Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-10-12 / 241. szám
1967. OKTŐBER 13. napló *í U MŰSZAKI köny vkiáüílás A DÉDÁSZ-nál már évek 6ta hagyomány a műszaki könyvekből rendezett kiállítás. A vállalat Rákóczi úti klubjában tegnap délelőtt Németh János vállalati igazgató nyitotta meg az idei bemutatót, melynek keretében a Műszaki, a Táncsics, az Akadémiai, a Közgazdasági és a Kossuth Könyvkiadók legújabb termékeit tekinthetik meg a látogatók. A villamosipari szakkönyvek mellett helyet kaptak a különböző kibernetikai gépekkel foglalkozó munkák is, s napjaink legfontosabb kérdésének megfelelően külön kiállítási részt szenteltek az új gazdasági mechanizmussal foglalkozó könyveknek. A három napig nyitva tartó könyvkiállítás — a felsőoktatás 600. évfordulójának jegyében — rövid visszapillantást ad a hazai műszaki irodalom fejlődéséről, s cikkfordítások formájában a holnap technikai újdonságairól is beszámol. Az érdekes kiállítás ma és holnap 10-től 18 óráig tekinthető meg. Akik még a szabóméheket is munkába fogják _ Üj takarékszövetkezeti székház épült Magyarszéken. A több mint 200 ezer forintos költséggel létesült reprezentatív szövetkezeti létesítményt a napokban adják át rendeltetésének. Cséfalvay Géza elővesz egy babszem nagyságú barna bábot, s óvatosan felnyitja a zsebkésével. Csakhamar előbukkan a báb tartalma, egy aranysárga-fekete színárnyalatban játszó méh. Kisebb a háziméhnél, maga alá húzza a lábait, mintha fázna, de amikor megérzi a tsz-iroda ablakán átsütő nap melegét, lassan felhagy elgémberedett testhelyzetével, éledezni, mozogni kezd. Sántha János üzemgazdász és Grünwald Géza párttitkár a méh fölé hajol és kíváncsian figyeli minden mozdulatát. Aztán Cséfalvay Géza íőagronómus és megbízott elnökhelyettes megszólal: t — Hej, ha ezeket is munkába foghatnánk! — Bizony, az kellene! — bólint rá Sántha János. — De azért jó, hogy itt tartunk már — teszi hozzá elmerengve. — Mert volt idő, amikor a tsz-tagok sem akartak dolgozni a közösben. Ki gondolhatott volna akkor arra, hogy a méheket munkába fogjuk! Valóban, így volt még két évvel ezelőtt, amikor Sántha János ide, a garéi tsz-be került. Nem volt már fiatal ember, ötvenhat év állt a háta mögött, s ebből tizennégyet a Dombóvári Vetőmagtermel tető Vállalatnál töltött el. Az aprómagtermesztéssel foglalIRODALMI EST az Orvosegyetem klubjában A Pécsi Felsőoktatási Intézmények Irodalmi Kerékasztala a 606 éves jubileum alkalmából minisztériumi vendégek és testvéregyetemek képviselőinek részvételével nyilvános ünnepi ülést tartott. Az Orvosegyetem máskor tágas klubja most szűknek bizonyult; a meghívottakon kívül is számos érdeklődő töltötte meg a helyiséget, őket való' színűleg a tavaszi jólsikerült szerzői est emléke invitálta. Kiváncsiak voltak a „műhelyre”, alkotó diáktársaikra Nos, a vendégek azt hiszem nem csalódtak. A kezdetben — érthetően — kissé feszélyezett hangulat hamar felengedett, s az est a szokásos bensőséges hangulatú, parázs, de sohasem bántó vitákkal fűszerezett képet adta; a jövő orvosai, tanárai, jogászai és talán írói, költői, kritikusai egymást segítő, építő véleménycseréjét. Deme Tamás, az irodalmi kerekasztal újonnan megválasztott elnöke megnyitójában üdvözölte a vendégeket, majd ismertette az est programját. Először a Pécsi Rádióban múlt vasárnap elhangzott önálló irodalmi műsor felvételét hall gatták meg. Goróczi Katalin, Lukács Miklós, Németh Péter, Szilárd István, Zengő Elemér és Weirach Vilmos művei, Horváth Erzsébet, Kollarits Ágota, Mosonyi Erzsébet, Révész Ildikó, Szilágyi Orsolya, Szókola Judit, Csimma Béla, Kovács László, Kránitz János, Kutas Péter és Németh Péter, az Orvosegyetemi Színpad tagjai előadásában hangzottak el. Rövid értékelés után az újonnan benyújtott művek megbeszélése következett. Békési Magdolna elemezte Weirach Vilmos új munkáit, majd Stark András novellája következett Kun László bírálatában. Utolsóként Zengő Elemér műveit Deme Tamás értékelte. A bírálatok közben a bemutatott munkák több példányban kézről kézre jártak, s a kritikák elhangzása utáni nyilvános vitában az alkotókor valamennyi tagja jócskán kivette részét Az estet a vendégekkel folytatott kötetlen beszélgetés zárta le. Vita a Jelenkor legutóbbi számairól Kedden délután S óra! kezdettel a Jelenkor szerkesztőségében a Magyar írók Szövetsége Dél-dunántúli Csoportja, valamint a Jelenkor szerkesztőbizottságának rendezésében vita zajlott le a folyóirat ez évi 7—8. éa 9. számáról. Pákolitz István költő bevezető szavai után Csányi László író tartotta meg vitaindító előadását. Igen fontosnak: tartotta a Jelenkor szerkesztési elvei között azt, hogy nagy súlyt helyez a tanulmány és kritikai rovat tartalma igényességére. Kolozsvári Grandpierre Emilnek a tragikum és komikum elméletével foglalkozó tanulmányában nem tartotta szerencsésnek a kortól való elvonatkoztatását. Az írói portrérajzok közül kiemelte Po- mogáts Béla Benjámin Lászlóról szóló tanulmányát. A folyóirat szemléről szólva megjegyezte, hogy az eddigi terjedelemnél többet is lehetne ennek a fontos problémának szentelni Az fiiét és Kulúra rovat egyrészt műfajproblémákat vet fel, másrészt viszont igen jó lehetőséget nyújt az olyan jellegű írások megjelentetésére, mint amilyen Thiery Árpád egészen széles távlatokat nyitó várakról szóló írása, vagy Tüskés Tibor Veres Péter interjúja. Ez az interjú szinte teljes képet ad az író írói és emberi magatartásáról. A három számban megjelent novellák közül az előadó legkiemelkedőbbnek Fábián Zoltán írását tartotta. A vitaindító véleménye szerint a folyóirat legkigyensú- lyozottabb rovata a lírai rovat. Ezt olyan versek biztosítják, mint Kassák Lajos, Csorba Győző, Keresztury Dezső, Weöres Sándor és Pákolitz István versei. A bevezetőt követő vitában többek között Szederkényi Ervin, Csorba Győző, Nemes István és Angyal Endre mondta el reflexióit a vitaindítóval illetve a folyóirat e három számával kapcsolatosan. kozott már hosszú ideje. Egyre kényelmetlenebbnek érezte a munkakörét, ö ugyanis a lucerna meg a vöröshere magra tette fel az életét, s a tsz-eket járva azt látta, hogy nem úgy „fogják” a magot, ahogy kellene. Százezrek, milliók vesznek kárba a hozzá nem értés miatt. Pedig a lu- cemamag nagy kincs, magyar aranynak is nevezhetnénk: nagy összegeket fizetnek érte nyugaton, kemény valutában. Néhány éve volt még a nyugdíjig, ezért bomba módra robbant az a hir a kollégái körében, hogy Sántha János nem várja meg azt a néhány évet, hanem kimegy az egyik tsz-be. A biztosat hagyja ott a bizonytalanért, deresedő fejjel kezd új életet. Sokan megcsóválták a fejüket, ám Sántha Jánost nem lehetett a tervéről lebeszélni. Erős csontozatú, súlyos mozgású ember, nem lobban minden kicsiségért, de — ahogy mondani szokták az ilyen fajtáról — ha egyszer a fejébe vesz valamit, nem lehet kiverni onnan. Sok éve felgyülemlett elégedetlenség dolgozott benne, és ez egy szilárd elhatározással párosult: most aztán megmutatja, hogyan „kell” megfogni azt a lucernamagot. Az ember minden nagyobb szabású terv végrehajtása közben szembe szokott találkozni egy csomó olyan váratlan tényezővel, amit nem lehet előre kiszámítani. így járt Sántha János is. Csak Garén vette észre, hogy hiába ismeri a magtermesztés minden csin- ját-binját, egy tapodtat sem mozdulhat előre, ha nem lesz egy kicsit politikus is. A tsz- ben ugyanis még mindig harmados rendszer uralkodott ab bán az időben. A tsz-tagok harmadában kapálták a kukoricát és harmadában kaszálták a lucernát is. Ahol így kaszálnak, ott a magfogásra alkalmas lucerna egy- harmadát elviszik. S ami nem kisebb baj: még a megmaradt kétharmad sem jó magfogásra. Az egyik tsz-tag ugyanis ekkor, a másik akkor, a harmadik meg amakkor végzi el a második kaszálást, következésképp a lucerna sem sar- jadzik egyenletesen, márpedig ha nem egyenletes, akkor minden parcellán más időpontban érik be a mag. Ilyen körülmények között pedig nincs magfogás. A tsz-tagok azért ragaszkodtak a harmados lucernához, mert nem bíztak a tsz- ben, s hogy nem bíztak benne, az már nem szakmai, inkább politikai kérdés volt. Sántha Jánosnak tehát a politikával kellett kezdenie. Megbeszélések, gyűlések tömegét hívták össze, ahol — a párttitkárral, elnökkel meg főagronómussal egyetemben — szinte rekedtre beszélte magát, mire a tagság hangadó embereit rá lehetett bírni arra, hogy legalább egy időre, próbaképpen mondjanak le a harmadosról. De még mindig szemben állt velük a tömeg S amikor eljött a második kaszálás ideje, lépten-nyomon megállították őket az utcán: mikor osztják ki a „harmadost”? Tízszer, százszor kellett elmagyarázni ugyanazt. Később, amikor a vöröshere már „begubózott” — először ugyanis a vörös- here táblán fogtak magot — még nagyobb lett az ellenállás. Ahogy ugyanis a mag ért, úgy fonnyadt lassan- lassan a vöröshere levele is. Látni lehetett, hogy a levél- zet zöme előbb-utóbb lenullik. Erre pedig kész volt a válasz: „Oda lesz a drága takarmány. Nem akarnak ezek mást kaszálni, csak kórót Tönkre teszik az egész tsz-t!’ Mint említettük, Sántha János tizennégy éve foglalkozott az aprómagvakkal, s Cséfalvay főagronómus meg Grünwalc Géza párttitkár sem volt „mai gyerek” a szakmájában. Tudták, hogy jót csinálnak. Egy egész faluval szemben állni viszont, s olyan dolgot ígérni aminek végső kimenetele nem 's egészen biztos — a magfogás ugyanis mindig magában rejt több-kevesebb kockázatot —, tehát ennyit elviselni, nem is olyan könnyű dolog. Kihívták a járás szakemberét és megkérték: nézze , meg a vöröshere táblát és mondjon róla szakvéleményt, A siklósi ember megnézte, s rájuk pirított: nehogy le merjék kaszálni! Az egész járásban nem látott ilyen vörösherét! Utána lefényképezte őket a tábla sarkán. A látogatás lehalkította a hangokat. „Ha a járás is ezt mondja!” — kezdték a bizakodóbbak, s ők is megtekintették a vörösherét. Letéptek egy gubót, szétmorzsolták a tenyerük között, megnézték a magot, csoportba verődve figyelték, hogyan dolgozik a fűkasza, miképp csépelik a kombájnszérüben a magot — nagy volt a kíváncsiság. De még mindig megmaradt a bizalmatlanság. Az csak 1966 februárjában, tehát a zárszámadás napján „párolgott el”, amikor az elnök bejelentette, hogy nem 24 forintot fognak osztani munkaegységenként, mint tervezték, hanem 28-at, elsősorban azért, mert a vöröshere magfogás jól sikerült. Hétszázezer forintot kapott a magért a tsz ... Ilyen már nagyon rég volt a szövetkezetben. A tsz-tagok ahhoz szoktak hozzá, hogy a munkaegység értéke annyi, vagy inkább kevesebb, mint amennyit az év elején mondanak. De hogy több legyen? Többen felszólaltak, kívánták, sőt követelték, hogy akkor „fogjanak” jövőre is magot, de ne vörösheréből, hanem lucernából, mert azért többet fizetnek, s ne nyolcvan holdról, hanem nagyobb területről. Most már megjött az étvágy, s Sántha János, Csé- falvay Géza meg Grünwald Géza csak ezt várták. Az idén már százhúsz hold