Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-17 / 298. szám
1967. DECEMBER 17. napló Huszonháromezer h«ld — ez az ín képernyőm A fővadőr ! O lyan hangtalanul halad velünk a kocsi a tiszta, szűz havon, mintha úszna a levegőben. A fák; bokrok ágain mozdulatlanul ül a hó, a csemetekert mögött a látóhatár opálos kékségbe veszik el. A városi zajhoz szokott fülnek szokatlan ez a roppant csend itt fent a Mecseken, bent a hegyek között Hamar itt ér bennünket a kora esti szürkület és meglepő gyorsasággal fordul szinte metsző hidegre az idő. Velünk szemben. az útszélen gumicsizmás, bekecses, nyurga férfi jön, puska van nála, meg hátizsák. Rodják József, a Mecseki Szénbányák vadásztársaságának fővadőre. Hajadonfőit mégsem ácso- roghatok itt fönt az isten közelében, mert egyre inkább érzem a hideget. Be kéne lépni Fehérkútra, a turistaházba, kályha is van. cseresznyepálinka is van. Kiszedi a töltényt a puskából, belenéz a csőbe, aztán beül hozzánk a kocsiba. — Időm van — mondja nagy nyugalommal. — Munkaideje is van? — Január egytől december harmincegyig. Ez az én munkaidőm. De veheti egész évi szabadságnak is. Ahogy tetszik. — Mj a dolga a fővadőrnek? Magyarázza? Sorolja föl? Sok lenne. Figyeli a vadak járását, mert a vad általában „pontos”, a nap és éjszaka bizonyos szakában, mindig pontos időben vonul: élelmet keres, forráshoz ballag. elvonul megszokott búvóhelyére. Az örökös mozgásról aztán tájékoztatja a vadász- társaságot. De télen, amikor már nagy a hó. már telítve legyen lucernaszénával a területen lévő 12 etető, ahol a vaddisznó, szarvas, őz megtalálja a táplálékot az ínséges hónapok alatt is. Aztán az orvvadászok, fatolvajok, kártokozók... Hogy is kezdődik az eskü szövege? „Erdőmező kártételét megakadályozom. a károkozók ellen fellépek ...” Az eskü volt a záróakkordja annak a három esztendős vadőr-iskolának, amelyet Rodják is végzett Budapesten. illetve vizsgát tett egy teljes héten át Balatonfeny- vesen. És van is mit megóvni. — Mekkora a társaság területe?-— Huszonháromezer hold. Az óriási erdőborftotta terület határa meghúzható körülbelül az abaligeti országút — Magyarszék — Zobák — Hosszúhetény — 6-os műút (vona’án. — Szakma-e a vadőrség? j — Ál — legyint. — Szakma. persze, de van ebben más is: szenvedély. Enélkül nem megy, — Régen kezdte? — Tizenhat éves koromban. Most harminchét vagyok. Először hajtó voltam, aztán puska-hordozó... Szóval így. — Mennyit megy naponta? — Húsz-huszonhárom kilométert. — Hogyan telik el a napja? A fővadőr Daindolban lakik. reggel világosodás előtt kel, tea, pirítós kenyér, aztán indul, átvág a hegyen. Este kilencig. Akkor ér haza. Nyáron más: háromkor már az erdőt bújja, nem tud aludni, csalják a madarak, vadak, az erdei friss illatok, ösvények, a Mecsek különös világa. — Egy csésze teával hogy bírja? Elneveti magát: — A tarisznya mire való? Belepakolom — például ma reggel is — a jó darab szalonnát. vöröshagymát, a favágók mindig tüzet raknak dél fele, nyársra húzom az ebédemet, megpirítom. Kell ennél jobb? — Mit lőhet a vadőr? — Sokféle szabály van erre. Amikor nincs tilalom, akkor heti egy nyulat vagy egy fácán kakast. — Gondolom, a család unja a vadnyulat... — Nem unják, mert meg sem eszi sem a feleségem, sem a Zsuzsi lányom. Egy jó nyűiért adnak hatvan-hetven forintot, azon veszek egy kiló karajt, ami marad, azon a liter bort. A borról Jut eszembe, mindjárt kérünk még egy kör fröccsöt a kedves kocs- máros-asszonytól. — Mit szólna, ha egy szép napon lent a városban kellene állást vállalnia. Mondjuk egy hivatalban? — Semmit. Szóba sem