Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-09 / 160. szám

198*7» JŰLIT78 9« napló 3 Minden fiatalnak helye van a KISZ-ben, aki ifjú kommunista akar lenni Beszélgetés Lakács Jánossal, a Megyei KISZ-bizottság első titkárával jfffitni «ásején fejezte be munkáját a KISZ VII. kong- A két és fél napos tanácskozás az ifjúsági szö­vetség két és fél éves tevé­kenységéről adott átfogó ké- oeL amint a kongresszusi tu­dósításokból oivashatUik,^ a magyar ifjúság műn táját, magatartósát, meaelo^ tea kővetkező négy J* ~ feladatait Igazi munkaértó- totot volt két első napján este nyolc óráig tórtott az al- kotó vita, az ünnepi kulsóse- ötékes gondolatok f^gáítek alapul. A tana«- kozás témájából, majd a ho- jsott határozatból talán a kö^ vetkezőket lehet jaemelm. a jttsZ kommumsta jellegének további fokozása, erejének növelj “ részvétele a szociahste épito munkában, az érdekvédelmi tevékenység az ifjúság szabadidejének szervezése, a sportmunka. Megyénk ifjúsá­gát negyven küldött képvisel­te ezen a kongresszuson, koz- Lukács János a Bárány megyei KISZ-Bizottsag első titkára. Ot kértük meg, vála­szoljon néhány, a kongresszus­sal kapcsolatos kérdésünkre. — Hogyan értelmezi azt * célkitűzést, hogy a Klók kommunista és íomegszerne zeti jellege együtt erősödjek. __ Baranyában jelenleg a f iatalok 40 százaléka KISZ- tag. A tanintézetekben az at lagosnál jóval magasa^' ^' tenként 90 százalékos a szer vezettség. Kivanatosnaktart íuk hogy a munkás, paraszt fiatalok és általában a húsz éven^felüliek köréin tovább növekedjék a KíSZ-tógok számaránya. Ehhez lehetőség adott, mert a KISk programja ma már egyrc von­zóbb a fiatalok előtt. Nos ez jó dolog, de emellett a köve telményeket is fokozni keü, hiszen a KISZ a part szövetsége, sem a felvételek elbírálásánál, sem a szervező - ben végzett munka értekei <;énél nem tekinthetünk el a poUtikal oldaltól, ez tevékeny­ségünk fő meghatározója. Er­ről egyébként különösen sok szó esett a kongresszusont K* riár elvtárs is utalt ra felszó­lalásában; legeslegfon tosatta, hogy a magyar ifjúság szocta lista elvek szerint, a szocialis­ta hazafiság és proletár nem­zetköziség szellemeben éljen, persze nem arról van szó. hogy csak kommunistákat ve­szünk fel a KISZ-be, minden fiatalnak helye van itt, aki ifjú kommunista akar tenni. Ha szervezeteink munkájában a kommunista jelleg érezhető és napról napra erősödik, leg­S^ngkommunistókká vál^ ITSSSSS csaknem kétszáz kiszest java­soltak a párt tagjai soraba. — A most elmondottak in­dokolják a kongresszus hatá­rozatának következő monda­tát: „A tanintézetekben a kö­vetelmények fokozásával együtt csökkenhet a szervezettseg aránya” . — A pécsi városi KISZ-ér- tekezleten a Tanárképző Fő­iskola küldötte elmondotta, hogy a nagy taglétszám nem mindig tükrözi reálisán az alapszervezet munkájának na tékonyságát, pditikm tását Olyan KlOT-tagoto pedig, akik zsebükben hord­ják a tagsági könyvet, de nem vesznek részt a szervezeti élet­ben, közömbösek céljaink iránt, nincs szükségünk. A határozat idézett mondató mégsem a taglétszám 080 kentését, hanem elsősorban a követelmények növelését hang­súlyozza, ez nem jelent mást, mint hogy magasabb mércét kell állítani az új felvételek­nél és a régi KISZ-tagok ele is. — Mi o tartalma a KISZ érdekvédelmi tevékenysége­itek? — Azt hiszem, az a megfo­galmazás a legszerencsésebb, ami a határozatban szerepel: A KISZ-szervezeteknek „ ... fed kell lépniük a jogtalan köve- telődzés, a túlzott igények, a készreváró sültgalamb szemlé­let