lucernáson termesztettek magot, s nem fűkaszával aratták, hanem kombájnnal, s felhasználták a híres, leveleket perzselő Regioné nevű vegyszert is. Az eredmény: majdnem két és félmázsás holdankénti magtermés, tehát megyei rekord, egymillió forint nyereség a százhúsz holdról, ami természetesen azzal jár, hogy megint magasabb lesz a munkaegység értéke. Ennyi minden történt tehát addig, míg Cséfalvay Géza főagronómusnak eszébe jutottak a szabóméhek. Elment a lucernatábla közelében fekvő sertésólhoz, megvizsgálta a nádtetőt, s nádszálról nádszálra haladva ráakadt néhány bábra. A nádszál pudvás részébe fészkelik be magukat. — Nemrég volt Baján egy lucernatermesztési tanácskozás — mondja a főagronómus. — Egy professzor is előadást tartott, s azt mondotta, hogy Amerikában tömegesen tenyésztik a szabóméheket. Lehűtik a bábokat, úgy irányítják a fejlődésüket, hogy pontosan akkor kezdődjék a rajzás, amikor a lucerna virágzik ___ Tudja, mire képesek ez ek a méhek? öt-hat mázsa magunk lenne egy holdról!... Tenyerébe veszi a méhet, s rászól, mintha értené: „Nehogy megcsípjél!” Aztán egy dobozba teszi. — Nem tudna valami szakkönyvet szerezni a szabómé- hekről? — fordul hozzám. — Az ördög vigye el, nem tudunk angolul!... Magyar László Hol kapható pécsi termelői bor? Gumikerekű (4-6 i) loraskocsik, traktorvontatásra is alkalmasak, valamint lovak, lószerszámok és egyéb lovas- felszerelések tsz-ek és állami gazdaságok részére ELADOK Fővárosi Szállítási Váll. Anyagosztálya Bp.. V„ Marx tér 7. Telefon: 310-143. Külföldi vendég érkezik, a sok látnivaló megtekintése után meglepő kérdéssel áll elő: „Mecseki bor hol kapható?” De mert az örökös „Mit szól a külföldi...?” — szemlélet már a könyökömön megy ki, már-már a vállamat vonom. Hanem jön a belföldi turista, akár ismerős, akár ismeretlen honfitársam és a sok látnivaló megtekintése után ő is azzal a meglepő kérdéssel áll elő: „Mecseki bor hol kapható?” Nos, valóban, hol is kaphat? És mit? Mondjuk Mecseki Rizlinget. De csak és kizárólag palackban, megvásárolhatja a boltokban, vagy elfogyaszthatja a vendéglőkben, éttermekben. De neki nem ez kell. Neki termelői pécsi bor kell, és több féle bor, amely itt terem a Makárban, Donátu- son, Daindolban, Aranyhegyen és mit tudom még hol nem? Azt szeretné — a naiv turista —, hogy bemenne a belvárosban egy csinos kis poharazóba, (István pincéhez hasonlóba, bár ott csak Villány-Siklósi Állami Gazdasági borok vannak) és azt mondaná: „Kérek egy deci Furmintot...” Vagy cirfandlit. Vagy olasz rizlinget. Vagy rizling szilvánit. Mohácsott a szakcsoportnak van egy szép kis poharazója; Mohács környéki borokat mérnek. Villányban a termelőszövetkezet nyitott egy olyan poharazót, ahol villányi, tehát helyi tájjellegű borokat mérnek. Siklóson hasonló nyílik — vagy talán már meg is nyílt a szak csoport kezelésében. Pécsett nincs. Volt az állami gazdaságnak a Rákóczi úton, „Gödör” névre hallgatott, igazán jó borokat mértek, de aztán évekkel ezelőtt lehúzták a redőnyt. Pedig... Pécsett, a Gyümölcs- és Szőlőtermelő Szakcsoportnak van 1100 tagja, mintegy 600 holdon tevékenykednek, köztük számos jónevű, nagyhírű szőlősgazda. Négy év óta várakoznak türelemmel, hogy a tanácsi szervek jóvoltából egy belvárosi kis helyiséghez jussanak. Körülbelül évi ezer hektoliter bort tudnának eladni decinként a borozóban. Nagyon szépen berendeznék a poharazót, úgy, hogy az megfeleljen a mai kulturált kereskedelmi követelményeknek. Ki járna jól? A külföldi is, a belföldi is, a pécsi fogyasztó is. A város is jól járna, mert ismét tudott valamit adni a közönségnek. A szakcsoport is jól járna, mert anyagilag