Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-19 / 274. szám
1967. NOVEMBER 19. napló Bevetésre késiek a hősitek, ahomoksiórók és a hóharácso'ó Pécs a lél küszöbén Tavaly november 29-én esett az első hó. Lehet, hogy az idén tovább várat magára a tél. a kérdés mindenesetre indokolt: Hogyan készül fel a Köztisztasági Vállalat? — Minden gépkocsi rendben van, több már homokkal feltöltve várja az első bevetést — válaszolta Csorbics József, igazgató. — Készenlétben áll nyolc hóeke és egy tartalékeke, két homokszóró gépkocsi, három kardántengelyre szerelt lapáttal működő homokszóró, egy hóharácsoló gép. Ezek már tavaly is megvoltak. s most kiegészültek egy rakodó géppel. Munkánkat még segíti Lucza József újítása, mely a Suttyantó nevet kapta. Ez egy lábra szerelt bunker, ahova elektromos targoncával szállítják a sózott homokot, amely innen az alá- álló gépkocsiba kerül. Így megtakarítjuk a lapátolási időt és a fizikai munkát. Az elmúlt években minden emelkedő útra salakot hordtak kupacokba, de azt alig- alig használták fel a megrekedt gépkocsivezetők. Így aztán tavasszal a salak szemetet okozott, rontotta a város képét. Az idén salak depó- niákat alakítottak ki. mégpedig a budai vámnál, a va- sasi temetőnél, a patacsi eltl zeni biztos állapotba helyezik a szerelők a hókotrókat. Janunr 1-tő' a invo sáui autóbuszjáratokon A műnk áltató tize ti a bérletesek kedvezményét 19C8. január 1-től módosulnak a távolság; autóbusz- járatokon bérletjeggyel utazók utazási feltételei. Megszűnik a dolgozók utazási igazolványa és hetijegye, helyette havi- és félhavi bérleteket rendszeresítenek. Változást jelent továbbá, hogy 1968. január 1-től a bérlettel rendelkezők kedvezményét az AKÖV helyett a munkáltatók adják. A távolsági autóbuszokon bérletjegyek használatára bárki jogosult, ha rendelkezik a nevére kiállított és az AKÖV által érvénvesített igazoló lappal. Az igazoló lapot a munkábajárók érdekében állítják ki azért hogy tulajdonosaik ennek alapján megkaphassák »vállalataiktól a kedvezményt. Az igazoló lapon feltünteti az AKÖV a távolsági havi bérletjegy tényleges árát, valamint a lérlettulaj ionos munkavállalót ebből terhelő költséget. A két összeg közöti különbözeiét a munkáltató téríti meg. Igazoló laphoz úgy juthatnak az érdekeltek, hogy az elővételi jegypénztáraknál és távolsági autóbuszokon igénylő lapot kérnek. Az igénylő lapokat kitöltés után az elcftételi pénztáraknál, vagy a távolsági autóbuszok személyzeténél kell leadni 1 forinttal a kiállítás díjával együtt. . Az igénylő lap átadásakor elismervényt kapnak az érdekeltek, ezek ellenében 1—3 napon belül a leadás helyén átvehetik az igazoló lapokat. A bírálat nem ránk vonatkozott A Dunántúli Napló november 12-i számában megjelent „Nem tudtak aludni” című cikk kapcsán több ismerősöm szóvá tette, hogy jól megkapta a magáét a Mohács újvárosi Betegotthon ... Szeretném ezúton is leszögezni a tényt — ami egyébként a cikkből is kiderül —, hogy H. I. nem egyedül, hanem édesanyja kíséretében távozott intézetünkből, és ez megfelel a törvényes rendelkezéseknek. Azért pedig, hogy H. 1.