Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-17 / 193. szám
t 1967. AUGUSZTUS 17. napló — 3 Több vállalkozó szellemet! A mohácsi fóliáskertészet nagy sikere — 82 ezer forint nyereség egy holdról — Óvatosság vagy aggályoskodás ? Megismerni a magyar muzsikát Öt fiatal véleménye a zenei táborról Az egyéni gazdálkodás ko- ában fantasztának tartották 'olna azt a személyt, aki zt állítja, hogy 82 ezer fo- int nyereséget is el lehet rnl egy holdról. Még ma is annak olyanok, akik kétel- :ednek ebben. Pedig így gaz: ennyit eredményezett az )j Barázda Tsz fóliás kerté- zete Mohácson. liből származik i nyereség? Egy alkalommal már be- zámoltunk arról, mi a fóliás ertészet. Mint megírtuk, 3 léter széles, 15 méter hosszú, D centiméter gerincmagassá- ú, félkörívben hajlított mű- nyagsátrakról van szó. Ezek latt termesztik a zöldséget, ilőször hónapos retket, salá- ít és karalábét nevelnek a lűanyag alagutak alatt, majd - amikor azok szedéséretté álnak — paradicsom, főző- 5k és uborka fölé viszik a itrakat Később — amikor íár felmelegszik az idő — aprika fölé kerülnek a fó- ák. A vándoroltatás miatt na- yobb területet lehet kihasz- álni, mint amennyit a fólia efed. Az Új Barázda Tsz ítrai például „csak” egy old 600 négyszögöl betaka- ísához voltak elegendők, e íennyiséggel azonban 2,35 oldat tudtak bevonni az in- »nzív művelésbe. Magától értődik, minden négyzetcenti- íéternyi helyet kihasználtak, 'öbb mint 28 ezer csomó stket, 65 ezer csomó karatéét, 10 ezer fej salátát, 145 lázsa főzőtököt, 25 mázsa borkát, 280 mázsa paradi- somot és 67 ezer darab ko- d paprikát takarítottak be rről a kis területről. Ehhez in még 120 mázsa paradi- 5om és 40 mázsa paprika, mit most, tehát augusztus -szeptemberben szednek le lajd erről a helyről. Ezt a „kései” paradicsomot 5 paprikát már csak szántó- ildi kertészet árain tudja •tékesíteni a szövetkezet. A 5bbi viszont primőr volt, ővetkezésképpen magas árain kelt el. Ezzel magyarázató, hogy 463 ezer 5Ö0 fontot jövedelmezett a fóliás ertészet, a 273 ezer forint [adásokkal szemben. A 2,35 old nyeresége tehát több iint 190 ezer forint, s en- ek egy hóira vetített összege ilóban eléri a 82 ezer fontot. kertészettel rendelkező tsz-ek- tőL Eszerint a HUNGARO- FRUCT-hoz „vándorol” majd egymillió csomó retek, ugyanannyi fej saláta, stb., stb., tehát ha minden „jól” megy, még egy fej „fóliás-saláta” sem maradhat itt Baranyában. Szinte mindent elnyel külföld. Kissé bosszantó kilátások, hiszen — a felsoroltakon túl — több olyan tsz van még Baranyában, mely fóliás kertészetet szeretne létrehozni. Bőven lehetne tehát korai zöldségünk. E tsz-ek azonban — balszerencséjükre — nem rendelkeznek megfelelő kertésszel, márpedig egy tapasztalt, speciálisan képzett és — nem utolsósorban — odaadó, lelkiismeretes kertész nélkül nem lehet belefogni egy ilyen vállalkozásba. Száznegyvenezer forintba kerül az egy hold befedéséhez szükséges fóliasátor, s minden elveszhet, ha nem vigyáznak, ha szétszaggatja, elviszi azokat a szél. (Diósviszlón el is vitte.) Ha egy kánikulai napon elfelejtik kitakarni a sátrakat, s ha csak — egyetlenegy — hideg éjszakára nyitva hagyják azokat, megint tönkre mehet az egész termés. Sok izgalommal jár a fóliás termesztés, átéltek néhány nehéz napot a mohácsiak is, ők is tudják, vallják, hogy Török Ferencnek, a MÉK kertészének (az vezette a mohácsi termesztést) is komoly része van abban, hogy meglett a 82 ezer forint. Sajnos, a MÉK-nek csak egy „kikölcsönözhető” agronó- musa van még, s azt is elkérte Pellérd. A többi, vállalkozó szellemű tsz számára tehát nincs szakember. Pedig van jónéhány olyan tsz- kertész Baranyában, aki elég képzett, tapasztalt és főként érdeklődő természet ahhoz, hogy — a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola speciális tanfolyamát elvégezve 1— megállja a helyét, csakhogy e kertészek — s ez második balszerencsénk! — olyan tsz- ekben dolgoznak, ahol viszont a vezetőség fél a fóliás zöldségtermesztéstől, illetve az avval járó kockázattól Azok a vezetői erények A jó vezető körültekintő, megfontolt, ugyanakkor kezdeményező, bátor, ■ nem fél a kockázattól, ha fantáziát lát valamiben. A 82 ezer forintos nyereségben igazán van fantázia, s mégis, egyelőre nincs elég vállalkozó. Azok a tsz-vezetők, akik rendelkeznek az előbb említett tulajdonságokkal, már túlságosan elfoglalták magukat mással — lucernaliszt- gyár, borpalackozó, versenylovak, óriási „csirkegyárak”, betonáruüzem és egyebek —, s nem futja többre az energiájukból, vagy ha futná is, nincs elég munkaerejük egy ilyen vállalkozáshoz. (A fóliás kertészet ugyanis nagyon munkaigényes.) Mások viszont inkább • megmaradnak a biztos, ami biztos elve mellett, s azt vallják, hogy igaz, kevesebb lesz a tszrük nyeresége, viszont kisebb a kockázat is. Csak látszatra tsz-magán- ügy ez, hiszen ha így marad, nem lesz jövőre elég korai zöldségünk. Ezért rossz az, amikor az indokolt körültekintést és óvatosságot felváltja a tétlenkedő aggályoskodás. Társadalmunk több vállalkozó szellemre számít a jövőben! A Tanárképző Főiskola kertjében a padokon, de még a fűben is tarkaruhás lányok, fiúk hűsölnek, az ebédlőből edénycsörgés hallatszik, a büfében fogy a kávé meg a hűsítő ital. Néhány nappal a zárás előtt már meg lehet kérdezni a résztvevő fiatalok véleményét: hogyan sikerült szerintük az első pécsi zenei tábor? NICO FRANCKEN holland, a leideni egyetemen jogot hallgat Járt már hasonló zenei táborokban, kétszer Hollandiában nemzetközi táborban, egy ízben pedig Londonban. Pécsre úgy jött, hogy a zenekari munkában vesz részt, mert amatőrként ugyan, de nagy kedvvel játszik nagybőgőn. — Kodály: Gálántai táncok és Bartók: Két arckép szerepel a programúkon. A zenekari próbák mellett leginkább az esténként rendezett házikoncertek tetszenek. Azért jöttem Magyarországra, mert ez a zenei tábor nagyon alkalmas arra, hogy közelebbről megismerjem a magyar muzsikát és az itteni embereket. Hasonló okokból jött Pécsre LUTZ LANDWEHR nyugatnémet teológushallgató is. Ö az énekkari és a szolfézs-metodikai szekciókra jelentkezett. — Nem tartozik a munkámhoz, de nagyon érdekel: hogyan lehet hétéves gyerekeket zenére tanítani. Élvezem a kó rus munkáját is, nagyon örülök, hogy a magyar zenét jobban megismerhetem. Mivel azonban még nem voltam hasonló zenei táborban, a legnagyobb élmény számomra mégiscsak az, hogy a legkülönbözőbb nemzetek fiaival találkozhatott Az elfogultság megszűnik itt, a zenében ösz- szetalálkozik a keleti és a nyugati fiatal, s a baráti, meleg légkör, amit itt tapasztalok, nagyon jóleső. MALGORZATA KOMOROWSKA Lengyelországban tanítónő, de speciálisan a zenei neveléssel foglalkozik, kórust is vezet. Az énekkari próbákra jár, és a szolfézs órák figyelmes hallgatója. — A magyar szolmizációs rendszer megismerése jelentette nekem a legérdekesebb élmény. Módunkban volt egy első és egy hatodik osztályt meghallgatni, s láthattuk, mennyire eredményes a zenetanítás itteni módszere. A hallás és a muzikalitás fejlesztésére kiválóan alkalmas ez a módszer, s bár fokozatosan és kisebb mértékben, de elképzelhető ennek kipróbálása otthon is. Persze úgy képzelem, hogy egy kezdő cső portnál kell megpróbálni először ... Maga a tábor is remek élmény, magyarul énekelünk!), nagyon sok szép koncertet hallottunk és minden kirándulás, amire elvittek bennünket, külön-külön élményt jelentett. Zenét tanít, de középiskolás korúaknak FRANCOISE TISSIER asszony is, aki Franciaországból érkezett. A szolfézs-metodikai csoport foglalkozásain vesz részt, s az itt látott módszerekről ugyanaz a véleménye, mint Komorowskának. — Kellemes ez a közvetlen légkör, a barátságos viszony tanárok és hallgatók között. Minden kérdésünkre kimerítő választ kapunk, nagyon sok újat hallunk, de nekem mégifc a magyar muzsika megismerése okozza a fő örömet. Nagyon szép a magyar zene. de nem eléggé ismert Nagyon remélem, hogy lövőre is sikerül eljönnöm. és még közelebb kerülnöm a magyar muzsikához. A zenei táboT hallgatóinak nagyrésze persze magyar. A Budapestről érkezett SÁNDOR ANNA, aki a Bartók Béla Zemenűvészeti Szakiskolában csellót tanul, ezt mondta: — Nagyon kellemesen meglepődtem. Nem tudom mát pontosan, hogy képzeltem el a tábort, de nem így, a valóság sokkal jobbnak bizonyult az elképzelésnél. A zene karban dolgozom. Sándor János remekül vezeti a próbákat, rengeteget tanulunk Itt És nekünk megfizethetetleá alkalom ez a tábor arra. hogy megismerjük a külföldi fiatal zenészeket. Jelentkezésnél megkérdezték, ki milyen nyelven beszél, és a négyszemélyes szobákban úgy helyeztek el bennünket, hogy lehétőleg beszéljünk egy közös nyelven, de majdnem mind más-más nemzetiségűek legyünk. Én egy svéd, egy norvég és egy finn lánnyal lakom együtt. Mindenkinek az a véleménye, hogy a zenei és szakmai tapasztalatokon. ismereteken túl, maga a tábor is, mint „nyári időtöltés” nagyon sikerült. Sokan lelkesednek a reggeli tornáért, sokan nem mulasztanák el az esti közös sétákat, pompásak a spontán kamara- zenekarok, ahol többnyire csupa más-más országból jött fiatal játszik együtt, remek kirándulások voltak, ma tábortűz lesz és bábműsor... S valamennyien lelkesen ké szülnek a szombati zenekari és a vasárnapi kamarazene- és kórushangversenyre, ahol majd a vendéglátó város közönségének is bemutathatják háromhetes közös munkájúk eredményeit. H. E. Magyar László VÍKENDEZÖK Szokolal felv. Megjegyezzük, nemcsak bhácson volt fóliás kerté- :et, hanem Magyarbólyban, elsőszentmártonban és főint Kémesen is, ahol több int két holdat borítottak be műanyagsátrak. Az utóbbi :lyen azonban „csak” 35— ' ezer forint nyereségre szá- ítanak egy holdról. A szak-- nberek majd megvitatják, >gy miért alakultak ki ilyen tgy különbségek Kémes és ohács között. sak külföldnek? A formális logika alapján ra számíthatnánk, hogy a ezres nyereség csábító erő- 1 hat majd a tsz-vezetőkre, valami olyasmi fog leját- 5dni, ami a baromfitenyész- sben történt: gombamódra »porodnak a „csirkegyárak”, egy-két év alatt elárasztják piacot Némi csalódással sszük tudomásul, hogy mnyire más az élet logi- ja. Eddig ugyanis csak Mo- cs, Kémes, Pellérd, Ma- arbóly, Felsőszen tmárton és ijszló jelentette be, hogy Üás kertészetet létesít a 7Ö évben, összesen 8 holdat borító sátorfelülettel. Ez a vekedési ütem messze el- irad attól, amit a baromfi- l tapasztaltunk, hiszen már idén is volt vagy négy és hold fóliás kertészetünk, íogy — viszonylag — mi- :n kevés az a 8 hold, azt HUNGAROFRUCT döntöt- el, mely közölte, hogy -nnyi korai zöldséget kér a rö év tavaszán a MÉK- , közvetve tehát a fóliás TT ét évvel ezelőtt Pées- •*-v újhegyen a Kakukk utcában jártam, a társadalmi munkában élenjáró egyik családról írtam. Míg a család tagjaival beszélgettem, mit hogyan dolgoznak, bekopogott egy asz- szony. — A tanácstagunk — mondta riporalanyaim egyike. — Engem csak Katus néninek ismernek itt Pécsúj- hegyen — mutatkozott be az asszony, de ha a teljes nevemet óhajtja: Eckenfels Jánosné vagyok. A család dicsérte Katus nénit, hogy mennyit dolgozik, milyen szorgalmasan jár a tanácshoz, különböző hivatalokhoz, intézkedik, kér, ha kell még pörleke- dik is — a közösség érdekében. Szervezi a társadalmi munkát — az útépítéshez. ök is a tanácstaguk