Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-13 / 163. szám

1961. JULIUS 13. 4-------------------------------------------------napig-------------------------------------------------­M egnyílt az országgyűlés új ülésszaka Kormányunk külpolitikája (Folytatás a 3. oldalról.) Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! Az utóbbi hónapokban a nemzetközi helyzet ismét fe­szültebbé és bonyolultabbá vált. Kormányunk külpolitiká­jának céljai és alapelvei ter­mészetesen ilyen körülmé­nyek között is változatlanok maradnak: minden fórumon képviseljük nemzeti érdekein­ket, erőnkhöz és lehetősége­inkhez mérten kivesszük ré­szünket az imperializmus há­borús terveinek meghiúsításá­ért folyó nemzetközi harc­ból, szolidaritást vállalunk a függetlenségükért, szabadsá­gukért küzdő nemzetekkel. Erősítjük a testvéri szocialista országok baráti, szövetségi viszonyát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomban ötven évvel ezelőtt megszületett a Szov­jetunió. Valamennyi szocialis­ta ország és egyben a szabad­ságukért, a függetlenségükért, a felemelkedésért küzdő vala­mennyi nép. az egyetemes emberi haladás legbiztosabb támasza. A Szovjetunió poli­tikai és erkölcsi tekintélye, gazdasági és technikai ered­ményei, s nem utolsó sorban katonai ereje az az alapvető tényező, amely képes gátat vetni az imperializmus új vi­lágháború kirobbantására irá­nyuló terveinek. A szovjet nép igen nagy áldozatok árán létrehozta a világ legerősebb nukleáris rakétaerejét, amely a szocializmus és az egész emberiség békéjét védelmezi. Azokét is, akik gyakran meg­feledkeztek erről. (Taps). Mi továbbra is a Varsói i Szerződésbe tömörült szocia- - irt la országok egységén, közös erejének növelésén, vala­mennyi szocialista ország vé­delmén mnukálkodunk és ma­radéktalanul eleget teszünk a szerződésből reánk háruló kö­telezettségeknek. Szüntelenül erősítjük néphadseregünket. Mind szorosabbra fűzzük a nép és hadsereg közötti kap­csolatot. Nagy fontosságot tulajdoní­tunk a szocialista országokkal kialakult gazdasági, kulturális kapcsolataink fejlesztésének. A kooperáció, a szakosítás, a közös beruházások módszerei­vel és más lehetőségek kihasz­nálásával segítjük a szocialis­ta országok gazdasági, műsza­ki erőinek jobb és célszerűbb koncentrálását. Arra törek­szünk, hogy gazdasági és kul­turális együttműködésünk a szocialista országokkal a KGST-ben. vagy annak kere­tein kívül két- és többoldalú együttműködés formájában szélesedjék. A baráti országokhoz fűző­dő kapcsolataink fejlődésének kimagasló jelentőségű esemé­nye volt a Német Demokra­tikus Köztársasággal a közel­múltban megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés alá­írása. A magyar nép létérde­kei védelmében feladatának tekinti a még ma is fennálló nyugatnémet imperialista­militarista törekvések elleni küzdelmet. A szuverén Német Demokratikus Köztársaság lé­te és politikája az európai biztonság egyik alapvető té­nyezője. Az imerializmus, mindenek- í előtt annak vezető hatalma, [ az Amerikai Egyesült Álla- j mok, az utóbbi időben egyre j agresszívabb. í Ez a fokozódó agresszivitás | azonban helyenkénti, időleges | és részleges sikerei ellenére j sem gyakorolhat döntő befo- I lyást a nemzetközi erőviszo­nyok világméretű alakulására. | Az erőviszonyok végérvénye­sen a szocializmus és a társa­dalmi haladás javára tolódtak el. Mindez mégsem jelenti azt, hogy lebecsülhetnénk az imperializmus kalandor fellé­péseinek veszélyességét. Az Amerikai Egyesült Álla­mok népirtó bűnös háborúja a vietnámi nép ellen mind szé- lesebbkörű tiltakozást vált ki világszerte, így hazánkban is. A testvéri vietnami nép hősi harcához továbbra is minden lehető támogatást