Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-27 / 202. szám
1967. AUGUSZTUS 27. napló 3 Csak abból lehet fizetni, amit megtermelnek A Mecseki Szénbányák az év első felében nehéz helyzetbe került. Vállalati szinten nem teljesíti a tervet, a lemaradás augusztusban már megközelíti a kétszázezer tonnát. Emiatt az árbevétel is alacsonyabb a tervezettnél, a tizenötmilliós nyereség helyett mindössze hatmilliót akkumuláltak. Űj problémák jelentkeznek A párt végrehajtó bizottság és az SZB pénteki együttes ülésén egyöntetű vélemény alakult ki: időszerű volt napirendre tűzni az anyagi ösztönzési rendszer továbbfejlesztését. A bérezés és a premizálás átfogó felülvizsgálata és az új körülményekhez való igazítása feltétlenül jó hatással lesz a termelésre, nagyobb kedvet, lendületet ad a munkához. Ugyanakkor azt is számbavették, hogy a jövő esztendőben bevezetésre kerül az új gazdaságirányítás s vele együtt a most kidolgozás alatt álló kollektív szerződés. Tehát minden szempontból helyes volt tárgyaim erről a témáról. Az 1965-ben kidolgozott anyagi ösztönzési rendszert a dolgozók helyeslőén fogadták. Nagyjából kiegyenlítette a pécsi és a komlói üzemekben dolgozó munkások között korábban meglévő kereseti különbséget. kisebb kollektívákra is kiterjesztette a premizálást. Sok vonatkozásban azonban a két évvel ezelőtti helyzethez hasonló gondok vetődtek fel, mivel nem hajtották végre következetesen az intézkedéseket. Általában azonos csapatok részére tűznek ki célfeladatokat, s ez a többi csapat kedvét szegi. A prémium elbírálásánál a havi átlagos teljesítményt veszik alapul, s így a változó munkahelyekre való tekintettel előfordulhat, hogy a megszerzett prémium egy közbejövő rosszabb munkahely miatt a dolgozók önhibáján kívül elvész. A brigádokon belüli eredményesebb munka elismerését nem fejezi ki az a gyakorlat, hogy a prémiumot csak a teljesített műszak és az alapbér figyelembevételével osztják eL Differenciált ösztönzés Elénk vitát váltott ki az ösztönzési rendszer differenciáltsága. s ezzel kapcsolatban a kollektív és az egyéni bérezés. 1956-ig az egyéni bérezés volt érvényben, azonban ez a forma nem vált be. A kollektív bérezés hagyományos formája — a brigádban a munkaköröknek megfelelően azonos alapbért fizetnek — viszont nem tesz különbséget az egyéni teljesítmények között, tehát ríem ösztönöz eléggé a jobb munkára. Néhány üzemben felismerték ezt és például a fejtési, elővájási munkahelyeken ugyan kollektív bérezést alkalmaznak, de a fejtési vájárok egyéni teljesítményük alapján kapnak prémiumot. Szabolcs-bányán is megpróbálkoztak a két bérezési forma kombinálásával, a vájárok számára egyéni célpremizálást vezettek be, ennek eredményeként havonta nullától nyolcszáz forintig terjedő összegeket fizetnek ki. Ez feltétlenül ösztönzőbb a hagyományos kollektív bérezésnél, kifejezi azt az alapelvet: aki többet dolgozik, annak magasabb a keresete. Az együttes ülés szükségesnek tartotta, hogy ebben a kérdésben egységes rendszer alakuljon ki a vállalat egész területén, az alapbér, a célprémium és az utólagos jutalmazás alkalmazásával a szocialista bérezés alapelvét való- Ktsák meg. Ebben az évben szabadabb alkalmazotti bérgazdálkodást biztosítottak az üzemeknek. Ezt a lehetőséget még korántsem használják ki. Az alkalmazotti kategóriák között ugyan van bizonyos különbség, de azon belül, az egyes munkakörökben dolgozó emberek bére nem fejezi ki eléggé az elvégzett munkát. Jelentősebb kereseti eltolódásra csak a célpremizálás nyújtana alkalmat, az üzemi önállóság azonban csak a személyi besorolásra, a törvényes pótlékokra és kiegészítő fizetésekre terjed ki, a prémium gazdálkodásban a keretek betartása miatt még mindig megkötik az üzemvezetők ker zét. Gyakori, hogy a vezetők számára csak biztosan és könnyen teljesíthető, feladatokat tűznek ki, a csoportos feladat kijelölése és teljesítése esetén mindenki kap prémiumot, akkor is, ha ennek érdekében semmit sem tett, ezért a dolgozók többsége a prémiumot bérkiegészítésnek tekinti. Ezzel kapcsolatban elhangzott olyan javaslat, hogy a prémium egy részét alap- béresíteni kellene, az együttes ülés azonban úgy döntött, hogy ez a módszer csak legalizálná a prémium bérkiegészítő jellegét és semmiképpen sem ösztönözne, elmosná az egyéni érdekeltséget, elvesztené a termelésre gyakorolt hatását. Arány tál anságok a jutalmazásnál A termelés és a bérek, prémiumok összefüggése, kölcsönhatása egyébként ebben az időszakban különösen élesen jelentkezik. Miután a vállalat nem teljesíti a tervét, a nyereségbefizetés nem éri el az előirányzatot, a második félévben megvonták, illetve felfüggesztették egyes alkalmazotti kategóriákban dolgozók prémiumát. A munkás átlagbérek több mint két százalékkal maradtak el a tervezettől, bár az egy műszakra kifizetett összeg majdnem eléri a száz százalékot. Ez szükségszerű helyzet, hiszen törvénybe ütközne, ha a termelés csökkenése mellett is kifizetnék a tervnek megfelelő bért. Csak olyan bért lehet és szabad kifizetni, amelyik mögött megfelelő mennyiségű és minőségű munka, teljesítmény van. De általános alapelvként is leszögezték, hogy csak a termelés ad alapot, fedezetet a bérek és prémiumok kifizetésére, csak abból lehet fizetni, amit megtermeltek. Ez a figyelmeztetés annál is időszerűbb, mivel az új gazdaságirányítási rendszerben a bérnek nagyobb szerepe lesz az önköltségben, ha rosz- szul gazdálkodnak vele, megnövekszik a termelés költsége. Abban is egyetértettek, hogy az anyagi érdekeltség rendszere az új feladatok megvalósítását segítse elő: a vevők igényeinek, pontos és jó kielégítését. A munka hatékonyságának növekedésével emelkedjen a bér és a prémium, keressenek többet az emberek. Az utólagos jutalmazás és a célpremizálás gyakran nem ér el megfelelő hatást. A jutalmazásra szánt összeget több üzemben brigádokra bontják fel és szétosztásáról a kollektíva dönt. A vizsgálat során kiderült azonban, hogy a teljes összeget aránytalanul osztják el a munkások és az alkalmazottak között, sajnos, a termelésben dolgozók rovására. Ezt a helyzetet meg kell változtatni, tudomásul véve azt a tényt, hogy a termelő- munka a legfontosabb, a tervek teljesítése elsősorban a fejtésekben, előváj ásókban, feltárásokban dől el. Példaadó vita A széleskörű, sokoldalú és mások számára is példaadó vita ismételten meggyőzte a vállalat vezetőit arról, hogy az anyagi érdekeltség rendszerének nagy szerepe van a termelésben, s ez a jövőben még inkább így lesz, amellett, hogy a jelenlegi helyzetben bizonyos műszaki intézkedések is szükségesek a lemaradás behozására. Az együttes ülés úgy határozott, hogy az elhangzottak alapján a szak- szervezeti bizottság dolgozza ki az új ösztönzési rendszer elveit és mielőbb vezessék be a vállalat minden üzemében. Bocz József Komlói újtelepi bányászházak (Erb János felvétele) Látogatóban a nagynéninél A véméndi borbély fia Több évtizedet, több ezer kilométert hidalnak át a rokoni szálak Különös rokon látogatása bolygatta fel a véméndi — és más falukba is elszármazott — család megszokott életét. A rokont Lev Joszifovics Fomicsovnak hívják. Egyenesen Szverdlovszkból érkezett, kissé elfogódott szőke feleségével, Galina Alekszandrov- nával. A rokonokat mindenekelőtt özvegy Havasi Jánosné született Hergert Anna fogadta, mint a család legidősebb tagja. Mondták, hogy a különleges rokonokat Szigetvárra vitték körülnézni. A vármúzeumban már bejegyzésüket és aláírásukat találtuk a vendégkönyvben. A megszépült melegvizes strandon akadtunk rájuk, a szentlőrinci rokon-házaspárral és a tolmáccsal, a véméndi orosz tanárral. A rokonok pohár sört ittak a hűsben, egymásra mosolyogtak — s ha szóltak egymáshoz, a tanító segítségét kellett igénybe venniük. A hirtelen felbukkant rokonság története a következő: özvegy Havasi Jánosné született Hergert Annának volt egy testvére, Hergert József. Máskülönben öten voltak test vérek, ma már csak Hergert Ötszintes épület a Mátyás király utcában A ligha dolgozott még építészkollektíva annyi éven át olyan szétszórtan, mint a Megyei Tanácsi Tervező Irodája. Munkahelyük egy része a Megyei Tanács székházában, más része a város különböző pontjain kapott helyet, ami rendkívül megnehezítette a terveA Megyei Tanács Tervezőirodája zésnél annyira nélkülözhetvén kooperációt. Nem csoda hát, ha Füzér István, a tanácsi tervező iroda vezetője olyan felszabadult sóhajjal tett pontot a nehéz idők végére: Elkészült hát... — Olyan lelkes és odaadó társadalmi munkára kevés példát talál az ember, mint ami nálunk folyt az irodaház mielőbbi megtervezésében — mondotta. És most néhány apró- cseprő simítómunka kivételével készen állt a saját tervezésű, saját használatú komplex egységet képező, ötszintes tervezői iroda a pécsi Mátyás király utcában. Lássuk, mi mindent foglal magába. A földszinten kapott helyet a talajmechanikai laboratórium és a segédüzemi helyiségek (tervtár, fotólaboratórium, fénymásoló, sokszorosító stb.). Az első emeleten az igazgatás, a műszaki ellenőrzés, a tanácsterem, a szakkönyvtár és az étterem, a felső három emeleten pedig a komplex egységek irodái, munkatermei. A szellős, világos munkahelyek, valamint a zajmentes Mátyás király utca együttesen, a lehető legideálisabb környezetet biztosítják a tervezők munkájához. Tervezési területük Pécs városán kívül az egész megyét felöleli, beleértve a város-, községrendezési munkákat és új létesítmények tervezését is. Évente közel 500 tervdokumentációt készítenek, amelybe a tsz-is- tálló, a törpevízmű-térvezé- seken kívül utak és új, többszintes lakóépületek, de ipari üzemek önálló tervezései is szépszámban szerepelnek. Olyanok, mint a Pécsi Ruhagyár, a Cserkúti Gépállomás, és legújabban a Mohácsi Öntöde Vállalat bővítési, korszerűsítési terve, valamint a Komlói Erőmű pernyeleválasztójával kapcsolatos építészeti munka és a szigetvári új termálfürdő tanulmányterve. Anna, a „Mama” él közülük. A fiatalember borbély volt. Az első világháborúban ő is katona lett, majd hadifogságba került. Kint maradt, egy szverdlovszki fodrászmesternél helyezkedett el, aztán meg szerette a fodrászmester lányát és elvette feleségül. Fölvette a felesége nevét, így lett belőle Joszif Fomicsov. Négy gyermekük született, legidősebb közülük Lev, — aki most itt van, — ő művezető egy geológiai berendezéseket gyártó üzemben. Felesége egy műanyaggyárban bérelszámoló. Lev egyik húga, Rita egy északi bányavárosban gyógyszerész, a férje bányász. Harmadik testvérük, Léna és negyedik testvérük, Tánya könyvelők, van férjük, gyerekük. A négy testvérnek itthon tíz unokatestvére van. És apjuk egyetlen élő nővére, a Mama. Hergert József rendszeresen írta haza a leveleket, s kapta a válaszokat — egészen 1930-ig. Akkor valahogyan megszakadt a kapcsolat, aztán Hergert József 1943-ban meghalt. — Tavaly megint eszébe jutott a Mamának, mi lehet a testvére családjával — mesélik. — Mert Mama egyik veje a Barátság vonattal Moszkvába utazott. Ez lehetett a pont, amikor a Mama nyugtalanná vált, előkereste a régi-régi címet, s valóban, megvolt az az utca. Csak a rokonok nem laktak már ott. De egy címnyilvántartó iroda készségesen utánanézett Fomicsovéknak, s küldte Véméndre a mai címet. Már nem is számítottak rá, hogy megtalálják őket. Lev Joszifovics Fomicsov elfogódottan mosolyog, mit is mondhatna, mikor ilyen váratlanul és nagy iramban zuhognak rá az élmények. — Csak Annyit tudtunk, hogy sok rokonuk van Magyarországon. Apánk sokat mesélt róluk, eleinte honvágy gyötörte. Apánk meghalt, a cím elveszett... Itthon a rokonság a fiatalabbik fele tud egy-két szót oroszul, de Lev magyarul akar tanulni. — Nem tudtunk soha, mert apánk nem ért rá velünk beszélgetni, nagyon elfoglalt ember volt. Híres fodrász volt, a szövetkezetben dolgozott. mindig majd széjjel kapkodták, egész Szverdlovszk ismerte. Minket anyánk nevelt. Itt „be vannak osztva” a szovjet rokonok, mindennap másutt vagyoráznak, minden napra akad érdekes program, elviszik őket Budapestre, Har kányba, a Balatonhoz, Erdős- mecskén megmutatták nekik a hatalmas gyümölcsöst. — Nagyon tetszett nekik — mondják a rokonok büszkén — náluk kicsi és zöld a barack... A véméndi tejüzem ugyancsak érdekelte a rokonokat Nyilván: minden új és kedves nekik, s mondják, leginkább a feléjük sugárzó nagy szeretet hatotta . meg őket. Az első látogatást — már elhatározták — évente követik majd az újabbak. De a rokonokat ugyanúgy „be kell osztani” majd, hiszen sokan vannak. Lev Fomicsovot és feleségét két gyermek várja otthon, a 17 éves Natasa és a 19 éves Anatolij. Anatolij most éppen Szibériában van gyakorlaton, mint frissen végzett vasútipari technikus. A rokoni szálak — hiába erősek, több ezer kilométeres távolság, s több évtized sem tudja elszakítani őket. Lev Fomicsov művezető, a véméndi borbélv fia még otthon, Szverdlovszkban megvette a magyar nyelvkönyvet. Ha hazaér, előveszi majd, ha nehéz is egy kicsit — legközelebb talán már nem is lesz tolmácsra szükség. H, E. i w Uj ösztönzési rendszert dolgoznak ki a szénbányákban A párt vb és az szb együttes ülése