biztatására fogtak hozzá a Kakukk utca rendbetételéhez. A napokban ismét találkoztam Eckenfels Jánosné- val. De most már „hivatalosan” őt kerestem. Otthonában, az Arasz utca 8. számú kertes kis családi házban beszélgettünk a várható nagy eseményről. A nagy esemény pedig: Eckenfels Jánosnét az Egy napot Pécsért mozgalomban teljesített több mint 500 társadalmi munkaórájáért augusztus 19-én a város díszpolgárává, avatják. Az útépítő Katus néni — Tudok róla, tegnap volt nálam a pesti rádió — mondja. — De a tanácstól még nem kaptam hivatalos értesítést. Megnyugtatom: én jártam a tanácsnál, ott mondották, hogy az ünnepi tanácsülésre már kiküldték címére a meghívót... Az útépítő Katus néni — talán így jellemezhetném > legjobban ezt az „örökmozgó”, mindig fiatal asszonyt. Huszonöt évvel ezelőtt költözött ide családjával. — Tudja milyen vendégmarasztaló sár volt itt akkor? A hócipőm tetejéről folyt be a latyak, ha kimentem az utcára. De hát mit tehettünk? Semmit. Lehet, hogy akkor határoztam el: ha egyszer össze lehetne fogni, megszervezném az útépítést ő volt a legboldogabb, amikor lehetőség nyílt a társadalmi munkárá. A városi tanács meghirdette az Egy napot Pécsért mozgalmat. Ha a lakók önkéntes munkával segítik az utak építését, a tanács a rendelkezésre álló költség- vetésből anyagi támogatást nyújt. Más sem kellett Katus néniek. Nap mint nap járta a szomszédokat, magyarázta, hogy mindannyiuk érdekében fogjanak lapátot, ásót, csákányt és lássanak hozzá az utcák rendbehozatalához. Talán még buszjáratot is kapnak! Hitték is, nem is. Ö volt az első, aki példát mutatott. Kora reggel néhányadmagával lapátot fogott és dolgozott. — Ha jól emlékszem, 1960-ban készítettük el a Koksz utca első szakaszát — mondja miközben a különböző iratokat, feljegyzéseket önti az asztalra. — Amikor a lakók látták, hogy van ennek a munkának értelme, mind többen csatlakoztak. A közös munka legnagyobb eredménye: a 6-os útról a pécsújhegyi domb tetejéig vezető Bor utca, mintegy 2300 méteres szakaszának korszerűsítése. Szinte az egész lakosság dolgozott itt. A keskeny út helyett 6 méter széles asz- faltutat „varázsoltak” ide. Az út elkészült, a busz ma már rendszeresen jár, nem kell a javarészt nyugdíjasok lakta pécsújhegyieknek dombra fel, dombról le gyalogolniok. Az , Arany, Szirom, Barázda utca sem sártenger ma már. Mint tanácstag is állandóan szervezi a társadalmi munkát. Mindig úton van. Hol dózerért, hol úthengerért, hol kavicsért járja a vállalatokat. — Mondták, hogy vezessem a naplót, mikor menynyi társadalmi munkaórát dolgozok — mondja és mutat egy kis füzetet, ebből olvasom: „Április 6, — a Barázda utcai út kitűzése. — április 10, ennek az útnak szintezése, április 11 — a Dédásznál jártam...” — és így tovább. Hirtelenjében kiszámítjuk, hogy 1960 óta több mint 5 kilométer hosszú utat javítottak. Nem, korántsem vindikálja magának a dicséretet, sőt arra kér, hogy feltétlen írjam meg azoknak a nevét, akik a legtöbbet segítettek. Sorolja: Gyimesi József, a pécsújhegyi területi párttitkár, Domsits János nyugdíjas ... Nem írom tovább, mert nagyon sok nevet kellene feljegyeznem. — Mi a további program? — kérdem. — Holnap reggel megkezdjük a Bor utcában az útpadka rendbetételét... — mondja. — Csak utakkal foglalkozik, Katus néni? Elneveti magát: — Dehogy csak utakkal, — mondja, aztán halkabbra fogja a szót mintegy bevon engem is a „titkába”. — Tudja, nagyon kellene I a pécsűjhegyieknek egy ffl- I szerüzlet, fodrász, hentesüzlet. Már ki is néztem, hol lehetne ezt a szolgáltató-házat felépíteni... Fáradhatatlan asszony, nemhiába választották immár másodszor is tanácstagul az újhegyiek. Díszpolgár lesz, — a közösség így is kifejezi megbecsülését munkájáért. Garay Fér mm
