Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-10-01 / 232. szám
Rózsák háborúja A Pécsi Nemzeti Színház bemutatója Október 4-én kezdődik a csillagászati hét A több éve tartó Shakes- peare-ciklus, amely bem kis következetességgel valósul meg a Pécsi Nemzeti Színház műsorprogramjában, az idei évadnyitón újabb meglepetéssel és figyelemreméltó tapasztalatokkal szolgált Az a tény, hogy a színház és személy szerint Dobai Vilmos rendező a , magyar színpadokon mindig tisztelt és játszott Shakespeare itthoni kultuszában le akarja tenni a maga névjegyét, mindenesetre világos igényt jelent, és ez a korábbinál nagyobb igény a Rózsák háborúja bemutatóján különös súllyal fogalmazódott meg. Az előadás alapját képező Henrik-trilógiát Dobai Vilmos nem csupán rendezte, hanem színpadra is alkalmazta. A vállalkozás nagyságát több oldalról is lehet érzékeltetni. A nagy munkát önmagában nem teszi mérlegképessé, de szívesen megemlítem, hogy az eredeti mű tizenöt felvonásból áll, benne hetvenkilenc szín (közöttük negyven csata, vagy harci jellegű jelenet) szöveges szereplője több mint száz, és teljes előadása a tempótól für- gően nyolc-kilenc óra lehet. Ezt a mennyiségileg óriási anyagot kellett az átdolgozásnak koncepciózusán elfogadható három órába sűríteni, megfelezve a jelenetek számát, a megnegyedelve a szereplőkét. Az igazi hátrányt azonban az a körülmény jelentette, hogy a VI. Henrik — különösen az első rész — nem tartozik a nagy alkotások közé, sohasem aratott komolyabb színpadi sikert A teljes trilógiát 1906-ban mutatták be a stratfordi Shakespeare emlékünnep alkalmából, és az igazsághoz tartozik, hogy valóban, bemutatták már Magyarországon is. 1855-ben a Nemzeti Színház Edmund Kean összevont változatát tűzte műsorra. A krónikához tartozik, hogy ez volt a dráma első előadása a kontinensen is. Margit szerepét Jókai Mór felesége játszotta. E zek után indokolt a kérdés: mi keltette föl a trilógia iránt Dobai Vilmos képzeletét? Vajon az angol történelemnek e regényesen mozgalmas, a feudális oligarchia véres felbomlását bemutató korszaka? Vajon a hrech- ti, piscatori értelemben vett rendezői igény, amely alkotó kézzel nyúlt a klasszikus művekhez; lényegileg nem idegen vonásokat, hanem belső aktualitást kölcsönözve a drámáknak? Vajon az a körülmény is közrejátszott, hogy a VI. Henrik történetileg s a drámai jellemek szempontjából közvetlenül a III. Richárd előzménye? A történelmi koncepciót nyilván el kell vetni, hisz a trilógia tele van történelmi tévedésekkel és következetlenségekkel. Nem csak a szűz Johanna, vagy a nép élén felkelő Jack Cade személyének értékeléséről van szó, hanem olyan konkrét tévedésekről is, hogy York herceg nem foghatta el' Johannát, mert csak öt évvel később ment Franciaországba. és a tizenkét éves Rutland halálát Richárd 1460- ban aligha bosszulhatta meg férfiként, mivel akkor még csak nyolc éves volt. Bizonyos értelemben viszont közrejátszhatott egy olyan rendezői igény — amely óvatosai) bár — de alkotó módon nyúl a drámához. Erre utal, ha szerényen is, a húzások segítségével néhány súlyponti átcsoportosítás. de leginkább a III Ricbárdból átvett híres bevezető monológ. Ezek szerint nyilván a III. Richárd is szerepel az „okok” között, mely Pécsett emlékezetes sikert aratott, de a legfőbb ok — úgy gondolom — a többi drámában együttesen keresendő. Megfigyelhettük, hogy az előző Shakespeare bemutatóknak közös — ha úgy tetszik rendezői — koncepciója volt, hogy más-más vonatkozásban, de mind a hatalom etikájával foglalkozott. Gondoljunk Richárdra, Lear királyra, de Angeló is idesorolható. A „téma” — ha szabad ezt a kifejezést használni — most is a hatalom. A téma a konkrétságig örök, s a Rózsák háborúja azokról az emberekről szó, akik nem tudnak hatalom nélkül élni, a York-ház és a Lancaster- ház híveiről; lényegük a hatalom, életük ennek elnyeréséért folytatott gátlástalan küzdelem. A VI. Henrik legnagyobb problémája azonban a szétfolyó krónikaszerűség, az ágas-bogasság, amely különösen a sokat vitatott első, de a harmadik drámában is szembetűnő, és amely alapvetően megnehezíti a rendezői elv kibontását A közönségtől is elég nagy anyagismeretet igénylő trilógia különösen az első és a harmadik részben szinte ellenőrizhetetlenné válik, s rendező legyen a talpán, aki biztos kézzel úrrá tud lenni a helyenként kaotikus képet mutató állapotokon. A Rózsák háborújának, tehát az összevont drámának is ez a legnagyobb tehertétele. Dobai Vilmos ugyan jé érzékkel lemond az első drámáról (vele együtt nemcsak szent Johanna és Erős Talbot alakjáról, de sok következetlenségről is) és Margit érdekes érkezésével indítja az előadást, de a dráma az előadás vége előtt egy felvo- sással, York szörnyű halálával véget is ér, hogy majd egy másik drámában (a III. Richárdban) mesterien ismét felizzon, York halála után még egy teljes felvonást ülhet végig a néző, a harmadik rész azonban nem egyéb, mint hosszadalmas előkészítése a zseniális III. Richárdnak. D obai Vilmos a megrövidített trilógiát (illetve második és harmadik részét) a színlaptól eltérően három felvonásra osztotta, a jelenetek rengetegéből kiválasztva azt a drámai ívet, amely mentén a fő alakok, mindenek előtt York herceg, VI. Henrik, Margit, a védnök Gloster herceg és Suffolk helyezkednek el. Két felvonáson át a színpad többnyire tele van váltakozó ritmusú lendülettel, a krónikaszerű, csaknem narrációs jeleneteket pompásan időzített csúcspontok szakítják meg. A nézőnek legfeljebb olyan minimális kifogásai lehetnek az átdolgozással szemben, hogy miért maradt ki a Temple-kerti híres rózsaszakítás, vagy miért nem tudhat meg valamit Margit és Suffolk szenvedélyes szerelmének előzményeiről. Ezek részletkérdések. Az első két felvonás után azonban az előadás egy hosszas meditá- lásba merül, melyből csupán Gloster Richárd két szép monológja és a towtoni csata után filozofálgató VI. Henrik szomorúan szép jelenete említhető. Ezeket az igényesebb belső sodrású részleteket azonban időnként halálos tőrdöfések és szüntelen futkosások zavarják meg, hogy majd Edward nyájas végszavait (... Mi pedig itt majd díszes ünnepéllyel, S vidám játékban töltjük az időt... Mert itt, remélem, tartós örömünk lesz) egy másik királydráma hősének, III. Richárdnak vészt- iósló. ez előadásra kölcsönvett híres monológja zárja le. Ennek az érdekes és szimbólumát tekintve világos rendezői ötletnek csupán az a hibája, hogy a dramaturgiai előzménye hosszadalmas, az előzmények súlya is kevés, mi több, úgy tűnik, mintha egy tehervonat végére pompás hálókocsit akasztanak. Nem a hálókocsival van baj, hanem a tehervonatként kúszó harmadik felvonással, amelyet szigorúbban kellett volna megszerkeszteni. Itt lett volna igazán szükség a rendezőialkotói kézre. Richárd köl- csönmonológja korábban, drámaibban építkezve nem csupán meglepő kuriózum, de döbbenetes drámai csúcs lett volna. A mi a rendezést illeti: Dobai Vilmos színpadán megszoktuk, hogy minden kulturáltan és eminensen a helyén van, és e tekintetben csalódás lényegében most sem éri a nézőt, azonban a drámai pontok és a kónikasze- nűség közötti váltások ritmusa gyakran összemosódik, és időnként a szenvedély, az okos lendület hiánya is zavar. A kifogások mellett is néhány kitűnően komponált jelenetet láttunk. Az előadás csúcspontja York halála, itt lett volna érdemes befejezni. A fegyverforgató, robusztus, a lelke mélyén nem gonosz, de a hatalomnak mind jobban megszállottja csúf halállal lakói a percért, amit jogtalanul a londoni trónszéken töltött. Jó rendezői és színészi kompozíció Gloster megvádolása, letartóztatása, Margit fájdalmas erejű percei, amikor meghozzák Suffolk levágott fejét, és tigrisbosszúja York herceg fölött. Átgondoltak és precízek York és Richárd monológjai, és megren- dítően tragikus a jólelkű, de gyermekien gyönge VI. Henrik alakja. Az első számú kifogást a rendezés szempontjából is a harmadik felvonás okozza. Meditáló stílusa nem kedvez, sőt visszairányul az egész előadásra, és valószínű ebben a hűvösséget árasztó felfogásban keresendő az is, hogy az első két felvonás néhány drámai csúcspontja érthetetlenül visszaesik, még az olyan döbbenetes pillanat is, mint például amikor Margit pofonüti Gloster herceg feleségét — jelentéktelen mozzanat marad csupán, amit szinte elfojtanak a rákövetkező dialógusok. Ugyancsak ennek a hűvös kulturáltságnak a jegyében zárul az első rész is. A nép haragja kényszeríti a gyermeteg királyt, hogy a tömeg által szeretett, humánus Gloster haláláért Suffolkot száműzze. A király egyetlen cselekvő pillanata ez a drámában, amikor nagy fájdalmában végre egyedül dönt! A drámai helyzet messze a magasba ível, a jelenet azonban folytatódik, mintha mi sem történt volna, illetve ível vissza, Margit és Suffolk szimpla csókpárbajába, amiből a szöveget ráadásul hallani se nagyon lehetett. Az eredeti drámában a teljes jelenet valóban így szólt, sőt még Beaufort bíboros halála is bent van, az előadás dramaturgiai igénye azonban itt is nagyobb határozottságot, lendületet kívánt "volna. Kudarcról nem beszélhetünk, de a premier hűvös hangulata, fáradtan hazasiető, a dinasztiáktól s halottaktól zsongó fejű közönsége pillanatnyi visszalépés tanúja volt. De hát, a feladat — helyesebben a trilógia — magában hordta e nemes kockázatot is. A drámában néhány kitűnő szerep várt a színészekre. Az előadás két kitűnő egyéni alakítást produkált. Bánffy György kettős szerepében (York herceg és fia, Richárd) az ötlet érdekességén túl (állítólag Shakespeare tragikus színésze, Burbage is játszotta így), teljes „magyarázatot” tudott adni ín. Ri- chárd-beli nagyszerű alakításához, annál is inkább, mivel York alakja lényegében előkészület a III. Richárdhoz. Yorkja keményen faragott jellem, belső töprengésekkel, fiatal Richárdja a később elvetemült királyi gonosztevő „kamaszkora”. Az előadás másik kiemelkedően szép színészi játéka Bálint András nevéhez fűződik. A gyakorlati élettől távol álló, gyermekien lírai alkatú, szánalomra méltó, de a nagy vérengzésben lelkileg egyedül tiszta maradó Henrikjét _ emberi-művészi gazdagsággal építi fel, a néző sokáig emlékezni fog rá. Ugyancsak tetszett Iványi József töprengő, a lelke mélyén humánus Gloster hercege, és a Pécsett most bemutatkozó R onyecz Mária is, bár a szenvedélytől, bosz- szútól s hatalomvágytól fűtött Margit ábrázolásában időnként csak a lendületessége volt meggyőző. Rövidebb szerepében Baracsi Ferenc rutinos, Kézdy György lelkes és eltökélt, Galambos György higgadt és Fülöp Mihály szo- kottan precíz játékát kell elismerően megemlíteni. Külön méltatást érdemel Vata Emil kitűnő, a fotókópiát bátran — s mily hatásosan — felhasználó díszletképe, szellemes jelzései, és vele Fekete Mária igényesen tervezett, ötletben nem szűkös jelmezei. Már hagyomány, hogy minden év őszén az ország nagy városaiban csillagászati hét megrendezésére kerül sor. A Pécsett megrendezendő reprezentatív előadássorozat megnyitása az idén az űrkutatás kezdetének, az első szputnyik felbocsátásának tíz éves évfordulóján, október 4-én lesz. A rendezvényt a TIT Csillagászati Szakosztálya és Pécs város Tanácsának művelődési osztálya közösen szervezi. Az évforduló indokolja, hogy az előadások az űrkutatás tudománya köré csoportosuljanak. így a korábbi évek tapasztalatai alapján várható nagyszámú hallgatóság megismerkedhet az űrkutatás legjelentősebb eredményeivel, hasznosságával, terveivel. Helye a Leöwey Klára Gimnázium (Pécs, Szent István tér 8—10), időpontja 4-én, 5-én. 6-án. majd 9-én és 10-én este fél 6. Részletes programja a következő: 4-én: Tízéves az űrkutatás. Előadó: Székely Jenő tanszékvezető főiskolai tanár. a csillagászati szakosztály elnöke. Mohácson 1952 óta neveli eredménnyel a jövő rádiós szakembereit a művelődési ház rádiós köre. Csak az utolsó öt évben 26 tagjának nyújtott alapot a szakmában történő elhelyezkedésre; közülük többen már vezető poszton dolgoznak. De hála a szakkör nyilvánosság előtt folyó munkájának, van bőven utánpótlás az iskolások között. A gimnazistákat amatőrállomás építésével tették érdekeltté, a fiúiskolában rókavadász kör szervezését kezdeményezték s folyamatosan vezetik be a fiatalokat a morse abc-n keresztül a rádiótechnika és levelezés rejtelmeibe. Eredményeiket talán legkézzelfoghatóbban az bizonyítja, hogy ma már a világ valamennyi kontinensével rádiókapcsolatban állnak s kétezernél több összeköttetésük 40 diploma megszerzését eredményezte. Érdekesség kedvéért: egyetlen olyan közösség az országban, mely pl. tagja az Egyesült Államok amatőr URH klubjának, úgy, hogy URH adóval tulajdonképp nem is rendelkezik. A rádió útján történő kapcsolatteremtésekből azután baráti kapcsolatok szü5- én: Az űrkutatás néhány technikai problémája. Előadó: Keresztesi Miklós főiskolai adjunktus. 6- án: Az űrkutatás gyakorlati hasznossága. Előadó: Dr. Balázsy László, a csillagászati szakosztály vezetőségi tagja. 9- én: A Hold, az ember jövendő munkahelye. Előadó: Dr. Tóth László, a csillagászati szakosztály titkára. 10- én: Jártak-e már idegen égitestek lakói a Földön? Előadó: Dr. Görcs László gimn. igazgató. Az előadásokat hangosfilmvetítés követi. Jó idő esetén távcsöves bemutatások is lesznek, melyeknek tárgyai a Hold. a Szaturnusz bolygó és csillagok lesznek. A rendezvényeken belépődíjat nem kell fizetni. Az előadások előtt és után jelentkezni lehet a csillagászati szakkörbe, a Csillagászat Baráti Körébe, és levelező oktatásra. 24 Ft befizetése ellenében elő lehet fizetni a Föld és Ég című kéthavonlcént megjelenő szaklapra, mely összeg egyben a Baráti Kör tagsági díjául is szolgál. lettek a tagok és a velük összeköttetést tartó országok fiataljai között. Albumokban őrzött színes levelezőlapok, levélkötegek tanúskodnak a ba rátkozásokról, melyek később látogatásokká bővültek. Legutóbb éppen egy háromtagú jugoszláv rádióamatőr küldöttség kereste fel a kört s hívta viszontlátogatásra a partnereket. Nem volt könnyű az út az országosan is kimagasló eredményekhez. Tizenöt éve kezdetleges berendezéssel és szerszámokkal fogtak a munkához, elavult adókészüléküket is saját erőből alakították át elfogadhatóvá, a MAHART-hoz, DÉDÁSZ- hoz és a helyi Gelkához fordultak kiselejtezett felszerelésért. melyet kijavítottak, de nemegyszer kénytelenek voltak a saját zsebükbe is nyúlni a tagok, ha nem volt rá más megoldás. De a fáradság és áldozatok megtérültek. évek során megismerték és megszerették őket Mohácson. Elsősorban, mivel tevékenységük nem szűkült le a belső szakma} kérdésekre, tudásukat a közösség érdekében is hasznosították. Az otthont nyújtó művelődési ház összes elektromos javításait és karbantartását magukra vállalták, a belvárosi fiúiskola számára stúdiót készítettek, a busójárásokon rendszeresen ők gondoskodnak a rádióösszeköttetésről a felvonuló csoportok és a rendezőség között, végzik a nagyobb városi ünnepségek hangosítását, tanfolyamokat rendeznek a szakma iránt érdeklődőknek s nincs az a kulturális megmozdulás, melyből, mint tevékeny részvevők kimaradnának. Nem véletlen, hogy tekintélyt, elismerést vívtak ki maguknak s augusztusban a Pécs-Baranyai Technikai Klub mellett testvérkörükkel a modellezőkkel elnyerték a „Megye legjobb szakköre” címet. A megyei művelődés- ügyi osztály 10 000 Ft értékű jutalommal s a Városi Tanács VB korszerű ML—400 F típusú vevőkészülékkel méltányolta munkájukat. S talán adósságot is töríesztünk azzal, ha végezetül felemlítjük a sikerek kovácsának, Burgstabler György szakkörvezetőnek a nevét, aki 15 év óta szerény önzetlenséggel irányítja a lelkes kis kol- lex.rva életét. £ fc Thiery Árpád Holl István és Ronyecz Mária az egyik Jelenetben Az egész világgal leveleznek