-t október 28-án édesanyja Pécsről egyedül engedte el a Margitmajori Szociális otthonba, a Mohács-újvárosi Betegotthon természetesen nem vállalhatja a felelősséget. Cseperka Dezsőné intézetvezető. ágazásnál, a Hősök terénél és az Állatkertnél. A basamalomi telepen 300 köbméter sózott és 200 köbméter keveret- len homok vár az első síkosságra. Hószállításra tíz Csepel gépkocsijuk van és tíz lófogatuk. Tavaly a Városi Tanács építési osztályának főmérnöke, Dallos József elképzelései alapján magnéziumkloridos módszerrel igyekeztek a havat és jeget elolvasztani. A vállalat igazgatója tárgyalt a fővárosi KPM Igazgatóság vezetőivel arról, hogy URH alállomás megkönnyítené Pécsett a munkát. Az ígéretek szerint három készüléket kapnak. Pécsett 200 kilométernyi belső utat kell megtisztítani a hótól és jégtől. Először is természetesen a hőerőműhöz, a bányákhoz és kórházakhoz vezető utakat kell járhatóvá tenni. Ehhez a gépeken kívül mindössze a 129 úttisztító. 60 útépítő —, aki télen fagyszabadságon van — és 40 gépkocsivezető áll rendelkezésre. Ez pedig nem valószínű, hogy elég lesz. Ezért kérik a lakosságot. hogy ha a szükség úgy hozza, jelentkezzenek hóeltakarításra. Nyolc órára 60 forintot fizetnek. És még egy kérés. — Télen nagyon nehéz a szemétszállítás, hiszen minden kocsikísérőnek naponta 30 kilométert kell a Kuka után futnia, s ez idő alatt többször kimelegszik, megázik — mondta az igazgató. — A ház- felügyelők tegyenek ki minden kukásedényt., amit kaptak és ne tárolják a pincékben és udvarokon, mint tavaly. hogy a lakóknak legyen hová önteni a szemetet és salakot. Kevesebb reklamáció történik majd, a szemetes utcák és udvarok száma csökken ilyen módon. Pályázatunk e so clrasa LGY ÉLT, AHOGY iG4Z EMBERIEK ÉLME KELL A Sopiana Gépgyár főbejáratának homlokzatán november 20-án helyezik el a pécsi származású Szalai András márvány emléktábláját, amelyre a baráti, elvtársi kegyelet a következő sorokat vésette: „Ifjú korában e gyár munkása volt, részt vett Pécs város munkásmozgalmában. Hűséges, fáradhatatlan szolgája volt a népnek. Ügy élt, ahogy igaz embernek élnie kell." Szagai András emlékére A családi neve Lendler Ervin volt, s csak később, az üldöztetésekkel, veszélyekkel terhes mozgalmi életben vette fel a Szalai András fedőnevet Közvéleménykutató pályázatunk első díjának nyertese jelentkezett szerkesztőségünkben. Az 50 literes Lehel hűtőszekrény — amint mondani szokták — jó helyre került, ugyanis Dittrich János, a Pécsi Faipari Ktsz mecseknádasdi részlegének oktatója épp a napokban szándékozott hűtőgépet vásárolni. — Űj szobor. A közeljövőben szobrot helyeznek el a Szentlőrinci Általános Iskola új épületének pihenőudvarában. A szoborkompozíció —, mely szökőkút szélén pihenő nőalakot ábrázol — Rétfalvy Sándor fiatal szobrászművész, a Pécsi Művészeti Gimnázium tanárának alkotása. Pécsett született, s itt is végezte iskoláit, de csak a reál-gimnázium VII. osztályáig, ahonnan a Horthy-bíró- ság záratta ki „rendszerellenes” tevékenységei miatt. íme néhány töredék a bírósági tárgyalást megelőző nyomozói vizsgálatok jegyzőkönyvéből: „Lendler Ervin diáknál talált bűnjelek: Marx Károly Bér, ár, profit című könyve, egy darab Szocializmus című nyomtatvány, három példány a Magyar Köztársaság című folyóiratból, továbbá egy Rőté* Russland című könyv és Márványtábla a Sopiana homlokzatán egy Munkásprogram feliratú füzet.. Pécsi detektív testület. 1934. augusztus 17. Még néhány sort a bírósági vádbeszédből, amelyben más „vétkekért” is felelősségre vonták a 16 éves fiút. „1932. november és 1933. április hava közötti időben Haraszti István és társai által az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos fel- forgatására és megsemmisítésére, különösen a proletár társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányzott mozgalomról és szervezkedésről hitelt érdemlő tudomást szerzett és erről a hatóságnak jelentést nem tett.. A bíróság azonban úgy látszik mégis kegyet gyakorolt, mert a „vádlott fiatal korára való tekintettel” úgynevezett „próbára bocsátást” rendelt el azzal a feltétellel, hogy „Nagy Vazul, a gimnázium igazgatóhelyettesének személyes felügyelete mellett tartózkodni fog hasonló bűncselekmények. elkövetésétől...” KATONÁ ja Mint rangidős szakaszvezető, szakaszparancsnoki beosztást kaptam. — Nem dúskáltunk az ennivalóban. Lenin azt mondta, hogy a munkások dolgoznak, elsősorban őket kell élelmezni. Ez akkor őszintén szólva nem különösebben lelkesített minket, de talán így volt rendjén, mert így is győzött a Vörös Hadsereg, és szükség volt a munkások munkájára is. — Már Moszkvában tartózkodott a zászlóaljunk, úgy emlékszem, 1919-ben, egy alkalommal Lenin jött hozzánk ki az állomásra. Ódivatú, rozoga autóban érkezett, még most is mosolygok rajta, ha eszembe jut Mi, tisztek sorfalat álltunk, Lenin mindannyiunkkal kezet fogott. Megköszönte nekünk, hogy magyar létünkre segítjük az orosz proletárok ügyét, ez nagyon jól esett, hiszen már akkor is tudtam, hogy kivel állok szemben. Mesél a harcokról, a polgárháború nehéz és véres időszakáról, nem szépít, nem tesz hozzá semmit Ma sem felejti el, amikor egy egész falu megtévesztett lakosai jöttek fegyverrel és kapával, kaszával ellenük, és nekik lőni kellett rájuk, ha élve akartak maradni. — Egyszer meg egy előre kitervezett támadás során saját orosz ezredünk lőtt ránk tévedésből. Aztán jöttek fehér zászlóval és kiderült, nem egyszerű tévedésről volt szó, az ezredesük adott parancsot, hogy nyissanak ránk tüzet. Egy óra múlva már vitték is hátra megkötözve ... Régi tiszt volt, nem tudta megtagadni magát. Kolbert Györgyöt ágynak döntötte a sok nélkülözés, súlyosan megbetegedett, kórházban ápolták hosszabb ideig. 1921-ben tért haza Magyarországra orosz katonaruhában. .. — Kint nem tudtam más ruhát szerezni, itthon meg nem volt időm már átöltözni. Az első állomás Sásd, csendőrségi fogda. Kolbert Györgyöt ' egy kommunista gyanús főjegyző és egy tanító társaságában őrizték, három napig csak vizet kapott. — Akkor felvittek a parancsnokságra, „Na vetkőzz le, te orosz!” — mondták. Átkutatták a ruháimat, de szerencsére nem találtak semmit, pedig felvágták még a csizmám bélését Is. Ezután Kaposvár, majd a Markó utcai börtön következett. — Egy őrnagy hallgatott ki, az után faggatott, hogy miért nem jöttem haza mindjárt, amikor lehetett, és hogy honnan szereztem az orosz egyenruhát. Próbáltam mellébeszélni, de nem hitt nekem. Innen Csótra vittek, ott egy olyan karantén volt az Oroszországból hazatérteknek, egy nagyon rendes tiszt jött velem. Azt kérdezték tőle: „Na, hoztál egy kommunistát?” De ő így válaszolt: „Hát, nem tudom, hogy kommunista-e.” Ott őriztek már nagyon sok kommunista foglyot, ezekkel szembesítettek, hogy vajon ismernek-e. Nem ismertek de ha ismertek volna, akkor sem lepleznek le. így aztán a többi volt hadifogollyal együtt megkaptam én is a leszerelő levelet, de még sokáig rendőrségi felügyelet alatt álltam. Kolbert György egyike a négy baranyai internacionalistának, akik november 15- én a Szovjetunió budapesti nagykövetségén Vörös Csillag érdemrenddel tüntettek ki. BL T. , Arra nem találtunk pontos utalást a régi jegyzőkönyvekben, hogy a fenti „próbára bocsátás” ellenére miért zárták ki mégis az iskolából, csak annyit tudunk, hogy még az év őszén esztergályos tanulónak jelentkezett a Sopiana Gépgyárban. 1934 őszén volt ez, és az alábbiakban már azokat a tanúkat szólaltatjuk meg, akik egészen közeli munkatársai, barátai voltak Szalai Andrásnak. Beszéljenek hát a tanúk: Exner Miklós, Deák József, a Sopiana Gépgyár esztergályosai, és néhá- nyan azok közül, akik nemcsak a munkában, hanem a mozgalmi életben is közvetlen harcostársai voltak. — Sokban hasonlított, de különbözött is a vele egykorú fiataloktól — emlékezik visz- sza rá Exner Miklós esztergályos. — Például soha nem maradt ki a múhelyfőnököket megtréfáló „inas-csínyekből”, de a hogyant és a meddiget mindig ö tartotta kézben. Valahogy mindig céltudatosan és úgy irányította ezeket a csínyeket, hogy kiolvasható legyen belőlük a tanonc-kizsák- mányolás elleni jogos védekezés. De nagyon értett ahhoz is, hogy bizalmas kapcsolatba kerüljön velünk, fiatal segédekkel. Elmondotta, hogy ehhez a kapcsolathoz a láncszemeket a mecseki kirándulások, a Zrínyi utcai munkásösszejövetelek adták, amelyeken csalhatatlan érzékkel „válogatta ki” a mozgalmi feladatokra legalkalmasabb társakat. Természetesen a fiatalabb korosztályból, hiszen ő maga is gyerekember volt még annak : idején. De halljuk Exner Mi- j lóst! — Nagyon könnyű volt szót I érteni vele, noha majdnem nyolcévnyi korkülönbség volt közöttünk. Az én gyakorlati tapasztalataimat használta fel arra, hogy közös nevezőre hozza az elmélettel. Ezt nagyon tapintatosan, nem az ó ideológiai felkészültségének fitoktatásával, hanem úgy oldotta meg, hogy határidős elolvasásra marxista füzeteket kaptam tőle. persze a legnagyobb titoktartás ígéretével. Deák József esztergályos, (aki ma már nyugdíjban van), más emlékeket őriz Szalai Andrásról, vagy ahogy ő ismerte és szólította: Ervinről: — Én vezettem be az esztergályos mesterségbe, s méltán elmondhatom róla, hogy rendkívül ügyes tanítványnak bizonyult Olyanyira, hogy már első éves tanuló korában segédlevelet adtam volna « kezébe, ha rajtam múlik. De legszívesebben „Ervin” egyik mondására emlékezett, ami szerinte hitvallása volt a fiatalembernek Hogy is mondotta? „Ahhoz, hogy valaki eredményes mozgalmi sta legyen, nemcsak ideológiailag, hanem szakmailag is stabilan kell állnia a lábán. Csak így lehet tekintélye a társai előtt, s így lehet jussa ahhoz is, hogy adott esetben szószólója legyen a bérharcoknak...” — Hát így emlékezem én Ervinre. Felnőtt ember, egész ember volt már ifjú korában is... Élete további útja mar ismertebb. Még egészen ifjan vezetőségi tagja lett a fővárosi OIB-nak, ahol a szervező munkán kívül egyik legbátrabb aktívája volt a „Vörös Segély” szervezetnek. 1942-ben tartóztatták le Rózsa Ferenccel egyidőben és a hírhedt Andrássy laktanyában még a legkegyetlenebb kínzásokkal sem tudták áruló szóra bírni. A felszabadulás után egy ideig a negyedik kerületi párt- bizottságon, majd a Központi Vezetőségben vállalt nagyon fontos tisztségeket egészen ama szomorú és az egész társadalom által elítélt napig, amely véget vetett harcos életének. Szalai András nevét és emlékét a pécsiek is márványba faragták örökös példának: „Egész harcos életében hűséges és fáradhatatlan szolgája volt a népnek ...” — s. gy. —
