anyanyelvű éknél ez már szó kás, Zafiri Vera is tegező- dik, így könnyebb. — Dazja. Tudod hol van? — Nem tudom. — Egy falu otthon Görög­országban. Ott születtem. Amikor 16 éves voltam, föl­mentem a hegyekbe és kap­tam egy... Mondjad, mi is ez? Láthatatlan géppisztolyt fog ég végigpásztázza vele a műhely füstös, kopár fa­lait — Fegyvert? — Igen. Harcolt a németek ellen, harcolt a háború után az „uralom” ellen. A műhelyben falnak tá­masztott tükrök egyikébe pillant, fején megigazítja kendőjét és ábrándozva mondja: — Pedig előtte szép volt otthon minden. Volt nekünk nagy kertünk, narancsot citromot, mazsolát, szentjá­noskenyeret termesztettünk. Ebből éltünk. Akkor volt szép, amikor a narancsfák virágoztak... — Mikor hagyta él a fa­lut? — Dazját? Nagyon régen, 1944-ben. Azóta nem voltam otthon. Figyelték a németek a házunkat, rokonokat Ha lemegyek, agyonlőnek. A harcok után meg megint csak nem lehetett hazamen­ni. Most már itt élünk má­sodik hazánkban... — Az emlékek elmosód­nak ennyi idő múltán ... — jegyzem meg. — Csak a nagyon szép és a nagyon rossz emlékek ma­radnak meg. Belémlőttek, háromszor sebesültem, egy lövedék még bennem van. Ez is emlék. A férjem is megsebesült. Most villany- szerelő az ércbányánál. — Szép velencei tükröt senki nem tud készíteni, csak ön. Hol tanulta? — Pesten. Amikor Ma­gyarországra érkeztünk, mindjárt munkát vállaltam. Pesten üvegezőknél tanul­tam meg a velencei tükör készítését. Itt Pécsett még nem csináltam, mert nincs hozzá berendezés. De az egyszerű tükrök is szépek, ha jól csinálja az ember. Fura tégelyeket, üvegeket, edényeket szed le a polcok­ról és lelkesen magyaráz­za, hogy az egyszerű, átlát­szó üvegtáblából — amely­nek széleire fazettákat csi­szol —, hogyan lesz majd tükör. Szalmiák, ezüstpor. kálium, spiritusz, szalicilsav, kockacukor, és a jóég tud­ja mi kell még a tükör­höz. Pontosan elmondja a tükörkészítés technológiáját, de görög szavakkal kevert magyarsággal, így aztán nem sokat értek az egészből. Ezerötszázat keres havon­ta, férje a bányánál jóval többet. Ujmecsekalján lakik a család, van egy 14 eszten­dős kislányuk, Taszula és a kisfiú, Spiros, 12 éves. — Mit tud az otthoni eseményekről? — Amíg olyan emberek, mint Glezoez, a börtönben ülnek, addig béke nem lesz Görögországban. A korábbi vidámság hirte­len elillan az arcáról. Úgy tűnik, fáradt. Volt-e Vera asszonynak valaha is ifjú­sága? Nem sok narancs- virágzást érhetett meg ha­zájában. Még be sem töl­tötte a tizenhatot, amikor a gyümölcstermesztő dazjai parasztokkal fölment a he­gyekbe. — A lányom lassan annyi idős lesz, mint én akkor — mondja halkan. Leveszi a polcról az üve­get, kimér 50 gramm ezüst- port Ez ad szép, hideg fényt a tükörnek. Rab Fér mm úgy, mint már korábban a múzeumok. Az intézkedés egyik oka nyilván a decentralizálási tö­rekvésekben és a tanácsok igazgatási hatáskörének bőví­tésében keresendő. A levéltá­rak funkciója továbbra is ugyanaz marad, mint eddig. Vagyis: — A gyűjtőterületen, tehát a megyén belül valamennyi intézmény, vállalat szerv irat­selejtezéseit .ellenőrizzük. A különféle szervek irattáraikat ugyanis bizonyos időszakon­ként selejtezik, ilyenkor a le­véltári dolgozók átnézik az anyagot kiválasztják azokat az iratokat amelyeknek levél­tári értéke van vagy lesz. A begyűjtött anyagot rendsze­rezzük és segédletekkel látjuk el, vagyis leltározzuk, katalo­gizáljuk. Ezzel már a levél­tárak következő funkcióját is teljesítjük, hiszen a gyűjtő­munkán túl elsősorban a tu­dományos kutatómunkát kell segítenünk, forrásanyagot kell a kutatóknak biztosítanunk, útbaigazítást kell adnunk az ér deklődőknek. Évente több mint 700 kutató fordul meg a levél­tárban. Természetesen maguk a levéltári tudományos dolgo­zók is végeznek kutatómun­kát, forráskiadványokat készí­tünk, éppen most készül pél­dául a pécsi és baranyai mun­kásmozgalom dokumentum- gyűjteményének első kötete. A Levéltár ezeket a felada­tait adott területre vonatkoz­tatva végzi. Ez a terület ese­tünkben Baranya megye, s így mindenképpen ésszerű do­log, hogy ahhoz a szervhez tartozzék a levéltár is, amely­hez a megyében található ún. „iratképző szervek” többsége. — A levéltárak életében az első jelentős fordulat 1951-ben történt, akkor államosították őket. Azelőtt a levéltárak mű­ködési köre nem (erjedt túl az alispáni hivatalon. Az ál­lamosítás teremtett olyan helyzetet, hogy a levéltárnak joga, sőt kötelessége lett a többi szerv — gyárak, válla­latok, bíróságok stb. — irat­anyagának selejtezésébe bele­szólni. A levéltárnak gyakorlati haszna is rengeteg van, ezt talán sokan nem is sejtik a kívülállók, között. — Azzal, hogy minden ér­demleges iratanyagot megőr­zőnk és hozzáférhetővé te­szünk, sók hasznot tudunk hajtani — mondja dr. Kopasz Gábor. — Vegyünk néhány példát. A sortatarozások al­kalmával hozzánk járt ige« sok tervező, mert nálunk a pécsi épületek eredeti terv­rajza is megvan, azok kivé­telével pérsze, amelyek él­pusztultak valamilyen módon. Az eredeti tervrajzból még azok az átalakítások, későbbi átépítések is könnyen kibo­gozhatnak, amelyek a szem számára rejtve vannak, s amelyeknek nem ismerése problémákat okozhatna az újabb tatarozáskor. De a ter­vezőmérnökökön kívül sok műszaki ember jár a Levél­tárba, sokféle tudományos munkához, konkrét kutatáshoz gyűjtenek itt anyagot. De mást mondok: az SZTK is ál­landó ügyfelünk. Sokszor ná­lunk .meg lehet találni azokat a dokumentumokat, amelyek­kel vitás nyugdíjügyek, szol­gálati idők vagy éppen szak- képzettségek eldönthetők. A Levéltár gyűjtőmunkája rendkívül fontos, mint a fen­tiekből is látszik. Ma a do­kumentumoknak egy sereg gyakorlati haszna van, holnap ugyanezek az iratok „levéltá­rivá" érnek, történeti forrás­értékük lesz. A gyűjtőmun­kának legalább olyan jói áell mennie a jövőben is, mint ed­dig. de vajon jelent-e még valamit az, hogy a tanács át­vette az intézményt? — Mi nagyon reméljük, hogy igen — feleli dr. Kopasz Gá­bor. — Tíz és fél ezer polc­folyóméter anyagunk van ed­dig, s ehhez a hatalmas anyag­hoz tízen vagyunk, de ebben a segédszemélyzet is benne! Egyszóval meglehetősen „sze­gényesek” a körülményeink, s úgy gondoljuk, a megyei ta­nács megértőbb lesz majd ete- kintetben. sokkal inkább „sa­ját gyermekének” tekint majd bennünket. A hatalmas anyag rendezése, állandó rendben tartása, a folyó gyűjtőmunka ellátása, a kutatások konkrét segítése vagy végzése nagyon sok munkát jelent. Ezenkívül egy fotólaborra lenne szüksé­günk, amelynek segítségével kialakíthatnánk egy mikro­filmtárat. A kutatómunkához egyre jobban kellene sok olyan anyag, amely barartyal vonatkozású, de más bel- vágy külföldi levéltárak őrzik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents