Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-15 / 191. szám
19OT. AUGUSZTUS IS. napló 3 Értekezlet a kenyérről Százhúsz panaszos levél — „Délutáni“ kifli 11 órakor Több kétkilós finomfehér kenyeret sülnek majd sAz utóbbi időben ismét je- mtős számban merültek fel ásárlói panaszok városunkon a sütőipari termékek mi- ősége, frissesége ellen.” — ly kezdődik a Megyei Ta- ács VB kereskedelmi osztá- rának a levele, melyben au- usztus 11-re értekezletre hív- i meg szerkesztőségünk mnkatársát. i fogyasztók kifogásolják A pénteken délelőtt 9 óra- or kezdődött munkaértekez- :ten — az érdekelt ipari és ereskedelmi vállalat szakem- erei, valamint a Városi Ta- ács ipari és kereskedelmi sztályának képviselői előtt irajczár Sándor, a megyei ke- sskedelmi osztály főelőadó- i elmondotta, hogy a fogyasz- 5k kifogásolják a Pécsi Sütő- iari Vállalat központi Özeiében készült egykilogram- íos finomfehér kenyér minőigét alakja, sületlensége és em friss állapota miatt. A étkilogrammos fehér kenyér em friss állapota, repedezettige, sületlensége és alakja, a itemények szikkadtsága, ki- iiny térfogata, színtelensége 5 szállítás közben deformáló- ása miatt a vásárlók beírnak panaszkönyvbe vagy más lódon juttatják el észrevéte- ;iket a felügyeleti és ellenőr- 5 szerveknek. Vitaindítójában kitért a két- llogrammos finomfehér ke- yér kérdésére is. A vállalat iájus első felében megkezd- ■ a kétkilogrammos finom- •hér kenyér próbasütését, áponta 40 mázsa olyan ke- yeret sütnek, melynek minőige vetekszik a legjobb házi- enyérével — írtuk május 5-i számunkban. Krajczár ándor most elmondotta, hogy apjainkban már 80—85 mása kétkilós finomfehér ke- yér kerül a boltokba, de ez lengébb minőségű a májusiul, laposabb, néha repedezett iletlen. A mennyiség növelé- ! következtében a kemence- lelegség szikkadtságra válto- Jtt A kereskedelmi osztály to- ibbi kifogásai: bár a pék- itemények minősége az utób- L időben örvendetesen janit, a papírzsákos szállítás liatt a termék mégis gyen- ibb minőségben, deformálód- a érkezik a fogyasztóhoz. A lélutáni” kifli már délelőtt L óra körül a boltokban van, ;y mire a dolgozók kijönnek munkából, már nem teljéin friss és minőségileg is pengőbb, mint az elmúlt éven. urcsa igény? Amint az eddigiekből is ki- láglik, a kereskedelmi osz- ly nyíltan a vállalat és a írosi ipari osztály elé tárta kenyér- és süteményellátás- 1 kapcsolatban tapasztalt igatívumokat. Ezt követően !t várta az ember, hogy dr. ánki Nándor, a Városi Táji cs ipari osztályának vezető- majd Ivanoczák János, a ácsi Sütőipari Vállalat igazító ja elmondja véleményét hiányosságok okait illetően, és az értekezlet közösen megvizsgálja a sütőipari termékek minőségjavításának lehetőségét. De nem ez történt. Dr. Bánki Nándor a következő kérdést tette fel: „És mit tesz a kereskedelem azért, hogy javuljon a helyzet?” Sajnos, ez az egy mondat elég volt ahhoz, hogy az értekezlet — teljesen érthetetlenül — mellékvágányra csússzon. Orbán Jenő, a Városi Tanács kereskedelmi osztályának (jól írtuk: nem ipari, hanem kereskedelmi osztályának) főelőadója felszólalásában arra hivatkozott, hogy a Pécsi Sütőipari Vállalatnak kicsi a kapacitása, új kenyérgyárra lenne szükség, de ennek megépítésére még mindig nem került sor, ezenkívül a vállalat még célkarosszériás gépkocsikat sem kapott, önmagában mindkét megállapítás megfelel a valóságnak, de ez persze nem menti fel az érintetteket a minőségjavítás más lehetőségének felkutatása alól. Jakabos Zoltánná, a Megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetője is — talán a jó kapcsolat minden áron való fenntartása érdekében — mentegetőzni kezdett. Ök is nagyon jól tudják — mondotta —, hogy a meleg kenyér nem egészséges, de sajnos, ebben a kérdésben nem kapnak támogatást sem az egészségügyi szervektől, sem a sajtótól, sőt ez utóbbi az emberekben mesterségesen kialakította azt a furcsa igényt, hogy a friss kenyérhez ragaszkodjanak. (?!) Az értekezleten olyan vélemény is elhangzott, hogy a kapott 120 panaszos levélre fel kell ugyan figyelni, de ez a szám elenyésző ahhoz képest, hogy hányán nem írtak levelet, nyilván, mert nem volt kifogásuk a kenyér, illetve a sütemény minősége ellen ... Kijelentették, hogy „A kemencemeleg kifejezést töröljük a szótárunkból”, „A hajnali sütés kapitalista maradvány, a dolgozók évszázados kizsákmányolásának terméke” és így tovább. Éjszakai munka Ivanoczák János, a Pécsi Sütőipari Vállalat igazgatója kijelentette: „A vállalatnak elsősorban mennyiségi problémái vannak, csak ezek megoldása után kerülhet sor a minőség javítására és a kemencemeleg kenyér szállítására.” Javasolta, hogy alakítsanak egy brigádot a sütőipar és a kereskedelem dolgozóiból, mely közösen megvizsgálná a termelés átszervezésének lehetőségeit, beleértve a hajnali sütés problémáját is. Elmondotta, hogy bár a központi üzem termékeinek minősége véleménye szerint nem romlott, megpróbálják a technológiát megváltoztatni, a kétkilós finomfehér kenyér meny- nyiségét pedig húsz mázsával növelni fogják. Orbán Jenő kérte, hogy az ipar ismét délután és jó minőségben készítse a délutáni péksüteményeket. Tihanyi János, az SZMT képviselője bejelentette, hogy ha a dolgozók vállalják — természetesen pótlékolás mellett — az éjszakai munkát, ennek szakszervezeti oldalról sem lehet akadálya. A Se.-pari Vállalat igazgatója megerősítette ezt: ha a dolgozók vállalják, a vállalat is hozzájárul. E javaslatok azonban csak szórványosan — a távollévő „illetékesek” támadása és egymás fehérre mosása közepette — hangzottak el, és egyáltalán nem vagyunk meggyőződve arról, hogy ennek az értekezletnek meglesz a kívánt eredménye: megszűnnek a vitaindítóban felsorolt bajok, javul a kenyér és a sütemény minősége. Kéri Tamás Bekötőutat avatnak Kékesien Az Alkotmány ünnepe Ké- kesd község lakosságának életében jelentős állomás: ezen a napon felavatják az Erzsébetről Kékesdre vezető mintegy 2400 méter hosz- szú új bekötőutat. Az 5,5 millió forintba került, 4 m széles aszfaltút megnyitásával szinte megváltozik a 370 fős község arculata, élete. Az út lehetővé teszi, hogy buszjáratot kapjanak — eddig az 1—8. osztályos általános iskolások együtt tanultak, most a felsőtagozatosok elkülönülhetnek, — busszal járnak majd Mária- kéméndre. Gyorsabb, jobb lesz a község áruellátása is. A lakosság elhatározta, hogy az új út mentén, társadalmi munkában parkosítja a községet. Balatoni kirándulás, tábortűz a zenei tábor programjában A Nyári Nemzetközi Ifjúsá- Zenei Tábor programjában en a héten néhány érdekes űsor szerepel. A szokásos •óbák, előadások mellett két őadást hallgatnak a részve- ík: dr. Falvy Zoltán zene- rténeti és Sarkadiné Hárs /a művészettörténeti előadá- t. Ma reggel, a korábbi prog- m szerint, balatoni kirán- ilásra indulnak a táborban rtózkodó fiatal zenészek. A ssz idő sem zavarta meg a ogramot: három autóbuszai Fonyódig mennek, majd hajóra szállnak és Badacsonyban töltik a nap nagyobbik részét. A kirándulás okozta egynapos szünet után ismét folytatódik a tábor megszokott élete. Szerdán azonban érdekes színfoltot jelent az estére tervezett tábortűz, és a pécsi Bóbita Bábegyüttesnek külön erre a célra összeállított bábműsora. A zenei tábor egyébként, a szombati és vasárnapi közös koncertek után, hétfőn este az Olimpiában megrendezendő búcsúbállal zárul. Kilencmilliós költséggel Épül a háromemeletes harkányi szálloda Határidő 1968 októbere Ideálisnak tűnő színhelye ez egy építkezésnek. A szálloda előtt elvezető széles aszfaltos út, aztán a gépkocsiparkoló és az utat szegélyező szép kandeláberek sora már rég elkészült. Tehát először az út és utána a magasépítés? A szükség szorgalmazta ezt a sorrendet, hiszen a harkányi strandot, távolabb a kempinget és természetesen a régebbi Baranya szállót az autósok ezrei rohamozzák kora tavasztól késő őszig. De maradjunk csak a másik szállónál, amelynek neve még nincs, de betonpillérei már ágaskodnak a Baranya szálló és a BM-üdülő közötti telken! Fönt emeletnyi magasságban dolgoznak a zsaluzaton derékig mesztelenül, a fiatalabbak egy szál rövid nadrágban. Szikkadt, soványarcú férfi kiált le a betonkeverőkhöz: — Várjatok a mosással! Még egy keverés kell. — Lemegy ez négyig?! — kiált fel a darus a szikkadt arcú brigádvezetőnek, Pali bácsinak. — Persze, hogy lemegy! A brigádvezető közben ráerősíti a daru kampóját a kétkerekű, így üresen is nehéz betonszállító taligára, aztán int. Füller Rudolf, darus valami kissámlihoz hasonló tákolmányon ül, előtte deszkára szerelt „műszerfal”: néhány mozdulatot tesz, aztán a daru alig hallható zümmögéssel leemeli a taligát, fordul, majd a betonkeverő mellett álló két fiatalember elé leteszi. Megragadják a taligát, a gép alá állítják és ömlik bele a frissen kevert beton. Háromnegyed négy múlt. — Négyig betol tjük ezt az utolsó keveréket, aztán vége a műszaknak. Sietni kell, mert ha félbehagyjuk a munkát, a beton ledöglik — mondja Füller Rudolf. A B. m. Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat az új harkányi szálloda kivitelezője. Az épület — kilencmilliós költséggel — háromemeletes lesz. Valamit enyhít majd Siklós és Harkány idegenforgalmi gondjain. — Ereszd a vizet gyerek! Az idő gyorsabb tempót diktál. Négy óra után jön az autóbusz, a szerződéses járat. Még ki kell mosni a betonkeverőt, a taligát, mert ha rászárad a beton, holnap nagykalapáccsal döngethetik a fa— Elütötte a vonat. Tóth Jenőné mecsekjánosi lakos, 40 éves, vasárnap délután 13 órakor Komló és Mecsekjánosi között közvetlen a vasúti sínek mellett ment — nem vette észre a háta mögött jövő személyvonatot, amely elütötte. Tóth Jenőnét kéz- és lábtöréssel a Pécsi Idegklinikára szállították a mentők. lát, hogy a vízzel, cementtel vegyített kavics elengedje. Az itt dolgozó kőművesek, ácsok, segédmunkások zöme autóbuszra ül, naponta hazajárnak a környék falvaiba. Né- hányan például pécsiek — itt maradnak a vállalat által bérelt lakásban. — Hol a szállás? — A Zöldkert vendéglő mellett. Szép, tiszta kis szoba. Ebédet a Baranya szállóból kapjuk, mi négy forint húszat fizetünk érte, a többit a vállalat fedezi. Sokhelyütt dolgoztunk már, mondja Füller Rudolf —, de ilyen jó konyhával még nem találkoztunk. — Mikor járnak haza? — Hét végén. Még ez a legjobb megoldás, különben naponta hatvan kilométert utaznánk oda-vissza Pécsig. Viszont a pénz is jobban megy így. A Zöldkertből áthallat- szik a zene, csalogatja az embert Érdeklődöm a határidő iránt. 1968 október lenne. Lenne? Igen, mert a napokban átcsoportosítják a gárdát. Az itt dolgozó vagy húsz emberből néhányan itt maradnak, a többit átirányítják más' munkahelyre. Megint az anyaghiány. Tégla, mész, folyamkavics még úgy-ahogy van, de betonvas nincs. A Kohászati Gépipari Alapanyagellátó Vállalat szállítja a betonvasat, de rendszertelenül, közel sem azt a mennyiséget, amit annakidején visszaigazoltak. Most például vagy 280—300 mázsa 14-es betonvasra volna szükség, ezt még most kéne beépíteni az ütemezésnek megfelelően, s akkor a jövő évi határidőt nem veszélyeztetné sémi. Igaz, hogy egy kisebb mértékű elhúzódás még behozható, — főként egy jó esztendő alatt —, ha más akadály nem jön közbe. Rab Ferenc A képernyő előtt A MATADOR... Valószínű, hogy a szerdai dokumentumfilm, amely az egyik leghíresebb élő torreádorról: Manolito El Cordo- bez-ről szólt (akinek a kedvéért a Paris Match szerint Geraldine Chaplin 39 fokos lázzal ment ki a sevillai arénába) — a nézők körében vegyes érzelmeket váltott ki. Ennek fő oka, hogy ami a spanyoloknál a férfias erő, az ügyesség, a szívósság, a bátorság szinte ünnepi szertartása (a spanyolok fiestának, ünnepnek nevezik), nálunk érthetetlen vérengzésnek tűnik. Ezt sajnos nem igyekezett megmásítani a leegyszerűsítő, csaknem okvetetlenkedő kísérőszöveg. Szerencsére a kitűnő operatőri munka annál többet mutatott be az érdekes viadalok műhelyéből (a szertartásos öltözködésektől a számunkra kétségkívül nem éppen esztétikus nagy mutatvány) és mindenekelőtt El Cordobez- ből, akit értelmezésünk szerint, ha az arénák művészének talán nem is, de mindenképpen nagy egyéniségének nevezhetünk. Tizennégyszer öklelte fel a bika, tizenkétezer fontot keres egy délután, saját repülőgépe van, és a város, amely 16 éves korában nem tudott neki munkát adni, 12 évvel később díszpolgárává választotta. De mindennél többet mondott az arénában dolgozó vékony, szinte fiús alakja, nyerskemény arca, ahogy makacsul, szívósan újra és újra nekirontott a Miura-bikáknak, és amikor legyőzte őket, zavart, szinte gyerekes mosoly terült szét az arcán. Semmi kétség: egyéniség. A kísérőszöveg sajnos elég sokat rontott a filmen, csupán a felületek felületén mozgott. Pedig az egy óra alatt sok mindent el lehetett volna mondani a viadalokról, reálisan, hogy a történetük Kréta szigetéig nyúlik visz- sza, ahol a bikaviadal liturgikus szertartássá alakult, s hogy olyan illusztris matadorok is előfordultak, mint Julius Caesar, aki maga is megküzdött a porondon a bikákkal. Ami pedig a viadalok „bibliográfiáját” illeti, ilyen nevekkel találkozunk: Picasso, Jean Cocteau, Garda Lorca és természetesen Hemingway, akinek egy másik világhírű matador: Antonio Ordenez az egyik legjobb barátja volt. KÉPTELEN CSEVEGÉS A SZÍNHÁZRÓL A néző számára örökké rejtelmes színházi világ, a függönyök, díszletek mögötti festékszagú titokzatosság mindig is olyan közeg marad, amelyben az író szabadon, kedvére mozoghat, miközben bepillantást akar nyújtani ebbe a titokzatosságba. A műsor szerzője, Kállai István „képtelen csevegésnek” nevezte a nem is oly képtelen összeállítást. Célja nyilvánvalóan, hogy egy kis irrealitással felmentse magát és műsorát a reális szókimondás súlya alól, s eközben elmondani — könnyed, társalgási formában — néhány görbe és nagyon reális dolgot a színházak belső, műhelyvilágából. Voltaképpen ezért voltak érdekesek a narrátor (Ráday Imre) kissé sűrített fejtegetései, például a sikerről, vagy az új magyar drár mák, a színházi dramaturgiák műhelymunkájáról, vagy a színészek-szerepek érdekes háttereiről. Ameny• nyire tetszett azonban a színésznő és a „korrepetitor” takarítónő mulatságos (és tanulságos) története, annyira túlbeszélt és didaktikus volt a dramaturg és az élet „találkozása", és nem nagyon tetszett a narrátor indokolatlan mászkál- tatása sem. Ettől a műsor nem lett modernebb, de jobb sem. A laza szövetű, egy kicsit elegáns modorban készült összeállítás igénye elsősorban a szórakoztatás volt, de a derűs kis színházi titkok fellebbentése mellett itt-ott még kritikusan csípett is. SPORTÜGYBEN rövid idő alatt, Duisburg után másodszor is el kell marasztalni a Televíziót. Szombaton este játszották a Népstadionban a nagy közönségsikert aratott magyar —osztrák öregfiúk mérkőzést. A labdarúgás nagy, szinte romantikus — és látványos — eseménye volt. Grosics, Bozsik, Hidegkúti, Budai ismét felbukkant a gyepszőnyegen, s bőséges ízelítőt adtak tudásukból, lelkesedésükből. A néző a TV-jelenti keretei között az első félidőből láthatott ugyan 20—22 percet, de a második félidőből semmit. Vajon mi akadálya volt a második félidő közvetítésének? A közvetítő vonal rendben volt, hiszen az '^első félidőből közvetítettek. Legalább a TV-Híradó utolsó perceitől kezdve miért nem lehetett kikapcsolni a Népstadionba? Talán nem szenvedhetett halasztást Géné Kelly nem kevéssé kopott táncfilmje? A Televízió saját statisztikái is bizonyítják, hogy a labdarúgó mérkőzések közvetítésének kétmilliós nézőátlaga van. A labdarúgás — ezt a szombati népstadioni nézőszám és ünneplés igazolja — a legnépszerűbb sport hazánkban, és a televízió számára nem is a legdrágább műsor. Kifogás legfeljebb az lehet, hogy a tv-közvetítés zavarja a közönség számát. A szombat esti váratlan közvetítés ezt a zavart eleve kizárta. Nem beszélve arról, hogy a ívelő fizet ők csaknem hetven százaléka vidéki, és a vidékiek még csak abban a helyzetben sincsenek, hogy esetleg villamosra ülnek és kimennek a Népstadionba. A 700 ezer vidéki tv-elöfi- zető igénye — különösen sportügyekben — nagyon gyakran messze a háttérbe szorul. Mint most is. (T) A 179 milliós szigetvári konzervgyári rekonstrukció tavaly kezdődött meg. Az építésre eddig felhasznált összeg meghaladja a huszonnyolcmilliót. Import és hazai gépeket tizenöt- millióért vettek. A hatalmas csarnok belsejében a betonozás, falazás, a szerelvények és a különböző vezetékek beépítése folyik. A rekonstrukció 1969 tavaszára fejeződik ba.