megadunk. A vietnami nép elleni lep­lezetlen fegyveres agresszió mellett az imperializmus erő­teljes aknamunkába kezdett az antiimperialista front él­vonalába tartozó fejlődő or­szágok politikai rendszerének megdöntésére, új háborús tűz­fészkek létrehozására és szí­tására. A múlt hónapban háború robbant ki a Közel-Keleten. Izrael agressziót követett el az arab országok ellen. A hábo­rú előkészítésében az USA imperialista körei és más im­perialista erők is jelentős szerepet játszottak. A magyar kormány nyilat­kozatban ítélte el Izrael kö­zel-keleti agresszióját. Kormá­nyunk szolidaritásáról biztosí­totta az agresszió elhárításá­ért küzdő arab államokat és felhívta az Egyesült Nemzetek Szervezetét, határozottan lép­jen fel a világ békéjét fenye­gető támadás ellen. Ezt köve­tően a kormány külügymi­nisztériuma útján felhívta Iz­rael kormányát az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa tűzszüneti felhívásának betartására és kilátásba helyezte ellenkező esetre a diplomáciai kapcsola­tok megszakítását. Miután Izrael kormánya nem vette figyelembe sem a Magyar Népköztársaság kormányának, sem más kormányok felhívá­sát, ezért a magyar kormány megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. zájárulnak országunk kapcso­latainak erősítéséhez. Tisztelt Országgyűlés! Az a tény. hogy az impe­rializmus világszerte fokozódó agresszivitása ellenére is ma Európa a viszonylagos nyuga­lom szigete, az a Varsói Szer- 1 ződésbe tömörült szocialista j országok — elsősorban a Szov­jetunió — erejének és követ­kezetes békepolitikájának kö­szönhető. A jelenlegi európai helyzet viszonylagos envhülése, bizo­nyos fokú stabilitása alapján | a korábbinál kedvezőbb le­hetőség mutatkozott arra, I hogy a Varsói Szerződésbe tö­mörült államok közös akciói- ! val, együttes fellépésével fo- j kozatosan további előrehala- I dást érjünk el az európai fe­szültség csökkentésében. a I különböző társadalmi rend- ! szerű európai országok kap­csolatainak fejlesztésében, az európai biztonság megterem­tésében, s ilymódon csökkent­sük a termonukleáris háború veszélyét az egész világon. A továbbiakban Fock Jenő szólott arról, hogy a Varsói Szerződés politikai tánácskozó testületének tavalyi bukaresti nyilatkozatában az európai béke és biztonság előmozdí­tására tett javaslatok e célok megvalósításához reális prog­ramot adtak. A bukaresti nyi latkozat lényegében Európa- szerte kedvező visszhangot váltott ki. A nyugat-európai országok közvéleménye és számos vezető politikai szemé­lyisége ma már nem hisz a „kommunista agresszióról” szóló hidegháborús propagan­da meséjében. Nyugat-Európa — a szocialista országok ak­tív békepolitikájának és a nyugat-európai kommunista és munkáspártok fáradhatat­lan harcának eredményeként — egyre közelebb jut ahhoz a felismeréshez, hogy békéjét és biztonságát nem a kiagyalt „kommunista agresszió", ha­nem az Egyesült Államok há­borús politikája és a nyugat­német revansizmus sodorhatja veszélybe. Ezek nyomán a válság jelei jutottak felszínre az észak- atlatni katonai tömbben. Franciaország vezetői le­vonták a kézenfekvő követ­keztetést: kiléptek a NATO katonai szervezetéből és a Szovjetunióval, valamint a kelet-európai szocialista or­szágokkal való kapcsolatok fejlesztésén munkálkodnak. Más nyugat-európai országok­ban is vitatják a NATO kato­nai szövetség jellegének érté­két, célszerűségét. Az Egye­sült Államok vietnami ag­ressziója a NATO-tagsággal járó katonai kockázatra hívta fel a figyelmet. A görögorszá­gi katonai puccs pedig szá­mos haladó polgári politikust döbbentett rá a NATO jelle­géből fakadó politikai veszé­lyekre. így nagy nemzetközi jelen­tősége van annak, hogy a Bu­karestben, majd