Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-10-22 / 250. szám

I 4 napló 1987. OKTÓBER 22. Ha újságíróval találkozna... őszintén megvallom, ma­gunk sem számítottunk ilyen felfokozott érdeklődésre a ma egy hete beindított közvéle­ménykutatásunkkal kapcsolat­ban. A zsákszám érkező ki­töltött, megválaszolt kérdő­ívek, az olvasóankétok látoga­tottsága és örvendetes akti­vitása azt mutatja, hogy ol­vasóink nagy figyelmet fordí­tanak a Dunántúli Naplóra, — nemcsak megveszik, elol­vassák. de arra is készek, hogy tanácsaikkal, javaslata­ikkal, őszinte bíráló megjegy­zéseikkel segítenek is ben­nünket. — A Napló a mi lapunk, a dolgozók lapja. — Elégedett vagyok, mert sokszor frisseb­ben tájékoztatnak az ügyek­ről, mint a fővárosi lapok, — ilyen és ezekhez hasonló vá­laszokat olvashatunk a kér­dőíveken, de mégsem ezek miatt örülünk és vagyunk hálásak a közvéleménykuta- tásban résztvevő sokezer ol­vasónak, hanem, mert igen sok használható szerkesztési ötletet adnak, véleményt mondanak. cikktémét java­solnak — ténylegesen az „élet sűrűjéből”. A tulajdonképpeni feldol­gozás még nem kezdődött eL Legalább tízezer kérdőívet szeretnénk visszakapni, mert ennyi feltétlenül kell és elég is ahhoz, hogy valós képet kapjunk mind a pozitív, mind a negatív oldalról, hogy a ja­vaslatok, kívánságok summáz- hatóak legyenek. Mégis, hogy némi betekin­tést kapjunk menetközben is a kialakuló véleményekről, találomra kiragadtunk 20 kérdőívet a terjedelmes hal­mazból. Felét Pécsről, a másik felét vidékről küldték be. Ja­varésze névtelen, a foglalko­zás és az életkor s zerint az alábbi megoszlásiak: útőr (56), tsz-tag (43), egyén! föld­műves (63). vájár (26), gép- ísv s kocsivezető (30), politikai , munkás (42). háztartásbeli (56), nyugdíjas (80), kesztyű­varrónő (17), lakatos (40), mérnök (35), tanár (27) laka­tos (40), vállalati ellenőr (33), nyugdíjas (73), tímár (59), MÁV dolgozó (45), segédmun­kás (43), vájár (43), lakatos (40). Egyetlen kérdést vizsgál­tunk meg a kiválasztott kér­dőívek közül: „Ha újságíró­val találkozna, mit javasolna sürgős megírásra?” Nagyon sokat vártunk ettől a kérdéstől, sok jó „tippet”, megírandó problémát, ame­lyek egy-egy területen, üzem­ben, községben, termelőszö­vetkezetben gondot jelentet­tek. megoldásra várnak és ehhez éppen az újságíró, a lap segítségét igényük. Az ol­vasók a húsz kérdőív ilyen szempontból is tanulságos, de méginkább azért, mert a konkrét javaslatokon kívül jónéhányan általános taná­csokat adnak a lap szerkesz­tői, az újságírók számára. „Nem annyira, a „mit” a probléma, hanem a hogyan — tanácsolja egyik olvasónk. — Több érdekes, színes írást, megfelelő tálalást! Érdekelné­nek a szociológiai felmérések, alapos, gondos, elemzések, például az ifjúságról, a kis és nagyobb kollektívákról. — Az újságírók vegyenek részt minél többször az üzemek, intézmények rendezvényein, legyenek ott végig az embe­rek között a forróhangú vi­tákon, kis községek életében, a társadalmi szervek fontos döntésein, tehát társadalmi életünk fontosabb alkalmain. Nem „odafutni” az anyagért' és a dolgok felszínes ismere­tében szürke, semmitmondó anyagot leadni. Az újságírók legyenek az ügy megszállott­jai, akik időt. fáradtságot nem kímélve szívügyüknek tartsák, amiről írnak. Egy mérnökolvasónk hason­ló szándéktól vezetve így fo­galmazta meg az újságírók feladatát: Sokat tanuljanak, sokoldalúvá képezzék magu­kat. Elismerem, nem könnyű szakma. De egyik sem az, ha színvonalasan akarjuk művel­ni. „Küzdjenek erőteljesebben az emberi gyengeségek, hibák ellen.” „Az igazságnak meg­felelően írjanak.” „Mielőtt va­lamit leírnak, mindig győződ­jenek meg róla.” Ne csak vál­lalatok vezetőit szólaltassák meg, hanem az egyszerű em­bereket is. Népszerűsítsék, ami jó. előremutató. Nem ezer vagy száz, — mindössze húsz kérdőíven találtuk eze­ket a megállapításokat és hangsúlyozom, mindéin váloga­tás nélkül. Persze, a kérdőívek több­sége nem ilyen átfogó, nagy­fontosságú kérdésekkel fog­lalkozik. Többségük nagyon is konkrét, amikor ilyeneket javasol, vagy éppen hiányol az újságból. — Megírnám, hogy kár volt leállítani a falusi téglaégető- ket. Ha működnének, most nem volna nehéz az egyéni építkezés. Írjanak a kokszmű mögötti cigánytelepről, álta­lában a cigánykérdésről, amely még korántsincs meg­oldva. — Miért nevezik Mohácsot „link” helynek? Miért tiltot­ták be a táncesteket? — Mi lesz a baksai OTP- telkek sorsa? Írjanak a vendéglátóipar­ban történő manipulációkról. Nemcsak a pesti vendéglők­ben rövidítik meg a fogyasz­tót, hanem a pécsiekben is. — Ha valaki huligán, ne titkolják el a nevét, akkor se, ha fiatalkorú! — Sokat kell még írni az új mechanizmusról, mert az életben sok-sok rémhírrel ta­lálkozni. De, ha írnak, ért­hetően írjanak az egyszerű emberek nyelvén, ne hivata­los, kifordított nyelven ... — Miért nem gyártanak nikotex cigarettát 1— erről ír­nék, ha újságíró lennék. — Megírnám. milyen új cikkek érkeznek a boltokba, milyenek az árak, nincs-e bur­kolt árdrágítás — ez minden­kit érdekel, közérdekű! — Mindez húsz kérdőíven ... Azt hiszem, sikerült érzé­keltetnünk. hogy miért tart­juk hasznosnak a beérkezett válaszokat és miért reméljük, hogy olvasóink többsége be­küldi a múlt vasárnap, vagy hétfőn kikézbesített kérdőíve­ket. Akinek még nem volt ideje, nyugodtan kitöltheti akár ma is, mert a kérdőívek feldolgozását csak november elseje után kezdjük meg. Ad­dig még további ankétokat, üzemi, hivatali beszélgetéseket rendezünk, rovataink külön szakmai felméréseket végez­nek, amelyekre szintén nagy súlyt fektetünk, mert nagy­szerűen kiegészítik a kérdő­ívek tömeges statisztikai ada­tait. Talán még annyit, hogy a jövő hét közepétől új rovatot indítunk be: Ha újságíróval találkoznék jelige alatt, éppen a közvéleménykutatás során felbukkanó, olvasóink által javasolt témák feldolgozása segítségével. V. F. Múzeumi hónap 1967. Kiállítások a megyében Baranya második falumúzeuma nyílt meg Egerágon Tegnap délelőtt 9 órakor bemutatták Pécsett a Janus Pannonius Múzeum két ván­dorkiállítását, amelyek a Mozgó Művelődési Ház segít­ségével már tegnap útra is keltek. Baranya falvaiban mu­tatják be őket, kb. két évig vándorolnak majd, s mintegy 400 helyen láthatják az ér­deklődők. Mindkét kiállítást két példányban készítették el. Az egyik kiállítás címe: A szovjet hatalom 50 éve, 1917— 1967. A múzeum helytörté­neti osztályának kiállítása ere­deti szovjetorosz újságok, iratok, fotók másolatait, az egykori hazai dokumentumo­kat tartalmazza, főként a 17- es forradalom baranyai ha­tásaival kapcsolatos anyagot Dokumentumok mutatják be a magyar internacionalisták csatlakozását a Vörös Hadse­reghez, valamint a 6. gyalog­ezred emlékezetes lázadásának eseményeit. A kiállítás tab­lóin statisztikai adatok jelzik a Szovjetunió fejlődését nap­jainkig. A másik kiállítás, amely a Kitaibel Pál és baranyai út­ja címet viseli, a múzeum természetrajzi osztályának munkája. Kitaibel Pál, a ne­ves magyar természettudós 150 évvel ezelőtt született Ha­zai útjai során bejárta Bara­nya megyét is, és terjedelmes naplóban örökítette meg ta­pasztalatait. Nemcsak a me­gye flórájával és faunájával, hanem helytörténetével kap­csolatban is forrásértékű mun­ka ez a napló. Részben a naplófeljegyzések fotókópiái, részben az általa följegyzett különleges baranyai növények képezik a kiállítás anyagát Újra érik a körte Okorágon Szántó József okorági tisz­ta# kertjében van egy 15 éves korai körtefa. Július elején már beérett a gyümölcs, le is szedték. Most azonban új­ból van a fán néhány körte és szépen sárgul, érik. Nem is a gazdája vette észre, ha­nem a szomszéd, aki Szántó­éktói hordja a vizet. Az öt­vennyolc éves Szántó József évtizedek óta foglalkozik gyümölcsfákkal, méhekkel, de azt mondja, ilyen kései, má­sodszori körteérést csak most látott először. Az 1967. évi múzeumi hő­nap baranyai eseményei közé tartozik a tegnap esti falu­múzeum-avatás Egerágon. Görcs László, a Megyei Ta­nács kulturális állandó bizott­ságának elnöke nyitotta meg az Egerág története és nép­élete című kiállítást a köz­ségben. A község erre az al­kalomra rendbehozatott egy épületet és a múzeum rendel-, kezésére bocsátotta. A megye — Tormás után — második falumúzeuma négy helyiséget tölt meg anyaggal. A bevezető teremben a köz­ség történetének dokumentu­mai láthatók, a legrégibb em­lékekkel. Az itt feltárt római sír teljes rekonstrukciójával kezdődik a régészeti anyag, és a későbbi korok emlékeivel, köztük néhány érdekes török fegyverrel folytatódik. A kö­vetkező teremben a község to­vábbi története látható, egé­szen napjainkig. A helyi Gyöngyvirág Tsz ismertetésé­vel, rövid mezőgazdasági áttekintéssel zárul a történeti rész. Két terem foglalkózik a falu népművészetével, egyik­ben a fazekas és faragott anyag, valamint a bútorok, másikban a szövés-fonás és a szép színes egerági népvise­let látható. A megnyitásra a község rendbehozta az utcákat is, megszépítette a házakat, és kultúrműsort állított össze. Személyautó és mozdony karambolja 3 halott, egy életveszélyes sérülés Súlyos karambol történt ok­tóber 21-én, szombaton éjjel 1 árakor a bala tanfenyvesi állomásán. Egy személyautó — 4 utassal — a lezáratlan sorompó miatt összeütközött egy mozdonnyal. Az összeüt­közés következtében a gépko­csiban ülők közül a helyszí­nen meghalt Kelemen István tanár, fomyódi lakos, Szerda­helyi Imre tanár, fonyódí la-' kor, a gépkocsi vezetője és tulajdonosa Tóth István fel­vásárló, ha laton bogi ári lakot. A negyedik utast Gazda Ist­ván tanárt, fonyódí lakost életveszélyes sérüléssel a ka­posvári kórházba szállították. Ez is pályaválasztási gond Csökkent munkaképességűek „fenntartott * Hasznos kezdeményezések Pesten — Jogszabály »csak felnőtteknek-? Pécsett is lehetne — Doktornői Most azért fordulok önhöz, hogy meggyógyítson, hanem, hogy mondja meg: mit szabad dol­goznom! Higgye el, megöl a tétlenség és a tudat, hogy nem érek annyit, mint más ember. Fiatal kamaszlány — aki­nek a szívbetegség következ­tében Illa az ajka — írta eze­ket a sorokat dr. Péntek Er­zsébet főorvosnőnek, s levele nem az egyetlen ilyen tár­gyú levél. Évek óta írják, vagy szóban panaszolják a csokiként munkaképességű fiatalok: dolgozni szeretné­nek, de oly nehéz számukra alkalmas munkát találni. Pe­dig ez nagyon fontos volna: — Mégpedig két szempont­ból — mondja dr. Péntek Er­zsébet, a Baranya megyei Ta­nács Gyermek-szívbeteggon- dozójának főorvosa. Az egyik szempont népgazdasági: a be­teg maga is termelő munkát végezhet, s nem szorul rá, hogy tétlen életmódja miatt eltartsák, s nem kell neki 17 éves korán túl is magasabb összegű családi pótlékot igény­A sárga murci bugyborog..." /# Az egykori pécsi kisdiák, Babits Mihály írta felnőtt ko­rában az idézett verssort, őszi pincézés c. versében. Többen kérdezik kedves ol­vasóink közül: mi is a murci, honnan ered e szó. A borá­szati szakkönyvek szerint az utóerjedésben lévő, még cuk­rot is tartalmazó bort murci- nak, az első fejtésig újbornak, majd éves koráig fiatal bor­nak, egy év után pedig óbor­nak nevezzük. A murci elnevezésen a Ma­gyar Értelmező Szótár szerint félig-meddig kierjedt, már erősen szénsavas, csípős mus­tot, erjedésben lévő újbort értünk. És a szó eredete? Valószínűleg dunántúli tájszó és a murcos, morcos (szurtos, piszkos) szónak a származéka. A csonkult tőhöz hozzáil­lesztették az -i becézőképzőt, s a csoki, cuki, szaki, mozi mintájára létrejött a murci szó. Egyes vidékeken az er­jedő bort harcsáknak vagy rámpásnak is mondják. Az előbbi szó szlovák, az utóbbi német eredetű. Néhol harcos­nak is nevezik az erjedő újbort. Décsy Gyula szerint e szó a „megkarcolt, érdes” jelentés­ből keletkezett, s általában a savanyú, gyenge bort nevezik karcosnak. A „pécsi tükék” persze tréfásan a majomtej, szamártej szavakat is szok­ták használni — bizonyára a murci kiváltotta hatásra utal­va. Forr a bor a pécsi pincék­ben. Pedig hát nemis a bor forr, hanem a must. De meg­szoktuk már így mondani, s a szokás nagyhatalom. Azt is szeretnénk megszokni, írja R. F. nemrégiben a Naplóban, hogy Pécsett lehet vásárolni pécsi cirfandlit, olasz rizlin- get vagy rizling szilvánit. Hogy e pécsi tájboroknak külföldön is milyen hírük van, bizonyltja egy pécsi főiskolai tanár, akitől Belgrádból fel­világosítást kértek a pécsi cirfandli szó eredetére vo­natkozóan. A kérés teljesítése megle­hetősen nehéz, mert a cirfan- del, vagy ahogy népiesen mondják: cirfandli nevének eredetét ma sem tisztázták véglegesen. Ismeretes, hogy a szőlő fiatal hajtásának a vé­gét vitorlának nevezik. Ennek német neve: Fahne. Sokan a Zierfahnler (magyarul: díszes vitorlájú) kifejezésből akar­ják a nevét megmagyarázni. Csak az a baj, hogy a régi német szőlészet ilyen nevet nem ismer. Minthogy a cir­fandli a szilváni szőlővel egyidőben tűnt fel, újabban azt tartják, hogy a cirfandel hév a szilváner szó népeti­mológiai változata. Ennek a nézetnek csak az a hibája, hogy a szilváni egészen más­fajta szőlő, mint a cirfandli. A szilváni szőlőnév azért ér­dekes, mert egyesek szerint Erdély (Trans-szilvánia) latin neve rejtezik benne. E felfo­gás is téves, mert Erdélybe csak a múlt század közepén telepítették be ezt az auszt­riai szőlőfajtát, amelynek ne­ve valószínűleg latin eredetű, és erdei-t jelent. A rizling nevében Riess- land, a római Raetia tarto­mány helyneve él. Talán a rizling a legrégibb szőlőfaj­tánk, valószínűleg már a ró­maiak is termesztették. Né­metek közvetítésével került hozzánk az olasz rizling, amely azonban francia erede­tű szőlőfajta. Hazája a Cham­pagne vidéke. Az olasz jelzőt Németországban kapta meg­különböztetésül a rajnai riz- lingtől. Azóta más ikertestvé­rei is születtek: a bánáti és a budai rizling. Baranya megye kiváló bo­rait mintegy négyszáz évvel ezelőtt már Oláh Miklós, a kiváló humanista történetíró is említi. Érthető tehát, ha a nyelvtudomány álláspontját figyelmen kivül hagyva egye­sek megyénk nevét is a Bor­anyából származtatják. Mind­ez még az asszonyjogú társa­dalom idején történhetett, kü­lönben az, apák boltjának lá­togatói tiltakoztak volna elle­ne. TOLLSEPRÜ be Tenni. A másik gzemporrt lélektani: a betegnek nem szabad éreznie, hogy haszna­vehetetlen ember. Ez az utób­bi okozza, hogy a csökkent munkaképességűek gyakran erejüket meghaladó munkát vállalnak, vagy betegségüket eltitkolják a munkaadó előtt A tizennyolc éven aluli la­kosságnak körülbelül két és fél százaléka szenved külön­böző keringési- és szívbeteg­ségben. Pécsett és Baranyá­ban a számtalan egyéb beteg­ségcsoportba tartozó fiatal közül csak keringési és szív- betegség miatt évente mint­egy 150—200 olyan gyerek fejezi be az általános iskolát, aki szorongva gondol a pálya­választásra: ha nem veszik Del középiskolába, milyen szakmát tanulhat? — A ml munkaterületün­kön, a szívbeteg gyermekek és ifjak körében ez mind égetőbb kérdéssé válik. Ezek egy része, akik rheumás szív- gyulladáson estek át, csak néhány évig szorul nagyobb kíméletre. Másik részük vi­szont, akiknél a rheumás szívgyulladás szervi szível­változással gyógyult, Illetve azok, akiknek veleszületett szívhibájuk van, — állandóan csökkent munkaképességűek­nek számítanak. Nagy részük azonban képes arra, hogy a neki megfelelő munkakörben száz százalékos munkát vé­gezzen. A baj ott van, hogy az ed­dig meghozott rendeletek és határozatok nem foglalkoznak külön a csökkent munka- képességű fiatalokkal, hanem csak általában a mun­kájuk közben csökkent mun­kaképes ségű vé vált betegek­kel. Például, a szakmunkás- képzésre jelentkező fiatalko­rúak orvosi alkalmassági vé­leményezéshez szolgáló útmu­tató sem támogatja az orvosi véleményezést, mert a beteg­ségre alapoz, holott nemcsak a betegség fajtája, hanem a beteg állapota dönti el: alkal­mas-e valamilyen pályára, vagy sem. Lényegében tehát a fiatalkorúak úgynevezett or­vosi rehabilitációjával, ponto­sabban a beteg fiatalok mun­kába helyezésével kapcsola­tosak ezek a problémák. Pedig a felnőttek orvosi re­habilitációja világviszonylat­ban fejlett. A Szovjetunióban a nyilvántartott négymillió csökkent munkaképességű kö­zül három és fél millió dol­gozik. Angliában az iparvál­lalatok kötelesek az iparág jellegétől függően meghatá­rozott arányban csökkent munkaképességűeket alkal­mazni. Ugyanezt az NDK-ban is törvény írja elő, sőt, ott már számos kiképző és átkép­ző iskolával is rendelkeznek. Lengyelországban a rokkantak: szövetségének rentábilis vál­lalatai vannak. Az NSZK-ban magas színvonalú a rehabili­táció orvosi és technikai fel­készültsége. Magyarországon a kormány márciusban már szélesebb körben hozott hatá­rozatot a csökkent munkaké­pességű dolgozók helyzetének rendezéséről. Ebben rendel­kezik a megoldsáról, amely az előzetes számítások szerint mindent egybevetve, évente mintegy 400 millió forintot igényel, s ezen dolgozók hely­zetének rendezése a tervek szerint 1968. január elsejével megkezdődik. De mi lesz a fiatalkorúak­kal? Ezért aggódik, t ezen kíván segíteni, ha mással nem, hát szakmai tanáccsal a Baranya megyei Gyeim ek-szívbeteg­gondozó. Törekvésében azon­ban nem áll egyedül, hasonló irányban tevékenykedik a KISZ Központi Bizottságának Csökkent Munkaképességűek­kel Foglalkozó Irodája Buda­pesten. Ez a szervezet másfél éve alakult, s társadalmi munkában tevékenykedik. Hetente kétszer fogadja ügy­feleit, idén áprilisig az 1867 segítséget, elhelyezést kérő budapesti fiatalból 1672-t, a a vidéki 628 közül 150-et he­lyeztek d egészségi állapotá­nak megfelelő munkakörben. Az Iroda tizenkét munkatár­sa most olyan javaslatokkal áUt élő, hogy állítsák össze az illetékes szakminiszté­riumokban a csökkent mun­kaképességűek számára alkal­mas munkakörök jegyzékét, s ezeket a munkaköröket tart­sák fenn az ilyen fiatalok szá­mára. Javasolják többek kö­zött azt is, hogy ha esetleg nem találnak olyan munka­kört, ahol a beteg teljes ér­tékű munkát végezhet, ebben az esetben csökkent munka- képességű fiatalok normáját, az egészségesekhez viszonyít­va 35—75 százalékkal lazít­sák. Budapesten ők már úgy­nevezett „gyógyműhdyefcet” létesítettek, mégpedig kertész- képzőt, papír, bőrdíszmű, mű­anyag, kötő és varró mű­helyt. Dr. Péntek Erzsébet pecRg ezt mondja: — Az említett márciusi kor­mányhatározat alapján Pé­csett is foglalkozni kellene az érintett fiatalok szakképesí­tésével és elhelyezésével. A Megyei és Városi Tanács munkaügyi osztálya egyéb­ként már tervez ilyen jellegű megoldásokat. Földessy Dénes

Next

/
Thumbnails
Contents