Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-10-04 / 234. szám
IMI. OKTÓBER 4. napló 3 A vílá^ súlypontja keletre tevődik át Kerékasztalnál Legfontosabb a leszerelés Fritz Baade professzor, a világhírű nyugatnémet közgazdász Budapesten Megőrizzük, amit elértünk Beszélgetés a Bányász Szakszervezet XIX. kongresszusának három küldöttével Néhány évvel ezelőtt viharos gyorsasággal világhírűvé vált egy könyv. Rövid idő alatt megjelent 16 nyelven. Kiadták magyarul is, s akárcsak másutt, nálunk is szenzációs sikerrel. 1965-ben már harmadik — 20 ezres — kiadását olvasta, mint emlékezünk rá, felfokozott érdeklődéssel a hazai közönség. A könyvet Fritz Baade nyugatnémet közgazdász írta, címe: Versenyfutás a 2000. évig. A professzor néhány napot Magyarországon töltött. Á siker titka ■— Mi a titka ennek a rendkívüli sikernek? Magától a könyv szerzőjétől, a 74 éves Fritz Baade professzortól kérdeztem ezt — Azt hiszem, a könyv sikerének oka mindenekelőtt az, hogy korunk legfontosabb kérdéseivel foglalkozik — mondja a professzor, aki legsikeresebb könyve első kiadásának megjelenése után rövidesen nyugdíjba ment, de egyetemi katedráját s a kiéli világgaz- gazdasági intézet igazgatását nem a tétlen pihenéssel cserélte el, hanem megalapította és azóta is vezeti a fejlődő országok gazdaságát kutató intézetet. — Fennmarad-e az emberiség 2000-ig, megteremti-e, amire képes, a földi paradicsomot, vagy elpusztul. Nincs ember, akit ez a kérdés ne érdekelne, sőt személyesen is ne érintene. A professzor Szegeden egy napra megszakította útját, s a kis pihenő után — amelyből egy röpke fél órát mi is elvettünk — utazott is tovább Belgrádon és Szófián át Törökországba. A legfőbb cél Halkan, nyugodt tempóban beszél a professzor, mintha egy lecsendesedett életritmusú ember beszélne. Pedig erről szól sincs. A professzor ma is nagyon aktív. A legújabb könyve: „A világ harca az éhség ellen” címmel most jelent meg Nyugat-Németországban és már dolgozik a következőn. Utazik, előadásokat tart — legközelebb novemberben, Moszkvában számol be kutatásairól, konferenciákat, tanácskozásokat szervez, irányít. Hogy miért? Nem csak egyszerűen azért, hogy szaktudományának új eredményeit ismertesse. Ez nagyon fontos, de van ennél fontosabb, lényegesebb cél is: — A legfontosabb a leszerelés — mondja. 1961-ben Kiéiben nemzetközi közgazdász tanácskozást tartottak a leszerelésről keleti és nyugati országokból érkezett tudósok részvételével. A konferencia előre jelezte: ha a fegyverkezési verseny továbbra is az akkori ütemben halad, az ipari fejlődés üteme világszerte törvényszerűen csökkenni fog. Azóta ez be is következett Egyetlen országot Japánt kivéve. — Véleménye szerint növekedtek-e azóta a leszerelés esélyei? — A szükségessége mindenesetre növekedett — feleli fanyar mosollyal. Visszatérünk kiindulásunkhoz, a világhírű könyvhöz. — Hogyan fogadták a könyvet a különböző országokban? — Ahogyan én tudom, számomra mindenütt nagyon kedvezően. Ezt a kiadások magas száma önmagában is mutatja. A könyvet sehol és sen- kisem támadta meg. Azt, amit én könyvemben keserű igazságnak írtam, hogy tudniillik a világ súlypontja a 2000. évben nemcsak az emberek nagyobb száma miatt, hanem a gazdasági potenciál tekintetében is a keleti világra tevődik át (Fritz Baade professzor a keleti világ alatt a szocialista világrendszert érti), nemcsak keserűségnek, hanem úgy látszik, igazságnak is elfogadták. Mindenesetre nem támadták. Tanulmányom tankönyv lett a nyugatnémet népfőiskolákon és szakszervezeti iskolákon. — A könyvben nincs szó — megírásának időpontja miatt *— Gesztenyeszüret. Megkezdődött az előszüret a pécsvá- radi Dózsa Tsz gesztenyéseiben. A tömeges szüret időpontja október 8—10 között érkezik el. A különböző — lriilönösen fővárosi — vendéglátóipari vállalatok a várható termést már rég lekötötték. *— Seprőcirkot és fűzveszsző t termeszt 1968-tól kezdődően a Bikali Állami Gazdaság. A seprőkötő és kosárfonó részleg beindításával a törzsgárda téli foglalkoztatását, kereseti lehetőségeik növelését kívánja a gazdaság megoldani. pécsi lányok? akármilyen hideggel is jár, csak hó lenne, mert akkor már karácsony lenne és itt lenne a Willie. Egy mama — Hát igen, gratuláltak, mindenki gratulált. Én meg csak féltem. • Egyre jobban. Aztán, amikor kikísértük a lányomat, meg hát a veje- met, azt hittem, kiszalad alólam a földgolyó. Nem, nem azért, amiket mesélnék. Hogy Törökországban két kecskéért cseréltek el egy pécsi lányt, meg hogy valaki mire kiment Svédországba, ott találta a kedves férje mellett a másik nőt, akivel már együtt élt. Nem ezért, ez talán inkább petyka. Hanem ... Szóval nem lesz nekem többet lányom. Mutatja a leveleket, mesél a sok csomagról, hogy mi mindent küldött a lánya. Két hónapig minden sorában rajongott. Aztán előbb csak arról érdeklődött, hogyan lehetne kalocsai fűszer paprikát szerezni, később, hogy sír, mert nem ízlik férjének a főztje, múlt héten meg egy zacskó szép őszi vadgesztenyét kért a Sétatérről. — Tudja, ott szokott' játszani kiskorában. Az anyakonywezető Titokzatos mosollyal fogad: — Az anyakönyvben kérem minden benne van. Nemcsak adatok, sorsak is. Persze mindez hivatali titok. — De talán név nélkül... ■— Tavaly kezdődött meg a külföldiekkel való házasságkötések sorozata. Talán az idegenforgalom növekedésének következtében. Tavaly egész évben még hét pécsi kötött házasságot idegennel, az idén eddig 15. A Szovjetunióba, mindkét Németországba, Hollandiába, Jugoszláviába, Olaszországba, Romániába, Görögországba, Csehszlovákiába, az USA-ba. Lengyelországba, Bulgáriába mentek. Volt, aki másfél évig várt, amíg a külföldi szervek megadták az engedélyt. 4~|któber 5-én százezernyi magyar bányász képviseletében megkezdi munkáját a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének XIX. kongresszusa. Az alapszervezetek tagjai — különösen a szénmedencékben — nagy várakozással tekintenek t> nagyfontosságú tanácskozás elé. A mecseki szénbányászokat harminchármán képviselik. A küldöttek megválasztását nem egyszer szenvedélyes vita előzte meg, s most az indulás napjaiban valóságos kis helyi kongresszusok vitatják, mi a legégetőbb kérdés, miről kell feltétlenül szólni... nem is lehetett — a szocialista országokban most kibontakozó gazdasági reformról. Mi a véleménye ezekről a változásokról? — Szerintem szükségesek és helyesek. Feltétlenül alkalmasak arra, hogy tovább növeljék a szocialista országok gazdasági potenciálját, tehát arra, hogy a két rendszer versenyében erősítsék a szocialista világ esélyeit. Ügy gondolom azonban, hogy ezzel annak lényege, amit könyvemben írtam, nem változik. A professzor búcsúzásnál még megmutatja nagyhírű könyvének a különböző országokban megjelent kiadásait, s elmondja, hogy gondolkodik egy hosszabb budapesti látogatás tervén. — És a csalódások, a szélhámosságok ? — Mielőtt az illetékes magyar szerveik megadják a házasságkötési engedélyt, a külföldi állampolgár országából kérnek információt arra vonatkozólag, hogy a magyar törvények értelmében házassági akadálynak minősülő körülmények nin- csenek-e. Például a külföldi fiú nem nős-e. Ha tehát Magyarországon kötnek házasságot, akkor nem lehet baj. Kicsit elgondolkodik, majd megjegyzi: — Persze olyan is volt már, hogy pécsi lány... hát enyhén szólva elégedetlenek voltak vele odakint. Úgy erkölcsileg. A külföldi lovag Cseng a telefon: — Akarsz nevetni? — Mindig — válaszolom. — Gyere fél 6-ra a Nádor elé! Sári, aki hívott — úgysem ez az igazi neve, de mindegy — régi ismerősöm, az egyik legkarcsúbb pécsi kislány, remek alakja van és a Nádorban egy hindu tudós várt rá. Kerekasztal-beszélgetésünk három résztvevője három különböző üzemből érkezett. Fe- renczi Lajos, a komlói szén- előkészítőben dolgozik — szak- szervezeti munkavédelmi felelős. Fábián Béla háromszoros szocialista brigádvezető István- aknán. Szandner György Béta-aknán dolgozik. A legutóbbi választások alkalmával tagja lett a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének. Beszélgetésünk első válaszra és összegezésre váró kérdése: — Nyáron Ismertem meg a Balatonnál. Éppen csak néhány szót váltottunk. Hát nem utánam jött! A hindu tényleg ott ült, kis kreol képével és várt szegény fél 6-tól, este 10-ig. Közben beülhettünk volna egy szomszéd asztalhoz, de nem illik féltékennyé tenni egy hindu tudóst. Az eset viszont mindenképpen megerősítette a véleményemet: szépek a pécsi lányok. De miért szépek? Ki tudja?! Sokan mondják: a törökvilág maradványa a sok szép lány, aki ferdevágású szemmel, nagyszerű lábbal sétál a Kossuth utcán, a „pécsi Váci utcában”. Igaz-e vagy sem? Nem tudom. Maradjunk abban, hogy szépek. Aki ennek okán rágódik, hát fogadja el ezt kellemes igazságnak és rágódjon máson. Mindenesetre, ha mégegy- szer külföldre visz a sorsom, nagyobb önbizalommal sétálok mondjuk a Grábenen: én is abból a városból érkeztem, ahonnét ezek a lányok. Reklámnak ugyan nem leszek jó, de kell a pécsi lányoknak reklám? Földessy Dénes — Mi volt a választások előtti taggyűlések fő témája, s ml foglalkoztatja azóta is a legtöbb embert? Szandner: Az öregek nyugdíja. Gondolja el, vannak emberek, akik 7—800 forintot kapnak — 40—45 évi szolgálat után —, egyszerűen azért, mert az új nyugdíjtörvény előtt vonultak nyugalomba. Ez annál is fájdalmasabb, mert az esetek többségében ősi bányászcsaládok tagjairól van szó, olyan emberekről, akik nem véletlenül kerültek a föld alá... Gondolja el, milyen az öregek közérzete, amikor azt látják, hogy mások 8—10 év után az ő nyugdíjuk háromszorosát kapják. Ferenczi: A másik gond az ellátatlanok kérdése. A legutóbbi időben minden szinten sokat beszélünk erről, az emberek türelmetlensége azonban mégis jogos, mert a mi rendszerünkben egyetlen percig sem szabad családokat ellátatlanul hagyni. Fábián: Minden szinten és minden alkalommal szó esik a bányászat jövőjéről. A pánikhangulat már múlóban van — hisz a párt és a kormány álláspontja világos: a szénre szükség van —, de azért indokolt a kérés: mielőbb dolgozzák ki az ország távlati energiamérlegét, hisz így képtelen a bányászat tervezni, előkészíteni... — A Bányász-Szakszervezet mindig fontos kérdésként kezelte a munkavédelmet. Milyen tapasztalatokról számolhatnak be ezen a téren? Ferenczi: Ezt a területet nagyon jól ismerem. Nyugodtan kijelenthetem, a munkavédelmi őrök széles hálózata felbecsülhetetlen segítséget ad a hivatásos munkavédelmi szerveknek. Ma már arról szó sem lehet, hogy a felügyelet semmibe vegye a munkavédelmi őr figyelmeztetését, s ez nagyon serkentően hat a mozgalomra. Fábián: Valószínűleg a kongresszuson Is felszólalok, el szeretném ugyanis mondani, hogy véleményünk szerint változtatni kellene a balesetek minősítési rendszerén. Ma nagyon sokszor ezt írjuk be baleseti okként: rossz munkamód, a sérült figyelmetlensége ... Lehet, hogy sokszor valóban erről van szó, de ez mégis nagyon tág megfogalmazás, s nagyon sok lehetőséget biztosít a szubjektivizmusnak. Mennyivel másként hangzik például ez: a sérülés oka a technológiai szabályok megszegése. Szerintem a felelősség megállapítása szempontjából ez a legfontosabb. Szandner: Szeretném megemlíteni a védőkesztyű problémát. Más országokban a kesztyű éppen úgy része a személyi felszerelésnek, mint a lámpa vagy a menekülőkészülék. Mi sajnos nem jutunk előre. Vannak kísérleti kesztyűk, de kötelezővé senki sem teszi ezeket, pedig kimutatható, hogy a balesetek közel felét a kézsérülések okozzák. Fábián: Nekem van egy vesszőparipám: az alkalmasság kérdése. Vannak emberek, akik évente nyolc-tízszer megsérülnek, mégis gyógyulás után ugyanoda kerülnek vissza. Ez szerintem könnyelműség, sőt felelőtlenség. Tudomásul kell venni, hogy bizonyos munkák elvégzésére bizonyos emberek legjobb szándékuk mellett sem alkalmasak. — Az új gazdasági mechanizmus előkészítése jegyében napirendre került a munkás- szállítás, az étkeztetés és a munkásszállók kérdése is . • • Szandner: Nagy vitákat kavartak ezek a felvetések. Mindenki aszerint foglal állást, hogy neki mi az érdeke. A szállón lakók védik a szállót, a bejárók az autóbuszt... Ferenczi: A legényszállók fenntartása milliókat követel évente, mégis az a véleményem: kell. Arról van szó, hogy az ott lakókat többnyire az üzemek toborozták, kérve, csalogatva őket. Most meg csukjuk be a kaput? Fábián: Az új helyzetben nyilván csak annyit tarthatunk meg eddigi létesítményeinkből és juttatásainkból, amennyire a nyereségből futja, mégis alapelvként, szerintem, azt kellene kimondani: amit elértünk, azt mindenképpen megőrizzük. — A SZOT-kongresszus egyik központi kérdése volt az üzemi demokrácia. Miben látják a továbbfejlesztés lehetőségeit? Ferenczi: A termelési tanácskozások „megtisztulása” óriási változást hozott. Most negyedévenként valóban tanácskozás folyik. Fábián: A termelési tanácskozások szerepe — azt hiszem — ennek ellenére csökken. A szocialista brigádmozgalom tömegessé válása következtében a brigádgyűlések egyszerűen „eleszik” a kenyerét. Ha mi összejövünk a brigáddal, ottvannak a műszakiak is, s mindjárt, szemtol szembe elmondjuk, mi a kívánság. Szandner: A „profilváltozás” világosan érezhető. A tízezer brigádtag léte megváltoztatta a termelési tanácskozások lényegét. Most a nagy plénum elé csak a valóban üzemi gondok kerülnek, a kisebb ügyeket a brigádértekezlet intékl. — Hogy áll a vállalati kollektív szerződés előkészítése? Szandner: Az új Munka Törvénykönyv elkészülte előtt csak az elképzelések összegyűjtésére volt lehetőség. Központi munkabizottságok jöttek létre, az ő feladatuk lesz majd, az egyes fejezetek részletes kidolgozása. Az anyagot ezt követően vitára bocsátjuk. Ferenczi: Így volt ez a szak- szervezet működési szabályzatával is. Az anyag készen áll — s most a kongresszus feladata * lesz a jóváhagyás. A legfelsőbb szakszervezeti szervektől a bizalmiakig mindenkinek rögzítettük a hatáskörét és feladatát. Mostanában sokat beszélünk a hatáskör növekedéséről. Aki átnézi a működési szabályzatot, az most meggyőződhet erről. Munka- védelmi vonatkozásban a Szakszervezeti Tanácsnak például nemcsak joga, de kötelessége is lesz figyelemmel kísérni a rekonstrukciók és átalakítások terveit, s képviselői jelen lesznek az üzembehelyezésnél is. Ennek nagy jelentősége van, hisz a „takarékosság” már eddig is legtöbbször éppen a biztonsági létesítmények elmaradását vagy meggyengülését eredményezte. — önök most útnak Indulnak a kongresszusra. Ki mit vár ettől a fontos tanácskozástól? Szandner: Őszinteséget és nyílt problémafelvetést. Ferenczi: Arra számítok,, hogy a kongresszus tovább erősíti majd a különböző szintű szakszervezeti tisztségviselők felelősségérzetét. No és arra. hogy végképp „helyére” teszi hazánk népgazdaságán belül a szénbányászatot. Fábián: Hasonlót várok én is. Hiszem, hogy oktalan és felesleges minden aggodalom, ugyanakkor, úgy érzem, mégis meggyengült a bányászság társadalmi rangja, megbecsülése. Nem, nem a hivatalos állásfoglalásokra gondolok. Arról van szó, hogy sokan — hozzá nem értők — úgy beszélnek a bányászokról, mintha kegyelemkenyéren élnének. Azt szeretném, ha a kongresszus ékesen bizonyítaná, hogy ez mennyire nem így van... Békés Sándor ökrös László Debreceni műszerek Dubnának A Dubturt Egy esitett Atommagkutató Intézet és a Magyar Tudományos Akadémia debreceni Atommagkutató Intézete közötti együttműködés nagyon gyümölcsözőnek bizonyult. Dubnában több olyan műszert használnak a kutatók, amelyet a debreceni Intézetben dolgoztak ki és szereltek össze. Jelenleg magspektroszkópia körébe tartozó, félvezető detektorokra épülő műszert gyártanak, amellyel rövidesen Dubnában szolgálják majd a magfizika kutatásait. Képünkön ár. Sebestyén Béla műszaki tudományok kandidátusa és Lakatos Tamás tudományos munkatárs a készülő műszereket ellenőrzi.
