Dunántúli Napló, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-24 / 226. szám
Antal György jubileumára Tízévesek gondjai kellett foglalkoznom. A kon- certekhez közönség kell, amely ma már többezres számban tölti meg hangver- senytermeinket. Apropo, hangversenyterem! 14 év táv- tatából magam tudom leg- jobban, hogy mennyire nem kielégítő és korszerű a Liszt- terem. De talán mindenkinél jobban tudom, hogy mennyi munkába került olyanná ten- ni, amilyen ma s ha majd felépül az igazi, amiért har- colunk, amelyre várunk, ak- kor sem lesz illendő megta- gadni a Liszt-teremhez fűzó- • dő zenei élményeket. — Mit köszönhet Kodály Zoltánnak? — Sajnos magam nem vol- tam Kodály-tanítvány. A Fő- iskolán az ő közvetlen osztó- lyából kikerült tanárok tani- tottak, akik közül mindenek- előtt Bárdos Lajosra emlé- kezem vissza. Mégis nem- csak közvetve, de közvetle- nül is Kodálynak köszönhe- tem, hogy a művészetnek és a karmesterségnek arra az útjára léptem, amelyen most járok. 1953-ban rendezett Kodály-ünnepségeken, ahol először hangzott fel a Psal- mus Hungaricus, — a Tanár Űr biztatott arra, hogy sze- gödjek ehhez a műfajhoz, sőt még receptet is adott, hogy miként közelítsem meg. Így alakult a Liszt Kórus orató- riumkórussá, magam pedig a kórussal együtt élve, munkáját irányítva, tanítva, tanulva kötöttem ki az óra- tórium műfajnál. 1954-től dirigálom a Psalmus Hunga- ricust s az azóta eltelt 13 év alatt úgy érzem sikerült a kórussal és a közönséggel is megismertetni és megszeret- tetni ennek a nagy törne- gekre számító műfajnak sok jelentős alkotását. — Melyek a legkedvesebb művek? — Nehéz arról beszélni, hogy melyik mű nőtt léginkább szívemhez. Minden meg- szólaltatott művet hittel oál- laltam, tehát élmény volt számomra. A statisztikából mégis le lehet mérni, hogy mely művek ápolása első- rendű szívügyem. Ha Händel Jephtáját említem, vagy a Sámsont, a Judás Mákká- beust és a Triumpf-ot, akkor mégis helyben vagyunk, hi- szén a barokk zene éppúgy szívügyem az oratórium-mu- zsikában, mint a zenekari művek területén. De a másik nagy barokk óriás, Bach sok kisebb-nagyobb kantátája vagy a Máté passió éppúgy eddigi életem jelentős ese- ménye. A híd másik pillére a 20. századba van ágyazva. T ermészetesen Kodály az, akit elsőnek kell említenem. A Psalmus és a Budavári Te Deum, valamint néhány zenekari alkotása évek óta repertoáromon van. Az idén bezárul a nagy magyar óra- torikus művek triásza. Az évfordulóknak ebben a nevezetes esztendejében a Cantata Profana az első, amelyet megtanítok és diri- gálok. — Milyen további feladatok várnak Antal Györgyre a két- tös Jubileum esztendejében? — A Cantata Profana mel- lett méreteiben és mélységé- ben óriási feladat a H-moll mise, melyet azt hiszem ma- gyár vidéki városban nem adtak elő a közelmúltban. Nem kisebb jelentőségűek a felújítások sem: Mozart Re- quiemje Kaposvárott, a Psal- mus és a Te Deum Pécsett, illetve Szekszárdon, vagy Verdi Requimjének részletei az ifjúsági koncerteken. Ezen- kívül megtisztelő feladat számomra, hogy több finnor- szági hangverseny után ja- nuárban a bécsi rádió meg- hívásának tehetek eleget. A műsor híven tükrözi az előbb elmondottakat, mert Händel Concerto grossoját, Bach Mo- tettáját és Kodály C-dúr szimfóniáját fogom dirigálni. hozta létre a Zeneművészeti Szakiskolát, melynek 1952-től 1966-ig igazgatója voltam. 14 év után most újra átalakult ez az iskolatípus is, de utó- lag megállapítható, hogy nagyszerű reform volt az, amely pedagógiailag, művé- szileg kiállta az idő próbáját. Jóleső érzés tudni, hogy Dél- Dunántúl valamennyi zenei intézményében ott dolgoznak azok a fiatal zenepedagógu- sok, akik ebben az intéz- ményben szereztek tanári ok- levelet. Egy éve ez a tanár- képzés főiskolai szintre emel- kedett. A sors különös ked- vezése folytán most már má- sodszor lehetek tanár abban az intézményben, ahol ma- gam is diák voltam. 25 évvel ezelőtt nem kisebb megható- dottsággal léptem át a Pécsi Tanítóképző kapuját fiatal tanárként, mint tavaly, ami- kor a Zeneművészeti Főisko- Iához neveztek ki tanárnak. — Mit jelentett Antal György számára zenetanárnak és kar- mesternek lenni? — Zenetanárnak lenni töb- bek között azt jelenti, hogy a művészettel állandóan együtt lélegezni. Számomra éppoly emlékezetesek a tani- tóképzős énekkar élén átélt közös élmények, mint később a Zsolnay gyári, vagy főisko- lai énekkar vezetése. Ha ezekre az évekre gondolok, óhatatlanul Radnóti sorai jutnak eszembe pozitív elő- jellel. Oly korban éltem ét olyan városban is, amikor és ahol a beteljesülés maximá- lis reményével lehetett neki- indulni nagy tervek megva- lósításának. Tanítóképzős ta- nár és á capella karmester- ként indultam Pécsett. Szűk- ségszerű fejlődés hozta ma- gával, hogy zenei sorsom úgy alakult, ahogy a kor és a vá- ros igénye megkövetelte. Kor- szerű zenei életet felépíteni szimfonikus zenekar nélkül nem lehet. De a zenekarnak koncertekre van szüksége, ezért a koncertszervezéssel éjszakája sö, megkomponált képei mind gazdagították a darabot. A zene és a versek beépítése a filmbe általában jól sikerült. Nyilvánvaló, hogy önálló ze- nés jeleneteket nem lehetett alkalmazni a filmben — ki- véve azt a néhányat, ami be- lekerült, s jobbára szervesen — ezért hát a zene kísérőze- ne lett, a versek ugyanúgy. Jó, amikor a kísérőzene ki- teljesíti a képek látványát, s jó, amikor a versekhez tuda- tosan választott képsorok csat- lakoznak. Nem jó viszont, amikor a film megcsúszik a ״mindent láttathatás” vészé- lyes jegén, amikor a látvá- nyos tömegjelenetek, a szók- ványos háború-szituációk, az ״életből ellesett” figurák ki- zökkentik a filmet az alap- hangulatból. A groteszk és a költészet sajátos ízű keveré- ke — ami ezt a művet érdé- késsé teszi — nem tűr olyan jeleneteket, mint a kihallga- tás, s olyan váratlan — ám mégis jól ismert — izgalma- kát, mint a rendőrtiszt ״csel- fo§ás&״• A Költőt Tóth Benedek alakítja, Kevés eszközzel, meg- kapóan. Venczel Vera (főisko- lás még) szép és tehetséges a Költő szerelmesének szerepé- ben. A Három Királyok utá- nozhatatlanok, három kitűnő színész — Sinkovits, Latino- vits és Darvas Iván — meg- formálásában. A szereplőknek szinte a teljes listáját felkel- lene itt sorolni, mert vala- mennyien jók — egy kultu- rált rendező és egy kiváló operatőr (Somló Tamás) alap- jában eltalált és emlékezetes filmjének méltó részesei. Hallania Erisébe( Jubileum alkalmával ko- pogtattunk be Antal György- höz a Zeneművészeti Főisko- la Zene- és Énektanár Szaka pécsi tagozatának vezetőjé- hez. Huszonöt éve kezdte meg Pécsett zenepedagógiai mun- kásságát. E negyed évszázad sok változást hozó, eredményes éveiről kérdezzük. — Az elmúlt több mint két évtized a zenepedagógiá- bán mind szervezetileg, mind tartalmilag jelentős változá- sokat hozott. Amíg a tanító- képzőnél dolgoztam, ott kö- vetkezett be fordulat a 40-es évek végén. Mégis az ott töl- tött néhány év alatt annyit sikerült elérni, hogy az ak- kor végzett tanítók zeneileg olyan szellemet vittek ma- gukkal, ami mindmáig kor- szerű. Az 50-es évek elején egyidőben éltem át az új- típusú pedagógiai képzés in- dulását a Pedagógiai Főisko- Ián, és a zeneoktatás reform- jártak előkészítését, melyben mint zeneiskolai igazgató kollégáimmal javarészt volt tanáraimmal együtt, cselek- vően vettem részt A reform Magyar film val ott éri el a halál. Azaz- hogy a halál nem is véletle- nül érkezik, hiszen mindenki tudja, a Költő maga, a Költő szerelme és a Költő barátai mind, hogy a Költőnek meg kell halnia. Az volna vélet- len, ha túlélné ezt az őrült katasztrófát A Három Kirá- lyok túlélik, a tréfamesterek, a rongyos bohócok, a halált megvető és kétségbeesett vic- celők, ha túlélésnek lehetne- vezni azt az állapotot ami- ben a félvak-féllábú-rokkant madárijesztők rémült erőlkö- déssel keresik kiszikkadt agyukban azt a verssort ami- re emlékezni kellene... Bizonyos értelemben a film nagy lehetőségeket kínált en- nek a furcsa-szép történet- nek a teljes kibontásához. Játszani lehet az idővel: egy- szerre lehet látni a vagonban zsúfolódó, borostás halálra- ítélteket és a szerelem három éjszakájának gyönyörű jele- netsorait. Fel lehet használni a színeket — ragyogjon a nap, csillogjanak a színek amott, s borítson el mindent a ködös szürkeség itt a re־ ménytelen jelenben. Kép- montázsokkal különös hatá- sokat lehet kelteni, meg le- hét állítani és meg lehet komponálni a jelképszerű, so- kát kifejező képeket. Mind- ezt Révész György nagyon szépen, s mégis mértéktartó- an használta fel. Felejthetet- lenül szép beállításai a sze- relmesek búcsúperceiben ״megálló” időről, premier plan-jainak gazdagsága, a há- ború pokoli automatáját jelkorban kezdődik. Vagy a Iányolcnál a tizenharmadik év is fordulópontot jelent Per- sze, a lélektan tudományá- nak sok minden vonatkozás- bán nagyobb szerepet kellene engedni a gyakorlati életben. De már a mostani tagozat- határok keretében is lénye- gesen, szerintem felére lehet- ne csökkenteni az ötödikes bukások számát, s egyálta- Ián ennek az osztálynak a nehézségeit. A sokrétű fel- adatok közül csak néhány fontosat említek: a leendő ötödikes osztályfőnökök már a harmadik osztályban el- kezdhetik az ismerkedést. A gyerek személyiségének meg- ismerését illetőleg ennek írásbeli képét: a személyiség- rajzot már az első osztály- bán el kellene kezdeni, s ak- kor a negyedikben egy elég határozott személyiségarculat alakulna ki írásban is. IJ ogy mit szólnak ennyi ■*1־י feladathoz a pedagógu- sok? Azt hiszem, ez sem kö- zömbös. Éppen azért nem, mert egyre több közöttük a családanya, akinek bizony délután minden egyéb dolga van, csak nem a felkészülés tanításra. Hibáztatni őket emiatt? Nem merném vál- lalni érte az erkölcsi felelős- séget. Viszont azt hiszem, jo- gos lehet az igény, hogy ép- pen a sok családanya érdé- kében országosan több, rész- letesebb kimerítőbb mód- szertani levél, tansegédlet, egyéb pedagógiai dokumen- tűm készüljön. Ennyi gond, ennyi terv van tehát egy statisztikai számoszlop mögött. És még nem is mondtam el mindent. Például azt, hogy Szegeden megfigyelték az általános is- kolás gyerekek vémyomásá- * nak ingadozását. Az ötödi- keseké a legnagyobb volt. Földemy Dénes A film alapanyaga a sztnpádról már ismert musicali amelyet Hubay Miklós, Vas István és Ránki György írt A film kapcsán felvetődő kér- dések tehát jórészt ugyan- azok, amelyek a darab kap- csán már megfogalmazódtak. Mégsem lehet másról beszél- ni, márcsak azért sem, mert amikor a cím alatt jelzővel akarja az ember illetni az új magyar filmet, zavarba jön. Ha azt írja: zenés ma- gyár film, a tájékozatlan né- zőben nyilván valami egészen más képzet jön létre, s ha azt írja, film-musical, nem sokkal javul a helyzet, noha ez az utóbbi lényegében tel- jesen igaz. Mondhatnám még, hogy ״lírai”, ez is igaz, de szintén félrevezet Szokatlan volt a színpadi mű — szokatlan a film is, bár hadd jelentsem ki azon- nal, hogy a film többé-kevés- bé harmóniában a darabbal, kulturált, szép alkotás. A mu- sical, amelynek sava-borsa a groteszk elem, a könnyed muzsika, kissé furcsa köntös egy történethez, ami maga a szívszorongató szomorúság. És maga az esztelen halál tragi- kuma. De a musical köntöse — véleményem szerint — épphogy egyéni és utánozha- tatlan ragyogást ad ennek a magában véve talán nem is olyan eredeti történetnek. Hisz a história egyetlen mon- datban elbeszélhető: a Költő, akinek lényege az élet és a szerelem, ostobán elpusztul egy ostoba és kegyetlen há- borúban. A Költő szeret egy lányt, verseket ír hozzá, aztán behívják katonának, bezárják egy vagonba, s többedmagáEgy szerelem három Ha egy gyerek ötödikes lesz Miért buktató a buktató osztály? ekkor kezd nyugtalan lenni, s hozzá éppen ebben az idő- szakban jön a másik, az is- kólái változás is. — A szülők, mintegy varázsütésre nagyfiúnak, nagy- lánynak kezdik tartani a gyereket, s nem törődnek ve- le annyira, mint annakelőtte. — Az alsó tagozatos tani- tók túlságosan dédelgetik ta- nítványaikat, nem készítik fel az önálló tanulásra, min- dent a szájukba rágnak. — A felsőtagozatos taná- rok elsősorban oktatnak, és nem nevelnek. Emellett kö- zülük nem egy már az ötö- dik osztályban olyan színvo- nalon ad elő, mint a nyolca- dikban. Oktatási módszerü- két pedig az egyoldalú köz- lés jellemzi. A sokféle válasz mellett **־ azonban szinte mind- egyik említette: hiányzik a negyedik osztályból a föld- rajz, a fokozatosságot leg- jobban biztosító, első nehéz tantárgy. Őszintén szólva lehangol- tak volna ezek a válaszok, ha közben illetékes tanácsi szakemberek kezembe nem adtak volna egy okmányt, mégpedig ezzel a jóleső felki- áltással: — Végre! A papírlapon ex áll: ״Az átmenet megkönnyítése az általános iskola negyedik osztályából az ötödik osztály- ba. — 5. számú módszertani levél.” Tulajdonképpen egy miniszteri utasítás mellékle- te. Amint elolvastam, kidé- rült, hogy a pedagógiai köz- tudatban régóta benne élő probléma most megoldás előtt áll. Az iskolák hétköznapi vitái, a szaklapok ha- Bábjain kibontott vélemé- nyék mellett most a legille- tékesebb államigazgatási szerv is letette a garast. S ez a módszertani levél mélyre- hatóan, sokoldalúan elemzi az átmeneti nehézségek oka- it Amellett egy színvonalas tervezet, mert a megoldási javaslatokban mértéktartó, nem akarja ״megszüntetni” a nehézségeket, hanem he- lyesen ״csökkenteni” igyek- szik azokat. Problémafeltárósai találóak, s jó érzékkel ta- pintja ki a gyermekek és a pedagógusok életének ütőerét. Pedagógiai, didaktikai és me- todikai javaslatai persze el- sősorban a szakembereknek szólnak. Néhányat azonban érdemes idézni belőlük: Az igazgató a IV. osztályos ta- nítóval és az V. osztály ki- jelölt osztályfőnökével min- den évben külön beszélje meg a várható nehézségeket. A negyedik osztályos tanító készítse fel a szülőt az ötö- dik osztály várható problé- máira. A módszertani levél részletesen tárgyalja a tanú- lók önállóságának fejleszté- sét, értelmi képességei alaki- tását, aztán az ismeretek és készségek megalapozását az I—IV. osztályban. Lényegé- ben át akarja hidalni azt a szakadékot, ami az alsó és felső tagozat között bizonyos értelemben még fennáll. Igaz a földrajzról nem esik benne szó, de hagyjuk meg ezt az eléggé szakmai jellegű föld- rajz-vitát a pedagógusoknak. Inkább leírom, mit mondott e kérdésről Nagy Ferenc, a Pécsi Tanárképző Főiskola lélektani tanszékének ad- junktusa: — Véleményem szerint az iskolai rendszer tagozódása nem követi pontosan a gye- rekek különböző életkori sza- kaszainak határait. Hiszen az említett prepubertás kilenc, illetőleg kilenc és fél éves Akármit is mondanak ró- “־ la, mégsem olyan száraz tudomány a statisztika. Most Is ránéztem egy számoszlop- ra és azonnal eszembejutott ■ hatfejű tanár képe. Nézem a Központi Statisztikai Hi- vatal Baranya megyei Igaz- gatóságának kiadványát, az a címe, hogy: ״Oktatás, nép- művelés 1960—1966. adatköz- lés”. Száraz cím, szóhangulat nélkül. A füzetben lévő szám- oszlopokból persze azért ol- vasni lehet, s töprengeni fe- lettük. Én most különösen az általános iskolák ötödik ősz- tályának egyik számoszlopa felett kezdtem el töprengeni, mégpedig az ebben az ősz- tályban bukottak adatai fe- lett Mert akármelyik szom- szédos oszloppal vetem egy- be, csúnya számok állnak ott az ötödikesekről. Például tavaly Baranyában a negyedik osztályos diákoknak csak 3,7 százaléka bukott meg, a ha- todikosok pedig 4,4 százaié- ka. Ezzel szemben minden száz ötödikes gyerekből kö- Kel nyolcat — 7,8 százalék — osztályismétlésre utasítót- tak. De így van ez végig az egész számoszlopban. 195S-től 1967-ig Pécsett és Baranyá- bán: az ötödik a buktató ősz- tály, a tanulmányi eredmé! nyék ebben a leggyengébbek. Valahogy sajnálni kezdtem ezeket a tízéves gyerekeket, — felső tagozatba léptek, meg- jelentek számukra a ״mago- Jós” tárgyak, nincs többé egy- szem tanító néni, ahány tárgy annyi tanár. A szolidaritás régi emlékből fakad, ez az emlék jutott eszembe a sta- tisztikai számoszlop felett. Tízévesen tolongtunk kifelé a gimnázium kapujában az első latinóra, gimnazista éve- lm legelső napja után. Ebéd helyett kimentem a Sugovi- ca-partra és ott magoltam hat tanárom nevét: Falubiró, Pataki, Csapiár, Csehi, Éber, Vágó. Aztán a víztükör fölé hajoltam megnézni, milyen is vagyok mint gimnazista, de ettől a látványtól furcsamód az jutott eszembe, hogy ne- kém csak egy fejem van, ta- náraimnak meg hat. Évekig álmodtam még hatfejű, egy- testű gimnáziumi tanárokról, — meg persze egykori szőke tanító nénimről is — amíg az Agricola terram arat-tól el- jutottam Vergiliusig. TJgy tűnt most, a mai ötöu dikes fiú és leány egyet- len kisgyerekfeje is zavar- tan és idegenül áll öt—hat— hét tanárfej között, öt—hat —hét tanár, öt—hat—hét féle ember ugyanannyi tantárgy, szokás, modor, annyiféle ak- tatáska az asztalon, meg kéz- írás a táblán. Így van ez ilyenkor — gondoltam előbb, majd eszembe jutott, hogy azóta két évtized szaladt el, sokat beszéltünk a fejlődés- ről, meg az iskolareformról — s méltán beszéltünk sokát! —, de hogyan lehet ak- kor ma is visszatérő gond a negyedik elemi, azazhogy ál- talános iskolai osztályból va- ló feljebbjutás. Közügy ez valahol, közügy, mert az em- béri fejlődésben azt hiszem ez jelenti az első töréspontot, ami a sikeres vagy sikertelen érettségiben, aztán az egyetérni felvétel eredményében is megmutatkozhat. Végig- kérdeztem hát egy sor ta- pasztáit tanítót, tanárt, mi az oka az ötödik osztály búk- tató jellegének. íme a vála- szók: — A gyereknél ebben a korban kezdődik a prepuber- tás időszaka, vagyis a serdü- lókor előtti belső hormonális változások kora. A gyerek i J
