Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-10 / 187. szám
2 napló 1967. AUGUSZTUS 10. Hí Unité értesülései egy antidemokratikus fordulat lehetőségéről Róma: Az Unitá, az Olasz Kommunista Párt lapja szerdai «zámában feltűnést keltő beszámolót közölt azokról az értesülésekről, amelyeket egy fcHnagasrangú személyiség” juttatott el a demokratikus pártokhoz, egy antidemokratikus fordulat lehetőségére hívta fel a figyelmet Az idézett személyiség — Írja az Unitá — hangoztatta, hogy amerikai politikai körökben és olaszországi szövetségeseik táborában új felfogás alakult ki a földközi tengeri erőegyensúlyról, különösen a közel-keleti konfliktus után. Ezekben a körökben úgy vélik, hogy Olaszországot szilárdabb támasszá kell átalakítani az amerikai Stratégia számára. Az amerikaiakat aggodalommal tölti el az is, hogy Olaszország milyen álláspontot foglal majd el a NATO szerződésének megújításával kapcsolatban. Éppen ezért egyes amerikai körökben azt hangoztatják, hogy Olaszországban „atlanti válság” alakult ki, továbbá, hogy az olasz kormány álláspontja „túlságosan figyelembe veszi U Thant véleményét.” Az Unitá a továbbiakban rámutat, hogy a szóbanforgó amerikai és olasz körök véleménye szerint egy nagyobb arányú belpolitikai válság esetén a fegyveres erők „egész ségesf részére hárulna az a feladat, hogy meghatározott felelősséget vállaljanak. Ez az „egészséges rész” az amerikai vélemények szerint a csendőrség és a haditengerészet soraiban keresendő. Az Unitá továbbiakban rámutat, hogy a haditengerészet soraiból kikerült tisztek az utóbbi két évben egész sor fontos tisztséget kaptak az olasz katonai erőkben. Ennek nemcsak katonai, hanem politikai jelentősége is van, figyelembe véve az olasz politikai válság nem alkotmányos megoldására irányuló törekvéseket. Ezek a kalandor törekvések nyilvánvalóan nem veszik figyelembe az olasz népi tömegek harcos demokratizmusát — mutat rá befejezésül az Unitá. Biafra támad Lagos. Lagosi jelentések szerint a szeparatista biafrai erők szerdán reggel a Niger- folyón átkelve támadást intéztek nigéria középnyugati tartománya ellen. A Reuter szövetségi katonai forrásokra hivatkozva közli, hogy lagosi csapatok elindultak a szövetségi kormány fővárosától a biafrai egységek elé. A középnyugati tartomány, amely Biafra és Nyugat-Nigé- ria közé beékelődve fekszik és lakosai közül sokan az Ibo- törzshöz tartoznak, eddig kívül maradt az öt héttel ezelőtt megkezdődött háborúskodásból. Lagos és Bénin City között megszakadt a telefonösszeköttetés. Ojukwu alezredes, a biafrai szakadár vezető a múlt héten kijelentette, hogy csataj térré változtatja a középnyugati területet, ha a szövetségi kormány azt felhasználja csapatai számára. A tartomány mintegy 1000—1500 főnyi hadereje a Niger folyó képezte határ mentén helyezkedik el szétszórva. Fanfani Bukarestben Az olasz külügyminiszter szerdán reggel gépkocsin a Prahova völgyébe indult. Útközben az olasz vendégek megtekintették a brazi olajfinomító berendezéseit, majd folytatták útjukat Sinaia és Pre- deal felé. Predealban Maurer, a Román Minisztertanács elnöke fogadta Fanfanit, két óra hosszat beszélgetett vele, majd ebéden látta vendégül. Kalózok és célpontjaik Oteb Szpiridonov, a No» vosztyi Sajtóügynökség kü- löntudósitója nemrég tért vissza a Vietnami Demok- r“.' ratikus Köztársaságból. Ri-goí portsorozatában élményeiről, a vietnami népnek az amerikai agresszorok ellen vívott hősi harcáról, a győzelem jegyében végzett önfeláldozó munkájáról számol be. Ha Van Lau ezredes képvi- •eli a vietnami néphadsereget a vietnami nemzetközi ellenőrző és megfigyelő bizottságban. Egyúttal elnökhelyettese annak a bizottságnak, amely az amerikai agresszorok vietnami földön elkövetett bűn- cselekményeit