Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-26 / 280. szám

1967. NOVEMBER 2«. napló 5 A posta felkészült a csúcsforgalomra A Postavezérigazgatóságon a napokban országos értekez­leten beszélték meg az év végi csúcsforgalommal kap­csolatos feladatokat, a cso­mag- és levélözön zavartalan továbbításának feltételeit. A jó felkészülést sürgeti, hogy a csúcsforgalom félig-meddig meg is kezdődött Egyre job­ban növekszik a külföldi for­galom is. Egyetlen napon 83 ezesr levél jött külföldről, s több, mint negyedmilliót ad­tak fel a külföldi ismerősök­nek, rokonaiknak, a belföldi levélforgalom a szokásos na­pi 500 000—600 000 helyett már meghaladja a nyolcszáz­ezret A budapesti postaszervek és a vidéki postaigazgatósá­gok a MÁV-val és az autó­közlekedéssel együttműködve minden előkészületet megtet­tek a karácsonyi forgalom zavartalan lebonyolítására. Kidolgozták a csomagszállí­tás legrövidebb útjait, s a vidéki postaigazgatóságok megszervezték az előrejelző szolgálatot, amely a gócpon­tokat, a fővárost naponta ér­tesíti az úton levő, várható osomagmennyiségrőL Az ün­nepek előtti hetekre az au­tóközlekedéstől 160 kocsit kértek kisegítésként, s a ka­rácsonyi csúcsforgalomban kézbesítésre, csomagszállítás- ra használják fel. A rövide­sen kezdődő non-stop szolgá­lathoz a nagyforgalmú hiva­talokban folyamatosan meg­erősítik a létszámot, többsáz alkalmi rakodómunkást vesz­nek fel, behívják a nyugdí­jasokat, s igénybeveszik a postatechnikumok tanulói­nak, s az adminisztratív dol­gozóknak a munkáját is. A kézbesítő szolgálat te­hermentesítésére a nyugdí­jak kifizetését egy héttel ko­rábban, már december 14-én megkezdik, s 20-ra, 21-re be ts fejezik. A posta dolgozói kérik a Közönséget, hogy a nem rom­ló tartalmú csomagokat de­cember Írtől adják postára, s a romló élelmiszereket is legkésőbb 20—22-én küldjék él. Ne várjanak az utolsó , pillanatig, a karácsonyi üd­vözletekkel sem, s ne vegyék zaklatásnak, ha a hfrlapkéz- besítők a szokásosnál néhány nappal előbb jelentkeznek az előfizetési díjakért Időfárásjelen tés Várható Időjárás vasárnap estig; időnként felhősödé*, csapadék nélkül. Éjjel gyen­ge légáramlás, napközben mérsékelt, időnként élénk délkeleti, déli szél. Éjszaka erős fagy. Hideg marad az Idő. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz S, mínusz 10. legmagasabb nappali hőmérséklet 0—plusz S fok között. Romait egyes ruházati cikkek minősége Sok a reklamáció Két és fél ezer pár cipőt cseréltek ki az idén Az iparnak fel kell figyelni a vevők észrevételeire! Karcsú fiatalasszonyra lett figyelmes a minap egy pécsi cipőbolt vásárlóközönsége. A hölgy harisnyában állt az üz­letvezető előtt, amíg az a ci­pőjét vizsgálta. A tűsarkú to­pánka egyik sarka már nem volt tű. mert eltörött, a talpa pedig egy botlás következté­ben úgy lógott rajta, mint a kutyanyelv. A boltvezető elné­zést kért, elővett egy vaskos füzetet, felírta a károsult ve­vő adatait, panaszát és meg­kérdezte; a cipő árát óhajtja-e visszakapni vagy újabb lábbe­lit vásárol az összegért. Né­hány perc múlva új cipőben hagyta el a boltot a vásárló. Ilyen esetek mindennaposak a