Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-18 / 273. szám

2 napló 1937. NOVEMBER 18. Izrael nem hajlandó kivonni csapatait a megszállt területekről A Biztonsági Tanács vitája a közel-keleti kérdésről New York. Az ENSZ Biztonsági Taná­csa csütörtökön délután foly­tatta a Közel-Keleten annak következtében kialakult ve­szélyes helyzet megvitatását, hogy Izrael nem hajlandó ki­vonni csapatait a megszállt arab területekről. Lord Caradon, Anglia kép­viselője — mint nevezte — kompromisszumos határozati javaslatot terjesztett elő. Ez általánosságban felhívja a Biztonsági Tanácsot annak kimondására, hogy a közel- keleti helyzet békés rendezé­sének az izraeli haderőknek a megszállt területekről tör­ténő visszavonásán, a háborús állapot megszüntetésén, vala­mint az e térség valamennyi államának szuverénitása és területi épsége elismerésén kell alapulnia. Részletek a jugoszláviai autóbusz­szerencsétlenségről Belgrád: A jugoszláv bel­ügyminisztérium szóvivője pénteken közölte, hogy „több mint tizenegy"’ ember túlélte az esti autóbusz-katasztrófát. A társasgépkocsi, amely 40— 50 utast szállított — a pon­tos utasszámot még mindig nem tudják —. csütörtökön este Belgrád közelében egy töltésről a Szávába fordult, húsz métert zuhant, majd csaknem teljesen elmerült. A 30 éves sofőr, Hafizovics, azt mondta, hogy a folyó- menti két nyomvonalas, szűk «tan benzinszállító autót akart előzni, s a végzetes hibát azért követte el, mert a tank­autó túlságosan erős hátsó vá­rosi lámpája el vakította. A „Politika” napilap péntek reg­geli számában azt írta, hogy Hafizovics, miután kihúzták a folyóból, a helyszínen öngyil­kosságot akart elkövetni, de tettét a körülállók és a rend­őrök megakadályozták. Az angol határozati javas­lat értelmében az ENSZ fő­titkára különmegbízottat kül­dene a Közel-Keletre, aki kapcsolatokat létesítene az érdekelt államok között ab­ból a célból, hogy megálla­podjanak a közel-keleti hely­zet békés és elfogadható ren­dezésében. A javaslat értel­mében a Biztonsági Tanács aggodalmának adna kifejezést a közel-keleti súlyos helyzet miatt és hangsúlyozná, hogy elfogadhatatlan az erőszak al­kalmazásával elért terület- szerzés. Az angol határozati javas­lat ismertetése után felszólaló delegátusok nem fűztek meg­jegyzést a javaslat-tervezet­hez. Riad, az EAK külügymi­nisztere hangoztatta: az ENSZ j alapokmányának értelmében a Biztonsági Tanács feladata, hogy biztosítsa az izraeli had­erők visszavonását a június 4. után megszállt arab területek­ről. Üjból kijelentjük — han­goztatta Riad —. hogy az EAK soha sem járul hozzá az izraeli agresszió következ­ményeinek elfogadásához, Eban izraeli külügyminisz­ter felszólalásában ismét szor­galmazta az Izrael és az arab országok közötti közvetlen tárgyalásokat az izraeli hatá­rok „elismerésének” kérdésé­ről. Keita, mali delegátus han­goztatta. hogy az izraeli had­erők visszavonása minden megszállt arab területről elő­feltétele a közel-keleti helyzet politikai rendezésének. Szovjet tiltakozó jegyzék Kanadához Moszkva. Csütörtökön szovjet jegyzé­ket nyújtottak át Róbert Ford moszkvai kanadai nagykövet­nek. A jegyzék határozottan, tiltakozik a kanadai kor­mánynál amiatt, hogy novem­ber 7-én „ellenséges és provo­kációs akciók történtek az ot­tawai szovjet nagykövetség és a montreali szovjet fökonzu- látus ellen”. A Szovjetunió követeli, hogy szigorúan büntessék meg a szovjetellenes provokációk megrendezőit és résztvevőit, térítsék meg a szovjet képvi­seleteknek okozott anyagi ká­rokat. Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott A Surveyor 6. manővere a Holdon Pasadena: Amerikai űrku­tatók pénteken érdekes ma­nővert hajtottak végre a Sur­Kon «ói zsoldosok Ruandában A MüIIcr-ügy „Szegény, bolondos öreg fickó, egy világ választja el a Gestapo főnöktől, Heinrich Müller-től” — ezzel fejeződött be a panamai rendőrfőnök nyilatkozata, amely csütörtö­kön este lefújta a legújabb náci-riadót. A panamai nyomozóiroda vezetője csütörtökön este új­ságíróknak elmondotta, hogy Francis Willard Keith 1942-ben vándorolt be Panamába. Be­vándorlási okmánya? előkerül­tek, s az akkori ujjlenyoma­tok kétséget kizáróan igazol­ták: Keith az a személy, aki 1942-ben Panamában telepe­dett le. Az ügyet az keverte meg, hogy Keith letartóztatásakor halálra rémült, nem lehetett belőle értelmes nyilatkozatot kiszedni. Simon Wiesenthal, a bécsi zsidó dokumentációs központ vezetője csütörtökön a bécsi televízióban elmondotta: Mül- ler igen nagy mennyiségű aranyat vitt magával külföld­re, teljesen valószínűtlen te­hát, hogy házalással kell meg­keresnie kenyerét. Bonn: A nyugatnémet igaz- ságügyminisztfrium szóvivője kijelentette: „Müller elég ra­vasz volt ahhoz, hogy még a háború alatt kidolgozza fedő­meséjét”. Keith egyelőre őri­zetben maradt. A panamai szervek állítólag csak akkor helyezik szabadlábra, ha Nyu- gat-Németország lemond a ki­adatási kérelemről. veyar 6. elnevezésű űrlabo­ratóriummal, amely november 9-én szállt le „simán” a Sinus medii-nek (központi öböl) ne­vezett Hold-térségében. Délelőtt, magyar idő sze­rint 11,32 órakor, földi rádió­parancsra, az űrlaboratórium egyensúlyi helyzetének bizto­sítására és a fékezésre szol­gáló rakétákat begyújtották. A Surveyor 6. körülbelül há­rom méter magasba emelke­dett, hat és fél másodpercig lebegett, majd körülbelül két méter távolságban korábbi helyétől, visszatért a Hold­felszínre. Az újszerű kísérlet oélja — a tudósok szerint — az volt, hogy megállapíthassák, milyen szilárdságú a Holdfelszín, te­kintettel arra az esetre, ha majd egyszer egy objektum onnan indul vissza a Földre. A kísérlet másik célja az, hogy megállapítsák, milyen mély „lábnyomokat” hagyott maga után a Surveyor, ami­kor először leszállt. A har- J madik cél: új szögből látni a , felszíni térségeket. Az új képek — pasadenai közlés szerint — szintén jó minőségűek, és az előző fo­tókkal együtt érdekes térha­tást nyújtanak. Az Elnöki Tanács — múlt évben megjelent választójogi törvény alapján — törvény­erejű rendeletet alkotott, mely ben az országgyűlési képvise­lőknek és a tanácstagoknak két általános választás közötti időben sorra kerülő választá­sát szabályozza. A törvényerejű rendelet ér­telmében, ha országgyűlési képviselő vagy tanácstag he­lye megüresedik, az ország­gyűlés, illetve a tanács meg­bízatásának idejére új ország­gyűlési képviselőt, illetőleg tanácstagot kell választani. A törvényerejű rendelet ki­hirdetése napján lép hatályba. Az Elnöki Tanács felhatal­mazta a kormányt, hogy a mezőgazdasági lakosság jöve­delemadójára vonatkozó sza­bályokat rendelettel állapítsa meg. Az Elnöki Tanács végül egyéb ügyeket tárgyalt. A háztáji gazdaságok adóz­tatásának jelenlegi rendszere nem veszi figyelembe a hasz­nált földterület nagyságát és művelési ágát. A kormány rendelete — megszüntetve ezeket az adó­zási aránytalanságokat — úgy intézkedik, hogy a háztáji gazdaságok jövedelemadóját differenciáltan kell megállapí­tani, figyelembe véve a tény­legesen használt földterület nagyságát — a töredékholda­kat is — és a művelési ágat. A háztáji gazdaságokra meg állapított adótétel természe­tesen csak a termelőszövet­kezeti törvény rendelkezései­nek megfelelő nagyságú ház­táji területekre alkalmazható. Az ennél nagyobb háztáji gazdaság után az eddigiekhez hasonlóan a birtokcsoport sze­rinti egyéni tétellel kell adóz­ni. Adómentesség illeti meg háztáji gazdasága után azt a mezőgazdasági termelőszövet­kezeti tagot, akit a tsz el­tartásban, illetve öregségi vagy munkaképtelenségi jára­dékben részesít, valamint az állami tartalék-szőlők és tar­talék-gyümölcsösök haszon­bérlőjét. A háztáji gazdaságok adó­zási szabályait kell megfele- j lóén alkalmazni az illetmény- földet használókra is. A mezőgazdasági lakosság jövedelemadóztatási rendszeré­nek alapvető vonásai — az! adótételek kismérvű korrek- j ciója mellett — továbbra is j megmaradnak. Az egyénileg [ gazdálkodók jövedelemadóját j növénytermelésük átlagjöve- i delme és lovaik (öszvéreik) darabszáma után állapítják meg. Ha jövedelmük az átla­gosnál magasabb, tiszta jöve­delmük alapján adóznak. A növénytermelés átlagjövedel­me után fizetendő adót a hass nált földterület nagysága, mű­velési ága és az átlagos ka­taszteri tiszta jövedelem alap­ján kell megállapítani. A föld használóját 400 négy­szögölig, illetve szőlő, kerti gyümölcsös művelése esetén 200 négyszögölig adómentes­ség illeti meg. A 65. életévét betöltött férfid illetőleg 60. életévét betöltött nő 50 százalékos, de legfel­jebb 1000 forint adókedvez­ményben részesül, amennyi­ben a földhasználaton kívül más adóköteles jövedelmi for­rása és vele együtt adózó munkaképes férfi családtagja nincs. Az alapszabályszerűen mű­ködő termelőszövetkezeti cso­port szőlő-és gyümölcstermelő szakszövetkezet, szakcsoport és hegyközség tagját 20 %-oa kedvezmény illeti meg annak a földterületnek az adójából* amely után a szövetkezeti alapokhoz hozzájárulást kell lerónia. Az adókedvezmény abban az esetben engedélyez­hető, ha a tag anyagi hozzá­járulási, valamint a közgyű­lés határozatában foglalt egyéb — munkateljesítési stb. — kötelezettségének eleget tesz és gazdaságában idegen munkaerőt nem alkalmaz. A kormány rendelete az egyes községekre (városokra, kerületekre) érvényes adóté­telek megállapítását — az or­szágos adótételek alsó és fel­ső határai között —- a járási (városi, kerületi) Tanács vég­rehajtó bizottságaira ruház­za. A megyei tanácsok vég­rehajtó bizottságai — a gaz­dasági adottságok mérlegelése mellett — az országos adóté­telek felső határától is eltér­hetnek. A kormány rendelete 1968. január 1-én lép hatályba. Az örök tűz városa A sztálingrádi csata Annak, hogy a sztálingrádi győzelemre való megemléke­zés céljával kezembe vettem a tollat, három oka van. Az egyik az, hogy kerek — ne­gyedszázados — évfordulója van most a győztes harcnak. A másik az, hogy nem a tör­ténészek megfogalmazását, ha­nem a szemtanúk, a résztve­vők élményeit közvetíthetem és mert kaptam néhány olyan fényképet a sztálingrádi harc­ról, amelyek nálunk eddig is­meretlenek voltak. A sztálingrádi csata kezde­tét 1942. július második felé­től számítják, de akkor még nem érték el a németek — pontosabban a B-hadseregcso­port — o várost. A területi pártbizottság vezetői mondták el, hogy felhívásukra akkor naponta 100 000 ember építette a védővonalakat. A németek ide irányították a 6. hadsereget Paulusz vezér- ezredes parancsnoksága alatt, aztán később egy olasz, egy román, egy magyar és még később két német hadtestet, összesen vagy ötven hadosz­tályt. Az első támadásaik itt is sikeresek voltak. Elfoglalták I Rosztovot, Sztálingrádtól északra elérték a Volgát. A szovjetek hadereje ebben a térségben a németekének egyötödét sem tette ki. Akik átélték, még most is borzongással emlékeznek au­gusztus 23-ra. Többszáz repü­lőgép, órákon át, szakadatla­nul bombázta a várost. Vá­rosrészek tűntek el, égtek ha muvá. A lakosság fele hajlék nélkül maradt, de az üzemek­ben dolgoztak. A traktorgyár­ban akkor már tankokat gyár­tottak, javtíottak traktorok he­lyett. Amíg lehetett. Aztán fegyvert fogtak ők is. A trak­torgyárban beszélték el, hogy amikor kevés volt a katona, akkor azok, akik egy-egy tan­kot elkészítettek, kijavítottak, felültek rá és harcoltak is az­zal. Szeptember közepétől már a városért, sőt: a városban folyt a harc. A legelkeseredettebb volt talán a Mamajev Kurgá- non, — a város fölé emelkedő dombon —, de erről most ne essék szó, mert az csodálatos ■ hely, arról külön is meg kell majd emlékeznem, más alka­lommal. A sztálingrádi csata hősö­ket szült, akiknek cselekede­teit feltétlenül elbeszélik a vendégnek. A Pavlov ház tör­ténetét is elbeszélem majd külön, mert azt mindenkinek ismernie kell. De talán ismo-t I már Vaszilij Tyitajev híradós hőstette is, aki telefonszerelés 1 közben halálos sebet kapott és már csak annyi ereje ma­radt, hogy a drót elszakadt 1 végeit fogával összeszorítsa, hogy a kapcsolat meg ne sza­kadjon. N. 1. Szarafanov és M. F. Csemberov, ketten tíz harckocsival vették fel a har­cot. Egyet kilőttek páncéllövő­vel, hármat felgyújtottak rob­banó palackokkal, kettőt meg úgy semmisítettek meg, hogy körülkötözték magukat gráná­tokkal és aláfeküdtek. Most 25 éve, november 19- én fordult a harc helyzete. Et­től a naptól kezdve a néme­tek védekeztek és a szovjetek támadtak. Reggel 8 óra 50 perckor kezdődött a nagy tá­madás ... Harc folyt, elkeseredett harc, minden házért, minden rom­ért. November 23-án egy délről és egy északról támadó szov­jet egység (a Délnyugati Front harckocsi hadosztálya és a Sztálingrádi Front gépesített hadteste) körülzárta Paüluszt, a hadseregével együtt és egy hét alatt előretört a Donig. A bekerített fasiszták azonban folytatták a harcot, bár kö­rülöttük a gyűrű egyre szű­kült. Sőt: mint a sarokba szo­rított patkány, — egyre va­dabbal. A szovjet parancsnokság két alkalommal is felszólította Pauluszt: kerüljék el a feles­leges vérontást, adják meg magukat. Hiába. Míg a szovjet hadsereg győztesen vonult nyugatra, a Doni Front csapatai felszámol­ták a bekerített 6. nérrjet had­sereget. Január 25-én bevonul­tak Sztálingrádba, 26-án este a Mamajev-Kurgánnál talál­koztak a 62. hadsereggel. De — mondom — erről majd be­fejezésként. Harc minden házért, minden romhalmazért. A németek — akik életben maradtak, fogságba estek. A sztálingrádi csatában a németek 800 000 embert, 2000 harckocsit, 10 000 löveget, 2000 repülőgépet, 700 000 gépkocsit vesztettek. És mint később ki­derült, itt vesztették él a há­borút. Csaba Imre A belga születésű Jcan Scnramme ezredes uonoroi íehér Ing­ben) zsoldosai között a táborban, ahol az Afrikai Egység Szer­vezettel megállapodás jött létre, hogy a zsoldosok Európába távozhatnak, de írásban kellett kötelezniük magukat arra, hogy nem térnek vissza többé Afrikába.

Next

/
Thumbnails
Contents