Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-09 / 160. szám
Hárommillió gépkocsi 1966-ban első ízben érte el az NSZK autógyártása a hárommilliós határt. Az elmúlt évben 3 050 708 gépkocsi hagyta el Németország gyárait, 2,5%-kal több mint 1965-ben. Az emelkedés elsősorban a fokozott exportnak köszönhető, hiszen az össztermelés 53,7%-át a kivitel tette ki. Az NSZK-ban ezzel egyidejűleg visszaesett az új gépkocsik bejelentése. Külföldi gyárak, így például olasz és francia márkák ugyanekkor magasabb eladási számokról számoltak be a német autópiacon. Szaúd-Arábia az első helyen A közel- és közép-keleti olajmezőkön 1966-ban minden eddiginél több kőolajat termeltek ki. Ennek a térségnek az országai 417 360 (KM) tonna kőolajat termeltek, 11,6 százalékkal többet, mint 1965-ben. amikor a kitermelt kőolajmennyiség elérte a 422 190 000 tonnát. Az első helyen Szaúd-Ará- bia áll, amely a kőolajkitermelést 18,3 százalékkal növelte. Az országban 1966-ban 119 380 000 tonna kőolajat termeltek ki, szemben az 1965. évi 101 millió tonnával. Kuwait, amely 1965-ben az első helyen állt, most a második helyre szorult vissza, noha 4,9 százalékkal növelte a kitermelést, amely 1966- ban elérte a 114 millió tonnát. A harmadik helyen Irán áll 105.220 000 tonnával, a negyediken pedig Irak, körülbelül 68 millió tonnával. Az értékesítés egyenjogúsítása A vállalati szervezetben ^ köztudomásúan eddig is helyet kapott az értékesítés; ezzel foglalkozó osztályok, csoportok bonyolítják le az előállított termékek átadását a megrendelőnek, felhasználónak. De ha e tevékenység tükrében próbáljuk értelmezni az értékesítés jelentését, egészen a legutóbbi hónapokig csak ezzel a szóval lehetett a gazdasági gyakorlat nyelvére megközelítően lefordítani: elosztás. Az előzmények a jelenlegi gazdálkodási rendszer kialakulásának atmoszférájához nyúlnak vissza: akkor sok területen hiány jellemezte a gazdasági életet, következésképp : a megtermelt javakat nem kellett értékesíteni — felkutatva a piacokat, vizsgálva a keresletet, — csupán elosztani lehetett az éppen rendelkezésre álló mennyiséget, abból kiindulva, hogy mindenre, amit a gyárak előállítottak, feltétlenül szükség is van. A gazdaságirányítás és a tervezés rendszere lényegében ezt az akkor elkerülhetetlen, szükségszerű módszert rögzítette. Ezt tükrözte az a gazdálkodási rend, hogy nemcsak a termelés mennyiségét. de az áruk átvételét is kötelező tervszámok írták elő, tehát a felhasználók mindenképp átvették a termelőüzemektől a tervben — illetve az ahhoz igazodó szállítási szerződésekben — előirt termékeket. Aligha kell hozzátenni, hogy a termelővállalatok számára meg lehetősen kényelmes helyzet alakult ki így, hiszen áruik eladása, értékesítése alig okozott gondot. KISLEXIKON A nyereségszabályozás Az előző kislexikonban kifejtettük a vállalati nyereség fogalmát és azt, hogy az új gazdasági mechanizmusban miért éppen a vállalati nyereség lesz az a kritérium, mely a vállalati munka eredményességéit meghatározza. Ezekután felvetődik az a kérdés, hogy a nyereség népgazdaságban hogyan töltheti be orientáló és összehangoló feladatát, hogyan válik az irányítás eszközévé? A nyereség ezt a funkcióját csak a nyereség szabályozás konkrét rendszerében töltheti be. A nyereség szabályozási rendszer: a nyereség elvonásának rendszere, tehát annak szabályozása, hogy a vállalat mennyit fizet be a nyereségből