ellen; másrészt harcolniuk kell az ifjúság jogos érdekei­nek érvényesítéséért. Szerez­zenek érvényt annak az elv­nek: aki többet ad a társa­dalomnak, többet is kapjon tőle!” Az utóbbi egy-két év­ben egyre nagyobb figyelmet kapott az érdekvédelmi tevé­kenység. Munkánknak ez a része rendkívüli fontossággal bír, mert a KISZ-nek nem­csak nevelni, képviselnie is kell a fiatalokat, védelmezni egyéni és kollektív érdekei­ket. A közelmúltban javultak e tevékenység feltételed is. A 3065-ös kormányhatározat a fiatalok elhelyezkedésének és továbbtanulásának megköny- nyítését segíti elő, a KISZ-re azt a feladatot hárítva, hogy a végrehajtás figyelemmel kí­sérése, valamint a problémák jelzése mellett hatékony poli­tikai és felvilágosító munkát fejtsen ki a fiatalok között. Másfél hete napvilágot látott az 1016-os kormányhatározat is, mely további előrehaladást jelent az ifjúság érdekeinek védelmében, helyzetének fo­kozott javítását célozza. — Kádár elvtárs kongresz- szusi felszólalásában többek között azt mondotta: „...az ifjúságé lesz a jövendő szo­cialista Magyarország. És az szép ország lesz. Ott igazság lesz olyan dolgokban is, amik­ben ma még nincs.” Melyek azok a dolgok, amelyeket a fiatalok segíthetnek igazságos­sá tenni? — Nos, vannak ilyen terü­letek jócskán. Csak címszava­kat mondok: a fiatalok és az idősebbek, a férfiak és nők bérezési aránytalanságának ki­küszöbölése, fellépés a szub­jektív alapokon történő szo­ciális juttatások és lakáselosz­tás ellen, a protekcionizmus elleni harc, az üzemi demok­rácia további szélesítése, hoz­zájárulni ahhoz, hogy sehol se maradjon írott malaszt, ha­nem a valóságban is érvénye­süljön és így tovább. Hozzá teszem, hogy mindezekben csak akkor érhetünk el ered­ményeket, ha minden KISZ- tag a maga munkahelyén fő­leg és elsősorban munkájával bizonyítja érettségét, a köz­űtekbe való beleszólási jogát. — Végül egy személyes kér­dés: milyen élményekkel tért haza a kongresszusról? — Több alkalommal vettem már részt ifjúsági tanácskozá­sokon, most elsősorban a kongresszus forró hangulata és —cnk vitakészsége ragadott meg, ami már csak azért is nagy dolog, mert éppen elég forróság volt a teremben is, nem könnyű ilyen körülmé­nyek között egész nap kon­centrálni. Jól esett, hogy a párt ennyire figyelemmel kí­sérte munkánkat, különös ér­deklődéssel hallgattam Kádár elvtárs értékes felszólalását. A rendezőség kiválóan gon­doskodott a küldöttek szórako­zásáról, a kongresszust köz­vetlenül megelőző este Csille­bércen tábortűz volt, vala­mennyien megtekintettük a politikai sanzon pályázat dön­tőjét a Vígszínházban, és résztvettünk a jólsikerült kongresszusi bálon. Miért „csak11 1968-ban? Változásokat az idő érleli Talán soha nem emelkedett a termékeny vitatkozás olyan magas közéleti rangra hazánk­ban, mint ezekben a hetek­ben, hónapokban. Egymást érik az ankétok, konferenciák, nem is szólva a vállalati at­moszféráról, amelyet szinte mindenütt az újat kereső gon­dolat és töprengés jellemez, helyesebben: mindezek vitá­ja. llymódon vált a gazdasági reform előkészítésének befe­jező időszakában, a társadal­mi méretű eszmecsere — a holnapi eredményes gazdál­kodás elsőrendű megalapozó­jává. Mivel a viták az ország jö­vőbeli fejlődésének ilyen fon­tos alkotóműhelyei, és mert a gazdálkodás modernebb módszereinek tömérdek rész­letkérdése bőséges és nagyon jelentős polémia-anyagot nyújt, célszerű néhány gon­dolattal megvilágítani olyan alapkérdéseket, amelyek egy­értelműségük miatt aligha ér­demesek különösebb vitatko­zásra, jóllehet, a közvéle­ményt ilyen problémák is fog- lakoztatják. Magyarán szól­va: a gazdasági reformmal összefüggésben akadnak olyan közéleti kérdőjelek is, ame­lyek voltaképp — ténykérdé­sek: tehát a valóság folyama­tainak számbavételével egy­értelműen megválaszolhatók. Ilyen, mostanában fel-felbuk- kanó kérdés ez is: miért ép­pen most, illetve: miért „csak” most kerül sor az új gazdaságirányítás bevezetésé­re? Célszerű rendet tartanunk az érvek bőségében, ezért kezdjük a sort — időbeli fo­lyamatossággal — a „régi” mechanizmus néhány stílus­jegyének ábrázolásával. Két­ségtelen, hogy ez az irányítási rendszer magán viseli azokat a vonásokat, amelyek kialaku­lásának történelmi-gazdasági 400 nő, illetve fiatal foglalkoztatását vállalta a Komlói Helyiipari Vállalat Kevés beruházással, kétmüszakos termeléssel növelik a kapacitást fejlesztik a bedolgozó hálózatot Komló város gondjairól, s többi között a nők és fiatalok foglalkoztatásáról, az erre irá­nyuló törekvésekről nyilatko­zott lapunknak nemrégiben Callusz János, a Városi Ta­nács VB elnöke. Ezúttal pedig arra voltunk kiváncsiak, hogy mit tesz a Komlói Helyiipari Vállalat a nők és fiatalkorúak foglalkoztatása érdekében. Az elmúlt évet 1240 fős lét­számmal zárta a vállalat, amelyből 863 volt a nők és fiatalkorúak száma. Az idei év feladatait tervszerint 1089 fővel kellett volna megolda­niuk. A vállalat vezetősége két lehetőség között választ­hatott: Csökkenti a létszámot, vagy tervmódosítást kér, vállalva az ezzel járó problémákat. De tisztában voltak azzal is, hogy amennyiben tervmódosítást kérnék, megfelelő feltételeket is kell teremteniük annak végrehajtásához a 151 fő meg­felelő foglalkoztatásához, sőt, ismerve Komló munkaerő- helyzetét, még több női és fiatalkorú munkaerő felvételé­hez. Milyen reális feltételekkel számolhattak? Először is beruházás nélkül a rendelkezésükre álló üzem­tér kapacitásának jobb kihasz­nálásával, a papucsüzem és a tanműhely kétmüszakos ter­melésének megszervezésével. Ez azzal kecsegtetett, hogy a papucsüzemben újabb 60—80 munkásnőt, a tanműhelybe pedig újabb 100 fiatalkorú, általános iskolából kikerülő leányt, illetve fiút vehetnek fel. A másik lehetőség szerint viszonylag kevés beruházással, 80 ezer forintos ráfordítással, bővíthetőnek látszott a ru­haipari üzem, ahol ezáltal 80 növel növelhető a létszám, s megteremthetik a bedolgozó hálózat alapjait is. Ezeket a lehetőségeket nem kihasználni vétek lett volna. Ugyanis az elmúlt hónapok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a vállalat vezetősége he­lyes úton járt, amikor a nehe­zebben keresztülvihető meg­oldást választotta. A tervmódosítást nemrégi­ben megkapta a vállalat. De ez idő alatt sem várták a „sültgalambot”. Nyolcvanezer forintos költséggel bővítették a konfekcióé üzemet, s fel­vettek nyolcvan varrni tudó nőt. Ez 20 millió forint érté­kű exportmunka elvállalását tette lehetővé, s ezenkívül a belkereskedelem részére 24 millió forint értékű konfek- ciós árut készítenek. A nagy­arányú fejlesztéssel megterem­tették a bedolgozó rendszer feltételeit is. Komlón jelenleg 85 nőt fog­lalkoztatnak bedolgozóként, de számukat a feladatoknak meg­felelően növelni kívánják. Felvették a kapcsolatot a kör­nyező bányavidék tanácsi és társadalmi szervezeteivel, hogy segítségükkel a nagyobb községekben is megszervezzék a bedolgozó rendszert. Jelen­leg Hosszúhetényben 23, Szászváron 6, Kaposszekesőn 13. Sásdon 12, Magyarherte- lenden 12, vagyis összesen 66 nő