Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-03 / 260. szám
1967. NOVEMBER 3. napló 3 Űj Iont ősben MAGYARORSZÁG a Ezen a héten jelenik meg először új köntösében, jóval gazdagabb tartalmával a népszerű külpolitikai hetilapunk: a Magyarország. Úgynevezett ofszete-eljárással készül ezután: ez a nyomda- technikai újitás sokkal szebbé teszi a lap külsejét és lehetővé tette terjedelmének növelését. 24 helyett 32 oldalon elemzi a világ eseményeit, — mostani számában olvashatunk például a közel- keleti válságban kialakult v,külön válságról”, két teljes oldalon pedig a kínai káosz szereplőit mutatja be. A közkedvelt külföldi lapszemlére most már 3 helyett 6 oldal jut a Magyarországban. Három új cikksorozat indult a megujhodott külsejű lapban: az egyik a NATO „regényét” írja meg, a másik — örök női téma! — a divat történetét dolgozza fel, a harmadik cikksorozat a budai vár egykori bitorló-lakójának, Horthynak gyászos életútját vázolja fel számos eddig ismeretlen részlet közlésével. A sport is helyet kap a nagyobb terjedelmű lapban: érdekes cikk szól egy amerikai elképzelt ökölvívóversenyről, amelynek „résztvevői” minden idők legnagyobb profi- bokszolói, a verseny „színhelye” pedig korunk vívmánya: az elektronikus agy. 213 millió tégla November elsejével — nyolc gyár kivételével — beszüntették a nyersgyártást a Baranya-Tolna megyei Téglaipari Vállalat téglagyárai. Éve* nyersgyártási tervét, amely 205 millió tégla, november 7 tiszteletére 8 millió nyerstéglával teljesítette túl a vállalat A további nyers- gyártás kockázatos vállalkozás, mert a bármikor bekövetkezhető fagy tönkreteheti a munkát. A téglahiányra való tekintettel nyolc téglagyárban mégis vállalták ezt a kockázatot, s megyénkben néhány napig még nyersgyártást végez a mohácsi I- es, a siklósi I-es, a pécsi és a görcsönyi téglagyár. Az országban először: aranykoszorűs üzemek 1 ízezer szocialista brigádtag ismerkedett meg a Szovjetunióval Munkakapcsolat Cservonojrádrlal — Szocialista szerződés szovjet katonákkal — Kiállítások, filmvetítések November 3-án a Magyar— Szovjet Baráti Társaság több kiváló aktivistájának adják át Pécsett az MSZBT aranykoszorús jelvényét, s ez alkalommal, az országban elsőként, két üzem — Zobák- és Szabolcs-bányá — is helyet kapott a kitüntetettek névsorában. A két nagy kollektívának juttatott magas kitüntetés annak a tudatos, gondosan megtervezett és maradéktalanul végrehajtott munkának a gyümölcse, mellyel a Mecseki Szénbányák üzemei készültek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának megünneplésére. Az idei esztendő minden társadalmi ünnepe a nagy jubileum jegyében zajlott a bányaüzemeknél. A megemlékezés-sorozat a Tanácsköztársaság évfordulóján kezdődött, s ezt követően mind a csertetői csendőrsortűz hőseinek emlék- ünnepsége. mind a május elsejei, illetve a bányásznapi ünnepségek a nagy jubileum jegyében kerültek megrendezésre. Az ötvenedik évfordulóra való előkészületek soha nem látott lendületet adtak a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tevékenységének. A Mecseki Szénbányák 17 üzemében aktíva-csoportok alakultak. s amellett. hogy valamennyi munkahelyen vándorkiállítások ismertették a szovjet nép életét, filmvetítésekre és élménybeszámolókra is sor került a nagy ünnepet megelőzően. A jubileumi munkaversenyben 483 brigád 10 273 tagja vesz részt, s a kimagasló termelési eredmények mellett mindenekelőtt a szocialista brigádmozgalom második és harmadik követelményének teljesítése terén születtek kiváló eredmények. A magyar és szovjet nép megbonthatatlan barátságának jegyében filmvetítések, élménybeszámolók és ankétok tucatjára került sor, melyek amellett, hogy a brigádtagokkal megismertették a Szovjetunió legújabb eredményeit, a brigádok