Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-24 / 199. szám
1961. AU GUSZTUS 24. napló Holnap zárul a Kállai Éva önkéntes ifjúsági építőtábor Szeptember 20—22-én A negyedik turnus Grécz-pusztán Hosszú porcsíkot húz gépkocsink, amikor az aszfaltúiról befordulunk a Villány— Siklósi Állami Gazdaság grécz- pusztai, Kállai Éva önkéntes ifjúsági építőtáborához vezető földútra. A 400 holdas gyümölcsös közepén fekvő tábor földszintes, lapostetős, tetszetős épületei között nagy csend fogad. — Hol vannak a lakók? — kérdezzük Virág Margittól, a tábor vezetőjétől. Készül a belgll a tábor konyhájában — Komlót szednek a Gön- tér-hegy mellett — mondja, aztán nem kis büszkeséggel sorolja azokat az eredményeket, amelyeket a lányok elértek. Pécsi, szigetvári, komlói, siklósi, mohácsi, nagydorogi gimnazista lányok most a tábor lakói, 16—17 évesek, Eddig három csoport dolgozott itt 11—11 munkanapos turnusokban. Ez a negyedik csoport 173 lánnyal. 103 ezer kiló kajszibarackot szedtek, több mint 11 ezer holdon végezték el a szőlőkötözést. Az első három turnus 118 százalékra teljesítette a tervet, s ez a csoport sem vall szégyent. A pontos eredményt augusztus 25- én, a táborozás befejező napján tudják majd kiszámítani. A tábornak meghatározott munkarendje van. Reggel a hangosbemondó harsogja: „Jó reggelt lányok, ébresztő, a pontos idő háromnegyed 5 óra. Zászlófelvonás, reggeli, aztán kapaszkodás fel a teherautókra és indulás a munkahelyre. Délután kettőkor érkeznek vissza. Ebéd, négy óráig csendes pihenő, aztán a legváltozatosabb kulturális és sportprogrammal telik az idő takaródéig. — Megnézik a lányokat munkaközben? — kérdi a táborvezetőnő. Már kelünk is fel az asztaltól, természetesen megnézzük őket, elvégre 173 csinos lányról van szó ... Vagy 15 perces autóút után Göntér hegy melletti hatalmas komlóföldhöz érünk. A magas betonoszlopok között fürdőruhás vagy overálba öltözött, napbarnította lányok szedegetik a komlót nagy kosarakba, aztán viszik a mérlegelőhöz. Vidámság, jókedv mindenfelé. Az egyik brigád éppen tízóraizik — ülnek a földön és jóétvággyal eszik a vajaskenyeret paprikával. — A legjobb étvágyú brigád — mondja Józsa Mária műszaki vezető, aki mint a Kertészeti Főiskola hallgatója szakértelemmel magyarázza a lányoknak, mit hogyan kell tenni. Egy-két óra alatt itt csaknem mindenkiből szakavatott komlószüretelő lesz. Szorgalmasan, jól dolgoznak. Gondoltam, megkérdem majd az Állami Gazdaság igazgatójától, hogy elégedett-e a lányok munkájával, de nem tudtam vele beszélni. Nem, mert ennek a tábornak képviselőit kísérte el a hansági táborba, ahol a táborozás 10 éves jubileuma alkalmából rendeztek ünnepséget. — Nem tartanak velünk? kérdi tőlünk egy lány a csoportból. — Mennyit kell naponta szedni személyenként? — Nyolc és fél kilót. — És mennyi a rekord? — Tizenegy kiló. Minden brigád napi eredményét mérik. Nagy a vetélkedés. Pedig nem könnyű a munka, a sok hajladozás, a tűző nap ugyancsak próbára teszi a lányokat. Sok beszélgetésre nincs idő. Első a munka. — Majd, ha bemegyünk a táborba, mesélünk sokat — mondják a lányok. — Várjanak meg ott