Dunántúli Napló, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-17 / 220. szám
5 napló 1967. SZEPTEMBER 17. ״Ment minden símán...” Czina Gyula és Oszoli János a fali tűzoltólétrán adogat• ják le a kartonokat. Enyhül majd a takarmányhiány Ötszáz vagon term ״nyt kap a megye Takarmányfelesleggel rendelkező tsz-ek leél. A legfontosabb: a megye takarmányproblémáinak meg- . oldása. A járás dönt A Megyei Takarmánygazdái kodási Bizottság elosztotta az 500 vagonos állami keretet. Eszerint a sásdi járás 20, a mohácsi 10. a szigetvári 130, Szigetvár város 30, a siklósi és pécsi járás pedig 150, illet- ve 110 vagonnal részesedik ebből. Ötven vagont tártaié- kolnak. Százhúsz vagon kiosztása hamarosan megkezdődik. A készleteket a járási takar- mánygazdálkodási bizottságok osztják el a tsz-ek között. E bizottságok ülésére valószínű- leg a jövő héten sor kerül. M. L. ״ Elfüstölgött” cigaretták Dugáru a teherautó ülése alatt — Kéttáskás módszer Az orgazdák nem tudtak semmiről? osztoztak. ״Amikor a három kartont kivittük, mondogat* tűk egymásnak, hogy napontá lehetne ezt megtenni, még egy autót is összeszednénk belőle” — olvassuk Molnár vallomásában. Kakas Béla, aki a nyomo- zás idején éppen katonai szol- gálatra vonult be, tagadja, hogy ő is vitt vola egy kar- tonnái. Amikor a nyomozó megjelent a laktanyában, Ka- kas pökhendien mondta neki: ״Kisfiú maga ahhoz, hogy én- gém leszereltessen”. Egy órán belül már mint civil utazott Pécs felé — természetesen ״kísérő” társaságában. Nem vették észre a hiányt a gyárban? Soha sem ellen* őriztek, leltároztak? De igen. De valahogyan nagyon fúr- csák ezek a leltári számok. 1966 december közepén az igazgató váratlanul róván- csolást rendelt el. Az ered- mény: 40 karton, azaz 400 ezer Kossuth cigaretta a hi- ány. Az 1966. december 31- én megtartott év végi leltá- rozáskor viszont Kossuthból 21 karton (210 000 darab), Munkásból 40 000 darab többletet találtak. 1967. február 10-én megint hiány, Kossuthból 70 000 darab. Ezt később jelentik is a rendőr- ségen. 1967. február 11 és 13 között ismét hiány mutatko- zik: 27 000 Fecske cigaretta. Egyszer hiány, alig két hét- re rá többlet, — nem ért- hető. Valamelyik leltározás felületes volt, mert az ne- hezen képzelhető el: a hiány pótlására valaki bevitt vol- na a gyárba annyi cigaret- tát, hogy már többlet is ke- letkezett... A négy letartóztatotton kf- vül hét személy terheltként szerepel az ügyben. Vannak köztük boltvezetők is, akik megvették a lopott cigaretták tízezreit olcsón és aztán a szabott áron adták el. ״Én nem tudtam, hogy lopott d- garettáról van szó. Azt mond ták, hogy ez személyi járan- dóságuk a gyártól. Többén kapták, csak együtt értéke- sítik, mert nekik nem kell.” Nos ״illetménycigaretta” — jó ha tudják a boltvezeők — nincs. mi osztályán lévő jegyző- könyvek és vallomások nem kevésbé maguk a tettesek a fogdában azonban azt bizo- nyitják, hogy voltak, akik nem hogy kétszer, de egyszer sem gondolták meg tettük következményét. Alexity Lóránt segédmun- kás vallomásában többek kö- zött ezeket mondja: 1966״ elején kezdtem el a lopást, egy-két csomag cigarettát vit- tem ki a gyárból a ruhám alatt. Később már 4—5 cső- magot is elrejtettem. A lo- pott cigarettákat eladtam. Ment minden simán, senki sem vette fezre. Arra gon- doltam, miért ne lehetne na- gyobb tételben is lopni. Meg- beszéltem Strublics Jánossal, a 12-es AKÖV árukísérődé- vei, hogy gépkocsiján kivin- ne-e egy-két karton cigaret- tát. ö beleegyezett s egyik alkalommal két kartonnal, azaz 20 000 darab Kossuthot dobtam fel a kocsira. Tudott erről Scheffer Károly, a Bel- kereskedelmi Szállítási Vál- lalat gépkocsivezetője is (a rendőrség őt is letartóztatta), hiszen Strublics és Scheffer ugyanazon kocsival jártak. A cigarettákat boltvezetőknek adtuk el, a Kossuthot 2,80 fo- rintért, a Fecskét 3,50-ért. Scheffer egyszer 4 kartonnal szállított ki, kaptunk érte 4100 forintot. A kapott pén- zen osztozkodtunk, ittunk, szórakoztunk...” — Alexity nemcsak gépkocsin vitte a ci- garettát ״Két táskám volt, az egyikben az élelmet hordtam be a gyárba, a másikat min- dig megtöltöttem cigarettával és Srtublicsnak adtam, ő aztán az autó ülése alatt kivitte a kapun.” Amikor Alexity Lórántot július 29-én a rendőrség a gyárban ״felkereste”, azt mondta: ״Én kérem nem vi- szék innen egy szál cigaret- tát sem, nincs szükségen, hogy úgy járjak, mint az Oszoliék”. Amikor a rend- őrök ezután megnézték öl- tözőszekrényét, pulóverrel le- takarva 18 csomag Fecskét találtak benne. Alexity eh- hez már nem tudott mit szólni. Egy májusi éjszakán Péesett a kisállomás közelében szolgálatot teljesítő rendőr arra lett figyelmes, hogy a dohánygyár déli kerítésénél fák, bokrok takarta helyen csomagokat adogatnak ki Amikor a közelükbe ért, a ״rakodók” futásnak eredtek, de arra már nem volt idejük, hogy a kerítésen kiadott hol mit is magukkal vigyék. A cső- magok gyári kartondobozok, bennük 30 000 cigaretta. A bűnjel megvolt, nemso- kára a tettesek is. Oszoli Já- nos és Czina Gyula, a gyár villanyszerelői nem ezen az éjszakán vittek ki először a ״hátsókapun’’ cigarettát. Már- ciusban is elemeitek vagy 70 ezer Kossuthot. A gyár lapos- tetején lévő csapóajtón át csúsztak az épületbe, a cső- magokat az ablakon adták ki, majd a fali tűzoltólétrán ereszkedtek le és a kerítés hez osontak ... Oszoli Jánost 1 év 4 hónapi, Czina Gúlát 1 év 2 hónapi szabadságvesz- tésre ítélte a bíróság. A lopott cigaretták árából ittak, mulattak. Alexity egy alkalommal közel háromezer forintot költött szórakozásra ... De jutott a többieknek is. Loptak mindaddig, míg bé nem csukódott mögöttük á fogda ajtaja. Garai Ferenc Lopta a cigarettát más is. Molnár László segédmunkás (őt is letartóztatták) ezt mond ja: ״Amikor együtt dolgoz- tam Alexittyal és Kakas Bé- Iával, megbeszéltük, hogy én lecsúszok a csúszdán és ők három karton cigarettát utá- nam engednek. így is tör- tént este 10 óra után, mű- szak végén. A kartonokat a talált papírhulladékba szépen becsomagoltam, aztán előbb én mentem ki a gyárból ők pedig a kisállomás felőli ke- rítésen kiadogatták a kartono- kát.” A lopot holmin megAz ember azt hinné az eset kapcsán, hogy azok, akiknek eszébe jut cigarettákat lopni, ezután már kétszer is meg- gondolják, mielőtt a közös- ség tulajdonához nyúlnak. A Pécs Városi Rendőrkapitány ság társadalmi tulajdonvédel tárni a többi tartalékot is. Az idei időjárás nem teszi lehe- tővé, hogy a tervezett takar- mánymennyiséget kiosszák a tsz-tagok között. Nem lenne méltányos, ha a tsz-ek, illet- ve az állam vállalnák maguk- ra az aszály minden terhét, a tsz-tagok pedig annyi takar- mányt kapnának a részesedés fejében, mintha kitűnő lett volna a kukoricatermés. Nyíl- ván, akkor járnak el igazsá- gosan, ha a terméskiesés mér- fékének megfelelően, arányo- san csökken a terményrésze- sedés is. Megnyugvásul szol- gál, a tsz-tagság politikai érettségére mutat, hogy egyre több szövetkezetben értik meg ezt. A becslések szerint mintegy ezer vagon abrakfelesleg mu- tatkozik a megye egyes tsz-ei- ben. Budapesten, amikor a külföldről vásárolt takarmányt szétosztották a megyék között, beszámították az ilyen feles- legeket. Úgy számoltak, hogy azok a megyéken belül ma- radnak. Ezért kapott Baranya ötszáz vagonos kvótát Ennek ellenére is megtör- ténhet, hogy alföldi tsz-ek je- lentkeznek Baranyában ku- koricáért. Az abrakfelesleggel rendelkező tsz ilyenkor válasz- út elé kerül. Az abrakfeles- legel rendelkező tsz-nek két- ségtelen joga van arra, hogy annak adja el takarmányát, akinek akarja. Látni kell azonban, hogy az ilyen ügy- nek van egy másik, erkölcsi oldala is. Az egyik, abrakfe- lesleggel rendelkező tsz pél- dául két esztendeje még — éveken át — takarmányhiá- nyos volt. Abban az időben sohasem az Alföldet, hanem a tanácsokat — a járási és megyeit — ostromolta kukori- cáért. Ezért aligha lenne mél- tányos, ha e tsz most hátat fordítana a megyének, cser- ben hagyná testvérszövetkeze- teit és azokat a megyei szer- veket, amelyek azon fáradoz- nak, hogy a megye takarmány problémáit megoldják. A Baranya megyei Gabona- felvásárló és Feldolgozó Vál- lalat közvetítő szerepre vál- lalkozott a takarmányhiány- nyal, illetve felesleggel ren- delkező tsz-ek között. Ha mindkét fél — egyik a keres- lettel, a másik kínálattal — ennél a vállalatnál jelentke- zik, akkor a megyében ma- radhatnak a feleslegek. Meg- jegyezzük, hogy a vállalat semmit sem nyer ezen, nem holmi kereskedői haszon a Minden év kora őszén össze szokott ülni a Megyei Takar- mánygazdálkodási Bizottság, hogy összegezze a megye ta- karmánymérlegét. Az idei — tegnap délelőtt, a Megyei Ta- nács épületében — megtartott ülésre a nyári aszály nyomta rá a bélyegét. Bár még nin- csenek végleges adataink ar- ról, hogy mennyi kukoricát takaríthatunk be, annyi már most is megállapítható, hogy takarmányhiány mutatkozik a megyében. Első a sertés Dr. Földvári János, a Megyei Tanács elnökhelyettese, a takarmánygazdálkodási bizott- ság elnöke, valamint a járási mezőgazdasági vezetők tájé- koztatóiból kitűnt, hogy Ba- ranya takarmánymérlege pasz szív ugyan, az abrakhiány mégsem általános. A sziget- vári járásrfak például 200 va- gon ״behozatalra” van szűk- sége, a mohácsi járás viszont 10 vagon segítséggel is meg tudja oldani a problémát Több olyan tsz található a megyében, melynek abrakfe- leslege van. Ilyen például Vé- ménd, Bicsérd vagy Gödre- keres ztur. Közismert, hogy az egész országban kárt okozott az aszály, s kormányunk tetemes mennyiségű takarmányt hoz be külföldről. Ebből 500 va- gont kap Baranya megye, amit a tsz-ek között osztanak szét. A központi segítség több célt szolgál: 1. a termelési bizton- ság fenntartása; 2. a tervezett árutermelés biztosítása. Az ál- lám elsősorban a sertéshizla- lás, sertéstenyésztés fenntartá- sára, fejlesztésére ad takar- mányt. Ez érthető is, hiszen a népgazdaságnak sertésre van leginkább szüksége. A baromfi üzemág könnyebben vásárol- hat takarmányt. Az állami segítség harmadik célja a piac nyugalmának fenntartása. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egyesek — a kereslet-kínálat törvényére alapozva — megpróbálják majd felverni az abrak árát. Az állami érdekeket képviselő Baranya megyei Gabonáiéivá- sárló és Feldolgozó Vállalat különböző intézkedéseket tesz majd az esetleges spekulációs törekvések megelőzésére, illet- ve letörésére. A vállalat kép- viselője részletesen beszámolt ennek mikéntjéről. Erkölcsi kérdés Bár az 500 vagon takar- mány nagy segítség, önmagá- bán még nem elég. Fel kell A SZÚR előszobájában Jó napot kívánunk! Ez nem a szokásos üdvözlés, ezúttal mély és több értelme van. Először is azt jelenti, hogy nagyon szeretnénk, ha sütne a nap, vagy legalább felhőtlen lenne az ég, de ha már van- nak felhők, ne feketék legyenek. Bár ha vihar- felhők tornyosulnak Is SZUR-unk egén — az egyszeri őrmester után szabadon —, csak ennyit mondunk: Szurkolók ki- vonulás ernyővel, eső- köpenyben. Egyébként Is, kedves olvasónk, nincs igaza, ha kitekintve az abla- kon, megrémíti ez a csúf, borús idő. (Eset- leg: ez az eső.) Fél ti- zenegyig még sok idő van, addig még kiderül- hét (elállhat), sőt az új- ságirók, de főleg a színé- szék vannak annyira ke- mény legények, hogy szemerkélő esőben is felveszik egymással a küzdelmet. Ezt jól fel- öltözve végignézni még- is csak könnyebb. Na, erről sikerült meg győznünk önöket, át- térhetünk tehát a jó napot kívánás második Jelentésének megmagya- rázására. Szeretnénk, ha minden áldozatkész SZÚR nézőnek kellemes perceket sikerülne sze- reznünk, ha nem is klasszis, de lelkes játé- kunkkal, a rangadó műsorávaL Nem szeretnénk, ha igazuk lenne, de a szí- nfezek abban remény- kednek, hogy remek ala- kításokkal rukkolnak ki a kétszer 30 perces fu- ballmérkőzés keretében is. Ha véletlenül így történne, akkor 18 csak 1:1 lesz az eredmény, mert a SZUR-ba, a szí- nesz—újságíró rangadó újságába viszont mi ír- tunk többet. Fél tizenegyre minden futball-drukkert, beat- zene rajongót és humor kedvelőt szeretettel vá- rnnk a pécsújhegyl ké- zilabda stadionba ma, vasárnap, szeptember 17-én. idős harcosnak, akit itt Baranyában a határszéli Ivándár- dán próbál megbirkózni fron- ton szerzett betegségével, az utolsó és legalattomosabb ellenséggel. — Majd kiderül, hogy me- lyikünk lesz az erősebb — mondotta. — Én mindeneset- re az utolsó ״gránátomig" vé- delmezem a dekungomat... Ahogy elnéztem széles vál- Iáit, erős karját, magam is úgy véltem, van még bőséges ״muníciója” a tartós védeke- zésre Pálinkás György megpróbálok visszaszökni Makára. Azt persze nem tudta, hogy adó-vevőm is van, de leginkább akkor gyanakodott a kilétemről, amikor egyik éj- szaka a kertje végében ״vé- letlenül” jelrobbant a néme- tek légvédelmi ágyúja. Sok más példát is leírhat- nék még Tonka László meg- bizatásairól, harcos életútjá- ról, de sommázva csak annyit még róla. Budapest felszaba- dulása után alakulatát kivon- ták a harcokból, nem volt tovább szükség partizának- ciókra. Moszkvába rendelték, ahol magas kitüntetést kapott. A partizán emlékérem mellé a Nagy Honvédő Háború Ér- demrendjét kapta. Néhány hó- napos pihenés után véglegesen hazajött. A fegyvert újra la- katos szerszámokkal cserélte fel a budapesti MÁVAG-ban. Néhány év múltán a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki, de ezt megelő- zően a Magyar Partizán Sző- vétség Emlékérmét valamint a Budapest bevételéért és a fasiszták feletti győzelemért járó emlékérmet is a hajtóká- jára tűzték az akkor már 52 éves Tonka Lászlónak. Idén májusban pedig a Szó- 'cialista Hazáért Érdemrendet Rapai Gyula, az MSZMP Ba- ranya megyei Bizottságának első titkára nyújtotta át az jusson át a német védőkön, de vigye át magával azt a kis adó-vevő készüléket is, amely- lyel jelentéseket ad a német erők parancsnokságainak, tü- zelőállásainak pontos helyé- ről. A kis göncével felszerelt ״makói parasztnak” sikerült átjutnia a német arcvonalon, s ami talán még ennél is méltányolnivalóbb, biztonságos helyet talált a feladat végre- hajtására. — Egy horthysta rendőr- tisztnek, név szerint Dezsőffy Miklós alezredesnek esett meg a szíve rajtam, amikor neki is előadtam, hogy Makóról me- nekültem a vörösök elől. Nagy magyarnak vallotta magát, s így szívesen vett oltalmába. Én is köszönettel fogadtam, mert a házában biztonságban éreztem magam a nyilasok elől. A pesti oldal felszabadulása után újra csatlakozott alakú- latához és együtt harcolt ve- lük a budai vár elfoglalásáig. — Amikor Budapest már a miénk volt, Karaszov ezredes- sei együtt felkerestük szállás- adómat, hogy ajándékot ad- junk neki a pártfogásomért. Nem lepődött meg. Azt mond- ta, hogy ö már elejétől sej- tette, miről van szó. Különö- sen. amikor napközben a leg- nagyobb lövöldözések idején azzal köszöntem el tőle, hogy fásban sem, mert a rendőrség pontos személyleírást és körö- zést adott ki ellenem. De nem hagytak magamra az elvtár- sak. Hamis útlevelet szereztek a számomra, így kerültem 1932. nyarán a Szovjetunióba. Moszkvában találkozott új- ra Karikás Frigyessel, aki egy tulai gyárban szerzett munkát a számára. — Ott léptem át a Szovjet- unió Kommunista Pártjába és később megszereztem az ál- lampolgárságot is. A párt- munkám révén beválasztottak a tulai tanácsba, ahol szintén munkát vállaltam egészen a háború kitöréséig. Nem soroz- tak be, mert már túl voltam a hadkötelességen, de magam jelentkeztem fegyveres szol- gálatra, amikor a legnehezebb idők következtek. A brjanszki erdőben dobtak le ejtőernyő- vei többedmagammal, ahol Karaszov ezredes kijevi parti- zánjaivál harcoltunk a fasisz- ták ellen. Hidakat, utakat, utánpótló vasúti szerelvénye- két robbantottunk, s együtt harcoltunk a szovjei hadsereg- gél egészen Budapestig. Elnézést képek Tonka Lász- lótól, hogy a budapesti esemé- nyékét pövidebbre fogom, de néhány mozzanatot így is meg kell említenem. Alakulatától ő kapott meg- bízást arra, hogy civilként U I r