kerülhet. Nem szeretem a várost — Nem is megy le? — Nem én! Kéthavonta egyszer, akkor csak azért mert az asszony moziba akar menni. Legutóbb a Petőfi moziban voltunk, mögöttem meg valaki félhangosan mondja előre a filmet. Ezzel aztán úgy elvadítottak a várostól, hogy jövő nyárig le sem megyek. — De gondolom, a televízió azért csak ad valami hírt a világról magának is, nem? — Van nekem tévém akkora képernyővel, hogy olyan senkinek nincs, elhiszi-e? — El... — mondom bizonytalanul. gyanakodva, milyen típusú készülék az, ekkora képernyővel? — Huszonháromezer hold — ez az én képernyőm. Itt mindent látni... Ez igaz. Az erdőt nemcsak a vadak járják. Art mondja Rodják fővadőr, hogy csalódott a Mecsekben. Csalódott, mert túl nagy már az autós forgalom, lassan parkerdővé válik az egész hegyvonulat, hiába is vonul vissza vadjaival egyre beljebb á hegyek közé. egyre növekvő szomorúsággal. És most már nemcsak az országúton rohangásznak a a kocsik, hanem a Sorompóval lezárt erdőgazdasági utakra is besurrannak. — Minek? — kérdem naivul. — Minek? Hát ha este jön egy autó, benne ül a hölgy is. akkor — mit gondol — minek? — Szóval, ilyesmit is mutat a „képernyő” ... — Ajaj! Vannak itt rendszeres kuncsaftok is. A stig- lic-völgy fölött például mindig megáll egy Trabant, pontosabban megkerülik a sorompót és beállnak. Pedig itt akkora sár van. hogy teherkocsi alig jutna át. Hogy ezek hogy másznak be a Trabanttal, azt máig sem tudom! Napokon át figyelt egy vadvonulást. Az esti órákban beült a megfigyelő helyre és várta a vadakat. Egyszer csak berobog egy Taunus... A korszerű fivér árnyékában Kertváros nem v'ros 1 izén háromezer lakosról van szó — A városrész le/iesziesére az pví több millió forint ts kévés — Majd hogy nem rámhajtottak. Kiugrik belőle a legény. meg olyan harisnyacsizmás lány. ki a pokrócot, ki a táskarádiót. bömböl- tetik, csak úgy harsogott az erdő. A vadjaim meg vissza- 1 fordultak. Egy álló hétig lestem, erre jön a Taunus ... — És mi lett? — Mondtam nekik, hogy a táskarádiót bömböltessék otthon a bérházban, idegesítsék a házmestert, de ne a vadjaimat. És akkor a harisnyacsizmás lány art feleli gúnyosan: „Csak nem lőnj akart papa, hogy ennyire aréná- zik?!” Tele a hamutartó, a poharak üresek, későre jár az idő. Lekapcsoljuk a vadőr huszonháromezer holdas „képernyőjét”. fölajánljuk neki a kocsit, elvisszük a városon keresztül haza Daindolba. este vaui, nem kell legyalogolnia hazáig a 12 kilométert. Csak az útkanyarig jön velünk, ott kiszáll. Utána szólok, csak úgy viccből: — Nem fél egyedül éjjel az erdőben? — Itt? Nem lehet félni. Itt nincs sem autó, sem zebra... Eltűnik egy pillanat alatt a fák között, nyomában megrezzennek a bokrok, hangtalanul hullik alá a puha hó. Rab Ferenc Kertváros Pécs központjától autón 4—5 perc távolságra van. A Móra Ferenc utcából köd- és pormentes időben az egész város panorámája az ember elé tárul. Harmincnegyven évvel ezelőtt nyugdíjas vasutasok, tisztviselők kezdtek itt letelepedni, majd az ötvenes évektől — amikor a város három irányban terjeszkedni kezdett — Kertváros is rohamos fejlődésnek indult. Ma. nyolcezer ember él itt. A régr Kertváros ma már csupán mértani középpontja a településnek. A kommunális viszonyok mostohák, legfelr jebb a panaszok szerényebben hangzanak a „korszerű fivér” — Ujmecsekalja jogos követelései mellett. A kertvárosi problémák egv részét — de csak egy részét — oldja meg az ötezer lakosra tervezett mintatelep, mivel az új lakótelep kommunális méretezésében nem nagyon vették figyelembe, hogy kertvárosi viszonylatban összesen 