Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-24 / 304. szám
S967. DECEMBER 84. napló 3 A gazdasági reform előkészületeinek Baranya megyei tapasztalatai Az egész közvéleményt élénken foglalkoztatja a január 1-ével bevezetésre kerülő gazdasági reform Az illetékes párt és kormányszervek részéről ez évben nagyarányú szervező munka folyt a gazdasági élet új szabályainak létrehozása érdekében. Az országgyűlés több új törvényt alkotott, az Elnöki Tanács, a minisztériumok fontos rendelkezéseket hoztak. De különösen az országgyűlésnek a napokban lezajlott ülésszakán a fogyasztói árreformot és a jövő évi költség- vetést illetően születtek lényegbevágó döntések. A szervezeti előkészítéssel párhuzamban a különböző előadások, tanfolyamok, a sajtó és a rádió munkája útján pedig lehetővé vált az új mechanizmus főbb elveinek széleskörű ismertetése. A megfelelő előkészítést segítik elő az idei év gazdasági eredményei is, amelyek többségükben kedvezőek és kellő alapot adnak a reform indításához. Az 1967-es év eredményei «/ 1967-ben a megyénkben lévő ipari üzemek többsége túlteljesíti tervét, melynek mértéke összességében mintegy 5—7%-os lesz. Értékesítési és elemi csapásokból eredő okok miatt nem teljesíti tervét a Szénbányászat, a Húsipar, Hőerőmű, DÉDÁSZ és a So- piana Gépgyár. Az építőipar éves feladatát mintegy 103%- ra teljesíti, ezért ez évben közel 18%-kal több lakás épült a megyében és Pécsett, mint tavaly. A termelő beruházások is a tervezettek szerint valósulnak meg, köztük a múlt évről áthúzódó létesítmények is. 1967- ben induló nyolc beruházás közül hat a tervezett ütem szerint halad, míg kettőt nem kezdtek meg. (A benzinbontó áttervezés, az Állati Fehérje Feldolgozó Vállalat zóki telepe pedig terv és kivitelezői kapacitás hiánya miatt.) Kedvező képet mutatnak a saját alapokból történő beruházások: a tervezett 402 millióból 384 millió megvalósítása várható. A jjövedelmező gazdálkodás még azoknál a vállalatoknál 1s kedvezően alakul, ahol — mennyiségi — lemaradás mutatkozik. Ennek következtében a nyereségrészesedés ösz- szege meghaladja a múlt évit. A lakosság készpénzbevétele ez évben 10%-kal több mint a múlt évben, és a szocialista iparban a munkások havi átlagkeresete 2237 Ft-ra emelkedett. Élénk ütemben nőtt a kereskedelem forgalma, 9,5%-kal értékesítettek több árut mint 1966-ban. Különösen a tartós fogyasztási cikkek forgalma volt kiemelkedő (18%-kal több a múlt évinél.) Ez évben közel 1000 személyautót, mintegy 6000 televíziós készüléket 6400 hűtőgépet vásároltak Baranyában. Az iparban foglalkoztatottak száma az egyes szakmákban mutatkozó nagy eltérések mellett (pl. nehézipar 4,7%-os létszámcsökkenés, a tanácsi-iparban -f- 18,3%-os növekedés) összességében 0,4%-kal nőtt. Jelenleg a bányászatban, építőiparban, közlekedésben létszámhiány is jelentkezik. A tapasztalatok szerint a következő időszakban sem lehet a megyében jelentősebb munkaerőfelesleggel számolni. A foglalkoztatási problémák inkább szakmai vagy helyi jelleggel jelentkeznek. A ’övő évi feladatok Az 1968. évi feladatok előkészítése üzemeink többségében tr.ir a reform várható hatásának, követelményeinek figyelembe vételével történik. ▲ vállalatok felmérték tertrta: dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság titkára melési adottságaikat, értékesítési lehetőségeiket és a reálisan várható nyereséget biztosító terveiket elkészítették. A tervek azonban tájékozódó jellegűek, inkább programszerű előírások, abból kiindulva, hogy még nincsenek birtokában a termelői- fogyasztói áraknak, a közterhek mértékének és nem rendezettek a forgóalapok sem. 1968-ban az ipari termelés a vállalatok tervezése alapján — mintegy 6—9%-kal növekszik. Az építőipar 10%-os termelési többlettel számol. A Mecseki Szénbánya 150 ezer to. szénnel termel kevesebbet, de 80 000 tonnával növeli a brikett termelését. A vállalatok tervüket önállóan, kötelezően előírt mutatók nélkül készítették el. A piackutatás alapján kapacitásukat általában 90—95%-ig lekötötték. A fennmaradó 5—10 %-os szabad kapacitás sem a kereslet hiányát jelenti, hanem célszerű, előrelátó rugalmasságot az év közben várható igények kielégítésére. Az önálló tervezés jó példáját mutatja többek közt a Pécsi Kesztyűgyár és a Szikra Nyomda, ahol az árak ismeretében a jövő évi eredményt is megtervezték. Az 1968. éves tervszámúik kialakításában a gyáregységeknek nagyobb szerepük volt mint korábban, de tevékenységüket továbbra is többségében a központi vállalatoktól kapott kötelező tervmutatók határozzák meg. Megjegyzendő, hogy az „önállóság” mértéke és a tervmutatók száma, kötöttsége, nagy szóródást mutat. Például a gyáregységek egy része egv-két kötelező tervmutató mellett önállóságot kapott a tervezés, értékesítés, piackutatás vonatkozásában (Sörgyár, Porcelán- gyár, Mohácsi Öntödei Vállalat), míg másoknál pl. a Mohácsi Szék- és Kárpitosipari Vállalatnál még a piaci in- formálódást is megtiltották. Ugyancsak több tervmutatót és ezzel együtt kevesebb önállóságot kapott a Bőrgyár, Dohánygyár, Szigetvári Cipőgyár stb. Oj cikkek, új piacok A piackutatás eddigi eredményeként és a jelentkező igények alapján — ha a vállalatok termelésük összetételének megváltoztatását nem is tervezik — több új termék gyártását irányozták elő. Pl. a Mohácsi Farostlemezgyár csempe utánzatú, perforált és szigetelő lemezt, a Téglaipari Vállalat tetőcserepet, a Pécsi Vegyesipari bútorgarnitúrát, Porcelángyár edényeket, Cipész Ktsz. textíliából készült cipőt, a Fémipari Vállalat a nehéz fizikai munkát kiküszöbölő emelők gyártását irányozta elő. Az exportra termelő vállalatok általában a piacok bővítésére törekszenek. Ennek érdekében igénybe veszik a Piackutató Intézetet, közvetlenebb kapcsolatokat alakítanak ki a külkereskedelmi vállalatokkal. (Pl. a Kesztyűgyár és a Kesztyűs Ktsz g közös anyagi érdekeltségen alapuló pool- rendszerű formát, a Porcelán- gyár a bizományosi rendszert választotta.) Problematikus a helyi ipar export tevékenysége, mivel itt a gyengébb technikai színvonal miatt az előállítási költségek csökkentésére kevesebb a lehetőség. A termelés bővülése ugyanakkor néhány tanácsi vállalatnál éppen az exportból adódott és a foglalkoztatási problémák miatt az eddig elért termelési színvonalat indokolt is volna tartani. Pl. a Komlói Helyiipari Vállalatnál a fiú-kon- 'rirrió rrt --’V hóra tel a 63 Ft, a dolláré pedig 118 Ft. Hasonlóan magas költségráfordítás mellett exportáltak eddig a kisipari szövetkezetek. Valószínűnek látszik, hogy a helyiiparban az export csökken, mivel 1968-ban a kért szubvenciót nem, vagy csak csökkentett mértékben kaphatják meg. A megye export volumenét azonban ez nem befolyásolja, mivel a minisztériumi ipar növeli külkereskedelmi tevékenységét. Vállalataink új piacokat is szereztek. (Kesztyűre Kanadába, Dél-Amerikába, cipőre Ausztriába. Ghánába, ruhakonfekcióra az NDK-ba, Csehszlovákiába és a Szovjetunióba nyílott újabb lehetőség) igényt illetően. A felmérés j szerint a vállalatoknál képződő alapok csak a jelenlegi kötelezettségekre elegendők, I így a folyamatban lévő beruházásokra mintegy 55 millió Ft bankhitelt kell a vállalatoknak felvenniök. Szükséges külön kitérni a Kesztyűgyár beruházási problémájára. A vállalat termelése az elmúlt években jelentősen megnőtt az export termelése folytán. (A megye ipari exportjának közel egy- harmadát a gyár adja.) Ezt azonban nem követte megfelelő fejlesztés. A szükséges Ugyancsak a reform szellemével ellentétes gyakorlatot alkalmaz a cement, és mész- termékeket elosztó Cement- és Mészipari Országos Vállalat, amely kihasználva monopolhelyzetét, igyekszik a saját termékeinek elhelyezési lehetőségét úgy biztosítani, hogy a meszet csak a cementtel együtt kapcsolva értékesíti. Az 1968. évi feladatok meghatározásánál a vállalati jövedelmezőség — mint a gazdasági hatékonyság egyik legfontosabb mutatója — mindenütt az érdeklődés köA Pécsi Kesztyűgyár stepp-varrodája Ugyanakkor azonban nem kielégítő az importtermékek gazdaságos felhasználását ösztönző vagy behozatalát csökkentő módszerek kidolgozására vonatkozó tevékenység. Beruházási lehetősségek 1968-ban a beruházási lehetőségeket a gazdaságirányítás változásai nagymértékben befolyásolják. Amint ismeretes, a kormányhatározat nagy beruházásokat, célcsoportos állami beruházást és vállalati beruházásokat különböztet meg. Ennek folytán a folyamatban lévő beruházások közül négy került az első kategóriába — a Szigetvári Konzervgyár rekonstrukciója, a kereskedelmi raktárbázis, Zo- bák bányaüzem fejlesztése és az Orvostudományi Egyetem elméleti tömbje. Induló nagy beruházás a Beremendi Cementgyár, kb. 2 milliárdos értéknagyságban. A folyamatban lévő beruházások közül célcsoportosként valósul meg a szénbányászat és a villamosenergiahálózat fejlesztése, a gépkocsi forgalmi- karbantartó telep, a vízkárvédelem, az állami lakások építése, a bekötőutak, a Széchenyi és a szigetvári gimnázium bővítése. Ugyancsak állami beruházás kategóriában valósul meg az ez évben indult ügyészségi irodaház és az SZTK székház. A vállalati saját alapokból történő beruházások azonban i sok problémával terheltek, [ miután a vállalatok az alapok [ képzéséhez szükséges források ' mértékét, illetve az elvonások nagyságát még nem ismerik, így igen óvatosak az állóeszköz fejlesztésének tervezésében és nagyobb mértékben a szint-tartásra törekednek. A Beruházási Bank a vállalatok bevonásával tájékozódás céljából számításokat végzett a vállalati alapok éa a hitelberuházás a vállalat részére — az új rendszer folytán — olyan terheket jelentene, hogy még hosszúlejáratú hitel igénybevétele sem válik lehetségessé, mert annak visszafizetése, optimális számítások szerint is 20 évet venne igénybe. A beruházáshoz így szükséges volna a korábbi állami támogatás. A beruházások felmérésével kapcsolatos számítások szerint vállalataink állóeszköz-állományának elhasználódási foka (brutto-nettoérték különbsége) 69%-os, amely rosszabb, mint a népgazdasági szint (61%), ezért sem lehet a jövő szempontjából közömbös, hogy a műszaki fejlesztést elősegítő vállalati alapokból történő beruházások helyzete miként alakul. Belső tartalékok Az anyaggazdálkodás terén általános tapasztalat volt ez évben, hogy a vállalatok rendezték készleteiket, „megszabadultak" az elfekvő anyagoktól. Ezzel szemben tapasztalható olyan jelenség — mivel egyes anyagok beszerzése problémákat jelent —, hogy jövő évi termeléshez igyekeznek magasabb készleteket tartalékolni. Az anyagellátásban nem következett be javulás, bár a nyersanyagok zöménél megszűnt a kiutalásos rendszer. Az építőanyagok széles köre is felszabadult, de ez sem változtat egy-két évig a helyzeten, mert ezekből krónikus hiány mutatkozik. Problémát okoz, hogy néhány anyagellátó vállalat még nem fogad el a következő évre megrendeléseket, pl. a textilipar anyagbeszerzése nem tisztázott, a Sopiana Gépgyár a rozsdamentes anyagok beszerzését nem látja biztosítottnak, a mecseki szénbánya vitában van az erdő- gazdasággal, mert az csak széldeszka kapcsolásával akarja biztosítani a lombosfa szükségletét zéppontjában szerepel. A vállalatok többségénél próbaszámításokat végeztek a célból, hogy mit kell tenniök ahhoz, hogy az 1967. évi várható nyereségrészesedést 1968-ban is elérhessék? A számítások azt mutatják, hogy mintegy 20—22%-os többleteredményt kell ehhez realizálniok. Ez — helyesen — arra készteti a vállalatokat, hogy a meglévő belső tartalékaikat hasznosítsák. bár tapasztalható ennek ismeretében bizonyos fokú el- kedvetlenedés is. A megélénkülő értékesítési tevékenységgel együtt, vállalataink nagy többsége ez évben már bővítette, illetve ki. alakította piackutató osztályait. Új jelenség a termékbemutatók megrendezése. Bővült a reklám és propaganda- tevékenység — színes, ötletes katalógusok, prospektusok útján ajánlják termékeiket. Intézkedési tervek Az utóbbi hónapokban a vállalatoknál az új Munka Törvénykönyve rendeletéinek ismertetése a kollektív szerződések terveinek elkészítése is új feladatot jelentett. Miután a kollektív szerződések szabályozzák a vállalatok és a dolgozók jogait, kötelességeit és annak biztosítékait, valóságos helyi munkatörvénykönywé válnak. Az idevonatkozó rendeletek . ismertté válásával meggyorsult az előkészítő munka, azonban sok vitás kérdés is adódik. Pl. az üzemétkeztetés fenntartása, a térítések rendszere, a munkásszállítással kapcsolatos költségviselés. De problémát jelentett a jutalomszabadság értelmezése is. Több helyütt szélesebb körben akarják ezt alkalmazni, mint ahogy ennek az anyagi alapjai meglennének. A szerződések előkészítésével kapcsolatban foglalkoznak a munkaidő rövidítés kérdésével is. A tervek szerint megyénk ipari üzemei közül 1968. január 1-vel a Bm. Építőipari Vállalatnál, a Szigetvári Cipőgyárnál, a Hőerőmű , Vállalatnál tervezik a munka- i idő csökkentését. | A kollektív szerződések tárgyalásai, vitái azt :a bizanyít- j ják, hogy az üzemi demokrá- I cia érvényesítésében, növelésében az utóbbi időben előre- j léptünk. Ez különösen a vállalati önállóság és a szakszervezeti jogok növekedésében, a dolgozók észrevételeinek és javaslatának kikérésében — alkalmazásában mutatkozik meg. A gazdasági reform sikeres előkészítésének egyik feltétele a párt- és gazdasági vezetők és a szakszervezetek jó együttműködése. A tapasztalatok többnyire itt is kedvezőek és különösen együttesen készített intézkedési tervek adnak ehhez a munkához sok segítséget. Ezek a tervek általában a következő problémákkal foglalkoznak: — célul tűzik ki a vállalatok szervezeti felépítésének vizsgálatát, az új feladatoknak megfelelő szervezet kialakítását, — a vezetés színvonalának emelése érdekében megvizsgálják a belső információs rendszert, a felelősség és a döntési hatáskörök megoszlását. a vezetőkáderek felkészültségét. — felmérik a vállalatok kapcsolatait, figyelembe véve azt. hogy mennyiben tudnak eleget tenni a jövőbeni követelményeknek, illetve milyen intézkedések válnak szükségessé, — kezdeményezik a széleskörű piackutatást, a kereskedelmi értékesítési csoportok létrehozását, — a szakszervezetekkel közösen javaslatokat dolgoznak ki az új anyagi ösztönzési rendszerre. A gazdasági mechanizmus előkészületeiben a társadalmi ellenőrzésnek is jelentős szerepe van. Az üzemi pártbizottságok kezdik kialakítani értékelési rendszerüket; a jövedelmezőség, az igények kielégítése és más fontos mutatók vizsgálatára. Az ellenőrzésnek egyik sajátos eszköze ma is, a dolgozók hangulatának vizsgálata, véleményeinek, javaslatainak meghallgatása és a munkában való hasznosítása; A siker feltétele Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatos hangulat általában jó és az emberekben bizakodás tapasztalható. A reformtól a gazdasági hatékonyság növekedését, magasabb jövedelmet, igazságosabb elosztást az áruellátás javulását várják. Ugyanakkor azonban aggályok is adódnak (árak alakulása, foglalkoztatottság kérdése, vezetői önállóságtól való félelem stb.) Mindezek arra utalnak, hogy a következő időszakban a társadalmi szerveknek és a gazdasági vezetőknek egyaránt még sok a tennivalójuk a szervező, előkészítő munka tekintetében. Többek között — továbbra is napirenden kell tartani: — a reform lényegéről szóló felvilágosító munkát, — harcolni kell a maradiság és a helytelen nézetek ellen, — kezdeményezni kell a dolgozók javaslatainak felkarolását, — a vállalati érdekeket ösz- sze kell hangolni a népgazdaság érdekeivel, az egyéni és a ■ kollektív előnyök nem szoríthatják háttérbe a közösség érdekeit. Az új mechanizmus bevezetésében és alkalmazásában a siker alapvető feltétele, hogy létrejöjjön a dolgozók egvséges cseykvese a tólkodás és ezen keresztül az életviszonyok további javítása érdekében. I 1
