Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-11 / 161. szám

1967« JÚLIUS 11« Felhőszakadás Pécsett és Baranyában |S lezúduló víztömeg valóságos folyóvá változtatta a Rákóczi utat a Váradi Antal utca torkolatának (Foltyatás az 1. oldalról.) ahol a Dózsa Gy. út egész hosszában víz alatt áll. Be­kapcsolódott a mentési mun­kába a sásdi munkásőrség is: Hetvehelyre vonultak. Magyar egregyről több ház veszélyez­tetését jelentették — a szek­szárdi tűzoltóság indult segí­teni. Magyarhertelendre a dombóvári tűzoltóság vonult ki — itt öt házat öntött el • víz. Este fél 9 órakor riasztot­ták a Vízügyi Igazgatóság ár- vízvédelmi osztagát is. Az iosztag az egyik legveszélyezte­tettebb körzetbe, Hetvehelyre, Illetve Bükköseire vonult A későesti órákban állan­dóan csengtek a tűzoltók, a rendőrség, a munkásőrség, a Vízügyi Igazgatóság telefonjai, {adták a helyzetjelentéseket A I felhőszakadás következményei ellen mindenütt felvették a küzdelmet, a mentési munkák szervezetten folynak. A veszé­lyeztetett helyeken a pártbi­zottságok, tanácsok vezetői is bekapcsolódtak a segítési, irá­nyítási munkákba. A vihar okozta károkat egyelőre fel­becsülni még nem lehet. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: A Hetvehelyre felvonult erők mintegy 20 embert men­tettek ki a szorongatott hely­zetből, s miután feladatukat itt sikeresen végezték — a másik legveszélyeztetettebb helyre, Bükkösdre vonultak. A mentési munkákba bekap­csolódott kaposvári hon­védség egyik alakulata is — Bükkösdre érkezett. (Garay) Halastórendszer a lápos rétek hasznosítására A Zengőaljai Állami Gazdaság területén már 1959 óta lolynak egy tizenegy tóegységből álló halastó-rendszer kiala­kítási munkálatai a mintegy 250 holdas savanyú-füves, lápos terület hasznosítása céljából. Múlt év novemberében kezdték tneg a második lépcsőbe tartozó munkálatokat, idén augusz­tus 30-ra készen áll a nagy mű. A várható halhozam holdan­ként 10 mázsára tehető, ami ugyancsak holdanként 12—13 pzer forint bevételt jelent. napló II Gazdasági Bizottság határozata a központi fejlesztési programról A Gazdasági Bizottság leg­utóbbi ülésén határozatot ho­zott központi fejlesztési prog­ramok kidolgozására és vég­rehajtására. Ezek célja több gazdasági ágazat egybehangolt nagyarányú fejlesztése, amely a népgazdaság többi terüle­tein is számottevő változást követel. Szükségessé válhat központi fejlesztési program készítése, az ország valameny nyi területének vagy egy-egy nem termelő ágazat nagyará­nyú fejlesztése érdekében is. Ilyen programot akkor kell kidolgözni, ha a gazdaságirá­nyítás általános szervezeti ke­retei között a fejlesztés nem oldható meg, vagy ha az új mechanizmus irányítási mód­szereinél szorosabb, részletei­ben is koordinált végrehajtást igényel. Központi fejlesztési programot kell kidolgozni olyankor is, ha a fejlesztés a központi pénzeszközök nagy­arányú igénybevételét teszi szükségessé, vagy ha hosszú távra kiható program társa­dalmi jelentősége és a vele járó kockázat szükségessé te­szi a kormány felügyeletét a megvalósítás folyamatában is. Egyidejűleg azonban csak cse­kély számú, legfeljebb 5—8 központi programot részlete­sen kidolgozott műszaki-gaz­dasági koncepciókra kell ala­pozni. A programjavaslatokat, Il­letve azok variánsait az Or­szágos Tervhivatal, az Orszá­gos Műszaki-Fejlesztési Bi­zottság és az ágazati minisz­tériumok dolgozzák ki, s meg­felelő egyeztetés után a Gaz­dasági Bizottság elé terjesz­tik. A programokat a folya­matban lévő közép- és hosz- szúlejáratú tervekkel össz­hangban hagyják jóvá, ezért a javaslattal együtt a népgaz­dasági terv és a megvalósítá­sát szolgáló közgazdasági, pénzügyi szabályozó eszközök rendszerének esetleges módo­sítására is előterjesztést kell tenni. Minden egyes program végrehajtásának irányítására tárcaközi bizottságot hoznak létre a kormány valamelyik tagjának vezetésével. A tárca­közi bizottság koordinációs irányító munkája azonban nem csorbíthatja a miniszte­rek, illetve a bankok jogait ' A ,«* Közösen, közös erővel A községfejlesztés soha nem tapasztalt fellendülésben van. Bekötőutak, járdák, csatornák, vízművek, tisztasági fürdők, strandok, tüdőgondozók, orvo­si lakások és rendelők, kul- túrházak, sportpályák — a fel sorolás itt nem ér véget — épültek, létesültek szerte a megyében. Nagyon sok közöt­tük — s ez új jelenség, ami­re néhány év óta figyelhet­tünk fel — a helyi (vagy környező) erőforrások ésszerű koordinálása eredményeként. E létesítmények közös jellem­zője, mondhatni különös is­mertetőjele tehát: a terheket közösen, arányosan viselik. Az utóbbi években tapasz­talható együttműködés nem is olyan magától értetődő, egyér­telmű. Két törpe vízmüvet akartak létesíteni például Té- senyben. Csak az Állami Gaz­daságok Igazgatósága megke­resése, s az azt követő in­tézkedés után érte el a Me­gyei Tanács KÖFA csoportja, hogy az érdekeltek végül is társultak: a tsz fúrja a kutat, az állami gazdaság építteti a hidroglobuszt. Bárban először a községi tanács, majd az ál­lami gazdaság fúrt kutat, il­letve létesített hozzá külön- külön vízmüvet. De az állami gazdaság vascsöve éppen a községi kút vízadó rétegébe „talált”, s ezáltal a vízhozam érezhetően lecsökkent. A bá- riak erre társadalmi tervet készítettek egy víztároló fel­állítására, amelyben majd éj­szaka összegyűl a víz. Á Me­gyei Tervbíráló Bizottság el­utasította az „ötletet” mond­ván, a vízhiányt nyilván úgy is meg lehet oldani, hogv az állami gazdaság vízhálózatára rákötik a községi vezetéket. Erre kötelezik az állami gaz­daságot is. Arról van szó tehát — bár az érdekközösség nyilvánvaló — bizonyos esetekben, mivel önállóan gazdálkodó egységek­ről, s elkülönültségről beszél­hetünk — a jóhiszeműen vé­dett önérdek néha éppen a közérdeket sérti, gátja az együttműködésnek. Az okok között vannak szubjektivek, máskor objektív nehézségek, például elavult jogszabályok nehezítik az együttműködést, az erőforrások koordinálását. Talán maradjunk még a víz­mű témánál, Baranyának amúgyis nagy problémája a víz Törpe vízmű nem olcsó mulatság, az összefogásra itt maximálisan szükség van. Mégis azt mondják a taná­csok, nehéz a tsz-ekkel tár- ] sülni. Ha a tsz maga létesít vízmüvet a banktól hitelt kap, kedvezményes visszafizetési feltételek, 30—40 százalékos hitelelengedés mellett. De, ha a pénzzel, jobban mondva a pénz egy részével társulni kí­ván, amely esetleg előnyösebb számára, a bank nem folyó­sít hitelt. Miért? Az elkészült vízmű — erre rendelet van — könyvjóváírással átkerül a szakvállalat, a Komlói Vízmű tulajdonába. A törpevízmű tehát nem a tsz-tulaj dönt gya­rapítja, s a bank érthető okok­ból csak akkor ad hitelt, hi­telelengedést, ha a tsz társ- tulajdonos. Innen a nagy hu- zódozás; az ok, ami akadá­lyozza vízművek létesítését falun (ilyen húzódozásokról tudunk Pécsváradon, Kapos- szekcsőn, Felsőmindszenten. Patapoklosiban; egyik helyütt már részben elkészült a víz­mű, máshol leállították az építkezést). Vajon az az ér­dekes, hogy kinek a tulajdo­nába megy át, ki fogja kezelni és nem az, hogy a vízellátás megoldódjék? Nem akarunk negatív képet festeni a dologról, csupán a nehézségekről szóltunk. A kép feltétlen pozitív, példák soka­sága tanúsítja ezt. Az együtt­működésre, a közös tehervise­lésre három szinten kerülhet sor. Megyei szinten, amikor a Megyei Tanács kíván olyas­valamit létesíteni, amely meg­haladja erejét. Ilyenkor kérés­sel fordul a megye városaihoz községeihez, segítsenek. Ter­mészetesen az önkéntesség el­ve alapján, hogy ad-e hozzá­járulást és mennyit a község, erről a tanácsülés dönt. Járási szinten a járási ta­nács fordul segítségért a hoz­zá tartozó községi tanácsok­hoz. A járás községeinek hoz­zájárulásával bővítették pél­dául Mohácson a tüdőgondo­zót, Magyarhertelenden a ter­málfürdőt, Siklóson (a köz­ségek egymillió forintos hoz­zájárulásával) kórházat és mellé még ambulanciát épí­tettek; közös összefogással készülhetett el az óbányai bekötőút (különösen a szom­szédos mecseknádasdiak vet­ték ki a részüket a munká­ból), a sásdi tüdőgondozó, stb. A közös községi tanácsok szintjén is sok a példa az összefogásra. Az az elv, hogy az összevont községekben a községfejlesztési alapot ott használják fel, ahonnan be- I folyt Drávaiványiban viszont I ma sem volna orvosi rendelő és tisztasági fürdő, ha a köz­ponti község, Sellye nem se­gít. Szaporcán is a központi község, Kémes tanácsa segí­tett a klub építésénél. Fordí­tottja is akad a dolognak, amikor a központi község szo­rul segítségre. Ebben a közös teherviselésben természetesen nemcsak tanácsokat találunk, hanem — és ez a lényeges — a község lakóit társadalmi munkájukkal, aztán tsz-eket, állami gazdaságokat, gépjavító állomásokat, vállalatokat stb. A segítség lehet anyagi ter­mészetű, lehet társadalmi munka vagy valamilyen mun­kaeszköz (gép, fuvar) rendel­kezésre bocsátása, kölcsön­adás. Az érdekközösség, mint mondottuk, az esetek több­ségében nyilvánvaló. Csak ter­mészetes, hogy nem véletle­nül segített az óbányai be­kötőút építésében egy Tolna megyei vállalat is. így tudja ugyanis megközelíteni Öbá- nyán lévő turistaházát. A tsz- ek általában mindig érdekel­tek abban, ami a községben épül, létesül, hiszen a tsz tagjai egyben a község lakói, így vagyunk ezzel fordítva is, például Felsőmindszenten a tsz-bekötőút egyben Gyümől- csény község bekötőútjának egy szakasza. Természetes, hogy az út építéséhez a ta­nács is hozzájárult. A helyi erőforrások ész­szerű koordinálása terén nagy reményeket táplálhatunk, eh­hez persze a megfelelő felté­teleket is biztosítani kell. A Megyei Tanács a községfej­lesztést illetően ad ki irány­elveket, de számtalan kitűnő helyi kezdeményezés született, s vált valóra. Miklósvárl Zoltán CSEPEL D 710/15-öe típusú AUTÓDARU kifogástalan állapotban eladó. Alkalmas építkezésnél, va­gonkirakásoknál. Emelő- szerkezete hálózati áram­mal is üzemeltethető. Meg­tekinthető a 11. sz. AKÖV Szekszárd, központi tele­pén. mérnök-főtanácsos egy évtize­den át volt a Pécsi Vasútigaz- gatóság forgalmi és kereske­delmi osztályának vezetője. Sok-sok tapasztalattal rendel­kező kiváló szakember. Túl­zás nélkül mondhatjuk róla, hogy vérbeli vasutas, hiszen már édesapja is a MÁV dol­gozója volt. Már évekkel ez­előtt megkapta a „Munka ér­demérem” és „Érdemes vas­utas” kinütetéseket. — A vasúthoz 1934-ben ke­rültem — mondotta beszélge­tésünk alkalmával, amikor „Kiváló vasutas” kitüntetésé­hez gratuláltunk —, persze, nem íróasztalhoz, hanem vo­natfékezőként kezdtem a szol­Hárman a kiváló vasutasok közül gála tót, Komáromban. Á úri­szabadulás után Hegyeshalom­ban, majd Mosonmagyaróvá­ron voltam forgalmista. Sok szép élményt és vasúti tapasz­talatot adott számomra az a hét év is, amíg Pusztaszabolcs állomásfőnöke voltam. Abban az időben épült Dunaújváros és az oda irányított hatalmas árumennyiséget mi továbbí­tottuk. A Pusztaszabolcson töltött évei alatt szerzett mérnöiki diplomát Fülöp Ferenc, az Építőipari és Közlekedési Mű­szaki Egyetemen. 1957-ben került Pécsre, a MÁV Igazga­tóságra. Egy hónapja pedig már Budapesten dolgozik, mint a vezérigazgatóság for­galmi szakosztályának egyik osztályvezetője. — Mit tart a Pécsett töltött évek legfőbb eredményének? — kérdeztük. — A társszolgálati ágak közötti együttműködés erősí­tését — válaszolta. — Csak a forgalom és a vontatás közös, összehangolt munkájával si­került elérnünk, hogy a te­hervonatok átlagos terhelése a pécsi területen ma már meghaladja a 800 tonnát. Or­szágos viszonylatban a pécsi területen honosítottuk meg először a jól szervezett és gaz­daságos munkát biztosító üze­mi tervezést és új állomási technológiát. Uj munkaköröm­ben az itt szerzett tapasztala­toknak igen »agy hasznát ve- szem — Pécset, ezt a szép vá­rost, nagyon megszerettem. Nehéz elszakadni tőle és az itt élő barátaimtól. Még sze­rencse, hogy Budapest és Pécs között igen jó a vasúti össze­köttetés ... — mondta Fülöp Ferenc. Barna József Pécs állomás kocsimestere már ide, s tova 18 esztendeje. Rendkívüli munkabírású, szor­galmas vasutas. Pécsett kezd­te vasutas pályafutását 1939- ben. Rangfokozata szerint fő­ellenőr. — Mint kocsimester három tolatócsapat és tolatómozdony, ahogy mi nevezzük: „tartalék” munkáját irányítom — mon­dotta beszélgetésünk alkalmá­val — Itt a munkának soha sincsen vége Az egyik vona­tot összeállítjuk, még el sem indul, már Jön a másik... Az imént kaptunk éppen Pécsbá- nyarendezőről egy 105 tenge­lyes vonatot. Kocsijainak nagy részét Dombóvár felé kell to­vább küldeni — Mi a legfontosabb a ko­csimester munkájában? — Hogy időre dolgozzunk. A személyvonatok is csak akkor indulhatnak, ha mi ide­jében összeállítjuk szerelvé­nyüket. Az is rendkívül fon­tos nálunk, hogy az ember pontosan ismerje az ország vasútját és tudja, hogy melyik kocsit mikor, milyen vonattal lehet továbbítani. Munkánk selejtje lenne, ha egy kocsit rossz vonatba sorolnánk. Olyan hiba ez, mint amikor a budapesti gyorsvonatba száll az utas, aki Nagykani­zsára igyekezne... — Mi a legnehezebb? — A sok gyaloglás. Egy-egy műszakban a kocsik rendezé­se közben 30—40 kilométert kell megtennünk. Hiába, ez a munkánkkal jár. Mi gyalogos vasutasok vagyunk. Azután a baleseti veszély sem elhanya­golható nálunk. Tolatás köz­ben emberre, járműre egy­aránt vigyáznunk kell. — Mennyire sikerült ez ed­dig? — Különösebb problémánk nem volt mostanában — mondta Barna József —, de azért néha kijut az ideges­kedésből. Különösen akkor, ha a felvételi épület előtt az első öt vágány valamelyikén kell mozgásokat végeznünk, ahol utasok is járnak. Samu József főfelügyelő 27 éve dolgozik a vasútnál. Vasúti pályafutását az aláverő csákánnyal, pálya­munkásként kezdte. A nehéz munka mellett szorgalmasan tanult, letette a szakvizsgá­kat, majd állomáskezelői be­osztást kapott. A Pécsi Vas- útigazgatóság kereskedelmi osztályában 1962 óta vezetője a személydíjszabási és menet­kedvezményi csoportnak. Igaz­gatósági szinten a személy­pénztárosok és a jegyvizsgá­lóik munkájának irányítása képezi feladatkörének döntő részét. — Legfontosabb feladatunk­nak az utazóközönség udvarias és pontos kiszolgálását tart­juk, ezért erre neveljük, ok­tatjuk jegyvizsgálóinkat, pénz­tárosainkat — mondta cso­portjának munkájáról. — A legtöbb probléma, panasz az utazóközönség tájékozatlansá­ga miatt adódik, mert ki vesz arra fáradságot, hogy elolvas­sa a hivatalos menetrend díj­szabási tájékoztatóját? — Az idegenforgalom ör­vendetes növekedése — foly­tatta Samu József — a mi te­rületünkön adja a legtöbb tennivalót. Az utazó közönség igényeinek teljesebb kielégí­tése érdekében szívesen fog­lalkozunk a külföldi menet­jegy ügyekkel is. ioDb állo­másunk, például megyénk­ben Magyarbóly, Villány, Szigetvár és Pécs már nem­csak külföldi menetjegyek ki­szolgálásával foglalkozik, ha­nem jugoszláviai belföldi vi­szonylatokra is adnak ki je­gyeket. Szakvonali munkája mellett igen sok társadalmi munkát is végez Samu József. — Több éve már végrehajtó bizottsági tagja vagyok a Pé­csi Vasutas Csomópont Párt- bizottságának. A párt- és tö­megszervezeti osztályt veze­tem. Társadalmi munkában ez sok elfoglaltságot ad ... — Ha mégis marad szabad­ideje, mivel foglalkozik a leg­szívesebben? — Fényképezéssel. A Mecse­ki Fotoklub tagja vagyok. — Ki a kedvenc modellje? — Egy négyéves kislány, Gabika. Az unokám — mond­ta mosolyogva és nyomban előszedett néhányat Gabika legújabb portréi közül. Nem véletlenül voltak nála... Dr. Lőrincz János » Fülöp Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents