Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-22 / 276. szám
2 napló 1967. NOVEMBER ZZ. Mit leien! a font leértékelése? A Wilson kormány rászán- ta magát a font 14.3 százalékos leértékelésére. Att- lee-ék után, akik 1949-ben négy dollárról 2.80-ra szállították le a font értékét — ismét munkáspárti kormány kényszerült erre a lépésre. Ezentúl a font 2.80 dollár helyett csak 2,40-et ér. A font leértékelését valóságos láncreakció követte. Az élen Dánia, Írország, Izrael és Spanyolország haladt, amelyek hasonló arányban nyomban leértékelték valutájukat. Számos más ország (például Ausztrália) várakozó álláspontra helyezkedett. Amerika és a Közös Piac országai (Nyugat-Németország, Franciaország, Olaszország és a Benelux államok) már közölték, hogy nem változtatnak valutájuk értékén. Az angol font leértékelésének egymással összefüggő belső és nemzetközi okai voltak. Lényegük a következő: Anglia gazdasági életének évek óta legsúlyosabb gondja az volt, hogy a termelés egyáltalában nem, vagy nem kielégítő mértékben növekedett. Az ország kivitele nem volt versenyképes a világpiacokon, s — mindezzel összefüggésben — az államháztartás kiadásai rendszeresen meghaladták a bevételeket. Már ősz elején látszott, hogy Anglia nem tud segíteni ezeken a bajokon. Az októberi statisztikák a termelés és a kivitel újabb csökkenéséről, a fizetési mérleg hiányának további növekedéséről beszéltek. Ezekbe a gazdasági bajokba kapaszkodott bele Francia- ország, amikor néhány héttel ezelőtt a brüsszeli tárgyalásokon ellenezte Nagy-Britan- nai belépését a Közös Piacba. A franciák fő követelése az volt: Anglia hozza rendbe fizetési mérlegét! ÍL;3 Nem véletlen, hogy a Közös Piaccal folytatott belépési csata második felvonásának küszöbén 36 órával a november 21-én megnyíló Súlyos amerikai vesztesének Dák Tónál Zárótűz a dzsungelból luxemburgi tanácskozás előtt került sor a font leértékelésére! Ez ugyanis pénzügyileg a legegyszerűbb és legradikálisabb módja a fizetési mérleg rendbehozásának. A font leértékelése azt jelenti, hogy Anglia export cikkei 14.3 szá- j zalékkal olcsóbbak lesznek a I 'világpiacon, versenyképességük tehát nő és számítani I lehet az export fokozódására. I Másrészt: minden behozott áru j cikk Angliában 14.3 száza- j lékkai drágább lesz' — ami! természetesen a behozatal csökkenése irányában hat. így mód nyílhat a fizetési mér- \ lég egyensúlyának biztosítására. indez azt jelenti, hogy a font leértékelésében van logika — ha az egész j lépést a brit gazdaságpolitika' és a Közös Piac-i belépésért! folytatott harc nézőpontjából szemléljük. Nem lehet azonban szó nélkül elmenni amellett, hogy ha lejjebb szállunk e pénzügyi magasságokból, kiderül; a leértékelés az angol átlagpolgárnak kerül pénzébe! Nagy-Britanniában ugyanis a háztartásokban felhasznált élelmiszerek több mint fele külföldi behozatalból származik, ami azt jelenti, hogy a háziasszonyoknak általános drágulással kell számolniok. Szinte „pillanatokon belül”, felemelkedik majd a kenyér, vaj, sajt, marhahús, gyümölcs ■ stb. ára. Ez természetesen óhatatlanul maga után „húzza” az acél-, a gyapjú-, a benzin és sok más árucikk emelkedését. A font leértékelését az angol gazdaság helyzete és a brit kormány nemzetközi gazdasági célkitűzései elkerülhetetlenné tették. De valószínűleg igaza van a Sunday Express kommentitoránák, aki első vezércikkét ezzel a keserű megjegyzéssel fejezte be: „lehet, hogy ez Angliának jó, de biztos, hogy az angoloknak rossZ”. Saigon: Kedden reggel tovább folytatódott az öldöklő küzdelem dél-vietnami szabadság- harcosok és amerikai ejtőernyősök között a kambodzsai határ és Kontum között fekvő Dák To támaszpont környékén. Egy stratégiai fontosságú magaslat birtoklásáért. A 875-ös csúcsnak elnevezett magaslaton dél-vietnami szabadságharcosok ásták be magukat, s három amerikai ejtőernyős század kétségbeesett harcokat vív, hogy a támaszpont környékén döntést erőszakoljon ki. Dák Tót — mint ismeretes — húsz nappal ezelőtt a szabadság- harcosok körülzárták. A kedd reggel közölt amerikai jelentés szerint a magaslat ostromát megkísérlő amerikaiakat a dzsungelból heves zárótűz fogadta —. Körülbelül ezer amerikai ejtőernyős próbált ‘ fedezéket keresni a golyózáporban. Közben amerikai sugárhajtású gépek és aknavetők tonnaszámra szórták a bombát és lövedéket a szabadságharcosok kezén lévő dombtetőre. A kedd hajnali amerikai emberveszteségek „rendkívül súlyosak", sok tiszt is elesett. A csapdába került amerikaiak felmentését többször' is megkísérelték, közben a partizánok helikoptereket lőttek le. Végül kedden délelőtt közölték, hogy egy ejtőernyős osztag elérte a bajba jutott ostromlókat és hatalmas veszteségek árán. kimentette őket szorult helyzetükből. Saigonban bejelentették, hogy a 875-ös magaslatért dúló harcban 72 amerikai katona elesett és 85 megsebesült. A felmentő egységek egyébként a domb lábánál tizenkét gerilla-holttestet találtak. A feltüntetett adatokkal együtt a középvietnami fennsíkon csaknem három hete folyó harcokban összesen 273 amerikai katona esett el és 831 megsebesült. Egy amerikai helikopterről hétfőn véletlen. ségből egy dél-vietnami kormányalakulatra nyitottak tüzet. Az amerikaiak 11 szövetséges katonát megöltek és 33-at megsebesítettek. Hétfőn az amerikai haditengerészet és a légierő gépei megrongáltak két haiphongi hidat és Hanoi közelében a Dúc Női teherpályaudvaron veszteglő szerelvényeket támadták. A hanoi rádió azt közölte, hogy a VDK légiterében hétfőn tizenkét amerikai gépet semmisítettek meg. Bonn lemondta a közös stratégiai tervezést Párizzsal Tiltakozó gyűlés Japánban Hétfőn este Nahában (Oki- nawa közigazgatási központja) százezres tömeggyűlésen tiltakoztak Szato miniszterelnök Johnson elnökkel folytatott tárgyalásainak eredményei ellen. A demonstrációban a legkülönbözőbb politikai pártok, szakszervezetek, nő- és ifjúsági szervezetek képviselői vettek részt. A gyűlésen követelték Okinawa Visszaadását. A gyűlés után a tüntetők végigvonultak a város utcáin, ahol fekete gyászlobogók voltak kitűzve. Bonn: A Stuttgarter Zeitung értesülése szerint Bonn hivatalosan közölte a francia kormánnyal, hogy nem kíván részt venni a külpolitikai és stratégiai tervezés közös vizsgálatában és egy együttes stratégiai elgondolás kidolgozásában. Bonn csupán abban érdekelt, hogy francia partnerével „általánosságban" megvizsgálja az Európai Biztonság egyes kérdéseit. A francia kormány — ugyancsak a Stuttgarter Zeitung szerint — meglepetéssel vette tudomásul a bonni döntést. Az 1963-ban megkötött francia—nyugatnémet szerződés stratégiai koordinálásáról intézkedik, valamint közös kutatásról ezen a területen. A szerződésnek ez a szakasza már akkor heves ellenállásba ütközött Washingtonban. A nagykoalíció megalakulása után azonban Kiesinger ez év januári párizsi látogatása alkalmával, De Gaulle & Kiesinger elhatározta, hogy a szerződés előírása szerint két bizottságot létesít: az egyiknek a leszerelési kérdésekkel, a másiknak stratégiai tanulmányokkal kellett volna foglalkoznia. Júliusban azonban, amikor a két kormányfő ismét, találkozott Bonnban, kiderült, hogy semmi sem történt. A bonni hadügyminisztérium ugyanis, a megállapodás ellenére, semmiféle javaslatot sem juttatott el Párizsba. Kiesinger ekkor azt javasolta, hogy létesítsenek közös francia—nyugatnémet bizottságot a stratégia és külpolitika összefüggéseinek vizsgálatára Schröder hadügyminiszter a német delegáció vezetőjének Trettner tábornokot akarta kinevezni, hogy ezzel a bizottságot saját ellenőrzésének vesse alá és — mint feltételezik — az egész ügyet mellékvágányra juttassa. • Bonnban ezután hosszas huzavona kezdődött. Különböző nevek vetődtek fel. A franciák türelmesen vártak. Néhány nappal ezelőtt Bonn