összeforrottságát. együvé- tartozását is erősítették. Vállalati szinten három kiállítási anyagot gyűjtöttek össze. Az első Leninről szól, a második Vietnamról, a harmadik pedig a szovjet sport nagyszerű eredményeiről. Mindhárom kiállítási anyag végigjárta az üzemeket, s az átlagos látogatottság meghaladta a hétezret. A nagy jubileum jegyében került sor a Mecseki Szénbányák történetének • eddigi legnagyobb vetélkedőjére, mely hónapokon át zajlott, „Ki mit tud a Szovjetunióról?” címmel. A döntőre november 5-én kerül sor Komlón, melynek keretében tizenhét üzem csapata méri majd össze tudását. A szovjet nép élete iránti érdeklődés megnövekedését bizonyítja egyebek mellett az is, hogy ma már 2000 bányamunkás fizeti elő és olvassa rendszeresen a Szovjetunió című folyóiratot, s több száz azoknak a száma, akik rendszeresen leveleznek szovjet emberekkel. Teljessé vált a cservonográdi szénbányászokkal kialakított kapcsolat is: a szocialista brigádok és az üzemek után vállalati szinten is megkötötték a szocialista versenyszerződést, s ez a mindennapi munka során is érezteti hatását. A szakemberek cseréje már eddig is számos új munkamódszer elterjedését eredményezte. Országosan Is egyedülálló az a szerződés, melyet a vállalat KISZ bizottsága és az egyik szovjet helyőrség Komszomol bizottsága kötött egymással. A kiszesek és a szovjet katonák valamennyi társadalmi ünnepüket közösen ülik meg, s rendszeresen kicserélik egymással az ifjúsági munka tapasztalatait is. Az év folyamán húsz szovjet turistacsoport kereste fel a bányaüzemeket, s ez további lehetőségeket teremtett a személyes kapcsolatok kialakítására. A magyar—szovjet barátság gondolata hatja át azt a kiállítást is, mely a Janus Pannonius Múzeum gondozásában nyílik meg november 7. alkalmából, s a magyar és szovjet bányászok rendkívül széleskörű kapcsolatát mutatja be. A jubileum alkalmából egyébként minden üzemben megemlékezéseket tartanak, s több mint tízezer szocialista brigádtagnak — a jubileumi munkaverseny részt vevőinek —, adják át a Nagy Október emléklapját. B. S. Tegnap délelőtt a pécsi Virág, Éva és Kuba cukrászdákban cukrász és hidegkonyhai bemutatókkal és borkóstolókkal nyitották meg a megyei vendéglátó napokat. Kévon: a Virág cukrászdában a cukrászati bemutató remekei. Megkezdődött a borkészletfelvétel Tizenkét fokos csiger Több a bor mint tavaly — Kevés az új telepítés Jöhettek volna négy nappal később a pénzügyőrök, sopánkodtak nemrég a liptódi szőlősgazdák. Liptódon a múlt vasárnap búcsú volt. S a pénzügyőröknek éppen a búcsú miatt volt sietős. Ha a búcsú után jön a borkészletfelmérés. amit ebből az alkalomból megisznak, azután adót sem fizetnek. Minden megivott bor literjével öt forint ugrik az államkasszából. De sietős a borkészlet felmérés az egész megyében. Negyvenötezer valahány termelő van Baranyában, ha mindegyik csak egy liter bort iszik meg naponta, egyetlen napon 45 ezer liter bor adója folyik kj az államkasszából. Kifizetődő-e a bortermelés? Tavaly irtaim erről a közgazdaság! kérdésről. Bíráltam a borforgalmi adózási rendszert. Szerintem passzív. Javaslatom az volt, feltétlen Kitágul a horizont Ml, mostani nem tűi öregek, mi is voltunk úttörők a felszabadulás után néhány évvel, gyűjtöttük a vasat és a fémet, mert tudtuk, hogy ezzel a békét védjük, jól is j tanultak közülünk egynéhá- nyan, de ha emlékezetem nem csal, egyikünk sem jutott el Moszkvába ezért. Nem irigységből említem a régi dolgokat, hiszen örülni- való, hogy a mi gyermekeink már messzebbre látnak és messzebbre mennek, sőt megelégedéssel nyugtázhatjuk, jó, hogy így van, ebben benne van a ml munkánk is. Csak hát nehéz megszabadulni a régi beidegződésektől. Amikor becsöngettem Tir- csi Éváékhoz, valami rendkívülire számítottam. Nem is tudnám így írásban pontosan visszaadni, talán arra. hogy ez a tizenhárom éves kislány csak úgy versenyen kívül eljátssza Csajkovszkij első b-moll zongoraversenyét, de legalábbis megnyerte valamelyik TV-ve- télkedőt és egy-két gondatlan fürdőzőt kimentett a vízből. Látatlanban meg tudtam volna jeleníteni az óriási felfordulást, bőröndök, táskák, ruhák, fehérneműk egymás he- gyén-hátán, a csomagolásban még a szomszédok is segítenek: jaj csak ki ne maradjon valami. Nem egykönnyen nyugodtam bele, hogy például rend van, persze, nyilván a másik szobában készülődtek, amikor betoppantam. De Tircsi Istvánná ezt a várakozásomat is megcáfolta: „Még nem csomagolunk, hiszen csak holnap délben indul a vonat.” Éva egyébként — ezt el kell ismerni — kiválóan tanul, kisdobos őrsvezető már harmadik éve, tavaly a hetedikesek között első lett az iskolai és kerületi orosz tanulmányi versenyben, kiváló úttörő kitüntetést kapott, élen jár a takarékossági mozgalomban, évek óta levelez szovjet pajtásokkal, osztálytársai szeretik. Most már tudom, hogy roszszul közelítettem meg ezt az egész dolgot, s gondolatban misztifikáltam azt, ami a valóságban már magától értetődő, de be kell vallanom, hogy ottlétem alatt többször is felmerült bennem: mivel érdemelte ki ez az úttörőkislány, hogy megláthassa a Lomonoszov Egyetemet, a Tretyakov képtárat. a Kremlt, a Mauzóleumot, a Metrót? ö sorolta fel kérdésemre, hogy ezeket szeretné megnézni, ha lesz rá lehetőség. Az ünnepeket egyébként, társaival együtt Kijevben tölti. Szinte kapóra jött az édesanya tétova mentegetőzése: — Bizony — mondta nagyon őszintén — nemcsak a lányom van zavarban, hanem én magam is. Nem mindennap fordul elő, hogy egy tizenhárom éves kislányt interjúvolnak, és azért nem minden gyerek jut el a Szovjetunióba sem. — Nem minden gyerek? — kérdeztem vissza. — Miért, ön már volt ott? — Blöfföltem, de szerencsém volt. Az anyuka még egyáltalán nem volt külföldön, nincs is kilátása rá a közeljövőben. Bedolgozó a Kesztyűgyárban, két gyerekére keres, minden fillérnek meg van a helye. Aztán megszólalt Nelli, aki tízéves és az őrs krónikása. Semmi irigység nem látszott ösztönzőbb adórendszer lenne egy rögzített. Egyénenként vagy községenként kellene kivetni, átlag alapján. Ügy, hogy tíz év adótételeiből, forintösszegeiből számítanának átlagot és ez jelentené ezután a termelő adókötelezettségét ... A gazdák törnék magukat, hogy adott területről minél több bort hozzanak le. Nemrég egyik szőlősgazdától késői gratulációt kaptam erre az egy évvel ezelőtt íródott cikkemre. Akkor reménykedtünk is, hogy lesz valami — mondta. — Lesz-e valami változás a borforgalmi adózási rendszerben az új mechanizmusban — kérdeztem a vám- és pénzügyőröktől. — Egyelőre nem — hangzott a válasz. Helyette kaptam egy szép idei történetet. ..Élelmes” pécsi anyagbeszerző, valami doktor X., akinek Nagypeterden van szőleje, a téglarakásba meg a kukoricarakásba rejtett 14 hektónyj bort. Éjszaka aztán megjelent egy teherautóval. A pénzügyőrök résen voltak. Míg Mohácsra, majd Liptód- ra robog a kocsink. Nádasdi Sándor vám- és pénzügyőr századost kérdezem a termésről, akit járőr-ellenőrző útjára kísértem el. — Ha nem lett volna nyáron az a hosszan tartó szárazság. mondják, rekordtermés lett volna. Na. később örültek a gazdák, hogy esőt kaptak, de későn jött. A szőlőszemek kipattantak, rothadni kezdtek az esőtől. De, aki várt, nem kezdett szüretelni, vagy félbehagyta a szüretet, jól járt. A szép október fel- cukrosította azt a lénövekedést. amit az eső hozott. Sok bor lesz az idén Ha a minőséggel nem is lesz minden rendben. Több bor — több adó. A jelek arra engednek következtetni, hogy a pénzügyőröknek résen kell lenniük az idén. A Villány— siklósi részen egyetlen vasárnap félmillió forint pluszt — ahogy .ők mondják — biztosítottak. Eldugták a bort, vagy az ötven filléres csigerrel manipuláltak. Nem volt ritka a 12 maligános „csiger”. A mohácsi járásban a korábbi években a szőlősgazdák alig dugtak el 10—20 hektónyit. most 100—120 hektó du- ?esz-bornál tartanak a pénzügyőrök. Liptódon nem is kellett nagyon vadászni, már i második pincébe, ahová betoppantunk, akadt dugesz-bor. A kissé kapatos papa bosz- szúsan vette le a lakatot a Jíiledező présház ajtajáról. •Cözben sz’dta azt a nagy gazembert aki feladta, s aki — udja ő jól — több bort du- ;ott el nála is. Hogy ki az rajta, még csak fel sem emelte a hangját, úgy közölte: — Anyuka azt mondta, hogy tanuljak én is szorgalmasan, akkor majd én is megláthatom a Szovjetuniót — Csak jól kell tanulni, ennyi elég? — Na nem — rázta a fejét. — A közösségi munka is számít. Aa természetes. Hirtelen belém döbbent, az ő szemükben ez az egész ki- jev—moszkva—kijevi út természetes, aki jól végzi munkáját, és többet ad, mint ami a kötelessége, azt megjutalmazzák, és ez is természetes. Éva édesanyja nem tudta volna kifizetni az útiköltség ötven százalékát, de akkor jelentkezett a MÉH Vállalat és magára vállalta az összeget, mert Éva megérdemli, hogy benn legyen a baranyai csoportban, egy pillanatra elgondolkozom, aztán felderül az arcom, igen, már ott tartnuk, hogy ez Is természetes. Anyuka új télikabátot vett Évának, már úgyis esedékes volt, a régit teljesen kinőtte. A nagymama sírva fakadt, amint meghallotta a hírt. De ő sírt akkor is, amikor Csillebércre készült az unokája. Most meg Csillebérc' csak Ideiglenes állomás, az unokák messzebbre mennek, viszik a Szovjetunióba a baranyai úttörők üdvözletét és ajándékait Kéri Tamáa illető, azt a világért sem árulta volna el. — Mi van a hordókban meg a kádakban? — Víz — motyogott az öreg — A vizet a kútban kell tartani... — Az öreg azt hitte, a pénzügyőrök nem néznek be majd a présházba. A két kádban csiger volt, a hordókban újbor meg óbor. — Ne csináljon ilyet, szomszéd! A kedvezményt nem vesszük el. de megbírságolja a tanács. Liptódon „rendes” szőlő nincs, javarészt direk^rmők ontják (különösen az Mén) a bort, delaware, noha, othel- lo... Megéri termelni? A kedvezményes fejadagon kívül öt forint esik a bői* literjére, ezért a borért a felvásárló 3 —4 forintnál nem ad többet. Tiszta ráfizetés. Mégsem hagyják abba. De megértem az itteni embereket. Legtöbbje idős tsz-tag, és némelyike még hatvan évesen is zsákol. Azt mondja, bor nélkül nem megy a munka. Kérdezem a faluban, kik telepítettek mostanában új szőlőt? Hosszú évek óta egy- kettő. Csak pótolnak Most meg azért sem telepítenek. mert úgy hírlik, változások lesznek január elsejétől. Állítólag a tsz egy táblát betelepítene és kiadná háztájiba a tagoknak. A direkttermőket kiirtanák. Ez lenne a megoldás! De. hogy ebből mikor lesz valami? Rossz föld nincs, csak rossz gazda, vallják a bortermelők. Liptódon nem is olyan rossz a föld. Miért ne lehetne itt virágzó szőlőkultúrát teremteni? Nincs az a bormennyiség. amivel ne tudnánk valamit csinálni. Legfeljebb tárolni nehéz. De azt mondják a szőlősgazdák, nem éri meg telepíteni. Ezt még én megtol- danám az Élet és Tudomány egyik cikkének a riasztó címével: A lapályra „csúsztatott” tokajhegyaljai szőlő és a minőség . .. Már ott is? Igen, drága a hegyoldalban a lejtőkön szőlőt telepíteni, drága a művelési mód. a szőlőtelepítések a hegyek déli lejtőiről „lecsúsztak” az aljakba, a hesylábak alatti lapályokra. Baranyában sincs másképp, nem nagyon éri meg telepíteni. Liptódon marad a noha. Miklósvári Zoltán — Kiállítást rendezett a szovjet pajtásokkal folytatott levelezésekből és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára készült emlékrajzokból a szigetvári I. számú általános iskola.