gyarapodna, bátrabban és főleg nagyobb kedvvel venné ki részét a mecseki borvidék — kormányrendeletben is előírt — rekonstrukciójának végrehajtásából. „Adj uram isten” — de ne mindjárt.. mert igaz, hogy egyik napról a másikra nem lehet leakasztani egy megfelelő bolthelyiséget. De ha netán a szakcsoport és a Városi Tanács illetékes osztályának vezetői egyszer összeülnének, akkor valami kiderülne. Esetleg az, hogy a belvárosban — mondjuk így, „üzleti negyedében” — akad még olyan bolthelyiség, amelyet éppen nem kereskedelmi célokra használnak. Mondja el a véleményét a Dunántúli Naplóról Vasárnapi számunk mellett minden olvasónk megtalálja majd az eléggé terjedelmes közvéleménykutató ívünket, amelyen tíz kérdéssel fordulunk az Olvasóhoz. Mi, a Dunántúli Napló szerkesztői, jelentős eseménynek tartjuk az első ízben megtartandó közvéleménykutatást. Eddig Is igyekeztünk lapunkat úgy szerkeszteni, hogy olvasóink igényeit minél jobban és színvonalasabban elégítsük ki. Ügy érezzük, hogy sok tekintetben sikerűit megfelelnünk azoknak a kívánságoknak, amiket a ma embere támaszt a naponta megjelenő újsággal szemben. Legalábbis erre mutat az, hogy példányszámunk az idén már hétköznap is meghaladja a hatvanezret, ami e tekintetben vidéki csúcsot jelent Mindemellett biztosra vesszük, hogy nem merítettük még ki összes lehetőségeinket, sok ötlet, elgondolás vár még megvalósításra, amelyek még érdekesebbé, olvasmányosabbá és nem utolsó sorban tartalmasabbá, ugyanakkor frissebbé tehetnék lapunkat. Ezeknek az ötleteknek, elgondolásoknak a feltárásában várunk mi sokat a közvéleménykutatástól. Ügy állítottuk össze kérdőívünket, hogy a kérdésekre adott válaszok alapján magunk előtt lássuk lapunknak mintegy a bizonyítványát, azaz megismerjük az olvasóknak a lap munkájáról alkotott véleményét. Néhány kérdés kapcsán arról is kifaggatjuk a kérdőív kitöltőjét, hogy ő személyesen miről írna, illetve olvasna szívesen, kitől, milyen fontos közügyben kérne felvilágosítást Ezekre a kérdésekre adott válaszok segítenek majd a következő időszak terveinek elkészítésében, *r a tájékoztatás tematikai bővítésében. A vasárnap meginduló közvéleménykutatást a szerkesztőség és az olvasótábor nagy közös akciójaként szervezzük. Szeretnénk, ha mind a hatvan és egynéhány ezer előfizetőnk és számonkénti vásárlónk elmondaná a véleményét, és közösen dolgoznánk ki azokat a tennivalókat, amelyeket lapunk további színvonalemelése érdekében el kell végeznünk. Egy kis játékosságot is szerettünk volna becsempészni a közvéleménykutatásba. Ezért úgy döntöttünk, hogy Valamennyi közvéleménykutató lap alján levágható sorsolási szelvényt is átnyújtunk olvasóinknak. Az akció befejeztekor jónéhány tárgyat sorsolunk ki azok között, akik beküldték szerkesztőségünknek a közvéleménykutató lapot. A jutalom, tárgyakról majd legközelebbi számunkban ejtünk néhány szót. Klubkönyvtár- avatás Zádorban Alig 550 lakosú község a Szigetvári járás délnyugati szögletében, Somogy megye határában. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére Bernáth Béla, a Szigetvári Járási Tanács vb-elnöke ezen a héten adja át a község lakóinak a kocsmából átalakított, korszerűen berendezett klubkönyvtárat. Ez a most kialakulóban lévő intézménytípus a könyvtári szolgáltatásokat összekapcsolja a sokszínű klubfoglalkozással s otthonává lesz a község tanulni, művelődni és szórakozni vágyó dolgozóinak. Különösen a várostól vagy járási székhelytől messzeeső kis baranyai falvakban lesz nagyjelentőségű az ilven klubkönyvtárak létrehozása, mert a tv és a rádió mellett úgyszólván az egyetlen kulturált szórakozási lehetőséget nyújtja.
