Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-14 / 269. szám

1967. NOVEMBER 14. napló 3 Kubai zongora­művésznő Szigetvárott Ritka vendég járt tegnap Szigetvárott: Zenaida Manfu- gas, kubai zongoraművésznő látogatott el a városba. Az Országos Filharmónia szerve­zésében adott hangversenyt, előtte azonban a város veze­tői fogadást rendeztek a mű­vésznő tiszteletére. A foga­dáson a helyi általános is­kolások angol nyelven kö­szöntötték a kubai vendéget. Utána rendezték meg a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom jubileumának jegyében szervezett ünnepi hangver­senyt. A Szigetvári Gépjavító fö pro­filja az arató-cséplőgépek Javí­tása. de amellett a közös gazda­ságok részére malacönetetőket, porelszívókat és az erdészet ré­szére íatuskókiemelőket la gyár­tanak. Képünkön: a tuskókleme- lőkön dolgoznak a lakatosok. Kétszázötven autót sorsolnak ki Az Országos Takarékpénz­tár november 20-án Buda­pesten, a csepeli sportcsar­nokban tartja a gépkocsi- nyereménybetétkönyvek 26. sorsolását. A húzáson a leg­később július 31-ig váltott és október 31-én még érvény­ben volt 5000 és 10 000 fo­rintos gépkocsi nyeremény­betétkönyvek vesznek részt Ezúttal több mint 250 autó Jut a szerencsés betétkönyv- tulajdonosoknak. Ezzel együtt — eddig 3794 autót sorsol­tak Iá — négyezer fölé emelke­dik a betétkönyvvel nyert autók száma. Csatorna épül Siklóson Csatornázzák Siklóson a Felszabadulás utcát, s bekö­tik a csatornahálózatba a posta környékét, valamint az úgynevezett KIOSZ közt egé­szen a várig. A csatorna le­fektetésével végleg megoldó­dik a vár szennyvizének el­vezetése is. A csatornázás 600 ezer fo­rintba kerül. A munka érde­kessége , hogy azt a Siklósi Községi Tanács saját emberei végzik. A tanács azért vá­lasztotta ezt a megoldást, mert a csatornázás a rendel­kezésre álló idő rövidsége miatt nem készülhetett volna el 1967-ben, ha a munkát ál­lami vagy szövetkezeti kivi­telezőre bízzák. Említésre méltó továbbá, hogy a köz­ség csatornázása fontos lé­pést jelent Siklós VÉRESÉ fejlesztésében. Június 5. és 15. kozott országom legelogazdi'ilkodási bemutató A CS0€RnyÖ €LŐTT Mintalegelők a Hegyháton Komplett legelőkombinátot, a legújabb gépeket lathat|ák a vendégek Házigazda az abiligeti és a bükkösdi tsz A szántóföld egyre zsugoro­dik, ugyanakkor a hazai élel­miszer-szükséglet és az ex­portigény évről évre nő. Az egységnyi területről nagyobb hozamot elvnek megfelelően arra kell törekednünk, hogy a szántóföldeket minél éssze­rűbben hasznosítsuk. Amit másutt is meg lehet termelni, azt ne a szántóföldön termel­jék meg a mezőgazdasági üze­mek. Ilyen mindenekelőtt a takarmány. A 400 ezer holdat kitevő hazai legelők, ősgyepek rekonstrukciójával szinte ugyanannyi hold szántó sza­badítható fel, ahol aztán bú­zát, ipari növényeket lehetne termelni. A mecseki példa Az eddig extenzív legelő- gazdálkodást intenzívvé tenni nem lehet máról holnapra. Előremutató példák kellenek hozzá, mint az alföldi sík le­gelőkön Szarvas és környéke, a dunántúli sík legelőkön a Győr megyei Szany és környé­ke, vagy a hegyvidéki legelők esetében a mecseki tájegység. A sásdi és pécsi járásnak ezen a szakaszán találhatók a leg­jobb kultúrállapotban lévő he­gyi legelők az országban, mint azt a téma legismertebb ha­zai szakértője, dr. Baskai Tóth Bertalan professzor pénteki itt-tartózkodásakor is megál­lapította. Ezért Szarvas és Szany után 1968. júniusában Baranyában az abaligeti és bükkösdi tsz- ben rendezik meg a III. orszá­gos legelőgazdálkodási bemu­tatót. Az előkészítő bizottság pénteken tartotta meg első megbeszélését az abaligeti tu­ristaházban. A megbeszélésen jelen volt dr. Lőrincz József, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium termelés- fejlesztési főosztályvezetője, Fehér Gyula, a MÉM Tájékoz­tatási Főosztályának vezetője, Szőke Mátyás, a Mezőgazda- sági Kiállítási Iroda igazgató­ja, továbbá az Országos Gép­kísérleti Intézet, a Budapesti AGROTRÖSZT, az Iregszem- csei Kutató Intézet, a Kapos­vári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum, az illetékes me­gyei és járási szervek képvi­selői, valamint a két tsz ve­zetői. Á síkvidékiek is tanulhatnak A terep megszemlélése után a szakbizottság öt bemutató- helyet jelölt ki. Az abaligeti tsz-ben bemutatnak egy komp­lett legelőkombinátot felhajtó utakkal, nyári szállással, vil- lanypásztorral. Itt 250 hold olyan gyepet láthatnak a ven­dégek, melyen 400 szarvas- marha él meg kizárólag fü- vön. illetve e fűbő] készült szénán és szilázson. Ugyancsak Abaligeten lesz egy gépkiál­lítás. melyen a Gépkísérleti Intézet és az ARGOTRÖSZT mutatja be a korszerű legelő- gazdálkodás legújabb hazai és külföldi gépeit, örvende­tes, hogy Szany óta jelentősen kibővült ez a géplista, melyre olyan új és jövőbe mutató gé­peket — korszerű rotációs ka­pák. önfelszedő kocsik stb. — is felvettek, melyeket csak a közeljövőben hozunk be az országba. A bükkösdi tsz-ben egyrészt a helyi legelőn történő nö­vendékmarha tartást, e lege­lők művelésének és hasznosí­tásának rendszerét, valamint a lejtős terep talajvédelmi és meliorációs berendezéseit mu­tatják be. Míg Abaligeten álló gépkiállítást, addig Bükkös- dön. ahol erre alkalmasabb a terep, úgynevezett mozgó gép­bemutatót tartanak. Az or­szágos legelőgazdálkodási be­mutatók történetében teljesen új vonás lesz, hogy a külön­böző technikai variánsok gé­peit üzemelés közben láthat­ják a résztvevők, így ismer­kednek meg a korszerű szé­nakészítés módjával és gép­rendszerével, a fűszilázs-ké- szítés technológiájával, s ál­talában a nagy termőképessé­gű gyepek hasznosításával és komplex gépesítésével, melyet az alföldi üzemek és a hegy­vidékiek egyaránt hasznosít­hatnak.. Háromezer vendég Végül Bükkösdön bemutat­ják az iregszemcsei takar­mánytermesztési rendszert is, illetve ennek kapcsolatát a legelőgazdálkodással. A két vendéglátó tsz a szak- bizottsággal egyetértésben úgy döntött, hogy a bemutatót 1968. június 5. és 15 között tartják meg. Naponta két-két megyét látnak vendégül, s tíz nap alatt, összesen mintegy háromezer résztvevőre számí­tanak. A vendégeket a pécsi turistaszállóban helyezik el, étkeztetésüket az abaligeti tu­rista étteremben biztosítják. A Magyar Televízió szakmai dokumentumfilmet készít a bemutatótól. A mezőgazdasá­gi Kiállítási Iroda állandó szaktanácsadó szolgálatot szer­vez a bemutató idejére, ennek keretében mindennap konzul­tációt tartanak az abaligeti kultúrotthonban, ahol kiállítá­son mutatják be a résztvevők­nek a 18 megyei intenzív le­gelőgazdálkodásának helyze­tét, fejlődését. Pénteken a bizottság tagjai bejárták a terepet és megálla­pították. hogy a gyep szép. az előkészületek — az építkezés kivételével, melyet a sásdi TÖVÁLL végez — jó ütem­ben haladnak. Az országos bemutató sikeresnek ígérke­zik, az igazi siker azonban az lesz. ha pár év múlva Bara­nya megye mind a 18 ezer hold hegyi legelője olyan lesz. mint amilyen most az abali­geti és a bükkösdi termelő- szövetkezeté. Ma este: Tsuyoshi Tsut>-umi gordonka hangversenye Ma este fél 8 órakor a Liszt teremben a „B” Kamarabérlet első hangversenyén Tsuyoshi Tsutsumi japán gordonkamű­vész lép a pécsi közönség elé. Tsutsumi 1942-ben született Tokióban. Hatéves korában kezdett hegedülni, hétéves ko­rában gordonkázni. Egy év múlva már hangversenyen játszott Tokióban. Hamarosan egy speciális gyermek zene­iskola, 1955-ben ifjúsági zenei főiskla hallgatója lett, s ugyanebben az évben a tokiói filharmonikusokkal előadta Saint Sáens Csellóversenyét Egy év múlva elnyerte a ja­pán rádió kulturális bizottsá­gának első díját, 1961-ben az USA-ban az Indiana Univer- sity mesteriskola hallgatója lett Starker növendékeként tanult tovább. Budapesten a Pablo Casals verseny első dí­ját nyerte, Dvorák verseny­művével. Az utóbbi években a világ különböző városaiban turnézott, Moszkvában, Bécs- ben, Uj Delhiben, Prágában, Varsóban, Rómában és más helyeken. Mai hangversenyén Fran- coeur: E-dur szonáta, Britten: C-dur szonáta, Brahms: E- moll szonáta, Mamiva: „Chi- ras—Bushi”, Chopin: Polonai- se brillanté és Cserepnin: Da­lok és táncok szerepelnek. A TV IRODALMI KLUBJA. Minden műsorsorozat a be­fejezés aktusában elfeledteti a hibáit fonák emlékeit, a róla szállongó tréfákat — és nem történhetett ez másképpen az irodalmi klubbal, mely két I éven keresztül szórakoztatta ide valljuk be: helyeként itt- i ott egy kicsit bosszantotta is) az irodalom barátait, de még ennél a szórakoztatásnál is fontosabb, hogy valószínűleg I sok-sok új barátot is szerzett az irodalomnak. A sorozat — két éves időtartama ellenére ! sem léphetett föl a teljesség i igényével, hiszen a másfél- ! kétórás műsorokra olyan ha­talmas anyagmennyiség zú- | dúlt, az íróknak és műveknek oly gazdag zuhataga, hogy egy-egy adás. csupán jelzése­ket adhatott egy-egy nép iro­dalmából. Példa rá, hogy a francia és az olasz irodalom „társbérletben’’ szerepelt. A korlátozott lehetőségek elle­nére is az irodalmi klub igye­kezett egy oldottabb formájú kvizszerkezetben áttekintést nyújtani a világirodalom egy- egy fontosabb nyelvterületé­ről, s még inkább kedvet adott az olvasáshoz, a köny­vekhez. A technikai dolgok azonban nem mindig sikerül­tek a legtökéletesebben (most csütörtökön is akadt egy-két kínos techikai pillanat) dehát ezeket többnyire a mindig bámulatosan magabiztos és kedélyes játékvezető (Ungvá­ri Tamás) szellemesen ki kor­rigálta. Az utolsó estén a szov jet irodalom szerepelt téma­ként, s a kvizben való jó szereplés — helyesen — nem kis tudást követelt. A nagy­díjak és a kisdijak is gazdára találtak természetesen. Az iro­dalmi ismeretterjesztés jövőre új formában jelentkezik. Re­méljük: a szórakoztatásak és a tudásnak hasonló igényes­ségével, mint áz irodalmi klub telte ezt KÖRKÉP. A cím alatt ez szerepel: kultúrpolitikai műsor. Ennél lényegesen többről, színesebb­ről van szó. Tárgyilagos, a körülményekhez képest széles skálájú műsor igényét figyel­hettük meg. Színház, népmű­vészet film, kultúrhírek (ha kissé késeiek, gondolunk a finn balett és a TV Könyves­boltja képsoraira) fiatal vi­déki színészek egzisztenciális és szakmai problémái, stb. — a felsorolás önmagáért beszél. A témák a legjobb értelem­ben tükrözik a válogatás tár­sadalmi jellegét Ha a műsor — korlátáinál fogva — nem is vehet számba mindent, ami egy hónap alatt jelentős és problematikus kulturális éle­tünkben, de a fontos problé­mák közűi válogat. S ami egy­általán nem közömbzós. a kis riportok, tegyzetek. képsorok véleményt mondanak, tárgyi­lagos őszinteséggel igyekeznek a probléma belső képét fel­tárni, legyen szó a buzsáki táncosok munkájáról, gondjai­ról, vagy a fiatal színészek párhuzamosan érdekes inter­jújáról, vagy a Madách-bemu- tató érdekes kritikai kommen­tálásáról. Tanácsokat adni nem nehéz általában. S ha megemlítjük, hogy a finn balett vendégszereplésének és a TV Könyvesbolt megnyitójának felidézése ismétlésnek tűnt, s nem illett a műsor publicisz­tikai szerkezetébe, miként az egyébként valóban kiváló Egy férfi, egy nő helyett ugyan­ilyen módon más. alkalom­szerűen bemutatásra váró film is szerepelhetett volna — csu­pán azt jelenti, hogy az igé­nyes kultúrpolitikai műsorhoz a néző is igényesen közelít. EMBERI HANG. A három éve elhunyt vi­lághírű költő (a művészetek nagymestere, írt világirodal­mi értékű verseket, regényt, drámát, rendezett filmet, raj­zolt, díszletet tervezett) Jean Cocteau híres monodrámájá­nak angol filmváltozatát tűz­te műsorra a televízió, az ugyancsak világhírű Ingrid Bergman szereplésével. Az öt- venperces tv-film egy fiatal­ságán túljutott, s fiatal sze­relme által elhagyott nő mo­nológja. Egy óriási szerelem tüze hamvasztja a nőt; az egyik pillanatban lesújtva tartja kezében a telefont, az egyetlent, ami szerel méhei fűzi, a másikban gyakorlatias kis tanácsokat ad Henri-nak, azután ott áll ismét érzelmi védtelenségében. leplezetlen fájdalommal az arcán, hogy a következő pillanatban egész lángoló szerelmét egyetlen anyáskodó mondatba sűrítse. Egy női lélek teljes és ki- színezetlen összeomlása ez, teljes keresztmetszete egy nő szerelmi összeomlásának, ami­lyen kiszolgáltatott fájdalmá­ban csak egy nő lehet. írói és színészi bravúr, mint ahogy Ruttkai Éva szinkronja is bra­vúrnak számit, annak ellené­re, hogy helyenként a maga­sabb érzelmi fekvésekben kis­sé merevebben, üvegszerűeh csengett a hangja. (T) Elefánt a gólyabálon Egy kis képzelőerővél va­lóban gólyákra emlékeztet­nek. Hihetetlenül hosszú és valószínűtlenül vékony lá­baikat a divatos nadrág csak még jobban kiemeli, fejük ott pihen szárnyaik alatt. Ja. most látom csak. az a partnerek feje, de nincs képzavar, azok is gólyák. Le még csak le lehetne ejteni azt a bizonyos gombostűt, de felvenni nem. minden talpalattnyj hely foglalt, a csecsemők már nem is fér­nének el. Nem a legjobb hangulat­ban állok az egyik sarok­ban, már többször megfo­gadtam, hogy az ifjúságot lehetőleg munka közben ke­resem fel, mert amikor szó­rakoznak, túlságosan nagy és fájdalmas a korkülönb­ség. Ez a gólya-história is ostobaság, a bál ugyanolyan, mint a többi, egymáshoz si­mulva keringenek a párok és velem nem törődik senki. Nincs megalázóbb dolog, mint petrezselymet árulni egy ilyen nagy piacon. Nem túlságosan tolakodóan. de mégis úgy kínálni a porté­kát. hogy észrevegyék. — Maga nem táncol? A kislány szemüveges, ki­csit magasra nőtt, de egy­általán nem csúnya, a bőre tejfehér, a haja bronzos, és értelem sugárzik a dioptria mögül. Most nem tudja, hogy felkérésnek vegye-e a kérdést, már pedig nyilván­való. hogy ez éppen nem közömbös a válasz szem­pontjából. Gyors pillantás­sal végigmér, aztán úgy dönt, hogy nem adja ki ma­gát. Tagadóan rázza a fe­jét. — Velem nem jönnek el, mert alacsony vagyok — mondom hirtelen sugallat­nak engedelmeskedve. Elég­gé szerencsétlen ötlet, mert a termetem igazán átlagos, gyorsan leülök mellé, hogy ne tudjon leleplezni. — Buták, ne törődjön ve­lük — vigasztal, a hangja közvetlen, végig simogatja az önérzetemet, már nem is érzem törpének magam. — Buták és felszínesek. De nem tehetnek ám róla, nem ők ilyenek, a hely szel­leme teszi. Itt az érvénye­sül, aki magas és szélesvál- lú és férfiasán elfogadott nyegleséggel tudja kezelni a nőket. Engem is felkért egy ilyen, a harmadik mondata az volt, hogy hagyjuk itt ezt az egész kócerájt, a kö­zelben folyik egy diszkrét házibuli... Maga tudja, hogy mit jelent ez? — Én nem járok diszkrét házibulikra — mondom, a diszkrét szót gúnyosan meg- nyofnom, mert érzem, hogy ez valami erkölcstelenséget takar. — Magának van tartása — néz rám. — Sokszor ne­héz erősnek lenni, de kell ahhoz, hogy az ember szem­be tudjon nézni önmagával. Jöjjön, táncoljunk egy sort! — érinti meg a kezem. Tényleg magasabb, mint én, de ezt egyikünk sem ve­szi tudomásul. Néhány lé­pés után megáll mellettünk egy nyurga, szemüveges fiú, bátortalanul meghajol. Biz­tatóan intek partnernőmnek és ismét egyedül maradok. De már nincs rossz hangu­latom. Végig megyek az Olimpia összes helyiségein, mindegyi­ket kibérelte ma estére a Tanárképző Főiskola. Éjfél­hez közeledik, már világo­san elkülönülnek egymástól a kasztok. Az étteremben vannak a legtöbben, ezek még az ismerkedésnél tarta­nak. „Te. kérd vissza ne­kem azt a molett szőke kis­lányt!” „Neked? De hiszen az nekem is kell. És nem is molett..Az élelmesebbek, vagy akik már előrébb tar­tanak az udvarlásban, fel­fedezték maguknak a bárt. Itt mégis meghittebb, maga a helyiség is kicsi, és alig kétszázan tartózkodnak ben­ne. Egy harmadik réteg többre becsülj a népj zenét mindenféle beat-nél, Misz- ter Alkohol társaságában ül­nek, de a roma csávót ének­lik. Aztán a negyedik cso­port — ha létezik egyálta­lán —. amelyik csak a be­lépőjegyet váltotta meg. de feltűnés nélkül elpárolgott: diszkrét házibulin vesz részt. Talán ez utóbbin kívül minden csoportban megta­lálható az Olimpia néhány „törzsvendége”. Szegények, maguk is érzik, hogy ez nem a részegek bálja, meg sem próbálnak táncolni, éppen elég fáradságot Iélent a jó­ízlés határain belül imbo- lyogni. — Állítólag a gólyák fél­lábon állnak. Kész röhej! Neked mj erről a vélemé­nyed. komám? Újdonsült ismerősöm ve­szedelmes ívben hajol az asztalom fölé. gyorsan leül­tetem, hálásan pislog felém, olykor el is talál a tekin­tetével. — Nem haragszol, ugye nem haragszol, hogy meg­pihenek egy kicsit. Hű, pisz­kosul berúgtam. A Pistával kezdtük el még két órakor, konyak, hubi, és sok-sok sör. Hol van ilyenkor a Pis­ta? Lehet, hogy nem enged­ték be? Csinos fiatal pár áll meg a bárpultnál. A fiú udva­riasan partnernője felé for­dul. azután rendel: — Egy vermutot és vala­mi üdítőitalt kérnék. A vermutot a hölgy felé nyújtja, maga pedig kortyol­ni kezdi a citromízű ször­pöt. Szegény, ennek se sok pénze lehet. — Végre, valami diákos — gondolom. Számomra el­ső ezen az estén. Bár az is lehet, hogy az Opel Rekordja kinn áll a kapu előtt. Kéri Tamás *

Next

/
Thumbnails
Contents