Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-10-07 / 237. szám
lsen. OKTOBER 1. napló 3 106 dolgozatból 56 elégtelen Verseny az ipar igényeivel Két iskolatípus —- f elmérhetetlen különbségek Koncentrált építőipari szakmunkásképzést! Az 506-os Ipari Szakmunkásképző Intézet mellett műkődé állami szakmunkás- vizsgabizottság előtt az 1966— 1967-es tanév végén 256 építőipari szakmunkás jelent meg, s közülük hetvenen nem feleltek meg az írásbeli követelményeknek. Az elégtelenek rendkívül magas arányszáma első hallásra feltűnik, de különösen nyugtalanítóvá válik ez a statisztika akkor, ha megnézzük, mit takarnak a számok. Egyenlőtlen fejlődés A hetven elégtelen minősítést szerzett tanulóból tizennégyen a MŰM szakmunkás- képző intézetbe jártak, 56-an pedig megyénk valamelyik helyiipari intézetébe. (Magyarázatképpen most csak annyit: szakmunkásképzésünk e két Iskolatípusban zajlott.) Még tragikusabb a kép akkar, ha az „indulók” számát is ösz- szehasonlítjuk: a MÜM-inté- zetből 145-en, a helyiipar iskoláiból 106-an álltak a bizottság elé. A helyiipari jelöltek 52.8 százaléka, tehát még a minimális követelményeknek sem felelt meg. Tovább bonyolítja a helyzetet ez, hogy az általános iskolát a két szakmunkásképző iskola típus valamelyikébe felvett gyerekek szinte azonos átlaggal végezték. A szomorú statisztika mögött tehát nyilván a tanulókon kívül álló okok is rejlenek. Az ipar igényeinek nyomására a szakmunkásképzés az elmúlt években több reformon esett át, s ma nagy általánosságban megfelel a követelményeknek. Helyesebben: egyik típusa — az amelyik a „szem- előtt” van. Az igazság ugyanis az, hogy míg a Munkaügyi Minisztérium nagy, központi intézeteiben gyorsütemben megvalósult a szakosítás, megtörtént a szakoktatói kar meg erősítése, a legkorszerűbb oktatási segédeszközök beszerzése, addig a helyiipari iskolák mind a mai napig viselik az egykori osztatlan falusi népiskolák minden átkát Betanított munkakörben Kőművesek, szabók, cipészek, ácsok és ki tudja még milyen szakmájú gyerekek tanulnak együtt s hiába a nevelőtestület minden erőfeszítése, képtelenek a megfelelő színvonalat biztosítani. A humán ismereteket még úgy, ahogy, de a szakmai tudnivalókat már csak a legtehetségesebbek és — miután az iskola mellett a szerződtető vállalatokon is sok múlik — nyugodtan hozzátehetjük: a legszerencsésebbek tudják csak elsajátítani Nézzük mégegyszer a legutóbbi szakmunkásvizsga tapasztalatait. A helyiipari tanulók „buktató” tárgyai: szakrajz, anyagismeret és munkavédelmi előírások Az ember azt hinné, hogy a gyakorlati tudnivalókban annál nagyobb a jártasságuk, de sajnos ez sem így van. A vizsgabizottság jelentéséből idézek: „A megfelelő munkaterület, szerszám és segéderő biztosítva volt. Probléma a helyiipari tamiloknál jelentkezett — mind a minőség, mind a mennyiség tekintetében. Itt is elsősorban azoknál, akik termelőszövetkezetben illetve kis iparosoknál dolgoztak. Különösen a kőműves szakmában volt ez szembetűnő. A tanulók 6-os válaszfal lapból készítettek válaszfalat és abban ajtókat helyeztek el, vagy magasított téglával felmenő falat emeltek, melyben ablakot helyeztek el. Volt olyan tanuló, aki azt mondta: ilyent még sohasem csináltam ...” Sohasem csinálták — pedig a kőművesszakma egyik legalapvetőbb munkafolyamata! Magától értetődik a kérdés, de hát akkor mit csináltak? És a gyerekektől kapott válaszok nagyon elszomorítóak, mert azt bizonyítják, hogy a szakmunkástanulók jelentős része tanulóidejének javát segéd-, illetve betanított jellegű munkák végzésével fe- csérli el. Objektív és szubjektív okok A mohácsi, siklósi, pécsvá- radi és szigetvári fiók-iskolák tanulmányi eredményeiről igazságtalanság lenne a feltételek számbavétele nélkül beszélni. A gondok már az elhelyezéssel kezdődnek — több. nyire „albérlők” ezek az intézetek v, s aztán folytatódnak a személyi problémákkal: a szakoktatói gárda jóval alacsonyabb végzettségű a kívánatosnál, a tanári kar pedig javarészt „túlórában” végzi munkáját. Nincsenek megfelelő szemléltető eszközök, nem is beszélve a tanműhelyekről vagy jelen esetben a tanépítkezésekről. Hogy az elszomorító eredményeknek mennyi objektív oka van, csak egyetlen példát. A kőműves-tankönyvek 1960-ban készültek, s így a legkorszerűbb technológiák már nem szerepelnek benne. Az ipar azonban olyan embereket kér, akiket minden további nélkül, bármelyik munkahelyen alkalmazni tud. Beszéltem a MÜM-intézet egyik tanulójával ezekről a kérdésekről. Azt mondta: „legszívesebben azt tanuljuk, ami nincs is a tankönyvben, mert az színesebb, érdekesebb, a tanár elvtárs ugyanis mindig vetít hozzá, vagy a legrosz- szabb esetben képeket mutat.” De mit csináljon a helyiipari iskola tanára, aki az esetek többségében még maga sem látta ezeket a filmeket? Van az éremnek aztán egy szubjektív oldala is, s ez elsősorban a vállalatokra, szövetkezetekre vonatkozik. A szemléletről van szó. A szakmunkástanuló pénzbe alig- alig kerül, termelési értéke azonban nagyon is jelentős, s ez némi — túlzással — arra ösztönöz, hogy minél tovább tartson a tanulóidő. A szakmunkás-vizsgabizottság egyik tagja mesélte: volt egy jelölt, aki háromszor állt a rajthoz a vizsgák között hat hónap telt el —, de soha senki sem kísérte el, senki sem érdeklődött a bukás okairól... A megoldás? A néhány szakmunkástanulót szerződtető vállalatok többnyire kis cégek, ennek megfelelően lehetőségeik is nagyon korlátozottak. Egy ilyen kis vállalatnál szó 6em lehet tanműhelyről, 6Őt még a tanuló felelősi munka is legtöbbször csak formaság Az is az igazsághoz tartozik, hogy ezeknek a vállalatoknak az utánpótlás nevelése nem létkérdés. (Érthető, hisz „készen” is kapnak embereket, s egy tíz éves gyakorlattal bíró kőműves mégiscsak más, mint egy újonnan szabadult.) Munkahelyi vonatkozásban éppen ezért nemigen várható javulás. Mi tehát a megoldás? A végső és megnyugtató csak a MÜM-intézetek kibővítése, az oktatás koncentrálása lehet, néhány kisebb jelentőségű lehetőség azonban máris kínálkozik. Ilyen a különböző munkaközösségek létrehozása. A minisztérium már megtette az első lépéseket: közösségeket szervezett a különböző szakmai tárgyakat tanító helyiip>ari tanárok, módszertani és szakmai segítése érdekében. Az is nagy előrelépés lenne, ha megvalósulna e tanulók turnusos oktatása. A téli idő beálltával — amikor az építkezéseken úgysem le- , hét dolgozni — jó lenne a központi intézetbe összevonni őket, hogy pár hetet a legfontosabb elméleti kérdésekkel foglalkozva töltsenek el. Sorsokról van szó Az 506-os Intézetben most folynak a pótvizsgák és a jelek szerint jónéhányan most sem felelnek majd meg a