Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-20 / 196. szám
1961. AUGUSZTUS 20. napló 5 Baranyai tefhnikus levele Kubából Még a J-’J- £9/1.1 kora tavasz- ^ szál megírtuk, hogy száz fiatal mező- gazdasági szakember — közöttük négy 'baranyai utazik Kubába, egyéves gyakorlati munkára. A delegáció egyik tagja, a 21 éves Haraszti József — itthon a bicsérdi tsz szaktechnikusa — még elutazása előtt megígérte, hogy idővel beszámol majd az életükről, munkájukról. A napokban levelet kaptunk Kubából, Jósé Haraszti feladóval ... Három hónap „y pico“ Magyarok Havannában — Több ezer kavaléria gyümölcsös Cápát fogtam Igen, három hónapja „y pico” élünk már Kubában. Hogy mit jelent az „y pico”? Körülbelül ennyit tesz: és egy kevés. Megérkezésünk után Havanna legpatinásabb szállodájában, a Hotel Nacionál-ban szállásoltak el bennünket. Ma is ez a magyarok „főhadiszállása”. Nyolcemeletes épület, 500 szobával, öt étteremmel, két bárral, egy revű- színházzal és két stranddal — közvetlenül a tengerparton. Már az első este városnézésre mentünk, Nagy élményt jelent a fényárban úszó Havanna. Vibrálnak a színes reklámok, az utcák tele vannak emberekkel. Havannát a bárok városának is nevezhetnénk, talán több bár van itt, mint amennyi presszó Pesten. Ennek ellenére, alig lehet helyet kapni vasárnap esténként. Minden szórakozóhelyen két-három zenekar játszik, felváltva Jut belőle az utcákra is, ahol csoportokba verődve hallgatják a játékukat. Gyakran táncolnak. Kiderült, hogy április ÍJ a kubai ifjúsági szervezetnék is ünnepe, így együtt ünnepeltünk kubai barátainkkal. Kubai nagykövetünk április 5-én este fogadást adott a Kubában élő 250 magyar tiszteletére. Sok tanácsot kaptunk és hasznosak voltak ezek a tanácsok, mert az első időkben még étkezni sem tudtunk rendesen. Nem ismertük a nyelvet, előfordult, hogy az étteremben, a találomra kiválasztott étel béka vagy rák volt. Ma már könnyebb, ha másképp nem, kézzel-lábbal magyarázzuk, hogy mit akarunk. Még szerencse, hogy a kubai ember is sokat gesztikulál beszéd közben!... Egyébként 30—35 fokos hőségben élűnk, egy-kettőre felszárítja a nap a zuhogó trópusi záporokat, 8 csak sovány vigaszt jelent számunkra, hogy mi sem izzadunk jobban a kubaiaknál. Engem az ország észak- nyugati részén fekvő Pinar dél Rio tartományba irányítottak. A dohány- és gyümölcstermesztés központja és — Oriente tartománnyal együtt — a forradalom bölcsője ez a hely. .Három fiatal magyar kertész van még itt, szállodában lakunk és étkezünk. Az itteni állami gazdaságok központjában dolgozom, körülbelül akkora terület tartozik hozzánk, mint Baranya megye. Sok kisebb-nagyobb „finka” (sertéstelep) van a körzetben. Egy telep átlagos nagysága 60—80 hold, mely körül van kerítve. Százszázötven sertés él egy telepen, maga keresi meg élelme nagy részét a bekerített szavannákban és erdőkben. Amennyire hitetlenkedve hallgatták a kubaiak, ' hogy tízezres sertéstelepek is vannak nálunk, annyira meglepett bennünket a tizenötezres szarvasmarha-istálló pavilon- rendszer látványa. Sok ultramo dern sertéstelep és istálló épült a forradalom óta, s az utóbbi időben fokozódtak a beruházások. Csak néhány számot: az elmúlt három hét alatt, 120 traktor, 100 teherautó, 800 buldózer, 25 GAZ, 20 Volga és rengeteg építőanyag érkezett erre a vidékre. Nagy területeket törnek fel, kétezer „kavaléria” (1 kavaléria = 13,4 hektár) gyümölcsöst, ezer kavaléria rizst telepítenek. Fidel Castro személyes megbízottja irányítja a munkát, gyakran megjelenik Fidel Castro is. Koszigin elvtárs is ellátogatott ide, amikor Kubában járt. Rengeteget utazok. 