13 ezer lakosról lesz szó, és a jelenlegi terület sok tekintetben ellátatlan. A tanács vezetői a körülményekhez képest mindent megpróbálnak, hogy könnyítsenek a helyzeten. A városrész évente több millió forintot kap. Jelenleg óvoda épül, rövidesen könyvtár nyílik, az üzletház a szolgáltatás gondjain enyhít, a Lőtér utca oz útviszonyok szempontjából jelent egy kevés javulást, a napokban pedig a tüzelőanyag kiseladását sikerült megoldani. Mindez azonban csak egy kis részét képezi a kertvárosi problémáknak. Ezek közül Nemes Attila tanácstag, a Beruházási Bank csoportvezetőjének segítségével kiválasztottuk a legsürgősebbeket. A felmerült kérdésekre pedig dr. Sárvári Jánostól, a II. kerületi Tanács elnökhelyettesétől kértünk tájékoztatást só autóbusz, a nyilvános telefonállomás egy hétig működik, két hónapig nem, tehát még taxiért se lehet telefonálni, így az ügyeletes gyógyszertár megközelítése szinte reménytelennek látszik. Dr Sárvári János: — A kerületnek gyógyszertár építésre nincs módja. Ebben az ügyben a Gyógyszertár Vállalathoz fordultunk, de más, ugyancsak sürgős igényű gyógyszertárak építése miatt a kertvárosi problémát egyelőre nem tudják megoldani. A kérdés ug an még nincs lezárva, februárban dől el, hogy mi lesz a végleges megoldás. Kertvárosban nincs gyógyszert ár. Ha az összehasonlítás nem is a legtökéletesebb, de a méretek kedvéért érdemes megjegyezni, hogy nagyjából arról van szó, mintha Sásának nem volna gyógyszertára. Újabban ugyan az orvosi rendelőben be lehet szerezni a fontosabb gyógyszereket, de csak a rendelési idő alatt. Éjszaka csaknem lehetetlen a helyzet, mivel 0 óra 15 perckor indul a város felé az utolAz egyetlen iskola tíz tantermében 764 diák tanul. A vonzási körzet elég nagy, a Kertvároson kívül idetartozik Nagyárpád, Málom és Postavölgy. A tanítás két műszakban folyik. A helyhiány következtében csupán az órák megtartására van mód, sőt: a felsőtagozatosok két évfolyama bejár a város különböző iskoláiba. A felső tagozaton jelenleg csak ötödik és nyolcadik osztály van. Az előzetes felmérések sem ígérnek sok javulást 1968-ban az iskolának 113, 1969-ben 109, 1970- ben 111 elsőosztályosa lesz. Az iskolát az idők folyamán kétszer bővítették. A jelenlegi elképzelés szerint emeletráépítéssel próbálnak segíteni a helyzeten azonban eddig még a megelőző talajmechanikai vélemény sem született meg. Dr. Sárvári János: — Az emeletráépítést a kerület a saját erejéből nem tudja megoldani. Viszont a mi anyagi hatáskörünkbe tartozik a talajmechanikai vizsgálat és a tervdokumentáció szorgalmazása. 1968-ban meglesz a talaj- mechanikai vizsgálat, és kedvező eredmény esetében még ugyancsak a jövő év folymán a tervdokumentációt is letesszük a Városi Tanács asztalára. többet vállalna, csakhogy legalább a jároaitoi) amrai lao- bal, viszonylag kulturáltan közlekedhessen. A Tanács időnként kiszállíttat egy-egy autó salakot, követ. Ezt egyikmásik ház előtt úgyahogy elterítik, máshol nem. Gödrök, dombok keletkeznek, s ez min dennek nevezhető, csak útnak nem. Dr. Sárvári János: — Ami a járdákat illeti, lényegében csak 1966 óta van elfogadható ütemű járdaépítés. A lakosság társadalmi munkája ebben nagyon sokat segített, példa erre a Rakéta utca. A járdaépítés az idén anyagér- , lékben megkétszereződött. A jelenlegi módszer elég drága. j Van azonbkn egy újítás, amely gyakorlatilag csaknem végle- 1 gesen beválni látszik. Ezzel meg lehetne kétszerezni a tervünket, vagyis 1938-ban 10 ezer négyzetméter járdát készíttethetnénk, s ezzel a tempóval 1970-re meg is oldanánk a kertvárosi