az állami költségvetésbe és menynyi marad nála. De ide tartozik még a vállalatnál maradó nyereség felhasználódá- sának szabályozása is. A nyereségszabályozás első funkciója valójában a megtermelt tiszta jövedelem egy részének, a tisztajöve- delem-tételek, járulékok, járadékok, adók stb. árban kalkulált elemeinek a költségvetésbe való központosítása. A tisztajövedelem egy részének központosítása a nyereség megadóztatása révén oldható meg. Az adóforma előre rögzíti a megosztás szabályait, s így a költségvetés is és a vállalat is meglehetős biztonsággal kalkulálhat. A nyereség adóztatásával kapcsolatban mindenekelőtt a vállalati önállóság optimális mértékét kell tisztázni, vagyis azokat a körülményeket, amelyek mellett a népgazdaság központi tervszerű irányítása és az önálló vállalati kezdeményezés a lehető legjobban összehangolható. Tisztázni kell, hogy adott időszakban milyen központi pénzalapokra van szükség az eszközlekötési járulékon, illetményadón, egyéb adókon stb. kívül, tehát hogy milyen nyereségadóztatási rendszer biztosítja a népgazdasági egyensúlyt. A nyereségadóztatásnál azonban az is fontos, hogy a vállalatnál maradó nyereség még elegendő ösztönzést adjon a hatékonyság fokozására. A vállalatnál maradó nyereség felhasználásának szabályozása a vállalati alapok képzése révén történik. Az alapok a szocialista vállalatok önálló gazdálkodásának fontos anyagi feltételei. Ezeket az eszközöket az állam tartós használatra átadja a vállalatnak és ez a saját hatáskörében és a saját felelősségére gazdálkodik velük. A vállalati alapok nagysága az új gazdaságirányítási rendszerben szorosan kapcsolódik majd a vállalati nyereség alakulásához. A vállalatnál maradó nyereség felosztására vonatkozó központi szabályok mellett elsősorban a nyereség határozza majd meg az alapok terjedelmét. Rendeltetésük szerint a vállalati alapok 1968-tól a következők lesznek: — a részesedési alap, — a fejlesztési alap és — a tartalékalap. *-! er — Hadd mutassuk be a közelmúlt néhány érdekes tényével is, mit jelentett az értékesítés ilyen értelmezése. A Központi Statisztikai Hivatal a múlt esztendő elején a minisztériumi ipar több ágazatának vállalatainál megvizsgálta: milyen arányban rendelkeznek az évi termeléshez szükséges rendelésállománnyal. Kiderült, hogy a minisztériumok irányításával működő iparágak vállalatai január végéig egész esztendei értékesítési előirányzatuknak mind össze 54 százalékát fedezték rendelésekkel. Mindez azt jelentette, hogy a vállalatok meglehetős nyugalommal várták az érkező rendeléseket, nem kutatták fel elég öntevékenyen piaci, értékesítési lehetőségeiket, s ily módon éves kapacitásukat csak a „menet közben” érkező. és ezért termelési bizonytalanságokat is okozó rendelésekkel köthették le. A múlt év szeptemberében — módosult a vállalatok szerződési rendszere, s a változás elvi lényege abban foglalható össze: előtérbe került a vevő, akinek immár korántsem kötelező bármit átvennie. Ehhez kapcsolódnak az 1968-tól érvénybe lépő értékesítési változások; akkor már a vállalatnak kell majd — természetesen saját anyagi kockázatára — rendeléseket szereznie, sőt a vállalat tervezi majd a távlati, évek múlva várható piaci igények felmérését, következésképp: a távlatilag várható rendelésállományok alakulását ts. Tl/T indez szinte tapintható, naponta érzékelhető változásokat hozott az értékesítés vállalati