Dunántúli Napló, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-20 / 222. szám

napló

1967. SZEPTEMBER 20.

Testvérvárosok kongresszusa Párizsban

A szovjet tudomány és technika 50 éve

Dijoni küldöttség jön Pécsre

Kedvezően alakulnak kapcsolataink Pármával Horváth Lajos elvtárs a testvérvarosok mozgalmáról

Baranyaiak a kiállításon

Fiatal műszakiak és közgazdászok napja — Igen nagy sikert aratott az elektronika, a magfizika és a szintetikus anyagok

képzelések, mint például a pécsi balett vendégszereplése, vagy a gyerekek kölcsönös üdültetése.

A magyar delegáció csak a kongresszuson vett részt. Több helyen vártak. Részt vettek Zorinnak, a Szovjetunió pá- rizsi nagykövetének fogadá- sán, fogadták őket a francia külügyminisztériumban, eleget tettek Párizs polgármestere meghívásának is. Ezeken ki- vül Nanter (Párizs elővárosa) kommunista polgármesterének meghívására részt vettek az új sportcsarnokukban meg- rendezett tomászversenyen. amelyen magyar tornászok is szerepeltek.

— A városvezető szemszö- géből milyennek látta Pá- rizst?

— A város tanulmányozá- sára nem volt sok időnk, de egy-két dolgot azért láttunk, amelyeken nekünk is gondol- kodni kell. Említhetem a szé- les utcákat, tereket és iáként a parkokat! A párizsiak ahol csak lehetséges, fákat ültet- nek a városban. Nagy gondot jelent az autók parkírozása, — most már mind több föld alatti garázst építenek.

— Végeredményben tehát hasznosnak ítéli elnök elv- társ a párizsi utat?

— Feltétlenül. A népek ba- rátságának elmélyítése, a bé- ke védelme sokrétű munka. Ez a kongresszus is határa- zottan állást foglalt az újra jelentkező fasizmus ellen, mindjobban kialakul az im- perializmus-, az agresszió- ellenes légkör. A szervezet feltétlenül a béke, a népek közeledésének híve, s ezt a tendenciát a magyar delegá- ció is erősítette. Programunk a testvérvárosok közötti kap- csolatok sokoldalú mélyítése s mint már erről szó volt, ezt mozgalommá kell Wjbí- feni.

A rádió szerdai sportműsora

A Rádió szerdán, szeptember 20-án a magyar labdarúgó csapa- tok mindhárom kupa-mérkflzésé- ről ad helyszíni- közvetítést. A szerdai műsor:

Petőfi-adó: 15.45: Pitestf Arges- sül—Ferencváros WK-mérkőzés

második félideje. (Gulyás Gyula).

Kossuth-adó: 16.25: Győri ETO— Apollon Limassol (Ciprus) KEK- mérkőzés második félideje. (Sze- pesi György).

Petőfi-adó: 20.50: Dundalk—Vasas BEK-mérkőzés második félideje. (Novotny Zoltán).

tok ápolása, ezeknek a kap- csőlátóknak a lehető legszé- lesebb alapokra helyezése. Ez a szervezet is a békés egy- más mellett élés elvét vallja, tevékenységével a béke vé- delmét szolgálja, az országok a népek barátságának erősí- tését. Köztudomású, hogy Pécsnek Lahti a testvérváro- sa, képviselőikkel azonban nem találkozhattunk, ugyanis Lahti nem tagja a Testvér- városok Világszövetségének.

— A magyar delegáció hal- latta-e hangját a kongresz- szuson?

— Igen, dr. Tapolczai Jenő Dunaújváros Tanácsának ko- rábbi vb-elnöke — jelenleg Fejér megye vb-elnöke — szólalt fel. Kifejezte a magyar delegáció óhaját: a kongresszus résztvevői keres- senek egymással mind széle-r sebb kapcsolatokat, a Test- vérvárosok Világszövetsége fejlődjön mozgalommá, sok- oldalú, aktív kapcsolatokat alakítsanak ki. Ez volt kü- lönben a tanácskozás lényege is. Magyarország ezen a kong- resszuson jelentős eredményt ért el: Tapolczai Jenő már korábban tagja volt a Világ- szövetség végrehajtó tanácsá- nak, most pedig dr. Biczó György Szeged város Ta- nácsának vb-elnöke is tagja lett. Külföldi kapcsolataink ezen a tanácskozáson tovább bővültek: Dijön város elfő- gadta a testvéri kapcsolat ki- alakítását Péccsel, erről majd hivatalos értesítést is kapunk. Jól halad kapcsolataink ki- alakítása Pármával is. Ami a dijoniakat illeti, a 600 éves jubileumra küldöttséget kül- denek Pécsre.

— Milyen konkrét kapcso- latokról számolhatunk be Lahtit illetően?

— Lahtival, mint ismeretes, sokrétű a kapcsolatunk. Kü- lönböző delegációkat cserél- tünk egymással, művészeti együtteseink, sportolóink jár- tak náluk, ők is számos dele- gációval látogattak Pécsre. A lahti ifjúsági zenei táborban magyar fiatalok is voltak, Pécsett epdig a nyári zenei táborban finn fiatalok is részt vettek. Több pécsi iskola ősz- tályai leveleznek lahti iskolá- sokkal. Ami a francia, a di- joni kapcsolatokat illeti, pél- dául a Mecsek Együttes el- látogatott már hozzájuk. A franciák mind nagyobb ér- deklődést tanúsítanak hazánk iránt, s ezt az érdeklődésüket különböző szervezeteken kérész tül ápolják. Pármával kap- csolatban is alakulnak az elHorváth Lajos Pécs vá־ ros Tanácsának vb-elnöke öt tagú delegáció tagjaként részt vett a Testvérvárosok Világ- szövetsége Párizsban szeptem- bér 12 és 15 között rendezett kongresszusán.

— Az UNESCO épületében mintegy 600 város képviselői tanácskoztak — mondta Hor- י váth elvtárs lapunk munka- társának. — A magyar kül- döttség Dunaújváros, Szeged, Győr, Kecskemét és Pécs képviselőiből állt. A szociális- ta országok közül a Szovjet- unió, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország és Románia küldött delegációt. Ami a kongresszus célját illeti: a testvérvárosok közti kapcsolaVértes elvtársnak is a szin- tetikus anyagok rendkívüli gazdagsága és széleskörű fel- használhatósága ragadta meg a képzeletét. Elmondja, hogy akaratlanul kihallgatták egy tizenhat év körüli fiatalember ״előadását”, aki édesanyját tájékoztatta meglepő szakér- telemmel a katapult berende- zés működéséről.

— Öröm volt látni ezt a jól képzett, érdeklődő gyere- két.

— És rögtön eszünkbe ju- tott — tesz! hozzá Bánki elv- társ —, hogy nekünk felnőt! teknek nagyon kell igyekezni, | ha nem akarjuk elveszíteni tekintélyünket a fiatalok : előtt...

(Kéri)

A kiállítás színpadán egymást vál tották a zenekarok. Képünkön: a fiatalok az Express-zenekar mű sorát hallgatják.

Halálos baleset Béta-aknán

elmúlt napokban ugyanis egy régebben bekövetkezett omlás térségébe érkezett a gurító. A szerencsétlenséget egy ol- dalról lecsúszott 4—500 kilo- grammos kő okozta, mely Aranyosi Andrást a munka- pádhoz nyomta. Társa a főte- fába kapaszkodva menekült meg.

Aranyosi András a 27-es szocialista elővájár brigád tag- ja volt. Tragikus halála kö- rülményeinek tisztázására a vizsgálat azonnal megindult.

Tegnap hajnalban 4 óra 30 perckor a Mecseki Szénbá- nyák Béta-bányaüzemében ha lálos kimenetelű szerencsét- lenség történt. A bánya IV. szintjén az északi keresztvá- gáttól keletre egy 11-es telepi gurító kihajtása közben kő- zetomlás keletkezett, amely maga alá temette és megölte Aranyosi András 29 éves vájárt

A baleset időpontjában a munkahelyen ketten tartóz- kodtak. Az előrehaladás fo- kozott óvatossággal folyt, az

fordítanak a látszólag kisebb jelentőségű tudományos kuta- tusokra is. Ez megerősít ab- bán a meggyőződésben, hogy a fejlődés egyetlen lépcsőfo- kát sem lehet átugrani, a tu- dományos eredmények ma már nem egy zseni agyában isteni szikraként, hanem egy jól felkészült tudós gárda mindennapi fáradozásai nyo- mán születnek.

Dányi Pál, a Magyar Nem- zeti Bank pécsi fiókjának köz- gazdásza szimpatikusnak tart- ja, hogy ezen a technikai ki- állításon nem háztartási gé- pékét, önműködő borotvákat, magnókat, robotembereket vagy turmix-gépeket mutat- nak be, olcsó népszerűségre törekedve, hanem — a politi- kai gazdaságtan nyelvén szól- va — az I. szektort, vagyis a termelőeszközöket előállító iparágak egy részét.

— Azt hiszem, nem én va- gyök az egyetlen, akinek első׳- sorban az űrhajó és kapcsolt részei tetszettek. Sokat hal- lottam, olvastam erről a té- máról, mégis lenyűgöző volt közelről látni a katapultszer- kezetet. a műholdakat, magát a Vosztokot, sőt az űrhajós bábuját is.

Istók Csilla már három he- te pesti közgazdász, de lelke mélyén pécsi, ide való és nem egészen egy hónapja még a pécsi OTP-ben dolgozott. Sa- ját bevallása szerint nem ért különösebben a műszaki dől- gokhoz, de a gigantikus mé- retek és a szédületes perspek- tivák lenyűgözték.

— Mellettem állt egy fiatal pár — mondja — bámulatos műszaki tájékozottságot árul- tak el. Szinte vizsgáztatták a Luna 9-et. hogy megvannak-e azok az alkatrészei, amelyeket ők fejből felsoroltak.

A kiállításon találkoztunk dr. Bánki Nándorral, a Pécsi Városi Tanács vb. ipari ősz- tályának vezetőjével és Vér- tes Tiborral, a Megyei Tanács vb-titkárávaíl.

— Itt vagyunk Vértes elv- társsal mechanizmus tanfolya- mon — mondja dr. Bánki Nándor —, volt egy kis sza- badidőnk, nem hagyhattuk ki a kiállítást. A benyomásaim- ról? A hatalmas műszaki fej- lődés rögtön szembeötlik, de a kiállítás alapos megtekinté- sére bizony nem volt elegen- dő a fél nap, ami rendelkezé- sünire állt. Több műszaki és tudományos filmet néztünk végig, remekül megoldották az ismeretközlést. Az ásványbá- nyászaton kívül különösen a magfizika és a szintetikus anyagok széles köre kötötte le érdeklődésemet.

Hétfőn hajnali öt órakor, szakadó esőben gyülekeztek a fiatal műszakiak és közgaz- dászok a Megyei KISZ-Bi- zottság előtt, fél hatra, az in- dulás időpontjára teljesen megtelt a KISZ MB és az SZMT különbusza. Azok a fiatalok kaptak meghívást Bu- dapestre A szovjet tudomány és technika 50 éve című ki- állításra, akik eddig is részt vettek a KISZ termelési moz- galmaiban, illetve az elmúlt években díjnyertes pályaműn- kákát készítettek.

Nem véletlenül esett a vá- lasztás hétfőre Ekkor rendez- ték meg a kiállítás területén a fiatal műszakiak és közgáz- dászok napját. Ribánszki Ró- bért, a KISZ KB titkárának megnyitója után J. V. Proho- rov, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja ״Fel- sőoktatás és a fiatal műsza- kiak helyzete a Szovjetunió- bán” címmel tartott előadást, majd a rendezvény résztvevői — és más érdeklődők — mű- szaki és egyéb tudományos filmeket láthattak.

Délután, a kiállítás megte- kintését követően, de még a helyszínen összeülünk néha- nyan. benyomásainkat próbál- juk összegezni.

— Az idén februárban ala- kult fiatal műszakiak klubja eddig is igyekezett lehetősé- get adni tagjainak szakmai ismereteik bővítésére, tapasz- talataik kicserélésére — mond- ja Gyimesi Gáspár, a KISZ MB ifjúmunkás felelőse. — A SZOT és a KISZ KB által meghirdetett mai program nemcsak erre adott remek al- kaimat, az ilyen közös kirán- dulások az emberi kapcsola- tok kialakításában is sokat se- gítenek. A műszakiak és a közgazdászok egymáshoz igen közel álló munkaterületen dől- goznak, mindkét ifjúsági ré- teg számára hasznos a szemé- lyes érintkezés.

Tiszai László, a Mecseki Szénbányák Béta-bányai üze- mének csoportvezető mérnö- ke, aki 1966-ban pályaműnké- jáért a Nehézipari Miniszté- rium különdíját kapta, azt sajnálja, hogy a szakmájával közvetlenül kapcsolatos szov- jet tudományos eredmények- kel nem foglalkozik a kiáll!- tás.

— Egyébként általában eredményeket láttunk, és nem módszereket. De ezek az ered- mények, az elektrotechnikai ágazatokban és különösen az űrhajózásban már a jövő tu- dományának alapjait képezik. A látottak alapján arra kö- vetkeztetek, hogy óriási szel- lemi energiákat fordítottak és

Szarvasbőgés

TTJra szeptember van! Haj n álon ta könnyű ködfátyol terít!

be az erdei réteket, egy- egy korasárgult falevél szállín- gózik lábaink elé, messzebbre hallik a hang, s nem győzünk nagyokat szippantani a kesemy és, avarszagú erdei levegőből.

A legszebb vadászörömök eg yike, a szarvasbőgés ideje újra elérkezett. Ebből az alkalomból részleteket közlünk Várady Géza neves pécsi vadász készülő könyvéből.

Sajnos, még mindig korán

indultam, a sebzett bikának még volt ereje a menekü- lésre, bár az a tény, hogy már 200 méter után elfe- küdt, súlyos sebzésre enge- dett következtetni.

A nyom ezután egy, a kö- zelben elterülő, szinte jár- hatatlan, csalánnal és bőd- zával benőtt, elhanyagolt dzsungelbe vezetett, ahol vér híján elvesztettem.

Véreb sajnos nem volt a környéken, s a kihívott em- berekkel hiába kerestem órákon át tervszerűen átfé־ sülve a méter magas csa- lános sűrűséget, nem talál- tűk meg.

Néhány nap múlva a sza- ga után bukkantunk rá első sebágyától alig 300 méterre sűrű csalánbozótban. Kere- sésünk közben többször pár méternyire mentünk el mel- lette. Ha néhány órával ké- sőbben vagy másnap indu- lók keresésére, minden bi־ zonnyal első fekhelyén kéz- rekerül.

E példa is csak megerő- siti azt a felfogásomat, hogy a nagyvad vadászatához a betanított véreb épp úgy alapkövetelmény, mint a hozzáértés, a jó golyósfegy- ver és a távcső.

bika vállapja túllépett az irányvonalon, s így a kü- lönben jól célzott lövés a hasüreget érte.

A lövés helyén mély, szét- álló csülökbevágást talál- tam a puha avarban, s a hullott tölgyleveleken né- hány csepp sűrű, fekete* piros vért. Nem is mentem tovább a vérnyomom. Időt kell engedni a sebzett vad elfekvésére, mert máj- vagy léplövésre gondoltam, s ily esetben a korai utánkeresés esetleg nagyon megnehezíti a sebzett vad kézrekerítését.

Jó kétórás séta után — mialatt persze egyében sem járt az eszem, mint, hogy jól csináltam-e, nem volt-e mégis könnyelmű a lövés, megtalálom-e a sebzett szép bikát, stb. — indultam el a vérnyomon. Elég néhéz volt követni, mert vérzés alig volt, csak itt-ott alig egy- egy csepp.

Alig 200 méter után egy sűrűbb, aljfás helyen nagy ágropogás, csörtetés, de lát- ni semmit sem láttam, el* lenben megtaláltam az első sebágyat. Itt már bővebben volt vér a fekvésben.

tehén után szépen beállva a sorba, lassan megindultak, szerencsésen a számomra kedvező irányba. Elől az öt tehén, leghátul a bika!

A puskatávcső látómeze- jében egymásután jelentek meg a tehenek. Egy, kettő, három, négy, öt... Most jön a bika! Mikor vállap- jával belépett a fonálke- resztbe, megérintettem a ravaszt.

A lövés eldördült, tompa golyóbevágást hallok, a bika mindkét lábával erősen ki* rúg hátrafelé, aztán re- csegve, ropogva elrohannak.

Rossz lett a szájamíze. A golyó a jelzés szerint hátra- csúszott.

Bosszúsan mentem a rá- lövés helyére, miközben utánagondolva a magyaré- zatot is megtaláltam. A bika mozgásban volt, a pus- ka meg a tiszta résbe irá- nyozva, mozdulatla- n u 1. Amig a szem érzéke־ lése (a célnak a távcsőben megjelenése) az agyban, majd onnan a lövést kivál- tó újj-mozdulatig jutott — bármily csekély idő is szűk- séges ehhez, — a mozgó

vastam meg, a bika golyóra érett, lőhető.

Csak hát hogyan?

Az eléggé sűrűn álló fia- tál fatörzsek szinte háló* szerűen borították be a fék- vő bika inkább sejtett, mint látott törzsét. így hát lőni nem lehet és nem sza- b a d! Meg kell várnom, amig felkelnek és megindul- nak.

Aki lőtt már léces erdőben golyóval mozgásban lévő va- dat, az tudja, milyen zava- ró a sok vékony fatörzs a célzásnál. A vadat látja az ember, de igen nehéz és kockázatos a golyót akadály- talanul a megfelelő helyre juttatni.

Mindert hirtelen átgon- dolva, kinéztem a szarvasok remélt mozgási irányát egy 25—30 centiméteres tiszta rést a törzsek között, s a puskát feltámasztva a résbe irányoztam. így hát nem én kísérem az irányvonallal a célt, hanem az lép majd bele a lővonalba.

A szarvasok eközben úgy látszik gyanút foghattak, csülökre kapva és a vezérSokszor valtam így magános cserkészéseimen, hogy valami ösztönös megérzés irányította cselekvéseimet, gyakran eredményesen! Most is, szinte vártam, hogy mi- kor pillantom meg őket.

És nem Is sokáig kellett vámom!

A nagy mozdulatlanság- bán, amihez a szem úgy hozzáidomul, hogy egy levél rezdülése, egy egérke sur- ranása magáravonja a fi- gyeimet, egyszerre mintha egy földön fekvő száraz ág- bog megbillent volna ...

Az odairányított távcső látómezejében aztán az ág aganccsá formálódott, s fel- ismertem a szieztázó szarvas bikát öt sutát fedeztem még fel körülötte. Mintegy száz méterre sütkéreztek a léces oldalban a lombok közt bekukkantó napsugár- bán.

Nyugodtan figyeltem őket. A kissé szűkterpesztésű, zö- mök, szép sötét színű agancs koronájában négy ágat olMély, árnyas völgytalp* bán vezetett a cserkészésre kiválóan alkalmas gyalog- ösvény. Jobbra-balra fél- méteres földpart, azután enyhén emelkedő oldal, eleinte 40—50 éves tölgyes- sei, ami azután fokozatosan fiatalabb tisztított lécesbe ment át.

Hajnalban csöndes eső volt, majd később kisütött a nap, s a lombkorona kisebb- nagyobb résein átbújó suga- rai álmosítóan átmelegítet- ték a szeptemberi erdőt.

Idegnyugtató, templomi csend, egy levél sem rezdül, kimondhatatlanul élvezem ilyenkor az erdőt, s benne az egyedüllétet.

Lassan, zajtalanul lopako- dóm az ösvényen. Meg-meg- állok, hallgatózom. A táv- csővel végigkutatom a kö- rülbelül száz-százötven mé- térig belátható oldalt. Vala- hogy az az érzésem, hogy a szarvasok itt az oldalban feküsznek, valanji napsuga* ras tiszta részen a szerel- mes éjszaka és langyos haj- nah־ esőpermetezés után.

í

K

ft