járdaproblémát. Az útépítés komplexkérdés. Az idén megpróbáltuk a kőszórásos módszert. Ez nem vált be. Egyelőre nincs megoldás. Még áldozatok árán is az látszik indokoltnak, hogy a Kertváros álproblémáit komplex módon oldjuk meg, beleértve a talaj és csapadékvíz és szennyvíz elvezetésének problémáját is. Kertváros egyes részei — elsősorban a Jegenyés utca, a Bimbó utca és a Megyeri úti rész — váratlanul elvizesed- tek. A házak lábazata vízben áll, a szuterénokban megjelent a talajvíz. A szakemberek azt javasolják: ezeken a helyeken temessék be a pincéket, szuterénokat. Az hintett háztulajdonosok azt mond ják: mi egy életre szóló kötelezettséget vállaltunk itt, a saját pénzünkért építtettünk lakást, nyarakat töltöttünk el az építkezéssel, és íme, talajvizes területet adtak el nekünk. Vannak udvarok, kertek, ahol nyáron is ott áll a talajvíz. Dr. Sárvári János: — Az építészek azt mondják, hogy előre nem látott talajvizszint- emelkedés történt. A mecseki karsztvíz állandó mozgásban van, ezt a belvárosban is tapasztaljuk. Ezenkívül rengeteg csapadékvíz is lezúdul a Kertvárosra. A talajvízszinl süllyesztése alapkérdés a Kert városban. A terv a legkritikusabb részek talajviztelem- tésére két-három hónapja elkészült. Megvalósítása 700 ezer forintot igényel, s ezt csak a Városi Tanács segítsége révén tudjuk biztosítani A kertvárosi út- és járdaviszonyok már-már a komikumig rosszak. Aki színházba akar menni, csak két»pár cipővel tudja megoldani. A rossz járda- és közvilágítási viszonyok következtében több kérés lábtörés fordult elő, főként az idősebb emberek körében. lakosság a jelenmunkánál is Kertváros — kivéve árnyas, hangulatos központi részét — elég sivár képet mutat A tereprendezés még sok helyen nem történt meg. Bár a kerítéseken belül mindenki igyekszik megteremteni a maga kertövezetét, a közterületek egyelőre nem mutatnak valami kulturált külsőt. Havonta egyszer még fokozza ezt a vásártéren felgyűlt szemét és papírtömeg, amely kellő szél járás esetén — még a takarítók megérkezése előtt — ellepi a környező utcákat és házakat. A közterület külső képe nyilván az előbbi kérdésekkel függ össze, de terv- 6zerű tereprendezéssel, fásítással, gondosabb tisztasággal sokat lehetne javítani a hely- . zeten. Dr. Sárvári János: — A fásítást megkezdtük és folytatjuk. 1968-ban azonban egyéb parkosítási lehetőség nem áll ; rendelkezésünkre. A vásártér- \ rel kapcsolatos kifogásokkal j egyetértünk. Eddig vállalattal takarittattuk, ezután saját alkalmazottakkal oldjuk ezt ; meg. Remélhetőleg nemcsak olcsóbban, de jobban is. Ezzel Kertváros problémái sajnos nem merültek ki. Nincs bölcsőde. Ezzel szemben a 0— 1 éves csecsemők száma 116. Elhelyezésük a dolgozó szülők számára nem kevés gondot okoz. A bölcsőde építése azokban csak 1970-ben kezdődhet meg. Az autóbuszközlekedés a 12. AKÖV vezetőinek mesz- szemenő jóindulata és erőfeszítése révén — a körülményekhez képest — túl van a lehetőségek határán. A hálózatfejlesztés az útviszonyokkal van összefüggésben, de mielőbb meg kellene fontolni a 39-es végállomásának kihelyezését, esetleg a Keszüi útig. Hiszen az út arra most kielégítő, és ezrek utazási nehézségein javítana. A lehetőségek korlátozottak, ezzel a kertvárosi lakosság is tisztában van. De mindent pontosan, a maga helyén szeretnének megtudni a jövőben is (régi igazság, hogy a bizonytalanság a türelmetlenség melegágya) — és amennyiben arra szükség van. maguk is segíteni akarnak városrészük, azaz sajátmaguk helyzetén. Ez pedig eléggé nem értékelhető tartalék a megoldás szempontjából. Thlery Árpád I
