Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-12 / 268. szám

2 napló 1961. NOVEMBER 1*. A Thomson—Smith tárgyalás londoni mérlege j Vietnami jelentés Anglia ssszejálszika Sraitti-rezsimmel ^“ír11 Egy hét a világpolitikában © Hazánk a Biztonsági Tanácsban © A nagy évforduló világvisszhangja © Az HSA fokozódó elszigetelődése London. George Thomson brit nem- zetközösségügyi miniszter és lan Smith Salisbury-bein be­fejeződött bizalmas tárgyalá­sai a jelek szerint nem vezet­tek kiegyezésre Anglia és a rhodesiai lázadók között. A Guardian tudósítója szerint Smith nemcsak hogy enged­ményeket nem tett a Tiger cirkálón Wilsonnal kidolgo­zott tavalyi megállapodáshoz képest, hanem még két újabb követeléssel is előállt. E kö­vetelések mibenlétét az1 angol Készülődés az új esztendőre (Folytatás az 1. oldalról) minden gyárrészleg-, vagy boltvezető felelősségét, rossz munkájának esetleges morá­lis és anyagi következmé­nyeit. Eddig ugyanis — jócs­kán tapasztalhattuk mind­annyian —, ha valamilyen árucikk hiányzott a boltból, ha netán egy hét múlva levált a cipő talpa, a köz­vélemény jobbára nem a bolt vezető hibás rendelési mód­szerét, vagy a cipőgyár rossz munkáját bírálta, hanem ál­talában a cipőtcrmelést. A jövőben azonban mind ha­tározottabb körvonalakkal kirajzolódnak — a közvéle­mény számára érzékelhetően is — a gazdálkodás tényle­ges felelősségi körvonalai; a társadalmi „ítéletet” tehát a vállalat aligha utasíthatja majd egy lépcsőfokkal „fel­jebb”, a minisztérium, az irányító hatóság morális számlájára. Mindez önmagá- banvéve is elegendő ok ar­ra, hogy vállalati körökben kialakuljon az a bizonyos premier hangulat. Nemkevésbé lényeges vál­tozás azonban, hogy — mint említettük — a vállalat ve­zetőitől (és nem központi ren- dcletektől) várják majd a dolgozók a jövedelmek emel­kedését is. Eddig a vállala­toknak lényegében nem volt jövedelemelosztási hatáskö­rük, ezután azonban nem hi­vatkozhatnak külső okokra, ha gazdálkodási gyengesé­geik miatt nem alakul ki­elégítően a vállalati nyere­ség. Valóban, a nyereség szintje — esetleg a veszte­ségesség — olyan egyszerűen leolvasható műszerré válik, amely nemcsak a vállalat „felső” elbírálását könnyíti, de a házon belüli dolgozók számára is bizonyítványt ál­lít ki a gazdálkodás ered­ményességéről, következés­képp: jövedelmi szintjük tényleges meghatározó okai­ról. lkJT indehliez járul az is, hogy a reform start­pontjától számítva lényegé­ben új helyzet kezdődik a vállalatok eddig kialakult érdekrendjében. A „címké­ket”, amelyek egy-cgy válla­latra eddigi tevékenységük alapján jobbára „félhivatalo­san” kerültek, most általá­ban újra írják. Talán nem árt összegezés­ként megjegyezni, hogy a vállalati vizsgafeszültség nem egyszerűen érzelmi tényező, hanem hatása a felkészülés konkrét eredményeiben is tükröződik. Tömegével em­líthetnénk a kitűnő vállalati kezdeményezéseket — önte­vékenyen, mindenféle sza­bálytól, előírástól függetle­nül formálódnak ezekben a hetekben a gazdálkadás új módszerei, szervezeti keretei. Közvetlen kapcsolatok épül­nek ki az ipar és a keres­kedelem között, iparvállalati piackutató munka folyik, rendre-sorra készülnek a vál­lalati felmérések: mit és ho­gyan gyártsanak majd jövő­re, s ennek megfelelően ve­szik fel már az 1968-ra szóló megrendeléseket is. © Alkudozás Rhodesiában sajtó nem részletezi, de úgy vélik, hogy mindkettő elfo­gadhatatlan a brit kormány számára. Az egyik valószínű­leg abban áll, hogy Anglia ejtse el a három-négy hóna­pos alkotmányjogi „interreg- numra” vonatkozó