bennünket! Ahol ennyi lány együtt van — ott nem lehet unalmas az élet. A pécsi helyőrség tánczenekara, a budapesti egyetemi színpad és még sok együttes látogatja meg őket. A sportvetélkedők, táncversenyek szinte mindennaposak. Bányaegészségiigyi napok Síkon cián Előreláthatólag nagy nemzetközi érdeklődés mellett — szeptember 20—22- én — ismét megrendezik Sikondán a bányaegészségügyi napokat. Az immár hagyományos tudományos ülésszak — az idén negyedszer Kerül rá sor —,- a bányászság egészségügyi problémáival foglalkozó szakemberek nagy nemzetközi tapasztalatcseréje lesz. A tudományos program első főtémája: a bányamunka élettani kérdéseivel foglalkozik. Az ülés elnöke Grastyán Endre, az orvostudományok kandidátusa. A témával kapcsolatos előadások közül különösen Lissák Kálmán professzor A munkaélettan jelentősége és új módszerei című értekezését előzi meg nagy várakozás. Az általános bányaegész- ségügy témaköréből 21-én hangzanak el előadások. Az előadók közé feliratkozott Arthur Brandt lipcsei professzor is, aki az életkor és szilikózisdiszpozició ösz- szefüggéseiről beszél majd. A harmadik főtéma a mozgásszervi megbetegedésekkel kapcsolatos. A Sikondai Éjjeli Szanatórium évek óta kiemelkedő gyógyító és kutató munkát végez e téren, éppen ezért ígérkezik érdekesnek dr. Várady Sándornak. az intézet igazgatójának. Az éjjeli szanatóriumi ellátás jelentősége a szénbányászok mozgásszervi rehabilitációjában című előadása. E téma keretében dr. Dános László komlói üzemorvos a rehabilitáció igazságügyi orvosi vonatkozásairól tart ismertetőt. A IV. bányaegészségügyi napok során az előadások mellett kerekasztal konferenciákra is sor kerül. Osztályon alul Tatarozzák a Lokomotív Éttermet Kétségtelenül kedvezőbb képet nyújt ma a pécsi vendéglátós, mint akár csak öttíz évvel ezelőtt. Gondolunk elsősorban a meszes! Kéményseprő, a Siklósi utcai Feketeló, a Széchenyi téri Népbüfé, a Jókai téri Elefánt söntés, a Kossuth Lajos utcai Apák boltjának titulált talponálló megszüntetésére illetve korszerűsítésére. Helyükön ma már javarészt csinos küllem, ízléses beréndezés, igényes kiszolgálás fogadja a vendégeket. Másszóval megvolt a foganatja az invesztált millióknak. Lehet, hogy a fentiek elmondása után okvetetlen- kedésnek tűnik, hogy mégis szót ejtünk arról a valóban csak néhány „maradék csellóról”, amelyek a város különböző pontjain ma is konokul útjában állnak a jó- izlésnek. Talán hagyjuk ki közülük a Szigeti úti Arany- j fácánt, azt a városrendezés amúgy is hamarosan likvidálja, és ne kritizáljuk a Kossuth Lajos utcai Csendes vendéglőt sem, mert javára legyen mondva, valóban csendesebb lett az utóbbi időkben. S ne időzzünk a gyárvárosi és budai italboltoknál sem, egyrészt, mert kissé kiesnek a „látókörből”, másrészt, mert sajnos vannak még náluknál is kritizálni valóbbak a városban. Méghozzá a legexponáltabb helyeken. Egyik a Főpályaudvar előtti Lokomotív Étterem, a másik a Bajcsy-Zsi- linszky utcai Vasúti Italbolt. Ha rajtunk múlana, akkor harmad- negyedosztályú megkülönböztetés helyett „osztályon aluli” cégért helyeztetnének homlokzatukra és kiszolgáló pultjaik fölé. De kezdjük előbb azzal, ami s mentségükre szolgál. Köz-1 tudomásé, hogy egyiküknél a piac, a másikuknál a pályaudvar közelsége okozza a sokszor tumultusos forgalmat, írni kétségkívül beleszól a kiszolgálás rendjébe és a hi- génia makulátlanságába. Bizonyos fokig az is méltányolható, hogy a csaposok és i pincérek a legnagyobb forgalomban sem hagynak senkit kiszolgálatlanul. Szem előtt tartják a busz- és vo- -íatindulásokat. szóval, ami gaz, igaz, legalábbis gyorsaságban valamelyest előttej árnak a belvárosi vendégkiszolgálásnak. Egy kis pihenő — tízórai (Fotó: Erb János) ! Táncverseny? Igen. Az egyil l lányt' „kinevezik” fiúnak, fiú I ruhába öltözik és máris kés; a páros. Televízió, rádió könyvtár — ki mivel kívánjs szabad idejét eltölteni. Vasárnap kirándulás a gazdaság autóbuszával Harkányba, Siklósra. Munka a jó levegőn, vidám esték, kitűnő étvágy — ez jellemzi a tábort. Híznak is a lányolt, — mint mondták — a turnus végén alig megy rájuk a szoknya. A jó étkezésről Ágnes néni. a gazdaság főszakácsa gondoskodik. A keddi menü: reggelire kakaó, szalámi, kenyér, a tízórai vajaskenyér, zöldpaprika, az ebéd borsóleves, kelkáposzta, vagdalt hússal, a vacsora brassói kocka, mákos beigli. Takarodó után — mint a táborvezetőnő mondja — még elcsevegnek a lányok egy kis ideig. Miről? Arról, hogy tavaly a tábor orvosa elment a közeli tóra horgászni. Ügyse fog semmit! — mondták a lányok. Mégis két szép hallal jött vissza. — Na igen, mert mikor leült pecálni, a halak halálra nevették magukat. így aztán könnyű volt őket kiszedni! — mondták. Meg aztán nevetve szapulják a vó- kányi malomban dolgozó fiatalokat, akik kora reggel lesbe állnak, figyelve őket, mikor jönnek, aztán kiugranak az útra és a nyitott teherautón ülő lányok közé bedobnak egy köteg csalánt. Ez aztán az igazi ébresztő. Megvitatják a táncdalfesztivált, meg a többi megvitatni valót. Augusztus 25-én táborzárás. Ki iskolába, ki munkahelyére megy. Virág Margit, a táborvezető most végezte a Tanárképző Főiskolát, Borjádon kezdi meg a tanítást. Gudlin Lívia gazdaságvezető tavaly Munkaközben a 9-es brigád végezte a Közgazdasági Technikumot, most az állami gazdaság gyakornoka, a gazdaság szőlészetében folytatja a munkáját. Jövőre is visszajövünk — mondják a lányok. A gazdaság vezetői örülnek az ígéretnek. G. F. Megszűnik majd a rendetlenség... Na persze, a gyorsaságnak is megvan a maga árnyoldala. Hovatovább kapkodássá válik, ami „néha” hiányosan töltött söröskorsókban, fröcs- csös poharakban nyilvánul meg, de zokon veszi-e ezt a siető vendég? Ritkán találni példát erre, mert legföljebb futtában még „hanzit” is hagy a korsójában, csakhogy helyet biztosítson magának a vonaton, autóbuszon. És ezek után mi kifogásunk maradhat még a két vendéglőre? Erre csak a „ráérősek”, az ülőfogyasztók adhatnak választ. Akiknek idejük van alaposan körülnézni, ha már volt gusztusuk a hely foglalásra- Legközvetlenebb benyomásuk az asztal, amelyre a megrendelt ételt várják, de amelynek minden kelléke megcsúfolása a vendéglátásnak. Első a szinte ragadásig szennyes terítő, amelynek mintáit az előzőleg felszolgált ételek színei szaporít- > ják, s ezekután nem is szembetűnő a felére-harmadára tört bakelit hamutartó és a további „étvágygerjesztésre” otthagyott, szintén törött és baratvaéles karimájú söröskorsó. A vendég hitetlenkedve körülnéz, hátha csak az ő asztala ilyen, de aztán „megnyugodva” konstatálja, hogy valamennyin ott van a vendéglő „névjegye”. A Bajcsy-Zsilinszky utcai Vasúti Italbolt csak annyiban különbözik a Lokomo- tívtól, hogy nincs étterem, s így tisztábbak az asztalterítői is. Tisztábbak, mert forgalmas napokon egyszerűen elspórolják az asztalokról. Itt i viszont a padlón csúfoskod- j nak a kilöttyentett sörök, j fröccsök tócsáiba taposott cigarettacsikkek, papír és ki tudja megállapítani, miféle ^ hulladékok még. És a falai? j Olyan leírhatatlanul füstö-1 sek, maszatosak, hogy azokat í már újra csak a Lokomotív vendéglőével lehet összehasonlítani. De egyet meg kell hagyni: a pincérek, csaposok itt is nettek, fehérek. Fehérek | és fürgék, szinte kirínak a j nyomasztó környezetből. Miért e nagy ellentmondás? j Tamási Mihállyal, a Baranya megyei Vendéglátó Vál lalat áruforgalmi főosztály-; vezetőjével beszélgetünk. — Már megtettük az első lépéseket, — mondotta. — Amint láthatják, a Lokomo- tívot külsőleg tataroztuk, és I igazán nem rajtunk múlott, ■ : I hogy késik a belső renová- | lás. Pénzünk volna rá, dt nem kapunk kivitelezőt. És amíg végiggondoljuk hány éve is annak, hogj nem kapnak kivitelezőt, váratlanul egy „biztató dátumot” is mond. — Talán a jövő év elején Akkorra ígértek kőműves két. Arra gondoltunk, hogj akkor a Lokomotívot is újrí két részre osztjuk. Éttermi és italfogyasztó helyiségre, é* megszűnik majd a rendetlenség is. Kár, hogy hat évvel ezelőtt lebontottuk a válaszfalat ... — Na és az asztalterítők, a csempe hamutartók, a töröt! szélű söröspoharak, a masza- tos falak, padlók? — Hát igen. A falak kivételével a többire nem lehet mentség, — mondja. — A személyzet dolga, hogj’ rend legyen. Takarítónőink is meg váitásterítőink, poharaink is bőven vannak. Hát ennek valóban utána kell néznünk... S egy nappal a beszélgetés után nem kis meglepetésünkre a következőket tapasztaltuk. A Bajcsy-Zsilinszky utcai italboltban tisztára söpört padlók, patyolat asztalterítők s következésképpen jó hangulat, jó levegő fogadott. Az igazi meglepetés azonban a Lokomotív ven- | déglőnél várt ránk. Zárt ajtó, befüggönyzött ablakok, I melyek mögül serény kőművesszerszámok hangja szü- j remlett ki a térségre, ahol emberek álldogáltak. Azaz. nemcsak álldogáltak, hanem beszélgettek, sőt háborogtak is. Valamelyikük — alighanem törzsvendég lehetett — rosszallását fejezte ki amiatt, hogy eddig minden változásról értesítették, nem tudja hát mire vélni ezt a felfordulást. Nem alaktuk elárulni, hogy mi sejtjük az okát Eszerint mégiscsak „sikerült” kivitelezőket kapniuk, nem kell hát várni rájuk jövő tavaszig. Csak azt tudnánk, honnan ilyen hirtelenül! Pálinkás György — Fél év alatt teljesítette egész évre tett vállalását a Pécsi Bőrgyár kollektívája. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére újabb 3 millió 395 ezer forint értékű vállalást tettek