kiskereskedelemben. A bolt­vezetők idejének jelentős ré­szét a reklamációk elintézése köti le. Általános panasz, hogy az utóbbi hónapokban rom­lott egyes ruházati cikkek mi­nősége. Veszítettek tartóssá­gukból a habselyem fehérne­műk, kidolgozásuk sem a régi. A habselyem fehérneműk leg­gyakoribb hibája a szemfutás, a gumiszakadás és újabban a tűvágás. Sok panasz hangzik el a melltartóknál alkalma­zott csatokra is. A műanyag­csatok eltörnek, a fémből ké­szültek pedig rozsdásodnak. A géppel felvarrt gombok több­sége 1—2 nap használat után leszakad. Legtöbb panasz azonban a cipőkkel kapcsola­tos. A Minőségi Cipőgyár ké­szítményeinél gyakori a sarok törés. A Tisza Cipőgyárban a műbőr felsőrészű cipők ra­gasztását néha elnagyolják és a Duna Cipőgyárban is bajok vannak a ragasztással. 1966 első három negyedében 1846 pár cipőt vittek vissza jogos minőségi kifogással a bara­nyai vásárlót 1967 hasonló időszakában 2370 párat. De miért jut el a viselésre alkalmatlan lábbeli a fogyasz­tókig? Miért a vásárlónak kell kiderítenie, hogy a habselyem alsónemű rossz? Igaz, az ipar vállalja a vevők minőségi rek­lamációjával kapcsolatos rizi­kó nagy részét, (a kártérítés 80 százalékát fedezik, 20 szá­zalékot a nagykereskedelmi vállalat téríti). A kiskereske­delmi hálózatban tisztességes a minőségi panaszok orvoslá­sa, hiszen ezrével készítik a kártérítési jegyzőkönyveket. Végsősoron azonban minden minőségi reklamáció árualap­kiesést jelent; a 2370 vásárló 2370 pár jó cipőt kér a visz- szaadott helyett! Ez télen — amikor az általánosnál na­gyobb a kereslet — gondot okoz. Továbbmenve a fogyasz­tót kártérítik ugyan, végered­ményben azonban a nyers­anyag-. kapacitás- és idővesz­teség mfatt népgazdasági kár keletkezik, amit feltétlenül meg kellene előzni. Mi lenne a megoldás? Min­denekelőtt szigorúbb minőségi \ ellenőrzést kér az Ipartól a' kiskereskedelem. A gyári MEO akadályozza meg, hogy kifo­gásolható termékeket szállít­sanak el. S ami átcsúszott a gyári MEO szűrőjén, azt ve­gye észre a nagykereskedelem. 1968-tól az iparvállalatok fel­osztható alapját terhelik a vásárlói reklamációk. Ez ér­dekeltebbé teszi az ipart ki­fogás talanabb termékek elő­állításában. Emellett azonban meg kellene erősíteni a nagy­kereskedelmi vállalatok minő­ségi ellenőrzését is; az állami vállalatok áruinak átvételénél Is a ktsz-ekkel szemben alkal­mazott minőségi feltételek al­kalmazása volna célszerű. Ida még gyakran okoz bo­nyodalmat. hogy a nagykeres­kedelmi vállalatok szakembe­rei a cipőgyárak által bemu­tatott mintákat csak szemre­vételezik és próba nélkül ren­delnek. Így került az ország kiskereskedelmi hálózatába mintegy 80 ezer pár olyan műbőrcsizma, amelyről a vá­sárlóknak kellett kideríteniük, hogy gumiruganybetét bedol­gozása és a bélés felvágása nélkül szárának szűk volta miatt viselésre alkalmatlan. A kiskereskedelemben dol­gozók is sokat tehetnek an­nak érdekében, hogy eléged dettek legyenek a vásárlók. Bár sok panaszt orvosolnak, sok reklamációt intéznek el nagyon gyorsan, a vásárlók egy része mégis eredményte­lenül talpal sérelmével, mert egyes üzletekben — nagyon udvairasan ugyan — a minő­Hégi arany, ezüst, briliáns, drágakő tárgyalt megvásároljuk, fővárosi szakértő köz­reműködésével, készpénzfizetés ellenében PÉCS. BEM V. 8. SZÁM ALATTI ÖRA-ÉKSZEB BOLTBAN norember 27* tői dec. 1-ig ségi reklamációk intézéséről szóló rendelettel ellentétben blokkot kérnek. Igaz. van né­hány közismert alakja a pécsi cipőboltoknak, akadnak notó­rius csereberélők. akik meg­próbálnak visszaélni a rerJ~ letadta lehetőséggel, de a vá­sárlók többségére nem jel­lemző ez. Van még valami, amivel sokat segíthet a vásárlóknak a kiskereskedelem; továbbít­sa rendszeresen az iparnak a vevők észrevételeit, és tartsa számon, hogyan reagálnak ezekre az újabb termékek elő­állításánál. A Divatáru Nagy­kereskedelmi Vállalattól pél­dául nem kellene átvenni töb­bé a rozsdásodó csattal ké­szülő melltartókat, mivel épp elég fogyasztói jelzést küldött ezzel kapcsolatban jónéhány pécsi bolt. Harsányt Márta Villanyújság Berlinnek A Budapesti Villamos Automatika Intézet ez év végéig két újsággal lepi meg a Némei Demokratikus Köztársaság fővárosának lakóit A Friedrich Strasse-i felüli áró homlokzataira kerülő magyar berendezések tájékoztatják majd a legfrissebb eseményekről a berlini járókelőket. Képünkön: az intézet kísérleti üzemében Jolán műszerész a tranzisztoros izzólámpa-kigyújtó áramkört sxecolfe Első termését hozta a Carica papaya Csepp trópus az üvegéqbolt alatt Első körültekintésre mintha semmit sem változott volna. A pálmák, az óriás filodend- ronok, a páfrányok, a bizarr- formájú kaktuszok már ke­vésbé vonják magukra a fi­gyelmet. mint öt évvel ez­előtt. amikor először jártam itt a Tanárképző Főiskola bo­tanikus kertjében. De még a főkertészük. Ke­resztény József is ugyanazt mutatja magáról, amit annak idején: semmit nem őszült, semmit nem öregedett, pedig jócskán túllépte már azóta a hatvanast, és még mindig nem gondol a visszavonulásra. — Nem én. amíg maradha­tok, amíg szükség lesz rám, — mondja, és körülnéz az örökzöld bujaságban, mintha | attól várná a biztatást. — Ha talán satupadot vagy asztalosműhelyt kellene itt hagynom, az egészen más volna, de nézze csak? Itt minden él. lélegzik, .növek-, szik és mind énáltalam’. Szűk- I ségük van rám, nekem is rá­juk. Nekem különösen, hiszen harminchét éve egyvégtében ezt csinálom... ' De. amikor részletesebben is beszél róla, kiderül, hogy még régebbtől, ötven évvel ezelőtt kezdte el a kertészke­dést a bakócaj Majláth gró- féknál és a harminchét év, amit emlegetett az mind Itt, ezen a helyen múlott el fe­lette. — A lámpa távolodott ás én azt hittem, hogy az em­ber menekül. Hetven mé­ternyire lehettünk egymás­tól. Követtem és közben folyton köhécseltem. Magam is sokat vadásztam és ami­kor vége szokott lenni a vadászatnak, akkor így tet­tünk. Lámpát gyújtottunk, köhécseltünk. „Útközben mozgó alakra lettek figyelmesek, amit rókának véltek. Szalai Jó­zsef vadászpuskájával rá­lőtt a mozgó alakra, „amely” felkiáltott, s mint hamar kiderült, Balázs József er­dész .. \ — Harminc-negyven mé­terre lehettem, amikor a lövés eldördült. Olyasfélét éreztem, mint amikor a Balatonon gyermekeimmel játszottam és kaviccsal meg­szórtak. Nem tudtam, mi van. Beléptem az út mel­letti akácosba, én is levet­tem a puskám és céloztam. Azok ott pusmogtak. Aztán megismertem Kőszegi hang­ját __ Mit csinálsz?! Kő­s zegi te vggy? Újra elkiál­tottam magam; Gyertek * mindenségit, mit csináltatok! Megismertek és veszekedtek. Szalai ezt ismételgette: Pista, miért mondtad, hogy lőjek? „Az ijedtségen kívül na­gyobb baja nem esett, ki­véve azt a néhány sörét­szemet, amely eltalálta.. — Nem ijedtem meg, mert ha megijedek, elsütöm a puskámat Mind a két csö­ve töltve volt Tizennégy sörétet kaptam a testembe, deréktól nyakig. A többit felfogta a posztó. Ha nincs rajtam gallér, ez a négyrét összehajtott erdészposztóból készült köpeny, ott is ma­radok. A nyakam vérzett a legjobban. Ök hoztak be Vasasra az orvoshoz. Sérülése jelentéktelen — öt sörétet magam szed­tem ki. Még öt van bennemi Ki tudnák szedni, de jól össze-vissza faragnának. Még ma is zsibbad az uj­jam vége, átment rajta a sörét. Reggelre nehezen mozgatható a jobb könyö­köm, érzem a borotválko­zásnál A sőrétek az Izmom­ba jó mélyen beágyazódtak, nem tudom, milyen bonyo­dalmakat okoznak még. Kasza Ferenc igazgató; — A sérülés tehát egyál­talán nem jelentéktelen, az ijedtségen túl máris komoly bajok vannak kés lehetnek. „Van egy olyan elemi sza­bály: lőni csak akkor sza­bad, ha a lőirányon és a lótávolon belül ember nem tartózkodik .és meggyőződ­tek arról, hogy vad...” — Miért lőttek? — Miért lőttek rám? Én is feltettem magamnak a kérdést A vadászok azt mondták, hogy a kutya fluo­reszkáló szemét látták, azt hitték, róka. A vizsla a lábamnál volt rövid pórá­zon. A kutya mindig az ember lábánál járkál. Csak azon csodálkozom, hogy a lövések mégis hastól felfelé értek, mintha nagyvadra cé- j loztak volna. — Sok a róka? — Itt a Mecseken nincs sok. A hajtásokban szoktak inkább elesni A róka hasz­nos állat, az erdő szanitéce. Mindent eltakarít, beteg ál- j latot, úgyhogy nem kell el­temetni, nem terjeszti a járványt... De ai évnek j 365 napja van, nem szűk- 1 séges pont este lőni rókát „Egyes vadászok azonban mindenre lőnek, csak hús legyen. A felelőtlen lövöl­dözőktől végleg el kell ven­ni a fegyvert...” | — Ma is borzasztó érzés, ha arra gondolok, hogy meg győződés nélkül odalőttek. December 11-én lesz a tár­gyalás. Nem akarom, hogy l Szálait megbüntessék. Az­zal már megbüntetik eléggé, ha nem vehet többé kezébe puskát. Kőszegit meg pár évvel ezelőtt egy vadászaton golyós puskával lőtték meg véletlenül. Viseli a nyomait most is. Balázs József kerületve­zető erdész már újra elfog­lalta egyáltalán nem köny- nyű posztját. Kedélye azon­ban nem a régi, láthatóan most is a halállal való ta­lálkozás emlékét hordja... Miklósvári Zoltán I — Persze annak idején nem így nézett ki a kert. ahogy most látja, hanem sokkal sze­gényebben — mondotta. — A jezsuiták inkább az arborétu­mot szorgalmazták. Sajnos, a ritkaértékű fák. cserjék közé közönséges gyümölcs is ve­gyült, dió. szilva, cseresznye. Tudományos kertészkedés 1950 óta folyik itt, amióta növény-, tani tanszéke van a főiskolá­nak. Sorraj ártuk az üvegházakat. Először a szenzációkkal ruk­kolt ki Józsi bácsi. — Még hogy jtt nem válto­zott semmi? — szólt rám neheztelően, amikor megállí­tott az egyik hatalmas pálma előtt. — Na. nézzen csak fel a hónaljára, oda ni, — muta­tott fel a fürtösen ékeskedő, de még zsenge termésre. — Hát ezt is megérhettem. Az első banánszüretet, mert ilyen még nem volt nálunk. — Meg ilyen sem — veze­tett pár lépéssel odébb egy kisebb, alig karvastagságú dél­szaki faféléhez, amelyen téli­körte nagyságú és formájú gyümölcsök kapaszkodtak a törzsbe. —-,Ezt a dél-amerikai fafélét mi magyarosan dinnyefának nevezzük. A termése ízre. za­matra hasonlít a sütőtökéhez — magyarázta, mint aki íz­lelte is már a különös gyü­mölcsöt, pedig csak a jellem­zőit ismeri — Emez már nem is újdon­ság, — állított meg egy testes filodendronnál. amelyen ku­koricacsőhöz hasonló gyümöl­csök kínáltatták magukat. — Már öt éve terem, az íze ve­tekszik az ananászéval. Aztán az újabb szerzemé­nyű növényeket mutatja sor­ra. és szaporán mondja a tu­dományos nevüket is, de ami­kor látja, hogy el-elmaradok a név jegyzeteléssel, magyarra fordítja, amit lehet. — Jó, akkor hát csak írja egyszerűen flamingó virág­nak, de le is diktálhatom, ha kívánja: Antorium Andreá­num a tudományos neve. Nincsenek kedvenc növé­nyei. egyformán szereti, dé­delgeti valamennyit. — Ezek itt epifiták. nagyon derék növények, nem élőskö­dők. Csak a holt fákon tele­pednek meg. és a korhadak­ból élnek. De mutat élősködőket is, amelyeket viszont a „rafinált- ságukért” dicsérget. Legszíve­sebben mégis a növénykert jó híréről beszél. Arról, hogy 247 hazai és külföldi botani­kus kerttel van kapcsolatuk Várszegi László révén, aki adjunktusa a főiskola növény­tani tanszékének. Első termését hozta a dél-amerikai Carica papaya. — Nyomdában készült mag- listát állít össze, amely a nö­vények tudományos nevét tar­talmazza és ezt évente egy-! szer szétküldj az öt világrész botanikusainak. Ez viszont is megtörténik, és így biztosít­juk kölcsönösen a szükség« magok cseréjét. Szóval, gyö­nyörű munka ez. ami éppen olyan gonddal jár, mint , gyereknevelés, és talán ez a legszebb benne ... És. amit ebből a példából Józsi bácsi szerényen elhall­gatott. azt Várszegj László adjunktus egészítette ki a kö­vetkezőkkel. — Ha furcsán hangzik is, de én úgy mondanám, hogy ez a növénykert jelentős mér­tékben Józsi bácsi nagy-nagy tapasztalatára, és ami még enné] is több a, szívére épült. Az ő beosztásában nem léte­zik olyan, hogy megkezdődött vagy befejeződött a napi mun­kaidő Még éjszakánként is be-belátogat az '“■„„„sáTakba, hogy megnézze megfelelő-e a hőmérséklet e'egendő-e a pá­ratartalom a kényes növé­nyekre. Hát igen Valóban olyan gond ez. mint a gyermekne­velés De öröme Is. evönvörű- séee is annak ak* egyenként szóloneatni becézni tudja ezernyi nevű ezernyi termé­szetű „gyermekeit”. Pálinkás György — A MAv Pécsi Igazgató­sága értesíti az utazóközönsé­get. hogy december 1-től Sik­lós—Beremend között a Be- remendről 19.50 órakor indu­ló 0721b és ellenirányban a Siklósról 21.08 órakor induló 6728. sz. szemé'yvonatök köz­lekedését ■— kihasználatlanság miatt — beszünteti. ! h

Next

/
Thumbnails
Contents