megítélésében, és a vállalati szervezetben elfoglalt pozíciójában. Korántsem túlzás azt állítani, hogy az értékesítés mostanában vált egyenjogú- vá a vállalati funkciók sorában. Csak néhány jelzésszerű példa: egész sor textilipari vállalat rendezett a közelmúltban a piaci igényeket vizsgáló termékbemutatókat különböző áruházakban; megnőtt az ipar- vállalatok érdeklődése a különböző piackutatási módszerek iránt, mert hiszen széles körben tért hódít a felismerés: a kereskedelem rendelései nem pótolhatják az önálló ipari piacvizsgálatokat, elvégre a kereskedel mi vállalat, amely ezer vagy tízezerféle terméket árusít, aligha vállalkozhat minden termék részletes — tehát termelési információt is adó — értékesítési prognózisának kidolgozására. Jellemző, hogy a közelmúltban alakult Országos Piackutató Intézetet, amely a vállalatok megbízásából készít ilyen kereslet- felmérő elemzéseket, már messze az idei teljesítőképessége felett elhalmozták megbízásokkal. E változásra célszerű már most felkészülni. Sőt, pontatlan is ez a jövőidejű szó, helyesebb a jelenidő, hiszen az 1968. évi megrendeléseket már ma kell a vállalatoknak megszerezniük. A vállalati szervezet azonban sokhelyütt még nem tükrözi ezt a korszerűbb, színvonalasabb gazdálkodási követelményt. Kötelező sémát aligha lenne helyes „elrendelni”, mégis feltűnő milyen sokszínű képet mutat az értékesítési osztályok mai helye, szerepe a vállalati életben. Néhol külön értékesítési főosztály vagy osztály működik a vezérigazgató irányításával, másutt az anyag és áruforgalmi osztályok alárendelt részeként működik az értékesítés, ismét másutt a gazdasági igazgató irányítja, van viszont ahol a termelési osztály ^függelékeként” dolgozik. Logikus lenne viszont, hogy az értékesítés — ahová a piac ítéletei kozmetikázás nélkül befutnak — közvetlenül a vállalati vezérkar irányításával működjék. A szervezeti tisztázással egyenértékű feladat továbbá: a korszerű piacelemző módszerek vállalati szakértőinek nevelése, például az úgynevezett marketing — a piackutatást és a piacszervezést összefoglalóan alkalmazó elmélet — megismerése. Az idő sürget, és az elmaradás immár a vállalat közvetlen érdekeit sértheti, holnapi nyereségét mérsé- kelhetü Tábori András l A statisztika centenáriuma Czáz éve működik Magyarországon önálló statisztikai szervezet. E centenáriumról megemlékezve azonban meg kell említeni azt is, hogy a statisztikai tevékenység jóval nagyobb múltú, mint a hivatalos statisztikai szervezet kialakulása. Egyes tudósaink már a XVI. századtól kezdve foglalkoztak az ország közállapotainak statisztikai leírásával. Említésre méltó közülük Bél Mátyás, Schwartner Márton, Fényes Elek. Ez utóbbi az 1848-ban az első független magyar minisztérium keretén belül felállított statisztikai osztály vezetője volt. A szabadságharc leverése rövid időre szakította meg az első magyar statisztikai hivatal életét, a kiegyezés után, 1867 májusában sor kerül a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumon belül egy önálló statisztikai osztály szervezésére. Ennek vezetője az akkor ismert közgazdász és közíró, Keleti Károly lett, ő vetette meg a magyar statisztikai szervezet alapjait és fogott hozzá a statisztikai munka megszervezéséhez. Az új magyar statisztikai szervezet 1869-ben már egy általános népszámlálás gondos előkészítésével és lebonyolításával hívta fel magára a figyelmet. Az