követelményeknek, köztük — a tanárok véleménye szerint — egészen értelmes gyerekek. S miután a követelményeken nem lehet változtatni — a szakmunkás bizonyítvány egyforma, s ennek megfelelően tudásnak is egyformának kell lennie, amit jelképez,—, minden szinten és minden szervnek sürgetnie kell a helyiipari iskolák gondjainak megoldását. Békés Sándor Egyetemi és főiskolai hallgatók II. országos konferenciája Pécsett (Folytatás az 1. oldalról) nácsköztársaság 133 napja eredményezett. Elemezte a fel- szabadulással járó, a felsőoktatásban is új korszakot nyitó politikai és struktuális változásokat, az oktatási reform tartalmát, az oktatásügy demokratizálását. — A különböző szerveknek, beleértve a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget is, a felsőoktatási intézményekben egy célja van — mondotta befejezésül —: a szocialista ' társadalomban aktívan tevékenykedő, tudományosín képzett ember kialakítása. Ha dr. Gombár József ünnepi megemlékezést tartott, Vajó Péter, a KISZ KB titkárának előadásában —, mely az egyetemi ifjúság társadalmi-közéleti tevékenységével foglalkozott — a konferencia munkaértekezlet jellege domborodott ki. — A KISZ VII. kongresszusa jóváhagyta és megerősítette azt az irányvonalat, amelyet Gyárnak is beillene... Költözésre készülnek a XlV-es Autójavító Vállalatnál — Minden költözködés felér egy fél leégéssel! — mondják ironikusan, akiknek már volt részük ilyen „örömökben”. Üzemi méretekben a költözködés ezernyi problémát rejt magában, ezért gondosan készülnek rá a XlV-es Autójavító Vállalatnál. Űj telephelyükön, amely olyan korszerű gépkocsi nagyjavító üzem lesz, hogy autógyárnak is beillene, már az utolsó simításokat végzik a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. — Október 11-én kezdődik az új üzem műszaki átadása, de mi már fél* éve itt vagyunk és az építőkkel szorosan együttműködve készítjük elő a műhelyeket, a technikai eszközöket — tájékoztatott Meiszterits István főmérnök. Az idei tavaszon települt a helyszínre az autójavítók beruházó brigádja: Tóth Géza mérnök, műszaki osztályvezető, Goldbach József és Varga Gyula művezetők, valamint 11 szak- és segédmunkás. — Miért volt erre szükség, hiszen a beruházás részletes tervdokumentáció alapján folyik? — Ez igaz, de a tervek öthat éve készültek és nem is pontosan olyan gépkocsik nagyjavításához tervezték az üzemet, mint amit majd nekünk végeznünk kell, A nagy Diesel teherautók helyett 0,8 tonnás, lengyel gyártmányú Nysa teherkocsik és mikrobuszok, valamint az ezekhez hasonló méretű szovjet UAZ tehergépkocsik és Latvia mikrobuszok nagyjavítására és fődarabcseréjére kell berendezkednünk — mondotta Tóth Géza. — Technológiai elrendezési tervünknek megfelelően Irányítottuk az építkezést. S az eredmény? — Példás! A gépek alapjai pontosan a szalagszerű technológiának megfelelő helyre kerültek. Se- holsem kell majd utólag feltörni a betont, hogy áramot, sűrített levegőt juttassanak a gépekhez. Az alkatrészszállító kocsik gördülőpályái, a satuk tartóoszlopai, de még a pneumatikus szerelőkulcsok légvezetékei is az előírt helyükön vannak már. A beruházást segítő brigád idejében szólt az építőknek, ha valami hibát talált a tervben vagy a kivitelezésben. — S az építők ezt nem vették zaklatásnak, munkájuk zavarásának? — Egyáltalán. Burján István építésvezető és munkatársai is azt tartják, amit mi: nem szeretik a hiánylati jegyzőkönyveket ... — jegyezte meg Varga Gyula, a tapasztalt autójavító szakember, aki nyugdíjból jött vissza, hogy segítse az új üzem kifogástalan berendezését. Az űj üzem berendezése 3 —i hónapig tartott volna, miután az építők elvonultak. A gondos előkészítés révén ezt egy hónap alatt elvégezhetik majd, s ez nagyon jelentős eredmény. A vállalat Munkácsy Mihály utcai és Irányi Dániel téri műhelyeiben eny- nyivel is rövidebb ideig kell már csak lényegében kisüzemi módszerekkel, nehéz körülmények között dolgozniok. Egy hétnél tovább a tulajdonképpeni költözködésük sem tart majd. A gépek és a fel- szerelési tárgyak nagy része máris a helyszínen található. Tizenhárom fúrógép, 14 csiszológép, egy repedésvizsgáló automata, 87 satupad és sok más gép és felszerelési tárgy várja itt — jórészt még ládába csomagoltan — a berendezkedés megkezdését, Időjárásjelen tés iskolában és a szülői házban, tehát még egyetemre kerülésük előtt érik a fiatalokat. A szubjektív feltételeken belül kiemelte a felsőoktatási intézmények légköre további demokratizálódásának szükségességét, mely az egyéni kezdeményezések kibontakoztatásának alapfeltétele, de elemezte az egyetemistáktól való indokolatlan, ám helyenként bizony tapasztalható idegenkedés okait is. Végül rámutatott arra, hogy milyen sok függ az illető felsőoktatási intézmény KISZ-bizottságától, sőt KISZ alapszervezetétől, a formalitások nélküli, fiatalos munkastílustól, a fiatalok „irányultságának” vagyis hajlamainak, érdeklődési körének helyes figyelembevételétől, és attól, hogy megfelelő követelményeket állítsunk minden KISZ-tag elé. A továbbiakban így folytatta: — Minden egyes értelmiségi közéleti ember kell, hogy legyen. Természetes és helyes, hogy a kvalifikált szakemberek véleményét, munkahelyük nemcsak szakkérdésekben igényli, hanem elvárja tanácsukat, javaslatukat, közreműködésüket a társadalmi élet más területein is. A közéleti tevékenység — pozitív vagy negatív irányban — nem ritkán visszahat a szakmai munka értékelésére is. Az előadó rámutatott, és érvekkel támasztotta alá, hogy a társadalmi-közéleti tevékenység fokozása a felsőoktatási intézményeknek is érdeke, akár az oktatás hatékonyságának növekedését, akár az alkotó atmoszféra kialakulását, akár pedig a hagyományos oktatói-hallgatói viszony pozitív megváltozását vesszük vizsgálat alá. Előadása befejező részében a társadalmi-közéleti tevékenység formáival és módszereivel foglalkozott. — Az egyetemen belüli társadalmi munka „alapozó” jellegű, mintegy feltétele a külső munkának — mondotta. — Ahhoz például, hogy egy hallgató valamelyik községben előadást tartson, válaszoljon a kérdésekre, vitaképes legyen, az szükséges, hogy az egyetem falai között, a társaival folytatott eszmecserékben szerezze meg a gyakorlatot ehhez. — Az egyetemi és főiskolai hallgatók II. országos konferenciája akkor felel meg leginkább funkciójának — mondotta végezetül —, ha az eddig végzett munka mérlegelésén és elemzésén túl, fő figyelmet az előttünk álló feladatokra összpontosítja. Ebéd után a konferencia az elhangzott referátummal kapcsolatos vitával folytatódott, egészen este 7 óráig, a vacsorát követően pedig a főiskola dísztermében egyetemi művészeti csoportok tartottak bemutatót Ma délelőtt 10 órakor a konferencia ismét vitával folytatja ülését PMIack Mihály Epítőioarl Sza’'•középiskola diákjai vállalták a szovjet hősők sírjainak gondozáa pécsi temci ben. tJjj • :k a 318 síik” r. 'vp't. dátumait, mi négy 21 ezer betűt. A képen: munkában az I. b. osztályosok« Várható Időjárás szombaton estig: felhőátvonulások, legfeljebb- szórványosan előforduló futó esö- „ vei. Néhány helyen a még élénk, időnként erős északnyugati, észa-/ 5 ki szél tovább mérséklődik. Erős Z reggeli párásság, helyenként, tö- _ lég nyugaton köd. Hideg éjszaka, hűvös nappal. Várható legalacso- ' nyabb éjszakai hőmérséklet 3—8 :S fok között, néhány helyen gyen- j ge talajmenti fagy, legmagasabb nappali hőmérséklet Í3—17 tok- között. I a KB az egyetemi ifjúság, a felsőoktatási intézmények KISZ-szervezetei körében követett — mondotta előadása bevezető részében, majd utalt azokra a dokumentumokra, amelyeket írásban megkaptak a konferencia résztvevői, és amelyek reálisan értékelik az egyetemi nevelőmunkát, a felsőoktatási intézmények KISZ- szervezeteinek eddigi tevékenységét, és megjelölik az elvégzendő munkát, mindenekelőtt az új tanév fő feladatait. | — Nem az a célunk, hogy eddigi munkánkból-csak a pozitívumokat emeljük ki — . hangsúlyozta —, hiszen csak | úgy léphetünk tovább, ha az összes megoldásra váró kérdéssel eredményesen foglalkozunk. ! A szocializmus építésének j körülményei között társadalmi szükségszerűség a politikai aktivitás, mely a fiatalok kö- j rében csak akkor válik általá- I nossá, ha azt látják, hogy ér- ' demes a közügyekbe beleszólni, meghallgatják javaslataikat, és történik is valami javaslataik nyomán. Végül az aktivitás attól is függ, hogy maga a KISZ mennyire képes mozgósítani tagságát. — Az egyetemi hallgatók, életkori sajátosságaik miatt fogékonyabbak mind a pozitív, mind a negatív hatásokra. Világnézetük még nem kiforrott, hivatástudatuk csak most alakul ki, könnyen lelkesednek, igénylik a nagy és szép feladatokat, ám ugyanakkor ismereteik, tudásanyaguk | szükségképpen hézagos. Ezek a speciális tulajdonságok in- ! dokolják, hogy társadalmi- közéleti tevékenységükkel külön is foglalkozzunk. A KB- ülés megállapította, hogy az | egész ifjúságon belül az egye- j térni hallgatók számára bizto- ; sítottuk a legkisebb lehetőséget ahhoz, hogy társadalmi életet éljenek, közéleti aktivi- \ tásuk kibontakozhasson — tet- , te hozzá, majd a társadalmi- ; közéleti tevékenység fokozásá- | nak céljait taglalta, melynek ; a KISZ-tagok szakmai-politi- | kai és magatartásbeli fejlődé- sét kell szolgálnia, gyarapítania kgll társadalmi-közéleti j tapasztalataikat, nem beszélve arról, hogy a társadalom a ! hivatásukra még csak most készülő fiataloktól is igényli, hogy adják tovább tudásukat. Részletesen foglalkozott azokkal a tényezőkkel, amelyek az egyetemi, főiskolai hallgatók társadalmi-közéleti tevékenységét ilyen vagy olyan' irányban befolyásolják. Alapvetően két, egymással kölcsönhatásban álló tényezőt jelölt meg: Objektív körülmények címszó alatt társadalmi fejlődésünket, a nemzetközi helyzetet és az egyetemi ifjúság sajátosságait, szubjektív feltételként pedig a felsőoktatási intézmények belső helyzetét, nevelési hatását, valamint az ottani KISZ-szervezetek munkáját. Külön kitért azokra a I hatásokra, amelyek a közép
