Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-30 / 178. szám
4 napló 1961. JÚLIUS n. Tíz nap a Balaton mellett •• Üdülőtáborok Fenyvesen Pavilonok váltják fel a sátrakat — Éttermek, villanyvilágítás és tusolás a táborokban Mindig először a gyerekek veszik észre a vizet Most is, alig gördül ki a vonat a pécsi állomásról, vékonyka hang harsan: Itt a Balaton! A földrajzban járatosabbak fejüket csóválják, néhányan elnézően mosolyognak, olcsó játék... Pedig a srácnak igaza van, a kupé falán valóban ott a Balaton, ő egyből megismerte, ta_ valy Balatonfenyvesen táborozott. Minden évben több száz pécsi gyerek tölt felejthetetlen tíz napot Balatonfenyvesen a pécsi kerületi tanácsok úttörő táboraiban, tíz nap, egész évre való élmény. 1. Dél felé jár az idő, amikor megtalálom az I. kerületi úttörőket. A nap mindent beragyog, teljes fényükben tündökölnek a tábor árnyoldalai. Baloldalon egy halom tégla, terméskő, csempe és betontörmelék, beljebb rakás tűzifa, tojásbrikett, egy „Lacikonyha”, amely csak a szabad ég alatt kapott helyet, ütött- kopott, napszítta sátrak, néhány matrac és rozoga vaságy egymás hegyén-hátán, a háttérben komor ámyékszé- kek emelkednek, az egész képre ráillik a nóta kezdő sora ..., de tekintsünk el ennek idézésétől, nem szeretném megsérteni sem a tanácsot, sem a cigányokat. Annál is kevésbé, mert — ami igaz, az igaz — a tanács jelentős erőfeszítéseket tesz a tábor fejlesztése érdekében. Tavaly még az állomásról kellett hordani a vizet, szezonkezdetkor a villany sem volt bevezetve, most egyszerre negyvennégy gyerek mosakodhat folyóvízben, négy zuhanyozójuk van, és esténként a minden sátorba bekopogtató fényt barátságos hunyorítással fogadják a villanykörték. Már az esővíz sem áll meg a sátrak között, kereken kétezernégyszáz köbméter földdel töltötték fel a mély területet. A vakolástól, a villanyszerelési és egyéb szakmunkáktól eltekintve készen áll a tavaly elkezdett épület, ott kap majd helyet a konyha is, az ebédlő már használható. Mint Horváth János táborvezető, gyárvárosi pedagógus elmondja, jövőre pavilonokat szeretnének látni a sátrak helyett. A terv nem nélkülözi a realitást, csak az kell hozzá, hogy a tanács az öt évre előirányzott évenkénti 80—80 ezer forintot egy összegben bocsássa rendelkezésükre. Azt hiszem, ki is fizetődné- nek a pavilonok. Egy sátor ára úgy ötezer forint körül lehet, és a negyedik évben többnyire már tönkre megy az impregnálása, átengedi a vizet. Az itteni sátrak is átengedik. Persze, ez nem izgatja különösebben a gyerekeket. Herrfurth Ernő már tizenkét napja van itt, angyali derűvel adja elő, hogyan vészelték át a hatalmas vihart. — Nem dőlt volna össze a sátor, de volt rajta egy lyuk és az tovább szakadt. — És aztán? — Aztán elállt a vihar. Máté Attila ma érkezett. Azt üzeni a szüleinek, hogy nagyon jó itt, jelenleg egy gumicsónakban tartózkodik, amelyikből nem engedi kilökni magát, és egyébként is csak térdig ér a víz. — Jó a kaja — teszik még hozzá a többiek, és sürgősen elgumicsónakáz- nak. modern, ízléses, benne TV-ké- szülék, rádió, a pincében hidrofor, az angol vécét működteti. Itt a nevelők már pavilonokban laknak, jövőre pedig a sátrak lakóit főépületben helyezik el. Idén kaptak két új csónakot és pokrócokat minden ágyra. Ez az utolsó előtti napjuk itt a gyerekeknek, de olyan ebédet ettek, ami elsőnek vagy vasárnapinak is beille- ne. Most pihenik az étkezés fáradalmait. Gernert Józsefné táborvezető, az Ágoston téri iskola tanára büszkén meséli, hogy a konyhaszemélyzetet úgy hozták magukkal a II. kerület különböző iskoláiból. Bizonyára van rá elfogadható magyarázat, de érdekességként hadd említsem meg; az itteni gyerekek ötven forinttal olcsóbban táboroznak, mint I. kerületi társaik. Miközben a Baranya megyei KISZ-Bizottság vezetőképző tábora felé bandukolok (ez is Balatonfenyvesen van), az jár az eszemben, nem tudna-e a KISZ segítségére lenni fiatalabb testvér-szervezetének? Mindkét úttörőtáborban elmondották, hogy az ott lévő egy-két középiskolás, illetve főiskolás fiatal fizetség nélkül dolgozik a pedagógusok mellett, szeretettel foglalkozik a gyerekekkel, az I. kerületiek vízhez vezető, vaskorláttal védett stégbejáratát pedig éppenséggel az István-aknai szocialista brigádok készítették. Képzeljék el, mit tudna produkálni két hét alatt egy jól öszeszokott társaság, ha egy alkalommal történetesen nem Grácz-pusztán, hanem az I. kerületi úttörő táborban végeznék nyári társadalmi munkájukat! lességei is vannak, várj egy pillanatra... Az asztalok mellett halk nevetés támad, így magnón keresztül hamar kiviláglik, ha valakinek baj van a felkészültségével. Egy-egy téma felkerülésekor saját alapszervük problémáira is sort kerítenek, megvitatják a bejáró, a katonaságtól most leszerelt fiatalokkal kapcsolatos tapasztalataikat. Aztán a magnó ismét működésbe lép. Ök nem nyaralni jöttek Balatonfenyvesre. Kéri Tamás Üres, néma a tanterem (Erb János felvétele) Hogyan lehet hetek alatt tízezreket keresni? A harkányi piackutató Teherautószám érkezik az áru — Igazolványt soha senki sem kért 3. 2. Mintha egy más világba cseppentem volna, pedig csak egy kerülettel mentem odébb. A II. kerületi tanács táborbejáratánál komoly őrök fogadnak, a sátrak jobb kinézetűek és oltalmazóan veszik körül őket a fák. Az ebédlő Négy óra van, mire a kisze- sekhez érek. Néhány évvel ezelőtt még itt is sátrak voltak, így rögtön megakad a szemem a bájos, fűrészfogas megoldással egymás mellé épített házikókon, mindegyik előtt kavicsból, palából kirakott jelmondatok, dekorációk. Ezt is értékelik a tisztasági versenyben ... Valahonnan, egyszer csak trombitaszó harsan, már azon sem lepődök meg, hogy a rövid idő alatt összesereg- lett alapszervi KISZ-titkárok minden felszólítás nélkül új, modern mozgalmi dalokat énekelnek. Aztán elkezdődik a módszertani foglalkozás. Tárgya az agitáció. Mint mindent, ezt is tanulni kell. Pethő Sanyi, a tábor helyettes vezetője bekapcsolja a magnetofont, „laboratóriumi” beszélgetéseket vettek fel az egyes tancsoportok, most együtt meghallgatják és analizálják. Itt is bebizonyosodik, sokkal köny- nyebb ellenzékinek lenni, a tagadás lehet logikátlan is, demagóg is, általánosságokkal, jelszavakkal nem tudjuk leszerelni, mindaddig tartja magát, míg nem állítjuk szembe vele a tények logikáját. Szervusz, kérlek szépen, azért jöttem, mert szeretnélek elhívni pénteken, műszak után nagyszabású... Ne haragudj, komám, miért nem szóltatok előbb, már van más programom. Nem mondhatod ezt, komám, egy KISZ-tagnak köte— Az angyalföldi József Attila Művelődési Házban szombaton tartotta első tanévzáró ünnepélyét a Munkaügyi Minisztérium 6-os sz. Szakmunkásképző Intézetében tanuló 220 vietnami fiatal, akik a gyógyszergyártó- és híradás- technikai iparban kapnak szakmunkáskiképzést. Jakab József kinevezte magát az „Alföldi Termelőszövetkezeti Társulások” ügyintézőjének — az egyáltalán nem zavarta, hogy ilyen társulás nem létezik —, aztán felkeresett néhány baranyai községet. „Bármi árufölöslegük van, csak szóljanak, én piacot szerzek” — mondta. Megfordult az Alföldön is, ahol „a siklósi Magyar—Bolgár Termelőszövetkezet ügyintézője”- ként kínálta szolgálatait: „Minden árunak piacot szerzek.” Természetesen, szó sem volt arról, a siklósiak bármivel is megbízták volna. Miután áruszerző útjáról sok ismeretséget kötve visszaérkezett — budapesti lakos lévén — először Pécsre költözött, ahol az Orsolya u. 10. sz. házban vett ki albérletet, majd később Harkányba, a Táncsics M. ü. 15 sz. alá tette át székhelyét. Az első áru megérkezett, a szatymazi tsz küldött teherautóval 20 000 forint értékű epret. A teherautó ott állt meg Jakab József pécsi lakása előtt. „Csak rakják le emberek az árut!” — mondta Jakab. „Rakjuk, mi, csak lássuk az árát!” — vélekedett a kísérő. Ez az első üzlet tehát nem egészen úgy sikerült, ahogy Jakab gondolta. Hiába, fizetnie kellett az áruért. Le is számolta az eper árát, azaz mégsem az egészet, a 20 000 forint helyett csak 14 000-et, mondva, hogy a többit majd... A szatymaziak elmentek, Jakab pedig Pécsett számos élelmiszerboltnak eladta az epret. Eladóként aláírta a nevét mint az „Alföldi Termelőszövetkezetek ügyintézője.” Az első üzletet követte a második. Akkor már Harkányban lakott, ahol alaposan hozzálátott „cége” fejlesztéséhez: táblát is készített „Termelőszövetkezeti Társulások” felirattal. Harkányi lakására a Pécsi Állami Gazdaság danicpusztai üzemegysége 20 mázsa barackot szállított. A danicpusztaiak úgy gondolták, hogy a barack árát majd leemelik az Alföldi Termelőszövetkezeti Társulások egyszámlájáról. Jakab megkezdte a barack árusítását. Eladókat fogadott fel: egy férfi, két asszony és egy lány vitte kosárban reggelenként a gyümölcsöt és árulták a harkányi piacon, a stand előtt, a Bányász étterem mellett. A két sikerült üzlet után az „ügyintézőnek” újabb ötlete támadt: a harkányi piacon egy pavilont akart létesíteni, ahol egy állandó alkalmazottja árusította volna a zöldséget, gyümölcsöt. Eladónak K. Józsefné jelentkezett: „Én most a Kozármislenyi Gépállomásnál mint segédmunkás dolgozok, szívesen vállalnám.” — Rendben van. Jakab József géppel írt papíron „hivatalosan” kikérte K. József - nét a Kozármislenyi Gépállomástól. A kikérőlevélen ez áll: „A Kozármislenyi Gépállomás vezetőségének! Alulírott, mint az „Egyesült Termelőszövetkezeti Társulások” ügyvezető megbízottja tisztelettel kérem a gépállomás vezetőségét, hogy K. Józsefnét, a szövetkezet részére kiadni szíveskedjék. Nevezett 1967. június 1-től szeretnénk alkalmazásba venni a harkányi üdülőtelepen szövetkezetünk által létesített pavilonban. Mivel nagyobb keresete lesz nálunk, kikérése, illetve áthelyezése indokolt. Tisztelettel: Jakab József.” Az asszonyt a gépállomás kiadta. Alkalmazott már volt, a pavilon engedélyezésének elintézése következett. Hogy, hogy nem, a kérelem elindult a maga útján és hivatalos ügyirat lett belőle. A Siklósi Járási Tanács VB Egészségügyi Csoportjához kinevezett állami közegészségügyi felügyelő 1967. július 5- én kelt 239/1967. sz. iratában értesíti a kérelmezőt, hogy a „részükre kijelölt árásítóasztalon zöldséget, gyümölcsöt árusíthatnak azzal a kikötéssel, hogy a rendelkezésben előírt egészségügyi követelményeket biztosítják.” Érdekes az irat „Tárgy”-a is: Alföldi Tsz Társulások Siklós—Harkány községben zöldség-gyümölcs árusításhoz hozzájárulás. A címzés pedig: Jakab József Termelőszövetkezeti Kirendeltségvezető, Harkány, Táncsics M. u. 15.” Eddig csak ügyintézőnek adta ki magát, s most, íme egy hivatalos papír, ami már kirendeltségvezetőnek lépteti elő... Halad minden a maga útján ... Közben érkeznek címére levelek is. A Keceli Kinizsi Szőlő-, Gyümölcs- és Zöldségtermelő Szakszövetkezet arról értesíti, hogy „nagyobb mennyiségű gyümölcsöt és főként szőlőt tudunk ebbe a térségibe szállítani, bort pe- dog annyit, amennyire szükség van, úgy 10—20 ezer hektoliterig.” Az ügyintéző, azaz kirendeltségvezető pedig él mint Marci Hevesen. Igaz, pavilon még nincs, de eladó már van, aki „biztosítékként” 8000 forintot tesz Jakab asztalára. Ezt az összeget az „ügyintéző” kéri tőle, mivel „bizalmi” állásba veszi fel... Mire számít Jakab József? Arra, hogy dől hozzá az áru, eladja és néhány hónap alatt degeszre tömi pénztárcáját. Másra nem? De igen. Tudja ő, hogy egyszer majd véget kell vetni ennek az szélhámosságnak, akkor majd „lelép”. De hova? Beadványt ír a Belügyminisztériumnak. „Mint súlyos beteg kérem T. Címet, hogy járuljon hozzá akár Vöröskereszt útján, akár egyéb úton, hogy Svédországba vagy Nyugat-Németország- ba gyógyulási időtartamra kimehessek ...” Csak néhány hónapot tevékenykedett, de így is több tízezer forintot vágott zsebre Mert sehol nem kértek tőle igazolványt, mindenütt elhitték, hogy ő az „Alföldi Termelőszövetkezeti Társulások” ügyintézője. Sőt még örömmel is fogadták: végre egy ember, aki piacot szerez az árunak. Ki is Jakab József? Az 1950-es években a Komlói Szénbányászati Tröszt dolgozója, ahol üzérkedés miatt 3 és fél évi börtönre ítélték. 1963-ban Csurgón egy büfé vezetője. Hűtlen kezelésért az ítélet: egy év két hónap szabadságvesztés. 1966-ban a Komlói Városi Bíróság árdrágításért vonta felelősségre. — Ötször volt büntetve. Évek óta nincs munkahelye, „alkalmi” munkából élt. Az „ügyintézőt” a siklósi rendőrség letartóztatta, rövidesen hatodszor áll törvény elé. Garay Ferenc Katonai szolgálat az egyetem előtt Az 1966 nyarán egyetemi felvételt nyert és katonai szolgálatra bevonult fiatalok, U hónapi szolgálat után, augusztus 2~áa leszerelnek — tájékoztatták a sajtót a Honvédelmi Minisztériumban. A katonai szolgálat ellátása mellett a fiataloknak módjuk volt arra Is, hogy kapcsolatot tartsanak azokkal az egyetemekkel, Illetve főiskolákkal, amelyeknek szeptemberben hallgatóivá válnak. Oktatók segítségével készültek tanulmányaikra. Meggyózódésfflnk, hogy ez előnyös a fiataloknak, és a tanév megkezdéséig ■ mintegy 5—6 hét szabadidő t$ áll rendelkezésükre, a ez ldó alatt kipihenhetik a katonai szolgálat fáradalmait. — A honvédelmi törvény értelmében a 18. életévét betöltött fiatal — amennyiben alkalmas katonai szolgálatra — köteles katonának bevonulni, A felsőoktatási intézményekre felvett fiataloknál az egyetemi tanulmányokra való tekintettel a szolgálati Idő tartama 11 hónap. Évről évre nő a honvédségnél azoknak a fiataloknak a száma, akik egyetemi tanulmányaik megkezdése előtt vonulnak be katonai szolgálatra. Az idén már az egyetemekre felvett és katonai szolgálatra alkalmas fiatalok túlnyomó többsége, egyes karokról minden fiatal, bevonul katonának. Augusztus utolsó napjaiban megkapják a behívót és szeptember 1-én megkezdik katonai szolgálatukat. — A Művelődésügyi Minisztérium és az egyetemek tanári karának egybehangzó véleménye: a honvédségből kikerülő egyetemisták, főiskolások magatartása, fegyelmezettsége és szorgalma előnyösen érezteti hatását a tanulmányi előmenetelükben. A Honvédelmi Minisztériumban elmondták még, hogy a sorkatonák bizonyos feltételek mellett — egyetemi felvételre jelentkezhetnek. Amennyiben a pályázót felvették valamelyik felsőoktatási Intézmény nappali tagozatára, úgy katonai szolgálati Idejének letelte előtt, vagyis a tanév kezdetekor, leszerelik. A tapasztalatok szerint e fiatalok szorgalommal, Jó tanulmányi eredménynyel megállják a helyüket. Előfordult ugyan, hogy akadtak, akik visszaéltek a „korai leszereléssel”, s az egyetemet csak arra használták fel, hogy megrövidítsék katonai szolgálatuk idejét és alapos Indok nélkül abbahagyták a tanulást. Amennyiben egyetemi kimaradásuk Indokolatlan, Ismét be kell vonulniok és ki kell tölteniük katonai szolgálati idejüket ugyanúgy, mint azoknak a „XI hónaposoknak”, akik a leszerelés után ok nélkül otthagyták az egyetemet. „Családi uszoda“ — A fák, úgy látszik délcegen állnak őrt a zöld kabinsor fölött, rá se néznek a lábuknál fodrozó opálos fényű vízre, mely lustán meg-megmozdul, ha a medence széléről beledől egy- egy gyerek — dehát a magas fáknak könnyű a nagy melegben is. Szemben a Nagy Lajos Gimnázium folyosói nézelődnek, oldalt a megyei tanács látszik, a kánikulában asztaluknál olvadó hivatalnokokkal, hátul a Nemzeti Bank. Középen a Nagy Lajos uszodája — egy tenyérnyi oázis a pécsi belváros kövei között. Reggel nyolctól tízig hatvan-nyolcvan gyerek szállja meg a 33 méteres medencét, több hullámban, az úszóoktatás résztvevői. Tíz órától egyig a sportnapköziseké az uszoda, de egy óra után már feltűnnek a belvárosi hivatalok tisztviselői is, befutnak egy fél órára, gyakran épp csak megmártózni van idejük az ebédszünetben. Délután teljes és szabad a forgalom, egyszerre százszázötven fürdőzőtől hangos a környék. A medencét csak az alsó folyóig töltik fel, hogy a legkisebb gyerekek is kedvükre és biztonságosan fürdöhessenek benne, míg a nagymamák a padok hűvösében olvasgatnak, beszélgetnek. Az ugrótorony szürkén, gazdátlanul hajol a medence fölé, ilyen alacsony vízmélységnél nem használják. A medence betonvállán szép lányok napoznak, in- diánszínűek. A -„kis lelátóról” rádió hangja szóródik szét a víz fölött. A kosárlabda pálya bitumenjén tollaslabdáznak, sokan olvasnak, a logika megszállottjai sakkoznak, rendületlenül. Családi uszoda? A harmadik héten már észrevették, ha idegen jelent meg közöttük. A vakációzó Igazgató pedig — Dobay József, a pécsi Nagy Lajos Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója — ott sétál, mint minden nap, a medence körül, meg-megáll egy-két percre a kabinoknál, beszélget a fiúkkal, azután egy vékony, kedves fiúcska áll meg előtte, tíz éves talán: Nem kell a papírt összeszedni? — kérdezi előzékenyen. Dobay József arca mosolyra derülj megsimogatja a fiúcska ko<