nemrégiben Karlovy Varyban tartott ér­tekezleten az európai békéről és biztonságról elfogadott nyi­latkozat javaslatot tartalmaz az Atlanti Paktum és a Var­sói Szerződés katonai szerve­zetének egyidejű felszámolá­sára. Jövőben is fejlesztjük kapcsolatainkat Kormányunk magáévá te­szi az európai kommunista és munkáspártok küldöttségeinek tanácskozásán Karlovy Vary­ban elfogadott nyilatkozato­kat. teljesen egyetért a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt képviselőinek a tanácskozá- j són kifejtett állásfoglalásával és javaslataival. Támogatja j az európai biztonsági konfe- \ rencia ügyét, kész közremű- ! ködni minden olyan két- vagy többoldalú akcióban és tár- j gyalásban, amely alkalmas j lehet a feszültség enyhítésére, | a különböző társadalmi rend­szerű európai államok együtt­működésének fokozására, te­hát az európai béke és biz­tonság megszilárdítására. Az utlóbbi időben bővült a különböző társadalmi rend­szerű európai országok közötti érintkezés. Ehhez a szocialista államok következetes, a békés egymás mellett élésen alapuló külpolitikája mellett hozzá­járult a nyugat-európai orszá­gok részéről újabban megnyil­vánuló készség az érintkezés, a párbeszéd folytatására. Mint eddig tettük, a jövő­ben is ápoljuk és fejlesztjük kapcsolatainkat a harmadik világ országaival. Teljes szo­lidaritásunkról biztosítjuk őket és szerény lehetőségeink­hez képiest minden baráti segítséget meg kívánunk adni számukra függetlenségük megszilárdításához. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül ismét szeretnék hivatkozni az alakuló ülésen elmondott beszédemre, amely­ben az országgyűlésnek — mint legfőbb törvényhozó szervnek — a bírálatát igé­nyeltem az egész kormány ne­vében. Kértem, hogy az or­szággyűlési képviselők sokol­dalú gyakorlati tapasztalataik alapján tanácsaikkal, aktív ellenőrző tevékenységükkel se­gítsék a kormányzati munkát. Ehhez most hozzáteszem: közéletünkben száműzni igyekszünk minden formaliz­must. Ezzel szemben a szo­cializmus építését szolgáló merész ötletek, bátor javasló­tok, a fegyelmezett, kitartó munka hívei vagyunk. Kér­jük tehát, hogy a vitában ad­janak hangot a népben élő okos teremtő gondolatnak, ja­vaslatnak, bírálatnak; segítse­nek bennünket munkánkban, közös érdekeket szolgáló in­tézkedésekben. Úgy vélem ez természetes velejárója a köl­csönös bizalomnak. Köszönöm szíves figyelmü­ket. (Nagy taps). Kállai Gyula ezután szüne­tet rendelt el. Az ebédszünet után Vass Istvánná elnökle­tével folytatta munkáját az országgyűlés, s megkezdődött a Minisztertanács beszámolója feletti vita. A vitában elsőként Rapai Gyula, Baranya megyei képviselő szólalt fel. Az emberekben megerősödött a holnapba vetett bizalom Rapai Gyula elvtárs beszéde az országgyűlés szerdai ülésén Bízunk a közel-keleti helyzet békés rendezésében A szocialista országok kom­munista és munkáspártjainak, valamint kormányainak veze­tői június 9-én Moszkvában megtárgyalták a Közel-Kele­ten kialakult, a világbékét fenyegető helyzetet. Nyilatkozatban leszögezték, hogy az előállott helyzetért elsősorban az Amerikai Egye­sült Államok és más imperia- lista körök felelősek. Követel­ték a hadműveletek beszünte­tését és a csapatok visszavo­nását a konfliktus előtti hatá­rok mögé. Június 10-én a Biztonsági Ta­nács ismételt felhívásai és a szocialista országok határozott fellépése eredményeként tűz­szünet jött létre Izrael és az arab országok között. A Szov­jetunió kérése alapján került sor az ENSZ közgyűlése V. sürgős és rendkívüli üléssza­kának összehívására. A szocialista országok több­sége a közgyűlésen szilárdan támogatta a szovjet álláspon­tot Leleplezték Izrael agresz­! sziós tevékenységét, az