Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-17 / 272. szám
1967. NOVEMBER 17. napló — 3 Építkezés akadályokkal Bemutató oktatás az ABC áruházban Miért csökkeni a lakásépítés üteme falun? - Két évig kell várni házhelyre Kevés az építőanyag Három-négy éve még ezer- ezerszáz lakást építettek évente Baranya falvaiban, a múlt évben már csak 679-et, ebben az évben pedig 620-at. A falusi lakásépítés üteme tehát csökken. Ezzel egyidőben mind több lakás épül Pécsett, Mohácson és Szigetvárott, részben azért, mert a falusi fiatalok bevándorolnak a városba. Nem minden rossz tehát abban, hogy kevesebb lakás épül falun. Mégis elgondolkoztató. Pécs Érdje: Szentlőrinc Bár még nem tudjuk megmondani, hogy milyen építkezési ütem volna kívánatos falun (hiszen csak most készül égy felmérés a falusi házak állagáról), abban azért már biztosak vagyunk, hogy több lakásra lenne szükség ez évi 600—700-nál. A régebbi építésű falusi házak zöme úgyis elöregedett. Még a nagy községekben, illetve körzeti központokban is csak minden második régi építésű házat újítottak fel az elmúlt húsz évben, a kisközségek házait pedig inkább csak tol- dozzák-toldozzák. Kevés az érdemleges tatarozás, ennyit pedig meg kellene tenni még a fogyó népességű falvakban Is. Ott sem dőlhetnék össze a házak, ha lakják. A legtöbb elvándorló a körzeti központokban, a városokban, vagy pedig a Pécs peremvidékéhez tartozó, kedvező fekvésű községekben épít magának új házat Ez nem valami baranyai specialitás, hanem világjelenség. Közismert, hogy Érd — a Pest közelében fekvő, egykor jelentéktelen település lakossága néhány évtized alatt harmincezer fölé nőtt, s az ország legnagyobb „nagyközsége” (ma még ennek mondják) ma már Érd. Ha így haladunk tovább, Pécsnek is lesz egy kis Érdje, mégpedig Szentlőrinc. Vagy hatvan házat építenek évente a községben, közöttük emeleteseket is. Az építők 95 százaléka vidéki, a község lakossága minden évben kétszáz fővel, tehát egy mini-falu lélekszámával gyarapodik. Sok bevándorló akar építkezni Pellérden, Kés zü ben, Mólomban, Nagyárpádon és természetesen a külön vonzási körzettel rendelkező, urbani- zálódó nagyközségekben, például Siklóson vagy Pécs váradon is. Az építési szándék azonban nem mindig realizálódik. Kevés a telek. A bürokrácia útvesztőiben Nem azért kevés, mert nincs elég beépítésre alkalmas térség (csak Pécsnek volna annyi!), hanem azért, mert rendkívül hosszadalmas folyamat játszódik le addig, míg egy legelő, vagy mezőgazda- sági művelésre alkalmatlan terület házhellyé változik. El kell menni a térképészekhez, a vízügyi szakemberekhez és még több más szakintézményhez, a járáshoz, a megyéhez, sőt — Szentlőrinc esetében — még a minisztériumba is. Türelmesen ki kell várni a kivizsgálási határidőket, az egyeztető tárgyalásokat, a tanácsi vb-üléseket. A Megyei Tanács építési és közlekedési osztályán kiszámították, hogy mindehhez legkevesebb két évre van szükség. De ha valamelyik hivatal, intézmény késik a határidővel, akkor még két év múlva sincs telek. Igaz, a kisajátítás, parcellázás stb. más országokban is időt vesz igénybe, még azokban is, ahol több a termőföld, mint nálunk. Máról-holnapra tehát a jövőben sem parcellázhatunk. A két év azonban nagyon sok. Az egész rendelet szövevény még a túlzott köz- pontosítás idejéből származik, és sok szempontból bürokratikus. Nehéz megérteni például, miért kell a szentlőrinci iratoknak megjámiok a minisztériumot, amikor a minisztériumi előadó — aki velük foglalkozik — még talán sosem volt Szentlőrincen. Ha a legfontosabb döntést — ti. a mezőgazdasági művelés megszüntetésének engedélyezését — a járásra, az igazgatási eljárás lebonyolítását pedig a községi tanácsokra bíznák, akkor elegendő lenne a fél, legfeljebb háromnegyed év is. Akkor lenne telek is. A járások, sőt a nagyobb községek tanácsai már elegendő és jól képzett szakemberrel rendelkeznek ahhoz, hogy ellássák ezt a feladatkört. A szentlőrinci tanácselnök és tanácstitkár például már több mint huszonöt éve dolgozik a szakmában. Lassan halad a munka Ha már megvan a telek, akkor sem olyan egyszerű az építkezés, mert néha kevés a hitel illetve a pénz. S ha már azt is megszerezték (elöbb-utóbb ugyanis előteremti az OTP), akkor kezdődik csak az igazi hajrá: az anyagért. Az elmúlt hét évben csak egy olyan esztendőt jegyeztek fel a TÜZÉP-nél, amikor úgyszólván minden, tehát még cement és beton- gerenda is volt. Az idén viszont még a tégla és a tetőfedő anyag is hiánycikk. Még az a vigasztaló, hogy a Pécs- Szekszárdi TÜZÉP 1968 első negyedére némileg Jobb ellátást ígér. Nem mondja ugyan, hogy minden lesz, hiszen nemcsak a falu épít, hanem a város is, s építőanyagot kérnek a gomba módra szaporodó tsz-istállók, illetve a mezőgazdasági épületek is. Mégis: a TÜZÉP kissé bizakodóbb. Végül az építő ktsz-ek sem mindenütt jeleskednek. Különösen éles a kontraszt Szentlőrincen. Két emeletes ház áll egymás mellett Mindkettőt tavasszal kezdték építeni. Az, amelyet a Pécsi Járási Építő Ktsz szentlőrinci kirendeltsége készített, hamarosan meglesz, rövidesen beköltöznek. A másiknál viszont csak most értek a fale gyen hez. Itt a sellyei ktsz épít. A ház leendő lakói kétségbeesve kérdezték a szerkesztőségünktől, hogy mi legyen velük a télen. Mert ők arra számítottak, hogy az év végén beköltözhetnek. Az egyik pedagógus szolgálati lakását például már másnak ígérték, s az, aki e pedagógus helyébe költözik, már megérkezett a községbe. Egyelőre albérletben él a feleségével. Aggódva fogadtak Végül, nem lenne teljes a cikkünk, ha nem említenénk meg, hogy a múlt hónap közepén megjelent egy — 1033/1967 (X. 17.) számot viselő rendelet a Magyar Közlönyben. A rendelet szerint a családiház-építők jövőre már csak 20 ezer, a társas- ház-építők pedig 40 ezer forint alapkölcsönt vehetnek fel az igen kedvezőnek mondható két százalékos kamat mellett. Ha többet kérnek, azért már hat százalékos kamatot fizetnek. Egy ilyen átfogó jellegű cikk nem alkalmas arra, hogy mérlegre tegyünk egy ilyen fontos rendeletet. Nem is a mi dolgunk ez. Azt azonban nem hallgathatjuk el, hogy vegyes érzésekkel, sőt aggódva olvastuk a rendeletet, nem vagyunk meggyőződve arról, hogy ennek minden szempontból kedvező hatása lesz. Nem szeretnénk, ha kevesebb lenne az építkezés, féltjük a párt- és kormány 15 éves lakásfejlesztési programját. — Ezért szólunk, s reméljük, hogy az illetékesek — OTP, Pénzügyminisztérium vezetői — meghányják-vetik még, milyen következménye lehet ennek a rendeletnek. Jobb előbb, mint későn. Magyar László Miniatűr csemegeüzlet Az újmecsekalja! ABC áruház alagsorában van egy miniatűr csemegeüzletre emlékeztető terem, amelyben azért A Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat dolgozói téliesítik, a közelgő fagyok ellen avarral töltik ki és deszkával borítják be a pécsi szökőkutak medencéit. A képen: az Aranyoskút kőkelyhét burkolják. Foto: Erb helyeztek el katedrát, táblát, és oktatáshoz szükséges egyéb eszközöket, mert hetenként háromszor itt részesülnek szakmai oktatásban az áruház tanulói. A tegnap délelőtti tanításnál csak az volt szokatlan, hogy nagy nyilvánosság előtt történt. A hallgatóság soraiban a társvállalatok igazgatóin, tanboltvezetőin kívül ott voltak a Belkereskedelmi Minisztérium és a Megyei Tanács képviselői is. A nyilvánosságot az Élelmiszerkereskedelmi Vállalat felügyeleti szerve kérte a tanításhoz tapasztalatcsere céljából, mert — mint dr. Rihmer László, a Belkereskedelmi Minisztérium szakoktatási főosztályának képviselője mondotta — a vállalatnál országos viszonylatban is példamutatóan oktatják a tanulókat. A vállalat csaknem 300 tanulójának 60 százaléka úgynevezett tanboltokban kiváló szakemberektől sajátítja el a szakmát. Azok a harmadéves tanulók, akik jószellemű üzletben kezdtek ismerkedni a szakmával és most az ÁBC-ben dolgoznak, nem bizonytalankodnak el, amikor áruismereteikről kell számot adni igazgatójuknak, Jilly Csabának. Sokacz Mária. Kiss Mária és a többiek valóságos pálinka- és likőrszakértőként mutatkoznak be. A 45 perces órában néhány perc a legújabb áruké. Jilly Csaba katedráján felsorakoztatták a tejipar, a konzerv- és likőripar legújabb termékeit, a műanyagtégelybe csomagolt krémsajtot és vaniliástűrót, az ecetes szilvát, az arany- ranetből készült brandyt és a Medoc likőrbort. A feladati megismertetni ezekkel, megtanulni áraikat, tulajdonságaikat, hogy sem az ajánlással, sem a számolással ne legyen baj munka közben. — Régen úgy lesték el a tanulók a szakmát — mondja a tanítás befejeztével Jilly Csaba — mégis nagyon jó kereskedők lettek. Mostanában sokkal lanyhább a szakma iránti érdeklődés a tanulónak szegődött fiatalokban, ezért létfontosságú a bolti gyakorlati oktatás. Mi itt rendszerbe foglaltuk a tudnivalókat. Három év alatt a szakma minden kérdése sorra kerül. Amit ebben a teremben megtanulnak a fiatalok, azt fenn az üzletben fejlesztik készség-7 gé. Dr. Rihmer László az órát követő szakmai tanácskozáson elismeréssel beszélt az Élelmiszerkereskedelmi Vállalat országosan kiemelkedő, magas szintű oktatási tevékenységéről. Bejelentette: a jó tapasztalatok elterjesztése céljából országos tanácskozást kívánnak szervezni Pécsett. — Erdészház a Mandulásban. Erdészház épül a mecseki Mandulásban, a nemzetköri autócamplng melletti területen. Az erdészházat a Nagy Lajos Gimnázium tanulói villamosítják. társadalmi munkában. A Kisgrafika Barátok Köre november 18-án. szombat du. 16 órakor tartja szokásos havi klubdélutánját a TIT Bartók Klubjában. (Pécs, Janus Pannonius u. 9—11.) Ennek keretében a tagok ex libris gyűjtő tevékenységével kapcsolatos csere is megindul. Minden kedves érdeklődőt is szívesen lát a vezetőség. — Alapításának 40. évfordulóját ünnepli a szentlőrinci Újhelyi Imre Mezőgazdasági Technikum. Ezzel kapcsolatban ünnepségeket rendeznek, emléklapot adnak ki. amely- lyel a legjobb tanulókat, a termelésben kiváló eredményt elért öregdiákokat és az iskoláért sokat dolgozott személyeket jutalmazzák. Bertáék a Tettye utcában alkalmasabb időpontot is el tudtak volna képzelni a „vendégfogadásra”, újságíróra pedig éppen nem számítottak. Berta Mária például, a riportalany, aki másnap délben utazik az NDK-ba, nem is tartózkodik otthon. A rekamién bőröndök, a szekrényen kiakasztott kosztüm. a fotelekben Marika nővére és férje, Berki Lajos, ők próbálják feleleveníteni a történteket. Marika egy távoli ismerősétől tudta meg. hogy lehet munkát vállalni az NDK-ban. Közgazdasági technikumot végzett, először vendéglátó vonalon akart tovább tanulni, aztán mégis az elhelyezkedés mellett döntött, jelenleg a Vegyes- iparcikk-kereskedelmi Vállalatnál áll alkalmazásban, boltkönyvelő. A lehetőség, hogy felszolgálónak jelentkezhet az NDK-ba, szakmai gyakorlatot szerez, megtanulja a nyelvet, és mindezt fizetésért, túlságosan is szépnek lászott ahhoz, hogy hinni lehessen benne. Mindenesetre jelentkezett a tanácsnál. aztán izgult, hogy sikerül-e. A vállalatnál meg vannak vele elégedve, tagja a Hiányozni fog vállalati KISZ-vezetöségnek, a KISZ is ajánlotta. Huszonkét éves, komolyabb udvarlója, vagy legalábbis vőlegénye nincs, madarat lehetett volna vele fogatni, amikor végképp eldőlt, hogy mehet. Sógora megjegyzi, mintha a legutóbbi időben már nem lenne olyan egyértelműen vidám, egészen úgy viselkedik, mintha máris kínozná a honvágy... — Egész kis sereg fogja búcsúztatni holnap az állomáson — számolja nevetve. — Kikíséri egy volt kolléganője. több mostani, a feleségem, az édesanyja, hogy hány fiú, azt előre nem tudhatjuk, a KISZ-ből mindenesetre már elbúcsúztatták. — Hát te nem kíséred ki a nagynénédet? — kérdezem a csendben játszogató kis Jutkát. — Nem. én még kicsi vagyok. csak három gyertya volt a tortámon. — És hány lesz rajta, mire végképp visszajön a Mari néni? — Azt nem tudom. — De azt tudod, hogy hova megy a Mari? — teszi fel a mentőkérdést a büszke apa. — Németországba. Talán érzi. hogy róla beszélünk, édesanyjával együtt, Berta Mária is megérkezik. — Kedves anyuka, ön hogy fogadta a hírt? — Egy szóval se elleneztük, hogy elmenjen, amit megtanul, azt mindig fogja tudni hasznosítani. Persze azért fog hiányozni — teszi hozzá csendesen. — De hiszen mondtam, hogy hazajövök szabadságra — inti le Mária az ifjúság öntudatlan kíméletlenségével. most egyáltalán nem látszik rajta a honvágy. — Nem is tudom, minek örüljek jobban Képzelje el ötnapos munkahét, azt hiszem rengeteget fogok utazgatni. — Inkább takarékoskodj, és hozzál haza egy kocsit — javasolja a sógor megfontoltan. — A kinti árakat még nem ismerem. Szűkösködni nem akarok, de ha valóban félre lehet tenni a keresetbői, egy Wartburg nem lenne rossz ... — Azt már tudja, hogy mennyi lesz a fizetése? — Mint betanított felszolgálók, 350—400 márkára számíthatunk. Egy keletnémet márka körülbelül négy forintnak felel meg. — Tanult már valaha németül? — A közgazdasági technikumban németből érettségiztem, és mióta tudom, hogy utazom, hetenként háromszor külön nyelvtanfolyamra járok. Messze vagyok attól, hogy azt mondhassam. beszélek németül, de mindenesetre már nem tudnak eladni ezen a nyelven. A többit pedig, remélem, meghozza a gyakorlat. — Gondolkozott már azon, hogy mihez kezd. ha — három év múlva — befejeződik a kinti munka? — Budapesten szállodai vonalon szeretnék továbbtanulni majd. Végeredményben még akkor is csak huszonöt éves leszek. Kollégái sajnálják, hogy hosszabb ideig csak egészen ritkán fognak vele találkozni. de helyeslik döntését. Addig tanuljon, lásson világot az ember, amíg fiatal és független. K. T,
