Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-20 / 196. szám
?Mk 16i M »Hazudik a muzsikaszó.. 99 X. Magyar Hangi emez gyárts Vállalat ex év júniusában körlevélben tájékoztatta a hanglemezboltokat, hogy az 1067-ea táncdalfesztiválon dijat nyert vagy helyezést •lért harminc legjobb táncdalt a vállalat kiadja IS darab, SP típusú hanglemezen. Mindnyájan, akik figye-\ lemmel kísértük a három elődöntőt, kíváncsian várjuk, hogy a ma esti döntőn melyik szám fut be elsőnek a tizenöt legjobb közül. Mert, hogy melyik az a tizenöt, amelyik döntőbe jutott, azt már tudjuk. Éppen ezért tartjuk furcsának, hogy a vállalat felülbírálta nem csupán az amúgy is eleget bírált zsűrit, hanem a közönség véleményét is. Az történt ugyanis, hogy a hanglemezgyártók határidő előtt elkészítették és átadták a hanglemezboltoknak a ^legjobb harminc” slágert, lehet, hogy ezzel valamiféle vállalásuknak téve eleget. A szóban forgó tizenöt lemezen a harminc szám között vannak olyanok, amelyek a táncdalfesztivál döntőjébe nem is jutottak be. Ez még a kisebbik baj. De milyen alapon mellőzött az „ipar” olyan, máris közkedveltté vált — és ami a fő, döntőbe jutott — táncdalokat, mint amilyen a Tranzisz- sztori (Pápai Faragó László), • Lassan bandukolva (Sárost Katalin), vagy éppen a Jöjj vissza hozzám (Kovács József)? Szinte halljuk is az illetékesek válaszát „Ja, kérem, amikor a lemezeket gyártani kezdtük, még igazán nem lehetett tudni, melyik tizenöt táncdal kerül be a döntőbe.1’ Azt azonban a vállalatnak Is tudnia kellett, hogy mikor közvetíti a döntőt a Televízió. Ere utal a körlevél e kitétele: „Az előjegyzés alapján legkésőbb 48 órával a táncdalfésztivál televízión közvetített döntője után a lemezek szállítását megkezdjük.” Ebből semmiképpen sem következik, hogy két nappal a döntő közvetítése előtt már forgalomba kell hozni a lemezeket, ezzel akarva-aka- ratlanul lehetőséget teremtve a közönség befolyásolására, tehát megsértve a verseny tisztaságát. (Kért) Az áj évad előtt ilyen gyorsan elrepült ez a néhány hét! Színésznek és színházi dolgozónak kedden, a társulati üléssel befejeződik a nyári szünet. Bár a nagyszínház kapuján még egy ideig ott látjuk az évad végét jelző táblát, a próbatermekben, a műhelyekben azonban már az új színházi szezon, a kapunyitás sikerén dolgoznak. A színházi évadok között tulajdonképpen csak képletesen van szünet. Ez a bonyolult szervezet állandó és folyamatos mozgásban van: a kapuzárás csak egy állomás, határkő a hosszú időre elhatározott színházi politikában. Nem is lenne jó, nem vallana kövekezetességre, ha minden esztendő valami mást hozna a múlthoz képest, mást abban az értelemben, hogy homlokegyenest különbözne a korábban vallott felfogástól. A Pécsi Nemzeti Színház egyik — s nagyon fontos — erénye, hogy immár öt esztendeje folytatja a gondosan kimunkált művészetpolitikát, amelyet a színháziak így fogalmaznak meg: népszerű, korszerű színjátszást kell megvalósítani. Erre a koncepcióra épülnek fel az egyes évadok konkrét játékrendjei, amelyekben a műsorra tűzött darabok hatnak az újdonság erejével, nyújtanak új színházi élményt a közönség számára. Ebből a szempontból a múlt esztendő jó szezonnak bizonyult Sok érdekességgel találkozhatott a néző, sokoldalú információt kapott a mai színházról. Ide sorolhatjuk Hochhut Helytartó című drámáját, - ezt a gazdag problematikájú, kitűnően megvalósított előadást, a Szeget szegyeit, A költő és üzlete című Cf Neilí-művet, amelyben a nagy amerikai drámaíró a kapitalizmus szörnyű rombolásait mutatja be a jobb sorsra érdemes áldozatok felett Kiemelkedő élményt jelentett a My fair Lady és a Kodusopera bemutatása is, és nagyon örültünk, hogy egy alkalommal a szabadtéri színpadon láthattuk Bessenyei Cyörgy-öt Higgins professzor nagyszerű szerepében. Már ebből is látható, hogy a színház művészi felfogásának kikristályosodásával párhuzamosan lépést tartott a magyar színházakat jellemző fejlődéssel, egy-egy alkalommal mind darabválasztásban, mind játékban túl is lépte átlagos színvonalát. A z új műsorterv jól folytatja a hagyó- mányokat. öt év után könnyebb is, hiszen kitaposott úton járnak, a közönség is megértette, elfogadta művészi hitvallásukat, támogatja megvalósításában. Az idei játékrendet már ismeri a közönség, mégis hadd emeljünk ki belőle néhányat. Előzetesen is érdekesnek ígérkezik Shakespeare IV. Henrik, Gosztonyi János Sziget, Te- nessee Williams Tetovált rózsa és Marceau Találkoztam az igazsággal című műve. Ez az önkényes kiemelés és sorrend is alkalmat adhat néhány múltra és jövőre vonatkoztatható következtetésre. Mindenekelőtt arra, hogy a színháznak kialakult, más együttesektől eltérő önálló arculata. Nemcsak és nem is elsősorban abban különbözik, hogy megyei színház lévén nemcsak prózát, hanem operettet, operát és balettot játszik, helyzetéből adódóan kötelessége sokszínű műsortervet megvalósítani, hanem abban a törekvésben, hogy o mi városunk, megyénk közönsége igényének megfelelően értelmezik a népszínház fogalmát. Ezt jelzi az évek óta alakuló, bővülő Shakespeare-ciklus, amely ma már elnyerte a színházlátogatók elismerését. Hosszantartó, tervszerű munkálkodás áll a mai Shakespeare-kultusz hátterében, amely egyrészt a színház erőfeszítéseinek köszönhető, másrészt azonban a nagy angol költőnek, aki színésznek és a tömegnek írta darabjait. E kultusz megteremtése és ápolása azonban még nem minden; o színháznak volt és van ereje ahhoz, hogy ezeket a műveket mai módon értelmezze, stílusában közel hozza a ma élő emberekhez, gondolatiságával formálja, alakítsa tudatukat. S ez a másik következtetés: a színháznak kialakult a művészi koncepciónak megfelelő stílusa. Egyszerű, világos és közérthető módon viszik a közönség elé a műveket, a bennük rejlő gondolatok kibontására helyezik a hangsúlyt. Már csak néha bukkan fel a romantikus színjátszás egy-egy vadhajtása, jobbára az operettekben. A gesztusok és járások a szöveg alatt rejlő rétegeket derítik fel, kiegészítő játékok, kifejezően csatlakoznak a szöveghez. A színészi alakítások közelebb viszik a nézőt a jellemhez, számára értelmezik a darabot. E stílus megvalósításában oroszlánrészt vállalt és vállal a tehetséges, művészileg jól felkészült és igényes rendezői kar, amely nemcsak előadást rendez, hanem formálja a színházat. Jó példa erre a másik, lassan ugyancsak ciklussá váló sorozat: Brecht műveinek színpadra állítása. Lehet azon vitatkozni, hogy melyik darabjával kell kezdeni a közönség hozzá szoktatását szokatlan, nehéz, mély gondolatokkal teli műveihez és mivel kell folytatni, az azonban bizonyos: helyet kell biztosítani számára a színpadon és ebben sokat tett a pécsi színház. A z idei műsorterv ugyancsak figye- lemre méltó, bizonyos értelemben új vonása a Sziget és Thuri Zoltán Katonák című műve. Miért? A színház adósságot törleszt ezzel, közismert, hogy erényei mellett egyik gyengesége, hogy az elmúlt években alig mutatott be új magyar művet. Holott a magyar színjátszás legfontosabb kötelessége színpadra segíteni az új és méginkább mai magyar darabokat. El lehet fogadni azt az álláspontot, hogy e tekintetben is igényesnek kell lenni, a bemutatás alapvető feltétele nem a magyar és az aktuális téma, hanem a jó mű. Ilyen azonban a színház és az írók közös erőfeszítésének gyümölcse, tehát segíteni, inspirálni, erkölcsileg és anyagilag biztatni kell azokat az Írókat, akiktől jó műveket lehet várni. S mint ahogy idén teszik is, fel kell kutatni az érdemtelenül elfelejtett, .bemutatásra alkalmas darabokat. A most megindult folyamatot mindenképpen erősíteni kell, hogy a színház a jövőben még inkább kielégítse a közönség és a társadalom igényét: mai életünk bonyolult jelenségeit kutassa, összefüggéseit mutassa meg és ezekre előremutató választ adjon. Az évek folyamán bebizonyosodott: a város és a megye közönsége szereti a színházat, pártolja művészi törekvését. Ez bizonyára az új évadban is így