Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-10-21 / 249. szám
1*#T OlCTÖBER n. napló A FILMSZEMLÉN Ősbemutatók Pécsett és vidéken At október 23-án, hétfőn kezdődő III. Magyar Játékfilmszemle alkalmából nemcsak a szemlén résztvevő hat filmet, — a Hideg napok-at, a Tízezer nap-ot, az Apá-t, az Utószezon-t, a Hogy szaladnak a fák-at és a Szevasz, Verá-t — mutatják be, hanem több Ősbemutatót is tartanak. A pécsi játékíilmszem- léknek hagyományuk, hogy a szemle első és utolsó napján megrendezik egy-egy magyar film ősbemutatóját. így az Idén Jancsó Miklós Csillagosok, katonák című filmjének vetítésével kezdődik a szemle. A második napon, kedden bemutatják Palásthy György Az özvegy és a százados című alkotásét, melynek szereplői Tolnai Klári, Darvas Iván, Bessenyei Ferenc, Sin- kovits Imre, Szirtes Adám, Benkő Gyula és Csákányi László. Szerdán egy másik, eddig még meg sem határozott magyar film ősbemutatóját tartják meg, csütörtökön pedig Hintsek György Kártyavárát. A pénteki ősbemutatón a közönség elé kerül Wiedermann Károly Idézés című alkotása, szombaton a záró díszelőadáson pedif Bacsó Péter filmje: a Nyár a hegyen. A Kártyavár-ban többek között Páger Antal, Latinovits Zoltán, a Nyár a hegyen-ben Mensáros László, az Idézés-ben Bitskei Károly játszik. Szüretelnek a pécsvárad hegyoldalon. Hajolgató asszo nyoik fakalapácssal verik szé a gesztenye tüskés burkát — ha szükség van rá. Szerencsé' re. a legtöbbször nincs, mert a burok már a fán szétnyílik, a gesztenye meg lepotyog, így csak fel kell kapkodni a termést. Óriási fák ezek. vastag törzsekkel és földig lógó ágakkal. Egy idős ember szerint — most jött elő a gesztenyéssel szomszédos pincéből, mustszagú kötényét darazsak dongják körül — néhány tucat fát a török időkben ültettek még. s van talán itt még öt-, sőt hétszáz éves fa is. Akármilyen öregek a fák, jól teremnek ma is. SzünteleA cealádiház-épftés útvesztői Bürokrácia nélkül nem megy? Mind ez idáig abban a hitben éltem, hogy nagyjából sejtem mi kell a családi ház építéséhez. Gyanítottam: kell elsősorban is némi készpénz, OTP-hitel, telek, melyre a leendő ház épül, tervrajz, építőanyag, különböző berendezések és természetesen egy vállalat, amelyik a munkákat elvégzi. Most pedig hökkenten hallgatom Nagy József elvtársnak, a Pécsi Állami Gazdaság igazgatójának, kissé rezignált hangját, hogy ez biz még édeskevés. • Mert az építkezéshez szükséges szabványblanketta, hirdetőtábla, melyre valamiféle jegyzéket függesztenek, helyszínelés, becslés stb., stb. Csak amíg a satöbbiket sorolja, megfájdul a fejem, pedig mindösz- sze másfél órája foglalkozom a dologgal, mit szóljanak akkor ők, szegények, akik négy hónapja írnak, üzennek, telefonálnák, személyesen tárgyalnak a hivatalos szervekkel, mindeddig eredménytelenüli Bizony, bizony, amikor egy kicsit jobban mennek a dolgok, hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy ez már mindig így lesz, s elfeledkezünk leghűségesebb útitársunkról, á bürokráciáról. De nem így ő. Hozzánk simul, hogy nélküle nem moccanhatunk egy lépést sem. Most azonban még a bürokrácia történetében is szokatlan dolog történt, legalábbis úgy gondolom, ritkán esett meg, hogy egy állami kezdeményezést az állami hivatalok akadályoznak. Mert pontosan ez történt. Van egy nagyon okos, hasznos minisztériumi utasítás az állami gazdaságok lakóházépítési akciójáról. (Köztudomású, hogy milyen mostoha körülmények között élnek emberek még ma is a pusztákon.) „A gazdaságok Igazgatóin áll, hogy az ismertetett segítséget megfelelőképpen felhasználva dolgozóik számára kulturált lakáskörülményeket teremtsenek” — mondja az utasítás. Vajha így lenne! Nagy elvtárs is csaknem elhitte, hogy kizárólag az állami gazdaságon múlik a dolog és gyorsan megtette a szükséges intézkedéseket A határozat megszületése utáni második napon kiértesítették azt az öt szerencsés (vagy szerencsétlen?) családot akik Gyulapusztán a gazdaság segítségével házat építhetnek. A hatodik napon piár kimérték a területet a házhelyek számára, ugyanakkor megbíztak két munkatársat, hogy az épületek felhú- tását minden tapasztalatukkal segítsék elő. A két munkatárs még aznap hozzákezdett tevékenységéhez. Eljártak az OTP-nél, a hitel és a típustervek végett Vásároltak is típusterveket hogy azokból az építtetők a nekik megfelelő háztípust kiválaszthassák. Megismertették a lakásépítési akcióval az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal vezetőjét és felkérték, soronkl- vül intézkedjen a házhelyek megosztásában, hogy a telek- könyvezést mielőbb elvégezhessék. S megkezdődött e két megbízott ember s később az állami gazdaság csaknem egész vezetőségének kálváriái árása, melyet itt csak nagy vonalakban ismertetünk, reménykedve, hogy a többi hasonló cipőben járó állami gazdaságnak már könnyebb lesz. A rajzokat, a térképészeti hivataltól csak két hónap múlva vehették át, pedig, hogy a felmérés gyorsabban menjen, a gazdaság gépkocsit és segédmunkást is biztosított. E becses okmányokkal a járási tanácshoz fordultak, hogy az rendelje el a terület házhely! megosztását, a telekkönyvezési és becslési jogot pedig engedje át az olaszi községi tanácsnak — mivel csak az ajánlhatja fel megvételre az OTP-nek. — Mikor ez megtörtént, szaladtak a megbízottak az olaszi községi tanács elnökéhez, hogy 6 a lehetőség szerint mielőbb küldje be a házhely javaslatokról szóló iratot. A községi tanácsnál közölték, hogy közvetlenül nem fordulhatnak az OTP-hez, csak a járási tanácson keresztül, mivel csak ez a szerv ajánlhat fel ingatlant eladásra. Újra a járási tanácshoz! Am, hiába volt a vb-titkár minden jószándéka, nem találta meg a keresett iratot, mert amint utólag rájöttek, ez még nem ia érkezett meg. Ugyanis, az olaszi tanács csak a megfelelő szabványblankettán teheti meg a fel- terjesztést, s mivel ilyen nem volt birtokában, előbb valakit be kellett küldeni a járáshoz nyomtatványért, s csak ezután készíthette el javaslatát, Újabb két hét veszett eL • Másik oldalról ta becsapott a mennykő. Amikor az öt család be akarta szerezni a kiválasztott típusházak tervdokumentációját, csalódottan hallották, hogy ilyen nincs, úgy kell azt elkészíttetni, (Ez aztán a szervezés.) Végül mégis úgy látszott csak sikerül a házakat felépíteni. Van házhely, elkészült a telekkönyvezés és a tervdokumentáció is, az állami gazdaság az építési anyag biztosítása érdekében selejtezett épületeket bonta- tott le és az anyag nagy részét már ki is szállították a házhelyekhez. Ám az építkezést még mindig nem lehet megkezdeni. Az OTP-nél közölték ugyanis, hogy amint a járástól megkapják a házhely eladására szóló felkérést, értékelési eljárást kell lefolytatniuk. Hívégett ki kell menniük egy becsiével a helyszínre, utána a községi tanácshoz, s az értékelés után nyolc napra ki kell függeszteni a jegyzéket a hirdetőtáblán, s csak ezután adhatják be az igénylést. Az öt építtető családfőt csak azután hívják be a szerződés megkötésére, ha a házhely a tulajdonukba kerül, s hegy a kölcsönigénylést mikor lehet beadni, azt csak a jóisten tudja. Az érdekeltek pedig, akiknek oly elmondhatatlanul szükségük van házra, egyre letörtebben kérdezgetik, hát lehetséges ez, nem értjük? Ami azt illeti, nem is könnyű megérteni. Miközben * riportot írom, elgondolkozom azon, mi lenne, ha ezt az akciót egyetlen ember intézné, mondjuk a járási vagy községi tanácsnál. Az intézné az összes szükséges adminisztrációt, mely az állami gazdaságok lakásépítési akciójával úgy látszik együtt jár. Nem! Ez túl egyszerű lenne és mi nem szeretjük a túl egyszerű dolgokat. Rapai Piroska nül potyog a gesztenye, hol I itt, hol ott hallani koppanó | hangolta! Lelkes Ede, a pécs- váradi Dózsa Tsz főagronó- musa szerint „elpotyog'’ még néhány hétig, mire a hét va- gonnyi termés lehullik. Eny- nyit várnak ugyanis az öt és félezer fáról. — Kilencszázezer forint pénzbevételre számítunk a gesztenyéből, s ebből vagy háromnegyedmillió a tsz-nél marad, nyereség címén — mondja Pára István, a szövetkezet párttitkára. — Nagyon hálás a gesztenye. Ha egyszer elültetik, s kivárják azt a tizenöt-húsz évet, akkor terem, évszázadokig. Úgyszólván csak a szedés, vagyis a szüret kerül pénzbe. Az az összeg, amit faápolásra meg hasonlókra fordítunk, jelentéktelen a bevételekhez képest. Amikor azt kérdezem, van-e piac, a főagronómus és párttitkár összenéz. Azt mondják: nem a piac a gond. Inkább az. hogy nincs elég gesztenyénk. Pesti, miskolci meg ki tudja milyen vendéglátóipari vállalatok érdeklődtek, mindenki gesztenyét kért. ráígértek az árakra, túllicitálták egymást. Nem hét, még hetven vagon gesztenyét is eladhatnánk, hiszen importálnunk kell belőle. Minden szabad területet gesztenyésítenek itt a hegyoldalon, de már előre tudják, hogy az is kevés lesz. Ha csak nem történik még valami... Ha csak nem történik még valami... Nem nehéz kitalálni, hogy a két tsz-vezető mire gondolt A múlt évben elfogadtak itt Baranyában egy ún. hegyvidéki tsz-programot, melynek egyik leglényegesebb pontja abban foglalható ösz- sze, hogy nerrt érdemes szántóföldi növénytermesztést folytatni a húsz-harminc fokos dőlésű hegyoldalakon. Nem kifizetődő, mindent tönkre tesz az erózió. Sokkal gazdaságosabb — mondták a programi megalkotói —, ha lucernát vetünk e területekre, vagy pedig egyszerűen erdősítjük azokat. Hozzáértő közgazdászok, alapos számítások bizonyítják, hogy ez a tézis — igaz. Ennek megfelelően, meg is kezdődött a „lucernásítás” és erdősítés. Ezer és ezer holdakat fognak betelepíteni tölggve! bükkel és más erdei fával. Szinte biztosra vehető, hogy egy sor olyan déli lejtésű és meleg éghajlatú hegyoldal is van e területek között, ahol a gesztenye is jól megélne. Nem lehet véletlen, hogy Baranyában — éppen Pécsvá- radnál! — van az ország legnagyobb gesztenyébe! De hagyjunk minden feltevést, hallgassuk meg dr. Horváth A. Olivért, a biológiai tudományok kandidátusát! Minden ismerőse tudja róla, hogy a gesztenyések szerelmese. Harmincöt éve foglalkozik ezzel a gyümölccsel, bejárta Szicíliát, Stáierországot, Dél-Svájcot és Franciaország egy részét, mert kiváncsi volt arra. hogy milyenek az ottani gesztenyések. Úgy ismeri Baranya tájait, mint a tenyerét. nála igazán helyénvaló a kérdés: — Máshova nem telepíthetnénk gesztenyét? — De igen — hangzik a határozott válasz, s a nyugdíjas tanár írásos dokumentumokat mutat, melyek több száz évre visszatekintve bizonyítják, hogy valamikor Dunaszek- csőn, Nagynyárádon, Apátva- rasdon és a Zselicségben, Nagyharsányban — tehát egész Baranyában elterjedt volt ez a fa. Ha akkor megélt és termett, teremne most is. Gesztenyetelepítésre alkalmas minden délre néző, enyhe lejtésű, lősztakaróval — vagy ahogy a nép nevezi: sárgafölddel — fedett vidék... Azzal váltunk el, hogy nemcsak Zengővárkonyban, hanem a Mecsek nyugati részén, illetve a sásdi járás lő- szös déli lejtőin, például Egy- házaskozáron is sok gesztenyét telepíthetnénk. Hátramarad azonban még néhány kérdés. Ha meglesz a telepítési kedv _ tegyük fel, hogy me glesz —, honnan veszünk csemetét? — Például tőlünk — mondta a pécsváradi tsz főagronó- musa. — Annyit nevelünk, amennyit csak kérnek. Minden igényt kielégítünk. — A telepítés pénzbe kerül. Ad-e az állam valamilyen támogatást? — Igen, az állam állja a telepítési és ápolási költség harminc százalékát Ezt nem kell visszafizetni. A többire pedig hosszúlejáratú hitelt lehet kérni a banktól. Ha jól emlékszem, csak akkor kell megkezdeni a kölcsön törlesztését, amikor termőre fordulnak a fák. Magyar László Ismét lesz találmányi kiállítás A jövő évi Budapesti Nemzetközi Vásáron ismét megrendezik a magyar találmányok kiállítását. Vállalatok, intézmények vagy egyéni feltalálók november 15-ig küldhetik be előzetes jelentkezésüket — a találmány alapszámának és tárgyának feltüntetésével — az Országos Találmányi Hivatalba. Minősé#... Egy kiállításon találkoztak a cipőipar és a kereskedflem képviselői. Utóbbiak felhasználták az alkalmat, hogy tolmácsolják a vásárlók panaszát: sok bosszúságot okoz nak a Minőségi Cipőgyár egyes termékei — a talpbélés miatt. A sötét színű, szürke és fekete talpbéléssel ellátott lábbelik ugyanis beszennyezik, megfestik a lábat, és persze a nylon harisnyát is. Durva hiba, de hát valahogy elkerülhette a gyáriak figyelmét, most. hogy tudomást szereztek róla. nyilván sürgősen intézkednek. Legalábbis ezt várná az ember. A cipőgyár műszaki vezetője azonban lemondóan széttárta a kezét és csak ennyit mondott: — Sajnos, nem áll rendelkezésünkre más bélésáru ... Ha így nézzük, tiszta szerencse. hogy sikerült bőrt szerezniük! K. Kétmillió utas a Balatonon Az idén a Balatonon kétmillió utas közlekedett a két part között. Pénteken a siófoki hajóállomáson Schalbert Sándorné siófoki lakos személyében üdvözölték a kétmilliomodik utast. Ebből az alkalomól Horváth Imre, a balatoni hajózási üzem igazgatóságának vezetője köszön tötte Schalbertnét, akinek ajándékkénpen egy vitorlás hajómodellt és virágcsokrot nyújtott át. Ezerkétszáz-czerháromszáz darab ötliteres üveget töltenek meg naponta ecetes paprikával a mohácsi tartósító üzemben. Az alumínium tartályokban összesen tizenkilenc vagon ecetes paprika, várja, hogy az üvegekbe kerüljön. A tartósító üzemben jelenleg a káposzta tartósítását végzik, összesen 450 mázsa káposzta kerül a hordókba ezen az őszön. Ezzel a tartósított zöldség- és főzelékfélék mennyisége megközelíti a 60 vagont. Gesztenyét szüretelünk — és nincs elég gesztenyénk Érdemes gesztenyéi telepíteni Baranyában
