Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-23 / 198. szám

2 napló 1967. AUGUSZTUS 2S. Az SZKP Központi Bizottságának határozata a társadalomtudományok továbbfejlesztéséril Kevesebb tanulópénzzel (Folytatás az 1. oldalról) san épít bizonyos érdekütkö­zésekre, ez pedig az „ütkö­zésben'’ alulmaradó vállalat­nál ugyancsak a kifizetett tanulópénz formájában je­lentkezik majd. (Talán azt sem árt megjegyeznünk er­ről szólva, hogy — társadal­mi méretekben — gyümölcsö­ző „ráfizetés” lehet ez. mert hiszen az ilymódon fizetett tanulópénzből a vállalat sok­kal hatékonyabban okul majd jövőbeli döntéseit tekintve, mint korábban, amikor eset­leg csak a minisztérium szá­mára kellett a „bizonyít­ványt” megmagyaráznia.) A reform lényegéből kö­vetkező, szükségszerű tanuló­pénzek mellett azonban, jócs­kán fizethetnek a vállalatok olyan tandíjakat is, amelye­ket pedig megtakaríthatná­nak. Teljes bizonyossággal állítható, hogy éppen a je­lenlegi hetek, hónapok azok, amikor ez a takarékosság szinte vállalati kockázattól mentesen megkezdhető. • A mostanában folyó vállalati felkészülés intenzitása, sok­oldalúsága, gondolati merész­sége —, amelyet már nem gátol a „régi” mechanizmus, de még nem köt a jövő év­től szigorúan határt szabó nyereség-elv —, nagymérték­ben befolyásolja majd a ja­nuár utáni tanulópénzek mennyiségét is. A vállalatok, ebből a szempontból nézve, -hozzávetőleges csoportosítás- -001 két kategóriába osztha­tók. Ügy tűnik, zömében fel­ismerték a jelenlegi, átme­neti időszak rendkívül elő­nyös és bizonyos értelemben vissza nem térő lehetőségeit — ezt tükrözi a vállalkozási, kísérletezési kedv, a felké­szülés üteme és sokszínűsége. Megfigyelhető viszont az is, hogy egész sor vállalatnál az új gazdaságirányítási rend­szer teljes jogszabályi kiépü­lésére, a gazdálkodási körvo­nalak végleges meghatározá­sára várnak. A tárgyilagos­ság követeli, hogy megjegyez­zük: természetesen a holna­pi vállalati gazdálkodás sok alapvető tényezőjét ma még valóban nem lehet teljes bi­zonyossággal áttekinteni, ki­dolgozni, valóban hiányzik még olyan, minden mást be­folyásoló szabályozás, mint például, az új árrendszer. En­nélfogva — természetesen — nem is várható, hogy már most elkészüljenek a jövő évi végleges vállalati tervek, hiszen az árak ismerete nél­kül aligha mondható meg, mit érdemes termelni, mi­lyen minőségben, összetétel­ben, mennyiségben, hogyan célszerű a konvertálható ka­pacitásokat lekötni stb. Még­is egész sor ponton már adva vannak az érdemleges íelkészü'és lehetőségei! Pon­tos kapacitásvizsgálatok ké­szíthetők. a kereskedelemmel együttműködve, hozzávetőle­gesen körvonalazhatók a piaci igények, már most ki­dolgozható az újszerű gaz­dálkodáshoz igazodó vállalati szervezet, felmérhető: bol és milyen sorrendben indokolt a saját fejlesztési alapból, vagy hite’ekből beruházni stb. A felkészülésben már előrehaladott vállalatok ta­pasztalatai bizonyítják, mi­lyen széles a mai lehetőségek skálája is. Nem árt most — időben! — emlékeztetni tehát arra: jövőre sokszorosan érték°ssé válik, méehozzá saját, válla­lati forintban számolva, min­den olyan ma elvégzett mun­ka, amelynek összegezve ki­fejezett aiapeiiro; a tanuló­pénz csökkentése! Az SZKP Központi Bizott­sága határozatot hozott „a társadalom tudományok to­vábbfejlesztését és szerepük­nek a kommunista építésben való növelését szolgáló intéz­kedésekről.” A határozatot a Pravda és más központi lapok augusz­tus 22-i számukban ismer­tették. A határozat megállapítja: a Szovjetunióban a kommu­nista