Dunántúli Napló, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-10 / 214. szám

Gellert Oszkár 85 éves

Pesti Hírlap vezércikkírója

lesz. A Nyugat megindula- sától kezdve cselekvő részt- vevője a folyóirat hősi kor- szakának, a ma már legen- dáshírű merész vállalkozások nak, harcosa a magas igé- nyű, modern irodalomnak szárnyakat adó lap küzdel- meinek. Szerkesztői tévé- kenysége a Nyugat hasáb- jain bontakozik ki, csaknem mindvégig egyik vezetője a folyóiratnak. A hajdani, klasszikus hírnevű szerkesz- tők világában, Ignotus, Fe- nyő Miksa, Osvát Ernő tár- saságában él és dolgozik.

Az első világháború ne- héz éveiben, amikor színt kellett vallani, állás- foglalása egyértelmű, — mind publicisztikájában, mind költészetében szénve- délyesen tiltakozik a gyilko- lás embertelensége ellen. A Pesti Hírlapban közölt el- lenzéki vezércikkei a toll fegyverével folytatott harc bátor haditettei. A polgári demokratikus forradalom, majd a Tanácsköztársaság ideje lázasan tevékeny kor- szaka életének. Kiadatja A diadalmas forradalom köny- ve (1918) című gyűjteményt, a haladó írók reprezentatív, 1918 decemberében megala- kuló szervezetében, a Vörös- marty Akadémiában ő is ott van Ady, Juhász Gyula, Kaffka Margit, Kassák La- jós, Kosztolányi, Móricz׳, Tóth Árpád társaságában, majd a köztársasági kor- mány sajtófőnökeként tévé- kenykedik, és állását a Ta- Az ellenforradalmi terror őt is börtönbe hurcolta, de a fogság 'szenvedései erejét, különleges munkabírását nem törhették meg, sőt, sza- badulása után publicisztikai és szépirodalmi tevékenysé- ge egyaránt kiteljesedik.

A felszabadulás után egy- re sokasodó esztendői- vei szemben sem lankadt páratlan kitartása, fiatalos lendülete. Sorra jelennek meg új verseskötetei, me- lyekben hangot ad az új kor igényeinek megfelelő köz- életi tematikának is, kései lírájában pedig megújul a költőt oly régóta ihlető har- monikus családi élet témá- ja, friss szálakat fonva a ré- gi kedves szőttesbe, 85. szü- letésnapján az egész magyar írótársadalom és az iroda- lomkedvelő nagyközönség meleg szeretettel köszönti Gellért Oszkárt

־Nyolcvanöt esztendő — י az eleven történelem

maga. Nem az évek számá- nak puszta sokaságával kelt tiszteletet, hanem azzal, hogy valaki átélte, tévékényen formálta történelműn- két. A fiatalabb generációk már csak a könyvekből, má- sodkézből harmadkézből, pa- pírról és többnyire papír sza- gúan ismerik ezt a 85 esz- tendőt; ha számonkérik, tu- dunk precíz feleleteket adni, évszámokat, tényeket, neve- két sorolni, de az eleven va- lóság atmoszférájáról nin- csen tudomásunk, ez a tu- dás a 85 évesek privilégiu- ma. Emlékezéseik apró gesz- tusai, szemeik hirtelen fel- ragyogása, egy bólintás, homlokráncolás vágyat kelt bennünk, hogy visszafelé haladjunk az időben, ellop- juk a ki tudja hová illant ízeket és színeket, hogy ne csak tudásunk legyen sza- batos, hanem az is, amit ér- zünk.

GELLÉRT OSZKÁR 85 esz- tendejének története a ma- gyár századelő irodalmának forradalmi lendületű újítási törekvéseihez nyúlik vissza, a modern magyar szellemi élet legnemesebb, klasszikus értékű hagyományaként szá- montartott mozgalomhoz, a Nyugat című folyóirat köré tömörülő írók mozgalmához. Irodalomtörténetírásunk a Nyugat előtörténeteként tart- ja számon azokat a lapala- pítási kísérleteket, amelyek a későbbi nagy folyóirat szellemével azonos célokat tűztek ki maguk elé. 1902- tői az Osvát Ernő szerkesz- tésében kiadott Magyar Gé- rúusz körül már szerveződik a későbbi Nyugat-tábor, s ifi, a legelsők között kezdi pályafutását Gellért Oszkár társszerzői minőségben igen fiatalon, húszéves korában. A következő esztendőben pe- dig már egymaga próbálja fenntartani a lapot, azzal a nehézséggel birkózva, amely az új világképet hirdető lap és a konzervatív Ízlésű 01- vasótábor közötti feszült- ségből származott. Az élet- vitelére, egész alkotói pálya- futására oly igen jellemző fokozott munkabírás, külön- leges termékenység már ek- kor megnyilvánul: a lappal kapcsolatos gondok nem aka- dályozzák meg abban, hogy még ez évben (1903) megje- lentesse első verseskötetét, és később kibontakozó pub- licisztikai tevékenységét; a

Az első magyar-szótjel koprodukciós film

Forgatás a Volga mellett és Budapesten — Beszélgetés Jancsó Miklós rendezővel

magát Sztálingrádnál Paulus tábornagy, a keberített ható- dik német hadsereg parancs- noka. A katonákon kívül még szerepelt a felvételek- nél egy lovas artistacsoport. Tagjai sok nehéz és nagy vakmerőséget kívánó jelene- tét játszottak el.

— Itthon milyen felvéte- lek készültek?

— Budapesten mindössze két napig forgattunk. A zug- lói műteremben felépítettük a kosztromai kolostor belse- jének díszleteit. Külföldi színészek is szerepeltek ezek- ben a jelenetekben. A két műtermi felvételi nappal a forgatás véget ért. Ezután következik az utószinkron, vagyis újra hangszalagra rög- zítjük szereplőinknek azokat a mondatait, amelyek eset- leg nem egészen érthetők. A külső felvételek izgalmában ilyesmi időnként előfordul. A munka utolsó fázisa a vá- gás, a meglévő sokezer méteres felvételből kiválasztjuk a legsikerültebbeket. Ez még néhány napot igénybe vesz.

— Mikor lesz készen a ״Csillagosok, katonák” című film?

— Szeptember elején, hi- szén a vágáson kívül más munka már nincs hátra. Az eredeti célunkat tehát elér- tűk: az 50. évforduló meg- ünneplésének napjaiban sor kerülhet a film bemutatásá- ra.

Molnár Károly

sunk. Ennél a Volga parti településnél minden együtt volt: kanyargó folyó, fény- ves-erdő, néhány olyan ház, amely az ötven esztendő élőt- ti hangulatot kelti és egy építészetileg különösen érté- kés - kolostor.

— Meddig forgattak Koszt- romában?

— Két hónapig. Aránylag kis magyar forgatócsoporttal, mert odakint sokan működ- tek közre. A külső felvételek helyszínére velünk jött Som- ló Tamás operatőr és négy magyar színész. Molnár Ti- bor, Kozák András, Madaras József és Juhász Jácint ját- szik jelentős szerepet a film- ben.

— Kik a szovjet szerep- lök?

— Mihail Kazakov, Bolot Bejsendliev, Szergej Nyiko- nyenko, - Lena Kozelkova és Tatjana Konyjukova. Len- gyei színésznő is szerepel: Krystyna Mikolajewska ne- vére és alakítására a ״Fá- raó” című nagyszabású pro- dukcióból nyilván emlékszik a magyar közönség. Külön meg kell említenem a harci jelenetekben szereplő csak- nem ezer szovjet katonát, akik áldozatkészen vállalták a legnagyobb fizikai erőfe- szítást kívánó feladatokat is. Parancsnokuk egyébként M. S. Sumilov volt, aki arról nevezetes, hogy előtte tette le a fegyvert és adta meg

lós. — Nincs klasszikus érte- lemben vett ״sztorija”... — így határoznám meg a mű- faját: eseménysorozat 1918- bál, tehát abból az esztendő- bői, amikor az intervenció megerősödött. A film azokról a magyar hadifoglyokról szól, akik önként a forradalom mellé álltak. Harcolnak az igaz ügyért és egy kivétellel valamennyien meghalnak ...

Még néhány nap és befe- Jeződnek, az év e yik leg je- lentősebb magyar filmje, a ״Csillagosok, katonák ...” munkálatai. Már az előzmé- nyékből is következtetni le- hetett, hogy nem mindenna- pi feladatra vállalkozott Jan- cső Miklós, a rendező. A té- ma ugyanis a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepi prog- ramjaként készül.

Lena Kozelkova, Jancsó Miklós és Krystyna Mikolajewska a budapesti műteremben

Tervek az egyetemi jubileumra

Közeledik az első magyar egyetem alapítása 600. év- fordulójának jubileuma. A rendezvények október 8-án kéz- dődnek, s október 14-én érnek véget. Az eddigi tervek sze- rint képzőművészeti, egyetemtörténeti valamint felsőokta- tási tankönyvkiállítás nyílik. Tudományos ülésszakot is rendeznek, mégpedig az alábbi témakörökből: egyetemtör- ténet, családjog, orvosi biológia. Ezenkívül külön tudomá- nyos ülésszak lesz a Pécsi Tanárképző Főiskolán, s meg- rendezik a tudományos diákkörök szekcióülését is. Ez al- kálómmal osztják ki az idei tavaszi tudományos diákköri pályadíjakat.

De egyéb rendezvényeket is terveznek. így például jubileumi számmal köszönti az évfordulót a Jelenkor. Megszervezik a felsőoktatási intézmények kulturális fesz- tiválját, ezen az ének, zene, tánc és irodalom különböző műfajaival lehet majd részt venni. A sportversenyek ke- rétében a magyarországi felsőoktatási intézmények ver- senyzői között asztalitenisz, atlétika, labdarúgás, kosár- labda és vívó versenyeket tartanak

Más és más módon. A fór- radalomért adják életüket, s ennél többet senki néni adhat. E nagy események hősei ■éppen olyan hétközna- pi, húsból-vérből való embe- rek voltak, mint akiket majd a mostani filmben láthat a közönség... A bátorság, az önfeláldozás nem póz kérdé- se. Igyekszünk érzékeltetni, milyen körülmények játsza- nak közre, amikor ezek az emberek vállalják sorsukat.

— Hol játszódik a film?

— Sok ezer kilométert utaztunk a Szovjetunióban, amíg megtaláltuk az elkép- zelésünknek megfelelő he- lyet. A Jaroszlavltól 80 ki- lométerre lévő Kosztrome városára esett a választóEz a film az első magyar— szovjet koprodukció. Elkészí- tésére a két ország művészei, szakemberei közösen vállal- koztak. A világszerte kiala- kult gyakorlat szerint a két partner egyenlő arányban veszi ki részét a gyártásból. Ebben az esetben azonban a szovjet filmesek a kivitele- zésnek több mint a felét vál- Jalták, Közös munka az iro- dalmi alapanyag is. Hárman vettek részt a forgatókönyv elkészítésében: Jancsó Mik- lós, Hernádi Gyula és G. M. Divani együtt írták.

— Mi a ״Csillagosok, és katonák” témája? — érdek- lődtünk a rendezőtől.

— Nincs összefüggő törté- nete — mondta Jancsó MikHűs zöld-arany bor csillog a pohárban,

s míg ürítgetjük, érezzük, az élet ily betelt jóság, egyszerű és áldott, s nem sok nap hull a hegy mögé így vissza.

Nyár, nyugalom, bor így fogy udvarába,

könnyű szesszel és orpheusi-dallal, s míg fölmutatván áldozat gyanánt fogy a tele korsó, úgy fogy gond és élet.

Dr. pbü. Kovács Andrá•

[\/T ár a múlt század első

1,־*־ felében megjelent írá- sok Baranya három fő bor- termő vidéke között említik a Mecseket, melynek ״megszám- lálhatatlan hegyoldalain és halmain, mind déli, mind pe- dig északi részről termérdek szőlőt és bort hoznak.” Kitaj- bel Pál, aki a XVIII. század utolsó éveiben járt Pécsett, megjegyzi, hogy Daindol, Csűr- gó és Makár hegyen terem- nek a legjobb borok, ezek mel- lett még az Aranyhegyen is. A pécsvidéki borokról ilyen értékelést kaptunk 1822-ben: ״Pétsről kezdve napnyugot fe- lé két óra járásnyira a Met- seknek délesti lejtőjén, Ürög, Patats. Tserkut, és Kővágó- szöllős nevű faluknak határai- ban termő és Szentmiklósi, de többnyire Pétsi név alatt ösméretes fehér borok a leg- jobb Frantzia és Renusi bo- rokkal vetekednek; édes,, kel- lemetes, ízűek és kivált tüze- sek.” Haas Mihály: Baranya c. alapvető munkája szerint Pécs városa hegyein megterem évenkint 80, sőt 100 ezer akó bor is. A baranyai borok jel- legzetes sajátossága a kellemes zamat, több helyen keserű mandula íz. édesség és dús szesztartalom.

A szőlőtermeléshez hasonló nagy múltja van Pécsett a gyümölcstermelésnek is. A Mecsek napsütötte lankáin a hazánkban ismeretes minden gyümölcs, sőt a mediterrán ég- alji füge is megterem. Külö- nősen a barack nő meg nagy- ra és ízével legfeljebb a Budai hegyek híres barackjának íze vetekedik. Már régtől mint- egy kétszáz féle barackot tér- meinek a pécsiek.

A mediterráneumnak egyik jelentős megjelenési fór- mája. tájténvezőie, a polgáro- sodás legjelentősebb kerete

A pécsi ember és a szőlő

emeletes házak fölött nagy

szőlőskertek rejtőznek. A nyu- gáti szőlővidék villanegyedé- ben a gyönyörű présház-nya- ralók is megszakítják, vagy maguk mögé rejtik a szőlőket és gyümölcsösöket. Tehát iga- zi pécsi csak az, akinek sző- lője van — tartotta a pécsi közvélemény. — Nagyobb vá- rosokból, távolabbi helyekről Pécsre kerültek gyakran szid- ták a várost, idővel azonban mindkevésbé. Azután takaré- koskodni kezdtek és szőlőt vá- sároltak. Ezután már nemigen szidták, mert megfogta és örökre leláncolta őket Pécs fő mozgatója a szőlő. Egyik pécsi ex-libris arról árulkodik, hogy a pécsi ember egyéniségének ilyen tömör kifejezésében sem tagadja meg a bort. Hiszen az egyik ex-librisen klasszikus nyelvű szöveg hirdeti a kiaszszákus igazságot: ״In vino ▼eritas!” — vagyis, hogy borban az igazság. Alig lenne elkép- zelhető másutt egy pécsi újság bán megjelent kis hír, hogy egy volt sörgyáros éppen sző- lőjében, présházában akasztót- ta fel magát.

Jlantos Gyula, nagyon

■*"* szép pécsi földrajzi váz- latéban 1940-ben így ír a szőlő és a bor szerepéről Pécs éle- tében: ״sem a szőlő sem a bor indokolt jelenléte, sem je- lentőségének bár nyomatékos hangsúlyozása nem adhat ké- pet arról az óriási fontosság- ról, a szőlőnek arról a szinte vallásos kultuszáról, ami ezt a mediterrán várost jellemzi és minden északibb szőlőtermelő központtal szemben kiemeli”.

Az igazi pécsi ember lelkű- létének legszebb kifejezését mégis Bárdost Németh János: Nyár a Bálicstetőn c. versében lelhetjük fel!

Présház mögött, hol lángol a kevély nap* nagy-árnyú lombok hűsén ölni csöndben barátaiddal, vén borok mustráján, oly jó merengve szépnek látni mindent.

—— mm mm יי—i mm mm mm mm mm

a ki hetenként az ő szőlőjében kapáll, gyakran kérkedik az- zal, hogy ő Polgár.”

A történelemben sokszor az országos mozgalmakban is szerepet játszottak a pécsi tü- kék. Baranya vármegye és a pécsi püspökség 1703-ban Rá- kóczi ellen foglalt állást, de nem így a pécsi tükék, akik a kurucokkal éreztek. A szőlők- be menekültek a pécsiek a 48- as szabadságharc idején a rác felkelők elől, és a szőlőkben voltak a békeidők nyári és őszi társas összejövetelei. Meg- figyelhetjük, hogy a nyaralók és présházak homlokzatának faragványai is szőlőfürtöket, szőlőleveleket ábrázolnak. Ha télen Szkókóban vagyunk egy kis pinceszeren, rudakra füg- gesztett cukorédes, alig töp- pedt szőlővel kínálnak; ha őszi estén Kispiricsizmában boroz- gátunk a verandán, odatekin- tünk a hőmérőre, s íme az is szőlőfürttel díszített.

Uécsett még a háború évei

•*־ ben is azzal magyaráz- ták, hogy a városban sokkal kevesebb a kert, a park és a sétatér, mint általában a hasonló városokban szokás, mert a háztulajdonosok na- gyobb része egyszersmind szőlőbirtokos is. és így nincs a városi parkokra, terekre rá- utalva. Pécsett vannak ugyan kertesebb városrészek, de a lényeg nem változott. Minden régi pécsi patríciusnak, tűké- nek megvan a maga szőlője. Még a belvárds legbelsejében, a zsúfolt földszintes házak kö- zott a vastagfalú, ámbitusos.

pusztítása előtt nemcsak élvezeti cikket képezett, hanem az élelmezés rendes kiegészítő részének is tekintették Pécsett. Pécs egész történelmének, a legrégibb időktől a napjainkig, állandó szinezője, uralkodó fá- ciesze a szőlő.

A Mecsek régtől kiváló szőlőtermő vidék, Pécs mégsem volt mezőváros jellegű, illető- leg legalább annyira ipari jel- legű város is volt. A polgár- sága a kiváló földrajzi, éghaj- lati viszonyok miatt tavasztól őszig, a rossz idő beálltával pedig szőlejében a paraszti munkát abbahagyva, otthoná- bán iparát űzte. Aki ezt az ipari munkát és a szőlőművelő parasztot magában egyesítette, az volt az igazi pécsi. Évszá- zadok alatt alakult ki ez a sajátos életforma, s ezt a pécsi polgárt nevezték Tűkének. A tüke tehát ipari tőkével és szőlőtőkével rendelkezett. Aki nem így gyökerezett ebben a városban, azt a pécsiek kinéz- ték maguk közül, jött-ment- nek tekintették, bizalmatlanok voltak vele szemben. Érthető tehát, hogy minden városi ta- nácstag, katona, vagy kápta- lani hajdú és iparos e jelen- tős tőke, kapitáliaképző esz- közre, mecseki szőlőre vágyott, hogy a polgár pécsi rangját elérhesse: tüke lehessen. Jan- kó János: Pécs Szabad Kirá- lyi Városnak rövid története c. 1822-ben megjelent munkájá- bán így vélekedik a pécsi polgárságról: ״Pécsen az érte- lemben vett Polgárságnak a városra nézve igen nagy szá- ma vagyon; mert még ma is

volt a szőlő- és bortermelés, továbbá a gyümölcstermesztés.

Madarassy László, kitűnő néprajztudósunk véleménye szerint a szőlőhegy a magyar- nál különösen szentelt hely; fokozottan vonatkoztathatjuk ezt a pécsiekre, mert a szőlő- műveléssel már nemcsak a vá- ros lakóinak egyik jelentős jö- védelmi forrását alapozták meg, hanem a szőlőművelés- nek szinte kultikus szeretetét, amely a pécsieket ma is jel- lemzi. Alig van pécsi ember, akinek ne volna egyik leg- főbb vágya, hogy a Mecsek oldalában kis szőlőt szerezzen, ahol szabad idejét kellemesen eltölthesse, bár a pécsi bor- nak népgazdasági jelentősége korántsem akkora, amekkora le hetne, ha a szőlőterület elérné ismét a filoxéra pusztítás élőt- ti nagyságát. Az sincsen ki- zárva, hogy a bor hasznosítása csak másodrendű szerepet ját- szott a szőlőtermelés előszere- tete mellett. Egy magyar ipar- pártoló 1840-ben felsóhajt, hogy ״ez a város, mely ma- gyár Manchester vagy Liver- pool kellene legyen nem lehet az, mert a pécsi iparos műhe- lyét mintegy mellékes időtől- tésnek tekinti csak, mindene a szőlője.” Hiába cáfolták a pé- csiek mindezt, bizony sok te- kintetben igaz volt. Más fór- rások is igazolják, hogy a pé- esi iparosok és kereskedők va- gyona nagyobbrészt a szőlőben volt, legfőbb jövedelmük a bortermelés. Iparuknak, keres- kedelmüknek bevételéből je- lentős részt szőlőjükre költöttek, ide vonultak vissza az öregek, A bor a filoxéra