Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-12 / 189. szám
1967. AUGUSZTUS 12. ncip! ö 3 Munkavédelmi őrjáratok Szigor és következetesség Figyelmeztető balesetek — Kétezer ember biztonsága Mindenütt megkövetelik a szakszerű művelést — Milyen magas lehet ez a fal? — Itt középen pontosan 28 méter. — És 6 hol állt? — Ahol a legmagasabb volt. — Maga látta? — Láttam. Megcsúszott, alig hanem megszakadt alatta a part, s aztán egészen a bányaudvarig zuhant. Nem maradt ép csontja ... — Hogy hívták? — Fuclis János volt a neve. Biztosítókötél nélkül Négyen állunk a Pécsvára- di Dózsa Termelőszövetkezet homokbányájának udvarán. A szomorú eset emléke még így, több, mint két év távlatából is, megrendítő. Jósvai Alfonz, a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség csoport- vezető főmérnöke a lépcsőzetesen kiképzett homokfalon lógó biztosító kötelekre mutat. — Ugye, így is lehet dolgozni? — Lehet — mondja Gyenis János. — Most már megszoktuk. Varga István, a bánya másik állandó alkalmazottja, a derekát mutatja: — Meleg is, tör is a biztosító öv, de azért másként érzi magát benne az ember, mintha anélkül kellene odafönt mászkálni. Az ellenőrzés másik pontja: a fejtési technológia. — A múltkoriban itt jártam, s akkor 300 forintra meg kellett büntetnem a felelős vezetőt, mert alulról haladtak felfelé — mondja Jósvai főmérnök. Aláásták a partot, s aztán omlasztottak ... Most minden rendben. A fejtés fentről halad lefelé' a művelési tervben előírt lépcsők szigorú betartásával. — Jobb ez így — mondja Gyenis János —, csak hát lassúbb. — Most mennyit termelnek? — 17,5 köbméter fejenként a norma. — S azelőtt mennyit csináltak? — Negyvenet! Kétezer ember A Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség hatáskörébe a két nagy bányászati vállalat mellett mintegy 120 olyan egység tartozik, mely tanácsi, szövetkezeti, illetve az Építésügyi Minisztérium kezelésében működik. Ebből 44 termelőszövetkezeti üzem. — Többségük homokbánya, de jelentős a kő- és agyagkitermelő helyek száma is. Az 1960-ban megjelent bányatörvény értelmében minden olyan ásványi lelőhely, ahol a fejtési homlok magassága meghaladja az egy métert, bejelentésköteles, s csak a báns'ahatóság által megszabott feltételek mellett üzemelhet. A bejelentett és engedélyezett munkahelyeket a KBF szakemberei rendszeres időközönként ellenőrzik. Erre annál is inkább szükség van, mert a szövetkezetek jelentős Ne dobja a szemétbe! GYÓGYSZER készül belőle A mákgubó fontos gyógyszerek alapanyaga. Minden mennyiséget átvesznek a földművesszövetkezetek felvásárló helyein 3,— forintot adnak kilójáért. része nem rendelkezik megfelelő szakemberekkel, s közel 2000 ember biztonságáról van szó. — Ez az egyik gond — mondja Jósvai főmérnök —, a másik azonban még ennél is nagyobb: tudomásunk van ugyanis arról, hogy sok bánya üzemel bejelentés és engedély nélkül a lehető legveszélyesebb körülmények között. Ellenőrző kőrútunk során felkerestük a hosszúhetényi Zengő Gyöngye Termelőszövetkezet Csokoládé pusztai homokbányáját is. Itt mindössze ketten dolgoznak, a művelési előírások azonban pontosak és a biztonságos termelés minden feltétele megvan. — A mérnök úr azt mondta, 60—70 fokos szögben képezzük ki a rézsüket — mondja Sztankó Ede. — Most legutóbb meg azt mondta, lefelé haladjunk a fejtéssel, mert előre már nem lehet menni az út miatt... — ö mikor volt itt? — Jön az kérem hetenként kétszer-háromszor is. Műszaki vezetés félállásban Jónéhány termel őszövetkezet — köztük a hetényi is —. megoldotta a műszaki vezetés problémáit. Másodállásban bányász-szakembereket alkalmaz. Csokoládé pusztán Czá- rics Ferenc nyugdíjas, volt vasasi bányamérő az üzemvezető. — Ebben a bányában soha nincs komolyabb hiányosság. Elég ránézni a falakra, s látja az ember a szakember ke- zenyomát. A bányahatóság nagyon örül az ilyen megoldásnak. A szövetkezetek érdeklődése szinte napról napra nő a melléküzemek iránt. A kő- és homokbányászat a lehető leggazdaságosabb melléküzem, hisz kis létszámmal, nagyobb beruházások nélkül jelentős nyereséget produkál. — A baj csak az — mondja Jósvai Alfonz —, hogy sok tsz-vezető nem látja be, hogy ez egy külön szakma, melynek speciális törvényei, szabályai, biztonsági előírásai vannak. A baleseti oktatás legtöbb helyen formális, s bizony a vezetők sem állnak mindenütt hivatásuk magaslatán. Munkavédelmi őrjáratunk harmadik állomásaként a kő- vágószőlősi Vörös Szikla Tér-, melőszövetkezet kőbányáit kerestük fel. Ez a két egymás mellé telepített üzem évi 900 ezer forint termelési értéket produkál, s az itt dolgozó 8—10 kőbányásznak óriási szerepe volt abban, hogy a tsz munkaegységének értéke alig néhány év alatt nyolc forint ötven fillérről 85 forintra emelkedett. A rendkívül szilárd, mutatós vörös homokkő iránt nagy a kereslet, a termelés évről évre növekszik, a biztonsági helyzet azonban alig-alig javul. A bánya leáll Már az első benyomások! is kedvezőtlenek. A vörös sziklafal közel ki-! lencven fokos szöget zár be S a talppal, fent bokrok, gyö- 5 kerek lógnak, s bizony a meg- > roncsolt falat nézve az em- ! bernek az az érzése, bárme- ( Ívik pillanatban lezuhanhat ? egy hatalmas kődarab. Ennek í ellenére a fal tövében az i üzemvezető helyettesével egy J asszony beszélget — Miért engednek a bánya j területére idegeneket? — Éppen most jött... Az oktatási jegyzőkönyvben í külön téma az idegenek tá- i voltartásának fontossága. Mint! ahogy szigorú szabály az is, ‘ Pcmelszóllít© kocsik készülnek Pécsett Panelszállító kocsikat gyárt az Építőgépgyártó és Javító Vállalat 7. számú pécsi telepe. Huszonnyolc darabot készítenek a budapesti házgyár részére, hatot a p?csi pa- ncjgyáraak. Szokolai felv. Az alapvető szociális juttatások megmaradunk Hírek keletkezése és bukása Tizenhatezer ember kap hűségjutalmat az idén a Mecseki Szénbányáknál hogy a fal alá nem szabad sisak nélkül ménni. — Sisak nincs? — Hogyne volna. — És hol? — Bent felejtették az öltözőben... Ha a papírokat nézzük, minden rendben van. Megtörténtek az oktatások, rendben vannak a biztosító kötelek, drága pénzért beszerezték a védő sisakokat — csak éppen senki sem használja őket. Horváth György üzemvezetőhelyettes azt mondja, az emberek nem szeretik a felesleges terheket. Igaz. A baleseti oktatásnak azonban éppen az lenne a feladata, hogy meg értesse mindenkivel, nem felesleges kényelmetlenségről van szó. Az ellenőrzés természetesen nem múlt el nyomtalanul. A sisakok kiosztása és az idegenek eltávolítása érdekében azonnal intézkedtek, az egyes bánya termelését pedig Jósvai főmérnök jegyzőkönyvileg azonnal leállította mindaddig, míg a belógó homlokfal lerobbantása meg nem történik. Mi a legfontosabb? Közvetett probléma, de az emberek védelme szempontjából mégiscsak fontos: megfelelő tisztálkodási, öltözködési, étkezési helyek létesítése. Jelenleg az a helyzet, hogy a legtöbb helyen csak egy fából összetákolt kunyhó áll. Ez az öltöző, mosdó, iroda — egyszerre. Az elmúlt évek bizonysága szerint ezekre a kisüzemi módszerekkel termelő, . tsz- kezelésben dolgozó kő-, agyag- és homokbányákra szükség van, létük népgazdasági és szövetkezeti szempontból egyaránt hasznos, azt azonban sehol, még az egészen kicsi és egészen jelentéktelen munkahelyek esetében sem szabad elfelejteni, hogy az ember mindennél fontosabb ... Békés Sándor — Zöldséges pavilont nyitott Űjmecsekalján a Mecseki Kisállattenyésztő Szövetkezet. A tervek szerint hasonlót Meszesen is állítanak fel. A zöldárun és tojáson kívül főként baromfit árusítanak majd. A két egység baromfiellátása érdekében 20 ezer húshibridet nevelnek a tagok. Meglepő hír terjedt el az utóbbi időben a pécsi-baranyai bányászok egyes köreiben. Azt beszélik: az új mechanizmusban a mecseki szénbányáknál meg fogják szüntetni a bányászok hűségjutalmát, ezen kívül a munkás- szállítás költségei is a munkásokat fogják terhelni. Nos, nézzük mielőbb ezeket a különös híreket a maguk teljes valóságában. Ami a hűségjutalmakat illeti. Az Egyesült Magyar Szénbányák képviselője lent járt Pécsett a közelmúltban, tárgyalt a mecseki bányák vezetőivel. A hűségjutalom is felmerült ugyan, de mint a közelgő bányásznap fontos anyagi eseménye. Megszüntetésről szó sincs, ami egyformán vonatkozik a szén- és ércbányászatra. Bizonyítéknak pillanatnyilag megfelel talán, hogy szeptember másodikén csak a mecseki szénbányáknál több mint 16 ezer bányász kap hűségjutalmat. Azt is beszélik, hogy bizonyos szociális juttatásokat indokolatlanul meg akarnak nyirbálni. A mecseki szénbányák illetékes vezetői elmondták: szó sincs erről. Mi több, bizonyítékul: a kérdéses munkásszállításra az idén közel 16 millió forintot költenek, szállásköltségre 4 és fél milliót, étkezési hozzájárulásra 8 és fél milliót, a kül- és belföldi bányászüdültetés támogatására több mint másfél milliót, de nyugodtan ide lehet még sorolni a 8 milliós munkaruha, illetve egy milliós szappantérítést, a körülbelül évi 16 milliós lakótelepi fenntartást, vagy az illetményszenet. A szociális költségek nagyjából jövőre is így fognak alakulni. A mecseki szénbányák vezetői az eddigi szociális juttatásokat továbbra is biztosítják — legfeljebb az étkezési hozzájárulásban lehet változás, ha a dolgozók maguk úgy döntenek — de a szociális juttatások biztosításához az kell, hogy a bányák maradéktalanul teljesítsék az eredménytervüket, mert az új gazdasági mechanizmusban a szociális juttatásokat a részesedési alapból kell biztosítani. Vagyis: a juttatások igénye, hogy minden dolgozó a tudása javát nyújtsa a munkában. Eddig a válasz. A különböző hírek keletkezése és terjedése bizonyos értelemben érthető. A gazdasági előkészületek közben az ember mind jobban előtérbe lép a maga problémáival, kérdéseivel. A párt, a kormány álláspontja világos: aki becsületesen, odaadóan dolgozik, annak az új mechanizmusban csak jobb lehet, nem pedig rosszabb. De az emberek ezen belül is tudni akarják, hogy mi lesz, konkrétan a maguk helyzetére alkalmazva. Tudni akarják a lehetőségek és kategóriák — nem merev, de biztonságos kialakulását. Tudni akarják, hogy amit eddig borítékon kívül kaptak — és borítékon kívül is értelmeztek — azokkal a szociális juttatásokkal mi lesz? A töprengések, találgatások, beszélgetések közben különböző vad hírek is szárnyra kelnek — mint például a hűségjutalomról és a munkásszállításról. A munkások, alkalmazottak kétségkívül mind inkább kezdenek a gazda szemével körülnézni. Eközben el-elragad- ja őket a lendület, mindent fel akarnak osztani, csakúgy, mint a parasztság egy rétege a termelőszövetkezetben néhány esztendővel ezelőtt. A legtöbb ilyen találgatás és anyagi kívánság abból a körülményből ered, hogy a gaz- laságirányítás új rendszerében a vállalatok sok mindent maguk oldhatnak meg, a saját hatáskörükben. így merült fel például az ércbányászoknál az a kívánság, hogy bővítsék ki a vállalatnál a hűségjutalom cörét, függetlenül attól, hogy i hűségjutalom adományozó- j ;át pontosan körvonalazott •endelet szabályozza. Elég sok vállalatnál, üzemben gyakran j szóbeszéd tárgya a szociális ! uttatás. Elég gyakran elhang- j ;ik a szigorú ítélet: vagy min- > lenki egyformán részesül min- j lenből, vagy pedig meg kell izüntetni az üzemen belül ;gyes rétegek szociális jutta- ását. Miről van szó? A munLorelei barnában kásszállításról. A munkásszállásról. Az üdültetésről. Akik az üzem közvetlen közelében laknak, ázt mondják: miért kell kifizetni azt a rengeteg pénzt a munkásszállításra, ez