építés mostani szaka­sza és a világfejlődés jelen­legi folyamatai megkövetelik a marxizmus—leninizmus el­vein alapuló állandó sokol­dalú elemzést és elméleti ér­tékelést. Ilyen körülmények között még jobban megnö­vekszik a marxista—leninista elmélet jelentősége, növekszik a társadalomtudományok sze­repe. Pártunk egész történelmi tapasztalata bizonyítja azt, hogy az SZKP mindenkor odaadó hűséget tanúsított és tanúsít a marixzmus—leni­nizmus iránt, engesztelhetet­len harcot vív annak ellen­ségeivel szemben. A marxista —leninista elmélet alkotó módon való fejlesztését a párt legfontosabb kötelessé­gének tartja. A határozat hangsúlyozza: a Szovjetunióban a társada­lomtudományok fejlődésére pozitív hatást gyakoroltak azok az intézkedések, ame­lyeket a párt a személyi kul­tusz következményeinek, a szubjektivizmusnak és a vo- luntarizmusnak a leküzdésére tett. Az SZKP Központi Bi­zottságának 1964 októberi plé­numa és 23. kongresszusa alá­húzta a társadalmi fejlődés tudományos irányításának el­engedhetetlen szükségességét. A határozat rámutat, hogy a tudományos kutatások nem mindig adnak mély és objek­tív elemzést a társadalmi élet reális folyamatairól. Lemara­dás észlelhető az olyan alap­vető elméleti problémák ku­tatásában, amelyek sokolda­lúan feltárják a jelenlegi tár­sadalmi fejlődés törvénysze­rűségei érvényesülésének me­chanizmusát. Az utóbbi idő­kig nem bontakoztatták ki kellő mértékben a konkrét társadalmi kutatásokat és empirikus azok tudományos és módszertani alapja. Az SZKP történetével foglalko­zó munkák nem tárják fel elég mélyen a párt vezető szerepének mindent felölelő jellegét. A kapitalista társa­dalom és a nemzeti felsza­badító mozgalom sok problé­mája elmélyült tanulmányo­zásra vár. A szovjet tudósok igen fon­tos kötelessége, hogy lelep­lezzék azokat a hivatásos Szovjet-ellenes uszítókat, anti- kommunistákat, akik a Szov­jetunió és az SZKP történe­tének a kommunista és mun- kásvilágmozgalom és a nem­zeti felszabadító mozgalom problémáinak „tanulmányo­zásával” foglalkoznak. A szov jet tudósokra felelősségteljes szerep hárul a revizionizmus és nacionalizmus, a maoce- tungizmus nagyhatalmi szov­jet-ellenes ideológiája elleni harcban. Az SZKP Központi Bizottsága javasolta a szö­vetséges köztársaságokban működő kommunista pártok központi bizottságainak és a helyi pártszervezeteknek, a társadalmi és tudományos in­tézményeknek, hogy a társa­dalomtudományok területén javítsák meg a tudományos kutató munka helyzetét. Az elméleti kérdések alkotó mó­don való kidolgozását szoros kapcsolatban kell végezni a kommunista építés konkrét feladataival. A Központi Bi­zottság meghatározta az el­méleti munka fő irányát a filozófiai és gazdaságtudomá­nyok, a tudományos kommu­nizmus, az SZKP története és más történet-tudományok és a jogtudomány területén. Az SZKP Központi Bizott­sága hangoztatja: állandó érintkezést kell fenntartani a szocialista államok és a testvéri kommunista pártok tudományos intézményeivel, koordinálni kell velük a tu­dományos kutatómunkát a társadalomtudományok terü­letén. A kommunistaellenes ideológia elleni offenzív pro­paganda formáinak és mód­szereinek kidolgozása terüle­tén; rendszeresen meg kell tartani a közös tudományos konferenciákat a marxista— leninista, elmélet, a szocialis­ta és kommunista építés és a forradalmi világmozgalom legfontosabb problémáiról és az időszerű történelmi kér­désekről. A határozat végül előirá­nyoz egy sor intézkedést arra vonatkozóan, hogy miképpen kell megjavítani a társada­lomtudományok oktatását a főiskolákon és a techniku­mokban és miképpen kell fokozni a tanulók kommunis­ta szellemű nevelését. Románia ünnepe A dicsőséges szovjet hadsereg 1943 augusztusában felszabadítja Bukarestet Stefan Constantinescu alkotása A Román Szocialista-*1 Köztársaság népe au­gusztus 23-án legnagyobb nemzeti ünnepét üli meg. A szomszédos Románia történelmének új fejezetét — éppúgy, mint a magyar nép sorsának fordulását — a szovjet hadsereg áldoza­tos harcai, történelmi jelen­tőségű győzelmei tették le­hetővé, Véres, nehéz és hosszantartó hadműveletek­ben verték szét a szovjet hadsereg erői Románia te­rületén a német fasiszták és csatlósainak csapatait. A szovjet harcosok oldalán ott küzdöttek a román nép legjobb fiai is, élükön a kommunistákkal. A kom­munisták vezetésével kirob­bant augusztus 23-i fővárosi népfelkelés a román nép antifasiszta harcának rend­kívül fontos eseménye volt. Huszonhárom esztendő nem nagy idő a történe­lem mértékével mérve, de ezek az esztendők gyökere­sen átformálták Románia arculatát, s az ország né­pének élete többet válto­zott, mint korábban az egy­mást követő századok so­rán. Évek alatt valóban történelmi feladatokat ol­dottak meg. Örökre véget vetettek a gyűlölt, népelle­nes monarchiának, a tőké­sek és földesurak uralmá­nak. Megszületett és meg­erősödött a dolgozó osztá­lyok szövetsége és a nép nagy eredményeket ért el a szocialista építés útján, az életszínvonal emelésében E nemzeti ünnepen a magyar nép legjobb kíván­ságait küldi a szocializmust építő Románia népének, azt óhajtva, hogy testvérorszá- gaink közösségében érjen el további sikereket a szocia­lista Románia építésében. A SZOT elnökségének kérése Suhartóhoz Földvári Aladár, a SZOT al- elnöke, Somoskői Gábor és VI- rizlai Gyula, a SZOT titkárai látogatást tettek Indonézia magyarországi nagykövetségén és felkérték a nagykövetet, hogy továbbítsa Suhartó tá­bornokhoz, Indonézia ügyveze­tő elnökéhez a SZOT Elnök­ségének levelét. A SZOT a levélben a magyar szervezett munkások nevében kérte Su­harto tábornokot, hogy a múlt év során halálra ítélt Njono- nak, az indonéz szakszervezeti mozgalom világszerte Ismert vezetőjének adjon kegyelmet. Augusztus 17, Indonézia füg­getlenségének napja alkalmá­ból közkegyelemre vonatkozó döntését terjessze ki Njono-ra Is. Magyar államférfiak távirata Románia vezetőihez NICOLAE CEAUSESCU elvtársnak, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának; CHIVU STOICA elvtársnak, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének; ION GHEORGHE MAURER elvtársnak, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa elnökének, Bukarest. Kedves Elvtársak! A román nép nemzeti ünnepe, Románia felszabadu­lásának 23. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, a magyar nép és a magunk nevében jókívánsá­gainkat küldjük Önöknek és a Román Szocialista Köztár­saság valamennyi dolgozójának. A szomszédos román népnek a szocializmus építésében, a népgazdaság fejlesztésében, a kulturális élet föllendíté­sében elért eredményei örömmel töltik el népünket. Nem­zeti ünnepükön kívánjuk, hogy további nagy sikerek koro­názzák a román nép munkáját. Meggyőződésünk, hogy az országaink közötti kapcso­latok fejlesztése és hatékonyabbá tétele hozzájárul a világ haladó erőinek, a béke ügyének megszilárdításához. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCÉI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke. A szkipetárok földién 5. A iolklóríesztivál A skopjei katasztrófa évfor­dulóin rendszeresen megren­dezik a szolidaritási feszti­vált. Ezen a kulturális ren­dezvénysorozaton a földren­gés idején segítséget nyújtott államok művészegyüttesei vesznek részt. A sport és egyéb rendezvények mellett főhangsúly a népiegyüttesek egyhetes fesztiválján van. A macedón főváros a fesz­tiválra alaposan felkészült. Zászlódíszbe öltöztek a terek, utcák, épületek. Ahogy a föld­rengés idején úgy most is, nemzetközi a hangulat. Akkor mentésben, romeltakarításban, s az újjáépítésben segítettek a különböző országok, most pedig eljöttek ünnepelni, szó­rakoztatni a sokat szenvedett lakosságot. A skopjeiek hálá­val, barátságuk ezer apró meg nyilvánulásával halmozzák el a népek, országok küldötteit. A fesztivált a középkoti vár alatt épült kisstadion­ban rendezték. Hazánkat a Mecsek Együttes képi'iselte, s minden elfogódottság nélkül állíthatom; óriási sikerrel. A záróesten, mélyen minden együttes fellépett, vérbeli fesz­tiválhangulat uralkodott. A rendezőbizottság kérésére a műsorkezdés előtt két órával mindenki megjelent, hogy a nonstop jellegű gálaest leg­apróbb részleteit megbeszél­jék, illetőleg a főpróbát meg­tarthassák. A szivárvány minden szí­nében sziporkázó táncosok, zenészek kavalkádja volt ez a gyülekezés. Egy francia kis­lány a karikásostorral ismer­kedett, miközben nyakonsu- hintott egy amerikai fiút. A turbános, félmeztelen török a kard és a pajzs kezelésére tanít egy olasz kislányt. A macedón dobost a magyar fu­rulya izgatja. A színpad mö­gött keringőzni kezdenek, majd kőrbeállva Csárdást, kó­lót, vagy éppen tarantellát táncolnak. Humoros jelenet, amikor a népviseletbe öltö­zött fiatalok gitár hangjára j beatles számokkal melegíte­nek be. A Skopjei Televízió csinos bemondónője a mikrofonhoz \ lép, s a zsúfolt stadion szín- ■ padán megkezdődik a gálaest. | Nem könnyű a dolgom. A i külföldi együttesek műsórszá- maiban csak gyönyörködöm, : de a Mecsek Együttesnek szí- I vemből szurkolok. A számo­kat filmkamerán keresztül lá­tom. Minden idegszálam a kompozícióra a kép és a hang szinkronjára összpontosul. A műsorszámok óraműpontosság­gal követik egymást. Felejt­hetetlen a törökök harcias te­matikus az akrobatika határát súroló tánca. Karddal és pajzs zsal küzdenek a színpadon. Szikráznak a kardok, hátbor­zongató a csatakiáltásuk. Mű­soruk végén vagy öt táncos­ból csorog a vér. Elbűvölő az olaszok temperamentumos tán ca, a franciák elegáns finom mozdulatokkal adják elő a dijoni szőlőtermelők táncát. Délszláv kólókat, macedón táncokat láthatunk. A Mecsek Együttes követ­kezik, előadják a szatmári fergetegest. A kitűnő koreog­ráfiájú ropogós csárdás tűzbe­hozza a közönséget is. A fer­geteges jutalma, fergeteges taps a nézőtérről. A gálaest végén valamennyi együttes a színpadra vonul, hogy elbú­csúzzon a skopjei közönség­től, egymástól, a város veze­tőitől. Kölcsönös ajándéko­zások, szerencsekivánatok Macedón együttes. után kialusznak a jupiter- lámpák. Skopjét ellepik a más-más nyelvet beszélő öregek és fia­talok, énekelnek, táncolnak a csillogó neonok alatt. Az éj­szakai csend őréi a rendőrök határozottan közbelépnek. Rö­vid táncra kérik az olasz és francia kislányokat, tiszteleg­nek, majd tovább folytatják c. járörszolgálatct. Az 1967. évi Nemzetközi Szolidaritási Fesztivál végét­ért. A viszontlátás őszinte re­ményében búcsúztunk el ma­cedón barátainktól. A nemzetközi összefogás nagyszerű szimbólumának vá­rosától autóbuszunk már mész sze jár. Az egykori szkipetár- föld magas hegyei végleg el­tűnnek a láthatár szélén. Kovács Sándor l

Next

/
Thumbnails
Contents