Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-01 / 153. szám

wrt. Jüutrs l napló Korszerűsítik a komlói kőbányát A kisvasutat lebontják A kóeílátás problémáit vi­tatták meg pénteken délelőtt Komlón a Városi Tanács ta­nácstermében a Kő- és Ka­vicsipari Tröszt, a kőbánya, ez útépítő és építő vállalatok, valamint felügyeleti szerveik és a szállító vállalatok kép­viselői. A komlód, illetve a nagyhar- sányt kőbánya nemcsak Ba­ranyának szállít követ, hanem az alföldi útépítésekhez, a • vasútvonalak építéséhez, a cu­korgyáraknak és a Dunai Vas­műnek. Az igényeket nem ké­pesek kielégíteni, hiszen éves termelésük 400 000 tonna kő, s ezzel szemben legalább 800 OOff "tonnára volna szük­ség. A korszerű útépítéssel kap­csolatban nőtt a nemeszúzalék iránti igény, s ennek megfe­lelően a vállalat intézkedé­seket is tett Két évvel ez­előtt évente 264 000 tonna, idén már 1.8 millió tonnánál is több nemeszúzalékot állíta­nak elő. De az igényeket ez nem fedezi. Jövőre az eddigi felhasználók sorát bővíti a Betonelem gyártó Vállalat mintegy 140 000 tonnás ne­meszúzalék igénye, s ugyan­akkor nő a B. m. Építőipari Vállalat födémgyártása is, amelyhez szintén nemeszúza­lék kell. Mivel 'erre a célra a komlói kő a legalkalmasabb, s az itt termelt forgácskövet tud­nák legjobban hasznosítani az útépítésekhez is, feltétlenül szükségesnek látszik a kőbá­nya fejlesztése. Javasolták, hogy Nagyharsáriyból a kő- törőt helyezzék át Komlóra, Nágyharsányba pedig telepít­senek új kőtőrő-berendezóst. Ez' a -- megoldás átmenetileg enyhítené: a hiányt. De ez csakis átmeneti megoldás, mert ' kőellátás problémáit csakis a bányák nagymérvű korszerűsítésével lehet megol­dani. Az elmúlt hőnapok során több kifogás hangzott el a forgácskő s esetenként a zú­zott kő minősége miatt is. A bakócai és a hirdi út építését a forgácskő szennyezettsége vagy az igen nagy átmérőjű szemszerkezet miatt le kellett állítani. A kőbánya vezetői megígérték, hogy fokozottabb mértékben ellenőrzik a kő minőségét. A kő szállításának problé­mája Komló problémája is. A város lakói kérik, hogy a nagyon zajos iparvágányt szá­molják fel. Mivel a jelenlegi gazdasági vasút 38 éves és teljesen elavult, a tröszt úgy határozott, hogy december 22- ével, leállítja a vasutat. Attól kezdve körülbelül 340 000 ton­na-követ kell évente gépko­csival elszállítani a megye különböző részeibe és 180 000 tonnát vasúton. A 12-es AKÖV ahhoz megfelelő gépkocsipark­kal rendelkezik, hogy a vasúti rakodóhoz a kőbányából le­szállítsa a követ. De ez eset­ben is szükségesnek látszik a rakódó átépítése. A másik probléma pedig az, hogy a vasúti rakódó a MÁVAUT- pályaudvar tőszomszédságá­ban van. A követ szállító gépkocsinak a városon kell keresztülhaladnia és a Temp­lom téren át megközelíteni a rakódót, ami a személyfor­galmat lebonyolító buszok in­dítását, érkezését akadályozza. A tanácskozáson olyan meg­állapodás született, hogy a megyei pártbizottság, a kőbá­nya, az AKÖV, a MÁV, a vá­rosi pártbizottság és a városi tanács képviselői megvizsgál­ják a lehetőségeket, gazdasá­gossági számításokat végeznek és a tanulmányt augusztusban az illetékesek elé terjesztik. A gyulai várszínház ma, július elsején nyitja negye­dik évadját. Ez alkalommal Katona József Bánk bán című drámáját mutatja be Miszlay István Jászai-díjas rendezésében. Bánk bán sze­repét Bessenyei Ferenc, a Nemzeti Színház Kossuth- díjas érdemes művésze játssza, ugyanakkor komoly művészi feladatot kapott a Pécsi Nemzeti Színház mű­vésze, lványi József Jászai- díjas is, Petur bán megfor­málásával. lványi már rendszeres résztvevője a gyulai várjátékoknak, két esztendővel ezelőtt Sárközi Dózsa drámájában Nagybotú Lórin cet, tavaly pedig Szigligeti Bélái Pál című művének címszerepét alakí­totta. Városunk vísgondjai Trágyahegyek a városi kutak közelében — Beépítik a város legfontosabb víznyerő területét? — Meddig fenyeget a vízhiány? A múlt év végén cikket kö­zöltünk Megint a klóros víz? címmel. Ebben a többi között megállapítottuk, hogy sertés­farmokat építettek a P-terü- letre, Pécs legfontosabb víz­nyerő helyére, a városi kutak közelébe. Dr. Szabó Lajos, a Városi KÖJÁL orvosának sza­vait idéztük, s kértük, tegye­nek valamit az illetékesek, mert megfertőződhetnek a kutak, s klórozni fognak, vagy — ami még rosszabb — a KÖJÁL lezár öt kutat, s húszezer ember víz nélkül marad. Nyugtalanító tájékozatlanság A Kovácstelep alatt fekvő, a budapesti és harkányi vas­útvonal, illetve pellérdi or­szágút által határolt P-terület ma is majdnem olyan mint decemberben volt. Igaz, azóta már járt ott egy bizottság, el­tűntek a sertésfarmok. De még mindig tartanak ott hí­zókat, a trágyahegyek pedig még magasabbak, mint tavaly voltak. Most már a Baranya megyei Építőipari Vállalat és az Épí­tőgépkarbantartó Vállalat Is meg akar telepedni ezen a vidéken. A legújabb város­rendezési terv szerint ugyanis ipartelepítés kezdődik e ré­szen. A két vállalat szerint nem nagy az a terület, amit lefoglalnak, a Pécsi Víz- és Csatornaművek viszont a le­endő telepek helyén szeretne négy új kutat fúrni. Duna- völgyi István, a Vízmű igaz­gatója szerint napi kétezer köbméter vizet adna az a A Baranya megyei AGROKER Vállalat Alkatrész Osztálya az aratás-cséplési munkálatok zavarta­lan lebonyolítása érdekében 1967• július 3-tól augusztus 20-ig ügyeleti szolgálatot tart. Az ügyeleti szolgálat munkanapokon reggel 7— este 19 óráig, míg munkaszüneti napon reggel 7— 13 éráig tart. Sürgős gépállás esetében az ügyele­tes raktáros az ügyeleti szolgálaton túl is kiszol­gál. négy kút, annyit, amennyit Meszes fogyaszt. Az ipartelepítés hívei a Víz­mű szemére vetik, hogy előbb is szólhatott volna. Valóban, nem lehet eléggé hangsúlyoz­ni, hogy már rég védett te­rületnek kellett volna nyilvá­nítani ezt a vidéket. Az is igaz viszont, amit a Vízmű mond. Azok, akik töviről-he- gyére ismerik a vaskos város- rendezési tervet, egy-két kivé­teltől eltekintve meglepő tá­jékozatlanságot árulnak el a P-területet illetően. Úgy tű­nik, mintha a terv készítői nem is mérlegelték volna, hogy jobb lenne esetleg víz­nyerésre felhasználni ezt a te­rületet. Mesze* szükséglete Bár a kétezer köbméter, Meszes napi szükséglete sem bagatell mennyiség, nem eny- nyi a tét. Olyan a P-terület, mint a vízzel telt óriási szi­vacs. A hidrogeológusok sze­rint nem 5, hanem 20 új ku­tat lehetne fúrni ezen a vi­déken, s napi tízezer köbmé­ter plusz vizet szívhatnánk ki innen még. Még tovább megy Du- lánszky Nándor, a város ré­gi vízügyi szakértője, aki sze­rint fel kellene fogni a pata- csi és ürögi patak vizét és el kellene árasztani a P-terület 400 holdját. A két patak aránylag kevésbé szennyezett vize kitűnően megtisztulna, mire a 80—120 méter mélyen elhelyezkedő vízzáró réteghez lejutna. A szakemberek nem adtak még arra választ, nem sok-e az a 400 hold, nem törne-e fel a talajvíz a P-területhez kö­zel fekvő keleti ipartelepeken is. Tételezzük fel a legrosz- szabbát, tegyük fel, hogy „csak” 200 hold elárasztására lesz lehetőség, s meg kell „elégednünk” avval a 6—7 ezer köbméter plusszal, amit ezzel nyernénk. Még így is örülhetnénk, mert a ma meg­levő és később fúrandó kutak, illetve elárasztott földek, te­hát a P-terület együttes hoza­ma a Vízmű szerint elérhetné a napi 28 ezer köbmétert is. Ha arra gondolunk, hogy — az ipart nem számítva — ma csak 35 ezer köbmétert fo­gyaszthat a város, óriási mennyiség ez. Dulánszky Nándor szerint összesen 40 millióba kerülné­nek az új kutak, illetve az elárasztáshoz szükséges új gá­tak. Viszonylag nem nagy összeg ez, hiszen a MÉLYÉP- TERV tanulmányterve szerint mintegy félmilliárd forint kel­lene, ha még egy 40 ezer köbméteres mohács—pécsi víz­vezetéket építenénk. Nem ke­vesebb, mint 8 változatot vizs­gált meg a MÉLYÉPTERV, s még a legolcsóbb alternatívát sem tudta leszorítani 400 mil­lió forint alá. Kincset érő „szivacs“ Érthető, hogy az Építőipari Vállalat kedvetlenül fogadta a Vízmű igényét, hiszen sok kellemetlensége volt már a telephely miatt. Egyet már kiutaltak a Megyeri útnál, ám mielőtt beépíthette volna, el­vették, g most, amikor újabb és jó területe ígértek, méghoz­zá a vasút mellett, megint közbeléptek ... Nem egyszerű tárca-, közérdek, hogy helyet kapjon a két vállalat, hiszen csak így lesz sok új lakás, csak így lehet kiüríteni az új- mecsekaljai anyagraktárakat, megszüntetni az ottani ipar­vágányokat stb. Megfontolan­dó, hogy nem kellene-e átad­ni nekik a budapesti vasút­vonaltól északra eső, az ÁFOR- és Kovácstelep közé eső területet még akkor is, ha másnak szánták. Kevés beépíthető területe van Pécsnek, de még ennél is kevesebb a víznyerő terület. A Tortyogó jövője bizonyta­lan, a Tettye napi ötezer köb­métert a<£ A P-terület az egyetlen ma még kimeríthe- tetlennek látszó tartalék, kin­csét rejtegető óriási „szivacs”. — Mensáros László «Ifiadóestje ma este 8 órakor a tettyel sza­badtéri színpadon (rossz idő ese­tén a Városi Művelődési Házban). Este fél 8 órától sűrített autóbusz* járat a Tettyére. A helyszínen már csak állóhely kapható. (x) — Értesítjük kedves vásárlóin­kat, hogy a komlói ruházati bol­tok 1967. július 1-től új nyitva­tartási idővel üzemelnek. Hétfőtől péntekig 9—12 óráig és 13—17 óráig, szombaton 8—15 óráig. B. m- Ruházati Kereskedelmi Vállalat. <x) — Áramszünet lesz július 3-án 7—18 óráig a Basamalomi u„ Dankó P. u„ Nárcisz u„ Eozin u„ Cinka Panna u„ Dltz-malom u„ Bolgár u„ Kis-Balokány u. által határolt területen. — 5-én 7—16 óráig a Nyár u„ Bálics u„ Rodos­tó u„ Boszorkány u„ Rókusdomb által határolt területen. — 7-én 7—16 óráig a Bajcsy-Zs. úton a Móricz Zs. utcától a vasúti át­járóig terjedő szakaszon. (x) — A Pécsi Állami Gazdaság mérgező nfivényvédőszerrel per­metez július 3-tól 9-ig a Szikorsz- ky őszibarackosban. A szer em­berre, állatra és méhekre veszé­lyes. Hatását 21 napig tartja, (x) jyTegélénkült a keres- J-TJ- kedelem reklámtevé­kenysége. Figyelemre méltó tény, néhány évvel ezelőtt a hirdetőoszlopok, újság- hirdetések túlnyomórészt kulturális programokat hir­dettek vagy mindössze talán a takarékosságra hívták fel a figyelmet. Emlékszem, egy nem is olyan régi Lu­das Matyi viccre. Egy ame­rikai üzletember, akinek megmutogatták Budapestet, a városnézés után így kiál- tot fel: nagyon gazdag .em­ber lehet ez a Mister OTP! Nos, az OTP valóban kez­dettől fogva kitűnő hírve­rést csinált magának, a há­rom betű, valamint a nyo­mában támadt takaré­kosság asszociáció kitö­rölhetetlenül belevésődött az emberek tudatába. Ma már nem áll egye­dül. Az áruajánlás újra ér­telmet nyer. A hiánygazdál­kodást egyre inkább árubő­ség váltja fel, állandóan bővül azoknak az árucik­keknek a termelése és vá­laszték, amelyeket eddig hiá­ba kerestek a fogyasztók. A megtermelt árut vagy szol­gáltatást pedig értékesíteni kell. Hogy szükség van rá, és fontos a reklám, ezt persze ma már senki sem vitatja. Korábban mellék- foglalkozása volt, most ki­zárólag reklámügyekkel fog­lalkozik a Vegyesiparcikk Kereskedelmi Vállalat pro­paganda főnöke. Ennél a vállalatnál kétszer annyi árubemutatót rendeznek, mint tavaly, s olyasmi töb­bé nem fordul elő, ha el­fogy a pénz, leállnak a pro­pagandával. Megszűnt a keretszám, szükség szerint reklámoznak. A Vendéglátó Vállalat újabban külön rek­lámgrafikust foglalkoztat. A Vegyesipari Vállalatnál duplájára növekszenek a ki­fizetett reklámköltségek az előző évhez képest. Ma már egyik boltvezető sem mond­ja, hogy mindegy, mi van : a kirakatában A kirakat- rendezők újabb és újabb megoldásokon törik a fejü­ket, s egyáltalán megválo­gatják, mit tesznek ki. Fi­gyelemre méltó például a Pécsi Állami Áruház' rek­lámtevékenysége, az áruház hosszú kirakatsora sűrűn kap új színt, kirakatrende­zői színvonalas munkát vé­geznek. Azt mondtuk, megélén­kült a kereskedelmi áru­ajánlás (a példákat sorol­hatnánk még), de még tá­volról sem bontakozott ki. Az erjedés állapotában van, de még nem kiforrott, még nem teljesedett ki. Elő­ször is nincsenek még gya­korlott reklámszakembere­ink. Hiányzanak a modern, eredeti ötletek, egyelőre so­kan megelégszenek azzal, hogy konvencionális formái­ban (például csak kimon­dottan újsághirdetés formá­jában) fokozzák a propa­gandát. Tapogatózás folyik tehát, ha lassan is, keresik az új formákat. (Felfigyel­hettünk már néhányra, pél­dául az Ovenall-akcióra, öt kiragasztot plakátot bélyeg­zővel láttak el, s a meg­találót ajándékcsomaggal jutalmazták.) Csak néhány észrevétel az egyébként oly változatos reklámtevékenységről Egé­szen kiemelkedő színvonalú, hatásos kirakattal csak el­vétve találkozni. Sok a zsú­folt, s ez céltalan, nem funkcionál. Semmit sem hangsúlyozunk, ha mindent hangsúlyozunk. Hiszen a reklám feladata éppen rá­irányítani az emberek fi­gyelmét valamire, lehetőleg egy valamire. Nem tartom Azonnal permetezni kell! A Szőlő- és Gyümölcster­melő Szakszövetkezet felhívja a termelők figyelmét, hogy a jégverés okozta sérüléseken keresztül fokozottabb mérték­ben fertőz a peronoszpóra, a lisztharmat *és monília. A ter­melők tehát a termés meg­mentése érdekében a szőlők­ben azonnal porozzanak réz- kénporraL A porozást az esti vagy kora reggeli órákban vé­gezzék. A porozást 2—3 napon belül kövesse a permetezés. A per­metezést 0,30 százalékos ortho- cidos vagy orthofaltános, plusz 0,50 százalékos wofatoxos, plusz 0,25—0,30 százalékos tio- vitos permetlével végezzük. Fenti permetezést ajánlatos az őszibarackosokban, vala­mint egyéb gyümölcsösökben Is elvégezni, mivel a mohflla főleg a sebeken keresztül fer­tőz. Érésben lévő barackosok­nál Wafotoxot használni tilos. Wofatoxos permetezést a szőlőkben is feltétlenül el kell végezni, mivel a szőlő­moly második nemzedékének rajzása 10 napon belül vár­ható. Szőlő- és Gyümölcstermelő Szakszövetkezet, Pécs. Reklám és városkép sikerültnek néhány üzlet, vendéglátóhely elnevezé­sét, nem is szólva arról, ha némelyiknek nincs is neve, vagy csak ennyi: 505-ös számú bolt. örömmel fi­gyeltem fel arra, hogy an­nakidején pályázatot írtak ki a Pécsi Szőlőskert elne­vezésre. Ilyen ötletes név pelig, mint a Cica-Mica bolt, elkelne máshol is. Pécsnek tudomásom sze­rint egyetlen „mozgó” ne­onreklámja van a Széche­nyi téren. Pedig egy várost egy kicsit mindig örökké változó, vibráló fényes ne­onreklámjai teszik igazán városiassá. Esztétikai szem­pontból nem közömbös ez! Sokat nyer vele a város­kép. Neonreklámokra gon­doltam akkor is, amikor ol­vastam egy német építész, számunkra nem valami hí­zelgő cikkét. Az építészek mindenütt a világon arra törekszenek, hogy emlékeze­tes térképzést teremtsenek. Nos, írja: „...Van az új városrészekben iskola, mo­zi, étterem stb., tehát híres centrum (például az Olim­pia Pécsett), az egészből azonban sugárzik az una­lom, s ez az unalom marad belőlük emlékezetes.” Va­jon lehetne-e javítani a helyzeten néhány kiugró neonreklámmal? Bizonyo­san. A városban sokkal több elkelne Ahogy tudom, az áramszolgáltatónak vol­na erre megfelelő kapaci­tása. A lakosság menjen a rek­lám után, vagy fordítva, a reklámtárgy a lakossághoz? Sokan az előbbi mellett tör­nek lándzsát. Hogy célsze­rű forgalmas, központi he­lyen elhelyezni a reklám­tárgyat, ahol sokan látják, sokan olvassák. Mások nem mondanak le az utóbbiról: megszórják a falvakat röp­cédulákkal, különösen zár­számadáskor, és ez is ha­tásosnak bizonyul. így pro­pagálják falun sok egy£b mellét az új növényvédő­szereket. Tény az, a hirde­tőoszlopok, ráadásul élénkí­tik a városképet, a hirdető­falak méginkább. Egy kö­zeli példa. A Kossuth utca egyik foghíjját az utcai fronton magas fakerítéssel láták el, s a plakátragasz­tók rögtön megragadták az alkalmat. Csak egy mondat erejéig: van már sok keres­kedelmi jellegű plakátunk, s ha növekvő számukkal öt­letességük is egyenes arány­ban növekszik, hatásos reklámeszközök lehetnek. 1VT őst, hogy egyre na­gyobb az áruválasz­ték, egészséges verseny fo­lyik a fogyasztók „kegyei­ért”, növekszenek a rek­lámköltségek, fokozódik a propagandatevékenység. Nem meglepő, hogy a Ve­gyesipari Vállalat a Nép- szabadságban hirdeti horga- nyozó-galvanizáló tevékeny­ségét, és máris három nagy budapesti vállalattal álla­podott meg, ami évi 4 mil­lió forintot hoz a konyhá­ra. Ha az áruajánlás, a szolgáltatás felkínálásának hatékonysága nem is ilyen szembeszökő mindig, min­denképpen megtérül, sen­ki sem mondja, hogy kido­bott pénz. Nyugaton a rek­lámköltségek általában el­érik a termék önköltségé­nek 30—40 százalékát, sőt egyes esetekben a 90 (!) százalékát, például a Coca- Colánál vagy a rágógumi­nál. Ilyen tekintetben mi nem akarunk versenyezni a Nyugattal, de bizonyos rek­lámköltségekkel nekünk is számolnunk kell Miklósvári Zoltán Iványi József a gyulai Társzínházban

Next

/
Thumbnails
Contents