lesz és a közönség—színház kettős sok maradandó élménnyel ajándékozza meg egymást szeptember 29-től kezdve tíz hónapon keresztül. Bocz József A jubileumi pályázat' eredménye 1966. decemberében Baranya megye Tanácsa, Pécs város Tanácsa, valamint a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa irodalmi képzőművészeti és zenei pályázatot hirdetett az első magyar egyetem alapításának 600. évfordulója alkalmából. A jubileumi pályázatra beérkezett műveket a pályázatot hirdető szervek elbírálták, s az alábbiakban döntöttek a pályadíjak odaítéléséről: Irodalom. Az első díjat (20 OflO forintot) Örsi Ferencnek ítélték „lus ultimae noctis” című történelmi drámájáért. A második díjat Dévényi Róbert kapta meg (15 000 forint), „Az üldözött kerub” című drámájáért. A 8000 forintos harmadik díjat Borsos József nyerte el „Énekesmadár” című szatírájáért. Az alábbi három mű szerzőjét dicséretben és 8000—3000 forintos jutalom- tan részesítette a bizottság: „Fűi, sum et erő”, színjáték, szerzője Forberger Ernő, „A bíboros”, drámai korrajz, szerzője Ordas Iván, „Ludo- vicus Rex” történelmi játék, szerzője Székely Júlia. Képzőművészet. A bíráló- bizottság ebben a művészeti ágban nem adott ki pályadíjat. Az alábbi művek alkotóinak azonban pénzjutalmat ítélt meg. „Kortársak” (Simon Béla — 3000 forint), „Fiatalok” (Erdős János — 2000 forint), „Biológus” (Er- dősi András — 2000 forint), „Királyi jegyesek” (Udvardi Erzsébet — 1000 forint), „Pécs” (Gyimesi Lajos — 1000 forint), „A pécsi egyetem alapítása” (Tilles Béla ' — 1000 forint), „Pannonius 67.” (Gádor Emil — 1000 forint), „Pécsi Balett IV.” és „Pécsi Balett V.” (Szigeti Magda — 1000 forint) Zene. Első díjat a bíráló- bizottság ugyancsak nem adott ki. A második — 15 000 forintos — díjat egyenlően megosztva nyerték el Kosa György, Janus Pannonius versére írt „Can- tata humana” című művéért és Arányi György, Heltai Jenő versére írt „Szabadság” című művéért. A III. díjat ugyancsak megosztva adták ki. Szelényi István Heltay Jenő versére írt „Szabadság” című művéért, Sulyok Imre pedig Kis János versére írt „A tudományok dicsérete” című művéért 4000—4000 forintos díjban részesültek. A bizottság dicséretben és 1000—1000 forintos jutalomban részesítette a következő zeneműveket: „Évszakok zenéje” (Áprily Lajos verseire írta Kocsár Miklós), „Cantus memorans” (Feren- czi Krisztina szövegére írta Molnár László), „Ünnepi kantáta” (Horatius versére írta Arányi György), és „Századok óta virulsz” (Pá- kolitz István versére írta Halmos László). Új szobrok Az idén és a következő években új szobrokkal gaz- <> dagodik a megye és a vá- (' ros. Somogyi József Kos- * suth-díjas szobrászművész átépíti és a jövő tavaszra véglegesen befejezi a szi getvári Zrínyi lovasszob- rőt Pécsváradon állítják fel Kiss Iván alkotását, amely a népművészeknek állít emléket Az ugyancsak Szigetváron, az idei Zrínyi ünnepségen felállításra kerülő Tinódy szobrot már öntik a budapesti vállalatnál. A pécsi előzetes tervek szerint jövőre állítanák fel Lenin életnagyságú bronzszobrát, 1969-ben, a Tanács- köztársaság ötven éves évfordulóján egy munkásmozgalmi emlékművet avatnak, a következő évben pedig felszabadulási emlékművet a később kijelölendő helyen. Leány népviseletben (Kiss Attila rajza) CSANADY JÁNOS: Az első harapásra nem emlékszem. Aztán — iskolatáska mélyén újságpapírba bújt szerényen. S jöttek mind nagyobb harapások — és már küzdeni kellett érte. Korai felkelések, kései elalvások; a kapa nyele, a kalapács, az ásó-gereblye. Az ize egyre erősebb lett. S egyszercsak hirtelen hiánya a kukoricalisztbe is belopta szagát, pirosát, ropogósát. Testét milliók áhítozták, S eszme lett, világnyira tágult: Seregek drága vére hullt, Kaszák helyett ágyúk küzdöttek érte, a béke szimbóluma lett. Harmadnapon megszületett, — nem mannaként hullott e földre - fis most egyszerre táplálkoznak belőle a roppant földgolyón a saskeselyűk s a galambok! é. Grain András: Vázlat.