vizsgálja. Nyikoláj Szolncewel, a Moszkvai Rádió tudósítójával együtt kerestük fel az ezredest Hanoi egyik fasorában, állandó székhelyén. — Az amerikaiak nem tudták legyőzni a dél-vietnami hazafiakat — mondja Ha Van Lau. — Ez arra késztette őket, hogy kiszélesítsék az intervenciót. Az agresszorok megpróbálják összezilálni, megsemmisíteni gazdasági életünket, megfélemlíteni népünket és kapitulációra kényszeríteni bennünket. Az amerikai bombázók célpontjai a stratégiai célpontokon kívüli lakóházak, iskolák, kórházak, pagodák. Ez az emberiség ellen elkövetett bűn- cselekménynek számít. — Ha jártak volna a bombázások által sújtott járásokban, látták, érezték volna a bűncselekmények minden borzalmát —, mondta az ezredes. Beutaztuk azokat a járásokat, amelyeket levegőből és a tengerről a legbarbárabb módon leromboltak. Most egyszerűen csak kommentálom ez általam látottakat: a test- vémép nem mindennapi szívósságát, önfeláldozó hősi munkáját, bátor lelkierejét, amelyet nem törtek meg és sohasem fognak megtörni. Az amerikaiak azt hangoztatják. hogy óik „csak acélt és betont” bombáznak. A valóságban a célpontok egyszerű házak, vietnami kunyhók. Légitámadásaikat sűrűn lakott helyek, nagy városok ellen intézik. Az emberek pusztítására napalm- és repeszbombákat használnak. Lau ezredes kiteríti előttünk a VDK nagyméretű térképét, amely a köztársaság legdélibb pontjától egészen északi határáig a bombarobbanások jeleitől tarkállik. — A VDK-nak három kivételével csaknem valamennyi tartományát bombatámadások érték, — mondja Lau ezredes. — Hat nagy várost, húsz tartományi székhelyet részben vagy teljesen leromboltak. 93 járási székhelyünk van. Ezek közül több mint hetvenet ért bombatámadás. Számos városunkat olyanokat, mint például a Kunngbin tartomány- beli Donghoit, a Namha tartománybeli Fulit földig lerombolták. ... Vin városban, az ország déli részének egyik nagy központjában, naponta többször is megszólalnak a szirénák. Az amerikai légi kalózok min den cél nélkül dobálták le bombáikat nagy magasságból a város szélére, az országúira, aztán gyorsan eltűntek a tenger irányában. Délután a szovjet újságírók elindultak a város központjába. Az utcákon kevés az ember, a lakosság nagy részét falura telepítették. — Számos több emeletes épület, irodaház, iskola, egész lakónegyedek hevernek romokban. A téren a városi színház épülete magasodik, egyik sarkát leszakította a bomba. Közelében két óriási, vízzel telített bambatölcsér tátong. Megmutatták nekünk a helyet, ahol valamikor a pedagógiai főiskola épülete állt. Most csak a fundamentuma van meg. Közelében a diákszálló háromemeletes épületének felét levitte a bomba. A főiskola most falun működik. A hallgatóinak száma megszaporodott. .. Romokban hever a katolikus templom. A romok melletti veteményes kertben szomorú ember dolgozgatott. Ho Dong Kan katolikus, templomba járó ember. Azon a napon családjával együtt odahaza volt. Itt a templom szomszédságában lakott. Hallotta a repülőgépek egyre erősödő zúgását, aztán a borzalmas erejű robbanást: a bomba telibe találta házát. Ho Dong Kan elvesztette eszméletét. A romok alól ásták ki. Csodával határos módon menekült meg. Családjának valameny- nyi tagja odaveszett: felesége, három gyermeke, anyja, bátyja. Csupán a tizennyolc éves fiát sikerült megmenteni. Azóta a fiú a néphadseregben harcol. Ho Dong Kan a templomromok közelében tátongó bőm batölcsérre mutatott:-— Itt állt a házam. Az amerikaiak több mint hatszáz légitámadást intéztek Vin városa ellen. Kiszámították, hogy a város területének minden négyzetméterére körülbelül 70 kiló bomba és lövedék jutott. A város mégis dolgozik és harcol. Következik: A lerombolt kórházak krónikája. Amikor az elnök fáradt Beesett arc, enyhén pirosodó szemgolyók, kissé duzzadt és fáradtnak látszó szemhéjak. Ilyennek láttam Gonda Ferenc arcát decemberben. Szürke, borús, téli nap volt, mégis hunyorgott kissé, mintha megerőltetésébe került volna, hogy nyitva tartsa a szemét. Ismerem ezt az állapotot, államvizsgákra készülő, éjjelnappal tanuló egyetemistáknál, főiskolásoknál láttam hasonlót. Olyan emberek ábrázata ez, akik rablógazdálkodást folytatnak az erejükkel, s kifacsarják magukat, mint a citromot. Meg is kérdeztem Gonda Ferencet: — Mennyit aludt az éjjel? — Hat órát. — És tegnap? — öt órát. — Mennyit alszik általában? — öt órát. Most már teltebb az arca, s óriási, sombrerora emlékeztető szalmakalapot hord a fején a nap ellen. A szeme, a tekintete — hm — éppen olyan, mint a télen volt. — Mennyit aludt az éjjel? Kozmikus híd Látogatások KAIRÓ Tito jugoszláv államfő csütörtök este a Galep hajón Alexandriába érkezik, ahol Nasszer elnök fogadja. A két elnök hivatalos tanácskozásai pénteken kezdődnek meg a kairói Kubbeh-palotában. OTTAWA A Kanadában tartózkodó Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter kedden látogatást tett Pearson kanadai miniszterelnöknél és Martin külügyminiszternél. Izraeli terror Kairó. A kairói sajtó beszámol a megszállt arab területeken tapasztalható ellenállásról és az izraeli terrorról, amellyel ezt az ellenállást meg akarják törni. A Progres Egyiptien címbetűkkel jelenti „százával tartóztatják le az arabokat sztrájkszervezés vádjával, bezárják a sztrájkoló kereskedők üzletelt, elkobozzák iparigazolványaikat”. A lap rámutat arra, hogy a megszálló hatóságok nem tudják se elszigetelni, se letagadni a mozgalmat és ezért elnyomó Intézkedésekhez megfélemlítéshez folyamodnak. Nabluzban több mint száz tanítót tartóztattak le, mert nem voltak hajlandók együttműködni a megszálló hatóságokkal. Jeruzsálemben a keresztény templomokat is bezárták tiltakozásul a szent helyeket meglátogató izraeli katonák és turisták botrányos magatartása miatt — Írja a kairói lap. Hongkong. Az UPI hírügynökség közli a pekingi rádiónak azt a beismerését, hogy tavaly kínai repülőtisztek kétszer is kísérletet tettek Mao- Ce-tung hatalmának megdnö- tésére. A pekingi rádió szerdai adásában közölte, hogy „renegát” repülősök 1966 júniusában, júliusában és 1967 januárjában megkísérelték Mao megdöntését. Ebben az időben — mondotta a pekingi rádió — Mao elnök hívei „kiTILTAKOZÁS New York. „Takarodjatok Vietnamból!” ezt a feliratot ragasztotta C. Fisher, egy amerikai részvénytársaság elnöke kocsijára. Elég ritka eset, hogy amerikai üzletember ennyire nyiltan adja tudtul: nem ért egyet Washington délkelet-ázsiai agresszív politikájával. A tekintélyes üzletember kijelentette: egészen helytelenül járunk el Vietnamban és ez katasztrófával fog végződni. sebbségben voltak' a légierőben”. A rádió néhány részletet is adott a Mao-ellenes szervezkedésről. Közölte, hogy egyideig „élet-halál harc tombolt” a hadseregen belül a Mao-ellenes frakciók ellen, amelyek klikkeket, sőt politikai pártokat hoztak létre. A rádió idézett még vuhani repülőtiszteket is, akik beismerték, hogy Mao elnök ellenfelének, Liu Sao-csi államelnöknek követői „félrevezették” őket. Egyre közelebb az a nap, amikor a szovjet távol-kelet északi fővárosában, Magadánban, a televízió bemondója Így szólhat: — Jó estét kívánok, kedves hallgatóink. Megkezdjük a Moszkva—Kozmosz—Magadált közvetítésünket. Teljes lendülettel folyik az „Orbit” elnevezésű, legészakibb, földi televíziós állomás szerelése. Az Ohotszki tengerhez közel, a Kollmszki csúcsok egyikén már magasodik a nagyteljesítményű televíziós-antenna. A hat tonnás antennatükör feljuttatása szigorú légköri viszonyok között történt. Ennek ellenére nem volt szabad időt veszíteni és a munka, a mostoha körülmények ellenére Is, folytatódott. EDZÖMÉRKOZÉS Pécsi Dózsa—Dombóvári VSE 7:2 (4:2) PVSK-pálya, 400 néző,' vezette: Rapp. Pécsi Dózsa: Bimbó — Hernádi* Udvarácz, Gór, Rádi. (Vajda dr.), Kliska, (Lutz), Györkö dr., Dunai dr.. Tüske, Daka, Török. A Dózsa négy tartalékkal játszotta le a hétközi edzőmérközését, mert a csehszlovákiai túrón megsérült Rapp, Móricz. Kincses és Konrád még nem jött teljesen rendbe. A tartalékos pécsi csapat nehezen lendült játékba, hosszú ideig kiegyenlített volt a játék. Harminc perc eltelte után harcolt ki fölényt a Dózsa, de játéka ekkor sem volt meggyőző. Góllövők: Daka S, Dunai dr. 2. Tüske, Györ- kő dr., illetve Kőműves, László. A Dózsából Bimbó, Udvarácz és Györkő dr. nyújtott átlagon felüli teljesítményt. * Pécsi Ércbányász—Pécsi Bányász 3:0 (3:0), Tüzér utca, 300 néző. PVSK—Volán SC 3:2 (0:1), PVSK-pálya, 100 néző. Pekingi beismerés Repülőtisztek Mao ellen Folytatódnak a tüntetések — öt órát. — Igen, csak öt órát alszik — mondja később a felesége, sellyei lakásuk hűs szobájában. — Este fél tíz, tíz körül jön haza. Rendszerint már várják, mert olyan a lakásunk, mint a tsz-iroda. Itt tárgyalják meg az ügyeket. Fél tizenegy, tizenegy között végez, utána mosakszik, vacsorázik, s mire ágyba kerül, fél tizenkettő. Utána még olvas, mert egész nap nincs ideje arra, hogy átfussa a Népszabadságot és a szaklapokat. Fél egy tájban alszik el, s fél hat körül már csörög a telefon. Minden reggel telefonébresztéssel kel, mert nincs olyan óracsörgés, amit meghallana. Fazékba tehetném az órát, késeket villákat rakhatnék mellé, akkor sem lehetne felverni az álmából. Kávét hoz, a csészébe tölti, kinyitja a cukortartót: — Mindent magam intézek. Én szalagdálok gázolaj után, én veszekszem, perlekedem a tanácson fürdőszobáért. Mert még fürdőszobánk sincs. Négy éve élünk itt Sellyén, 4 és fél éve tsz-elnök a férjem Dráva- sztárán, örökké fut, szaladgál mások ügyéért, de arra még nem volt ideje, hogy elintézze a fürdőszobát. Pedig nem luxus ma már a fürdőszoba, s ennyi hajsza után megérdemelné. De ő csak a közös ügyekkel törődik, nem bánja, hogy lazák a villanykapcsolók, s a másik szobában nincs még felszerelve a csillár. Még magával sem törődik, a gyógyszert is én hordom a patikából, aztán zsebre rakja, s eszi az andaxint, mintha cukor volta. Jellemző a kimerültségére, hogy már a zaj is bántja,- el kellett adnunk a rádiót, s van már, hogy a tévét sem szívleli. Leveri a hamut a cigarettáról: — Rokonaink élnek a csehszlovákiai Pöstyénben. Világhírű fürdőhely, hatalmas parkok, erdők vannak ott, nagyszerűen kipihenhetné magát. Mindig hívják, de ő nem megy. Negyedik éve nem volt már szabadságon. Hiába minden kérésünk, még a kislányom sem tudja meglágyítani a szívét. Semmi, még az autó sem tudta elvonni a munkától, itt állt a kapu alatt kihasználatlanul. Aztán eladtuk, mert mi szükség volt rá? Nem volt kedvem egyedül autókázni. — Jól kipanaszkodta magát a feleségem? — kérdi később a férje Drávasztárán, a tsz- irodában. — Derék felesége van. — Igen, minden hajnalban felkel, teát készít, mert tudja, hogy én csak a zsíroskenyér „főzéséhez” értek. Kevés asz- szony tenne meg ennyit értem. Sokszor sajnálom szegényt, mert ő is elfáradt már mellettem. — Miért nem mennek szabadságra? Hátradől a székében, rám néz álmos és mégis mosolygós szemével. Vidám természet, szívesen tréfálkozik, „bolondozik”, ha ideje van: — Hogyan menjek? — szól vissza játékos, kötekedő éllel. — Át kell adnunk az ötven vagonos savanyítóüzemet, kis- vasutat építünk, itt vannak a versenylovak ... Tudja, mi minden történik itt két hét alatt? Igen, savanyitóüzem, versenylovak, kisvasút. A tsz- társulás, a pécsi zöldséges iroda, az alföldi utak meg a helyi futballcsapat. Aztán a