azután diplomáciai úton értesítette Párizst, hogy lemond a közös tanulmányozásról. Nyugatnémet részről nem adtak magyarázatot erre a lépésre. Párizsban sem foglaltak hivatalosan állást, nem hivatalosan azonban kijelentették, hogy Bonn lépésének oka az erős amerikai nyomás. Az Egyesült Államok heves ellenállást tanúsít minden“ fajta stratégiai kérdés megvitatásával szemben, ha abban Washington nem vesz részt. HARC a Jordán folyóiiál A hírügynökségek gyorshírben jelentették, hogy kedd reggel óta igen jelentős izraeli támadás folyik Jerikó térségében az Allenby hídtól tíz kilométerrel északra. Az izraeli erők helyi idő szerint nyolc órakor — magyar idő szerint hét órakor — nyitottak tüzet a Jordán folyón túl fekvő jordániai katonai állásokra, néhány kilométerre az alkaramai Palesztina! menekült tábortól nyugatra. Az izraeli erők a jordániai katonai szóvivő szerint a tábori tüzérséget, 106 milliméteres ágyúkat használnak.' Ki lesz a pápa utóda? A Zágrábban megjelenő legnagyobb példányszámú jugoszláv hetilap, a Vjesniku Srijedu legújabb száma szerint Pellegrino bíboros. Torino érseke a legesélyesebb utódjelölt a betegeskedő VI. Pál pápa trónjára. Pellegrino bíboros kiemelkedő támogatója a római katolikus egyház korszerű irányzatának és rendíthetetlen híve az új és merész eszméknek, amelyek mellett a jelenlegi egyházfő eljegyezte magát — írja a jugoszláv lap. Az örök tűz városa Hatvan kilométeres sugárutak Búcsúzáskor megkérdezték, hogy tetszett a város? Nehéz volt válaszolni. Mit mondhattam volna? Csodálatos, gyönyörű, felejthetetlen — melyik szó fejezi ki egyben a történelem szépségét, hősi pátoszát is? Melyik, az építők iránti csodálatot? — A háború után itt egy ház, de egy fa sem maradt épen — simított végig tekintetével a város makettjén, Sz. N. Kobelev főmérnök — csak néhány díszes faház a város szélén. Azok még a város cá- ricini időszakából maradtak. Már 1945-ben elkészült a város újjáépítésének terve, annak megvalósításán dolgoznak ma is. öt és félmillió négyzetméternyi területet építettek be eddig, sokkal többet, mint amennyi összesen volt a háború előtt. A csatornázás is teljesen új. Minden házba bevezették a gázt. Hosszan nyúlik el a város a Volga partján; hatvan kilométeren. Így hát az egyik su- gárútja a Volga. Nem lehet szépségben sorrendet tartani e között és a. Lenin sugárút között. Es most is épül egy, a város külső szélén. Olyan, amelyen a villamos-vasút másfél óra alatt szalad végig. Vagy később még gyorsabban a földalatti. Eddig 750 ezer embernek teremtettek otthont, ha szűkösen is. Es, hogy kényelmesebben élhessenek a város lakói, évente 10 ezer új lakást foglalhatnak el a boldog tulajdonosok. Melyik az a szó, amelyikbe mindez belefér? És az épületek szépsége is! A régi város emlékeit, archizmusát őrző modernség, a jellegzetesen orosz-barokk vonások, amelyek a legkorszerűbb tartalommal párosulnak? Melyik szó fejezi ki a volgai csónak- kirándulásokat? A játszó gyerekek kacajától, szökőkutak csobogásától zsongó parkok árnyas padjait, virágainak tarkaságát? A szépséget kifejező — melyik szóban és a frissítőén hűvös éjszakába nyúló derűs séták hangulata? Igen, a sétáké, a Hősök útján, végig a parkon, az örök Tüztöl a Volgáig, ahol a széles úton éjfélig hullámzik a tömeg. Ha Vanyin, a drága hős, Komszomol titkárból lett ko- misszárius látná ezt! Vanyin, aki — így, ezen a néven talán nem is élt soha, csak Szimoriov költötte élővé, sok ugyanilyen valóban élőből. Az a Vanyin, aki a „Nappalok ét éjszakák" egyik jelenetében, fegyverropogás közben elsírja, hogy „A háború előtt hány vasárnap szedelőzköd- tünk össze, fiúk, lányok, ástuk itt a földet, hengerget- tünk, ültethettünk ... és most mindent kiirtottak... Az ördög vinné el, tudom, hogy mindannyiunknak nehéz a szíve, hogy már itt, a Volgánál kell harcolni, de nekem különösképpen nehéz... Tizenkét