önálló magyar statisztikai szervezet napjainkig igen nagy fejlődésen ment keresztül és nemzetközi viszonylatban is elismerést vívott ki. A statisztikai tudomány művelői közül névszerint is említésre méltó: Körösi József, a Fővárosi Statisztikai Hivatal megszervezője. Meg kell itt említenünk Pécs város két szülöttjét is, Budai Lászlót, a Statisztikai Hivatal egykori elnökét, továbbá .dr. Vízaknai Antalt, a kiváló magyar statisztikust, akiknek Pécsett szülőházukon elhelyezett tábla is őrzi emlékét. A felszabadulás után a szocialista tervgazdaságban kit lönösen előtérbe került a statisztikai munka szered pe. Az új követelményeknek megfelelően az egyes ágazati statisztikák mellett nagyobb szerepet kapott a különböző gazdasági folyamatok egységes és rendszeres figyelése. A statisztika közkinccsé vált, bevonult mindennapi életünkbe« munkánkba. A százéves centenárium mellett külön meg kell emlé^ kezni arról a 15 éves évfordulóról is, mely a területi statisztikai szervek megalakulásához fűződik. 15 évvel ezelőtt alakultak meg a megyei statisztikai igazgatóságok és a járási statisztikai felügyelőségek, melyeknek feladatuk a statisztikai adatgyűjtések megszervezése, a statisztikai adatok megbízhatóságának ellenőrzése, a megye vezetőinek tájékoztatása, a megyei hivatalok, intézmények és vállalatok ellátása statisztikai adatokkal. A legutóbbi tíz évben különösen megnőtt a statisztikai kiadványok száma. Ismertek a statisztikai évkönyvek, zsebkönyvek, a népszámlálásról kiadott kötetek, valamint az egyes ipari, mezőgazdasági stb. összeírások. Havonta rendszeresen megjelennek a statisztikai havi közlemények. Külön kiadványok foglalkoznak a gazdasági élet összefüggő folyamatainak, a népgazdasági mérlegnek, a nemzeti jövedelemnek, a munkaerőhelyzetnek átfogó leírásával és értékelésével is. A megyei statisztikai igazgatóság 1956 óta adja ki a megyei statisztikai évkönyvet, a megye vezetőit rendszeres negyedévi jelentéseken keresztül tájékoztatja, ezen kívül számos statisztikai tanulmány és adatközlés segíti a megye társadalmi és gazdasági vezetőinek munkáját. A statisztika nem tartozik a népszerű tudományágak közé és a statisztikusoknak sokszor meg kell birkózni a statisztikai munka és a statisztikai adatok lebecsülésével. Ez egyrészt abból adódik, hogy a statisztikai adatok makacs tények, melyek nem mindig éppen azt igazolják, amit az érdekeltek szeretnének elképzelni, másrészt pedig abból« hogy a statisztikai adatok felhasználása és elemzése legtöbb esetben komoly közgazdasági szakképzettséget és hozzáértést igényel, és aki ezzel nem rendelkezik, helytelen következtetésekre juthat. F issé túlozva mondhatjuk« hogy a centenárium éve a statisztikai munkában egyúttal fordulópontot is jelent, mert az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével fokozott feladatok hárulnak a statisztikusokra. A statisztikának azon kívül, hogy mérnie kell az új gazdaság- irányítási rendszerben a gazdaságpolitika irányelveinek megvalósulását, a lakosság életkörülményeinek helyzetét és javulását, gondot kell fordítani arra is, hogy kielégíthesse azokat az adatigényeket is, amelyek a vállalatok foko-' zódó önállóságából, a piaci helyzet iránti érdeklődésből, a piaci ármechanizmusból adódnak. Lafcy András, a KSH Baranya megyei Igazgatóság vezetője A VI. közgazdász-vándorgyűlés Pécs irtán — tavaly vcJt a város e gyűlés színhelye — június 27—28 és 29-én Debrecenben rendezték meg a Vft közgazdász-vándorgyűlést. A mintegy hatszáz közgazdász, ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági szakember között szépszámú küldöttség képviselte megyénket. A Mecseki Szénbányászati Tröszt részéről hárman jártak Debrecenben, közöttük Perbíró Pál, a tröszt főkönyvelőjének helyettese, a revíziós osztály vezetője. Amikor arról kérdeztük, hogy miről tanácskoztak a három nap>os vándorgyűlésen, Perbíró elvtárs dosz- sziét vett elő, abból brosúrák, feljegyzésekkel teli notesz került elő. Az elhangzott referátumokat előzetesen írásban megkapták, s ezekben számtalan, tintával aláhúzott részt találtunk. Perbíró Pál a számára érdekes dolgokat vagy lejegyezte, vagy egyszerűen aláhúzással megjelölte, beszélgetés helyett akár ebből Is összeállna az Interjú. — T&tíb, mint húsz, pontosabban huszonegy GB határozat jelent meg eddig; e ennek konkrét tapasztalatairól adtak számot a résztvevők. Ez összefüggésben van azzal, hogy a vállalati tevékenység került reflektorfénybe. s mivel a szükséges fő feltételek már adottak, rajtunk, a vállalatokon a sor. Elmondtuk tehát véleményünket, problémáinkat, beszéltünk a különféle nehézségekről. A sók felszólalás — több, mint százhú- szan szólaltak fel — aztán meghozta gyümölcsét, letisztult gondolatokkal, nézetekkel tértünk haza. — Milyen napirendi pontjai voltak és hogyan zajlott le a vándorgyűlés? — Az első napon több érdekes előadás hangzott él, az új gazdasági mechanizmus bevezetésének előkészítéséről, az árpolitikáról, az ár- valamint a hitelrendszerről, a jövedelemszabályozás és iparpolitikáról. A vándorgyűlés résztvevői ezután szekciókra oszlottak: foglalkozó, építési és beruházási, kereskedelmi és így tovább. Mi, a tröszt képviselői természetesen az alapanyaggal foglalkozó szekció munkájában vettünk részt A vándorgyűlés a harmadik napion plenáris üléssel fejeződött be, amikor a szekcióvezetők értékelték a csoportok munkáját. Hadd mondjam el, sajnos az időjárás alaposan beleszólt a vándor- gyűlés munkájába. A résztvevők sokat szenvedtek a hőségtől, s erre való tekintettel természetesen mindent a lehető legrövidebbre kellett fogni, hogy ne lankadjon a figyelem. Nagyon sok érdekes dolgot hallottam és jegyeztem fel, ennek felsorolása oldalakat venne igénybe. Mindenesetre munkámban nagy hasznát fogom majd venni az ott elhangzottaknak, vitáinkban felhasználom, továbbadom. Nálunk a trösztnél minden egyes GB határozatot sokszorosítjuk és eljuttatjuk az érdekelt közgazdászoknak és műszakiaknak. Az ifi) pofi dasági mechanizmus állandó vita tárgya. — Felszólalt-« a «zekedó- ülésen? — Nagyon szerettem volna felszólalni és a következőket elmondani. Tegyék versenyképessé a mecseki szenet, azaz úgy állapítsák meg a szénárakat, hogy az importszenekkel (például a lengyellel) felvehessük a versenyt a piacon, fis a másik. Az 1975-ben újonnan belépő erőműveket lehetőleg négyszáz megavatt értékben a mecseki szénre telepítsék, mert csak akkor térül meg igazán az az óriási, körülbelül ötmilliárd forint nyi beruházás, amelyet az ötvenes évektől kezdve költöttek ránk. Sajnos, nem került bot felszólalásomra, egyrészt az idő rövidsége miatt, de inkább azért, mert az volt a vélemény a szekcióüléseken, hogy az alka^ lom ne „panasznap’5 legyen; s lehetőleg kissé általánosabb dolgokat érintsenek a felszólalók — mondotta Perbíró Pál. M. Z.