igényét és Smith-t haladéktalanul nyil­vánítsa törvényes miniszter- elnökké. A Financial Times szerint az angol kormány hivatalosan továbbra is kitart a Nibmar- deklaráció mellett. (,,Rhodesia nem válhat függetlenné a többségi afrikai uralom meg­teremtése előtt.” Szerk.) De ez az álláspont nem jelenti azt, mintha végleg abbahagynák Smith-ékkel a tárgyalásokat. A jelenlegi felemás helyzet még igen sokáig fennmarad­hat. mert a Smith-rezsim létét egyáltalán nem veszélyeztetik a gazdasági szankciók. A Times vezércikke megál­lapítja: egyelőre még nem látni a dolog végét. Az afri­kaiak most azt kérdezik, mi­ért nem tesz az angol kor­mány többet a szankciók ha­tékonyságának fokozásáért, s igazolva látják korábbi vád­jaikat, hogy Anglia lényegé­ben összejátszik a rhodesiai fehértelepesekkel. Angol jobboldali körök erős nyomást gyakorolnak a kor­mányra, hogy tegyen sürgő­sen újabb engedményeket Smithnek és gyorsítsa meg a New York: Az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa pénteken, ma­gyar idő szerint 22.13 órakor, másodízben is összeült, hogy megvitassa a Kinshasai Kon­gó Portugália ellen emelt pa­naszát. Az ülés első felszólalója­ként De Miranda portugál delegátus — kevéssé meg­győző érvekkel —, kétségbe vonta a Kongó által előter­jesztett írásbeli és fénykép­dokumentumokat. Terence Nsanza, burundi képviselője, azt emelte ki, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság ellen végrehaj­tott legutóbbi agresszió ösz- szeeskiivés része, amelyet né­hány imperialista ország jó előre kitervelt abból a célból, hogy visszaállítsa Afrikában a kolonializmus rendszerét. Burundi delegátusa felhívta a küldöttek figyelmét, hogy bi­zonyos országok — így pél­dául Belgium és az Egyesült Államok —, milyen hangzatos szavakkal Ítélik el az agresz- sziót, viszont teljesen pasz- szívaknak bizonyultak, ami­kor ezt az agressziót — tud- tukkal — előkészítették. Joseph Bem Mwemba, Lam- bia képviselője, egyebek kö­zött rámutatott: a Kongó­ellenes agressziót Afrika né­pei az egész kontinens kihí­vásának, a béke fenyegetésé­nek tekinti. Tefwik Bouottou- ra, algériai küldött azt han­goztatta, hogy a Kongó-elle­nes agresszió a nemzetközi imperializmus akciója volt. Az imperializmus mindaddig fenyegetni fogja Afrikát a gyarmatosító rendszer vissza­állításával, amíg Afrika terü­letén ott éktelenkednek a ko­lonializmus utolsó bástyái: a portugál területek, a fajül­döző Dél-Afrika, és az Ang­lia által oly gondosan őrzött másik fajüldöző rezsim: Rhodesia. Milko Tarabanov, Bulgária delegátusa leszögezte: kormá­nya csatlakozik Kongónak ahhoz a kéréséhez, hogy a Biztonsági Tanács ítélje el a portugál kormány tevékeny­ségét és tiltsa el minden or­kiegyezés — más szóval a ki­árusítás — folyamatát. Lon­donban úgy tudják, hogy az alsóház jövőheti vitájában a konzervatív ellenzék követel­ni fogja Smithék újabb kö­veteléseinek maradéktalan ki­elégítését. Baloldali körökben ugyanakkor fokozódik a nyo­más egy következetes elvi po­litika irányában. * Szombaton öt munkáspárti képviselő is részt vett abban a tüntetésben, amelyet a Smith-rezsim ellenfelei ren­deztek a Rhodesia House (Rhodesia londoni képviselete. Szerk.) előtt a következő jel­szavakkal: a néppel tárgyal­junk, ne Smith-szeÍ! Távolít­sák el Rhodesiából a délafri­kai rendőrséget! Többségi uralmat Rhodesiában! Délután Lord Brockway. a gyarmatok felszabadulásáért küzdő brit mozgalom elnöke átnyújtotta a miniszterelnöki hivatalban azt a nyilatkoza­tot, amely csaknem száz is­mert közéleti személyiség (köztük 30 képviselő és fő­rend) aláírásával követeli, hogy a brit kormány ne mondjon le a többségi uralom követeléséről, ne árulja el a rhodesiai afrikaiak érdekeit, védje meg a fehértelepesek áltál fenyegetett Zambiát, és ha kell, fegyverrel is bizto­sítsa a többségi uralom meg- : teremtését Rhodesiában. szig területén a zsoldos-tobor­zást. Minden ENSZ-szerv — közöttük a Biztonsági Tanács — feladata, hogy véget ves­sen a nemzetközi monopóliu­mok működésének, amelyek továbbra is kizsákmányolják az afrikai földrész népeit. Az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének erőteljes intézkedések­kel kell felszámolnia az Ang­lia és Portugália által fenn­tartott utolsó gyarmati állá­sokat, az afrikai népek csak ezután léphetnek magabizto­san a gazdasági fejlődés és a nemzeti haladás útjára. A Biztonsági Tanács ülésén felszólalt még Kanada, Japán, Dánia képviselője és a csang- kajsekista küldött. Valameny- nyien „aggodalmukat” han­goztatták a kongói fejlemé­nyek miatt. A BT a kongói panasz vi­táját — az észjakai órákban született döntés szerint — kedden folytatja. Valószínűleg ekkorra kerül a testület elé a tanács afrikai és ázsiai tagállamai által tá­mogatott Indítvány, amely el­ítélné Portugáliát a zsoldos­betörés miatt. A nyugati hír­ügynökségek értesülése sze­rint az indítványnak határo­zott elfogadási esélye van. A keddig tartó „lélegzetvételnyi szünet” most a szöveg némi módosításához kell. Az indít­vány egyik szakasza ugyanis felhívná a Portugáliával „kü­lönleges viszonyt” fenntartó ENSZ-tagállamokat (értsd: NATO-országok), hogy vegyék rá a lisszaboni kormányt: ne nyújtson menedéket a zsoldo­soknak. Ezt a paragrafust a NATO-országok ellenzik. A Biztonsági Tanács ülésé­vel egyidőben az ENSZ Gyám­sági Bizottsága túlnyomó több seggel: nyolcvan szavazattal 8 ellenében és 15 tartózko­dás mellett, megszavazta az j afrikai és ázsiai tagállamok i által támogatott Portugália- i ellenes határozati javaslatot. I A közgyűlés elé kerülő do­kumentum elítéli Portugáliát, mert nem ad függetlenséget afrikai területeinek, s felszó­Saigon. Tíz napja tart a Dél-Viet­nami Nemzeti Felszabad! tá- sj Front fegyveres alakula­tainak offenzívája a kam­bodzsai határ közelében le­vő Dák To térségében. Mi­ként a Reuter jelenti, a he­ves harcokban eddig 247 amerikai katona vált harc- képtelenné. Az összecsapások hevessé­gére jellemző, hogy az ame­rikaiak a partizán csapa­tok ellen B—52-es óriás bombázókat is bevetettek. Amnesztia az EAK-ban Kairó: A kairói lapok szerint köz­kegyelmi intézkedések foly­nak az EAK-ban. A helyzet megszilárdulása lehetővé tet­te, hogy szabadon bocsássák azt az ezer személyt, akit a muzulmán testvériség ne­vű szervezet vezetőinek pe­re alkalmával internáltak. Négyszáz volt „muzulmán testvért” már szabadlábra helyeztek és a többieket is sorra szabadon bocsátják. htja a világ minden orszá­gát: ne nyújtson többé kato­nai és gazdasági segélyt a gyarmattartó országoknak. A dokumentum „elidegenít- hetetlennek” nevezi Angola, Mocanbique és „ Portugál'’- Gulenea jogát a függetlenség­re. és törvényesnek minősíti az ottani függetlenségi moz­galmakat. A határozat külön tollhegy­re tűzi Portugália NATO- szövetségeseit, majd felszó­lítja a Biztonsági Tanácsot: emelje kötelező erőre a Por- tugália-ellenes bojkotra felszó­lító korábbi közgyűlési hatá­rozatokat. A javaslatot 54 afrikai- ázsiai ország, valamint Ju­goszlávia nyújtotta be. A Bild Am Sontag című nyugatnémet hetilap cikket közöl Jakov Sztálinnak, Sztá­lin legidősebb fiának