ameri­kai és angol imperialisták felelősségét a konfliktus előz­ményeinek, kirobbantásának és lefolyásának eseményeiben, azt az összefüggést, ami nyil­vánvalóan és láthatóan fenn­áll a vietnami amerikai ag­resszió és az amerikaiak által a közel-keleti térségben támo­gatott izraeli agresszió között. Ugyanakkor meghatározták viszonyukat , Izrael államhoz, annak hangsúlyozásával, hogy határozott állásfoglalásuk nem Izrael állam léte, hanem az izraeli kormánynak az impe­rializmus közel-keleti érdekeit kiszolgáló agresszív politikája ellen irányul. A Magyar Népköztársaság kormányának ismert állás­pontját június 23-án fejtettem ki az ENSZ-ben. Az ülésszak alatt eredményes megbeszélés seket folytattunk különböző delegátusokkal. Bízunk ben­ne, hogy e megbeszélések is elősegítik a közel-keleti hely­zet békés rendezését és hoz­Tisztelt Országgyűlés! A kormány elnökének be­számolója olyan összképet tárt elénk, amiből én azt a kö­vetkeztetést vontam le; az or­szág helyzete megnyugtató. Megnyugtató az, hogy nép- gazdasági tervünket túltelje­sítettük, megnyugtató az tó, hogy az új gazdaság irányí­tási rendszer bevezetésének előkészítése jó ütemben, meg­felelő színvonalon halad. Baranya megyei tapasztala­taimmal csak alá tudnám tá­masztani, hogy az értékelés reális. Ma, természetes, hogy bel­politikánk központi kérdése az új gazdasági mechanizmusra való áttérés. Jó, hogy ezt a jobb, gazdaságosabb munka eszközének tekintjük, s nem várjuk tőle azt, hogy beve­zetése után gondtalanul élünk. Annak ellenére, hogy ma már bevezetésének szükségességét többségében értjük, úgy vé­lem nem felesleges magya­rázni azt, hogy az új gazdasági mechaniz­mus az irányítás jobb fel­tételeinek biztosítását, a ru­galmasabb vezetési lehető­ségeket, a közgazdasági ösz­tönzők megfelelőbb alkal­mazását jelenti mindenek­előtt, s nem azt, hogy 1968. január elseje után minden magától megoldódik. A jobb lehetőség­gel élni kell tudni, vagyis bevezetése után is az emberi akarat — alkotás, tudás és szív, a határozottság és meg­értés, az ügy szeretete, az ösz- szefogás hozhat csak ered­ményt Úgy érzem elengedhetetlen minden új bevezetésnél annak figyelembe vétele, hogy mi­lyen hatással lesz az a mun­kásokra, parasztokra, az ér­telmiségre. Nem mindegy, hogy félve, vagy magabizto­san várják-e az új irányítási rendszert. E tekintetben van egy alapvető kérdés, marad-e az eddig megteremtett létbiz­tonság érzése, vagy sem? Azt tapasztaltam, hogy eb­ben az igen fontos kérdésben jelentős lépés volt mindaz, amiről Fock elvtárs az elő­készítő munkát értékelve be­szélt. Külön szeretném elmondani, hogy egyes, a múlt félévben hozott kormányrendeletek is elősegítették a magabiztonság érzésének erősödését. Gondo­lok például az egyes bányák leállításával kapcsolatos intéz kedésekre. Ez a kormányha­tározat — szerintem — n An­csák abból a szempontból je­lentős, hogy a felszabaduló bányászok elhelyezkedését se­gítette elő, — habár ez alap­vető — de kicsit előre is mu­tat. Mint ahogy ebben az évben, a jövőben is előfordulhat, hogy egyes, a népgazdaság számára ráfizetéses üzemet le kell állítani, viszont nem mindegy, hogy ilyen helyzet­ben mi történik azokkal, akik saját hibájukon kívül elve­szítik munkahelyüket. A kapitalizmusban a tőké­sek egyszerűen megoldják ezt, bezárják az üzemet, elbocsát­ják a munkásokat. Megdöb­bentő volt számunkra, mikor Észak-Franciáországban bányá szókkal beszélgettünk, hogy mennyire félnek a holnaptól, milyen nagy a létbizonytalan­ság. De nemcsak a bányavi­dékeken, Párizs környéki üze­mekben is ugyanezt tapasztal­tuk. Elmondották; igaz hogy ma többet keresünk, de még­is félünk a holnaptól, mert naponta látunk üzemből el­bocsátott embereket, s ezek bizony aggodalommal töltenek el bennünket. Ha a tőkés pro­fitja nem alakul megfelelően, a munkásokon csattan az os­tor, a tőkés számára a pro­fit minden, hogy hogyan ala­kul az elbocsátott munkás helyzete, őt nem érdekli. Nálunk az eddigi politiká­val, gazdaságpolitikával si­került olyan légkört terem­teni az országban, amelyet úgy fejezhetünk ki: meg­erősödött a holnapba vetett bizalom. Ezért tartom én példamuta­tónak a bányászok elhelyezé­sére hozott kormányhatároza­tot, mert az ilyen kritikus helyzetben is biztosítékot szol­gáltat az érintett dolgozók­nak, hiszen ebben olyan fon­tos elvi szempontok érvé­nyesülnek, mint a gazdaságos­ság összekapcsolása politikai és szociális célokkal. Ez így együtt pedig döntő forrása a létbiztonság érzésének, ami azt hiszem egyik feltétele a hatékonyabb munkának. Baranya megyében is leállí­tottak lignitet termelő bánya­üzemeket, több mint 1000 dol­gozónak szűnt meg itt a munkaviszonya. Viszont egyet­len munkás, alkalmazott sem került az utcára, mindenkinek felajánlottak munkahelyet, s akik közel voltak nyugdíjkor­határhoz, megfelelő módon rendeződött problémájuk. A megyei párt- és állami szer­veket ezzel összefüggésben nem keresték fel panaszokkal, pedig jól tudjuk, ilyen ese­tekben nem könnyű a lehető­ségekkel összhangba hozni az egyéni igényeket. Az északi bányavidék né­hány bányaüzemének leállítá­sa következtében közel 300 földalatti bányász kapott munkát a mecseki medencé­ben. Az említett kormányren­delet alapján eddig, sikerült megfelelő feltételeket biztosí­tanunk, — igaz, a lakásigé­nyeket még nem tudtuk ki­elégíteni. Kérem a kormányt, hogy e nagyszerű határozat végrehajtását ellenőrizze, hogy realizálása ne szenvedjen csor­bát. Tisztelt Képviselőtársak* Még egy, helyinek tűnő kér­dést tennék szóvá. A sajtó már hírt adott arról, hogy ha­zánkban 600 évvel ezelőtt nyi­totta meg kapuit az első ma­gyar felsőoktatási intézmény. Nagy Lajos király alapította az első egyetemet Pécsett. Úgy érzem, ezt az évfordulót he­lyes felhasználni arra, hogy felsőfokú oktatásunk ezen ke­resztül is nagyobb népszerű­sítést és elismerést kapjon. A pécsi egyetem egyidőben szerveződött a prágai, a krak­kói, a bécsi és más egyete­mekkel, s ha jelentős meg­szakításokkal is, de hirdeti azt a tényt, hogy országunk­ban is nagy múltja van a tu­domány ápolásának. Szocialista hazafiságunk egyik összetevője, hogy nem­zeti múltunk haladó, forra­dalmi eseményeit megbecsül­jük. Úgy érzem, az első, 690 év­vel ezelőtt alapított felső­fokú oktatási intézmény év- furdulójának ünnepségei jól szolgálják szocialista hazánk iránti szeretetünk erősíté­sét. Nem hiszem, hogy az egye­tem alapítási évfordulójának jelentőségét csökkentené az, hogy vidéki városban alapí­tották, s az sem, hogy a tör­ténelem bizony nem rövid időre meggátolta működését. Ez év őszén, október elején megrendezésre kerülő ünnep­ségek előkészítésére országos operatív bizottság alakult. Mi úgy látjuk, az előkészületek megfelelően folynak, — ugyanakkor kérném a kor­mányt, számoltassa be az elő­készítő bizottságot és segítse elő, hogy színvonalas ünnep­ségek szolgálják a megem­lékezést. Rapai elvtárs ezután beje­lentette, hogy a Miniszterta­nács beszámolójával egyetért. Rapai Gyula elvtárs után Reszegi Ferenc, Báli Ferenc, dr. Radnai Éva, dr. Beresz- tóczy Miklós, Gádor János, dr. Szokola Károlyné, Szurdi Ist­ván, Pesir István, Gazsó Sán­dor, Kiss Pád. Riss Jenő, Var­ga Tiborné, valamint Inokai János szólalt fel és ezzel a szerdai tanácskozás végétért. Az országgyűlés ma, csütör­tökön délelőtt 10 órakor a Mi­nisztertanács beszámolója fe­letti vitával folytatja mun­káját. 4 i.

Next

/
Thumbnails
Contents