varr vidéki bedolgozóként. Közülük többen exportra ke­rülő ruhaneműket is varrnak. A vidéki bedolgozók számát a vállalat 150—200 főre szeret­né növelni, s itt számításba vették azokat is, akik a nyá­ron leszerződtek mezőgazda- sági munkára, de ősztől már a vállalattal léphetnek szer­ződéses viszonyba, s a téli hónapokban foglalkoztatni tudják őket. Az ipari tanulók felvétele ugyancsak folyamatban van. Július 15-től augusztus 15-ig 140 fiatalt vesznek fel ipari tanulónak: De foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy na­gyobb községekben is tanmű­helyt szerveznek a szakmát tanulni akaró fiatalok részére. Egy hónapon belül áttérnek a papucsüzemben a kétműsza- kos termelésre, ami újabb 80 nö felvételét jelenti. így a pa­pucsüzem létszáma 600 főre emelkedik. körülményeit tükrözik. Hadd fordítsuk le ezt a kissé álta­lánosan hangzó megállapítást, a kortársak, valamennyiünk személyes emlékeire. Másfél­két évtizede alighanem tá­volról sem az okozta legfőbb vásárlási gondjainkat, hogy kapni-e ilyen vagy olyan szí­nű, mintájú, minőségű ruhát, és cipőt, hanem hogy egyál­talán jut-e minden állampol­gárnak valamilyen lábbeli, vagy ruha! Alapvetően és ál­talánosan a hiány jellemezte akkor a gazdálkodást, ami egyszersmind azt is jelentet­te: a termelésnek nem kellett számolnia olyan tényezőkkel, mint az értékesítés, a piaci kereslet, hiszen eleve abból indulhatott ki — és teljes joggal, megalapozottan —, hogy bármit Aliit elő, min­denre szükség lesz. Ez, a ter­mészetesen csak fokozatosan szűkülő hiány volt tehát a gazdálkodási módszerek egyik meghatározó tényezője. A másik sem kevésbé fon­tos: a gazdálkodás olyan jel­legű, irányú megszervezése, hogy az adott anyagi eszkö­zök felhasználásával lehetőleg minél több ember számára nyíljék foglalkoztatási lehető­ség. Gondoljuk át alaposab­ban, miről van itt szó: a hiá­nyokkal küzdő, beruházási ja­vakban szegény országban azokra a létesítményekre kel­lett fordítani a rendelkezésre álló eszközöket, amelyek egy­részt: a lehető legtöbbet „ad­ják vissza” az országnak, másrészt: amelyek segítségé­vel gyorsan bővíthető a fog­lalkoztatás. Az elvi meggon­dolásokon túl is, az ipar volt kedvező terep ehhez — jólle­het, természetesen, a mező­gazdaság fejlesztése is első­rendű érdek volt —, ám az iparban beruházott forintok lényegesen gyorsabban, növel­ték a nemzeti jövedelmet, egyszersmind úgyszólván kor­látlanul rendelkezésre állt a munkaerő, amellyel a terme­lés emelhető. Közbevetőleg meg kell jegyeznünk: ebből az objektív helyzetből — és nemcsak „hiba” vagy vállalati „melléfogás” miatt — növel­ték akkoriban elsősorban új dolgozók munkábaállításával termelésüket az iparvállalatok és csak másodsorban a tech­nológia, a műszaki feltételek költséges javításával. Időközben azonban — nem utolsósorban az említett beru­házási, foglalkoztatási stb. módszerek hatásaként —, alapjaiban változtak gazdálko­dásunk körülményei. Az ipari termelés mintegy ötszörösére nőtt, és egész sor, valameny- nyiünk életéből ismert tény­nyel biztosítható, hogy a mai iparirányítás kinőtte azt a keretet, amilyennel az ötöd­résznyit termelő vállalatokat vezették egykor. A boltokban ma már korántsem az a fő­kérdés: kapni-e —, természe­tesek ezek a kérdések is: mi­lyen színben, fazonban, minő­ségben? Más szóval: a piaci kereslet rendkívül erőteljesen nőtt és változatossá vált. Te­gyük hozzá: a mi gazdasági Pécsett a Rét utcában üzemel a Baromfiipari Országos Válla­lat Kaposvári Gyáregységének pécsi kirendeltsége. Száz