halálá­ról. Megírja, hogy Jakov Sztá­lin német hadifogságba került, s 1944-ben kegyetlenül meg­gyilkolták, mert egy hadi­anyaggyárban nem volt haj­landó az orosz munkások előtt szovjetellenes beszédet mon­dani. Walter Uslep volt náci sza- kaszvezető volt a savhsenhau seni táborban, s ott többször találkozott Jakov Sztálinnál. ! ö nyilatkozott a hetilap mun- j katársának Sztálin fia haldiá­nak körülményeiről. Szerinte a Gestapo 1944-ben Berlinbe szállította Jakov Sztálint, hogy j orosz kényszermunkások előtt j ítélje el apját és dicsőítse1 Hitlert. Ehelyett Jakov a kö­vetkezőket mondta a munká­soknak: A hét nemzetközi krónikájá­nak jelentős magyar vo­natkozású eseménye: az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének közgyűlésében le­zajlott a szavazás, a Bizton­sági Tanács nem állandó tag­jainak kijelölésére és bevá­lasztották a Magyar Népköz- társaságot az ENSZ e legfon­tosabb szervébe. 1968. január 1-től kezdve hazánk képvise­lője két éven át helyet foglal az operatív jogkörű ENSZ- szervben és minden alkalom­mal kifejtheti a magyar kor­mány álláspontját a világ leg­időszerűbb és legégetőbb kér­déseiben, a Biztonsági Tanács szavazásaikor pedig érvényre is juttathatja a magyar állás- foglalást. A Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélyének nö­vekedését joggal lemérhetjük az ENSZ-ben való szerepünk állandó nagyobbodásán: 1965- ben az 1. számú Politikai Bi­zottság elnöke lett hazánk képviselője, tavaly az ENSZ- közgyűlés egyik alelnöki tiszt­sége jutott Magyarországnak. Mindez azok után, hogy tíz esztendeje még mondvacsinált „magyar kérdés” ürügyén az imperialista hatalmak képvi­selői dühödten támadták a világszervezetben a Magyar Népköztársaságot... Hazánk belső megerősödése, a szocializmus építésének szá­mos sikere adja nemzetközi súlyunk gyarapodásának egyik magyarázatát, a másik döntő ok. a szocialista közösséghez tartozásunk. A magyar nép és vezetői együtt ünnepeltek Moszkvában a testvéri szovjet néppel, Október 50. évforduló­ján. A világ képét megváltoz­tató forradalomra emlékezett a héten — túlzás nélkül mond­hatjuk — az egész földkerek­ség. A tőkés világban az el­lenséges felhangok sem tud­ták elnyomni a kényszerű el­ismerés mondatait: 1917-ben Moszkvában valami nagy, tör­ténelemformáló erő indult el útjára. A szocialista világ- rendszer, a harmadik világ népei és a kapitalista álla­mokban a haladás hívei őszin­tén, büszkén és bizakodóan ünnepeltek. A moszkvai ünnepségeken elhangzott politikai megnyi­latkozásokban központi helyet foglal el Vietnam megsegíté­sének ügye. Az ünnepnapokon sem lehetett megfeledkezni napjaink elsőszámú nemzet­közi problémájáról. Az ame­rikai hadvezetés — a Fehér Házból és a Pentagonból ér­kező utasítások szerint — mindegyre fokozza erőfeszíté­seit, amelyek északon a légi­támadások kegyetlenebbé vá­lásában mutatkoznak meg. Az — Azt kellene mondanom nektek, hogy vége Sztálinnak és vége a Szovjetuniónak, hogy Hitler nagy hadvezér és; nagy államférfi. Ehelyett azt j mondom, hogy Sztálin nagy \ államférfi, Hitler pedig bukás ' előtt áll. Ezután durván bántalmaz­ták, majd Kurt Echarius tá­borőr elvezette. XJlsep nem sokkal később lövést hallott, majd parancsot kapott, hogy j takarítsa ki Jakov Sztálin! celláját. Egy müncheni ügyész a cikk elolvasása után kijelentette, j hogy kivizsgálja, milyen kö­rülmények között halt meg Sztálin legidősebb fia. Meg­győződése szerint ez nem lesz túlságosan nehéz, mert Echa­rius éppen vizsgálati fogság­ban van. Három hónappal ez­előtt tartóztatták le azzal aj váddal, hogy Sachsenhausen- ben minden ok nélkül meg­ölt szovjet hadifoglyokat. amerikai légikalózoknak mind több repülőgéppel kell fizet­niük: washingtoni forrásokból tudtuk meg, hogy ma már ma gasabb a gépek felszállásához viszonyított lelövés; arány­szám, mint volt a második vi­lágháborúban. A Vietnami De­mokratikus Köztársaság légi­terében már levegő-levegő ra­kéták, azaz a támadó bombá­zókra vadászgépekről kilőtt rakéták is tizedelik az agresz- szorok légi kötelékeit. Az Egyesült Államok a viet­nami agresszió támogatására még a NATO-országok leg­többjében sem tud híveket to­borozni. Az elszigetelődés az úgynevezett harmadik világ­ban talán még veszélyesebb Washington számára: ennek ellensúlyozására járt Hum­phrey alelnök Malaysiában és Indonéziában, miután Dél- Vietnamban helyszíni szemlét tartott. A jelek szerint az amerikai kormány kitart illú­ziója mellett, hogy „színesbő­rű” fegyvertársakat verbuvál­hat vietnami háborújához. Az arab világon és Afrika két pontján volt még ezen a héten a világ szeme. A jemeni őrségváltás és a dél-arábiai felszabadítási szervezetek vi­szálya csak újabb bizonyíték­kal szolgált arra, hogy az im­perialista hatalmak „oszd meg és uralkodj” módszerei még mindig hatásosak lehetnek. Különösen Adenre vonatkozik ez, ahol a brit kormány ígére­te szerint küszöbön áll az an­gol csapatok kivonása és a terület függetlenségének elis­merése. A még az angol gyar­matosítók által szervezett dél- arábiai hadsereg a Nemzeti Felszabadítási Front elneve­zésű mozgalmat támogatja, ezt pedig a megszállt Dél-Je- men Felszabadítási Frontja az­zal vádolta, hogy az új-gyar­matosítás kezére játszik. A két rivális arab mozgalom küzdel­mének hevessé válása nyilván összefügg a jemeni események kel is. Szalal marsallt, az úgy­nevezett „mérsékelt köztársa­ságiak" megfosztották minden politikai és katonai hatalmá­tól. Az új vezetők, a hírek szerint tárgyalásokba kezdtek a királypárti törzsek képvise­lőivel, — ma még nem tudni bizonyossággal, hogy a kap­csolatfelvétel csak belső komp romisszum elérését célozza-e vágj’ pedig további fordulat előhírnöke? A Biztonsági Tanács ered­ménytelenül birkózott a a héten a közel-keleti problémával, amely e pil­lanatban a két gyökeresen el­lentétes állásfoglalás között holtponton vesztegel: az afro­ázsiai csoport határozati ja­vaslata az izraeli csapatok visszavonását sürgeti, ebbe Izrael és a mögötte álló Egye­sült Államok nem hajlandó belemenni. A Biztonsági Tanácsnak af­rikai üggyel is kellett foglal - | koznia: Kongó panaszával Portugália ellen. A kinshasai | kormány azzal vádolja a por- j tugál gyarmatosítókat, hogy I Angolából segítséget juttat el emberben és hadianyagban azoknak a fehér zsoldosoknak, akik még Csőmbe egykori „birodalmában”, Katangában garázdálkodnak. A zsoldosok sorsáról ellentmondóó hírek | érkeznek, nehéz tisztán látni ebben a sötét ügyben. Még egy afrikai esemény: a két éve Nagy-Britanniától elszakadt Rhodesia fővárosá­ban újból megindultak az al­kudozások a Wilson-kormány képviselője, Thomson nemzet- közösségi miniszter és lan Smith fajüldöző kormányának tagjai között. Úgy tűnik, hogy a munkáspárti kormány gaz­dasági okokból még presztí­zsének feláldozása árán is kész megbékélni a neki fittyet hányó rhodesiai rendszerrel. A kongói panasz as Biztonsági Tanácsa ülésén A Portugáliát elítélő indítványnak határozott elfogadási esélye van Sztálin legidősebb fiának ni eggyil ko lúisá ró l Jakov a Gestapo előtt sem tagadta meg apját

Next

/
Thumbnails
Contents