80—100 kilométert'teszek meg naponta a GAZ-zal, s van olyan kollégám, aki repülőgépnél jár határszemlére. Másképp nem tudjuk legyőzni a nagy távolságokat. A munka mellett Jut idő a pihenésre is, most tértem vissza például egy kétnapos halászatról. Tizenhármán — öt kubai matróz, négy katona és négy magyar — tartózkodtunk a bárkán. Magunkkal vittünk egy hatvan kilogrammos sertést, amit útközben levágtunk. Kubai nemzeti étel, „besón” készült belőle, ami nem egyéb, mint roston sült hús, egészben. Volt a jegeskamrában öt láda sörünk is, de nem sokat pusztítottunk a „besón”-ból, mert elkapott bennünket a tengeri betegség. A sötétség beálltával halászni - kezdtünk. Nem tudom, honnan „értesültek” arról a halak, hogy melyik a kubai horog és melyik a magyar, minden esetre: amíg kubai barátaim egymás után fogták a nagyobbnál-nagyobb halakat, nekem csak egy macskacápa akadt a horgomra. Ebből a kis történetből is látható, hogy milyen jó kapcsolat alakult ki a kubaiak és magyarok között. A kirobbantott sziklakatlanban megkezdték a majd 200 méteres tv-torony alapozását. Élj ’li műszakban naponta 150—160 köbméter, összesen 1175 köbméter vasbetont dolgoznak be. A tv-torony alapozásával még ebben az évben elkészülnek. Egy hónappal a vízbetörés után Újraéled a bánya A felszabadított nyolcadik szinten — Kétezer csille iszapot szállítottak ki — A gátak mosott elalvóban a tűz A vízbetörés óta itt még nem járt ember. Az iszap sima, mint a tengerparti homok. A vágat nem lehet hosz- szabb 50—60 méternél, vezetőnk, Lombos! Jenő technikus mégis megkérdezi: — Nekivágjunk? — Hát persze! — Ha másképp nem megy, kapaszkodjatok a fejünk felett húzódó csőbe... bzomorú látvány Pár lépés után már mindhárman tudjuk, nem volt felesleges az aggodalom. A vágatot borító fekete szenny éppen térdig ér, s olyan ragadós, mint az enyv. Ha nem volna fejünk felett a cső, nem jutnánk előbbre. így js vergődés minden lépés. Lábunkat csak úgy tudjuk emelni, ha belekapaszkodunk a csőbe. Ez a viszonylag rövid kerülő vágat a „felszabadított” nyolcadik szint egyetlen „fekete” pontja. A VI. és IX. szintek között húzódó vakaknához vezet, s eddig mégnem volt rá szükség. dunai hajós „Kérjük, hogy szíves emlékezetében tartsák a bányászokat, akik a munka megbecsülésében nevelkedve, a hajósok fáradságos munkáját megbecsülve, bá- nyászos jószerencsét kívánsággal üdvözlik baj társaikat, a hajóstiszteket és a/ legénységet! 1922.” Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület. (161-en utaztak a hajón.) És a másik: „Utaztamban a ragyogó Helioson a háború zaját még mindig visszhangzó történelmi folyó partjai között, még őszintébben tör fel szívemből a keresztényi óhaj: Béke és áldás! Helios, 1925, július 24—25. Angelo Giuseppe Roncalli, drinápolyi címzetes érsek, Bulgária apostoli vizltáto- ra.” Vagyis a későbbi János pápa. A vendégkönyv után a kapitány megmutatja a követ, amit a bolgár partokról hozott valamikor. Harmincezer éves, azt mondja. A cigaretták viszont negyven évesek, ami viszonylag több. mint a kő esetében a harmincezer. A kapitány sose dohányzott, ezért, amikor a gróf, aki alig akart kiszállni a vendégszerető hajóból, odaadta neki az ezüst cigarettatárcáját emlékbe — úgy tette el, ahogy kapta, cigarettástul. Furcsa, sárga és öreg cigaretták. De még a gránátalmabokor is megvan 65 éves. Temesvárról került ide, a kapitány sokminden más holmija között erre is nagyon büszke. — Nem hiszem, hogy akad mégegy az országban, amelyik csak így nő, szabadon a kertben. Ettek már gránátalmát? — csettint a nyelvével — olyan, mint a rizskása meg mint a Schiller... Minden sok éves itt. A kapitányi díszruha is, amit ki tudja, hogyan mentett meg a gazdája az időtől. A kapitányi sapka is, amin elszürkült már az aranyzsinór. S a „ragyogó Helios” egykori büszke kapitánya elhagyta a kilencedik évtizedet. De lám, az öregkornak is vannak bosszúságai: — Nicsak, miket írnak — dohog a kapitány és meglobogtat egy képeslapot. Az van benne, hogy a legidősebb magyar tengerész Bie- sussich Artúr. — Mikor hajóztam én már, mikor ő vízreszállt! Ausztriában élt egy „kolléga”, de nemrégiben ő is meghalt. Ma Eilingsfeld János a legöregebb dunai hajós az országban. Hallania Erzsébet Az akna most leginkább egy elsüllyedt hajó roncsaira hasonlít. A vasszerelvényeket vörös vízkő fedi. Gerendák, padlók, drótkötelek — szerteszét. Ny üli Lajos aknász, aki egy hónappal ezelőtt Sebestyén Béla főmérnök vezetésével elsők között szállt le a víztelenített nyugati bányarészbe, lámpájával körbe világít: — Gondolják el, mit éreztünk. Bárhova néztünk, mindenütt ez a kép fogadott. Az első, felderítő bányajárás célja a légutak ellenőrzése volt. Zavartalan légellátás nélkül nem folyhat munka sehol. A vágatok mélyebben fekvő pontjain ekkor még víz állt... az iszap átlagos vastagsága 40 centi. — Az áthúzás megteremtése után mindjárt megkezdtük a takarítást. Műszakonként 40 —50 csille iszapot mertünk feL A szállítóvágat mintegy 600 méter hosszban most már ismét a „régi”. Ahol túlságosan felázott a talp, száraz salakkal borították be. A TH-ívek közé rakott fa biztosító-anyagok azonban még őrzik a víz nyomát. Azelőtt fehér volt a vágat, rendszeresen meszelték, most vörös minden. A csorgában sáros, fekete víz folyik. Az iszaptalanítás embertelenül nehéz munka mégis mindenki szívvel csinálta. Két hét alatt több mint 2000 csille szennyet küldtek a felszínre. — Az volt mindenkiben, hogy mielőbb a régi munkahelyére kerülhessen — mondja Lombosi Jenő. — A vízbetörés előtt 400—450 ember dolgozott itt, s bármilyen jó helyük is van a déli mezőben vagy éopen Szabolcson, csak hajtja őket. hogy végre „hazajöhessenek” ... Nvuli Lajos, aki 37 éve dolgozik a föld alatt, s mesért már néhánv katasztrófát, köztük vízbetörést is, szintén bosszankodik: — Nem is lett volna semmi baj, ha közbe nem szól a tűz ... — Ez mikor történt? — Augusztus 1-én vagy 2- án. Számítottunk rá. Erős gátak mögött Az aknától alig negyed óra az út a tűzzáró gátig. Érvelőre ez a néhány száz méter jelenti a VTTT. szintet. Bent. a gát mögött, még minőin érintetlen. Kanarók. csillék, szerszámok hevernek az iszap alatt. Miiller Laios. az üzem biztonsági megbízottig, óvatosan a gát felé közeledik a m<»tán- mérő lámpával. Az előírásoknak megfelelően naponta ellenőrzik a tűz elé emelt fal állapotát, mérik a metánt, s rendszeres időközönként ' „bentről” is légmintát vesznek, hogy lássák, milyen ütemben fogy az oxigén. — A vágatok nagyszerűen bírták a vizet — mondja — mindössze két kisebb omlás keletkezett, a gurítókban és a fejtésekben azonban nyilván több helyen megmozdult a szén, s amikor ezek a részek levegőt kaptak, tűz keletkezett. Erre persze számítani lehetett, így a gátak időben készültek el, s remény van rá, hogy rövidesen le is bonthatjuk őket. A megcsonkított nyugati bányarészben ezekben a napokban alig folyik munka. Néhány helyen még takarítanak ugyan, de rajtuk kívül csak a bejáró aknászok, gépészek, villamos szakemberek és biztonsági megbízottak járják a vágatokat. Mindenki a gátak megnyitására vár, ez az előfeltétele ugyanis a mélyszintek igazi „feltámadásának”. Az egyetlen teljes létszámmal telepített csapat a felhagyott keleti irányvágaton dolgozik. Dübörgő kövek Fa reccsen, kövek dübörögnek. Ráhn János TH-visz- szarabló csapatának tagjai műszakonként 3—4 gyűrűt mentenek vissza, amelyek — feláron számolva —, 900 forintot érnek darabonként. A víz ezt a — termelés szempontjából már feleslegessé vált — vágatot különösen megviselte. A faanyagok korhadnak, az oldalakat fehér penész fedi. A friss levegő derékvastagságú csövekeij ömlik, mégis fullasztó a hőség. — A páratartalom nagy, nem a hőség — mondja Lombosi Jenő. — Biztosan rrieg- van 85—90 százalék ... Ráhn János lábával megdöngeti a kőzetet: — Az a fontos, hogy újra itt vagyunk! — Gondolta volna? — Hát, amikor elmentek a gátak, nem nagyon ... A termelési jelentéseken Széchenyi-akna ismét tisztes helyet foglal el. A déli bányamezőben megnyíltak az új fejtések, s bár még néhány tucat ember Szabolcsra jár. az élet visszatért a normális kerékvágásba. Békés Sándor Átalakul Pécsett a Misi na-tető Az öreg kilátó tornya, mellette az antennák tán vér ja!. Hónapjaik meg vannak számlálva. Foto: Erb. L4 Vörös Zászló \ hőseinek út tán Az Auróra^ akció A Vörös Zászló Hőseinek Utján mozgalmon belül szeptember 1. és 3. között rendezik meg Győrben az úgynevezett Auróra-akciót, melyen képviseltetik magukat az ország minden megyéjének úttörői. Baranyából a Megyei Úttörő Tanács által választott 10 tagú delegáció és 9 járási úttörő-küldött utazik Győrbe. Csernus László komlói úttörő-titkár vezetésével. A pajtások tábortüzeket gyújtanak, Mí-IS-be- mutatót tartanak számukra, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére rendezett akadályversenyen és lampionos-fáklyás felvonuláson vesznek részt. A felvonulókat a Köztársaság téren az MSZMP Győr megyei titkára köszönti.