esztendeje, hony elhatároztuk: megtisztítjuk a város levegőjét és zöldövezetet ültetünk. Nem gondoltuk akkor, hogy ezt a három éven át ültetett hársfa-sort háború fogja kiirtani és, hogy az akkori tizenötéves legénykék ezeken- az Utakon esnek el.. Mit étezne Vanyin most, ha csak éppen elsétálgatna a réginél is szélesebb, dúsabb erdősávok hűvösében? Melyik szóban él mindez, Amelyikkel kifejezően, válaszolhattam volna? — Megírom majd — mondtam — megkísérlem leírni, hogyan tetszett... Megkíséreltem. Azt hiszem, nem sikerült. Csaba Imre A vasútállomás Messendoltabb változásokat! (Folytatás az 1. oldalról) A sok kiadás miatt az eredetileg 400 ezer forintra tervezett üzemeltetési költség éppen a tízszerese, tehát 4 millió forint lesz. Ekkora eltérést nem bír el egy néhány ezer holdas tsz. teljesen érthető, hogy pénzügyi zavarba kerültek. A drávasztárai fizetésképtelenség híre persze villámgyorsan elterjedt a megyében. s a hetven vagonos savanyító egy nagy tévedés, egy nem elég jól megalapozott vállalkozás jelképévé vált a megyében. Teljesen érthetően. Valóban szimbólumnak kell ennek lennie. Nem szabad elfelejteni, hogy ezt * hibát egy olyan tsz-vezetés — közelebbről: tsz-elnök — követte el, aki nemcsak ott és a környéken, hanem me- gyeszerte rokonszenvet ébresztett maga iránt, szorgalmával, áldozatkészségével. Nagyon sokan tudják Gonda Ferencről — Így hívják a tsz elnökét —. hogy mennyit dolgozott, hány vasárnapja, ünnepnapja, fél éjszakája ment el, míg neves lett a drávasztárai tsz. Valóban tragikus, ha egy ilyen — magát és egészségét nem kímélő — ember téved. Dehát — ezt kell megértenie mindenkinek — nem szabad ilyen nagyot tévedni a jövőben. Mielőtt valamit teszünk, valami nagy fába vágjuk a fejszénket, számolni, számolni és Ismét számolni kell, pmlítettük már. hogy a hetven vagonos savanyító — különösen akkor, ha szakképzett kertészt szereznek és öntöznek — nyereséges lesz. Van tehát jövője az üzemnek. Van biztosíték is. A legfőbbek egyike éppan a hibázó Gonda Ferenc. Ha olyan ambícióval, vasszorgalommal dolgozik, mint ahogy eddig megszoktuk tőle. akkor előbb-utóbb kievickélnek a csávából. Abban azonban nem vagyunk biztosak, hogy mindenki megértette, hogy mennyire int ez a példa. Mert jelképnek nevezni valamit — mint ahogy halljuk — még nem elég. Mások is elkövettek hasonló hibákat az elmúlt hónapokban. Két tsz például keltetőüzemet épített, több százezer forint beruházással, holott a Mező- gazdasági Vállalat — közkeletűbb nevén a Keltető Vállalat — keltetőkapacitása nincs is kihasználva. Csak, amikor létrehozták a tsz-kel- tetőt. akkor ébredtek rá (ha mind-gyík ráébredt) hogy a Keltető Vállalat bérkeltetést Is vállal, s a bérkeltetés nem kerülne többe, mint a salát, tsz-kcl tetők üzemeltetése. Kérdőik: ha ígv van (márpedig bizonyítható, hogy így van), miért volt szükség azokra a beruházásokra? M’ért kellett kiadni azt a több százezret? Meg szerencse, hogy csak néhány tsz alakított ki ilyen «vegyeskereskedést”, a többség szolidabb maradt, sőt — nem egy tsz — talán túl szolid is. Ez a magyarázata annak, hogy a felsorolt hibáktól — savanyító, felesleges keltetők — eltekintve a többséget még mindig biztatni, bátorítani kell. hogy vállalkozzanak többet, legyenek merészebbek és kezdeményezőbbek. Csak néhány példát. Van ugyan 17 tsz- tégiaégetönk — majdnem mindegyik az elmúlt két évben jött létre — mégslncs elég téglánk, néha valóságos kálváriát kell járni egy garázs, vagy sertésól felépítéséhez szükséges, néhány száz darab tégláért. Van három senrűkötő tsz-üzemünk is. mégis, olyan kevés a seprű, hogy a Csepeli Vas- és Fémművek külön anyagbeszerzőket küld szét az országba, hogy legyen mivel felsőnörni a rengeteg műhelyt. Talán ez a két példa is megmutatja. hogy m*!yen sok még a kihasználatlan lehetőség, mennyit lehet és kell még tenni, hogy ne legyen annyi hiánycikk. Magyar László