nem gazdaságos. Hogy az üzem munkásainak huszonöt százaléka bejáró, és nélkülük szó sem lehetne folyamatos termelésről — ez talán eszükbe sem jut. De amikor az üzemi étkezés térítéséről van szó, amit ő is igénybe vesz: élénken tiltakozik. Akik nem járnak le az egyébként mindig zsúfolt vállalati víkendtelepre horgászni, mert nem szeretnek horgászni, vagy szívesebben töltik mással az idejüket, azok szigorúan a víkendtelep felszámolását követelik. Közben megfeledkeznek arról, hogy tagjai annak a fúvós- zenekarnak, amelynek hangszereire a vállalat negyven vagy ötvenezer forintot költött. A kis egyéni érdekek ilyenkor összesúrlódnak, és legfeljebb azt eredményezik, hogy a kis súrlódásokból kis rémhírek szikrái pattannak ki, megforgatva kissé a nyílt, egészséges közszellemet. Igazságos a szempont: az eddig kivívott alapvető szociális juttatásokat nem szükséges megszüntetni. Valahol mindenki érdekelt egy kicsit. Mindenesetre ez az érdekeltség is oka annak az érzékenységnek, amellyel a dolgozó emberek az új gazdasági mechanizmusban a szociális juttatások helyét keresik. Közben egy-egy rémhír el-elcsöppen, mint ez is. Megtörténik, a legtöbbször tájékozatlanságból. A pártszervezet és a szakszervezet aktivistáinak a feladata elsősorban, hogy eloszlassák ezeket a bizonytalanságokat, és megmagyarázzák, hogy az üzemek, vállalatok vezetői nem a fukar gazda logikátlanságával akarnak irányítani, dolgozni, hanem takarékosan. reálisan. A végzett munka igazsága szerint. (T) — Mezőgazdasági Ki mit tud? vetélkedőt tartanak az Országos Mezőgazdasági Kiállításon. Baranyát 5 fős csapat képviseli. A résztvevőket a tsz-ekben dolgozó szakmunkások közül a Megyei Tanács mezőgazdasági osztálya jelöli ki. — Bekötőutat létesítenek Hegyhátmarócon. Jelenleg a földmunkálatok folynak. A lakosság jelentős társadalmi munkát ajánlott fel. — Nagyrészhcn társadalmi munkával átalakítják a művelődési házat * Zádorban. Harmincezer forint értékű saját anyagot használnak fel, amelyhez a lakosság eddig 30 azer forint értékű társadalmi munkával járult. áTényleg olyan, mint a-*• rajnai hajósok víziója, magasan ül — egy zenekari széken — s haja hosszan a vállára omlik. Csak barna. Lőréiéi barnában. És kezét nem a sziklára támasztja, mint a rajnai tündér, hanem gitárt tart benne, s játszik. A Mecsek közönségéből néhány férfi minden este elveszít miatta egy-egy pohár vermutot. Múltkor is hallotta, amint fogadtak: — Na, egy vermutba, hogy záróra után megvárhatom! — Jó, egy vermut! Aztán ez a pohár ital is elveszett a magabiztos beat- fejű úr számára. Néhány vendég még emlékszik rá. Évekkel ezelőtt ö volt a Ki mit tud-ban a sikeres Cseke—Laczkó duóból a Cseke Kati. Egyedül a Zoránék tudták őket megelőzni. Most Törteli Istvánná, a Mecsek zenés presszó új zenekarának, a Törteli zenekarnak egyik gitárosa. A kar vezetője — a férje. — Berkesdi lány vagyok, s itt tanultam a pécsi zenei szakiskolában. Az volt az álmom, hogy hegedűművész leszek. Gitáros lettem, s ez így van jól. Január óta játszik rendszeresen, s közben figyeli az embereket. Azt mondja: — A pécsi férfiak dzsent- lemenek, na persze, kivéve a vermutban fogadó típust. Tudja, beülnek ide a partnernőjükkel, s lesik annak minden mozdulatát, minden kívánságát. S a partnernők? Hetven százalékuk elkezdi nézni magát ebben a hatalmas tükörben és ezzel elmegy az estéje. Azonkívül egyikük-másikuk irigyel engem, mert ritka dolog a női gitáros, s ezért néha rámfigyel az egész Mecsek. Múltkor is azt mondta itt mellettünk két lány, hogy micsoda ronda hajam van. A gitárosnő pedig zárórakor hazamegy, s megnézi, hogy alszik-e a kislánya. (Képzeljem el, már három éi’es). Ha ideje van horgol. Nem nem a. kötött holmiért. A csend kell, neki az a ki- kapcsolódás. S egyszer, na persze, csak ha lehet, szeretne énekelni is. F. D.