Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-10-22 / 250. szám

BMsazMSÄBiter A vállalatok forgőeszközeinek finanszírozása az új gazdasági mechanizmusban A gazdaságirányítás rend­szerében bekövetkező válto­zás szükségessé teszi, hogy az önállóbb vállalati gazdál­kodás feltételeit a forgóesz­közök tekintetében is meg­teremtsék, Köztudomású, hogy a forgóalap ellátottság tekintetében jelenleg jelen­tős az eltérés. Általában a mostani forgóalap a vállala­tok forgóeszközeit csak kis­mértékben fedezi és a szük­séglet mértékéig a forgóalap és a vállalat részére tartó­san rendelkezésre álló pénz­forrásokat a finanszírozó bank forgóalaphitellel egé­szíti ki. Az önálló vállalati gazdálkodás feltételeinek e téren történő biztosítása azt jelenti tehát, hogy a forgó­eszközszükséglet mértékéig a vállalatok rendelkezésére kell bocsátani a hiányzó forgó­alapot, ami lényegében a forgóalaphitelnek forgóalap­pá történő átminősítését je­lenti az állami költségvetés terhére. Ez az intézkedés lehetővé teszi, hogy a válla­latok saját pénzforrásaik birtokában önállóan, külső . szerv (bank) behatása nélkül vállalhassanak kötelezettsé­geket és a gazdálkodásukban az általában szükséges eszkö­zöket biztosíthassák. A hitéi, mint a gazdaság­irányításnak egyik közgazda- sági eszköze, az eddigieknél jelentősebb tényezővé válik. Érthető, hogy az új gazda­sági mechanizmus körülmé­nyei között a hitelrendszer is új feladatot kap. Ez úgy fejezhető ki, hogy hatékony eszközéül kell szolgálnia a gazdaságirányításnak, a nép- gazdasági terv megvalósulá­sának és elő kell segítenie az áru-pénz egyensúlyt, a fo­rint értékállandóságát. E kö­vetelményeknek megfelelően a bankok hitelezési tevé­kenysége két fő pillérre épül: — a kormány által jóvá­hagyott hitelpolitikai irányelvekre, — a vállalatok hitelképes­ségére. A hitelpolitikai irányelvek 1968-tól kezdve a népgazda­sági terv szerves részeként a kormány által jóváha- gyottan azt az irányvonalat tartalmazzák, amelyet a bank- rendszernek a hitelezési te­vékenység során kell érvé­nyesítenie. Ez a kormány gazdaság-politikájának célja­it szolgáló, alapos elemzésre épülő, évenként jóváhagyás­ra kerülő határozat a beru- üsások, a termelés, szolgál­tatás és forgalom, valamint a fogyasztás hosszú-, közép- és rövidlejáratú hiteleinek terjedelmére tartalmaz irány­elveket és útmutatást arra, hol kell az általános hitele­zési feltételektől eltérni, vagyis mely ágazatokat, ipar­ágakat kell fokozottabb mér­tékben hitellel támogatni, il­letve mely területeket, tevé­kenységi köröket kell hitel­lel korlátozni. Ez az ún. sze­lektív hitelpolitika, párosul­va hatékony kamatpolitiká­val alkalmasnák látszik a hi­telrendszer fentemlített cél­kitűzéseinek előmozdítására. Napjainkban folynak a for­góalap juttatás rendezésének munkálatai és a Gazdasági Bizottság erre vonatkozó ha­tározatának megfelelően a vállalatok még ez év novem­ber végéig tájékozódást fog­nak kapni a részükre jóvá­hagyott forgóalapról. Egyes, főként idényszerűen működő vállalatnál, ahol a szükséges eszközök nagyará­nyú hullámzása jellemtó, (élelmiszeripar, felvásárló vállalatok) nem lenne indo­kolt a legmagasabb szintű forgóalap biztosítása. Ezek­nél a legalacsonyabb havi szükséglet szintjén történik a rendezés. A forgóalapok rendezését követően is számolni kell azonban azzal, hogy a fej­lesztés, a termelés, a forga­lom bővítése, esetleg átme­neti értékesítési zavarok rendszeres hitel-kapcsolato­kat teremtenek a vállalatok és a bankok között, sőt a be­ruházások kialakuló rendjé­ben a kölcsön eszközökből megvalósuló állóeszköz fej­lesztések aránya növekedni fog, ezért a bank-kapcsolatok bővülése valószínű. A kamatpolitika eszköze az alap-kamatláb megállapítása, valamint annak olcsóbbítása, illetve drágítása és végül a preferális elve, vagyis az egyes népgazdasági ágak, vagy vállalatok támogatásá­nak, előnyben részesítésének, illetve adott esetben más ágazatok, vagy vállalatok gazdasági tevékenysége kor­látozása. Ezek az eszközök a mindenkori gazdasági tevé­kenység befolyásolásának eszközei. A kamatláb átme­neti általános emelése ugyan­is feltéve, hogy erőteljesebb gazdasági tényezők nem ját­szanak közre, megfontolt hi­teligénylésre készteti a vál­lalatokat, így bizonyos mér­tékig csökkentheti a gazda­sági tevékenység ütemét. A kamatláb lényeges leszállítá­sától ellenkező irányú hatást lehet várni. Az alapkamat mértékének megállapításánál figyelemmel kell lenni arra. hogy az ál­talános célokon felül ösztö­nözzön a takarékos eszköz felhasználásra, ebből kifo­lyóan magasabbnak kell len­nie, mint a lekötött eszközök után 1968. január 1-től fize­tendő járuléknak. A hitelképességhez fűzött követelmény a korábbiaknál fontosabbá teszi a bankszer­vezet részére a vállalat gaz­dasági és piaci helyzetének megítélését. A hitel vissza­fizetését ugyanis az biztosít­ja. hogy a forgóeszközök időnként pénz formájában jelennek meg, ezt viszont az teszi lehetővé, ha a vállala­tok termelvényeiket folyama­tosan és jövedelmezően érté­kesítik, vagyis ha szükség­letre termelnek. Ezt a szük­ségletre irányuló termelést a szocialista árutermelés egész mechanimusa hivatott biz­tosítani, s ebben szerepet kapnak az értékkategóriákon alapuló különböző befolyáso­lási eszközök (ár, érdekelt­ség, nyereség elvonási rend­szer stb.) is. Nem arról van tehát szó. hogy kizárólag a hitelt nyújtó bank döntse el azt, hogy a vállalat tevé­kenysége megfelelő-e, mégis a hitelnyújtás szabályainak kifejezésre kell juttatnia a szükségletre történő termelés alapvető elvét, s ehhez a hi­telképesség feltétele alkal­mas. Ennek az elvnek alap­ján a termékeit folyamato­san és jövedelmezően érté­kesítő, fizetési kötelezett­ségeinek kellő időben eleget tevő vállalat részére a folya­matos hitelellátást a bank­szervezet biztosítja. Ha azon­ban a vállalat hitelképessé­gében zavarok mutatkoznak, a hitelnyújtás korlátozottab­bá válik, biztosítékok nyúj­tása, a helyzet megjavítására megfelelő intézkedések meg­tétele lehet ilyen esetekben a hitelezés további feltétele, s ha ezek sem vezetnének eredményre, úgy már a vál­lalat „tulajdonosának” minő­ségében fellépő államigazga­tási szervek hatáskörébe tar­tozó olyan intézkedéseit meg­tételéhes kell Mzni a hitel­nyújtást, amelyhez pénzügyi forrásul a költségvetési fe­dezet szolgál. Végső esetben, ha a vállalat működése még így sem tehető jövedelmező­vé, sor kerülhet ún. szaná­lási eljárásra. Dr. Meskó Andor Baranya megye szamokban (1966) Néhány fontosabb adat Baranya megye 1966. évi s"vtia tikai évkönyvéből, amely nemrégiben hagyta el a sajtót. Megnevezés 1966 Közigazgatási terület 781 778 Népesség száma az év végén 415 058 Ebbő! Pécsett 136 823 Üzembehelyezett beruházások (millió Ft) 2 02® Szocialista iparban a munkások száma 43 968 Szocialista építőiparban a munkások száma 7 214 Mg. termelőszövetkezetek száma (év végén) 136 A megye szántóterülete (ezer kh) 416,0 Kiskereskedelmi boltok száma 1446 Ebből Pécsett 492 Lakásállomány 121101 Ebből Pécsett 40 481 1966-ban épült lakások száma 2 219 Ebből Pécsett 115« Hol tart megyénk tanácsi f Néhány héttel ezelőtt Pé­csett a Technika Házában egy igen színvonalas és egy­ben látványos ipari kiállítást nyitottak meg. A tekintélyes közönségsikert aratott kiállí­tás egyben felkeltette az ér­deklődést állami helyiipa­runk, vagyis a tanácsi ipar iránt. Ezért néhány sorban bemutatjuk tanácsi iparunk­nak a megyei iparban elfog­lalt helyét, időszerű problé­máit és a gazdaságirányítási reform megvalósítására irá­nyuló törekvéseit. 17 vállalat — 5500 dolgozó Az államosításokat követő­en még két évtized sem beit el, de az akkori korszerűtlen kisüzemek összevonásából alakult, jelenleg működő 17 jelentős tanácsi vállalat ma már öt és félezer munkavál­lalónak nyújt megélhetési le­hetőséget megyénkben. A me­gyei iparban dolgozó nők egyötödét a tanácsi ipar fog­lalkoztatja. Együttes terme­lésük ez évben megközelíti majd a hatszáz millió fo­rint értéked:. A tanácsi ipar részaránya az egész megyei iparból 10 százalékos, de je­lentősége ennél jóval na­gyobb. mert a helyi igények túlnyomó részét a tanácsi ipar elégíti ki. A megyében termelt épí­tési célú homok, mezőgazda- sági lánc, szervestrágya, bú­tor epedarugóbetét, nyomda­ipari termék, láda, kenyér és sütőipari termék, szikvíz- és üdítőital teljes mennyiségét a tanácsi vállalatok állítják elő. Ezen túlmenően az alsó- és felsőruházati termékek nagy részét, a bútoripari ter­mékek több mint félét, a terméskőnek közel felét, az égetett mésznek egyharmadát és a bőrcipőnek egyötödét is a tanácsi vállalatok ter­melik. A termelés összetételének jellegénél fogva jelentéktelen a tanácsi ipari export-ter­melés. A megye ipari terme­lőegységeitől ez év első felé­ben kiszállításra került 242 millió forintból mindössze 6,2 millió forint értékű volt a tanácsi ipari export, amely csak 2,5 százaléknak felel meg. Ez részben természet- szerű, éppen annál fogva, hogy a tanácsi ipar elsődle­ges feladata a helyi igények kielégítése. De felismerték a vállalatok azt a fokozottan jelentkező követelményt, hogy a helyi igények kielé­gítésén túlmenően mind job­ban kiszélesítsék a külkeres­kedelemnek átadható termé­kek körét és választékát, nö­velve evvel tanácsi iparunk és egész népgazdaságunk jö­vedelmezőségét. így a keres­letre rugalmasan reagáló Komlói Helyiipari Vállalat KISLEXIKON Gazdaságirányítási rendszer Az irányítás: valamely rendszer szabályozása, ren­dezése az állandóan változó belső és külső környezet vi­szonyai között, e rendszer összhangba hozása a reá jellemző törvényszerűségek követelményeivel. Az irányítás minden olyan társadalom nélkülözhetetlen feltétele, melyben munka- megosztáson alapuló terme­lést folytatnak. A társadalmi és gazdasá­gi folyamatok tudatos, terv­szerű és társadalmi méretű szabályozására először a ter­melési eszközök társadalmi tulajdonán alapuló társada­lomban: a szocializmusban van lehetőség. A gazdaságirányítás rend­szere a szocialista állam gazdaságpolitikájának része. Gazdaságpolitikájának ki­alakításakor a szocialista ál­lam elsősorban a társada­lom fejlődési törvényeiből vonja le a konzekvenciákat, s ezeket átülteti a gyakor­latba: egyrészt kitűzi a nép­gazdaság fejlesztésének fő irányait, másrészt megha­tározza azokat a módszere­ket, formákat, emelőket, melyek segítségével el kí­vánja érni a kitűzött célt. A gazdasági törvények az állam által kialakított for­mák, intézmények, módsze­rek útján érvényesülnek. (Pl. a munka szerinti el­osztás gazdasági törvénye valamilyen konkrét bér- és jövedelemszabályozási rend­szer révén érvényesülhet.) A formákat, a módszereket, az intézményeket a terv- az ár-, a hitel-, a kamat-, a jövedelemszabályozás, a gazdaságjog stb. összessé­ge. komplex rendszere al­kotja. Nem lenne helyes te­hát leszűkíteni a gazdaság- irányítás rendszerét ennek egyes elemeire, például az anyagi ösztönzés formáira és módszereire. A szocialista társadalom­ban a gazdaságirányítás rendszerének lényege a köz­ponti (népgazdasági) terve­zés rendszere, továbbá mindazon eszközök és in­tézmények rendszere, ame­lyek a tervben foglalt cé­lok megvalósítását szolgál­ják. A gazdaságirányítási rend­szer szerves részének te­kinthetők mindazok a szer­vezeti formák is, amelyek maguk is aktívan hatnak az egész irányítási rendszer működésére. Az utóbbi években szinte általánossá vált, hogy a gazdaságirányítás rendszeré­vel azonos értelemben hasz­nálják a gazdasági mecha­nizmus fogalmát. A gazdasági mechaniz­musról és e két fogalom különbözőségéről szól követ- kert kislexikonunk. ez év első félévi exportja nek. Eredményesnek látszüfi már csaknem háromszorosa a ruhaipari export bővítési volt a múlt év első félévi- re irányuló törekvés is« Szükségletre történő termelés A tanácsi iparban is foko­zódik a szükségletre történő termelés. így a Pécsi Vegyes­ipari Vállalatnál ez évben megkezdték gyártani az al­katrésztároló és szállító úgy­nevezett „ratamobil” dobozo­kat, a hidraulikus emelőko­csit és az 500 kg teherbírású emelőasztalt. A Pécsi Ve­gyesipari Vállalat ez évben létrehozott horganyzó üzeme többek közt megoldja a Pé­csi Porcelángyár porcelán- szigetelő fémalkatrészeinek helyben történő horganyzását, amely a felesleges szállítások kiküszöbölésével évi 300 ezer forint megtakarítást eredmé­nyez a népgazdaság részére. A Fécsi Bútorgyár hosszú évekig csak fényezett háló­szobagarnitúrát állított elő, az igényeknek megfelelően azonban már elkészültek az új, 23 darabból álló szoba­garnitúra mintadarabjai, kor­szerű poliészteres techniká­val. (A tanácsi ipar új ter­mékei egyébként a fent em­lített kiállításon osztatlan si­kert arattak.) A szükségletre történő ter­melés, a jelentkező igények kielégítése eredményezte azt, hogy ez év első felében a megyei tanács vállalatai 24 %-kal és a városi tanács iparvállalatai 15%-kal növel­ték egy év alatt termelésü­ket. Az összesített adatokon belül legnagyobb mértékben (56%-kal) a Komlói Helyi­ipari Vállalat növelte terme­lését, jelenleg már 1700 dol­gozót foglalkoztat (!). De je­lentős a Pécsi Ruhaipari Vál­lalat 52%-os, és a Baranyai m. Szerelőipari és Szolgáltató Vállalat 40 százalékos terme­lésbővítése is. Az utóbbi vál­lalat — a kiállításon is be­mutatott — különböző kap­csolószekrények és műszerek gyártásával bővítette termék- választékát. Elsősorban a helyi ipa» feladata a lakosság részére a különböző mértékutáni te­vékenység, valamint a javí­tó-szolgáltató tevékenység végzése is. Bár a megyében e feladat nagyrészét a kis­ipari szövetkezetek lalják el, a tanácsi ipar ilyenirányú te­vékenysége is jelentős. A szocialista szektor méretesés javító-szolgáltató tevékenysé­géből a minisztériumi ipar 5 7%-ot. a tanácsi ipar 16,9%-ot, a szövetkezeti ipar 77,4%-ot végzett az I. félévben. A kü­lönböző tevékenységekből kü­lönböző mértékben veszi ki részét a tanácsi ipar. így a mosás, kelmefestés és vegy- tisztítás teljes egészében a tanácsi ipar feladata. Az ipa­ri javításoknak egyharmadát és a személyi szolgáltatások­nak egynegyedét végzi a ta­nácsi ipar, ugyanakkor a la­kossági építőipari tevékeny­ségnek mindössze három szá­zalékát teljesítették a tanácsi vállalatok. Annak ellenére, hogy a javításoknak és szol­gáltatásoknak csak egy ré­szét végzi a tanácsi ipar, mégis a tanácsoknak jelentős a szerepe ezen tevékenysé­gek összefogásában, szerve­zésében és koordinálásában. Javító-szolgáltató tevékenység Az egész megyére általá­nosítva, elmondható, hogy a lakossági javító-szolgáltató tevékenység még nem kielé­gítő. Eltérőek azonban a problémák a városokban és a községekben, valamint az egyes tevékenységek ellátá­sában. Míg a Pécs városi ta­nácsi ipar a mérték után végzett ruházati és cipőipari tevékenységet lényegesen ki­terjeszteni nem tudja keres­lethiány miatt, addig a me­gyében e téren is jelentős a fejlődés. A mérték utáni cipőtermelésnél további ne­hézséget jelent a kapacitás- hiány. Érdemes felfigyelni arra is, hogy míg a mérefes cipők megrendelése ugrás­szerűen nő, a javítások szá­ma csökken. Az olcsóbb ci-. pőket kevésbé érdemes javít­tatni. A vállalatok új szolgálta­tásokat is bevezettek. A Pa­tyolat például a megrendelő lakásán elvégzi a bútorkár­pitok és szőnyegek hatékony tisztítását, vállal tollmosást, kalapátalakítást és vasalást. Új szolgáltatás a Pécsi Ve­gyesipari Vállalat krómozó és nikkelező tevékenysége. A gépkocsik és motorke­rékpárok javítása az egész megyében kapacitáshiánnyal küzd. Ugyanakkor a Bara» nya megyei Szerelőipari Vál­lalat komlói és mohácsi üzemegységeiben a gépkocsi­javítások értéke az eddigieb felére csökkent, mivel a vál­lalat részére e tevékenység kevésbé gazdaságos, és jog­gal hivatkozhat a hiányos é: nehézkes alkatrészellátásra is. E részlegeket szívesen át­adná. A gazdaságirányítási reformnak tehát ilyen irá­nyú kihatásai is vannak s les: nek. Megoldásra váró problé­ma tehát a helyes vállalási díjak kialakítása, a gördülé­keny anyag- és alkatrész- ellátás biztosítása, hogy s vállalatok részére a jövőben (is) gazdaságos legyen egyes fontos szolgáltatások végzése, termékek előállítása. A tanácsi ipar készül a gazdaságirányítási reform be vezetésére, keresi termékei piacát. Ez azonban természe­tesen csak úgy lesz eredmé­nyes, ha termékeinek minő­sége kiváló lesz, helyt tud állni a kialakuló versenyben és meg tudja majd szervezni úgy a termelést, hogy az az eddigieknél jóval gadaságo- sabb legyen. Ezek tanácsi iparunk soron lévő feladatai Dr. Vastagb Gyola

Next

/
Thumbnails
Contents