dol­gozó, túlnyomórészt nők, mossák, lámpázzák, valamint súly és méret szerint osztályozzák, minősítik a tojásokat. Műsza­konként 210 ezer darab tojás megy át két bolgár gyártmányú osztályozógépen. életünkben különösen jelen­tős arányú külkereskedelem­ben — tehát a világpiacon — még erőteljesebben teszik fel ugyanezeket a kérdéseket, amikor eladni akarunk. Aligha kell most már mind­ehhez hozzátenni, hogy lénye­gében különbözik a hiánnyal, illetve kifinomult piaci igé­nyekkel számoló gazdálkodás irányítási rendszere. Pontosab­ban: ameddig csak arról van szó, hogy mindenkinek jut-e, mondjuk, elegendő cipő, addig a cipőtermelés egyetlen köz­pontból is irányítható, hiszen — némi egyszerűsítéssel — csak a lakosság számát és a cipőgyárak maximális teljesí­tőképességét kell ismerni, s kitűzni azt a célt. hogy ter­meljék a lehető legtöbbet. Az elemi igények kielégítése után azonban ez az utasítás oda­vezethet — közismerten veze­tett is —, hogy eladhatatlan cipőkészletek halmozódnak fel, miközben egyik-másik tí­pust, fazont hiába keresünk az üzletekben. Mindebből az következik, hogy a gazdaság- irányítás korszerűbb rendsze­rének — történelmi értelem­ben vett — startidőpontjához előbb arra volt szükség, hogy elérjük a gazdasági fejlődés bizonyos szintjét. Természetes azonban, hogy az említett tárgyi, tehát gaz­dasági feltételek és folyama­tok „megérése” mellett, bizo­nyos szubjektív körülmények is szükségesek voltak az új mechanizmus történelmi „szín­relépéséhez”. Nyilvánvaló, hogy a gazdaságirányítás alap­vető megváltoztatásához szük­ség volt bizonyos tapasztalat- szerző, kísérleti periódusra is Közismert, hogy lényegében már 1957—58-tól egész sor olyan gazdálkodási változási vezettünk be, amelyek, ha csak lépésekben haladva is, de már a mai új gondolatok ér módszerek előhírnökei voltak.- (elég csak a nyereségrészese-, dési rendszerre, a tervezés változásaira, a vállalati bér- és létszámgazdálkodás egéss sor módosítására utalnunk) Ezek alkalmazásából leszűrt tapasztalatok nélkül aligha kerülhetne sor a szándékolt nagyhorderejű változtatások­ra. A nézetbeli, szubjektív té­nyezők sorából nem hagyha­tók ki azok a feltételek sem amelyek összefoglalóan a pári által mind kedvezőbb hőfokra hevített politikai atmoszféra címszóval jellemezhetők, s amelyek megteremtették a társadalmi-gazdasági folyama­tok megalapozott kutatásának, bátor gondolatok által sugallt új módszerek széleskörű meg­vitatásának, a vizsgálódás-kí­sérletezés légkörének feltéte­leit. A kérdésre, hogy miért most, sőt: miért „csak” most — az a válasz is hozzátarto­zik, hogy a „mosf’ korántsem fogható fel az idősor egyetlen pillanataként. Bár az új gaz­daságirányítás bevezetése idő­höz kötött, a start: 1968. ja­nuár elseje, hiba lenne ezt statikusan és nem folyamat­nak értelmezni. Valójában ugyanis, január 1 — szinte úgy mondhatnék — jelképe­sen értendő, az új mechaniz­mus egész sor eleme akkor kezd. működni, ám a korszak- váltás összhatása, a korsze­rűbb gazdaságirányítás teljes fogaskerékrendszerének mű­ködése csak hosszabb időszak­ban bontakozhat ki. Tábori András Rekord borsótermés Villányban A hét végéig befejeztek a borsó aratását és cséplését a Villány-Siklósi Állami Gaz­daságban. Az Alaszka fajtájú angol exportra termelt vető­magborsóból országos rekord- termést ért el a gazdaság. 55 hold átlagában holdanként 15 mázsás termést takarítottak be s ez a szokásos borsó ho­zamnak éppen kétszerese. x

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents